Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-02 / 152. szám, kedd

6 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 2. TOLLVONÁS Kultúra szabadságon TALLÓSI BÉLA Tegnaptól nyaralunk. A kőszín­házakban a júniusi évadzáró elő­adások utáni taps elcsitulását kö­vetően két hónapra kihunyt a ref­lektorfény. Júniusban az egyes galériák, képtárak és a művészet múzeumai is megtartották ubor­kaszezon előtti utolsó kiállítás­megnyitóikat, hogy aztán nyár- időre szünetellessék kiállítás­szervezői, -rendezői tevékenysé­güket, s azt kínálják júliusra, au­gusztusra a vizuális kultúrából - már ha valakit érdekel a trópusi forróságban -, amit tárlataikon júniusban útjára indítottak. Ilyenkor nyáron igazán csak az open air filmszínházak virágoz­nak (igen, így open air, mert szép magyar nyelvünkben már nem elég idegen az amfiteátrum, avagy kortárs szabadtéri mozija­ink megjelölésére túl „ántik”. Szóval az open air filmszínházak lövik a sok filmgiccset, mert arra még van vevő szúnyoginváziós nyárestéken is. A közszolgálati televízió évközben sem gyárt, ké­szít, produkál tisztes mennyiség­ben két csatornát megtöltő ró­lunk, nekünk, értünk szóló tele­víziós művészetet, nyáron még inkább nem, ilyenkor jön a jó öreg megoldás, visszanyúlni az aranykorba, elővenni ezt-azt a filmtekercstárból - szerencsére ott azért vannak értékek. Ilyen­kor a könyv is aluszik egy kicsit, mint kis Balázs altatóversében a villamos. Igen, hiszen tegnaptól nyaralunk, pang a művészet, sza­badságon a kultúra. Pedig üyen- kor kellene csak igazán belen­dülni, sarkig tárni a vmk-k, galé­riák, szabadidőközpontok stb. ajtaját, amikor bezárják kapui­kat az iskolák. Ilyenkor kellene nem úgy adni a kultúrát, mint pi­acon a káposztát: azt viszik kíná­lat nélkül, emezt rábeszélésre is alig és csak kevesen. Ilyenkor kellene nekidurálni magunkat, és jobban odafigyelni a felügye­let nélkül hagyott gyerekekre, akikre év közben sem figyelünk kellőképpen. Ilyenkor kellene ko­molyan gondolni a sokat emle­getett amatőr művészeti mozgal­mat, amikor a profi kultúra sza­badságon van! Ilyenkor kellene megfogni az unatkozó gyereke­ket vonzó, érdeklődésre számot tartó programokkal, színjátszás­sal, irodalmikisszínpadokkal, dalkörökkel, táncházakkal, olva­sókörökkel, tárlatvezetéssel, kü­lönböző kreatív foglalkozások­kal - lehet folytatni a sort. Ilyen­kor kellene nagyon nem spórol­ni, vagy ilyenkorra kellene na­gyon spórolni év közben. Hogy ne a bárok, ne az utcák, a terek, ne a panelrengeteg közötti bun­kerek populáris népi kultúráját gyakorolva és fogyasztva töltsék a vakációt a gyerekek. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Don Juan 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Álmok útján (am.) 16,18,20.30 MLADOSÍ: A harcos és a hercegnő (ném.) 15, 17.30, 20 TATRA: A hálószobában (am.) 17.30, 20 ISTROPOUS: Penge 2 (am.) 17.45, 20.15 Eredendő bűn (am.) 17.30, 20 Angyali szemek (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENT­RUM: Kikötői hírek (am.) 18.30, 20.30 Álmok útján (am.) 18.15 Kate és Leopold (am.) 18 Más világ (fr.-sp.-am.) 20.15 E. T. - a földönkívüli: felújított változat (am.) 17.30 Buena Vista Social Club (ném.) 20 A bokszoló és a halál (szí.) 19.30 KASSA CAPITOL: Bővér szálló (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Kiképzés (am.) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Pánikszoba (am.) 19 AMFITEÁTRUM: Pánikszoba (am.) 21.30 KOVÁK: Pókember (am.) 19.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Kis katasztrófák (dán) 21.30 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Jégkor­szak (am.) 13,14.45,16.30,18.15, 20 Monte Cristo grófja (ang.-am.) 14.45,17.15,19.45 Nevem Sam (am.) 15,17.30,20 Penge 2 (am.) 15, 17.30, 20 Pókember (am.) 13,15.20,17.40, 20 A Skorpiókirály (am.) 14,16,18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 14.45,17.30, 20.15 Szörny Rt. (am.) 13 Tiszta ügy (am.) 14.45,17.15,19.45 Július 5-én 21 órakor mutatja be a komáromi Jókai Színház Eisemann Mi­hály és K. Halász Gyula operettjét, a Fiatalság, bolondságot a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán. Az előadást az érdeklődők 6-án és 7-én is láthatják. (Jegyeket a 035/7701-889-es telefonszámon, a Jókai Színház szervezési osztályán lehet rendelni.) Képünkön Mokos Attila, Nagy László és Varsányi Marika az előadás egyik jelenetében. (Dömötör Ede felvétele) Jótékonyság és kultúra a dunaszerdahelyi Vámbéry irodalmi kávéház születésnapi rendezvényén Negyedszer is Pro cultura Június utolsó hétvégéjén az idén is megtartotta hagyomá­nyos rendezvényét a Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Kiadó. A Pro cultura ezúttal kettős célt követett: vállalkozók támogatásával segítem a dunaszerdahelyi gyermekotthon lakóit, s gaz­dag műsorral megünnepelni az irodalmi kávéház fennállá­sának negyedik évfordulóját. KENÉZ BORBÁLA A Szerdahelyre sereglők örömére és az égiek akaratából szombaton este hét órára elvonultak az esőfelhők az irodalmi kávéházat és a könyvki­adót egy tető alá foglaló Vállalkozók Háza fölül, s a nyitott belső udvarra ismét kikerültek a terített asztalok. Ettől kezdve ténylegesen és képlete­sen is felhőtlen szórakozás folyt az intézmény falai közt, S a kultúra már hagyományosan zárt körű ro- konszenvezőinek társasága komoly és vidám műsorokkal múlatta az időt. Azaz a jelenlevők töprenghet­tek és örülhettek, mivelhogy a prog­ram az érett és elgondolkodtató, va­lamint a kedélyes és oldott légkört egyenlő arányban ötvözni képes összeállítás jegyében állt össze. Mint általában jobb helyeken, ahol a műveltség kollektív gyakorlása azt jelenti, hogy összejön pár tucat olyan ember, aki nagyjából mindig is ugyanazt kedvelte és szerette, amit a jövőben is folytatni és ápolni kíván. A szombatról vasárnapra vir­radó hangulatos hangosságban az a - ma még mindig szokatlan - társítás is polgárjogot látszott nyerni, me­lyet a nem éppen kiemelkedő va­gyoni helyzetű művészetbarátok és a vállalkozók összjátéka jelent, elő­revetítve azt a fölöttébb kívánatos majdani állapotot, amikor a kultúra ügye az alkotók és a pártolók közös Krakkói biennále Négy díj Szlovákiának Pozsony. Tizennégy éve rendezték meg először Krakkóban a Fogyaté­kosok Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléját, amelyen ma már egész Európából részt vesznek azok a fo­gyatékos gyermekek és fiatalok, akik a képzőművészet segítségével fejezik ki: ők hogyan látják a világot. A szlovákiai sérült gyermekek és fia­talok a biennále 3. évfolyama óta kapcsolódnak be a versenybe, és mindig kiválóan szerepelnek. A idei, sorrendben 7. biennálén 619 gyerek nevezett be. Ebben a nagy létszámú mezőnyben a gyermekka­tegóriában kiosztott tíz díjból né­gyet szlovákiai résztvevő (Roman Borovica, Adam Burianek, Peter Slama, Jozef Lakatos) kapott, to­vábbi 18 gyermek pedig oklevéllel térhetett haza a versenyről. A kitün- tetetést a gyerekek a napokban ve­hették át a Bibiana-házban megren­dezett ünnepségen. Azért a Bibiana- házban, mert a Bibiana-ház munka­társai azok, akik a fogyatékos, ám tehetséggel megáldott gyermekek szereplését maguk is segítik: a szlo­vákiai résztvevők munkáit ők gyűj­tik össze, majd továbbítják Krakkó­ba. Gabriela Skorvanková - a Gyer­mekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Szlovák Egyesületén belül a hátrá­nyos helyzetű gyermekekkel foglal­kozik - szerint ez a nemzetközi elis­merés egyebek mellett azért fontos, mert igazolja, hogy a fogyatékos gyermekek is képesek olyan képző­művészen munkákat alkotni, ame­lyek színvonalban nem maradnak el egészséges társaik munkáitól. Sza­vainak igazát mi sem bizonyítja job­ban, mint hogy a krakkói biennále valamikori résztvevői közül mára nem egy ismert és elismert képző­művész lett. Elég csupán a bolgár Nikola Mincsevet említeni, aki ma Franciországban és az USA-ban állít ki, vagy a portugál António Jósé de Almeida Pere Alvarezt, akinek mű­vészetét Daliéhoz hasonlítják, (me) ügyévé válik. Lényegében erre utalt megnyitó felszólalásában Hodossy Gyula, a Lilium Aurum igazgatója is, aki merész kulturális, közéleti és politikai elképzeléseit vázolva és a város nagy szülöttjének, Vámbéry Árminnak a kulturális örökségére hivatkozva Dunaszerdahely szelle­mi felemelkedése mellett tört lán­dzsát. „Miért ne lehetne Dunaszer­dahely polgári város? - kérdezte, majd így folytatta: - Meijünk na­gyot gondolni és tenni, amiként Vámbéry, emeljük ki városunkat a hétköznapiságból, a közönyből, s akkor Szerdahely a térség negyedik szellemi bástyája lehet, Győr, Po­zsony és Bécs mellett... Egy polgári város, ahová nem csak hálni járnak az emberek, hanem élni. Amely vá­rosra nem az a jellemző, hogy a fia­talok elköltöznek belőle, hanem az, hogy idejönnek tanulni és dolgozni. Ahol van távlat, jövő. Ahol nem megölnek, hanem megölelnek. Ahol az emberek nem félnek, ha­nem befogadnak. Ahol pártdönté­sek nyomán nem kirekesztenek, ha­nem lehetőséget adnak. Ahol van párbeszéd, működűt a gazdaság, és van kultúra. ” A rendezvényen a régió vállalkozóin és számos ismert közéleti személyi­ségen kívül jelen volt többek közt Mészáros Lajos alkotmánybíró, Barak László költő, a Nap Kiadó igazgatója, Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője, Világi Oszkár, az Új Nő képes hetilap kiadója, A. Sza­bó László, a Katedra Társaság új el­nöke, a Dunaszerdahelyi Városi Hi­vatal oktatási főosztályának vezető­je, Simon Attila nyelvész, egyetemi oktató; Csáky Pál éjféli üzenetét a miniszterelnök-helyettes szóvivője, Miklósi Péter tolmácsolta. Az ün­nepség keretében találkozhatott a nagyközönség először a Vámbéry Antológia 2002 című könyvvel - ez az a kiadvány, melyet a Lilium Au­rum a hagyományos csütörtöki könyvbemutatóin szereplők alkotá­saiból állít össze, a színéről „fekete könyvinek elkeresztelt antológiá­val is hagyományt teremtve. A feke­te most sem a gyász, hanem az ün­nepélyesség meg persze a nyomda- festék színe volt; a sorozat frissen megjelent, még festékszagú kötetét Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író, dramaturg méltatta. A jelenlevők értelemszerűen nem csak beszéltek, beszélgettek és szó­ból értettek, hanem bőséggel ettek és ittak is; a gyermekotthont megse­gítő anyagiak ezúttal nem az otthon ügyes kezű rajzolóinak munkáinak árveréséből folytak be, hanem a ta­vasszal ugyanitt megrendezett bor- fesztivál franciaföldi csemegéinek eladásából. A többfogásos estebéd és az nedűk mellé a talpalávalót most is a Tüajcsik Imi-Molnár Ali páros szolgáltatta, de felléptek a ...kinek-kinek el keli dön­tenie, hol gondolja el ma­gát a leghasznosabbnak. gyermekotthon fiataljai is, valamint meghívott előadók: a klasszikus hegedűművészetet a pozsonyi zene- akadémia ifjú tehetsége, Vontsze- mű István képviselte, a modernt a hegedű királynőinek kikiáltott Prin­cess együttes - a három grácia felvil­lanyozó műsora igencsak kapóra jött a kissé fázós időben. Az idei Pro cultura sorrendben ne­gyedszer szólt a Vámbéry irodalmi kávéház születésnapjáróli s arról, hogy már negyedik esztendeje jár­nak Dunaszerdahelyre írók és olva­sók könyvbemutatóra, hétről hétre, csaknem minden csütörtökön. De másról is szólt most ez a rendez­vény, s ez a másság, úgy érzem, több mint egészséges erőfitogtatás. Ez a többlet most Dunaszerdahelyen érezhetően a kultúra intézményes kereteinek megteremtése iránti ha­tározott igényben és türelmeden vágyban fogalmazódott meg, így aligha véleüen, hogy ezúttal több szó esett ittről és mostról, helyről és időről. Ennek a türelmeden, az adott helyzettel megbékélni nem hajlandó tenni akarásnak már az est kezdetén megvolt a felütése, a mű­sorvezető idézte Orbán János Dénes költői sorai („Arcomat a szelek mér­ge maija”) által - a berzsenyis meg­békélést („Béke már részem: lekö­töm hajómat”), a beletörődést, a csüggedtséget át- és felülíró, de ki­kötést vagy partra szállást egyelőre nem ígérő szárnyas idővel. Dunaszerdahely osztályrészét a há­zigazda Hodossy Gyula ecsetelte, már a közelgő választások előszelé­től megkísértve s megcsapva, nem éppen derűs helyzetelemzéssel, bár lelkesítő szavakkal. Őt hallgatva az jutott eszembe, hogy a köz szolgála­tára felesküdve kinek-kinek el kell döntenie, hol gondolja el magát a leghasznosabbnak. Tény, hogy a ne­gyedik Vámbéry-antológia most először nem jegyzi Hodossy Gyulát a szerzők közt, nevével csak az utol­só oldalon találkozhatni, a felelős kiadó megnevezésében. A feltűnő hiányokat folytatva: a kötet a tarta­lomjegyzékében feltüntetett hat képzőművészed alkotással is adó­sunk marad. Egyébként minden úgy igaz - a Pro cultura rendezvényre, a csütörtöki könyvbemutatókra, az évente kiadott antológiákra és per­sze a szép szó, a tudományok meg a művészetek elkötelezettjeire, tehát a kiadóként és irodalomszervező­ként szolgáló Hodossy Gyulára is értve -, amiként a 2002. évi Vámbé­ry-antológia háüapja hirdeti: „Ha nem lenne, már hiányozna!” A Pro cultura 2002jól sikerült félév­záró kulturális ünnepség volt, he­lyes juniális. Jó időben, jó helyen, helyénvalóan és illően megtartott közösségi születésnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom