Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-10 / 185. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti” (Arany János) 2002. augusztus 10., szombat 6. évfolyam, 32. szám A nagy bevásárlóközpontokban a környezet kevésbé veszélyes, mint más, fialok által kedvelt társasági hely Nézelődnek, lődörögnek PÉTERFI SZONYA gy jólszituált ismerősöm bevallotta, hogy szombatonként autóba ülteti gyermekeit és valamelyik fővárosi bevásárlóközpontban töltik a napot. Míg ő a barátnőjével a presszóban ügyes-bajos dolgait vitatja meg, 9 éves lánya és 11 esztendős fia, - hasonló korú társaikkal - az üzletekben nézelődéssel múlatják az időt. Egyes szakemberek szerint emelkedik azoknak a tizenéveseknek a száma, akik az érzelemszegény családi közegből a csillogó bevásárlóközpontokba menekülnek, idejük nagy részét céltalan lődörgéssel töltik. A tapasztalat azt mutatja, noha Szlovákia városaiban még újdonságnak számítanak, hogy a felnőttek, illetve a fiatalok számára is életstílussá, vagy ha úgy tetszik státusszimbólummá vált a nagy bevásárlóközpontokba járni, ott időt tölteni. - Egyáltalán nem biztos, hogy jó a gyerekeket egyedül, felügyelet nélkül hagyni, ráadásul olyan helyen, ahol semmi hasznosat nem csinálnak. Az is igaz, jobb egy fűtött épület, mint egy romos pince, vagy a lakótelepi lépcsőház Egyes szakemberek szerint emelkedik azoknak a tizenéveseknek a száma, akik az érzelemszegény családi közegből a csillogó bevásárló- központokba menekülnek, idejük nagy részét céltalan lődörgéssel töltik.- mondott véleményt az egyik biztonsági őr nevének elhallgatását kérve. Néhány tizenévesre hívta fel figyelmünket, akik az egyik falatozó előtt a pénzüket számolgatták. - Ma adott a fater egy litert, néhány napra elég lesz. Az anyámtól pedig egy ötszázast gomboltam le, kajára - mutatta az összegyűrt ezrest és a százasokat a márkás öltözéket viselő tini. - Nekem csak egy ötvenesem van, őseim bejelentették, a héten többre ne is számítsak. Remélem, a nagyszülők kisegítenek, hogy ki tudjam fizetni a mozijegy árát. De ha nem jön ösz- sze, ugye befizeted helyettem? Jövő héten megkapod a pénzedet - egyezkedett barátjával a másik. Pár méterre tőlük lányok trécsel- nek a csillogó kirakat előtt. Az ár- leszállítások mértékét vitatják, nagy szakértelemmel. - Három nappal ezelőtt jóval többe került ez a kis póló, még két nap, ismét lemegy az ára és akkor már biztosan megveszem. Inkább kihagyom a diszkót - sóvárogva nézte a falat- nyi ruhaneműt a magas szőke tizenéves, miközben a mellette álló SMS-fogadással, s a válaszadással volt elfoglalva. - Minden nap eljöttök a központba? - tudakoljuk, de nincs nagy kedvük válaszolni. Ha jó az idő, fürödni járunk, ha rossz, ide. Ez legalább nem kerül pénzbe - állította a magas szőke, majd megjegyezte: esténként rendszerint beülünk a moziba, itt általában jó a választék. Mivel még nagyon kevés idő telt el az első bevásárlóközpontok megjelenése óta ahhoz, hogy a szakértők véleményt formáljanak a szabadidő eltöltésének eme módjáról, az áruházak marketing-szakértői nagyon odafigyelnek a központokban idejüket múlató fiatalokra. A baj az, hogy tapasztalataikat, észrevételeiket nem nagyon akarják kiteregetni. - Versenyben állunk egymással, igyekszünk olyan programokat szervezni, amelyek idevonzzák őket. S ha már beléptek ebbe a csillogó palotába, szinte biztos, hogy költenek is. Nemcsak ételre-italra, egyebekre is. Újabban egyre több lány vállalja át a napi bevásárlást, órákig képesek keringeni úgy az élelmiszer-részlegen, mint másutt. A minap kihallgattam beszélgetésüket, azon kuncogott az egyik, hogy ő a házban élő ismerősök számára is vásárol. Lista volt nála - számolt be a helyi szokásokról az egyik pozsonyi központ menedzsere. Mi nem tagadjuk - tudatta nyíltan Petra Klasová Handlová a pozsonyi Pólus City Center ügyvezető igazgatója -, hogy örömmel fogadjuk a bevásárló- központunkba látogató fiatalokat. Elvégre jövőbeni vásárlóinkról van szó. A tervezők pedig ilyen meggondolásból alakították ki a központ szórakozásra alkalmas részét, hogy a betérők jól érezzék magukat. Mi természetesen együttműködünk pl. a mozik bérlőivel, egyeztetjük reklámtevékenységünket is. Nagyon sikeres volt a nyárköszöntő akciónk, augusztus utolsó napján viszont egy bolondos éjszakán („crazy night”) búcsúzunk a nyártól. Az ügyvezető szerint alkalmazkodni kell az ifjú ügyfelek igényeihez, akik vevők az újra. - Bárki bármit mond, a szép környezet nevelő hatású is lehet. Hallottam olyan véleményt is, nem egészséges hétvégi programként családostul „shoppingolni”. Az én véleményem más. Tartalmas is lehet ez az időtöltés - mondta határozottan. Tudja miről beszél, hiszen rendszeresen megfigyeli az ügyfelek szokásait. Míg a szülők vásárolnak, óvodás korú gyermekükről a gyermekmegőrzőben gondoskodnak, a nagyobbak számára pedig ott a mozi. Vannak részlegek, pl. a számítógépes, a serdülők felkarolására rendezkedtek be. A szakárusítók nemcsak megválaszolják a tinik ezernyi kérdését, hanem lehetővé teszik a műszerek kipróbálását is. A Pólusban a rendfenntartást a biztonságiak felügyelik, ám nem túl gyakran kell rászólniuk a gyerekeibe. Az áruházi tolvajok sem ebből a rétegből verbuválódnak, úgy tűnik, a bevásárlóközpontba a fiatalok más indíttatással járnak. - Tudatosítjuk, - hangsúlyozta Petra Klasová Handlová - egy bizonyos idő után megszűnik a hely varázsa. A fiatalok új lehetőségeket fedeznek fel, tartalmasabb időtöltés mellet döntenek. S ez így van rendjén. Szeretnénk, hogy felnőttként is jó érzéssel térjenek vissza hozzánk. Nem hisszük, hogy a bevásárlóközpont világa negatív hatást gyakorol a serdülőre. Ráadásul ez a környezet kevésbé veszélyes, vagy netán fertőzött, mint más, fialok által kedvelt társasági hely. Nem az a gond, hogy itt tartózkodnak, hanem az, ha a családon belül nem beszélik meg élményeiket Ha nincs, aki meghallgassa őket, s akár pénzzel tudja le a gondoskodást. De ez már más téma. SZÓ Ml SZÓ Azért kutya a kutya, hogy kutyálkodjék FIALA ILONA E zt hallgasd meg - I mondtam Oscárnak, nemsokára 3 éves kutyánknak. - Azt írja a horoszkópom, hogy „Ha egyszer olyan okos, miért nem gazdag is?” Oscar szótlanul meredt rám, s én tudtam, hogy tízig sem kell számolnom, s mindjárt jön kutyái bölcselkedése. S lám: Én nem mondom, hogy nem vagy okos. Embernek eléggé okos vagy. Csakhogy emellett naiv is. Hm, a kutyafáját, mondom magamban stílusosan. S tudom, hogy a „naiv” valójában mit jelent. Oscar finoman fogalmaz, sose használ bántó kifejezéseket. Persze a véleményét azért nem rejti véka alá. A legszebb szavakkal is jól oda tud mondogatni. Nem is kérem, hogy részletezze „naivságomat”, hisz jól tudom, miről van szó. Tudom, hogy mikor, ki miatt, hányszor és menynyit fizettem már rá életemben. Ő pedig tanúja volt néhányszor - legalábbis az utóbbi három év folyamán - jóindulatomnak, hiszékenységemnek, vagy ahogy ő fogalmaz: naivságomnak. De ez a kutya olyan okos, nem feszegeti a témát. Hanem a „naiv” jelző valahogy nagyon tetszik neki. Mert azzal folytatja, hogy nemcsak a saját anyagi dolgaimban jártam el olykor naivan, hanem másokkal kapcsolatban is ekképpen viselkedtem, vagyis „megettem a maszlagot”. Itt van például Meciar esete. Annak idején nem kételkedtem benne, hogy igazat mond, amikor azt állítja, hogy nincs jelentős vagyona. S tessék. Készpénzzel fizette ki az Elektra 42 milliós felújítását. Vagy vegyük a jelenlegi politikai színteret. Én bíztam benne, hogy kulturáltan készülhetünk a parlamenti választásokra. Oscar azt erősít- gette, hogy nagyon hamar meg fog kezdődni a tücsök-bogár-féle hadművelet, sőt helyesbített: kí- gyót-békát és mindenféle vadállatot fognak kiáltani egymásra a politikusok. S ez is beteljesedett, illetve folytatódik tovább és egyre csak fokozódik. Oscar elemében van. A „naiv” kifejezés egészen felhergelte. Úgy gondolja, hogy most alaposan beolvas nekem. Mert hogy milyen naivan szorgalmazták egyesek a 90-es évek elején az ország kettéválását. - Na álljon meg a menet! - szakítom őt félbe. - Én aztán foggal-körömmel elleneztem a válást, persze, engem senki se kérdezett. Jó, jó, mondja Oscar. Csakhogy az mind a te fajtád, akik azt hajtogatták, hogy Szlovákia ráfizet Csehországra, s nélküle a mi kicsike országunk előbb-utóbb sokkal gazdagabb lesz. Nézzük csak: mennyibe is kerül ma Szlovákiának egy cseh korona?! Próbálom megmagyarázni, hogy nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, de Oscar abból indul ki, hogy a kutyatársadalomban ez másképp van. Hogy őt igenis bántja, ha valamelyik ebtársa rendetlenkedik az utcán, mert úgy tartja, hogy azzal az egész kutyafajt szégyeníti meg. S ilyenkor félelmetes mordulással utasítja helyre a rendbontót. S azt is megszívleli, amikor a ház lakói panaszkodnak, hogy egyes kutyák sokat ugatnak, zavarják a csendet, a nyugalmat. Ő bizony meg se mukkan egész nap, hogy valamennyire javítson az otthon rostokoló kutyákról alkotott képen. Ez a kutyái öndicséret azért irritál egy kicsit. Miért? Kérdi Oscar. Ami igaz, az igaz! Most már csak azért is elárulom, hogy éppenséggel Oscar se szent. Tegnap úgy nekieredt a vak világnak egy kutyalány szaga nyomában, hogy végül majdnem egy óráig kerestem őt a lakótelepen. S mit mondott, amikor végre megtaláltam, s indulatosan rápirítottam, hogy ez meg mit jelentsen? A farkát erőteljesen csóválva (azt hittem, kiszakad tövestül!) és sunyi hunyorgatások közepette csak azt felelte: Ajaj, a természet... Somogyi Tibor felvételei Archívumi felvétel
