Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-12 / 186. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 12. Nem biztos, hogy a nagymegyeri termálfürdő hírnevének jót tesz a városi képviselő-testületben hónapok óta tartó vádaskodó hadjárat Riport Miért nem tudják, hova folyt el a haszon? Az Apollón kft. által bérelt strand bejárata (Somogyi Tibor felvétele) Néhány hete hiányos infor­mációkra alapozott riport je­lent meg lapunkban, ami ab­ból eredhetett, hogy a cikk­író csupán az egyik fél véle­ményének adott teret. Talán oldja majd a pattanásig fe­szült helyzetet, ha a nagyme­gyeri termálfürdővel kapcso­latban Boros Istvánt, az Ap­ollón Kft.-t, és a más vélemé­nyen levő nagymegyeri kép­viselőket is megszólaltatjuk. SZABÓ GERGELY Hét évvel ezelőtt is volt termál­fürdő Nagymegyeren. Azonban úgy látszott, nem sokáig lesz. Láto­gatottsága negatív rekordokat döntögetett, a medencék környé­két lassan felverte a gyom, az épü­letek menthetetlenül a tönk szélén álltak. Mivel egyre több pénz úszott el a romos medencékben a város kasszájából, az önkormány­zatjobbnak látta bérbe adni. „1995-ig külkereskedelemmel fog­lalkoztam. Tíz évvel ezelőtt ál­momban sem gondoltam volna, hogy egyszer termálfürdőt üze­meltetek majd” - meséli Boros Ist­ván, az Apollón Kft. ügyvezetője. A kilencvenes évek derekán azonban mégis úgy döntött, bérbe veszi a termálfürdőt. „Nagymegyeri va­gyok. Természetesen mindenki azt szerette volna, ha a fürdő nem ke­rül idegen kézbe. Egy távolabbról érkezett bérlőnek nem biztos, hogy érdeke lett volna, hogy a ter­málfürdő áldásaiból Nagymegyer is részesüljön” - mondja Boros Ist­ván, majd egy negatív példát em­lít, az Agrokomplex Lesopark épü­letegyüttesét. A létesítményben ré­gen pezsgett az élet, nagyban hoz­zájárulva a polgári szellemiség­hez. Amióta idegen tulajdonos kapta meg, a nagymegyeriek szin­te csak akkor léphetnek be oda, ha ott dolgoznak. „Kilencvenötben megkötöttük a bérleti szerződést. 1996. január el­sejétől vette át cégünk a termál­fürdő üzemeltetését. A múltkori cikkben azzal vádolnak, hogy be­lobbiztam magam a fürdőbe. Hangsúlyozni szeretném, csupán 1998-ban ért az a megtiszteltetést, hogy képviselővé választottak. Én máshol látok lobbitevékenységet. De csak menjünk szépen sorjában” - mondja Boros István. A szerződés szerint cégének - amelyben egyébként hárman van­nak társtulajdonosok - évi 1,2 mil­lió koronát kellett fizetnie a város kasszájába, sőt hosszú távon 106 millió koronás beruházást is ígér­tek. „Egyáltalán nem volt könnyű idecsalogatni a vendégeket. Hete­kig tartó autóutak, olyan emberek meggyőzése, akik addig még azt sem tudták, mi fán terem Nagyme­gyer” - tárja szét karjait Boros Ist­ván. De úgy tűnik, megérte. Jöttek a vendégek, Csehországból, Len­gyelországból, Magyarországról, sőt Németországból és Hollandiá­ból is. A vendégeknek tetszett a termálfürdő. „Ekkor már hallani lehetett olyan hangokat is, hogy jobb lenne elvenni a fürdőt az Ap­ollón Kft.-től. 1998-ban új szerző­dést írtunk alá, mindkét fél számá­ra előnyösebb feltételekkel, a régi, még 1995-ben megkötött szerző­dés érvényét vesztette, ezzel együtt az a feltétel is, hogy tíz évig fokozatosan 106 millió koronát fektetünk be a termálfürdő fejlesz­tésébe. Az új szerződés értelmé­ben évente kifizettünk hárommil­lió korona bérletet. Egy későbbi határozatban a város vállalta, hogy ezt a pénzt fokozatosan be­fekteti a tulajdonában levő fürdő­be” - emlékezik vissza Boros Ist­ván. Eddig minden rendben műkö­dött volna, hacsak a város valami­lyen oknál fogva nem „felejtette” volna el ezt a határozatot. „Az Ap­ollón Kft. csupán karbantartást, ál­lagmegőrzést vállalt, ezt a szerződésben is rögzítettük. Nem értem, miért vádolnak szerződés­szegéssel, hiszen a fejlesztés a vá­ros dolga, sőt kötelessége lett vol­na” - emeli fel a hangját Boros Ist­ván. „1996 óta 13,3 millió koronát fizettünk ki, sőt ha hozzászámítjuk az 1995-ös szerződés értelmében vállalt 6,8 millió koronás beruhá­zást, a város tulajdona 20,1 millió koronával gyarapodott” - teszi hozzá az ügyvezető. „A városnak ezért a pénzért a kisujját sem kel­lett mozdítania” - kérdi Boros Ist­ván. Itt lép színre a városi önkormány­zat pénzügyi bizottságának elnö­ke, Tibor Krizán, valamint Németh Tibor, a vagyonkezelő bizottság el­nöke. A város pénzének és vagyo­nának a felügyelete ugyanis elsősorban az ő dolguk. Hogy mi történt az Apollón Kft. által kifize­tett összeggel, pontosabban, hogy miért nem invesztálták vissza a termálfürdőbe, nekik kellene a legjobban tudniuk. A múltkori cikkben viszont éppen ők vádolták az Apollón Kft.-t. 1999-ben még csak a bérleti szer­ződés felújítása előtt, kétezerben azonban már havonta érték táma­dások az Apollón Kft.-t. A városi képviselő-testület ősszel úgy dön­tött, felújítja a termálfürdőt 1995- ig üzemeltető Termál Kft. működ­tetését és új, fedett uszodát épít. „Ennek prózai okai voltak. A váro­si hivatal nem igényelhette volna vissza a hozzáadottérték-adót, egy, a tulajdonában álló cég azon­ban igen” - magyarázza Boros Ist­ván. Versenypályázatot írtak ki a Ter­mál Kft. ügyvezetői tisztségének a betöltésére, amelyet egy, a képvi­Egyáltalán nem volt könnyű Nagymegyerre csalogatni a vendégeket. selőkből összeállt pályázati bizott­ság értékelt ki. Utóbb kiderült, az eleve adott pályázati bizottság há­rom fővel lett kibővítve: Földes Magda volt városi főellenőrrel, Fo­dor László hivatalvezetővel és Sá­muel Lojkovic polgármesterrel - mondja Boros István. A pályázati feltételek között állítólag főiskolai végzettség és német nyelvtudás szerepelt, a termálfürdőben renge­teg a német és a holland turista. Öt közgazdász, egy építészmér­nök, egy gépészmérnök és egy tor­natanár jelentkezett. „Azzal vádolnak, hogy képvi­selőként 1995-ben belobbiztam magam a fürdőbe, pedig csak 1998-tól látom el ezt a tisztséget. Az nem feltűnő, hogy Antal Péter tornatanár 2000-ben úgy kapta meg a Termál Kft. ügyvezetői szé­két, hogy a felesége már akkor képviselő volt?” - kérdezi Boros István. Az ügyvezető csendesen megjegyzi: Antal Péter, tudomása szerint nem is tudott németül. Saj­nálom, hogy ilyen emberek taní­tók” - mondja Boros István. A fejét rázza. Lapunk tegnap kapcsolatba lépett Antal Péterrel. A Termál Kft. ügy­vezetője először ajánlotta, ne tele­fonon beszéljünk, a konkrét kér­désre azonban azt válaszolta, nem emlékszik már pontosan az összes pályázati feltételre, csupán a főis­kolai végzettségről szóló pontra. Amikor a nyelvtudást firtattuk, azt mondta, a pályázati kiírásban, pontosabban a Csallóköz című he­tilapban megjelent kiírásban ez nem szerepelt. Más is nyilatkozott, ám később visszavonta. A Termál Kft. tizenötmillió koronás hitelt vett fel, ehhez még hozzá­csaptak egymillió koronát a város különböző bevételeiből. Tizenhat- millió koronából láttak hozzá egy új fedett uszoda felépítéséhez. „Amikor Fodor hivatalvezető elő­ször közölte, hogy túllépik a költsé­geket, tizenhétmillió koronát emlí­tett. Ebből lett húszmillió, aztán harmincmilliónál tartottunk. Tu­domásul vettük. Fodor később kö­zölte, lesz még körülbelül három­millió korona többletköltség” - kapcsolódik a beszélgetésbe Uhrin János városi képviselő. „A plénu- mon végül rákérdeztünk, mennyi az a körülbelül hárommillió koro­nás pluszköltség. Kiderült: hétmil­lió korona” - mondja hitetlenkedő hangon Uhrin János. Az új fedett uszodát 2001. szep­tember 3-án nyitották meg. „A vá­ros tulajdonában álló Termál Kft. 2001 szeptember-december idő­szakról szóló jelentését a kft. közgyűlése nem fogadta el” - eme­li fel hangját Uhrin János. Az idei év első időszakáról szóló pénzügyi jelentést is elutasították. „Antal Pé­ter önkényesen csinált egy helyet­tes ügyvezetői tisztséget, pedig üyesmit nem ismer a Kereskedelmi Törvénykönyv. Harmincnégyezer- ötszáz koronás fizetést hagyott jó­vá magának, huszonnyolcezer ko­ronás juttatást pedig az úgyneve­zett helyettes ügyvezetőnek. A vá­ros pénzéből könnyű volt gazdál­kodnia” - teszi hozzá Boros István. Uhrin János megjegyzi: Antal Péter még tovább ment, túl sok alkalma­zottat tartott a Termál Kft.-nél, szintén a város pénzéből, a bérke­retet havi nyolcvanezer koronával túllépte. „Figyelmeztettük, az ere­detileg tervezettre csökkentse a lét­számot. Antal Péter nem a valós in­dokot - a keret túllépését - közölte az elbocsátásra váró alkalmazot­takkal, hanem kijelentette: a képvi­selők miatt kell távozniuk. Konkré­tan engem is megtámadtak az érin­tettek hozzátartozói. Azzal vádol­tak, hogy a munkanélküliséget akarjuk növelni. Arról viszont nem tudtak, hogy Antal Péter túllépte a keretet” - fejtegeti Uhrin János. Az Apollón Kft. elleni támadásso­rozat tovább folytatódott. Március­ban a képviselő-testület elé terjesz­tette „Az Apollón Kft. fejlesztési tervezetét a Nagymegyeri Corvin Mátyás Hévvízi Fürdő működteté­sére a 2002-2006-os időszakra”. A dokumentum szerint az évi bérleti díj hárommillióról 8,2 millióra mó­dosulna, ebből 3,5 millió koronát évente október 31-ig átutalnának, a maradék 4,7 milliót pedig évente beruháznák a fürdőbe. A fejlesztés­sel korántsem csak magára gondolt az Apollón Kft., ugyanis a tervezet első oldalán ez áll: „A realizált be­ruházások folyamatosan a város tulajdonába kerülnének”. Idézet az Apollón Kft. tervezetéből, amelyet Boros Annamária idegenforgalmi közgazdász, jelenleg az Oxford Brookes University hallgatója, a cég társtulajdonosa és a cég mana­gement vezetője készített.: „Új szolgáltatások kialakítása (...), megfelelő turisztikai csoportok megcélzása, amelynek helyes működése esetén Nagymegyer fürdővárosi szintre emelkedne; a magasabb életszínvonallal rendel­kező vendégek megszólítása mar­ketingkommunikációs eszközök­kel; (...) nemzetközi szinten önálló kiállítások, katalógusok Németor­szágban, Belgiumban, Hollandiá­ban, Lengyelországban, Csehor­szágban, Szlovákiában és Magyar- országon; (...) a Dél lakótelep távfűtése, amelybe a városnak nem kellene beruháznia, és amely 2004-től körülbelül évi kétmillió koronát jövedelmezne”. Ami a nagymegyerieket a legközvetle­nebbül érintené: „Öt évre biztosíta­nánk Nagymegyer és Izsap lakossá­gának max. 500,- koronáért évi bérletet a termálfürdőbe.” A cég garanciaként vállalta: terve­zetének kedvező elbírálása után harminc napon belül ötmillió koro­nát átutal a város számlájára. A pénzügyi bizottság elnöke ezt a pontot nem tudta megemészteni. Tibor Krizán 2002. július 3-án kel­tezett állásfoglalásából kiderül: „A pénzügyi bizottság álláspontja vál­tozatlan az Apollón Kft. kérvényé­vel kapcsolatban, ahogy azt már a 2002. április 11-én rögzített jegy­zőkönyvből is kiderül (a pénzügyi bizottság üléséről - szerk. megj.), mivel a cég ügyvezetője semmiféle hitelt érdemlő bizonyítékot nem tudott felmutatni, hogy pénzügyi helyzete megfelelő az általa vállalt befektetést illetően”. Boros István ismét a fejét rázza. „Nem értem, er­re miért volt szükség. Banki bi­zonylatunk volt arról, hogy a terve­zett hitel a rendelkezésünkre áll. Ha mégsem tudunk fizetni, akkor egyszerűen érvénytelenné válik a szerződés, a város akár el is veheti tőlünk a fürdőt” - magyarázza az ügyvezető. Április 29-én kellett volna dönteni­ük a városatyáknak az Apollón Kft. tervezetéről. Tibor Krizán több tu­cat módosító javaslatot fűzött hoz­zá. Több órás tanácskozás után végre Samuel Lojkovic polgármes­ter szavazásra bocsátotta a - Krizán Tibor által módosított - ter­vezetet. Ezt nem fogadták él a vá­rosatyák. „Ezzel tulajdonképpen Krizán módosításait nem fogadtuk el” - fogalmaz Uhrin János. A pénzügyi bizottság elnöke a koráb­bi riportban állítólag kijelentette: az ülésen megkérdezte Boros Ist­vánt, honnan szerzi meg az Apol­lón Kft. fejlesztési tervezetében szereplő beruházásokhoz szüksé­ges pénzt, mire az ügyvezető sze­rinte azt állította, baráti köre azon­nal tízmilliót ad össze. „Nem így volt. Szó sem volt tízmil­lióról. Sámuel Lojkovic az eredeti, a Krizán Tibor által módosítatlan tervezetet szavazásra sem bocsá­totta. Ez lényeges különbség. A múltkori riportban Krizán azt állít­ja, az Apollón Kft. beadványát nem fogadták el a képviselők. Tévedés: a Krizán által módosított tervezetet nem fogadták el” - teszi hozzá Uh­rin János. „A mérnök az ülésen va­lósággal indiántáncot járt, amikor nem ment át az - ismédem, általa módosított - tervezet. Nem értet­tem, minek örül ennyire, hiszen ép­pen az ő indítványai nem mentek át” - ingatja a fejét Boros István. Németh Tibor, a pénzügyi bizott­ság elnöke közvélemény-kufetást végzett. A múltkori cikkben megje­lent állítása szerint 42 választ ka­pott. Nagymegyernek valamivel kevesebb, mint tízezer lakosa van, ebből körülbelül 6 900 választópol­gár. „A közvélemény-kutatás így nem mérvadó” - véli Boros István. Uhrin János közbeszól: a kérdés nem volt megfelelően megfogal­mazva, sőt hiányzott mellette az alapvető információ. „Azt kérdezte a polgároktól, hogy a magánkéz­ben levő Apollón Kft., vagy inkább a város tulajdonában álló Termál Kft. működtesse-e a nagymegyeri termálfürdőt. Negyvenkét válasz érkezett, ebből negyvenegy volt el­lenünk. Németh Tibornak inkább azt kellett volna megkérdeznie a lakosoktól, hogy az évente a városi kasszába hárommillió koronát be­fizető Apollón Kft., vagy a vagyon­kezelő bizottság elnöke által is fel­ügyelt, adóssággal küszködő Ter­mál Kft. működtesse-e a termál­fürdőt!” - véli Uhrin János. Boros István kérdezi: „Elegendő informá­ció kaptak a megyeriek? Hogy ké­pes Németh Tibor kijelenteni egy országos lapban, hogy érti a vállal­kozót: nem bolond milliókat beru­házni, ha nem tudja, meghosszab- bítják-e a bérletét; és ha képes szin­te beruházás nélkül nyereségesen működtetni a fürdőt, a város is tud­ná. Ez nem pszichológiai, hanem szakmai kérdés. Neki, mint a va­gyonkezelő bizottság elnökének kellene a legjobban tudnia, miért nem tud a város tulajdonában álló Termál Kft. nyereséget produkálni ugyanazon a területen” - mondja ingerülten Boros István. Május húszadikán az Apollón Kft. megismételte az ajánlatot. A pol­gármester - mivel előzőleg csak a Tibor Krizán által módosított terve­zetet utasították el a városatyák - ismét szavazásra bocsátotta. Az Apollón Kft. már nem öt, hanem négy évre kérte a termálfürdőt, a Termál Kft. által felépített új fedett uszodával együtt. Antal Péter szin­tén előterjesztett egy javaslatot, amely szerint a Termál Kft. venné át a fürdő egész területét. „Erről persze szó sem lehetett, a tervezet gazdaságilag nem volt megalapoz­va. Antal Péternek volt elég ideje, hogy bizonyítson” - emeli fel a hangját Uhrin János. Boros István hozzáteszi: Antal tervezetében durva összeadási hibák voltak. „Sa­ját számítása szerint a most az Ap­ollón Kft. által jelenleg bérelt terü­let tízmillió koronás hasznot hoz­na. Részletezte is, milyen források­ból. Valami nem tetszett a terveze­ten. Kiderült, hibás az összeadás. Erre egyébként groteszk módon éppen a minket elutasító Tibor Krizán jött rá, ő végezte el a helyes számításokat. Kiderült, az, amit Antal Péter 10 millónak vél, csupán 3,8 millió korona” - magyarázza Boros István. Nagymegyer képviselő-testülete 31 tagból áll. Július 17-én - a jelenléti ív szerint - 28-an vettek részt az ülésen, így az határozatképes volt. Amikor az Apollón Kft. kérvényére került sor a szavazásnál, 11 képvi­selő kivonult, többek között Né­meth Tibor és Forró Richárd is a ki­vonulók között volt. „Ez számomra érthető - jegyzi meg az ügyvezető -, mivel mint beszállítók érdekel­tek a Thermal Kft.-nél”. A terem­ben 17-en maradtak. Az ülés még így is határozatképes maradt. „Az­zal vádolnak minket, jogtalanul fo­gadtuk el az Apollón Kft. terveze­Bizonytalan, hogy a Termál kft. kapna-e banki hitelt. tét, hiszen amit már egyszer eluta­sítottak, azt másodszorra csak há- romötödös többség mellett lehet elfogadni. Ismédem viszont, hogy az Apollón Kft. beadványáról - ere­deti formájában - nem is szavaz­tunk az április 29-iki ülésen. Elég volt tehát az egyszerű többség. Harmincegy városi képviselőből te­hát legalább tizenhatnak kell az ülésteremben tartózkodnia ahhoz, hogy az ülés határozatképes le­gyen. Tizenegy fő kivonult, tizen­heten maradtak. A határozatképes ülésen 12 képviselő elfogadta az Apollón kft. beadványát, öten tar­tózkodtak. Javaslatunk tehát telje­sen jogosan kapta meg a bizalmat” - fejtegette Boros István. A kivonult képviselők a múltkori újságcikkben felrótták, a tizenkét igennel szavazó képviselőnek em­lékeznie kellene, hogy a két fürdő egybeépítésére hitelfelvételt hagy­tak jóvá a Termál Kft.-nek. „Nem a hitelfelvételt hagytuk jóvá, hanem azt, hogy hitelfelvételi tárgyaláso­kat kezdeményezhessenek. Ügy vé­lem azonban, hogy a Termál Kft. hitelminősítése olyan rossz, hogy képtelen lenne banki hitelhez jut­ni. A Termál Kft. tartozása har­minchárommillió koronára rúg: a bankoknak tizenötmillióval, a vá­rosnak tizenhétmillióval tartozik, a kamatok összege több mint egy­millió korona” - hangsúlyozza Bo­ros István. „Képviselőként ragasz­kodom ahhoz, hogy a Termál Kft.- nek igenis vissza kell juttatni a vá­rosi költségvetésbe az adófizetők tizenhétmillió koronáját” - teszi hozzá Boros István. „Nagyon megleptek az Új Szóban megjelent egyoldalúan fogalma­zott, számomra megalázó cikkek. A cikkírótól ez, véleményem sze­rint, meggondolatlan volt. Én in­kább a megfelelő helyen vitatnám azt, hogy ki és kinek az érdekeit képviseli. Mivel ismerem városunk szűk pénzügyi helyzetét, nem tá­mogathatok olyan javaslatot, amely további milliós hitelekkel terhelné városunkat, amelynek van egy szép, drága fedett meden­céje, de viszont rengeteg megron­gált közútja és járdája, elavult egészségügyi épülete, pénzhi­ánnyal küszködő iskolái, rendezet­len területei a lakótelepeken, nincs befejezve több utcában a szennyví­zelvezető csatorna, sorolhatnám tovább is. Bízok abban, hogy az új fürdőt illető ügyekben a Termál Kft. közgyűlését is összehívják, nem csak ígéret marad, ami eddig csak többszörös felszólításra tör­tént meg. Nem értem, miért zárt ajtók mögött, hiszen a város je­lentős vagyona kezeléséről van szó” - fűzte hozzá Uhrin János. Boros István gyors összegzést ké­szít: „Mit tett az Apollón Kft. 1996 óta? Visszacsalogatta a turistákat, elnevezést javasolt a fürdőnek, ami üzleti szempontból fontos, szimbó­lumot adtunk a fürdőnek, cégünk javasolta, hogy egy új fedett me­dencét kell építeni. A Dél lakótele­pen előkészítettünk egy 240 mülió koronás beruházást. Ami a kérdé­ses furatot illeti, az Apollón Kft. 1995-ben a nagymegyeri szövetke­zettől vette bérbe a két furat közül az egyiket, és a szerződés szerint a várostól csak egy furatot bérel. Az Apollón Kft. köttette rá, a már 1995-től a szövetkezettől bérelt fu­rat vizét a termálfürdő rendszerére azzal a céllal, hogy vendégei igé­nyeit kielégítse. 1995-ig csak egy furatról működtették a termál­fürdőt. Az Apollón Kft. vállalta, hogy annyi turistát hoz a termál­fürdőbe, hogy Nagymegyer lakos­ságának jelentős része meg tudjon élni a turizmusból. Jelenleg már ott tartunk, hogy a városban már nem is tudjuk elszállásolni a turis­tákat, lassan Izsap, Kulcsod kapaci­tása sem elegendő, lassan már Du- naszerdahelyen tudnak csak szál­lást találni a fürdő vendégei. A nagymegyeriek 30-40 százaléká­nak biztos megélhetést ad a turiz­mus, a lakosság 20 százalékának ez az egyetlen megélhetési forrása” - fejtegeti az Apollón Kft. ügyve­zetője. Kérdezi: mit tettek, akik most támadják? „A közelmúltban a Schütt cég azzal jelentkezett, hogy üzemet épít Nagymegyeren. A ve­lünk szemben álló klikk azonban nem egyezett bele egy, a város tu­lajdonában levő terület átadására a cégnek, mert jobb ajánlatot várt. A Schütt máshol épített gyárat. Me­rem állítani, hogy a huzavonával az illető képviselők legalább hat­száz biztos munkahelytől fosztot­ták meg a várost. Nem járultak hozzá az új kultúrház befejezésé­hez, helyette átadták a területet a Billa áruházláncnak. A bevásárló- központ most ott terpeszkedik Nagymegyer közepén, több millió koronás forgalomtól fosztva meg havonta a helyi kiskereskedőket. És végül, az illető képviselők, ponto­sabban Tibor Krizán és Németh Ti­bor máig nem szolgáltak pontos és hitelt érdemlő információkkal ar­ról, miért került harminchétmillió koronába az új fedett uszoda” - emelte fel a hangját Boros István. Csendesen megjegyzi: „A fürdő te­hát csak hab a tortán. Arról azon­ban biztosíthatom a város lakosait, hogy amíg az Apollón Kft. kezeli, a fürdő a nagymegyerieké marad”. Szerkesztőségünk ezzel az ügyet a maga részéről lezártnak tekin­ti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom