Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-06 / 155. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Méltó képviselet LOVÁSZ ATTILA Amikor Bugár Béla kijelentette, hogy pártja sokat áldozott a regionalizmus oltárán, igazat beszélt. Az első harminc képviselőjelölti helyből 15 valóban a régiók hangját erősíti a pártban, amire - tekin­tettel arra, hogy Szlovákia egy nagy választási körzet maradt Meäar után szabadon - valóban szükség volt. A párt elnöksége által javasolt 15 hely viszont lehetőséget adott arra is, hogy az MKP által hangsú­lyozott célok megvalósítása érdekében a szakmai minőség kerüljön előtérbe. Az oly hangsúlyos oktatáspolitikai célok megjelenítésének valószínűleg nem lesz akadálya: az élmezőnyben szerepel az eddigi oktatási államtitkár, feltehetően befutó hely a 16. is, amely Albert Sándor egyetemi tanáré. Jól állunk közgazdásszal: jó helyen szerepel Gyurovszky László, aki ugyan villamosmérnök, de a párt gazdasági alelnöke. Ötödik a rangsorban a parlament jelenlegi költségvetési bi­zottságának elnöke, aki közgazdász. Befutó helyen van még Hama István, aki ugyancsak ökonómus és most már kormányzati tapaszta­lattal rendelkezik. Rosszabb a helyzet a szociális szférával, Bauer Edi­tet ugyanis csak a tizenhetedik helyre rangsorolták. Kérdés, hogy Bastmák Tibor vajon orvos és egészségügyi szakértő-e a listán, vagy immár a tapasztalt regionális politikus kerül be a parlamentbe. Az el- - ső jogász, Gál Gábor a 18. helyen vagy bejut vagy nem. Pártlistára jo­gászt előbbre kellett volna helyezni. Sajnos nem újdonság, de az annyit hangsúlyozott agrárium mintha nem érdekelné az MKP-t. Az első agrármérnök a 62. helyen van (a je­lenlegi mezőgazdasági államtitkár), a következő még tíz hellyel hát­rébb. Meglepő, hogy az MKP és annak elődei az elmúlt 13 évben mennyire mellőzték az agrárértelmiséget. Annak fényében, milyen ádáz küzdelem folyt a mezőgazdasági tárcáért négy éve Koncosékkal, még meglepőbb, hogy ez a tendencia nem változott. Igaz ugyan, hogy van az első tíz jelölt közt agráriummal is foglalkozó közgazdász, az ő figyelmének a pártban viszont egyértelműen a makrogazdasági és az államháztartási kérdések felé kell irányulnia, hiszen ha mezőgazdasá­gi szakértőként tartanánk számon, akkor pedagógiai gyakorlattal rendelkező képesítés nélküli pedagógust is jelölhetnénk mondjuk az oktatási bizottságba. Ha az MKP kormánytényező lesz, a helyzet nem olyan vészes, hiszen sokan kormányzati posztokon hasznosíthatják tudásukat. Ha viszont ellenzékben vagy csak kormányon kívül ma­rad, a parlamenti bizottságokban a szlovákiai magyarság szempontjá­ból egyik legfontosabb kérdés megfelelő képviselet nélkül marad. A szerző publicista JEGYZET Szabadság ZeTourral TALLÓSI BÉLA Dzsúlia asszony értetlenkedik: szabadság - kérdezi -, az mi fán terem? Akkor lesz majd neki sza­badság, mondja, ha a fóliasátrat kilyuggatja ajég, és felkapja az orkán, de azt nem szeremé, mert odalenne a nitráttal meghajtott termés, pedig még csak ezután jön a zöme. A Balatonnál járt már, de az rég volt. Ő aludt a Tra­bantban, összetekeredve, mint a fahéjas darázsfészek, a lánya meg a veje a sátorban, alumíni­umvázas nyugágyon töltötték az éjszakát. Vitték a lancsmítet, megpirították vöröshagymás ka­csazsíron, de a harmadik nap hu­ligánok bennjártak a sátorban, és szőrén-szálán eltűnt utánuk sok minden, a kempingpalackos gáz­rezsó is. Azután négy napon ke­resztül csak fokhagymás sós lán- gost ettek, reggelire, ebédre, va­csorára. Úgy belészorult, hogy orvoshoz kellett járnia hashajtó­kúrára. Dzsúlia asszony nem is kívánkozott többet a magyar ten­gerhez, mi több, az akkori csodák csodája, a románok Mamája sem vonzotta. Nem is léphet tapodtat se, amióta gondjára bízták a fó­lialibákat is, mert két óránként önti nekik a friss vizet a nagy for­róságban (csak zárójelben, hogy Brigitte Bardot meg ne tudja, a fóliasátorban nagy hatékonyság­gal irtják a gyomot az ott felne­velt, természetes napfény elől el­zárt libák). Dzsúlia asszony kü­lönben is úgy gondolja, nem neki való már a nagy út, nincs már tel­jesen rendben a toalettje, na meg a vérnyomás-ingadozása miatt sem vállalná a zötykölódést, és az aranyerén sem bírna megülni egy óránál tovább. A termálban persze szívesen áztatgatná ma­gát, ha a helyébe hoznák. Ment is a magyarországi Bükk fürdőbe a többiekkel, csak aztán már na­gyon megemelték a belépő árát, és hiába bizonygatta, hogy évek óta nyugdíjas, azzal fizették ki, mert a mátyusföldi zönge minde­nütt felismerszik, hogy a kedvez­mény csak a magyaroknak jár. Júlia asszony akkor vette fel a Dzsúlia nevet, hogy ha már a sa­játjai között sem a maguk fajtájá­nak nézik, akkor legalább átuta­zó ángliusnak higgyék a magya­rok honában. Dzsúlia asszony azért ezen a nyá­ron is bejárja a földet, és ahogy már esztendők óta, idén is a ZeTourral utazik. Beül a fülkébe, és utaznak egyik kukoricasorból ki, a másikba be'A Zetor mögött a sarabolóval. WWW.UJSZO.COM Eddig bírták tüntetés nélkül! Rá­adásul direkt be sem jelentették. Ügyes. Undorító nézni a 60 éves embereket, amint gyűlölködnek. Lett volna ekkora a szájuk a kom­csik alatt, akkor lapítottak. Tuda­tosítani kéne, hogy vesztettek. korridor Budapesten láncát tépi a szabad­ságvágy. Ma újra kommunista rendfenntartók gumibotoznak, mert hatalmuk kizárólag erő­szakkal szavatolható! Amint Duray Miklós fogalmazott a Kos- suth-téren: A forradalom elkez­dődött! Aba nyila Szerinted, ha Münchenben 15 autó meg 100 ember lezár egy sugárutat, mi történik? A szabad­ságvágy letépi a 100 ember tökét. Teljesen hülyék vagytok. A Híd- ember második részét forgatták. Gorcsev Iván Hányszor kellene újraszámlálni, amíg nyer a tiltakozók csapata? ki Július 4-én a magyar becsület lé­pett fel a vörös gonoszsággal szemben. Aki magyar, velünk tart! Recskre Medgyessyvel, Ko­váccsal, a többi hazaárulóval, és pusztuljanak Magyarországról a szavazóik is. Nemes Ferenc Az olyan idióták miatt, mint te, van ez az egész felfordulás. Erre vagy büszke? Undorító. Korridor A vélemények nem feltétlenül tükrözik a lap álláspontját. TALLÓZÓ KRÓNIKA „Véleményünk szerint az Orbán- kormány túlszerette a romániai ma­gyarságot. Úgy, mint mikor az anya annyira szereti gyerekét, hogy az már a gyerekre nézve káros. Nem azzal szerette túl, hogy segítette a magyarokat és nem is azzal, hogy ébren tartotta, sőt fejlesztette a ma­gyarságtudatukat. Azzal sem, hogy oktatási intézményt hozott létre a számukra. A kedvezménytörvény­nek voltak olyan pontjai, amelyek­kel nem tudunk egyetérteni. Azzal szerette túl az Orbán-kormány az erdélyi magyarságot, hogy segítő­készségében olyan lépéseket is tett, amelyeket nem tartunk helyesnek. Erről, mármint a román-magyar paktumról tárgyalunk a román ve­zetőkkel” - nyilatkozta Medgyessy Péter magyar miniszterelnök az er­délyi lapnak a mai, Adrian Nastaseval folytatott megbeszélése előtt. Medgyessy megerősítette: az erdélyi magyar tudományegyetem is megkapja a támogatást, amelyre a magyar költségvetésből elkülöní­tik a támogatásra szánt összeget. HÉTVÉG(R)E Magyar kart karba öltve A házi készítésű ketchupön és lecsókonzerven kívül anyukám tegnap hozott ott­honról savanyú uborkát is. Nem bírtam megállni, neki­estem a titkos családi re­cept szerint készült finom­ságnak. A héten körülbelül ennyit érzékeltem a híres nyári uborkaszezonból, a politika ugyanis nem ment szabadságra. JUHÁSZ LÁSZLÓ Majszolom az uborkát, és olva­som, hogy óriási volt a demokrácia a Magyar Koalíció Pártja választási listájának összeállításánál, leg­alábbis a többi párthoz képest. Ezt persze nem én mondom, hanem Bugár Béla pártelnök. Nem voltam ott, így nem tudom, az Országos Tanács múlt szombati ülése után savanyú képet vágott-e, avagy a demokráciát dicsérte a 26. helyre szorult Kvarda József vagy a hu- szonharmadik Duka Zólyomi Ár­pád, az MKP ügyvezető alelnöke szerint mindenesetre nincs idő a sebnyalogatásra. Szerintem is jobb a mézesmadzag. Hát még ez a sa­vanyú uborka. így, pár héttel a választások előtt már igazán semmi értelme sincs leváltani a miniszterelnököt. Erre rájöhettek a honatyák is, mert csü­törtök hajnalban mégsem menesz­tették Dzurindát. Az MKP parla­menti frakciója kart karba öltve és vállvetve, egységesen tartózko­dott, illetve a bizalmatlansági in­dítvány ellen szavazott. Megint nincs min csámcsognom. Majd’ megakadt a torkomon a fa­lat, amikor meghallottam, hogy mi folyik Magyarországon. Kez­dődött (vagy folytatódott?) az egész Pokornival, aki nevéhez méltó alázattal, könnyekkel küsz­ködve mondott le minden funkci­ójáról, amikor megtudta, hogy a papa ügynök volt. Másnap már könnygázzal és gumibotokkal küzdöttek Budapesten a szavaza­tok újraszámlálását némi pan­nonrádiós uszításra követelni kezdő tüntetők. A rohamrendőr­ség kart karba öltve tolta le a tün­tetőket a hídról, azok meg a rend­őrséget tolták le, miért nem hagy­ják őket véleményt nyilvánítani. Demszky Gábor főpolgármester is eljött védeni munkahelyét, a fő­várost, de miután „Tégla! Tégla!” felkiáltással nekiestek, menekü­lőre vette a dolgot. Medgyessy Pé­ter újdonsült miniszterelnök iste­ni nyugalommal, a Vatikánból próbálta nyugtatni a kedélyeket, nem túl hatásosan. Talán szólha­tott volna a pápának, az ő keze ál­lítólag messzire elér. Hogy mit ér­tek el a budapesti tüntetők, azt pontosan még nem tudni, több tu­cat ember azonban a rendőrsé­gen, néhány pedig a kórházban végezte. Magyarországnak min­denesetre leendő EU-tagállam- ként fel kell készülnie a globali­záció és még ki tudja, mi minden ellen tüntetők tömegére. Meg arra is, hogy ősszel módosíta­ni kell a státustörvényt. Hiába a tájékoztató (jellegű) irodák szlo­vákiai hálózata, hiába az oktatási támogatásra benyújtott kérelmek, az új magyar külügyi államtitkár Pozsonyban nem túl rózsás szín­ben festette le státusjövőnket. Is­mét csak megtudtuk, igen jó dolog ez a törvény, csak a kedvezmé­nyek eljuttatásával van egy kis bi­bi. Olyan megoldást kell találni, hogy a kecske (szlovákiai magyar­ság) is jóllakottan mekegjen, és a káposzta (szlovák jogrend) is ép maradjon. Hasonló helyzet ala­kult ki, amikor Rudolf Schuster csütörtökön nem Szabó Olga pathi polgármestert, hanem Hor­váth György komáromi ügyvédet nevezte ki alkotmánybírónak. Épp az uborka maradékát rágcsál­tam, konstans filozofálgatásba merülve, mikor hallom, hogy a Konstantin Filozófus Egyetemen nem lesz önálló magyar kar. Ha vi­szont sikerül összekaparni 60-70 miilát, lesz valami olyasmi, hogy Közép-európai Tanulmányok Ka­ra, ahol nemcsak a magyarok, né­metek, csehek anyanyelvi oktatá­sát pipálnák ki, hanem az amerikai szlovákok csemetéi is itt tanulhat­nának. Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor László Béla tan­székvezető megnyugtatott, szerin­te minden rendben halad a ma­gyar kar létrehozása ügyében. Bugár Béla erre azt nyilatkozta, hogy „a kar létrehozása rossz irányba tolódott el”. Most akkor ki tolt el és mit? Ehhez már kevés egy egyetemi oklevél, visszaadom az iskolapénzt, ezt én képtelen va­gyok felfogni. Az MKP kar helyett most már a magyar egyetemet for­szírozza, mert nem lát esélyt a megegyezésre. Pesszimistán szür- csölöm az uborkalevet. Nem hi­szem, hogy könnyebb lesz keresz­tülbokszolni az egyetemet, mint a fakultást. Vagy O.K. lenne a K.O. is? HETI GAZDA(G)SAG Nem a pénzhiány a gazdaság legfőbb mumusa TUBA LAJOS Négy év - ennyit kell várnia az eu­rópai uniós tagságra azoknak, akik év végéig nem zárják le a tárgyalási fejezeteket. Az utóbbi napokban megszaporodtak a bővítéssel kap­csolatos brüsszeli kijelentések, amelyek csak azokat nyugtatják meg, akik képesek teljesíteni a jog­harmonizáció feltételeit (ezek az 1999-es uniós szabályozás átvéte­léről szólnak). Parlamentünk az el­múlt hetekben futószalagon hagy­ta jóvá a sokáig elhanyagolt eurotörvényeket, de így sem biztos, hogy decemberre teljes lesz a lista. Különösen úgy, hogy a jól fizetett képviselők a kereskedelmi láncok­ról szóló új törvénnyel az egyik leg­keményebb diónak számító, a gaz­dasági versenyről szóló fejezet le­zárását nehezítették meg. Az utol­só mentsvár az államfő, aki még visszadobhatja ezt a szerencsétlen törvényt. Az Európai Bizottság egyébként október 16-án hozza nyilvánosságra az ebből a szem­pontból döntő országjelentéseit. Mivel a nyári uborkaszezont is bele­számítva valóban karnyújtásnyira vagyunk az új választásoktól, érde­mes figyelni a gazdaság helyzetével kapcsolatos elemzéseket. Ezek nemcsak a jelenlegi kormány elé tartanak tükröt, hanem sok olyan ötlettel is szolgálnak, amelyek a vá­lasztási kampányban olyan érzést kelthetnek a vállalkozók táborá­ban, hogy valóban érdeklődnek a gondjaik iránt. Ilyen például az a következtetés, hogy a legkomo­lyabb visszahúzó tényező nem a hi­telek hiánya, hanem a jogszabályok gyakori változása és azok nehéz be­tartatása. Míg a magas adókat és a hitelek hiányát csak minden hete­dik menedzser érezte fojtogatónak, addig a jogi akadályokat minden második. A sort egyébként a magas elvonások, a hivatali korrupció és a közbeszerzések áttekinthetetlensé­ge folytatta. A megkérdezettek het­ven százaléka vélekedett úgy, hogy állami megrendelést csúszópénz nélkül nem lehet szerezni. Bár az elmúlt négy évben különféle pozi­tív dolgokat is tapasztaltunk, az a tény, hogy a vállalkozások korláto­zó tényezőinek sorrendje alig válto­zott, meglehetősen rossz bizonyít­ványt állít ki a jelenlegi kormány teljesítményéről. Ehhez járul a kor­mányfő és az államfő nyílt vitája ar­ról, ki igyekszik szebb képet festeni az ország makrogazdasági helyze­téről. Ennek is komoly háttere van, hiszen szinte minden független elemzés egész sor pesszimista kö­vetkeztetést vont már le arról, mi­lyen esélyei lesznek az ősszel üres kasszával induló új kormánynak, a jövőre soha nem látott mértékű hi­ánnyal fenyegető állami költségve­tésnek, egészen addig, hogy az évek óta folyamatosan növekedő államháztartási hiány két év múlva, a privatizációs bevételek elapadá­sával akár nagy válságot is előidéz­het. Persze egy leköszönő kormány­főtől nem várhatunk különösebb önostorozást, az évvégén viszont jó lenne, ha a bársonyszékek új tulaj­donosai nem csak az elődjüktől örökölt helyzetre mutatnának rá, hanem arra is, hogy megbízatásuk első két évében milyen alapvető változásokat terveznek. Utána ugyanis, az újabb választások köze­ledtével már ők sem erőltetik majd a kellemetlen döntéseket. A hazai körülményeknek tart tük­röt az a svájci felmérés is, amely­ben a beruházók hazánkat a lehet­séges céljaik közül csak a 39. helyre sorolták. Vagyis tavalyhoz képest nem sikerül előrelépnünk, a külföl­diek számára a leginkább elriasztó tényezők között az adminisztratív akadályokon kívül a magánszférá­ba jutó magas állami dotációk, a magas munkanélküliség, a jelentős elvonások, a külkereskedelmi hi­ány, a rossz munkajogi szabályozás és a gyengén működő tőkepiac sze­repelt. Vonzó tényezőként jószeri­vel csak az olcsó munkaerő jutott eszükbe. Az összesen 314 mutató alapján összeállított listán hazán­kat az egykori szocialista sorstár­sak közül Észtország, Magyaror­szág és Csehország előzte meg, mögöttünk végzett viszont az egyébként nagy kedvenc Szlovénia és a nagyságában bízó, de egyre problémásabbnak számító Len­gyelország. A héten egyébként egész sor szoci­ális kedvezmény lépett életbe, de a pénzügyminiszter utalásai alapján egy részük talán nem éli túl ajövő évi költségvetés elfogadását. Érde­kes, hogy a sajtóban is hányán nem tudtak ellenállni a csábítás­nak és szalagcímben emelték ki, hogy a milliomosok gyermekei is részesülnek a családi pótlékból. Miközben az új intézkedés fő ha­szonélvezője az elmúlt évek ár­emelései által leginkább sújtott kö­zépréteg, amelynek tagjai számára igenis komoly tétel a gyermeken­kénti pár száz korona. Emlékez­zünk csak vissza, milyen kis vissz­hangot váltott ki a statisztikai hi­vatal minapi bejelentése, hogy megkezdődött a hazai lakosság számának csökkentése. Pedig ez komoly törés, melynek visszafordí­tására összehangolt családpoliti­kai kampányra (és tettekre) lenne szükség. Ez is nagyszerű lehetőség lenne a választási kampányban, kár, hogy kevesen élnek vele. Szlovákiai terápia (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom