Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-24 / 170. szám, szerda

6 Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 24. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 29. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 75 éves, E héten az 500-500 koronát özv. Kalán Árpádné bési, Ottmár Ág­nes losonci és Istók Júlia ajnácskői olvasónk nyerte. Gratulálunk! MOZI POZSONY HVIEZDA: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 15.30,18,20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Kikötői hírek (amerikai) 21.15 MLADOST: A hálószobában (amerikai) 15, 20 Isten nagy, én kicsi vagyok (francia) 17.30 MÚZEUM: Korcs szerelmek (mexikói) 17.15,20 TATRA: Álmok útján (amerikai) 18 Vénasszonyok nyara (cseh) 20ISTROPOLIS: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 15.30,18,20.30 On-lány (angol- amerikai) 17, 19, 21 Gosford Park (amerikai-angol) 17.15, 20 CHARLIE CENTRUM: Gosford Park (amerikai-angol) 17.30,20 A har­cos és a hercegnő (német) 20.15 Az időgép (amerikai) 18 Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) .45 Monty Python: Az élet értelme (angol) 20 Ezeréves méh I-II. (szlovák) 19.30 KASSA DRUZBA: Pókember (amerikai) 18 A hűtlen (amerikai) 20 CA­PITOL: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 17, 18.45, 20.30 ÚSMEV: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Horrorra akadva 2 (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Penge 2 (amerikai) 21.30 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Penge 2 (amerikai) 19 AMFITEÁTRUM: Penge 2 (ame­rikai) 21.30 GALANTA- KERTMOZI: Bővér szálló (amerikai) 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Pókember (amerikai) 20 NAGYKAPOS - SZABADTÉRI MOZI: Egy csodálatos elme (amerikai) 21 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Bővér szálló (amerikai) 14, 16, 18, 20 Jégkorszak (amerikai) 13, 14.45, 16.30, 18.15, 20 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (amerikai) 14, 16, 18, 20 Penge 2 (amerikai) 15, 17.30, 20 Pókember (ameri­kai) 13, 15.20, 17.40, 20 A Skorpiókirály (amerikai) 6, 18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) 14.45, 17.30, 20.15 Szilaj - A vad völgy paripája (amerikai) 13,14.45,16.30,18.15 Szitakötő (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14 Traffic (német-amerikai) 20 Zulu törzsi tánc, cseh folklór és magyar cigányzene Europiknik Somoskőn ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Losonc. A VII. Nógrádi Folklór- fesztivál nyitórendezvényeként ma délután Somoskő vára alatt Isten hozott Magyarországon címmel europiknikre váiják a rendezők a fellépő együtteseket, érdeklődőket. A hagyományteremtő fesztivál az idén nyolc magyarországi és há­rom szlovákiai helyszínen zajlik. Szlovákiában Fülek, Ragyolc és Lo­sonc fogadja majd az együtteseket, melyek Dél-Afrikából, Olaszor­szágból, Hollandiából, Szerbiából, Lengyelországból, Bulgáriából, Ro­mániából, Csehországból, Szlová­kiából és Magyarországról érkez­nek. A zulu törzsi tánctól a cseh folklórig, a magyar cigányzenétől a szlovák néptáncig igen színes be­mutatót láthat a közönség. Az öt­napos fesztivál kísérőrendezvényei között a népi iparművészek kira­kodóvására, gasztronómiai bemu­tatók, borkóstolók, tánctanítás, népművészeti kiállítás is szerepel. Pénteken 19 órakor Losoncon, a szabadtéri színpadon lépnek fel a fesztivál részvevői, (szász) Keresse a )7\'r 05™ 1 *r! legújabb számát! Egy hírhedt kalandor története és dicstelen vege - Ivan Lexa végre horogar akadt * Mi úszik a vízben? - Fertőzésveszély az élővi­zekben. A rettenet számokban - valóban csak nők estek áldozatul a boszorkányüldözésnek? * Birkózók fényben és árnyékban - A komáromi Spartak mélypontja és újraéledése Európa közepe 1000 körül - a nemzetközi tervezetként létrejött kiállítás október 20-áig látható a pozsonyi várban Az egység ezeréves gondolata Európa. Európa-ház. Közös Európa. Európai Unió. És ezen belül: Közép-Európa. Mitteleuropa. Európa közepe. Népek, nemzetek hol antago- nisztikus ellentétekre, hol ideálisan békés együttélésre kihegyezett kapcsolata. És ami mögötte van. ALMÁSI SÁRA Leginkább a kérdés pedig az: mik a meghatározóbbak a térség nemze­teinek önmagáról és szomszédjairól alkotott képében - az azonosságok vagy a különbségek? Létezik e vala­miféle közös mag, amely alapul szolgált a nemzeti sajátságok kiala­kulásához? A sejthetően igenlő vá­lasz bővebb kifejtésére vállalkozott az Európa közepe 1000 körül elne­vezésű kiállítás, mely a hétvégén nyílt meg a pozsonyi várban. A nem­zetközi projekt kiindulópontja az a meggyőződés, hogy a lengyelek, a csehek és a magyarok 1000 körül annak az Európának a teljes jogú ré­szesei lettek, amely a keresztény­ségnek, az egységes szimbolikának, a latinnak mint az írásbeliség közös nyelvének, az egyházi és a világi műveltség azonosságának köszön­hetően éppen akkortájt formálódott kulturális egységgé. Az antik-ke­resztény civilizációhoz tartozás volt az az összetartó erő, amely minden kialakult nyelvi, politikai és kulturá­lis különbség dacára máig ható ér­vénnyel megvetette Európa alapját. A kiállítás alapötlete Németországé - 1997-ben a német külügyminisz­térium kulturális bizottsága vette fel a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Múzeummal, egy projektet kínálva, mely III. Ottó császár valamint Szent István király személyét és te­vékenységét volt hivatott bemutatni a keresztény Európa építésének szempontjából. A tervezethez a ké­sőbbiekben további államok csatla­koztak, kialakítva a kiállítás végső koncepcióját - bemutatni, hogy az európai egység gondolata koránt­sem olyan új fogalom, hiszen alap­pilléreit az ezeréves keresztény ha­gyomány fektette le. A közös német- lengyel-szlovák-cseh-magyar terve­zetté bővült kiállítás célja, hogy fel­tálja a nyugati szláv népek és a ma­gyarság beilleszkedését a nyugat­európai kultúrkörbe, továbbá a tér­ség államalakulatainak, nemzetei­nek a kialakulását. A szervezők 12 ország 179 múzeu­mából és magángyűjteményéből 2800 páratlan műkincset gyűjtöttek össze (egyebek között régészeti lele­teket, írásbeli és képi emlékeket, kegytárgyakat, uralkodói jelvénye­ket), amelyeknek - hogy némi képet adjunk arról, miért is nevezik a pro­jektet, túl az eszmei értékeken, az évezred kiállításának - a biztosítási értéke meghaladja a 4 milliárd koro­nát. A pótolhatatlan műkincsek, do­kumentumok szállítása külföldre számos esetben nem volt megoldha­tó, így az összeállított anyag alka­lomról alkalomra módosul - egyes tárgyak cserélődnek (az éppen befo­gadó országban található gyűjtemé­nyekből származó, hasonló jellegű és jelentőségű emlék kerül a helyük­re), más tárgyaknak pedig csak a másolatait tekinthetik meg a társ­rendező országokban. Ilyen például a magyar királyi korona, amely nem hagyta el Magyarországot, Pozsony­ba a replikája érkezett. (Aminek kö­szönhetően pillanatnyilag két Szent­korona-másolat is látható a pozsonyi várban: az egyik az Európa közepe 1000 körül című kiállításon, a másik pedig a Történeti Múzeum állandó kiállításán. A magyar kormány u- gyanis, miután visszakapta a királyi fejéket az USA-ból, minden szom­szédos országot megajándékozott egy-egy példánnyal. A Történeti Mú­zeum legendáriuma máig számon tartja, hogy a korona tetején egyene­sen meredező keresztet annak ide­jén a történeti hűség kedvéért fino­man miként kalapálták ferdére.) Az összeállítást először Budapesten láthatta a közönség, a gyűjtemény később Berlinbe, Mannheimba, Prá­gába vándorolt, s a kiállítás-sorozat utolsó állomásaként Pozsonyba is eljutott. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy a szlovák kormány mé­lyen a zsebébe nyúljon, hiszen a ki­állításon való szlovák részvétel és a szlovákiai bemutató együttesen bő 55 millió koronába került. (Nem vé- leden, hogy a projektből részt válla­ló lengyel fél lemondott a kiállítás otthoni bemutatásáról.) De hogy az anyagiaktól visszatér­jünk a kiállított anyaghoz: a kiállítás a választott kérdéskört tematikus egységekben mutatja be, melyek számos területet - művészetek, tu­dományos ismeretek, egyház, hata­lom és kormányzat, mindennapi élet - érintenek. Az első rész a közös kiindulópontokkal foglalkozik: a közép-európai nemzeti mítoszok 19. századi képével indít, majd érin­ti az antikvitást mint uralkodói pél­dát, az antik örökség és a keresztény hagyományok kérdését, bemutatja a pogány hagyományokat és a ke­reszténység térhódítását, az égi Je­ruzsálem szimbólumát a keresztény vüágban. Kiemelt szerep jut III. Ottó császár személyének, aki a „renova- tio imperii Romanorum”, azaz a ró­mai birodalom felújítása jegyében mentorával, II. Szilveszter pápával együtt a térség keresztény hitre térí­tését kezdeményezte. Gazdag tárgyi anyag mutatja be a szlávok és a ma­gyarok kapcsolatait a Nyugattal és Bizánccal, úgy gazdasági-kereske­delmi, mint kulturális téren, vala­mint a mindennapok valóságát, te­hát az életmódot 1000 körül. A má­sodik rész „nemzeti” egységekből áll, azaz néhány kérdést érintve - kulcsfontosságú a kereszténység fel­vétele, a hatalom gyakorlása és a di­nasztiák, valamint a kézműipar - a Nagymorva Birodalom, a Német- Római Birodalom, a Cseh Herceg­ség, a Lengyel, valamint a Magyar Királyság tárgyi emlékeit mutatja be. (A magyar anyagból minden­képpen említést érdemel, hogy ere­detiben látható a mai Szloválda te­rületén fellelt s a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött galgóci és bodrogvécsi tarsolyle­mez.) Az Európa közepe 1000 körül a po­zsonyi várban október 20-áig látha­tó. Kár lenne kihagyni, mert hason­ló összetételű anyag valószínűleg nem egyhamar lesz látható tájain­kon. Néha az az érzésünk támad­hat, hogy elveszünk a közvetített információk árjában, de minden szellemi tortúráért kárpótol ben­nünket egy-egy apró összefüggés, felismerés. Jóleső érzéssel állunk meg a „magyar blokk” egyik tárlója előtt, mely a bécsi szablyát tartal­mazza - a páratlanul jó állapotban megmaradt fegyver sosem került a földbe, valószínűleg a Árpád-ház valamelyik tagja számára készült, Salamon király anyja ajándékozta a bajor hercegnek, s a későbbiek so­rán, eredetét olykor egészen a hun Attiláig visszavezetve, a német-ró­mai császárok koronázó kardjaként tartották számon -, hogy néhány perc múlva a Premyslek, Piastok, Árpádok közös „dinasztikus blokk­jában” Szent István Prágában őr­zött kardjára leljünk. Hasonló „felfedezésekből” a kiállításon iga­zán nincs hiány. Marián Varga ügyesen egyensúlyozott a beat radikalizmusa és a klasszikus zene tradicionalizmusa között Underground zajlásolc az Alsó-Kapuban JUHÁSZ KATALIN Kassa. Szerdánként izgalmas dol­gok történnek a föld alatt: a Fő ut­cán korzózók zenét hallhatnak ki­szűrődni odalentről. Festményeket nézegetni már egy hónapja lehet az Alsó Kapu névre keresztelt objek­tumban, a város legbátrabb szerve­zőirodája azonban egy ideje köny- nyű- és komolyzenészeket csalogat ebbe az európai unikumnak számí­tó, remek akusztikájú folyosó- és te­remrendszerbe. Peter Nagy kezdte a sort, és a nézőket lassacskán sikerült „leszoktatni” a föld alá; Marián Var­ga, a hazai beatlegenda koncertjére már olyan természetességgel ültek be az emberek, mint a sarki kávé­házba. Hogy mégse menjen minden flottul, előző éjjel az eső legyőzte az üvegtetőt, a 80 millióért rendbe tett kamaracsamokban lefektetett veze­tékek eláztak. Az első improvizáció­ra így nem a művészek, hanem a szervezők kényszerültek, a koncert egy kisebb szükség-folyosóra szo­rult, amiért a két zenész hálás lehe­tett, a közönség viszont kevésbé, hi­szen se nem láttak, se levegőt nem kaptak. Ami viszont hallatszott, az mindenért kárpótolt. Marián Varga remélhetőleg nem szorul bemutatásra, a ’70-es évek­ben ő röpítette egekbe a Prúdy ze­nekart és a Collegium Musicumot, ez utóbbi élén bátran .nyúlt Bach-, Bartók- és Prokofjev-művekhez, ami az ő kezén átment, arra a beat- nemzedék vevő volt. Varga később írt filmzenéket, színházi kísérőze­nét, musicalt, dalokat, újabban pe­dig visszatérni látszik a gyökerek­hez, azaz nem tudja megtagadni konzervatorista múltját. Ehhez egy fiatal csellistát, Jozef Luptákot vá­lasztotta társul, aki nem csupán az orgona-cselló duettekben, hanem szólóban is szeret kísérletezni, pél­dául dúdoló, amolyan Laurie Anderson-os hangon kántál dalla­mokat saját, repetitív elemekkel tűzdelt játékához. Az eseményt komolyzenei hangver­senyként hirdették, ám a közönség nagy része tudta, mit várhat, illetve tudta, hogy Vargánál lehetetlen jós­latokba bocsátkozni. Apró témák nagy formátumú előadása, rétegek egymásra rakosgatása, emelkedett­ség és agresszív futamok egyaránt jellemzik játékát. Aznap este is ügyesen egyensúlyozott a beat radi­kalizmusa és a klasszikus zene tra­dicionalizmusa között, az alapdalla­mot hosszú zenei „kommentárok­kal” dúsította fel, egyéni olvasatai pedig láthatóan gyakran a csellista kollégát is meglepték. A bizarr hely­szín, a már-már templomi akusztika is rásegített az egyediségre, és ha­marosan a hallgató úgy érezhette, róla itt most el van feledkezve, a két zenész egymásnak játszik, csak ket­ten vannak itt, és próbálgatják a Hammond és a cselló hangszíneit a 13. századi falak között. Az említett zivatarnak köszönhetően az elő­adók közel kerültek a kijárati lép­csősorhoz, amely egy idő után ért­hető módon megtelt kíváncsi potyá- zókkal. Ők legalább olyan jól hall­hatták a koncertet, mint a fizető vendégek, bár sokkal hangosabbak voltak amazoknál. Ám ez már az improvizáció átka. Ma, Zuzana Homolová koncertjének napján re­mélhetőleg tiszta lesz az ég. A magyar királyi korona másolata (TASR-felvétel és képarchívum) A bodrogvécsi tarsolylemez A galgóci tarsolylemez

Next

/
Oldalképek
Tartalom