Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-18 / 165. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 18.

Riport

Chatam Szofér és rabbitársai sírja fölött húsz évig villamosok dübörögtek - a múlt héttől méltó körülmények között fogadhatja látogatóit a zsidóság zarándokhelye

Ismét békében pihenhet a híres pozsonyi rabbi

A kohenek számára készült út vezet a kegyhely bejáratához

A múlt század elején Albert Einstein is ellátogatott Szofér sírjához. Mesfan professzor szerint a relativitás elméletének megalkotója ezzel a tudós előtt tisztelgett, mert a bölcs rabbi matematikával és csillagászattal is foglalkozott, állítólag nem akármilyen szinten. Ez is tanúsítja, hogy Szofér vérbeli talmudista volt. A talmud ugyanis nemcsak a zsidó vallási gyakorlatban és az egész életvitelben játszik fontos szerepet, de enciklopédiája az elmúlt századok tudományos ismereteinek is. Szofér sok munkája még elemzésre vár, amit megnehezít, hogy ó-héberül íródtak.

Moshe Schreiber csóválná a fejét

Hagyomány mint megtartó erő

A napóleoni hadjáratok idején a franciák császára az egyik németországi város zsinagógája előtt elhaladva hangos jajveszékelésre lett figyelmes. Érdeklődésére, miért jajonganak a zsidók, azt a választ kapta, hogy a jeruzsálemi nagytemplom lerombolását siratják. Mikor történt ez a szerencsétlenség? - kérdezte. Hetvenben, hangzott a válasz. Napóleon eltűnődött: „Most már értem, miért olyan hosszú életű ez a nép. Nem is lehet más, ha ilyen hosszú az emlékezete” - mondta.

VOJTEK KATALIN

Az ismert anekdotát Yakoov Pollock, az USA főrabbija idézte július 8-án Pozsonyban, abból az alkalomból, hogy ünnepélyes keretek között, a hazai és a nemzetközi zsidóság, valamint a szlovákiai politikai és társadalmi élet jeles képviselőinek jelenlétében megnyitották a nyilvánosság előtt a Vár alatti egykori zsidó temetőnek azt a megmaradt szegletét, ahol húsz rabbitársával együtt a híres Chatam Szofér alussza örök álmát. A megmentett sírok közül Meir Stampié a legkorábbi, 1707-ből származik, és Dániel Prostitzé a legutolsó, őt 1846-ban helyezték végső nyugalomra. Pozsony legrégibb, 1670-ben alapított és 1848-ig használt zsidó temetőjét 1942-ben likvidálták, hz, utóbbi .évszám, mint a szent hellyel kapcsolatos valamennyi jelentős dátum, 2-re végződik. „A rekonstrukciós munkálatokat a tervek szerint tavaly kellett volna befejezni, de ez csak az idén, 2002-ben sikerült. Chatam Szofér 1762-ben született, a temetőt 1942-ben szüntették meg, és a megmaradt rabbisírok fölött 1982 óta közlekedtek a villamosok” - mutatott rá a véletlenek különös sorozatára Peter Salner, a pozsonyi zsidó hitközség elnöke.

A megnyitást a szeptember 11-i New York-i terrorista merénylet hátráltatta, miatta késett a rekonstrukcióra szánt pénzek folyósítása. A helyreállítás költségei meghaladták a 30 millió koronát, további több mint 30 milliót igényelt a villamosközlekedés elterelése, a járművek ugyanis közvetlenül a sírhelyeket rejtő, betonlappal fedett, négy méter mély üreg fölött dübörögtek. Az emlékhely rekonstrukciójával kapcsolatos kiadásokat az a nemzetközi bizottság fedezte, amely a pozsonyi bölcsek sírjainak megmentését tűzte ki céljául.

A rabbik már békében pihenhetnek

Chatam Szofér sírja az ortodox zsidóság zarándokhelye. A közelében épül majd fel a Zarándokok háza, ahol a távolból érkezettek megszállhatnak és megtisztulhatnak a rituális fürdőben. Martin Kvasnica építész arra a kérdésre, mi okozta a legnagyobb problémát a kegyhely rekonstrukciója során, így válaszolt: „Tilos volt az ásás, az alapozás, de végül is a statikusok segítségével sikerült megbirkóznunk a feladattal.” Az építőknek számos vallási előírásnak kellett eleget tenniük, ezek megtartását egy, Jeruzsálemből külön e célra leküldött személy, a mazsgiah felügyelte. így pl. meg kellett oldaniuk, hogy a kohenek, a jeruzsálemi nagytemplom egykori papi nemzetségének leszármazottai külön úton, a temető érintése nélkül juthassanak el a sírok fölé épített imaházba.

Csodagyerekből „a zsidóság csillaga"

De ki volt az, akinek a kedvéért hosszú útra kelnek a jámbor zarándokok, s akinek nácik és ateista kommunisták haló porában is akkora misztikus erőt tulajdonítottak, hogy inkább megkímélték a sírját a pusztulástól? Az 1762-ben Frankfurtban született Chatam Szofér - valós nevén Moshe Schreiber - a hagyomány szerint csodagyerek volt. Háromévesen kezdett ismerkedni a betűkkel, ötéves korára megtanult héberül, hétéves volt, amikor áttanulmányozta Mózes öt könyvét. Egyes források szerint rendelkezett a jövőbe látás ritka képességével, és megjósolta Napóleonnak oroszországi hadjárata kudarcát. Volt kitől tanulnia: ifjúkorában a híres misztikus és kabbalista rabbi, Nathan Adler tanítványa volt, s amikor mesterét kiátkozással fenyegették meg Frankfurtban, kö(Somogyi Tibor felvételei)

son kiderült, hogy a neológ irányzatot a megjelentek 57 százaléka támogatja, tüntetőén kivonultak a rendezvényről. Szofér síron túl is ható óriási tekintélyének tudható be, hogy a mai Szlovákia területén, s mindenütt, ahol az ő tanítványai irányították a hitközséget, megmaradt az ortodoxia. A nagy rabbi végrendeletében megtiltotta fiainak, hogy a modern zsidóság apjaként emlegetett, új eszméket hirdető Moshe Mendelssohn műveit olvassák, s egyáltalán, elfogadjanak bármilyen újítást.

Einstein mint zarándok

Mesfan professzor szerint Chatam Szofér sírjától aligha várható a turizmus fellendülése Pozsonyban. Nem turistaattrakcióról van szó, hanem az ortodox zsidók zarándokhelyéről. Az emlékhelyen magam is meggyőződhetek arról, hogy nem nyüzsögnek a látogatók. Délelőtt csak négyen voltak, délután sem többen. S hogy a füstüveg mögött sejtelmesen derengő sírkövek fantasztikus látványa nem mindenkinek jelent attrakciót, azt egy Prágából érkezett fiatal pár demonstrálja. Épp csak körülnéznek, és már távoznak is. A vendégkönyv beírásai (akad köztük arab szövegű is) azonban azt tanúsítják, hogy akik eljönnek ide, tisztában vannak a hely rendkívüliségével, érzékelik meditációra késztető, szuggesztív atmoszféráját.

Frantisek Alexander, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének elnöke épp azt illetően szkeptikus, ami Chatam Szóiért híressé, sírját pedig szent zarándok- hellyé tette. „Ugyan, ki olvasott valamit híres könyveiből? Olyan ez, mint amikor az ember rákérdez Komenskyre. Mindenki ismeri a nevét, mindenki rávágja, hogy a népek nagy tanítómestere volt, de senki sem olvasta egyetlen sorát sem. Ez másutt sincs másképp. Nemrég Bécsben kérdezgették a járókelőktől, ki volt Grillparzer, és bizony senki sem ismerte a legnagyobb osztrák drámaírót.” Frantisek Alexander szerintmár a kóser étkezés szabályainak megtartása is, ami Szofér idejében még a legtermészetesebb volt, akadályokba ütközik tájainkon. Kevés a kóser kemény sajt, a baromfifelvágottba, virslibe a gyártók előszeretettel kevernek disznóbőrt, az állatorvos által egészségesnek nyilvánított szarvasmarha nem minősülhet kósernek, ha az állat tüdeje hozzánőtt a mellhártyához, márpedig ez jellemző a TBC-böl tökéletesen kigyógyított marhákra... Lehetne tovább sorolni, de a helyzet lassan mégis javul - állítja.

Ösztönző erő

A zsidó múzeum igazgatójának nemrég egy ismeretlen látogató szerzett nagy örömöt. A fiatalember a híres vágújhelyi Deutsch rabbi leszármazottja, s amikor érdeklődni kezdett őse iránt, megtudta, hogy temetése után Chatam Szofér négy órán át imádkozott a sírjánál. Nem lehetett akárki az, akit ilyen nagy ember imája kísért az örökkévalóságba - ezt szűrte le a történetből Deutsch rabbi kései ivadéka, s ez adta az impulzust, hogy elmélyült kutatásba kezdjen azzal a céllal, hogy majd részletes tanulmányban ismerteti kutatása eredményeit. Mesfan professzor ezt így sommázza: „Chatam Szofér még mindig ösztönző erő.”

Az ortodox zsidóság életének szinte minden mozzanatát szabályozó törvények értelmezésének, magyarázatának igénye hozta létre azt a rabbinikus irodalmi műfajt, amelyet jiddisül sájlenak talmudi kérdésnek hívnak (eredeti héber neve seélot utsuvot, - kérdések és válaszok, latin néven responzumok).

A húsznál több rabbisír között található Akiba Eger és Meir Barby végső nyughelye. Mindkettő a 18. századi héber nyelvű irodalom kiválósága volt.

Valamennyi síremlék közül Chatam Szoféré a legmagasabb

vette őt más tanítványokkal együtt Morvaországba. Mindössze 19 éves volt, amikor Boskovicében rabbi lett. 1803-ban jött Pozsonyba, és haláláig, 1839-ig volt a város köztiszteletben álló főrabbija, karizmatikus lelki-szellemi vezetője, „a zsidóság csillaga”, kora három leghíresebb talmudistájának legte- kintélyesebbike, akinek szava döntő volt és megfellebbezhetetlen.

Aki megmentette Pozsonyt

Pavol Mesfan professzor, a pozsonyi Zsidó Múzeum igazgatója arra a kérdésre, csodarabbinak tekinthető-e Chatam Szofér, így válaszol: „A hozzá hasonló nagy rabbikat mindig összefüggésbe hozzák bizonyos csodákkal. Ami viszont valóban csodának tekinthető, az Chatam Szofér számos területet átfogó, bámulatos műveltsége. Neki és az általa alapított, híressé vált iskolának köszönhetően Pozsonyt a 19. század első felében második Jeruzsálemként emlegették. Sere- gestől tódultak hozzá a tanítványok, akik később maguk is iskolát alapítottak, és terjesztették, továbbfejlesztették mesterük tanítását. A pozsonyi tanházat, amely Közép-Éurópa leghíresebbje volt, és Szofér utódainak három nemzedéke állt az élén, 1940-ben bezárták, de Jeruzsálemben ma is működik a Pressburger Jeshiva, amely Chatam Szofér műveinek elemzésével foglalkozik. ”

Mesfan professzor szerint annak, aki hisz a csodákban, a sírok megmaradása is csodának tűnhet: „Frieder rabbi, aki a Sano Machhal tárgyaló zsidó küldöttséget vezette, elmagyarázta a miniszterelnökhelyettesnek, hogy olyan ember végső nyughelyét fenyegeti pusztulás, aki a napóleoni háborúk alatt egyszer már megmentette Pozsonyt, és ha megbolygatják a sírját, amit pedig a zsidó vallási előírások a legszigorúbban tiltanak, baj érheti a várost.” A héber „temető” annyit jelent, mint „az örökkévalóság háza”, vagyis megváltozhatatlan, végleges, örök pihenőhely, amelynek nyugalmát megzavarni nem szabad soha. Frieder csodarabbiként beszélt Chatam Szoférről, és ez hatott, mert Mach elrendelte, hogy ne nyúljanak a rabbisírokhoz.

Gyakran maguk a rabbik keresték fel tekintélyes kollégáikat kérdéseikkel, amelyekre olykor komoly tanulmánynak beillő válaszokat kaptak. Szokás volt, hogy a híres rabbik halála után a tanítványok vagy a hozzátartozók kötetbe gyűjtötték és megjelentették a mester res- ponzumait. A kötetnek többnyire a rabbi nevét is magában foglaló, bibliai eredetű, szellemes címet adtak, s később e cím alapján emlegették a szerzőt. így lett „sájle- könyve” alapján Moshe Schrei- berből Chatam Szofér, azaz az író pecsétje, a német Schreiber és a héber Szofér ugyanis írót jelent.

A responzumokat olvasva a mai ember olykor meghökken. Például amikor a tudós rabbi arról értekezik, igénybe vehet-e lovas fogatot vagy más közlekedési eszközt a szombaton beteghez hívott zsidó orvos, miközben a beteg sorsáról nem esik szó.

Mesfan professzor szerint a ma már indokolatlanul szigorúnak tetsző tiltások és parancsok az ortodoxia megőrzését szolgálták. Chatam Szofér ebben a kérdésben nem ismert kompromisszumot, mivel a hagyományokhoz való feltétlen ragaszkodásban a zsidóság megmaradásának garanciáját látta. Minden erejével harcolt a felvilágosodás korában jelentkező, s fokozatosan egyre több hívet szerző reformista vallási irányzat ellen. Követői is ezt tették: amikor 1868-ban a budapesti kongresszu-