Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-19 / 166. szám, péntek

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól.” (Anthony de Mello) 2002. július 19., péntek 2. évfolyam, 13. szám A szír ételek nem igazán fűszeresek, persze sok, számunkra ismeretlen fűszert használnak, de a csípős ízeket arrafelé ne keressük - ám sokkal több zöldséget használnak, mint mi Kibbét, mutabbalt, makduszt kóstolgatva GÁLIK IVETT valaki járt már arab ország­ban, és vendé­geskedett csa­ládoknál, az megtapasztal­hatta, milyen kellemes tud lenni az étkezés. Valóban felejthetetlenné te­szi a kedélyes hangulat és a sokszor öt-hatféle étel is, amelyekből min­denki annyit vesz, amennyit akar. Az éttermekben is hasonló a hely­zet, az asztalokra olykor alig fér a sok-sok tányér, mindegyiken más: előételek, húsételek, sajtok, saláták. Egy évet töltöttem Szíriában diák­ként, tanárként, utazgatva, ismer­kedve mindennel, ami szír baráta­im mindennapjaihoz hozzátarto­zik. Az egyetemi kollégiumban, is­merősöknél gyakran főzögettünk, de a leggyorsabb megoldás sokszor az étterem volt. Időnként egy kis „luxus” hallatlanul kellemes, főleg ha a többfogásos ételt egy több száz éves régi palota kertjében szolgálják föl, és közben a vízipipa kellemes, gyümölcsös-édes illata száll a levegőben... A szír ételek nem igazán fűszeresek, persze sokféle, számunkra ismeret­ien fűszert használnak, de az erős, csípős ízeket arrafelé ne keressük. Sokkal több zöldséget fogyasztanak, ezekből legkedveltebbek a babfélék, a borsó, a tökfélék, a padlizsán, a paradicsom, a spenótfélék, az olíva- bogyó. Rengeteg a tejtermék: sajt, joghurt szinte minden étkezéskor kerül az asztalra. Ami azonban már jóval kevésbé egészséges, az az elké­pesztő mennyiségű cukor, amit a közel-keleti ember általában fo­gyaszt. De erre még visszatérünk. A főzéshez legtöbbször olívaolajat, valamint növényi zsírt, úgynevezett szamnét használnak. Ez utóbbi na­gyon nehéz, kalóriadús, és a vele ké­szült ételek nagyon laktatóak. Csak előételekből is kerülhet többfé­le a tálcára, ezek közül a legismer­tebbek a hommosz, a mutabbal, a fokhagymakrém és a makdusz. A hommosz csicseriborsópép. Citrom, olívaolaj, fokhagyma hozzáadásá­val készül. A mutabbal alapanyaga a padlizsán, amelyet nyűt lángon megsütnek, majd húsát péppé zúz­zák, fűszerezik és joghurttal elkeve­rik. Mindkét étel krémszerű, ebbe mártogatják a letépett kenyérdara­bokat, vagy esetenként a sült hasáb- burgonyát, amelyhez egyébként na­gyon finom a szintén joghurttal ké­szülő fokhagymakrém. A makdusz otthon készül, éttermekben sajnos nem kapható. Elkészítése rendkívül hosszadalmas és bonyolult művelet. Az előkészített padlizsánt apróra vágott dióval, mogyoróval, piros- paprikával és fűszerekkel töltik meg, aztán hosszú időre olívaolaj­ban érlelik. Minél tovább érlelődik a padlizsán, annál puhább húsú lesz, és persze annál finomabb. Nagyon gyakran fogyasztják reggelire, vagy előételként. Húsból is nagy a választék, kivéve az egészségtelen disznóhúst, ezt a vallásuk tiltja. A csirkehús mellett marha-, birka-, kecskehús is kapha­tó, valamint a Közel-Kelet természe­tes tartozéka: a teve. A hús egyéb­ként aránylag drága Szíriában, fő­ként ha figyelembe vesszük, hogy nem ritka a nyolc-kilenc tagú család sem. A hal viszont még a húsnál is többe kerül annak ellenére, hogy az országnak tengerpartja is van, így a halászat értelemszerűen meghatá­rozó mesterség. A húsalapú ételek közül a kibbe a legtipikusabb, melyet többféle módon készítenek el. Leggyakoribb a darált húsból és őrölt gabonából készült húsgom­bóc. Előfordul, hogy a kibbe paradi­csomos lében főtt darált húst jelent. Sőt, amikor ismerősünk kérésére egy neves aleppói étteremben a pin­cér egy tányéron kis halmokban nyers darált húst tálalt fel nekünk, nos, már az ödetet is meglehetősen bizarmak találtuk. Ez a fűszeres húspép mégis nagyon kedvelt étel arrafelé. Szintén aleppói különlegesség a joghurtos kibbe, amely húsgombó­cokat jelent fehér mártásban. A darált húst többféle, a gulyáshoz hasonló, zöldségalapú ételben használják, nem nagy mennyiség­ben, olykor valóban csak a húsos íz kedvéért. így például a miénkhez hasonló babgulyásban. A bab rendkívül népszerű, az apró szá­razbabtól egészen a két ujjnyi nagyságú lapos babfélékig minden előfordul. Ez utóbbi nagy babból készül a bármelyik utcai kifőzdé­ben kapható fúl, amely nemes egy­szerűséggel csak babot jelent. Rendkívül nehéz, zsíros étel be­nyomását kelti. Főtt fúlt is gyakor­ta árusítanak a kávéházak közelé­ben, s tea, kávé, vízipipa mellett szívesen elrágcsálja az ember a só­ba mártogatott puha babszemeket. A bab mellett a zöldbab, a lencse és a borsó is mindennapos alap­anyag. A zöldbabból és borsóból pörkölthöz hasonló ételt készíte­nek, a lencséből főként levest főz­nek. Meg kell jegyezni, hogy kissé eltér a nálunk ismert lencsétől, a legkedveltebb a héj nélküli, úgy­nevezett fehér lencse, melyet da­rált hússal teljesen szétfőznek, fű­szerezik, végül besűrítik. Friss cit­romlével a legfinomabb, melyet tálaláskor kínálnak hozzá. Nagyon egészségesek a spenótfélék, bár a szír elkészítési mód eredmé­nye olykor korántsem szervezetkí­mélő. A felvágott spenótot, amely­ből szintén többféle kapható, általá­ban növényi zsíron pirítják meg, az­tán fokhagymával fűszerezik, és cit­romlével locsolják. Az elkészítés na­gyon egyszerű és gyors, a» elkészült étel pedig igazán finom, de megle­hetősen nehéz a szamne miatt. A Közel-Kelet egyik legérdekesebb zöldségféléje a molokheia, mely el­ső pillantásra leginkább a csalán­hoz hasonlít. Minden otthonban készítik, éttermekben persze hiába keressük. Egyiptomban fűszeres, levesszerű ételt főznek belőle, a szír elkészítési mód még ennél is egy­szerűbb: szamne, fokhagyma, főtt csirkehús kell hozzá, a tálaláskor természetesen citromlével kell meglocsolni. Kenyérrel és rizzsel fogyasztják. A zöldségek közül még feltétlenül megemlítendő az okra (arabul: bámia). Ebből az egészen apró zöldpaprikára emlékeztető, de tel­jesen más ízű zöldségből szintén pörköltet készítenek. A legfino­mabb természetesen a friss okra és molokheia, de a téli hónapok­ban szárított is kapható bármelyik piacon. Ezeket főzés előtt egy ide­ig vízben áztatják. Ha vendéglátóink valamilyen tipi­kusan szír étellel szeretnének ben­nünket meglepni, a kibbe vagy a molokheia mellett leggyakrabban kósza mehsi és/vagy jabrak kerül az asztalra. Az első húsos lében főtt rizzsel töltött kúsza, amely a tökfélékhez tartozik. Olykor para­dicsomos lében tálalják, így ne­kem feltétlenül a mi töltött papri­kánkat juttatta az eszembe. Ugyanakkor a töltött kószát néha joghurtos mártással készítik. A jabrak rizzsel töltött szőlőlevél. Előbb a rizst, aztán a vékonyra összegöngyölt töltött leveleket is húsos lében főzik. A kollégiummal szemben levő, a diákok közked­velt gyorséttermét én is nagyon szerettem. Gyakran befutottunk oda egy kis hommoszra, lencsele­vesre. De ami egyszerűen utánoz­hatatlan volt náluk, az a kemencé­ben készült lepény, amelyre darált húsból, paradicsomból és fűsze­rekből készült masszát kennek sü­tés előtt. Ez a szfiha vagy lahme. A legfinomabb ayrannal fogyaszta­ni, amely lebenből készült (a ná­lunk is ismert fehér joghurthoz hasonlít leginkább), vízzel hígí­tott, sózott, hideg ital. A leben az egyik leggyakrabban fo­gyasztott saláta alapanyaga is. Kü­lönösen a forró nyárban hidegen esik jól. Bár leben nálunk nem kapható, ezt a salátát fehér jog­hurttal mi is elkészíthetjük. A kí­gyóuborkát egészen apró kockákra vágjuk, természetesen a héjával együtt. Zúzott fokhagymát, sót adunk hozzá és annyi joghurtot, hogy az uborkát ellepje. Az egyik legismertebb szír saláta a tabbule, amely paradicsomból és hatalmas mennyiségű petrezse­lyemből készül. Ezeket apróra vág­ják, majd vízben áztatott burghult (durva őrlésű gabonát) adnak hozzá. Olívaolajjal, citromlével és sóval ízesítik. Köretként legkedveltebb a főtt rizs, a sült hasábburgonya. Kenyér pe­dig szinte mindenféle ételhez jár, olykor még a rizs mellé is. A kenyér kerek alakú, lapos, kemencében vagy forró, domború fémkorongon sütik. Félkilós, kilós csomagokban vásárolható, de sok helyen darab- számra is kapható, akár egyenesen az utcai pékségek kemencéjéből is. Mindenki letör vagy letép belőle egy darabot, azt mártja az ételbe, vagy azzal kanalaz magának. Az európai jellegű, szeletelhető ke­nyér természetesen nem kapható, vásárolhatunk viszont csomagolt kiflit, bár ennek tésztája olykor meglehetősen édeskés. Rendkívül népszerűek az édessé­gek, leírhatatlan mennyiségben ké­szítik és fogyasztják a nagyon édes, az olvadt, cukros lében szinte tocso­gó süteményeket. Ezek annyira ne­hezek a külföldi számára, hogy ket­tőnél többet a legkisebbikből is csak nagyon nehezen lehet legyűrni. Eu­rópai gyomornak talán könnyebb feladat megbirkóznia a szárazsüte­ményekkel, amelyekből szintén rendkívüli a választék. Nagyon fi­nom a datolyával töltött, szezám- magba forgatott sütemény, amely többféle változatban készül. Ha már a datolyánál tartunk, meg kell jegyezni, hogy csak Szíriában számos fajtáját termesztik, ehhez még importálnak más közel-keleti országokból, pl. Szaúd-Arábiából vagy Irakból. De nem szükséges a dobozolt külföldi áru, a piacok az év bármely szakában kínálják a kü­lönböző fajtájú hazai datolyát, a damaszkuszi gyümölcspiacon is legalább húszféle kapható. A kül­földi vásárló ilyenkor gondban van, de a kóstolgatás szabad, kedvünkre válogathatunk. A gyümölcsök közül ezenkívül leg­inkább a narancsot, a mandarint, a grépfrútot, a szőlőt, az almát, a dinnyét, a mangót fogyasztják. Mind olcsó, s ahogy a datolya, té- len-nyáron kapható. A citromot nem soroltuk a gyümölcsök közé, bár számunkra az, mégis valahogy inkább a zöldségek között találjuk meg a piacokon. Rendkívül ked­velt ízesítőszer, és a saláták tarto­zéka, a legegyszerűbb, paradi­csomból és uborkából készült salá­tába is beleaprítják - héjastul. Az ételek és a saláták legalapvetőbb hozzávalója a menta. A mentaleve­leket a felvágott zöldséggel keverik össze, vagy díszítésként a tálra, a sa­vanyúság és a húsok mellé teszik, olykor óriási csokorban. Ecetes sa­vanyúságot is fogyasztanak Szíriá­ban, az uborka több fajtáját, méreg­erős zöldpaprikát, ez utóbbi gyak­ran csak díszítésként kerül a tálra. Nagyon kedvelt viszont a savanyí­tott retek, mely különleges elkészí­tési módja miatt rózsaszínű, és any- nyira népszerű, hogy a legtöbb étel­hez kérdés nélkül tálalják. Szíriában rendkívül fontos az olíva- termesztés. A kisvárosok és falvak lakosai gyakran maguk tartósítják a kertjükben nevelt fákról leszedett bogyókat, de többféle kapható bár­melyik kereskedésben is. Ha tanács­talanok vagyunk, itt is nyugodtan kóstolgathatunk. A sajtnak szintén nagy hagyomá­nyai vannak Szíriában, de be kell vallani, bármilyen sajtot vásárolunk is, egy biztos, iszonyatosan sós lesz. Ezért nélkülözhetetlen mellé a ke­nyér és az olívabogyó, időnként egy-egy korty tea. A legfinomabb sajtot barátaim otthonában ettem, egy kis faluban Aleppó mellett. Ter­mészetesen házilag készítik juhtej- ből, fáradságos és hosszadalmas el­járással. Az elkészült sajtkockákat sós lében tartják, amit időnként cse­rélni kell, hogy a sajt mindig friss maradjon. Tálalás előtt pedig a sajt­darabkákat felmelegítik. Nem szír, sokkal inkább arab szo­kás a tea nagymértékű fogyasztása. A piacon tíz-húszféle teából kell vá­lasztanunk, és higgyék el nekem, mindegyik más ízű egy kicsit. A teát csak cukorral ízesítik, de rengeteg­gel. A többfogásos vacsorák után nagyon kellemes a kávé, a miénkkel ellentétben viszont nagyon apró őr­lésű, darált kardamongyökérrel ízesített, s ezért jellegzetes aromájú és illatú. Egyszerre keveset fogyasz­tanak a kávéból, de a nap folyamán több alkalommal is. Nem szóltam még a minden utcai árusnál kapható falaiéiról, sem a shawermáról, melyek nem csupán Szíriára, hanem az egész Közel-Ke­letre jellemző ételek. A falafel darált csicseriborsóból készült, olajban ki­sütött karika vagy gombóc, amelyet savanyúsággal fogyasztanak, vagy szendvicsek készítésére használ­nak. A shawerma a Törökországból ismert döner-kebab, tehát grillezett húsdarabkák kenyérbe tekerve. Ugyanúgy minden arab országban úton-útfélen kapható gyümölcstur­mix, amelyet kívánságra bármilyen friss gyümölcsből elkészítenek. Az itt említett ételeken kívül szám­talan specialitás jellemzi a szír konyhát. Remélem, kedvet kaptak ahhoz, hogy esetleges közel-keleti útjuk során ne csak az ország neve­zetességeivel ismerkedjenek meg, hanem lehetőség szerint a gasztro­nómiájával is. Az asztalon csupa szír specialitás: kebab, mutabbal, hommosz, lapos kenyér, ayran (joghurtital) A híres-nevezetes Ash-Sharg sör Ebéd barátoknál falun, Aleppó mellett (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom