Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-27 / 173. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 27. VENDÉGKOMMENTÁR Mindenki szégyene KAREL STEIGERWALD Vajon a Srba-botrány, egy újságíró meggyilkoltatásának kitervelése az előző cseh kormány szégyene? Kavané? Zemané? A titkosszolgálaté? Esetleg a szociáldemokratáké? A Srba-ügy az egész társadalom szégyene - az aljasággal szembeni toleranciáé. Jan Kavanon kívül így a közéletből másoknak is vissza kellene vonulniuk: a Stifín-botrány nyomozóinak, a Zeman rágalmait elbírálóknak, a titkosszolgálat egyes vezetőinek. Ez csak egy szelete a lemondásra érett cseh politikai szereplők tortájának, mégis mindannyian tudjuk: senki nem fog lemondani. Csodálkozástól tágra nyílt szemeink előtt sok kicsi aljasság körvonalazódott, és ugyanilyen csodálkozva láttuk, hogy a nyomozók és a bírák néha már szinte vérlázító, néha nevetséges jóindulattal bántak a hitvány zsarolókkal. Az egész ország hallotta a televízióban a Stirín Konferenciaközpont igazgatójának megzsarolását: a bíróság mégis azt mondta, nem történt semmi. Az igazságügyi szervekben nem bízunk eléggé: túl gyakoriak a kétségbe vonható döntések, és ritkán őrködnek a mi biztonságunk fölött. Annál gyakrabban nevetnek az igazságon. Talán a másik oldalon állók jobban bíznak az igazságszolgáltatásban: megtévesztik, elhallgattatják, lefizetik őket, összekuszálják az ügy szálait. Félelem nélkül viszik véghez kétes ügyleteiket - azzal a tudattal, hogy semmi bajuk sem eshet. Srba a sokbotrányos emberek közé tartozik. Sokkal korábban el kellett volna csúsznia, sokkal kisebb visszaélésekért. Ok volt rá elég. így nem kellene ma olyan magasról repülnie. Abban a világban azonban, ahol sok mindent elnéznek, könnyen elhihetjük, hogy érinthetetlenek vagyunk. Könnyen elhihetjük azt is, hogy istenekké lettünk. Miért akart bérgyilkossal megöletni egy újságírónőt? Vagy a múltban megjelent írások miatti beteges gyűlöletből, vagy az amiatt érzett félelméből, ami még ezután megjelenhetne. Egy újságíró megölése mindig különleges gyilkosság. Mindenkiben félelmet akar kelteni: félni kimondani és megírni az igazságot, félni megnevezni a mások bűneit, félni a szabadságtól. Az egyik legvisszataszítóbb gyilkosság: a szabad embereket akaija megfélemlíteni, a gyilkosoknak pedig különleges előjogokat biztosítana. A vicc csak az, hogy a szabadság ilyesfajta meggyalá- zása nem az égből pottyan egyik pillanatról a másikra. Hosszú folyamatról van szó, amelyet némán eltűrünk, egyesek ráadásul aktívan. Káván külügyminiszter az egészet erényként tüntette fel. Felmerül a kérdés - egyszer nálunk is lövöldöznek majd a politikusok? A kérdés megválaszolása nem nehéz - ha megengedjük, hogy köztünk egyesek istennek tekintsék magukat, akkor igen. Vagy őrizzük meg nyugalmunkat: Srba botránya nem jelent semmit. Az égből pottyant. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET a sötét Ceausescu-éra idején jártam. Amikor sokat tapasztalt prágai diáktársammal néhány napos romániai kiruccanásra készültünk, figyelmeztetett, vécépapírt mindenképpen vigyek magammal, mert azon a bányavidéken, ahová készülünk, nem ismerik az ilyesmit. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen jártam én már olyan helyen, ahol csak csíkokra hasított újságpapír látta el ezt a szolgálatot, de Óta további magyarázatát hitetlenkedve és megrökönyödve hallgattam. Az ottaniak állítólag egyáltalán nem használnak papírt. Ehelyett azt használják, ami mindig kéznél van: a kezüket, a „dolgot” pedig a falra kenik. Ezt természetesen nem hittem el, és Óta ostoba tréfájának tartottam, mindaddig, amíg az említett román városka vasútállomásán nem kényszerültem a budi meglátogatására. A kis építmény deszkafala belülről valaha talán fehérre lehetett meszelve, és a piszkos felületen több helyen is látszottak olyan párhuzamos sötét csíkok, amelyeket leginkább a falon végighúzott kéz ujjai hagyhattak ott. Szóval Óta mégsem túlzott! Ugyanakkor például Kolozsvárott a vasúti klotyó láttán alig lehetett kifogásom. De a bécsi metrótól azért az is fényévnyi távolságra van! Névjegy és kézjegy GAÁL LÁSZLÓ „Minden nemzetnek az egyik névjegye az illemhelye.” Ezt a mondást először még a hetvenes években hallottam, de a minap ismét eszembe jutott. Saját tapasztalataim szerint is állíthatom: a közklotyók állapota hűen jellemzi egy ország állapotát. Eszérint itt Szlovákiában valóban Európa közepén vagyunk - messze-messze a Nyugattól, de még mindig közelebb, mint a Balkán. Első „nyugati” utam, az 1990 elején Bécsbe tett egynapos autóbusz-kirándulás egyik felejthetetlen élménye - bármily nevetséges is - az volt, hogy a fővárosi metró nyilvános illemhelyén ragyogó tisztaság és citromillat (!) fogadott. Igaz, hogy azelőtt már fél Európát bejártam, de csak a keleti felét, ott pedig ilyesmit addig nem tapasztaltam. Azóta tudom, hogy a másik felében a ragyogó tisztaság és a virágülat mellett a halk zene is teljesen megszokott. Ezzel szembeállítani elég merész lenne romániai tapasztalataimat, egy eldugott kis bányászváros vasútállomását, főként hogy ott először még NYEZAVTSZIMIJA GAZETA Moszkvának nem kell aggódnia Oroszországnak nem kell tartania a NATO bővítésétől. A folyamat célja nem az, hogy gyengítse az orosz befolyást Európában. Sót, Oroszország számára előnyös, ha szomszédjai stabil országok, a NATO tagállamai - mondta a lapnak Geoffrey Hoon brit védelmi miniszter. Hoon hangsúlyozta, hogy a szövetség reményei szerint a NATO és Oroszország egymáshoz való közeledésének a szövetség bővítése nem jelent tovább komoly problémát Moszkva számára. A brit miniszter, aki július közepén tett látogatást Oroszországban, kiemelte, hogy az új típusú orosz-NATÓ kapcsolatok létrehozásával jelentős előrelépés történt a szövetség fő céljának, a biztonságos, egyesült és demokratikus Európa létrehozásának elérése felé. ANATO-Oroszor- szág Tanács révén lehetőség nyílik arra, hogy kidolgozzák és a gyakorlatba átültessék azt a konszenzust teremtő mechanizmust, amelynek keretében a felek közösen hoznak döntéseket és határoznak akciókról az Atlantióceántól az Urálig teijedő terület biztonságával összefüggő problémák megoldása érdekében. TALLÓZÓ SME Egyre nagyobb a HZDS és az Ivan Gasparovic vezette HZD közti feszültség, ezért Vladimír Meciar pártja egyre idegesebben reagál - írja a napilap. Ennek jele, hogy a HZDS-alapszervezetek rendkívüli tagsági gyűléseket hívnak össze, hogy a párt tisztségviselői igyekezzenek megelőzni a tömeges átlépést a HZD-be. „A HZDS vezetésében az is felháborodást válthat ki, hogy Ivan Gasparo- viccsal nyilvánosan találkozott két visegrádi állam: Lengyel-, illetve Csehország pozsonyi nagykövete és a jövő hétre a magyar nagykövettel is találkozót jelentettek be, ami azt jelzi: a HZD és vezetője nem kerül akkora nemzetközi elszigeteltségbe, mint Vladimír Meciar” - hangsúlyozza a napilap, majd hozzáteszi: „A közelgő választások a Gasparovic és a HZD elleni szóbeli támadásokra ingerük majd a HZDS vezető képviselőit. Hogy ez kinek használ, azt a választók döntik el. A HZDS és a HZD ugyanazon szavazókért küzd”. HÉTVÉG(R)E Hétvégi idill, keresztrejtvénnyel Ebéd után volt. Etelka, a derékban már kissé vállasodé háztartásbeli elfeküdt a sez- lonon, és hunyorogva böngészni kezdte a keresztrejtvényt. Bosszankodva ingatta a fejét, nagyon apró ez a betű. Józsi, a kétkezi munkanélküli az ebédlőasztalnál ült, elővette az újságot, és komótosan orrára biggyesztette az öreg olvasószemüveget, amely csak egyik szárával lógott a fülén. JUHÁSZ LÁSZLÓ „Azt mondja a belügyminiszter, ő már egy éve tudta, hogy a Lexa Afrikában van. Mi a francot csináltak mostanáig?” - kérdezte fennhangon. Etelka éppen azon gondolkodott, mi lehet az a gyenge akaratú, gyáva, pipogya tíz betűre. „Tutyi- mutyi” - mondta aztán félhangosan. „Igazad van” - csapott le Józsi. „Szőröző, tutyimutyi banda! Tö- kölődtek mostanáig. Még azt se tudják, kiket csíptek meg Lexával együtt. A Meciarék meg - ezt hallgasd - azt mondják, hogy igazságszérummal akaiják vallatni azt a disznót. Majd biztos! Tudod, mit kéne vele csinálni? Megmondom én, Etelkám, hogy mit. Nem egy, hanem három üveg viszkit itatni meg vele, aztán meg megkocsikáz- tatni, de egy százas Skoda csomagtartójában, hogy rázná ki a belét, akkor megeredne a nyelve, ne félj!” Az ebéd utáni sör habja apadni kezdett, Józsi nagyot kortyolt a poharából. „Azért ezek a tévés gó- rék is szeretik a szelet hámozni. Azt írja az újság, hogy a Materákék egyéves végkielégítést gründoltak ki maguknak, arra az esetre, ha menniük kéne. Az meg beton, hogy már most se havi háromezret kapnak, mint én” - törölte le a sörhabot az orra alól. Etelka éppen rájött a függőleges kilenc - Mások rovására pénzt szerez, felhalmoz - megoldására. „Harácsol” - szólalt meg elgondolkodva. „És hozzá még milyen pofátlanul!” - bólintott a férje. „De mindenütt ez megy. Bekerülnek valami jó, zsíros helyre, megszedik magukat, aztán lelépnek tele bukszával. Ezt a Bindert se kell félteni, szerintem jó sokat kaszált abból a félmilliárdból, amit a bősi víziszörny körüli placc fásítására meg területrendezésre kifizettetett. Aki meg bezsebelte a lét, most valahol Monacóban süt- teti a hasát.” Józsi megsimogatta saját jól fejlett sörhasát, megeresztett egy halk böffentést, egy pillanatra az epéjére gondolt, meg arra, hogy el kellene már menni a Holies doktorhoz, majd ismét belemélyedt az újságba. „Tudod miért jó az orvosoknak?” - kérdezte kisvártatva. Etelka nem reagált, így saját magának adott választ. „Mert büntedenül gyilkolhatnak. Képzeld, valami angol doki eltett láb alól 215 embert. De lehet, hogy többet, még nem Mások rovására pénzt szerez, felhalmoz, nyolc betűre: „Harácsol”. tudják. Itt a fényképe is, pont úgy néz ki, mint egy tömeggyilkos. Én kihallgatás nélkül adnék neki tíz év magánzárkát. A másik meg, a Czeizel, tudod, a tévéből, az megúszta másfél év felfüggesztettel. Emberkereskedelemért! Csecsemőket adott örökbe külföldre. Vagy nem is ó, csak segített? Nem tudom, a lényeg az, hogy ezek az orvosok magasról fütyülnek a hip- pokratészi esküre.” „Ez az: hipokriták!” - kiáltott fel Etelka, akinek már a nyelvén volt a „Képmutató emberek, görög eredetű szóval” tíz betűre. „Azok bizony. Képmutató, sunyi társaság” - helyeselt keserű mosollyal Józsi. „Aztán meg sírnak, hogy kevés a pénzük, inkább elmennek Csehországba dolgozni. De azért ott sem méznyalás az élet, Prágából is Balkán lesz lassan: benne van az újságban, hogy valami volt minisztériumi funkci meg akart öletni egy újságírónőt, mert az megírta, amit nem lett volna szabad megírnia. No, ennyit mára a művelődésből. Most pedig, adjátok meg a királynak, ami a királyé” - itta ki az utolsó kortyot Józsi. Sakkjátszma vége, négy betű. „Matt” - szólt Etelka, majd összeolvasta a megfejtés betűit, Edmund Burke angol politikus gondolatát - „A béketűrésnek végül is van egy határa, amelyen túl már nem erény” -, letette a keresztrejtvényt, és kiment a konyhába mosogatni. HETI GAZDA(G)SÁG Az elúszott milliárdokat valakitől el kell vonni TUBA LAJOS Elúszott pénzek hetét éltük meg, emiatt szabadságolás helyett többen befürödhetnek. A bűnösök sokáig lapítottak, de végül csak utolérték őket. Miközben az egykori kommunista propagandistákkal hangosan ünnepeltették magukat, a Bősi Vízlépcső építésének főnökei azért a saját zsebükre is gondoltak. A nyomozók egyelőre óvatosan több száz millió koronáról beszélnek. Kíváncsian várjuk a részleteket és talán néhány érdekes jelenetnek is tanúja leszünk. Elsőként Július Binder tapasztalhatta meg, mi is bányászható ki a mostani kormány egyik jó cselekedeteként az internetre vitt cégjegyzékből. Már ki is jelentette, bár az egyik gyanúba keveredett cég tulajdonosai között az ő neve és lakcíme szerepel, nem róla van szó. A másik pénzes ügy a gázművek privatizációja. A dollár árfolyamesése miatt a vételár nem kevesebb, mint 9 milliárd koronával lett kevesebb. Az ellenzék nem is tehet mást, hangosan sajnálja az elúszott pénzt (pedig ők egyáltalán nem privatizálták volna az SPP-t). A kormányoldal különféle magyarázatokat ad, maguk módján részben nekik is igazuk van, ez persze nem pótolja a hiányzó milliárdokat. Következő lépésként ugyanis arra kell választ adni, hogy a nagy veszekedéssel kialkudott elosztási modellben kitől is vonják meg a kieső pénzt. Az uniós mezőgazdasági és vidék- fejlesztési SAPARD-program nálunk eddig nem bizonyult nagy sikernek, esetében egyre inkább megmutatkozik, hogy Szlovákia mennyire csak a látszatra építő ország, és milyen messze van még a normális működéstől. A legszebb az lesz, ha kiderül, hogy hiába jönne pénz az EU-ból, a régió legmagasabb adóterhelésű országa még a kötelező nemzeti önrészt sem lesz képes mellé tenni. Mindenesetre az illetékes brüsszeli bizottság a SAPARD-feltételek könnyítését hagyta jóvá. Az érdekelt vállalMegmutatkozik, hogy Szlovákia mennyire csak a látszatra építő ország. kozók a részleteket a földművelésügyi minisztérium honlapján áttanulmányozhatják. Mindenképpen érdekes hírnek számít, hogy megszületett a harmadik mobilszolgáltató-engedély. A külföldi tapasztalatok szerint ugyanis ha csak ketten vannak a piacon, egy idő után elvesztik a versenyzési kedvüket, így szükség van az állóvizet felkavaró harmadikra. A szakértők szerint a GSM- piacon erre elsősorban az árakkal lesz lehetőség. A kormánytagok sorra teszik meg búcsúnyilatkozataikat. A szociális miniszter Peter Magvasi szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy nem ők tehetnek a nyugdíjreform elmaradásáról. De mást is maga után hagy, a tőkeszámlákkal kapcsolatban a kormány elé terjesztett egyik változat igazi kommunista javaslat: az összegyűlt pénz elhelyezéséről nem a biztosított, hanem valamiféle befektetői bizottság döntene. Vagyis az egész világon működő magánnyugdíjpénz- tár-rendszer újra csak Szlovákiában nem vonzó a főhivatalnokoknak. Szerencsére Magvasi már fogatlan oroszlán, a döntést már az új kormány és parlament hozza meg. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a döntés sokat elárul majd az új hatalom valódi irányultságáról. A pénzügyi szolgáltatók világában az egyik bank azonnali hitelvisszafizetést követel a Drukostól. A cég összeesküvést emleget, de ennél valószínűbb, hogy a bank a lázas csődelőkészítés láttán menti a menthetőt. Komoly mozgások voltak az AGW háza táján. A részvényesek egy zajos közgyűlésen hagyták jóvá a vagyon pénzzé tételét, de még sok a kérdőjel. A hírek szerint a végső döntést egy újabb közgyűlésnek kell szentesítenie. Egyelőre úgy tűnik, hogy az egész akció csak arra szolgált, hogy a cég tulajdonosa visszakövetelhesse a rendőrség által zárolt dokumentációt, ami újra szabad kezet biztosítana neki. A sajtóbeszámolók alapján a közgyűlés lefolyása annyi Az AGW részvényesei zajos közgyűlésen hagyták jóvá a vagyon eladását. pontban sértette az előírásokat, hogy várhatóan többen bíróságon is megtámadják érvényességét. Érdekes az is, hogy az illetékes ügyész szerint a legalább 13 ezer embert megkárosító AGW-s főnök szabadlábon várhatja a nyomozás lezárását. Eddig a legkevésbé fájdalmasnak a körülbelül ötezer embert érintő SaS zálogház öncsődjének a lefolyása tűnik. Itt a vagyon szétosztásának módját gond nélkül jóváhagyták, már csak azért is, mert a követelések 74 százalékát egyetlen ügyvéd képviselte. Érdekessé azonban majd itt is akkor válik az ügy, ha k, : ül, mennyi értéket is lehet valójában szétosztani az egykori betétesek között.- Nincs az a kormány, amelyik annyit tudna emelni a minimálbéren, hogy azt én is megérezzem... (Lehoczki István rajza)
