Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-18 / 165. szám, csütörtök

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 18. TOLLVONÁS Makra Ferenc csigaháza TALLÓSI BÉLA A mai napig van egy ünneplő és egy használati példányom. Ez utóbbi a legbodrosabb fejes salá­tán is túltesz, formájának már semmi köze a könyvhöz. Lapjai olyanok, mint az egyetemi könyvtárból folyton hallgatótól hallgatóig yándorló fontos főis­kolaijegyzeté: kék, fekete és pi­ros színű szaggatott, folytonos, hullámos vonalakkal és felkiáltó­jelekkel kijelölve vagy kétszer aláhúzva fontos, fontosabb és még fontosabb passzusai, láb­jegyzetbe kiemelve, margóra vet­ve a saját értelmezésemben hoz­záfűzött elemző magyarázatok. Értelmiségivé válásom bibliája volt ugyanis. Egyetemistaként, ti- zenötödszöri elolvasása után is könnyeimet nyelve tettem vissza a polcra, kiemelt helyre. Mert az életnek azokat a titkait rejtette magába és előlem, amelyek tel­jességükben a mai napig sem tá­rultak fel számomra: hogy mitől válik ki valaki a környezetéből, és hogyan tudja viselni a kiválást. Hogy miért nem meri vállalni önmagát, miért nem tudja elfo­gadni és miért engedi ki a marká­ból - gyávaságból, előítéletektől féléstől stb. - a legcsodálatosabb kapcsolatlehetőséget, amelyet az élet az útjába hoz, s miért azt a formát és megoldást választja, amely belesimul az átlagba. A mai napig ott keresem a választ a sorok között, a géplakatos, esz­tergagép-kezelő Makra Ferenc és a képzőművész Vali elbaltázott nagy szerelmében: a tiltott gyü­mölcs csábítására fogékony sze­mélyiségjegyeink lenyesegetésé- vel miért igyekszünk megalku­vón közszokásokhoz igazodni, és eldobni magunktól vagy hagyni elveszni a kiteljesedés esélyét még ma is, miután kihullottunk a szocialista egyenfalból, amelybe a Makra-félék még téglaként il­leszkedtek, mert odaillesztették őket. És vagy nyögtek, mint Mak­ra Ferenc, vagy kapálóztak és ki­szöktek ötvenhatban, mint Vali. Nem érzelgősségből teszem, de estefelé születésnapi jókívánság gyanánt leemelem a polcról a ma hetvenéves Kertész Ákos szí­vemnek és lelkemnek máig oly kedves regényét, az 1971-ben írt Makrát. Pedig, ha álmomból ri­asztanának fel, akkor is idézni tudnám minden fontos részletét, a lehetséges tanulságokkal együtt. Köztük azt is megemlít­ve, amelyet maga a férfi főhős, Makra Ferenc példáz: ha kibúj­tunk, soha többé nem leszünk képesek vargabetűvel visszaka­nyarodni a konvenciókkal kibé­lelt csigaházba, kibújva viszont az elmulasztott önmegvalósítás tragédiákhoz vezethet. Azért la­pozok bele a könyvbe mégis, hátha ezúttal sikerül belőle meg­fejtenem a titkot: hogyan kell a csigaházból kibújva, önmagun­kat vállalva sérelmek nélkül megmaradni. MOZI POZSONY HVIEZDA: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: A hálószobában (am.) 15, 20 Kikötői hírek (am.) 17.30 ISTROPOUS: Gosford Park (am.-ang.) 17.15, 20 CHARLIE CENT­RUM: Gosford Park (am.-ang.) 17.30, 20 A harcos és a hercegnő (né­met) 20.15 Az időgép (am.) 18 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 17.45 Vadméhek (cseh) 20 Ünnepség a botanikus kertben (sz.) 19.30 KASSA DRUZBA: Pókember (am.) 18 A hűtlen (am.) 20 CAPITOL: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 17, 18.45, 20.30 ÚSMEV: Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Pókember (am.) 19.30 PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: A gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Lelkünk az esőben (szí.) 19 AMFITE­ÁTRUM: Lelkünk az esőben (szí.) 21.30 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Bővér szálló (am.) 14,16,18,20 Jégkorszak (am.) 13,14.45,16.30, 18.15, 20 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 14,16,18, 20 Penge 2 (am.) 15, 17.30, 20 Pókember (am.) 13, 15.20, 17.40, 20 A Skor­piókirály (am.) 6, 18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Szilaj - A vad völgy paripája (am.) 13, 14.45, 16.30,18.15 Szitakötő (am.) 13.30,15.45,18, 20.15 Connie (Diane Lane) jól él férjével, Edwarddal (Richard Gere), ám egy nap megismerkedik egy francia diákkal. A nő nem tud ellenállni a kísértésnek, fu­tó kaland helyett azonban szenvedélyes viszony lesz az ügyből. A férj rájön Connie titkára, és követni kezdi az asszonyt... A hazai mozikban már látha­tó izgalmas amerikai thrillert Adrian Lyne rendezte. (Képarchívum) Doborgaz ad otthont az öt ország élvonalbeli együtteseit felvonultató első hazai punkfesztiválnak LŐRINCZ ADRIÁN Bár a punkmozgalom, illetve szub­kultúra gyökerei több mint három évtizedes múltra tekintenek visz- sza, és Európa szinte valamennyi országában zajlanak punkfeszti- válok és találkozók, Szlovákiát ez a hullám idén éri el első ízben. A július 19-én és 20-án a kis-csalló- közi Doborgazon zajló rendez­vényről annak főszervezője, a Konflikt együttes gitárosa, Jurányi Róbert nyilatkozott lapunknak. Miért éppen itt és most? Régi igényt elégítünk ki azzal, hogy megszervezzük ezt a feszti­vált. Szinte valamennyi környező országban vannak hasonló ren­dezvények, és ezeken mi rendsze­resen részt veszünk. Említhetném például az Auróra által kezdemé­nyezett abdai (Magyarország) fesztivált, de példáért mehetünk akár Németországba vagy Csehor­szágba is. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a „púnk nem halott”, hogy van igény a zenére. Miért ne jöhetne össze a hazai közönség is? Ami a helyszínt illeti, azért döntöt­tünk Doborgaz mellett, mivel ez ideális környezet az ilyen rendez­vényekre, a vidék pedig annyira szép, hogy érdemes megmutat­nunk a külföldieknek is. Kiket láthat-hallhat a közönség? Magyarországról ott lesz az Auró­ra, a Prosectura és a Barackca, Csehországot a Plusminus, az A bude huf, az N.V.Ú. és a Gauneri képviselik. Németországból a Wa­ter’s Schlechte-t, a Tragic Vision-t, Punk Island - rock ’ír roll minden mennyiségben! Jurányi Róbert, a Konflikt együttes gitárosa, a fesztivál főszervezője (Képarchívum) az Analogh-ot, a Frustkiller-t és a Speichelbroiss-t, Szlovéniából pe­dig a Sodn Dan-t várjuk. A hazai mezőnyt a Pandana, a Bez iden­tity, a Disident, a Happy Cocks, a Sitnan, a Zóna A, a Toy Pistols, a Verdikt-P, a Punkreas, a Rozpor, a DPH, a Mladé rozlety, a Zaciatok konca zenekarok képviselik, vala­mint a Csallóközben hazainak szá­mító Rómeó Vérzik és Konflikt. Zenén kívül mit kap a közönség? Ingyenes táborozási lehetőséget két napon keresztül az ország egyik legszebb részében, és lesz több kísérőprogram is. Informáci­ós sátorral jönnek az állat- és kör­nyezetvédők, a fajgyűlölet ellen küzdő csoportosulások... a legfon­tosabb persze, hogy lesz egy hely, ahol összejöhetünk, ahol háborí­tatlanul élvezhetjük a zenét. A Konflikt együttes arról is is­mert, hogy jótékonysági rendez­vényeken is fellép. Van ennek a fesztiválnak ilyen vonzata? Igen. A többéves múltra visszate­kintő, jótékonysági jellegű somor- jai Punk Karácsony mintájára a Punk Islandból származó bevétel egy részét a doborgazi óvodának, illetve sportegyesületnek ajánlot­tuk fel. Ézzel szeretnénk kifejezni, hogy hálásak vagyunk, amiért ott­hont adnak a fesztiválnak, vala­mint hogy nem közömbös szá­munkra a kisebb közösségek sorsa. Reméljük, hogy az együttműködé­sünk hosszú távú lesz, hogy jövőre még több zenekar jut szóhoz, és si­kerül hagyományt teremtenünk a Kis-Csallóközben. Jóvátehetetlen mulasztások történtek a keleti végek hagyományos népi műveltségének kutatásában Egy Bodrogközi Múzeumért Számos oka van, hogy immár egy évtizede halasztgatom a megszólalást a Bodrogköz és az Ung-vidék történeti és néprajzi emlékei, tárgyi kul­turális öröksége dolgában. Elsősorban azért, mert sze­rencsétlennek tartom, hogy messziről jött ember - aki köztudottan azt mond, amit akar - álljon elő ötletekkel, s szabjon másoknak nehezen teljesíthető feladatokat. VICA GYULA Távolról követhettem a vitát is, amely a szlovákiai magyar múze­umügy intézményrendszerének szerkezete és arculata körül zaj- lott/zajlik, s igyekszem megérteni azokat a szubjektív érveket is, hogy ez az egész problematika fájdalma­san összefügg a benne érintettek személyes boldogulásával, egzisz­tenciájával. Legutóbbi utam során azonban arról kellett meggyőződ­nöm, hogy az elmúlt évtizedben erőteljes változások, ezzel együtt a tárgyi néprajzi anyag gyűjtésében jóvátehetetlen mulasztások történ­tek a Bodrogköz s a keleti végek ha­gyományos népi műveltségének kutatásában. Évtizede még - ha tö­redékesen is - a bodrogközi falvak portám sokfelé rekonstruálható volt a két világháború közötti idő­szak tárgyi ellátottsága, s szórvá­nyosan felbukkantak a padlásokon, kamrákban, fészerekben a korábbi tárgy generációk példányai is. Kü­lönösen szépen volt gyűjthető a szőttes anyag, a házi szőttes textíli­ák példányai még nagy számban sorakoztak a szekrényekben. Nem meglepő, mégis fájdalmas látni, hogy az eltelt évek mennyire kisö­pörték az előző generációk tárgyi örökségét a polgárosult paraszti portákról. A társadalmi és kulturá­lis változás folyamata örvendetes, a szakmai mulasztás viszont bűnös! Természetesen, nincs értelme ma már azt vitatni, hogy - intézményi háttér és szakemberek hiányában - kinek, kiknek kellett volna/lehetett volna részt vállalni ebből a feladat­ból. Árnyaltan összetett problema­tika az, hogy a kisebbségi lét mi­ként befolyásolta a szisztematikus munka feltételeit, s az is, hogy mi­ért mostoha gyereke a keleti végvi­dék a szlovákiai magyar néprajzi kutatásnak és muzeológiának. A következő generációk számára, ha összefoglalják majd a 20. század utolsó harmada múzeum ügyének históriáját, nehéz lesz megválaszol­ni, hogy a különböző ügyekért kiál­ló amatőrök vállalása meddig volt hasznos és tiszteletreméltó, s ön­megvalósításuk hol vált ártalmas­sá. Hozzáteszem: el kell fogadnom, hogy a kisebbségi helyzet a normá­listól eltérő viszonyokat teremthet ebben a vonatkozásban is! Hosz- szabb szakmai beszélgetést igényel­ne annak tisztázása is, hogy miként hat egy intézményre, közgyűjte­ményre, ha kényszerből egy nem­zeti kisebbség - térségében többség - kultúrájának ügyét kell képvisel­nie. Számos tisztázandó kérdés len­ne tehát, ami azonban bizonyos: Délkelet-Szlovákia (magyar) tárgyi kulturális örökségéből valami menthetetlenül elveszett. Ami tény: a szlovákiai magyarság legkeleteb- bi végvidékének nincs múzeuma. Hozzátehetjük, hogy gyakorlatilag nem folyik szisztematikus gyűjtő és feldolgozó tevékenység az Ung- vidék és a Bodrogköz tradicionális műveltségének dokumentálására. A kevés erő sokfelé forgácsolt. Szí­vós küzdelem zajlik Borsiban a Rá­kóczi kastély felújításáért - meg­osztott erőkkel. Királyhelmecen Bogoly János nevével kapcsolódik össze a tájkutatás és a múzeum ügye. Látható, hogy a botanikában képzett, sokat vállaló, kiváló ember sem a történeti és néprajzi kutatá­sok összefogására, sem a - névleg létező - Városi Múzeum működte­tésére nem tud elegendő erőt fordí­tani. Nagykaposon D. Varga László nagyszerű gyűjtéseket végzett, ha­sonlóan eredményes volt Géczi La­jos is a folklórkutatásban, de tevé­kenységüknek tárgyi vetülete - tu­domásom szerint - nincs. A közel­múltban elhunyt, derék Bodnár La­jos mátyóci gyűjteménye ebek har- mincadjára jutott. Dicséretes törek­vések vannak tájházak létrehozásá­ra - Nagytárkány, Kiskövesd, Perbe- nyik, s talán máshol is - de látszik a kis kollekciókon, hogy nagyon ne­héz ma már néprajzilag fontos és/vagy szép tárgyakat gyűjteni. (Természetesen más is egy „tájház” funkciója, mint egy múzeummal szemben támasztott követelmé­nyek.) A gyűjtés - főleg a tárgyi anyag esetében látszik ez nyomasz­tónak - amatőr szinten is csak el­vétve folyt és folyik, jószerével nyomtalanul tűnik el a hagyomány- őrző tájak kulturális öröksége. Önmagában nem lehet megnyugta­tó, hogy a sárospataki Rákóczi Mú­zeum néprajzi kollekciója jelentős bodrogközi anyagot őriz, mivel részleteiben egyébként is eltérő volt a történeti táj két részének kap­csolatrendszere, a lassú polgároso­dás kibontakozásának időszakában pedig már két állam periferikus vi­dékei voltak. Hasonlóan nem oldja meg a problémát Nagymihály és Tőketerebes múzeuma. Főleg helytörténeti és néprajzi gyűjtemények hiányoznak. Nem véletlenül említem együtt a két tájat, a Felső-Bodrogközt és az Ung-vidéket, jóllehet ismerem a Latorca két partja közötti különbö­zőségeket - hagyományosokat és a újabbakat egyaránt. Árinak azon­ban kicsi az esélye - de nem is in­dokolt -, hogy Királyhelmecen és Nagykaposon önálló közgyűjtemé­nyek alakuljanak. Helmecen már van épülete a múzeumnak, s a vá­ros helye és helyzete ugyancsak jobb feltételt teremthet a szom- szédvárnál. Egy jól működő intéz­mény árnyaltan tudja érzékeltetni a két, szomszédos vidék hagyomá­nyos műveltségének jellemzőit, benne az együtt élő népek - szlová­kok, ruszinok - és vallások össze­tett, sokszínű kulturális örökségét. Mert arról még nem esett szó, hogy a multikulturális térség etnikai és vallási arculata folyamatosan vál­tozott az elmúlt századok során, s változik ma is. Ennek számos olyan következménye volt, amit a kutatás nem hagyhat figyelmen kívül. Nem mellőzhető a térség tárgyi kapcso­latainak kutatása, sőt, ez az egyik fő szakmai kihívás egy új múzeum és leendő szakembere® számára. Megítélésem szerint, főleg helytör­téneti és néprajzi gyűjtemények hi­ányoznak, az előbbit tágabban ér­telmezve: az egyházművészet, il­letve a vallásokkal kapcsolatos iparművészet, a művelődéstörté­net, az irodalomtörténet, a kisrégió művészeti emlékeivel is kibővítve. Gyűjteni kellene az elmúlt két-há- rom évtized koijelző tárgyait is, nem csupán a kollektivizálás előtti paraszti kultúra tárgyait! De a mú­zeumba nem vihető tárgyak fotó­zása, dokumentálása, a hagyomá­nyos technikák rekonstruálása is fontos feladat. Fotótárat és archí­vumot kellene létesíteni a szöveges anyag gyűjtésére, őrzésére. Mind­ehhez történelemből és/vagy nép­rajzból képzett, muzeológiából is iskolázott, főállású szakemberre lenne szükség, akit egy önálló költ­ségvetéssel rendelkező múzeum élére lehet állítani. Mellé természe­tesen gyűjteménykezelő munka­társra, s egy általános restaurátor­ra is szükség van, aki a legégetőbb műtárgyvédelmi feladatokat képes ellátni. A gyűjtéshez, archiválás­hoz programot kell készíteni, ami széles merítést ad a két történeti táj tárgyi örökségének feltárására. Az intézmény fenntartója nem lehet helyi, városi önkormányzat, mert annak erejét és hatáskörét megha­ladja a térségi feladatok ellátása, ill. elláttatása. Tudom, hogy a fentiek szorosan összefüggnek Szlovákia közgyűjte­ményi struktúrájával, a problemati­ka csak annak egészében értelmez­hető. Elengedheteden azonban, hogy a feladat maga köré gyűjtse azokat az erőket, amelyek tehetnek ebben az ügyben - beleértve a ma­gyarországi muzeológus kollégákat is. Le kellene ülni beszélgetni mind­erről, először egy tágabb körben! A megoldást legjobban akarni és az ügyért többet tenni azonban az ott élőknek kellene! Vannak számukra pozitív példák Szlovákiában csak­úgy, mint más, kisebbségben élő közösségekben. Egy nyelven kelle­ne beszélniük, s együttesen artiku­lálni a közös célokat. A szerző a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom