Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-25 / 171. szám, csütörtök
„Ha egyszer orgazmusom lehetne az irodalomtól” M észáros Ottó maximálisan elbizonytalanítja olvasóját: nem is annyira amiatt, hogy kötete egyszerre, bár szigorúan kategorizálva közöl lineáris (értsd: klasszikus, hagyományos) szövegeket, hogy a képi kódolású, nemcsak verbális kódokból generált szöveget a térbe dimenzionálja, vagyis a költészetet térbeli művészetként mutatja fel, majd pedig a szöveget és a szintaktikájában megtört és felszabadított töredékek és vizuális jelek és az előadóművészet komplex rendszerével játékba hozva performansszá nemesíti. A bizonytalanság oka a tudatosan szélsőséges önkifejezési módokból fakad, abból a félelemből, hogy a szerzői funkció elvesztette önmagát, hogy puszta reprodukciókban létezik, hogy olyan korpusz létrehozásában érdekelt, mely már-már ködös emlék az értelmezői kedély láthatárán. Természetes manapság az avantgárd haláláról beszélni, hiszen látványos végelgyengülésben szenved már vagy két-három évtizede, ugyanakkor nemzetközileg jelentős csoportosulások vállalják fel örökségét Kjeiben létezés méltóságába” vérén hit (Petőcz) immár irodalomtörténeti tényként funkcionál, az irányzat bölcseletipoétikai háttere köddé oszlott: az avantgárd örökkön „újatmondási” gesztusa, illetve a művészet technicizálásába vetett abszolút modernista világkép válságba került, ám másrészt az avantgárd gesztusok termékeny szegmensei átalakultak, és funkcionálisan is érdekeltté tették magukat az „újat írást” felszámoló újraírás játékterében. Ilyen és hasonló meggondolások sugallják azt, hogy a neoavantgárdhoz ilyen makacsul ragaszkoMésm« Ottó POEM ÁTÉRI A AB-AHT Mage« MCfcrt» Mészáros Ottó Poemateria AB-ART - Magyar Műhely Fűzve, 200 old., 14,5x21 cm bolti ár: 180 Sk kedvezménnyel: 162 Sk dó költői megnyilatkozási formák valamiképp a klasszicizálódás útjára lépve a Krausz Tivadar-féle radikális eklektika jegyeit kezdik mutatni. A Magyar Műhely iskolájában határozottan karakteres megnyilatkozási formák alakultak ki, melyek különféle túlélési stratégiákat kezdenek felvenni az utóbbi időkben, elsősorban a textuális-vizuális univerzum intertextuális játékait kiaknázva. A poem ciklus versvilága polivalens. Olykor a lírai én „felelőtlen” túltengése és misztikába oltott bágyatag pathétizmusa mutatkozik (bizonyos olvasatokban ironikusan): „Mintha az éjszaka árnyékát / zseblámpája fényével / Isten itatná föl” (Örökszép játékaid), illetőleg a posztnyugatos megnyilatkozás túldimenzionált képi-asszociativitása harapózik el „és a fák / (e vénséges, varjúszeplős táncosnők) / tüllszoknyája földig csúszott”. Máskor — és ez a vonulat az igazán sikeres — a konceptualista költészeti hagyomány (amikor a vers ténye helyett egyfajta használati utasítást kapunk a vers vagy akció létrehozására), illetve a nyelvkombinatorikai dikció kerül túlsúlyba a maga avantgárd gesztusaival (mint pl. Petőcz Andrásnál vagy Molnár Katalin remek performanszszövegeiben). Ez a kontrasztív szerkesztés sajátos dinamikát kölcsönöz a könyvnek. A szómágiaszerű szöveggenerálás szintén jelen van, de az immár klasszicizálódott hagyomány (görbe?) tükrében (gondoljunk csak pl. a zseniális Jacques Roubaud-ra!): „halálom mi vagyunk, / halálom az isten, / halálom balzsam és test/, halálom öröm” stb. stb. Az avantgárd szövegek olvasója a klasszikus éra után kissé talán beleunhat az interpretáció állhatatosságába, ezért kell a hangsúlyozott kontrasztivitás jelenlétének a szokásosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk. A képverseket tartalmazó mate ciklusra ez még inkább igaz: a szöveg terjedésének, s e mozgás deviációinak és természetének megfelelően értelemképes szegmensek születnek kilépve a linearitás börtönéből, és a design posztmodern nyelvét indukálják. A betűtanulmányok egyfajta minima- lizmus dokumentumai, egy tipográfus irodalomközeli játékai. A teria ciklus performanszdokumentációkat tartalmaz. A műfaj teoretikus alapvetése már megtörtént, sőt performasztörténetek születtek meg, végbement tehát a kanonizálás processzusa, intézményesült. E kollekció a műsorfüzet és a fotódokumentum nyelvét ötvözve kísérel meg potens beszédmódot létrehozni. Mészáros Ottó avantgárd gesztusait talán ironikusan, egy klasszikus formátumú „szép” könyvbe zárja bele, ez már önmagában is „kitörési kísérletnek” hat, s legalább olyan hatású, mint mondjuk egy performaszfesztiválon egy új, hexameteres eposzból olvasni föl. Csehy Zoltán t Szeberényi Zoltán Tu rezei Lajos Nap Kiadó A kiadó Műhely monográfia-sorozata a szlovákiai magyar irodalom élenjáró alkotóit hozza emberközelbe életútjuk bemutatásán és műveik elemzésén keresztül. Csak a ki- választottaknak adatik meg, hogy egy hosszú élet során azt tehessék, ami életük értelmét jelenti, ami nem teher, hanem az öröm forrása, az önmegvalósítás és a kiteljesedés lehetősége. Turczel Lajos minden bizonnyal közéjük tartozik. Fűzve, 155 old., 10,5x18,5 cm bolti ár: 149 Sk kedvezménnyel: 111 Sk Ozogány Ernő Magyar atomocska Méry Ratio Közismert, mekkora részt vállaltak a magyar tudósok az atomkutatásban. Nobel- díjasaink névsora fémjelzi, mit adott az emberiségnek és a tudománynak ez az európai kis nép. Ezeket a fényes fejezeteket írja le ez a - főleg az ifjúságnak készült - könyv érdekfeszítő, elmés, egy krimi izgalmaival vetekedő stílusban. Kötve, 96 old., 20,5x20,5 cm bolti ár: 190 Sk kedvezménnyel: 171 Sk Monoszlóy Dezső Gutaütöttek balladája AB-ART Az akarat test feletti hatalmának meg- szűnését, majd e hatalom visszaszerzésének lassú és keserves folyamatát, a múlandóság esetlenségét fogalmazza meg új művében, a Gutaütöttek balladája című, groteszk és abszurd elemekkel is fűszerezett, plasztikus nyelven írt hosszúversében a költő. Nagy Zoltán illusztrációival. Kötve, 64 old., 13x19 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 135 Sk Könyvjelző 3/02 MONOSZLÓY DEZSŐ GUTAÜTÖTTEK BALLADÁJA TVRCZFl. rJüS
