Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-26 / 172. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 26 KOMMENTÁR Kipróbált státuspuding TÓTH MIHÁLY Fortyog a kedvezménytörvény módosításának vitája. A jogszabály tökéletessé nyilvánításának engesztelheteden hívei szerint előbb ki kellett volna próbálni a törvényt. A britek pudingminósítési szállóigéjére hivatkoznak. Lássuk be, azon is sok múlik, milyen indulatok, érdekek vezérlik „szakácsaink” pudingfőzés közbeni cselekedeteit. Annyi nyilvánvaló, hogy az a mű, amelyet a Fidesz kezdeményezésére kísérel meg a magyar állam létrehozni - nem zöldmezős beruházás; a kilátásba helyezett támogatások nem nulláról indulnak, idestova 13 éves múltja van az ebbéli gyakorlatnak. Szinte a fordulat napja óta ismerjük a kedvezményezőket és a kedvezményezetteket. Ha a támogatásokat vezérlő indulatokat ismertnek tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy ha már egyszer a Velencei Bizottság nyomására, Szlovákia és Románia kérésének engedve a törvényt módosítják, akkor „egy füst alatt” a rendszerváltás óta szerzett tapasztalatokat is érdemes beépíteni a jogszabályba. Bő egy évtized alatt négy különböző kormánya volt Magyarországnak. Mindegyik ígérte, áttekinthetővé teszi a határokon túlra áramoltatott pénzösszegek sorsát. Ebből minden kormányváltás után annyi valósult meg, hogy a budapesti sajtóban négyévenként rendre megjelent néhány leleplező írás, és ezt mindig 4 évig tartó visszhangtalanság követte. Pontosabban: annyi visszhangja volt a leleplezéseknek, hogy az erdélyi bércek között és a csallóközi fűzfák alatt fantasztikus összegek lenyúlásáról szóló pletykák keltek szárnyra. Ennek elsősorban az az oka, hogy komolyan tájékoztató magyar- országi sajtó természetellenesen kis példányszámban kerül Szlovákiába és Romániába. Tájékozatlanság miatt így előfordul, hogy kedden 500 ezer forint politikai sógorság alapján való megkaparintásáról számol be valamelyik pesti lap, de csütörtökön már 500 millióról beszélnek Dunaszerdahelyen. A megcélzottak pedig nyugodtan hivatkozhatnak arra: azt a budapesti lapot nem olvastam. Például van már egy hónapja, hogy több magyarországi újság is közölte, Komáromban több tízmillió forintos támogatással adja ki Batta György a Göncölsze- kér című gyermeklapot, amelynek magasztos célja: a földkerekség minden magyar gyermekének nemzeti öntudatra nevelése. Az egyik kommentáríró némi éllel jegyezte meg: „Már 2 szám jelent meg belőle.” Galántán már arról pletykálnak, hogy Budapest 100 millióval dotálta a Göncölszekeret. Gondolom, ha B. Gy.-nek módjában állna mérvadó magyarországi sajtót olvasni, számára alig okozna nehézséget a kapásból terjesztett adatok helyretétele. A módosított kedvezménytörvénynek lehetne egy paragrafusa, amely elrendelné a külföldi nemzetrészek magyarországi sajtóval való ellátását. JEGYZET Jenő, a gumis SZÁSZI ZOLTÁN Aki autóval jár, az defektet is kaphat, és bizony mondom, minden mindig a legrosszabbkor történik. Például délután négykor, amikor már minden gumijavító éppen zár, vagy a mesterek a zuhany alól intenek ki, hogy ma már elegük van a koszból és porból, tessék talán holnap jönni. Ismerősöm Rimaszombatban azonban kellemesen lepődött meg. Mivel elég tapasztalt már honi szolgáltatásaink színvonalát illetően, majdnem teljesen reménytelenül nyitott be az egyik ilyen műhelybe. Az udvaron már „polgári ruhában” levő mester, Jenő, azonban szívélyesen beinvitálta, elnézést kért és pár perc türelmet, majd visszavonult átöltözni. Aztán a világ legtermészetesebb módján újraindította az egész műhelyt. Leszedte a kereket, diagnosztizálta a hibát; rutinosan és kedélyesen beszélgetve rendbe rakta a kereket. Fizetéskor ismerősöm borravalót szeretett volna adni. Jenő erre felháborodva visszakérdezte, vajon lopja-e a pénzt vagy mi a csuda? Merthogy ő borravalót nem fogad el, a munkában benne van az anyag és a munka ára, s tessék csak nyugodtan visszatenni azt a százast. Ha gond lesz, jöjjön bármikor, itt a névjegykártya, este tízig városon belül még ki is szalad elhárítani az esetleges hibát. Egyébiránt pedig ne tessék elrontani a jó szakit borravalóval. Mert a jó munkának, a jó szolgáltatásnak ára van ugyan, de aki nem tud vagy nem akar megélni belőle, az nem érdemli meg a szakmáját. Ismerősöm másnap megint defektet kapott. Megint a munkaidő lejárta után. Innentől már csak ismételném a történetet. Vannak még szakik! TALLÓZÓ .N.ÁROPNÁOBRODA Július Binder, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselője azt állítja a lapban, hogy amíg 1990 és 1999 közt ő volt a Vízgazdálkodási Építővállalat vezetője, a bősi vízerőmű építése során egyeden fiktív számlát sem állítottak ki. „Az én időmben a számvevőszék két ellenőrzést tartott. A földművelésügyi és a pénzügyminisztérium évente ugyancsak ellenőrzést hajtott végre” - mondja Binder. Állítja, a vállalat rendszeres vezetőségi ülésein valamennyi számláról tudomást szerzett. A fiktív számlák ügyét kipattantó Dominik Koringeiről elmarasztaló a véleménye. „Azt hiszi, ő az egyeden, akinek a vízerőmű köszönhető, és senki sem tudja elismerni az ő érdemeit” - nyilatkozza. Binder ebben Iája annak okát is, hogy Kocin- ger már évek óta támadja őt. Hangsúlyozza azt is, hogy az ő megbízatási ideje alatt Koringer az ellenőrzési napokon egyszer sem jelent meg személyesen a bősi erőműnél. „Mindenben, amit most tesz, csak kimondottan az a szándék vezérli, hogy a jövendő kormány előtt is megmutatkozzon. Újból csak alibit gyárt, abban a reményben, hogy továbbra is kormánybiztos marad” - vélekedik a Národná obro- dában Július Binder. PRAVDA Milan Materák, a Szlovák Televízió központi igazgatója nyilatkozik a lapnak. Visszautasítja a tévétanács állítását, hogy indo- koladanul magas béreket biztosító kollektív szerződést fogadott el, ezért távozniá kell. „Azt a pénzt mi kerestük meg. Belépésem óta a televízió 550 alkalmazottjától vált meg, tehát anyagiakat takarított meg, azért, hogy azokat jutalmazhassa, akik maradtak. A tízszázalékos emelést a konkurenciára tekintettel teljesen normálisnak tartom. Manapság, amikor a frekvenciatanács ilyen értelmedenül osztoga ja a sugárzási engedélyeket, meg kell tartanunk az embereinket” - mondja Materák. FÁZ A titkos múlt boncolgatása Terjedelmes írást szentelt tegnap számában a Frankfurter Allgemein« Zeitung a magyar kommunista ál lambiztonsági szervek tevékenysé gének. A Rákosi-féle ÁVÓ-tól kiin dúlva ismertette a besúgórendsze „munkáját”: internálásokat, bebör tönzéseket, később a demokratiku; ellenzék megfélemlítését, majd a: 1990 januárjában kirobbant „ma gyár Watergate-ügyet”. A lap emlé keztet: Magyarországon már i rendszerváltás idején is nehézsé gekbe ütközött az «Állambiztonság Hivatal sötét tevékenységének fel dolgozása. Úgy hírlik, hogy az akko rí parlamenti képviselők négyötöd« a fordulat előtt titkosszolgálati tévé kenységet folytatott, ötvenen közü lük III/III-as besúgói minőségben Rájuk vonatkozott a politikai fordu lat után elfogadott átvilágítási tör vény. „Ennek módosítása most vál- Nem, szakácskönyvet nem akarok. A feleségem már így is képtelen beosztani a konyhapénzt... esedékessé Medgyessy Péter mi (Peter Gossányi rajza) niszterelnök titkosszolgálati főhad nagyi múltja kapcsán” - írta a lap. Az Afrikai Unió létrehozásának eredeti célja az volt, hogy megszüntesse a Nyugat politikai és gazdasági befolyását Bár közeledés, mégsem az igazi Az afrikai országok egy éve megállapodtak, hogy az Afrikai Egységszervezetet, amely addig az afrikai országok csaknem mindegyikét tömörítette, egy mélyebb együttműködési formával váltják fel. ondrejcsák_ Róbert A terv, melynek szellemi atyja Mu- ammar Kadhafi líbiai vezető volt, mára valósult meg. Az afrikai országok létrehozták az Afrikai Uniót, nem titkolván, hogy az új szervezet létrehozásához példaképül az Európai Unió szolgált. Kadhafi elképzelése szerint az Afrikai Unió létrehozásának eredeti célja az lett volna, hogy teljesen megszüntesse a Nyugat (elsősorban Nyugat-Euró- pa) politikai és gazdasági befolyását fekete kontinensen, sőt hogy valamiféle „egységfrontba” tömörítse az afrikai országokat a volt gyarmattartókkal szemben. Látható, hogy az eredeti líbiai elképzelés nagyon erősen ideologikus alapú volt. Az afrikai országok ugyan alapjában véve elfogadták a líbiai tervet az unió létrehozására, de - a líbiai vezetővel ellentétben - sokkal realistábbak és pragmatikusabbak voltak attól, semhogy egy Nyugat-ellenes tömörülést hozzanak létre. Ennek megfelelően az «Afrikai Unió első embere sem Kadhafi lett, hanem a nyugati országok által sokkal inkább elfogadható dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki. Ennek a döntésnek nagyon racionális okai vannak. Elsősorban az, hogy az afrikai országok nincsenek olyan helyzetben, hogy megengedhessenek-maguknak egy esedeges szembenállást Európával. Gazdaságuk nagy része - az, amelyik egyáltalán működűt - az Európával való kereskedelemtől függ. Ha ezek a gazdasági kapcsolatok ésszerűden politikai döntések miatt megsérülnének, Afrika országai elesnének külföldi bevételeik nagy részétől, így a kontinens csak még tovább süllyedne. A gazdasági együttműködésen kívül még több terület is van, amelyen az afrikai országok rá vannak utalva az európai segítségre. Ennek egyik tipikus példája a kontinens biztonsági helyzete, amely sok helyen nagyon instabil és csak az európai hatalmak katonai jelenléte biztosítja a viszonylagos stabilitást; ez viszont az európaiaknak is garantál bizonyos mértékű politikai befolyást (például Nyugat-Afriká- ban a francia katonai jelenlét). Érdemes elgondolkodni azon is, mekkora esélye van annak, hogy a jövő «Afrikai Uniója az Európai Unióhoz fog hasonlítani, nem pedig az eddig is csak pro forma létező «Afrikai Egységszervezethez. Az «AESZ inkább vitafórum volt, ahol a tagországok semmiben nem egyeztek meg, csak Izrael politikájának elítélésében, valamint a hidegháború alatt az Egyesült «Államok és a többi nyugati hatalom (elsősorban Nagy- Britannia és Franciaország) „imperializmusának” kritizálásában és az apartheidrendszer idején Dél-«Afri- ka bojkottjában. Az Európai Unió sikerének egyik legfontosabb titka, hogy tagországai egy kultúrkörhöz tartoznak, közös a történelmük, tradícióik, politikai rendszereik, a legtöbb esetben egymást tekintik legfőbb szövetségeseknek és együttműködésük is nagyon szoros: gazdaságaik szinte teljesen összefonódtak. Ezek közül az alaptulajdonságok közül az Afrikai Uniónak egyik sincs meg. «Afrika mint földrajzi fogalom természetesen realitás, de geopolitikai értéke nem igazán van az „«Afrika” fogalomnak, ellentétben „Európával”. Ugyancsak nem beszélhetünk egy afrikai kultúráról sem. Ez természetesen nem baj, sőt sok esetben ez a sokszínűség pozitív jelenség, de a nagyon szoros, európai értelemben vett integrációnak akadálya lehet (természetesen Európában is létezik a népek, kultúrák sokszínűsége, azonban az elmondható, hogy minden ország egy kultúrkörhöz tartozik, amelynek az alapja a római jog, a görög filozófia és racionalitás, a zsidó erkölcs és az elmúlt kétezer évben felhalmozott civilizációs gazdagság). Az afrikai országok közül az észak-afrikaiak egyértelműen az iszlám civilizáció részei, a kontinens többi országa pedig több, földrajzüag viszonylag behatárolt (szub)kultúra része. A másik nagyon lényeges követelmény, hogy az országok egymást tekintsék legfőbb partnerüknek, szintén nem adott «Afrika esetében. A legtöbb esetben mindegyik állam a volt gyarmattartójával szorosabb kapcsolatokat tart fenn, mint közvetlen szomszédjával. Tipikus például Szenegál vagy Elefántcsontpart esete; a két állam legfontosabb partnere minden téren Párizs, nem pedig a szomszédok. Fokozottabban érvényes ez a gyengébb országokra, melyek a gazdasági kapcsolatokon kívül volt gyarmattartójuk katonai támogatására is rá vannak utalva, sokszor területi épségük megőrzése érdekében (például ilyen Franciaország és Csád kapcsolata; az orszáAz országok egymást tekintsék legfőbb partnerüknek Afrikában. got épp Líbiával szemben óvták meg légiósok a 80-as években). Ezenkívül hiányzik az a tengely, tehát két vagy három erős, befolyásos állam szoros szövetsége és eltökéltsége, amely képes lenne élére állni egy szoros integráció megteremtésének (mint például az Európai Unióban a francia-német tengely). Még a legbefolyásosabb afrikai országok lehetőségei is túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy az egész földrészre legyenek képesek hatni - politikailag és gazdaságilag egyaránt. Ezenkívül szinte mindegyikük sajátos problémákkal küzd, amelyek tovább korlátozzák képességeiket. A Dél-afrikai Köztársaság esetében, amely elméletileg az Egyenlítőtől délre fekvő «Afrika vezető regionális hatalma lehetne, ilyen probléma a „rendszerváltás” utáni identitáskeresés, az apartheid felszámolása utáni belső feszültségek, a még mindig meglevő potenciális veszély, hogy a fehér kisebbség az új körülmények hatására radikalizálódik, é az ország egy kisebb részén önáll« állam megalapítását tűzi ki célul, d« egyre nagyobb probléma az AID: rohamos terjedése is, amely társa dalmi és gazdasági katasztrófává fenyeget. A következő potenciáli regionális hatalom Nigéria, amel; viszont szintén számtalan bels« problémával küzd, amelyek meg akadályozzák a lehetőségeinek job ban megfelelő külpolitikát. Ezek kö zül a legfontosabb, hogy az orszá; északi (muzulmán) és déli (kérész tény) része közötti kapcsolat igei feszült, olyannyira, hogy a helyze Nigéria széthullásával is fenyeget hét. Éppen ezért Nigéria számára jövő első számú feladata túlélni, te hát megőrizni az egységet. Ez az ál lapot lehetetlenné teszi, hogy ve zető szerepet vállaljon egy összafri kai kezdeményezésben. A követ kező fontos ország, Egyiptom vi szont az afrikai egység megterem tése helyett sokkal inkább az arai világban betöltött vezető szerepé nek megerősítésére összpontosít Az afrikai országok közül Egyipton szinte csak az északi arab országok kai tart fenn szoros kapcsolatokai illetve a biztonsági problémák mi att még Szudán, esetleg Etiópia é Szomália van érdeklődési köréi belül. A felsorolt három országoi kívül nem igazán van olyan erő AJ rikában, amely számba jöhetne a afrikai egység megteremtéséne vezéreként. Regionális szintéi ugyan «Angola, «Algéria, Marokko Etiópia és még néhány ország je lentős, ez azonban kevés. Látható hogy «Afrikában egyelőre még ner érettek meg a feltételek ahho2 hogy az ottani államok a példakép hez, az Európai Unióhoz hason! szoros integrációt hozzanak létre Minden jel arra mutat, hogy a je lenleg „induló” «Afrikai Unió sokk« inkább a régi «Afrikai Egységszerve zethez fog hasonlítani, mint az EL hoz. Hogy az említett akadályok amelyek csak a legfontosabbak vol tak, de korántsem az összes - elhá ruljanak az igazi «Afrikai Unió útja ból, még nagyon sok víznek kell le folynia a Níluson és a Kongón. A képviselőházi voksoláshoz hasonlóan a szenátus is elsöprő többséggel szavazta meg a terrorizmus elleni pénzt Huszonkilencmilliárd dollár rendkívüli esetekre MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A terrorizmus elleni küzdelemre előirányzott, 28,9 milliárd dolláros rendkívüli keretet az amerikai szenátus is elsöprő többséggel szavazta meg szerdán, az előző napi képviselőházi voksoláshoz hasonlóan. A Pentagon afganisztáni akciói, az Egyesült «Államokon belüli fokozott biztonsági intézkedések céljaira és New York elleni terrortámadás következményeinek felszámolására szánt költségvetési kiadásokra 97 igennel - mindössze két nem szavazat mellett - bólintottak rá a szenátorok, ráadásul alig félórás vita után. A szenátusi szavazásra egy nappal azt követően került sor, hogy az alsóházban 397:32 arányban szavazták meg a törvénytervezetet, amely George Bush elnök elé kerül aláírásra. George Bush négy hónappal ezelőtt kérte a pluszpénzeket a terrorizmus elleni harc céljaira, még erre - a szeptember 30-án záruló - pénzügyi esztendőre. Igaz, akkor „csak” 27,1 milliár- dot, viszont a törvényhozók javaslataikkal túllépték a 30 milliárd dollárt is, majd az elnök vétófenyegetésére faragtak az összegből. A keretből 14,5 milliárd jutna az Egyesült «Államok afganisztár akcióira és más katonai művelt tekre, 6,7 milliárd a belföldi biz tonsági intézkedések megvalósi tására, valamint 5,5 milliárd Ne\ York városának támogatására tavaly szeptember 11-i terrortá madás következményeinek fel számolásában. A maradék kiseb összegek yéb, kiegészítő költ ségvetési célok megvalósítása szolgálják majd.
