Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-02 / 152. szám, kedd
6 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 2. TOLLVONÁS Kultúra szabadságon TALLÓSI BÉLA Tegnaptól nyaralunk. A kőszínházakban a júniusi évadzáró előadások utáni taps elcsitulását követően két hónapra kihunyt a reflektorfény. Júniusban az egyes galériák, képtárak és a művészet múzeumai is megtartották uborkaszezon előtti utolsó kiállításmegnyitóikat, hogy aztán nyár- időre szünetellessék kiállításszervezői, -rendezői tevékenységüket, s azt kínálják júliusra, augusztusra a vizuális kultúrából - már ha valakit érdekel a trópusi forróságban -, amit tárlataikon júniusban útjára indítottak. Ilyenkor nyáron igazán csak az open air filmszínházak virágoznak (igen, így open air, mert szép magyar nyelvünkben már nem elég idegen az amfiteátrum, avagy kortárs szabadtéri mozijaink megjelölésére túl „ántik”. Szóval az open air filmszínházak lövik a sok filmgiccset, mert arra még van vevő szúnyoginváziós nyárestéken is. A közszolgálati televízió évközben sem gyárt, készít, produkál tisztes mennyiségben két csatornát megtöltő rólunk, nekünk, értünk szóló televíziós művészetet, nyáron még inkább nem, ilyenkor jön a jó öreg megoldás, visszanyúlni az aranykorba, elővenni ezt-azt a filmtekercstárból - szerencsére ott azért vannak értékek. Ilyenkor a könyv is aluszik egy kicsit, mint kis Balázs altatóversében a villamos. Igen, hiszen tegnaptól nyaralunk, pang a művészet, szabadságon a kultúra. Pedig üyen- kor kellene csak igazán belendülni, sarkig tárni a vmk-k, galériák, szabadidőközpontok stb. ajtaját, amikor bezárják kapuikat az iskolák. Ilyenkor kellene nem úgy adni a kultúrát, mint piacon a káposztát: azt viszik kínálat nélkül, emezt rábeszélésre is alig és csak kevesen. Ilyenkor kellene nekidurálni magunkat, és jobban odafigyelni a felügyelet nélkül hagyott gyerekekre, akikre év közben sem figyelünk kellőképpen. Ilyenkor kellene komolyan gondolni a sokat emlegetett amatőr művészeti mozgalmat, amikor a profi kultúra szabadságon van! Ilyenkor kellene megfogni az unatkozó gyerekeket vonzó, érdeklődésre számot tartó programokkal, színjátszással, irodalmikisszínpadokkal, dalkörökkel, táncházakkal, olvasókörökkel, tárlatvezetéssel, különböző kreatív foglalkozásokkal - lehet folytatni a sort. Ilyenkor kellene nagyon nem spórolni, vagy ilyenkorra kellene nagyon spórolni év közben. Hogy ne a bárok, ne az utcák, a terek, ne a panelrengeteg közötti bunkerek populáris népi kultúráját gyakorolva és fogyasztva töltsék a vakációt a gyerekek. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Don Juan 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Álmok útján (am.) 16,18,20.30 MLADOSÍ: A harcos és a hercegnő (ném.) 15, 17.30, 20 TATRA: A hálószobában (am.) 17.30, 20 ISTROPOUS: Penge 2 (am.) 17.45, 20.15 Eredendő bűn (am.) 17.30, 20 Angyali szemek (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Kikötői hírek (am.) 18.30, 20.30 Álmok útján (am.) 18.15 Kate és Leopold (am.) 18 Más világ (fr.-sp.-am.) 20.15 E. T. - a földönkívüli: felújított változat (am.) 17.30 Buena Vista Social Club (ném.) 20 A bokszoló és a halál (szí.) 19.30 KASSA CAPITOL: Bővér szálló (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Kiképzés (am.) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Pánikszoba (am.) 19 AMFITEÁTRUM: Pánikszoba (am.) 21.30 KOVÁK: Pókember (am.) 19.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Kis katasztrófák (dán) 21.30 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Jégkorszak (am.) 13,14.45,16.30,18.15, 20 Monte Cristo grófja (ang.-am.) 14.45,17.15,19.45 Nevem Sam (am.) 15,17.30,20 Penge 2 (am.) 15, 17.30, 20 Pókember (am.) 13,15.20,17.40, 20 A Skorpiókirály (am.) 14,16,18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 14.45,17.30, 20.15 Szörny Rt. (am.) 13 Tiszta ügy (am.) 14.45,17.15,19.45 Július 5-én 21 órakor mutatja be a komáromi Jókai Színház Eisemann Mihály és K. Halász Gyula operettjét, a Fiatalság, bolondságot a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán. Az előadást az érdeklődők 6-án és 7-én is láthatják. (Jegyeket a 035/7701-889-es telefonszámon, a Jókai Színház szervezési osztályán lehet rendelni.) Képünkön Mokos Attila, Nagy László és Varsányi Marika az előadás egyik jelenetében. (Dömötör Ede felvétele) Jótékonyság és kultúra a dunaszerdahelyi Vámbéry irodalmi kávéház születésnapi rendezvényén Negyedszer is Pro cultura Június utolsó hétvégéjén az idén is megtartotta hagyományos rendezvényét a Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Kiadó. A Pro cultura ezúttal kettős célt követett: vállalkozók támogatásával segítem a dunaszerdahelyi gyermekotthon lakóit, s gazdag műsorral megünnepelni az irodalmi kávéház fennállásának negyedik évfordulóját. KENÉZ BORBÁLA A Szerdahelyre sereglők örömére és az égiek akaratából szombaton este hét órára elvonultak az esőfelhők az irodalmi kávéházat és a könyvkiadót egy tető alá foglaló Vállalkozók Háza fölül, s a nyitott belső udvarra ismét kikerültek a terített asztalok. Ettől kezdve ténylegesen és képletesen is felhőtlen szórakozás folyt az intézmény falai közt, S a kultúra már hagyományosan zárt körű ro- konszenvezőinek társasága komoly és vidám műsorokkal múlatta az időt. Azaz a jelenlevők töprenghettek és örülhettek, mivelhogy a program az érett és elgondolkodtató, valamint a kedélyes és oldott légkört egyenlő arányban ötvözni képes összeállítás jegyében állt össze. Mint általában jobb helyeken, ahol a műveltség kollektív gyakorlása azt jelenti, hogy összejön pár tucat olyan ember, aki nagyjából mindig is ugyanazt kedvelte és szerette, amit a jövőben is folytatni és ápolni kíván. A szombatról vasárnapra virradó hangulatos hangosságban az a - ma még mindig szokatlan - társítás is polgárjogot látszott nyerni, melyet a nem éppen kiemelkedő vagyoni helyzetű művészetbarátok és a vállalkozók összjátéka jelent, előrevetítve azt a fölöttébb kívánatos majdani állapotot, amikor a kultúra ügye az alkotók és a pártolók közös Krakkói biennále Négy díj Szlovákiának Pozsony. Tizennégy éve rendezték meg először Krakkóban a Fogyatékosok Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléját, amelyen ma már egész Európából részt vesznek azok a fogyatékos gyermekek és fiatalok, akik a képzőművészet segítségével fejezik ki: ők hogyan látják a világot. A szlovákiai sérült gyermekek és fiatalok a biennále 3. évfolyama óta kapcsolódnak be a versenybe, és mindig kiválóan szerepelnek. A idei, sorrendben 7. biennálén 619 gyerek nevezett be. Ebben a nagy létszámú mezőnyben a gyermekkategóriában kiosztott tíz díjból négyet szlovákiai résztvevő (Roman Borovica, Adam Burianek, Peter Slama, Jozef Lakatos) kapott, további 18 gyermek pedig oklevéllel térhetett haza a versenyről. A kitün- tetetést a gyerekek a napokban vehették át a Bibiana-házban megrendezett ünnepségen. Azért a Bibiana- házban, mert a Bibiana-ház munkatársai azok, akik a fogyatékos, ám tehetséggel megáldott gyermekek szereplését maguk is segítik: a szlovákiai résztvevők munkáit ők gyűjtik össze, majd továbbítják Krakkóba. Gabriela Skorvanková - a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa Szlovák Egyesületén belül a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik - szerint ez a nemzetközi elismerés egyebek mellett azért fontos, mert igazolja, hogy a fogyatékos gyermekek is képesek olyan képzőművészen munkákat alkotni, amelyek színvonalban nem maradnak el egészséges társaik munkáitól. Szavainak igazát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a krakkói biennále valamikori résztvevői közül mára nem egy ismert és elismert képzőművész lett. Elég csupán a bolgár Nikola Mincsevet említeni, aki ma Franciországban és az USA-ban állít ki, vagy a portugál António Jósé de Almeida Pere Alvarezt, akinek művészetét Daliéhoz hasonlítják, (me) ügyévé válik. Lényegében erre utalt megnyitó felszólalásában Hodossy Gyula, a Lilium Aurum igazgatója is, aki merész kulturális, közéleti és politikai elképzeléseit vázolva és a város nagy szülöttjének, Vámbéry Árminnak a kulturális örökségére hivatkozva Dunaszerdahely szellemi felemelkedése mellett tört lándzsát. „Miért ne lehetne Dunaszerdahely polgári város? - kérdezte, majd így folytatta: - Meijünk nagyot gondolni és tenni, amiként Vámbéry, emeljük ki városunkat a hétköznapiságból, a közönyből, s akkor Szerdahely a térség negyedik szellemi bástyája lehet, Győr, Pozsony és Bécs mellett... Egy polgári város, ahová nem csak hálni járnak az emberek, hanem élni. Amely városra nem az a jellemző, hogy a fiatalok elköltöznek belőle, hanem az, hogy idejönnek tanulni és dolgozni. Ahol van távlat, jövő. Ahol nem megölnek, hanem megölelnek. Ahol az emberek nem félnek, hanem befogadnak. Ahol pártdöntések nyomán nem kirekesztenek, hanem lehetőséget adnak. Ahol van párbeszéd, működűt a gazdaság, és van kultúra. ” A rendezvényen a régió vállalkozóin és számos ismert közéleti személyiségen kívül jelen volt többek közt Mészáros Lajos alkotmánybíró, Barak László költő, a Nap Kiadó igazgatója, Szilvássy József, az Új Szó főszerkesztője, Világi Oszkár, az Új Nő képes hetilap kiadója, A. Szabó László, a Katedra Társaság új elnöke, a Dunaszerdahelyi Városi Hivatal oktatási főosztályának vezetője, Simon Attila nyelvész, egyetemi oktató; Csáky Pál éjféli üzenetét a miniszterelnök-helyettes szóvivője, Miklósi Péter tolmácsolta. Az ünnepség keretében találkozhatott a nagyközönség először a Vámbéry Antológia 2002 című könyvvel - ez az a kiadvány, melyet a Lilium Aurum a hagyományos csütörtöki könyvbemutatóin szereplők alkotásaiból állít össze, a színéről „fekete könyvinek elkeresztelt antológiával is hagyományt teremtve. A fekete most sem a gyász, hanem az ünnepélyesség meg persze a nyomda- festék színe volt; a sorozat frissen megjelent, még festékszagú kötetét Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író, dramaturg méltatta. A jelenlevők értelemszerűen nem csak beszéltek, beszélgettek és szóból értettek, hanem bőséggel ettek és ittak is; a gyermekotthont megsegítő anyagiak ezúttal nem az otthon ügyes kezű rajzolóinak munkáinak árveréséből folytak be, hanem a tavasszal ugyanitt megrendezett bor- fesztivál franciaföldi csemegéinek eladásából. A többfogásos estebéd és az nedűk mellé a talpalávalót most is a Tüajcsik Imi-Molnár Ali páros szolgáltatta, de felléptek a ...kinek-kinek el keli döntenie, hol gondolja el magát a leghasznosabbnak. gyermekotthon fiataljai is, valamint meghívott előadók: a klasszikus hegedűművészetet a pozsonyi zene- akadémia ifjú tehetsége, Vontsze- mű István képviselte, a modernt a hegedű királynőinek kikiáltott Princess együttes - a három grácia felvillanyozó műsora igencsak kapóra jött a kissé fázós időben. Az idei Pro cultura sorrendben negyedszer szólt a Vámbéry irodalmi kávéház születésnapjáróli s arról, hogy már negyedik esztendeje járnak Dunaszerdahelyre írók és olvasók könyvbemutatóra, hétről hétre, csaknem minden csütörtökön. De másról is szólt most ez a rendezvény, s ez a másság, úgy érzem, több mint egészséges erőfitogtatás. Ez a többlet most Dunaszerdahelyen érezhetően a kultúra intézményes kereteinek megteremtése iránti határozott igényben és türelmeden vágyban fogalmazódott meg, így aligha véleüen, hogy ezúttal több szó esett ittről és mostról, helyről és időről. Ennek a türelmeden, az adott helyzettel megbékélni nem hajlandó tenni akarásnak már az est kezdetén megvolt a felütése, a műsorvezető idézte Orbán János Dénes költői sorai („Arcomat a szelek mérge maija”) által - a berzsenyis megbékélést („Béke már részem: lekötöm hajómat”), a beletörődést, a csüggedtséget át- és felülíró, de kikötést vagy partra szállást egyelőre nem ígérő szárnyas idővel. Dunaszerdahely osztályrészét a házigazda Hodossy Gyula ecsetelte, már a közelgő választások előszelétől megkísértve s megcsapva, nem éppen derűs helyzetelemzéssel, bár lelkesítő szavakkal. Őt hallgatva az jutott eszembe, hogy a köz szolgálatára felesküdve kinek-kinek el kell döntenie, hol gondolja el magát a leghasznosabbnak. Tény, hogy a negyedik Vámbéry-antológia most először nem jegyzi Hodossy Gyulát a szerzők közt, nevével csak az utolsó oldalon találkozhatni, a felelős kiadó megnevezésében. A feltűnő hiányokat folytatva: a kötet a tartalomjegyzékében feltüntetett hat képzőművészed alkotással is adósunk marad. Egyébként minden úgy igaz - a Pro cultura rendezvényre, a csütörtöki könyvbemutatókra, az évente kiadott antológiákra és persze a szép szó, a tudományok meg a művészetek elkötelezettjeire, tehát a kiadóként és irodalomszervezőként szolgáló Hodossy Gyulára is értve -, amiként a 2002. évi Vámbéry-antológia háüapja hirdeti: „Ha nem lenne, már hiányozna!” A Pro cultura 2002jól sikerült félévzáró kulturális ünnepség volt, helyes juniális. Jó időben, jó helyen, helyénvalóan és illően megtartott közösségi születésnap.
