Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-25 / 171. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 25. Gazdaság és fogyasztók fi Ebben az évben padlóra kerültek a zöldségfelvásárlási árak. A termesztők (is) vétkesek abban, hogy a felvásárlók sokszor csak fillérekért veszik át tőlük a terményt dig alig 3 koronáért se akarják azt a termelőtől megvenni. Hasonló sorsra jutott a hazai termesztésű karfiol is, amelynek jelentős há­nyada a magas költségek és az ala­csony felvásárlási árak miatt a föl­deken rohadt. A kelért 4,50-et, a karalábéért 2,50-et adnak. Az ab­szolút csúcsot azonban az uborka jelenti. „Az idén már vásárolták az uborkát kilónként 70 és 80 fillérért, most 1,50 koronát kínálnak a ter­melőnek a fóliás salátauborkáért, miközben a boltokban, nagyáruhá­zakban még mindig 6-10 koronába kerül. Ez az utóbbi tíz év legmé­lyebb ársüllyedése” - ismerte el Föl­des Csaba. „Az uborka felvásárlási ára eddig sohasem zuhant tartósan 3 korona alá” - mondta az egyik he- tényi kistermelő. „A kilónkénti 1,50 a bérekre sem elegendő” - tartja Paulis Tibor marcelházi zöldségter­melő és kereskedő, aki az utóbbi hetekben a 2 hektáros területről egyeden láda uborkát sem adott el. VISSZASZORUL A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS A Paulis Tibor vezette családi vál­lalkozás azon kevés dél-szlovákiai cégek egyike, amely még nem ad­ta fel a zöldségtermesztést: jelen­leg 57 hektáron 12 féle zöldséget termeszt. Ugyanakkor Paulisék már jövőre a felére csökkentik a zöldség termesztési területét. A cégvezetés ugyanis gazdasági szá­mítások alapján úgy döntött, hogy a társaság abbahagyja - Paulis Ti­bor szavai szerint vélhetőleg csak átmeneti időre - az utóbbi évek­ben ráfizetésesnek bizonyult nö­vények, így elsősorban a karfiol és a káposztafélék termesztését. A cégalapító azonban attól tart, hogy más térségbeli kis- és nagy­termelő is így tesz, s a tipikusan zöldségtermesztésre alkalmas tér­ségből egy két éven belül teljesen eltűnik a zöldségtermesztés. Nem záija ki ezt az lehetőséget Sámson Ferenc, az izsai Dumet Kft. ügyve­zetője és Pastorek Sándor, az íme- lyi Agrocoop Rt. igazgatója sem. Mindkét cég jelentős területen ter­meszt burgonyát. E speciális zöld­ség felvásárlási ára - a június vé­géig engedélyezett behozatal mi­att - szintén a padlót súrolja. Szakértőink egybehangzó vélemé­nye szerint a termelők mindaddig ki lesznek szolgáltatva a felvásár­lóknak, amíg nem társulnak és ma­radéktalanul nem tartják be a tár­sulási megállapodást. Senki sem merte megjósolni, hogy ez az egyébként Nyugat-Európa államai­ra jellemző rend mikor honosodik meg nálunk. „Majd ha az emberek saját bőrükön érzik, hogy a ker­tészkedésből eredő jövedelmük épp hogy fedi az önköltségeket, esetleg alul is múlja azokat. Félő azonban, hogy ebben az esetben a termelők végleg hátat fordítanak a zöldségtermesztésnek, ami nagy kár lenne” - véli Pastorek. A burgo­nyatermesztők példáján ecsetelte, mennyire nehéz (időnként lehetet­len) megállapodni és minden ter­mesztővel betartatni a minijnális felvásárlásLjírra vonatkozó megál­lapodást. „Hiába van burgonyata­nács és három, a legnagyobb bur­gonyatermelőket összefogó ter­melői és értékesítői társulás. Már­pedig ha a legnagyobb termelők Nem a lokálpatriotizmus mondatja velem, hogy olyan ízletes paradicsomot és pap­rikát, amilyet Dél-Szlovákiá- ban termesztenek, másutt és más technológiával nem tud­nak előállítani. Az idei zöld­ségfelvásárlási árak azonban 10 év óta nem látott mély­ségbe zuhantak. Fennáll a veszélye annak, hogy a ter­melők végleg felhagynak a zöldséggel, s egy-két éven belül a dél-szlovákiai zöld­ségtermesztésről már csak múlt időben beszélhetünk. GÁGYOR ALÍZ „Nyolcvan fillérért le se szedem az uborkát, jövőre pedig nagyon meggondolom, hogy termesszek-e zöldséget, vagy beültessem-e az egész kertet kukoricával” - fakadt ki egy dunamocsi kistermelő, aki jövedelemkiegészítésként évtize­dek óta kertészkedett. Tavaly, amikor munkanélkülivé vált, úgy gondolta, majd a kertből befolyik annyi, amennyi családjának kell. Harmincnyolc áras telkén négy nagy fóliasátor, kettőben uborká­val próbálkozott, kettőben pedig paprikát és paradicsomot ter­mesztett. Nem ő az egyetlen a fa­luban, aki ma úgy gondolja, hogy a ráfordításai sem térülnek meg. Panaszoktól hangos Karva, Mar­cqlháza, Hetény, Imely, Naszvad és Gúta környéke egyaránt, de a felsorolás korántsem véges, s nem korlátozódik csak a Komáromi já­rásra. Több agrárszakértő reális­nak tartja annak a veszélyét, hogy ha a trend nem változik, a szlová­kiai kis- és nagytermelők felhagy­nak a zöldségtermesztéssel. Az adatok figyelmeztetőek: tavaly a Komáromi járás területén még 3527 hektáron foglalkoztak sza­badföldi zöldségtermesztéssel, az idén már csak 1870 hektáron, az üvegházak összterülete pedig 19 hektárra zsugorodott. NEGATÍV REKORDOK „Egy évtizede nem voltak az idei­hez hasonló alacsony felvásárlási árak” - ismerte el Földes Csaba, a komáromi Regionális Agrárkama­ra igazgatója. Szavai szerint az, idén egyedül a hagyma fizetett egy kicsivel jobban, de az is csak azért, mert az őszi vetésű sok helyen kifa­gyott. Most 10 koronát adnak a hagyma kilójáért a felvásárlók, mi­közben az előző években ilyenkor már csak 5-6 koronát fizettek. A paprika még tartja magát a 10 ko­rona feletti áron, a paradicsom a múlt héten már 6-10 korona volt, most 10-12 koronát kínálnak érte, mert a fóliás már letermett. Sok termelő ráfizetett a fóliatakarásos káposztára is, amelynek felvásárlá­si ára a várt 6 korona helyett már a szezon kezdetén csak 5 volt, ma pe­Sok termelő le se szedi az uborkát, amelyért a felvásárlók jelenleg 1 ko­rona körüli árat kínálnak (Somogyi Tibor felvétele) Paulis Tibor zöldségtermesztő és -felvásárló szerint a piac jelenleg henger alakú, tompa végű sárgarépát keres (A szerző felvétele) egymás között sem tudnak meg­egyezni, akkor hogy lesz erre képes több ezer kis- és nagytermelő?” - fogalmazza meg a kulcskérdést Pastorek Sándor. Hasonló tapasz­talatokról számoltak be az ógyallai Slovzel zöldségtermelői és felvá­sárlási társulás tagjai is. Beszélgetőpartnereink maradékta­lanul egyetértettek abban is, hogy jelentősen rontják a piacot azok a felvásárlók is, akik alkalomszerűen foglalkoznak zöldségátvétellel. Az árut a kereskedelmi és adóhatósá­gokat megkerülve papír nélkül szer­zik be és árusítják, gyakran teherau­tóról a közutak szélén, lényegesen olcsóbban, mint a boltok vagy az áruházláncok. (Utolérhetetlensé- güknek köszönhetően néha nem is fizetnek a termelőknek.) Olyan mennyiségeket vesznek át, hogy nyilvánvaló, nem saját terményfe­leslegüket árusítják. „Aki komolyan gondolja a zöldség- és gyümölcster­mesztést és ebből akar megélni, er­re építi vállalkozását, annak szóba se szabadna állnia a számla nélkül dolgozó felvásárlókkal” - állítja az őrsújfalui Pint Mária is, aki tavaly még 14, idén már csak 9 hektáron termesztett zöldséget. Ő is azon gondolkodik, hogy felhagy a zöld­ségtermesztéssel, bár szavai szerint a paprikát eddig mindig el tudta ad­ni, nem úgy a többi zöldségfélét. Nyugat-Európában üyen zugfelvá­sárlók és -árusok nincsenek, a kis- és nagytermelőknek eszükbe se jutna együttműködni ilyen felvásárlókkal - állították egybehangzóan az álta­lunk megkérdezett termelők, akik a legrosszabbnak azt tartják, hogy a zugárusok árait a nagyfelvásárlók is figyelik, s ezek figyelembe vételével alakítják saját felvásárlási áraikat. Azaz addig gyakorolnak nyomást a termelőkre, amíg közülük valaki nem enged. MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG Sámson Ferenc szerint fontos len­ne azzal is foglalkozni, hogy a ro­hamosan csökkenő zöldségter­mesztésünk ellenére miért szoru­lunk ki mindjobban hagyományos piacainkról, miért tudunk csak mind kevesebb zöldséget értékesí­teni például Csehországban, azaz Prága miért szerzi be az egykor szinte kizárólag nálunk vásárolt terményeket más országokból. Szerinte a válasz a minőségben és az emberek (termelők) felfogásá­ban keresendő. „Az elmúlt negyven év során meg­szoktuk, hogy mindent, a kevésbé piacképes árut is eladtuk, ha más­ként nem, a láda aljába keverve. Ma is ezt tesszük nem tudatosít­va, hogy ezzel rontjuk a piacot, az árakat és nevünket, kicsiben és országos méretben egyaránt. A piacon csak minőségi és tetszetős áruval lehet megjelenni, ha az áru nem ilyen, nem szabad azt értéke­síteni, kevesebb pénzért sem, ha­nem be kell zúzni, meg kell sem­misíteni. Ameddig ezt nem tesszük meg, addig a nagyfelvá­sárlók lefaraghatnak a felvásárlá­si árakból, mondván, a piacon már olcsóbbért is kapható ez vagy az a termény” - vélekedett Sám­son Ferenc, hozzátéve: amíg az ágazatot a forgótőkehiány jellem­zi, mindig lesznek olyan ter­melők, akik néhány filléres ha­szon reményében vagy a hite­lezők szigorától tartva ár alatt is eladják terményüket, csakhogy kézpénzhez jussanak. „Már ma is ennek a kemény konkurencia- harcnak vagyunk tanúi, ezért ala­csonyak a felvásárlási árak” - véli. Sámson Enikő frissen diplomá­zott kertépítő mérnök apja szava­it azzal toldotta meg: nálunk még a legtöbben nem tudatosítják, hogy legalább olyan fontos a ter­mény piacképessé tétele, mint an­nak kitermelése. ELDUGULT ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK A Paulis-társaság éves szinten 6-7 ezer tonna zöldséget forgalmaz, ebből 3-4 ezer tonnát exportál, főként Csehországba (a társaság saját részesedését az exportból a cégvezető 15-20 százalékra becsü­li). Ezért is faggattuk Paulis Tibort arról, hogy mikor és miért veszí­tettük el hagyományos felvevőpia­cainkat. A marcelházi székhelyű cég ve­zetője szerint számunkra igazából 1992 és 1994 között volt nyitott a cseh piac, amikor az ottani mezőgazdaság padlón volt. Ám a cseh agrárkormányzat hamar felis­merte, hogy a mezőgazdaságot nem szabad tovább sorvasztani, el­lenkezőleg, fejleszteni kell. Ma pél­dául a Tesco áruházlánc több száz hektáron termeszted Mélník és Hradec Králové térségében a bur­gonyát, salátát, káposztát és a kínai kelt. A cseh felvásárlók Szlovákiá­ból főleg a paprikát és az uborkát vásárolják, az utóbbit természete­sen csak addig, amíg Znojmo térsé­gében nem fordul termőre az ubor­ka. Az idei nagy melegek következ­tében a dél-morvaországi zöldség korán beérett, ezért apadt el a ha­zai uborka iránti kereslet - sorolta Paulis Tibor. Szerinte sokat rontott a szlovákiai termelők nevén és e- sélyén az is, hogy a szállítók többsé­ge a legmelegebb napokon is pony­vás kocsikkal fuvarozta a felvásá­rolt árut, amely rendeltetési helyé­re kerülve már korántsem keltette a friss és tetszetős árü benyomását. „El lehet képzelni, milyen volt az a saláta vagy paradicsom, ha a kami­ont ilyen-olyan okra hivatkozva még a határon is megvárakoztat­ták” - mutatott rá Paulis Tibor. Az alacsony zöldségfelvásárlási árak kérdése úgy tűnik, lényegesen összetettebb, mint az az első meg­ítélésre tűnhet. A hazai zöldségter­melők kiszolgáltatottságérzetét fo­kozza, hogy a minisztériumi támo­gatás összege ma is annyi, mint 10 évvel ezelőtt. Sokan úgy vélik: ha nem adnák el áron alul terményü­ket, teljesen kiszorulnának a piac­ról, a hazai és külföldi felvásárlók más országokból szereznék be a boltok pultjára kerülő zöldséget... Elsorvad a zöldségtermesztés Dél-Szlovákiában? A Szlovák Gázművek részleges magánosításából befolyó pénz 7,7 milliárd koronával kevesebb az eredetileg vártnál Csupán keveset vesztettünk a privatizáción ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Szlovák Gázművek (SPP) magánosításából befolyó pénz az alacsony dollárárfolyam miatt nem 9 milliárd koronával ke­vesebb, mint az a hazai sajtó nagy részében megjelent, hanem „csu­pán” 7,7 milliárd koronával - állít­ja Ivan Miklós gazdasági minisz­terelnök-helyettes. Az SPP-ért így 121 milliárd koronát kapunk. Sze­rinte azonban éz a veszteség is re­latívnak tekinthető, hiszen a priva­tizált vállalatok nagy részéért euróbán fizettek, így az ezen nyert összeggel sikerül behozni a gáz­művel kapcsolatos veszteségeket. Dollárral az elmúlt időszak magá­nosításai során csak a Trans- petrolért és az SPP-ért fizettek, míg az összes többi cégért euróbán kaptuk a vételárat. A 300 milliárd koronányi bevételnek így nagyjá­ból a fele érkezett euróbán. Rado­van Prúsa, az SPP privatizációs ta­nácsadójának, a Credit Suisse-nek az igazgatóhelyettese szerint az SPP magánosításáról szóló szerző­dés megfogalmazása, vagyis 2002 márciusa körül még nem lehetett előrelátni, hogy a dollár árfolyama esni fog. Az elemzők nagy része szerint a kormánynak be kellett volna magát biztosítania az árfo­lyammozgásokkal szemben. A leg­elterjedtebb módszere ennek az árfolyam-fedezeti ügylet, az úgy­nevezett hedging, amellyel fedez­hetjük az árfolyam esetleges csök­kenéséből eredő veszteséget. Prú­sa szerint a korona-dollár relációk­ban ezt Szlovákiában legfeljebb 50 millió dollárig lehetne megtenni, az euróval szemben viszont a vé­telár 2,5 százalékába került vol­na, vagyis milliárdokat vitt volna el. Miklós szerint ezért a legol­csóbb megoldást választották, va­gyis a cégek egy részét euróért, a másik részét pedig dollárért ad­ták el. Mária Machová privatizáci­ós miniszter szerint azonban az államadósság térítésére ezután is mintegy 57 milliárd koronát for­dítanak. (mi) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2002. július 25-én a Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 44,653 Lenével zlotv 10,962 Angol font 70,621 Magyar forint (100) 18,252 Cseh korona * 1,478 Svéd korona 4,661 Dán korona 6,005 Szlovén tollár (100) 19,673 Japán ien (100) 38,458 Svájci frank 30,749 Kanadai dollár 28,566 USA-dollár 45,131

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom