Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-22 / 168. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 22. KOMMENTAR Szabad iskolaválasztás TÓTH MIHÁLY Kézzelfogható haszna is van számunkra, hogy a szlovákiai magyarság szálláshelyét körülvevő tágabb térségben a 2002. év számos országban választási esztendő. Összehasonlíthatjuk, hogy az ellenzékbe kerültek melyik országban hogyan viselik el vereségüket. Ősszel például Németországban is megmérettetnek a pártok, de a Szövetségi Köztársaságban folyó eseményeket figyelő külföldi számára nem kérdés, megrendülést idéz-e elő, ha a szociáldemokratákat legyőzik a konzervatívok, vagy ha az eddigi felállásban folytatódik a hatalomgyakorlás. Magyarországról ez nem mondható el. Noha a kisebbségbe került volt kormánypárti vezetők a tévében mindenki szeme láttára ismerték el, hogy a voksolás törvényesen ment végbe, másnap már - bizonyíthatóan a Fidesz vezetői által szervezve - ezrek tüntettek az utcán a szavazólapok újraszámlálását követelve. Fő érvük: csekély, tízmandátumos többséggel győzött az MSZP-SZDSZ koalíció. Néhány héttel a magyarországi választások után Csehországban is képviselőházi választásokat tartottak. A végeredmény: mindössze egymandátumos többséggel alakíthatott kormányt a szoc- demek vezette koalíció. A pártstruktúrák különbözősége ellenére újból és újból feltettem a kérdést: Prágában - a magyar példa nyomán - vajon nem kezdenek-e a cseh vesztesek is kam- pányolni a szavazatok újraszámlálásáért. Két körülmény is támogathatta volna a Fidesz-magatartás lekoppintását: 1. a győztesek még a budapestinél is csekélyebb többsége; 2. a kommunista párt 18,5 százalékkal harmadik lett. Klauséknak lett volna mivel riogatniuk... Nem így történt, és ebben elsősorban az játszott közre, hogy Klaus úriember. Ilyenként elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kártyajátszmát huszonegyezésként indítanak, majd a lapok leosztása után hirtelen kijelentik, hogy máriásként fejezik be. A budapesti közszolgálati televízió az elmúlt hetekben is teret ad az újraszámlálást szervező politikusoknak. Tekintetüktől lúdbőrös lesz a testem. Ezek megismételnék, ami 1919 őszén egyszer már megtörtént. Ezek akasztanának és miskárolnának, mint Horthy különítményesei tették annak idején. Vajon elég érett-e az a párt a parlamenti demokráciára, amelynek vezetői képtelenek elviselni a választási vereséget? Tisztában van-e az a pártvezető a képviseleti demokrácia mibenlétével, aki nem parlamentben politizál, hanem utcai politizálásra ösztönöz? Mi is választásokra készülünk. „Politikai iskolánkat” szabadon választhatjuk. ízlés kérdése, hogy az Orbán-tanfolyamra iratko- zunk-e be, vagy máshova. Nem mindegy, hogy az MKP vezetői milyen stílusban kívánják folytatni a jobboldali politizálást. JEGYZET Zöld ládák bástyái SZÁSZI ZOLTÁN A múlt héten öntözni kellett, e héten a vihar háromszor elvert mindent, egyszer még jég is esett. János megint a kertben szöszmötöl. Mióta az ideggyulladás tönkretette a lábát, nem ülhet gépre. Leszázalékolták, megélni nem nagyon lehet, így hát a mama régi kis háza mellett levő kertben kertészkedni kezdett. Neki mindig szezon van. Most éppen uborkaszezon. Nagy tábla hirdette a ház falán, mi minden kapható a portán bévül. Amíg le nem vettették Jánossal, olyan indoklással, hogy már pedig az közterületen levő reklámnak minősül, amiért illetéket kell fizetni. János nem jogász, csak egy egyszeri ember. Olyan, aki úgy gondolja, ha a saját házának falára kiteszi a táblát, akkor az rendben van, még ha az utca felé fordul is a fene ette táblája. Levette inkább, jobb a békesség, még a végén rákül- denek valami ellenőrt, aztán fizethet. Mert nincs az az ellenőr, amelyik ne találna hibát valamiben. Pedig ő csak mint őstermelő tizennégy árnyi területen termel. Egy kis uborkát, egy kis paprikát meg ami megterem. Drágállják a népek az uborkát. Tizenötért megy kilója. Ha olcsóbban akarná adni, be is szánthatná az egészet, mert nem érné meg. Egy kiló előállítását még nem számolta ki, de az biztos, a jó mag, a vegyszerek, a talajelőkészítés, trágyázás, gyomtalanítás sok pénzbe kerül. Aztán vagy esik, vagy nem. Ha sok esik, akkor jön a levélsár- gulás, ha kevés esik, akkor valami más. Fene ette az egészet, sehogy se jó. Szedni pedig naponta kell, néha reggel is, este is. Másképp nincs értelme. Az ár pedig ennyi. Nem nagy haszonkulcs. Reggeltől napestig tartó munkáért. János jövőre már lehet, hogy bele se fog. Uborkaszezon? Azt ó nem ismeri. Csak aztán télen honnan lesz savanyúság az asztalon, ha mindenki abbahagyja?- Nem megmondtam, hogy ne foglalkozz annyit a génkezelt növényekkel?! ' (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Hivatalos dokumentumok bizonyítják, hogy George W. Bush amerikai elnököt jó előre bizalmasan tájékoztatták 1990-ben a Harken Energy texasi olajvállalat pénzügyi gondjairól, néhány hónappal azelőtt, hogy Bush eladta Harken-részvényeit- írta a The Washington Post. Az elmúlt hetekben civil szervezetek és újságok újra meg újra fölvetik az Egyesült Államokban: a jelenlegi elnök annak idején bennfentesként került el egy nagy veszteséget. Körülbelül egy héttel azután, hogy eladta részvényeit, a papírok mélybe zuhantak a tőzsdén, mert kiderült, hogy a Harken vesztesége sokkal nagyobb volt az addig ismertnél. Bush a Harken Energy igazgatótanácsának tagja volt, szavazati jog nélkül. Az amerikai tőzsdefelügyelet 1991-ben megvizsgálta Bush és mások részvényeladását, és nem találta vétkesnek a jelenlegi elnököt. A The Washington Post szerint a most napvilágra került dokumentumokból kiderül, hogy Bush, négy hónappal részvényeinek eladása előtt, más igazgatótanácsi tagokkal együtt bizalmas tájékoztatást kapott a cég vezetésétől arról, hogy a Harken Energy súlyos pénzzavarba került. Az elnök és az alelnök - Dick Cheney - régi magángazdasági pénzügyei iránt azóta érdeklődik a sajtó, hogy a vállalati számviteli csalások és szépítgetések közelmúltbeli botrányai miatt megrendült a befektetők bizalma, és a New York-i tőzsde zuhan. Václav Klaus hárommillió koronát keresett; egykori külügyminisztere, Josef Zieleniec 2,17 milliót tett zsebre Mellékkeresetre is marad elég idő a „nagypolitika” mellett Bár nem keresnek rosszul a cseh parlamenti képviselők és szenátorok, sokan közülük még különféle mellék- foglalkozásokat is űznek, hogy legyen mit aprítani a levesbe. KOKES JÁNOS Úgy látszik, nem annyira igényes a „nagypolitika”, hogy ne telne mellette még egy kis „fusira” is. Ezeket a mellékkereseteket, illetve a havi fizetést meghaladó értékű ajándékokat minden év közepén be kell jelenteniük a politikusoknak, s a nyilatkozatokat az érdeklődők megtekinthetik a parlamentben. A nyilatkozat le nem adása azonban nem von maga után semmiféle szankciókat. A tavalyi „mellékkereseteket” rögzítő nyilatkozatokat néhány napja tették ki közszemlére. Bizonyíthatom, hogy érdekes olvasmány. A hagyományokhoz hűen tavaly is Václav Klaus professzor úr volt az egyik legszorgalmasabb és az egyik legjobban megfizetett politikus. Előadásaiért, könyveiért, írásaiért a volt képviselőházi elnök külföldön két és fél millió, Csehországban majdnem fél millió koronát kapott. A lapok szerint Klaus az utóbbi évtizedben így „mellékesen” több mint 17 millió koronát tett zsebre. Tavalyi szolgálati fizetése a parlamentben pedig 1,2 millió korona volt. A szenátusban Josef Zieleniec, Klaus egykori külügyminisztere hasonló tevékenységért tavaly 2,17 millió koronára tett szert. Az időközben Klaus nagy ellenfelévé vált politikus Brüsszelben tanácsadó céget nyitott, amely az európai uniós csatlakozással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Nyilvánvaló, hogy a volt külügyes ügyesen felhasználta kapcsolatait, s elfoglalta a még hosszú életet és nagy lehetőségeket kínáló brüsz- szeli terepet. A lengyel származású Zieleniec, aki a kilencvenes években az akkoriban kormányzó Polgári Demokratikus Párt szürke eminenciása volt, szenátori és vállalkozói tevékenysége mellett egyebek között egyetemi politológiai előadásokat is tart. Egyedi Eduard Outrata szenátor esete, aki a rendszerváltás előtt évtizedekig Kanadában töltött be magas állásokat. Ezért nyugdíjként másfél millió koronát kapott az elmúlt évben is. Nem hiszem, hogy ne akadna szlovákiai vagy csehországi nyugdíjas, aki ne cserélne vele szívesen. S a „szerény“ pénzt akár Kanadában is elköltené. Évek óta éles viták tárgya Csehországban, hogy mennyire „erkölcsösek” azok a százezrekben mérhető szintén mellékkeresetek, amelyeket a képviselők és szenátorok a különféle cégek vezető, illetve tanácsadó testületéiben való tagságért vesznek fel. A kormányNyugdíjként másfél millió koronát kapott az elmúlt évben is. zó Cseh Szociáldemokrata Párt két évvel ezelőtt megtiltotta vezető politikusainak, hogy az ilyen munkáért pénzt vegyenek fel. Más pártok ilyen tilalmat nem rendeltek el, s a szociáldemokraták sem tartják meg következetesen. A polgári demokrata Oldrich Vojír például 1,8 millió koronás pluszbevételhez jutott az igazgatótanácsi tagságokon keresztül. Ugyanakkor a képviselőház volt szociáldemokrata alelnöke, Fran- tisek Brozík a pártvezetés tilalma ellenére sem vált meg tisztségeitől, s csak tavaly 560 ezer koronát kapott. A kereszténydemokraták sem ódzkodnak, ha lehetőségük van egy ilyen tisztségre. Egyik képviselőjük, Ladislav Sustr a Sazka cég igazgatótanácsi tagságáért 615 ezer koronával lett gazdagabb. Érdekesek az ajándékok is, amelyek szintén főleg cégektől vagy külföldi vendégektől származnak. Klaus például két kerékpárt és különféle műtárgyakat kapott 194 ezer koronáért. Jan Kasai kereszténydemokrata képviselő azt állítja, hogy egy fényképalbumot kapott 58 ezer korona értékben. Rettentő drága könyv, vajon mi lehet benne, s miből készült? Jaroslav Tvrdík védelmi miniszter általában fegyvermásolatokat kapott partnereitől, mégpedig több mint 50 ezer koronáért. Vlastimil Tlusty polgári demokrata képviselőnek pedig a Microsoft cég fizetett egy amerikai utat 100 ezer korona értékben... A miniszterek esetében törvény tiltja a mellékfoglalkozásokat. A Tony Blair vezette politikai erő adósságai meghaladják a hatmillió fontot, s a tartozást még további kifizetetlen számlák terhelik, csaknem kétmillió font értékben Súlyos pénzválságba került a Munkáspárt Nagy-Britanniában PIETSCH LAJOS Fennállása óta a legsúlyosabb pénzügyi válsággal küszködik a Nagy-Britanniában kormányzó Munkáspárt. A BBC televízió birtokába jutott az a párt által készített titkos pénzügyi jelentés, amelyből kitűnik, hogy a Tony Blair miniszterelnök vezette párt adósságai meghaladják a 6 millió fontot, s a tartozást még további kifizetetlen számlák terhelik, csaknem 2 millió font összegben. Londoni értesülések szerint százéves fennállása óta a Munkáspárt még soha nem volt ilyen katasztrofális pénzügyi helyzetben, amelyet közvetve elismert a párt szóvivője is. Mindazonáltal azt hangoztatta: „A pártoknak elkerülhetetlenül vannak tartozásai egy évvel a választások után.” Ami az okokat illeti, a tényleges választási kiadások mellett szinte minden területen túlköltekezés jellemezte a Munkáspárt tevékenységét, miközben az elmúlt időszakban nagymértékben csökkentek a szakszervezeti támogatások. A kilátások sem kedvezőek, a jelek szerint ugyanis egyre élesebb a viszony a párt és az eddig legfőbb szövetségesnek számító szakszervezetek között, s csökkennek a tagdíjak is, mivel jelentősen visszaesett a Munkáspárt taglétszáma, 400 ezerről 280 ezerre. Ilyen körülmények között - mint arra a pénzügyi jelentés is rámutat- rendkívül nehéz lesz a jövő évi skóciai és walesi parlamenti választások finanszírozása. Párton belüli források mindennek fényében - az általános takarékoskodás mellett - nem zárták ki, hogy a Munkáspárt a jövőben még inkább rákényszerül üzletemberek adományainak elfogadására, és szóba jöhet a tagdíjak emelése is. A pénzügyi válság mellett a politikai válság szele is megérintette a pártot. Éles támadást indított ugyanis a centrum ellen a párt baloldala és néhány tekintélyes szak- szervezeti vezető. Tegnap közzétett állásfoglalásukban a kormányt bírálva felszólították a Munkáspártot, hogy „térjen vissza gyökereihez”. Mindenekelőtt a Blair-kabinet privatizációs terveit kifogásolva hangoztatták: a pártnak vissza kell térnie hagyományos kötelezettségvállalásaihoz, különös tekintettel a teljes foglalkoztatás és az általános jólét biztosítására. Az egyik legtekintélyesebb baloldali munkáspárti politikus, Tony Benn úgy fogalmazott: a különbség szerinte nem a párton belüli bal-, illetve a jobboldal, hanem a jó és a rossz között van. Az egykori miniszter annak a nézetének adott hangot, hogy a britek egyre inkább aggódnak a lakás, a munka, az oktatás és a nyugdíjak miatt. A Munkáspárt úgynevezett szocialista platformjának állásfoglalása alig néhány nappal azután hangzott el, hogy Angliában, Skóciában és Walesben - 1979 óta először - magasabb béreket követelve több mint egymillió közalkalmazott lépett sztrájkba, egy nappal később pedig a kormány privatizációs tervei elleni tiltakozásul a londoni metró alkalmazottai szüntették be a munkát. A baloldal offenzívájával egy időben az ellenzéki Konzervatív Párt is aktivizálódik. Elnöke, Iáin Duncan Smith nyilatkozatban hangsúlyozta: a toryknak fel kell hagyniuk a legutóbbi két választáson elszenvedett súlyos vereség feletti rágódással, és a jövőbe kell tekinteniük. A centralizált, bürokratikus Munkáspárttal szemben a modern konzervatívok alternatíváját kell állítani - jelentette ki Duncan Smith, mintegy meghirdetve az elmúlt időszakban jelentősen megtépázott és tekintélyt vesztett párt talpra állításának programját. A pártelnök hangoztatta, hogy a konzervatívoknak a társadalom „megsebzett” tagjait kell megszólítaniuk, ugyanakkor igyekezett elhatárolni pártját a szélsőjobb nacionalizmusától. Duncan Smith olyan időben tesz kísérletet a párt felrázására, amikor a közvélemény-kutatások változatlanul azt jelzik: bár csökken a Blair-kormány népszerűsége, a Munkáspártnál mindenekelőtt a konzervati népszerűtlenebbek. A szerző az MTI különtudósítója
