Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-24 / 170. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 2 KOMMENTÁR g 0 Politika, pártok, pénz SIDÓ H. ZOLTÁN Amint közeledik a szeptemberi parlamenti választások időpontja, úgy válik egyre aktuálisabbá a pártok finanszírozásának kérdése. A törvé­nyek ugyan szabályozzák e kérdéskört, azonban nálunk nem kell kü­lönösebben magyarázni, mit jelent a jogi kiskapuk gyakori igénybevé­tele. A törvény értelmében a pártok a választási kampány keretében a fizetett hirdetésekre, óriásplakátokra legfeljebb 12 millió koronát használhatnak fel, természetesen a hozzáadottérték-adóval együtt. Nyilvánvaló, hogy egy erőteljes, azaz a parlamenti bejutást eredmé­nyező országos kampány ekkora keretből nem finanszírozható. Szlo­vákiában a kombinált pártpénzelés dívik, azaz állami juttatásból, párttagsági befizetéséből, magánadományokból és a pártok gazdasá­gi tevékenységéből adódik össze egy-egy politikai szubjektum pénz­ügyi kerete. Az állami juttatás módja egyszerű és átlátható: a legalább 3 százalékos küszöböt elérő pártok a rájuk adott voksok száma után egy megadott fejkvóta szerint kapnak pénzt az állami költségvetésből. A pártok saját gazdasági tevékenysége gyakorlatilag elhanyagolható, ezzel tehát nem kell érdemben foglalkoznunk. A párttagsági befizeté­sének intézménye ugyan általánosan elterjedt, ám ebből a forrásból csupán a pártok összbevételének legfeljebb 1-3 százaléka származik, tehát jelentéktelen. Maradnak hát az adományok, amelyek alkalma­zása buktatókkal teli. A törvény értelmében egy-egy 10 ezer korona feletti adomány, vagy az egy év alatt folyósított több mint 50 ezer ko­rona adományozója nem lehet névtelen, továbbá a gáláns „donor” nem lehet állami cég vagy intézmény. Eddig minden világos, az vi­szont már kevésbé, miért nem lehet büntetni azokat a pártokat, ame­lyek nem teszik közzé a bőkezű adományozók kilétét. Ráadásul a tör­vény nem tesz világos különbséget az úgynevezett önkéntes tagsági befizetés és az adományozás között. Márpedig az adományozók jut­tatása jelenti a pártok legkomolyabb pénzügyi forrását, például 1998- ban a Meciar vezette mozgalom becslések szerint 40 miUió koronát kapott ilyen formában. A kört azzal zárhatnánk, hogy a pártok a saját gazdálkodásukról szóló jelentést a parlament elé teijesztik, ahol par­lamenti képviselőik révén saját maguk ellenőrzik önmagukat. Ezt ne­vezhetnénk akár ördögi körnek is, de a politikai korrektség jegyében hívjuk inkább leleményes politikusi megoldásnak. Nem vitás, ez az ál­datlan helyzet visszaéléseket tesz lehetővé, elég csupán az utóbbi évek németországi (a Kohl kancellár vezette CDU titkos kasszája) és csehországi (a teniszező Srejber esete) ügyeire gondolnunk. Nálunk a pártok kezdetleges áttekinthetősége, az üvegzseb alkalmazása egye­lőre nem tette lehetővé az ilyen jellegű botrányok kirobbantását. Per­sze, ami késik, nem múlik. Végre azonban Szlovákiában is megmoz­dult valami. A honi pártfinanszírozás szürke zónáját az utóbbi napok­ban végre egy fénykéve pásztázza. A Fair Play polgári kezdeménye­zésről van szó, amely elhatározta: ha az állam szívesen matat a polgá­rok zsebében, akkor egy civil szerveződés miért ne vizsgálódna a pártházak kasszáiban. Csodákat ne váljunk e kezdeményezéstől, hi­szen Szlovákia politikusai - tisztelet a kivételnek - ha másban nem is, de trükkös pénzügyi megoldásokban garantáltan jelesek. Ha igaz, a Fair Play szervezet a jövő héten teszi először közzé kutakodásának eredményét. Vajon a szende pártok müyen simlis ügyeire derül fény? JEGYZET miért kellett meghalnia Róbert Remiásnak, miért nem mer haza­jönni Fegyveres Oszkár és így to­vább, hanem azt akaija elmon­dani, mi a véleménye arról, hogy hazahozták őt, hogy politikai hajsza folyik valaki ellen, aki ár­tatlan, hogy nem ó a ma született sátán. Valószínűleg nem annyira naiv, hogy ne tudta volna, egy­szer úgyis megtalálják, főleg, ha az egyik legkézenfekvőbb megol­dást választva volt titkosszolgála­ti beosztottja panziójában húzza meg magát a kutató szempárok elől. Tehát fel kellett készülnie arra, hogy valamikor szembenéz a szlovák igazságszolgáltatással. Ö mégis inkább elbújt, mint aki­nek vaj van a fején, mert higgyük el, hogy ártatlan, legalábbis köte­lességünk ezt feltételezni, vélni, amíg jogerősen el nem ítélik, vagy szabadon nem bocsátják. A probléma ott van - és ettől hitel­telen az, hogy az újságíróknak akar nyüatkozni -, hogy két éven át meg sem próbálta magát tisz­tázni. Bujdokolt a betyáija, mint Rózsa Sándor vagy Jánosík. Az a totális nonszensz pedig, hogy az egyetlen ember, aki engedélyt adhat a firkászoknak, hogy felke­ressék a nagy halat, éppen sza­badságon van, talán még jól is jön a közvéleménynek. Fecsegne a felszín MOLNÁR NORBERT Ül az ember egy cellában és unatkozik. Fogalma sincs, mi zaj­lik körülötte, mit ír a sajtó, mit mond a rádió, mit mutat a tévé. Két év önkéntes száműzetéssel a háta mögött, az önmaga vállalta hallgatás után egyszer csak be- szélhetnékje lett. Ügyvédje útján üzenget a köznek, meg a sajtó­nak, hogy elmondaná a vélemé­nyét. Nos, abból a szempontból, hogy ő az egyetlen ember a vüá- gon, aki tudja az igazságot az 1994 és 1998 között kies orszá­gunkban történtekről, pontosab­ban annak egy kisebb szeletéről, nincs az az újságíró, aki ne hall­gatná meg őt. Nem beszélve az ügyészről és a bíróról. Abból a szempontból viszont, hogy is­merjük őt - csak mellékesen: a repülőgépen is közlékenységi in­gere volt, de nem mondott sem­mit-, tudjuk, mit akarhat mon­dani, nem különösebben érdekes a történet. Mert valószínűleg nem arról akar beszélni, ki és mi­kor rabolta el ifjabb Michal Kovácot, hogyan adtak el oltárt, BÁLVÁNYOSI SZABADEGYETEM Vádakkal kezdték A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a kormányon levő Szociáldemokrata Párt címére megfogalmazott vádakkal kezdődött az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem - írták a tegnapi román lapok. A Tusnád- fürdőn kezdett egyhetes sza­badegyetem első napjáról adott beszámolóikban a román lapok elsősorban Tőkés László refor­mátus püspök, az RMDSZ tisz­teletbeli elnöke, valamint Toró T. Tibor, az RMDSZ radikális szárnyaként elkönyvelt Reform Tömörülés vezetője beszédét idézték. A startpisztoly eldör­dült: a bálványosi szabadegye­temen Markó Bélára (az RMDSZ elnökére) és társai zú­dítanak tüzet a radikálisokra - írta a Curentul című lap. TALLÓZÓ PRAVDA A napilap Mikulás Dzurinda rr niszterelnöknek az olvasók tel fonos kérdéseire adott választ közli. A kormányfő elmondj hogy a látszat ellenére Ivan Sir ko belügyminiszterré való kinev zése óta csökkent az itt rendőrök okozta balesetek szám „Megállapítottam, hogy Siml pontos statisztikája szerint fél ( alatt az ilyen ittas rendőrök sz ma az elmúlt évinek a harmada’ mondja Dzurinda. Emlékeztei hogy korábban az ittas rendőri baleseteiről szóló jelentések egyszerűen rányomták a bizalm bélyegzőt, és nem tették közz „Simko azt mondta, végképp ne tűri el az ilyen eseteket, ezé mindent dobra kell verni, és ; embereknek mindenről tudnii kell” - hangsúlyozza a miniszte elnök. Dzurinda kilátásba helye te, hogy a Szlovák Demokratiki és Keresztény Unió (SDKÚ) a v lasztások után változtatni kíván pártok finanszírozásáról szó törvényen. „Azt akarom, hogy politikai pártok a költségvetésb több pénzt kapjanak, de tilos 1 gyen ajándékokat elfogadniuk jogi és magánszemélyektől egy ránt” - nyilatkozta a kormányf az SDKÚ elnöke. Vagy Semtex plasztikbombát használtak volna, vagy pedig pisztolyt, majd összevagdosták volna Slonková arcát Közéleti bérgyilkos sági kísérlet Nem titok, hogy a rendszer- váltás után Csehországban - akárcsak másutt Kelet-Euró- pában - az annyira óhajtott milliók, vagyon, hatalom fe­lé vezető úton már bizony számos embert tettek el a láb alól bérgyilkosok. KOKES JÁNOS Az is tény, hogy Csehországban ed­dig ezek az esetek kizárólag az alvi­lági vagy a különféle maffiákkal összefonódott vállalkozói csoporto­kat érintették; a közélet ebből a szempontból alapjában véve tiszta volt. A magas színvonalú cseh ok­nyomozó és tényfeltáró újságírás elitjéhez tartozó Sabina Slonková meggyilkolására irányuló kísérlet, amely mögött a napvilágra került tények szerint valószínűleg a kül­ügyminisztérium volt főtitkára, Ka­réi Srba áll, azonban megváltoztat­ta a helyzetet. A politikai-közéleti szférába - még ha volt magas rangú köztisztviselőről van is szó - ezzel bekerült az alvüági bűnözés. Még szerencse, hogy a kiszemelt gyilkos az utolsó pillanatban meggondolta magát (vagy talán lelkiismeret-fur- dalása volt?), s jelentette az ügyet a rendőrségnek, amely azonnal vé­delmet nyújtott a 29 éves újságíró­nak, és hétfőn letartóztatta a négy gyanúsítottat. A botrányos ügy szin­tén a törvénytelen meggazdagodás­ról szól. Srba írta alá ugyanis né­hány éve azt az állam számára ked­vezőtlen szerződést, amely alapján egy magáncég bérbe vette a moszk­vai Cseh Ház nevű szállodát és ven­déglőt, s a maga zsebébe fölözte le a nagyobb hasznot. Az először Sabina Slonková és kollégája, Jirí Kubík ál­tal másfél éve megszellőztetett bér­leti ügyben az állam évente állítólag 30-50 millió koronás bevételtől esett el. Érdekes, hogy eleinte a tá­madások Jan Káván akkori külügy­miniszter ellen irányultak, aki hosz- szan tagadott, munkatársait is véd­te, ám a tények súlya alatt végül is beadta a derekát, illetve Srba magá­ra vállalta a botrányért a teljes fe­lelősséget, és távozott a külügyi tár­cától. Káván aztán megígérte, hogy rövidesen új szerződést dolgoznak ki, de erre állítólag a mai napig sem került sor. Valószínűleg nyugalom lett volna, ha Slonková és Kubík nem nézett volna utána Srba vagyo­ni helyzetének, s nem derítették vol­na ki: Srba rövid idő alatt milliós in­gatlanokat vett, tett rendbe, s erre hivatalos keresetéből semmiképpen sem telhetett. Valószínű, hogy en­nek az anyagnak a publikálását kel­lett volna megakadályozni a terve­zett gyilkosságnak. Érdekes: a rend­őrség szerint Srba barátnője tár­gyalt a bérgyilkosságra kiszemelt, büntetett előítéletű személyekkel, hogy megfelelő „ajándékért“ lépje­nek. Az első változat szerint Semte- xet kellet volna használniuk, a má­sodik szerint pisztolyt, majd a felis- merhetetlenségig késsel összevag­dosni az újságírónő arcát. A bot­rány, bárhogy végződik is, minden­képpen nagyon kellemetlen a nem­régiben az ENSZ-közgyűlés elnö­kévé választott Kavannak, s általa a kormányzó szociáldemokrata párt­nak is. Bár az alvüági bűnözés ilyes­fajta behatolására a politikai köz­életbe első ízben van példa Csehor­szágban, ehhez közeli botrányok­ból, kétes ügyekből nincs hiány. Bi­zonyára nem véletlen, hogy ezek egy részét éppen a Slonková-Kubík kettős szeüőztette meg. Annak ide­jén az Új Szóban is írtunk például az „Ólom” ügyről, amely állítólag Mi­los Zeman miniszterelnök tanácsa­dói köreiben született, s célja Petra Buzková lejáratása volt. Máig is tisz­tázatlan a közszolgálati televízió ál­tal felkarolt „Bamberg” ügy, amely Zeman rejtélyes találkozóit elemez­te egy svájci-cseh vállalkozói cso­porttal. A vállalkozók állítólag haj­landóak lettek volna nagy pénzek áldozni a szocdemek 1998-as v lasztási kampányára, ha válaszú győzelmük esetén megfelelő pos tokát kaptak volna. A Mladá fron Dnes derítette ki, hogy a rejtély budapesti Bács Lajos, aki állítól: milliókat adott a Václav Klaus veze te Polgári Demokratikus Pártna már évek óta halott, s nevét val színűleg csak a telefonkönyvből h lászta ki az akkori cseh kormán párt. A küencvenes évek másod felében a kétes üzletek miatt kén szerültek lemondásra Klausék. 1 pedig jelentős részben a cseh újsá írás és a közvélemény nagy sikere Mert a nyílt, tényfeltáró és okny mozó újságírásnak fontos, tiszti szerepe van a közéletben, a társad lomban. Nem véletlen ezért, hogy szabad sajtó, az újságírók gyakn szálkák a hatalom, a hatalmasok a törvényszegők szemében egy ránt. A cseh külügyminisztériu egyelő-re nem volt hajlandó vél ményt nyilvánítani az ügyben, p dig a botrány gyökerei a tárcán vannak, Káván pedig határozott: visszautasította, hogy a bármifél képpen kapcsolatba is hozzák őt kirobbant botránnyal. Václav Havel államfő egyébké: tegnap lemondásra szólította f Kavant. Vladimír Spidla miniszte elnök áttanulmányozza az ügyet, aztán mond véleményt róla. Az oknyomozó újságírás­nak fontos, tisztító szere­pe van a közéletben. Megtiltották az Mi-8-asok mindennapos használatát, mert a kifogástalan állapotú helikopterek aránya csak 35 százaiéi« Kényszerleszállások, balesetek sorozatban SZEKERES KATALIN Negyvennégy utassal és héttagú le­génységgel a fedélzetén kényszerle­szállást hajtott végre egy Jak-42-es típusú repülőgép a Hanti-Manszi nemzetiségi körzetben fekvő nyu­gat-szibériai Szovjetszkij városban. A Gazpromavia légitársaság tulaj­donában levő repülőgép Ufából az északnyugat-szibériai Nádim város­ba tartott. A helyi idő szerint hétfőn kora este végrehajtott kényszerle­szállásnak az volt az oka, hogy tíz­ezer méteres magasságban repedés keletkezett a püótafülke egyik abla­kán. Oroszországban egyre sűrűb­ben érkeznek hírek kényszerleszál­lásokról, légi balesetekről. Legutóbb vasárnap hajtott végre kényszerle­szállást egy An-42-es típusú repülő Novoszibirszkben, mert a Nojabrszk városból Szalehardra tartó, 37 utast és hatfős legénységet szállító gép jobboldali motorja felmondta a szolgálatot. A múlt hét elején kevesebb mint egy nap leforgása alatt három re­pülőgép is kényszerleszállást hajtott végre technikai problémák miatt. Kedden Irkutszkban landolás köz­ben egy Tu-134-es utasszállító orr- futóművének eltört a tartórúdja, fel­szállás után négy perccel Volgog- rádba kényszerült visszatérni egy Jak-42-es középső hajtóművének akadozása miatt, hétfőn pedig a szi­bériai Szurgutba fordult vissza egy Tu-154-es jobboldali futóművének meghibásodása miatt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik esetben sem esett senki­nek bántódása. Az utasok és a legénység halálával végződött azonban két helikopter­baleset is az utóbbi nem egészen két hét alatt. Az orosz hadsereg egyik Mi-8-as típusú gépe 12 emberrel a fedélzetén az észak-kaukázusi In- gusföldön múlt szombaton zuhant le; a vizsgálatok eddigi eredménye szerint a rossz időjárási viszonyok okozták a katasztrófát. Július 10-én az észak-szibériai Tajmir-félszigeten egy polgári légi közlekedésben részt vevő Mi-6-os helikopter zuhant le 21 emberrel a fedélzetén. Az Interfax orosz hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva azt jelentette a múlt hét közepén, hogy Ivan Jefremov alezredes, a moszk­vai katonai körzet parancsnoka megtiltotta az Mi-8-as helikopterek mindennapos használatát. Ennek az az oka, hogy a kifogástalan álla­potú helikopterek aránya mind­össze 25-35 százalék. A moszkvai katonai körzet sajtószolgálata cáfol­ta ezt a hírt. Idén a legnagyobb visszhangot kiváltó helikopterbale­set április 28-án történt: egy Mi-8- as a rossz látási viszonyok miatt elektromos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A tragédia nyolc ember, köztük Alekszandr Lebegy kraszno- jarszki kormányzó életét követelte. Andrej Guszev, a légi katasztrófák okait vizsgáló áüami bizottság elnö­ke a napokban elmondta, hogy ; utóbbi időben bekövetkezett bales tek 70 százalékát emberi mulasztá 30 százalékát pedig műszaki hil idézte elő. Ennek oka igen eg szerű: nincs elegendő forrás a me felelő mennyiségű és minőségű gy korlátozás biztosítására. így példá a katonai főiskolák végzős pilót tízszer kevesebb gyakorlórepülé hajtanak végre, mint 15-20 éve. Az utóbbi öt év alatt Oroszorsz: 118 légi járművet veszített el bales tek következtében, s ez egymilliá] dolláros anyagi kárt jelent. Ez nag ságrendekkel nagyobb annál a 2( millió rubelnél, amelyre még szü ség lett volna a megfelelő színvon lú és mennyiségű repülési gyakori biztosításához. Guszev fontosn: nevezte azt is, hogy hozzanak lét egy országos szintű egységes koo •linációs et, amely a repül biztonság. felelne. A szerző az MTI különtudósító- Itt legalább nyugtunk lesz a választási kampánytól! (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom