Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-03 / 153. szám, szerda
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 3. Neoszkepticizmus Hiába fogadkoznak Koppenhágában, hogy legfontosabb feladatuk a bővítési menetrend megtartatása lesz, tagadhatatlan, nagyon rosszkorjött a dánoknak a soros EU-elnökség. A sajtó - igaz, nem rosszindulatúan - máris kétségbe vonta, hogy a kis Dánia képes lesz megfelelő nyomást gyakorolni nagyobb partnereire, mire Anders Fogh Rasmussen kormányfő megígérte: erre a fél évre háttérbe szorítja a dán belpolitikát, s a köztisztviselőket még szabadságra sem engedik el. De nem rajtuk múlik a dolog. A sevillai csúcs után, főleg az utóbbi egy hétre az volt a jellemző, hogy az európai vezetők mintha lélekben fel akarnák készíteni a jelölteket a bővítés esedeges csúszására. Romano Prodi EB-elnök a hét végén már azt mondta, a „néhány hónapos halasztás” nem lenne katasztrófa, s elismerte: minden tagország kormányában motoszkál ez a gondolat. Az elméleti kérdést: ha a bővítés halasztást szenvedne, az tényleg csak pár hónapos lenne-e, éppen a tagországok közötti jelentős véleménykülönbségek indokolják. Prodi arról beszélt, ha az ír népszavazáson ismét nemet mondanak a nizzai szerződésre, akkor megtorpan a bővítés, mert „az ír nem esetén nincs pótmegoldás a bővítésre”. Zárójelben meg kell jegyezni: az íreknek magával a bővítéssel nincs bajuk. Az idézett kijelentések pedig elsősorban azt bizonyítják, az unióban nagy a bizonytalanság, az európai politika meghatározó vezetőinek nincs elképzelésük arról, mi fog történni az elkövetkező pár hónapban, például a német választások után sikerül-e az agrárpolitikával kapcsolatos német-francia nézeteltéréseket rendezni. Érdemi döntés szinte semmiben sem születhet a német választások utáni új berlini kormány megalakulásáig, ami október végére várható. És akkor már csak pár hét marad a decemberi EU-csúcsig, addig pedig a tíz tagjelöltnek le kellene zárnia a csatlakozási tárgyalásokat - a procedurális eljárások miatt -, ha azt akaijuk, hogy 2004januárjában megkezdődhessen az új tagok felvétele. Pillanatnyilag ugyanis nehezen dönthető el, hogy a berlini nyilatkozatok, állásfoglalások közül mi az, ami csak kampányfogás és mit kell halálkomolyan venni. Ebből a szempontból, vagyis a tizenötök szempontjából nem sok vizet zavar, hogy a visegrádi országok bekeményítenek-e, s azt mondják, nem fogadják el, ha az EU például az agrártámogatások ügyében az utolsó pillanatban nyújtja be „zsaroló” feltételeit, de említhetnénk a számunkra pillanatnyilag előnytelen költségvetési befizetést is. Szép dolog, de nem több a hazai polgároknak szóló gesztusnál, hogy a visegrádiak szombaton megfenyegették az EU-t. Mert elképzelhető-e olyan forgatókönyv, hogy majd ők azt mondják, jöhettek, mi meg nagyképűen azt feleljük: nem megyünk? JEGYZET Tömbházi titok JUHASZ KATALIN Él Pozsonyban egy ember. Nem tudni, miféle nyavalya gyötri, mindenesetre hangosan zajlik a dolog, beleremeg a lépcsőház, a lakók vérmérséklettől függően fejüket csóválják, fülükhöz kapkodnak vagy embriópózban fet- rengnek a földön, döngetik a falat, hogy hagyja már abba, mert ezt nem lehet elviselni. Megpróbálom leírni a hanghatást, bár tudom, reménytelen. Olyasmit képzeljenek el, mintha valaki egyszerre okádna, ordítana, közben meglepetten levegőért kapkodna, s mindezt a legmélyebb álmában tenné. A napszak nem jó támpont, mert reggel, délben, este egyaránt hallható ez az egyedi akusztikai produkció. Bizony mondom, ilyet eddig sehol másutt nem hallottam, lám, érdemes néha meglátogatni közeli rokonomat a pozsonyi tömbházban. Tény, hogy egy ilyen helyen nincsenek titkok: a klopfolásból tudni lehet, hány szelet hús kerül a szomszédék asztalára, a vécében figyelemmel kísérhetőek a fölöttünk lakó nyugdíjas emésztési szokásai, nem beszélve az eseménydús családi perpatvarokról. Am ez az illető mindenkit felülmúl. Igazság szerint rokonom tisztje lenne írásba foglalni emberünket, de az ő füle valószínűleg hozzászokott már, mint óraketyegéshez vagy rigófüttyhöz szokik hozzá az ember. Én viszont, aki félévente keveredek Ligetfalura (ah, be szép név, és be csúf környék!) részvéttel és rémülettel fülelek minden alkalommal. Mit csinálhat? Hogy festhet e művelet közben? Szenved-e nagyon vagy már fel sem veszi? Valami perverz elhajlás vagy vele született nyavalya fültanúi vagyunk? Ketten se bitjük megfejteni a titkot, a legépkézlá- babb megoldásnak eddig az tűnik, hogy emberünk foglalkozására nézve könnyűbúvár, nappalija egy nagy medence, és ilyenkor edz. Ennek zajait halljuk mi fentről, avagy lentről, a vezetékek akusztikája ugyanis meglehetősen becsapós. Élete folytonos küzdelem. Ha rákezdi, gondjaink, bajaink eltörpülnek, drukkolunk neki, reménykedünk benne, hogy túléli. És abban is, hogy egyedül él a lakásban... NÉPÚJSÁG, MAROSVÁSÁRHELY Frunda Jürgens jelentéséről A magyar kedvezménytörvényről készített Jürgens-jelentés három kérdésben vitatta a jogszabályt a jogfilozófiai megközeh'tésen túl - nyilatkozta Frunda György, az RMDSZ szenátora. Szerinte a holland raportőr az „egy nemzet - egy állam” jogi doktrína alapján jutott arra a következtésre, hogy hatályon kívül kellene helyezni a magyar kedvezménytörvényt. Jürgens az említett doktrína alapján úgy vélekedett, hogy a határmódosítási szándék is rejtve lehet a törvényben. A vitatott jogfilozófiai megközelítésen túl a jelentés három törvénycikket kifogásolt. Frunda György szenátor szerint ezeket a törvénycikkeket kell módosítani. A vitatott cikkelyek egyike a hozzátartozói igazolvány. Ez a fogalom jogi szempontból ismeretlen, megvesztegetésíze lehet, ezért javasolta, hogy töröljék. A másik vitatott pont a területenkívüliség. Jürgens olvasatában a magyarigazolvány egyfajta személyi igazolvány. Frunda figyelmeztette, hogy ez nemzetiségi igazolvány, amely azt igazolja, hogy tulajdonosa a magyar nemzet része, és birtokában olyan kedvezményekre jogosult, amelyek nemzeti önazonosságának megőrzését és a szülőföldön való megmaradását segítik elő. Vitát váltott ki végül a munkavállalási jogról szóló cikkely is. Frunda szerint kevesen élnek vele (eddig 40 személy kért magyarigazolvány alapján munkavállalási engedélyt), s ezt a kérdést kormányközi egyezménnyel meg lehet oldani, (m)- Persze hogy mindig mosolyognak ránk a politikusok a képernyőről, hiszen a mi adóinkból élnek ilyen fényesen... (Pavel Jakubec rajza) „Úgy tűnik, a pártok politikai támogatottsága tekintetében a választásokon a vidék lesz a mérleg nyelve. Nem csupán azért, mert a városiasodon régiókban viszonylag szilárd a választók párthovatartozása, hanem elsősorban amiatt, hogy vidéken nem látható előre elégségesen a választási részvételi arány és kevéssé vehető ki, miként csoportosulnak át a szavazók” - állítja a napilapban Stanislav Buchta szociológus. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal szakértője ezt írja: a HZDS és az MKP viszonylag stabil választótáborát leszámítva is az lehet döntő, mennyien szavaznak az új, parlamenten kívüli, de bejutásra esélyes pártokra, mely politikai erőkre voksolnak az egyelőre határozatlan vidéki szavazók és hogyan döntenek a vidéki elsőválasztók. „Az előző választásokkal ellentétben általánosságban enyhén csökken az elsőválasztók súlya, főként azért, mert valószínű hogy nem lesznek az országban (például külföldre mennek munka után)” - írja Buchta a Smeben. Ha nem is nagymértékű, de a négy évvel ezelőttihez képest némi változások akadnak a MKP választási listáján Mozgások harminc alatt és felett Két biztos pont van a Magyar Koalíció Pártja választási listáján: a négy évvel ezelőttihez hasonlóan Bugár Béla az első, Sárközy Klára pedig a 21.148 helyen változás állt be a névsorban. MOLNÁR NORBERT Tüzetesebben csak az első harminc képviselőjelöltet érdemes vizsgálni, hiszen még ha valamilyen csoda történne, akkor sincs az MKP-nak esélye húsz képviselői helynél többet szerezni. Az is szinte elképzelhetetlen, hogy valaki karikázással a 30. helyen túlról esetleg mandátumhoz jusson. Az első harmincban tizennyolcán vannak, akik négy éve is ilyen előkelő pozícióban voltak, ketten hát- rábbról verekedték előre magukat, tízen pedig teljesen újoncok. Közülük, slágerlistás kifejezéssel élve egyből a 12., 13. és 14. helyen nyitott Bastmák Tibor komáromi orvos, Miklós László miniszter-egyetemi tanár (már amennyire őt újoncnak lehet nevezni) és a muzslai Farkas Iván, a Nemzeti Vagyonalap elnökségének tagja. Hozzájuk hasonlóan befutó (16.) helyre került Albert Sándor 59 éves kassai egyetemi tanár és a mindössze 28 éves Gál Gábor jogász (18.). Az újoncoknál maradva: 22. a zoboraljai iskolaalapító, Ladányi Lajos, 24. Szigeti László államtitkár bátyja, a búcsi polgár- mester, Szigeti János, 27. egy ifjú tardoskeddi egyetemi tanár, Juhász György, míg a 28.és a 30. hely járási elöljáróknak maradt: a dunaszerda- helyi Keszegh Pálnak és a galántai Pomothy Lászlónak. Két jelöltnek sikerült jelentősen javítania négy évvel ezelőtti pozícióján. Hamerlik Richárd, az MKP elnökségi tagja plusz ifjúságpolitikusa 24 helyet javítva a 19.-en landolt, míg Sólymos József tornaijai vállalkozó 51 helyet javítva a 80.-ról a 29.-re került. A maradék 18 név a négy évvel ezelőtti listán is az első harmincban volt. Közülük a legnagyobbat Kom- lósy Zsolt ugrotta. A Nemzeti Vagyonalap vezetőségéből a pozsonyi kikötő gyanús privatizációja miatt távozni kényszerült Komlósy a rimaszombati régió jelöltjeként 19 helyet javított négy évvel ezelőtti helyezésén, s tizedik a listán. A harminc között helyjavítási szempontból a második Gyurovszky László, aki pótképviselőként került a parlamentbe a 18. helyről, idén azonban minden bizonnyal egyenes úton jut mandátumhoz, hiszen a negyedik a listán. Jelentősen javított pozícióján Berényi József, aki már 1990-1992-ben volt képviselő. Most a négy évvel ezelőttihez képest kilenc hellyel előbb, a ll.-en várja a választásokat. Köteles László keleti képviselő neve hét hellyel előrébb, a 7.-en szerepel a listán. Az MKP parlamenti frakcióvezetője, Bárdos Gyula és Szigeti László oktatási államtitkár 5-5 helyet javított, s mindketten előkelő helyre kerültek a névsorban: az előbbi a harmadik, míg az utóbbi a hatodik. Két helyet javított pozícióján Csáky Pál miniszterelnök-helyettes - a negyedikről a második helyre ugrott - és Pásztor István királyhelmeci polgármester a 27.-ről a 25.-re előbbre lépve, a hatodikról az ötödikre került Farkas Pál, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Heten hátrábbról vágnak neki a választásnak. Egy helyet esett vissza Dolník Erzsébet képviselő, a 19.-ről a huszadikra. Öt helyet rontott, de még így is biztos bejutó A. Nagy László, hiszen a nyolcadik. Hat helyet süllyedt Hama István építésKetten hátrábbról verekedték előre magukat, tízen pedig újoncok. ügyi miniszter, egészen a 15. pozícióig. A négy évvel ezelőttihez képest hét hellyel lejjebb, de még biztonságos helyen találjuk Duray Miklós nevét, a kilencediken. Bauer Edit államtitkár 10 helyet visszacsúszva a 17.-en állapodott meg, de még így is ő a legmagasabban jegyzett hölgy az MKP-ban. Két jelenlegi képviselő neve viszont sokkal lejjebb szerepel a listán, mint vártuk. Kvarda József, a párt önkormányzati szakértője 14 helyet visszazuhanva csak a 26., míg Duka Zólyomi Árpád, az MKP általános alelnöke 18 helyet rontott négy évvel ezelőtti helyzetén, s a 23. A négy évvel ezelőtt az első harmincban ígéretes helyen szereplők közül Mészáros Lajos (10.) alkotmánybíró lett, így idén az ő nevével nem találkozhatunk. Ferkó Barnabás képviselő legutóbb a 13. helyen szerepelt, a mostani listán nincs ott; hozzá hasonlóan a négy éve 16. Balassa Zoltán és az időközben nagykövetté vált, legutóbb 23. Petőcz Kálmán is hiányzik. A legnagyobb vesztesek között lehet számon tartani két jelenlegi és egy majdnem képviselőt. Szabó Olga alkotmánybíró-jelölt 38 helyet rontott tavalyi helyezésén, a 22.- ről a hatvanadikra zuhant, Hóka László képviselő pedig 39 helyet rontva a 15.-től az 54.-ig meg sem állt. A négy éve 17. Mázik István - akinek neve a pótképviselők kiválasztásánál komolyan felmerült - neve idén 48 sorral szerepel lejjebb, pontosan a 65. helyen. Érdekességnek számít még, hogy Fehér Miklós, a Mészáros Lajos helyére lépett pótképviselő 21 helyet javított legutóbbi helyezésén: négy éve ugyanis a 87. volt, idén a hatvanhatodik. Már a legutóbbi választások idején sem számolt az MKP Rózsa Ernő addigi képviselővel, hiszen csak a 34. helyen jelölte, most 45 hellyel még ettől is hátrébb, a 79.-en találkozhatunk nevével. Hiányoznak a listáról olyan nevek is, mint a legutóbb 37. Popély Gyula történész, az egykori Magyar Néppárt vezetője és a négy éve még a 38. helyre taksált Mihaj- lovics József, akit azóta már a Magyar Föderalista Párt frontembereként ismerünk. Az évek során sok drága ingatlant vett, de a Lauderékkel történt 1999-es szakítás után másokra íratta át Mekkora vagyona lehet Vladimír Zeleznynek? KOKES JÁNOS Miután egyre jobban megrendül Vladimír Zeleznynek, a prágai Nova egykori szinte mindenható urának helyzete a legsikeresebb kelet-európai kereskedelmi televízió élén, a prágai sajtó ismét azt boncolgatja, milyen vagyona is lehet Zeleznynek, aki az ellene indított perek kapcsán nemrégiben „szegény cseh értelmiséginek” minősítette magát. A szegénységről szóló kijelentést senki sem hiszi el, hiszen Zeleznynek éveken keresztül mesés jövedelme volt, s ezt akkoriban maga sem titkolta. Sőt, amikor a nemzetközi döntőbíróságon pert veszített, s egymilliárd koronás kártérítésre ítélték, még akkor is azt állította, hogy fizetni fog. De nem fizetett, s amit lehetett, azt hatalmas vagyonából a hozzá közeli emberekre mentette, íratta át. A prágai lapok szerint 1993 őszén, amikor a rövidesen színre lépő Nova élére került, 140 ezer korona volt a havi fizetése. Hat év múlva, 1999 nyarán, amikor szakított a Nova indulásához pénzt biztosító amerikai Ronald Lauderrel, már 580 ezret vett fel havonta. Természetesen nem ez volt a médiamágus egyetlen s legfontosabb bevétele. A Nova nagyon jól jövedelmezett, ezért Zelezny mint vezér- igazgató jutalékok címén és küNem valószínű, hogy Vladimír Zelezny ráfizetett volna az üzletre. lönféle üzleti akciók után százmilliókhoz jutott Lauder cégétől. A Blesk című prágai bulvárlap szerint csak 1993 és 1999 között mintegy 1,1 milliárd koronás bevételre tett szert Zelezny. 1998-ban, tehát az utolsó évben, amikor a Novában még az amerikaiaknak volt döntő szavuk, a lapok szerint Zelezny osztalékként 13 millió koronát vett fel. Ez nagyjából egyharmada volt annak az összegnek, amelyet Lauderék a Nova vezetésének és alkalmazottainak szántak az akkori nyereségből. Zelezny hatalmas vagyonát folyamatosan ügyesen befektette, s egyes számítások szerint ez újabb egymilliár- dot hozhatott a konyhájára. Az évek során Zelezny drága ingatlanokat vett, amelyeket a Lauderékkel 1999 nyarán történt szakítás után másokra íratott át. A Prága óvárosi részében vett két történelmi ingatlanáért 119, illetve 43,5 millió koronát fizetett. Zelezny közismert műgyűjtő. Festményekre és régiségekre a becslések szerint legalább 200 millió koronát költött. Feleségével együtt egy kastélyt is vásárolt Franciaországban, amelyet azonban tavaly elkoboztak a francia hatóságok. A dél-morvaországi Mikulov környékén pedig szőlőket vett ötmillióért. Mindezek a pénzügyek 1999-ig történtek, amikor Zelezny összeveszett Lauderrel, s mint a műsorsugárzási engedély tulajdonosa egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat, és megalakította a most már „saját” tulajdonú Novát. Bár kétségtelen, hogy ez hatalmas pénzekbe kerülj nem valószínű, hogy Vladimír Zelezny ráfizetett volna az üzletre. Az ellene indított perek miatt azonban egyre jobban tornyosultak a fekete felhők feje felett, de eddig még mindig sikerült minden támadást kivédenie. Most úgy látszik, hogy vesztésre áll, s mennie kell. S bár a Nova a tulajdonosi viszonyok tisztázatlansága és áttekinthetetlensége következtében pillanatnyilag anyagi gondokkal küszködik, mert a bankok nem akarnak neki hitelezni, a televízió bukása nem valószínű. Ahhoz túlontúl nagy üzlet, hiszen a televízió havi reklámbevételei mintegy 300-350 millió koronára rúgnak. A cseh sajtó meg van győződve: ha Zeleznynek mennie kell, a „szegény cseh értelmiségit” akkor sem kell félteni, biztos, hogy lesz mit aprítania a levesbe.
