Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-15 / 162. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 15. Riport 11 Többször is szexuális zaklatás történt az ógyallai SOS Krízisközpontban, a régi-új igazgató azt állítja: semmiről nem tudott, az alkalmazottak azonban máshogy vélekednek Minimum erkölcsileg megkérdőjelezhető pályázat Az ógyallai SOS Krízisköz­pont igazgatói helyére ápri­lisban versenytárgyalást írt ki az intézet üzemeltetője, a Komáromi Járási Hivatal. A pályázat győztese a központ eddigi igazgatója, Renáta Suláková lett. V. KRASZNICA MELITTA Ebben nem lenne semmi rendkívü­li, ha minimum erkölcsileg nem lenne megkérdőjelezhető az egész ügy. A krízisközpontban ugyanis - ahol többnyire problémás család­ból származó, viselkedés- és egyéb zavarokkal küszködő, 2-18 év kö­zötti gyermekek vannak - a tavalyi év folyamán meglehetősen súlyos dolgok történtek. Tizenhárom-ti- zennégy éves fiúk több esetben szexuálisan zaklatták intézeti tár­saikat, legtöbbször fiatal lányokat, akik között a legkisebb mindössze 6 éves volt. A rendőrséget azonban minderről csak idén februárban szerzett tudomást, mégpedig Peter Missíktől, a nyitrai kerületi elöljá­rótól. A dolog pikantériája, hogy ő is csak egy napilapból tudta meg, mi folyt az intézet falai közt, és azonnal feljelentést tett. Mások, akik szintén tudtak a zaklatások­ról, ezt mindaddig elmulasztották. Az is igen különös, hogy a kerületi hivatal ellenőrei 2001 októberé­ben ellenőrzést tartottak az inté­zetben, miután annak egyik volt alkalmazottja tőlük kérte elbocsá­tása körülményeinek kivizsgálá­sát. Indoklása szerint a járási hiva­tal nem lép fel hatékonyan az inté­zetben tapasztalható visszásságok rendezése érdekében. Informáci­ónk szerint ez a hölgy a járási hiva­tal elöljárójának augusztus végén küldött ajánlott levélében részlete­sen ecsetelte a volt muhkahelyén Meg akarta akadályozni a kislányok nőgyó­gyászati kivizsgálását. uralkodó állapotokat, az igazga­tónő részéről megnyilvánuló kivé­telezéseket, amellyel két táborra osztotta az alkalmazottakat, és írt a szexuális zaklatásokról is. Végül arra kérte Keszegh Margit elöljá­rót, hogy valamennyi érintett rész­vételével hívjon össze egy találko­zót, amelyen tisztázhatnák a hely­zetet. Erre a levélre még csak vá­laszt sem kapott. Visszatérve a kerületi ellenőrzés­re: a 2001. október 4-én kiállított jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy az intézet három alkalma­zottja ugyancsak részletes tájékoz­tatta az ellenőröket a krízisköz­pontban uralkodó állapotokról. Beszámoltak a szexuális zaklatá­sokról is, név szerint felsorolva az elkövetőket és az áldozatokat egyaránt. Elmondták továbbá, hogy a történteket azonnal jelen­tették az igazgatónőnek, aki vi­szont semmilyen intézkedéseket nem hozott. A szolgálatos ne­velőkkel szemben sem tett lépése­ket, de ami még rosszabb, feljelen­tést sem tett az ügyben. Sőt, meg akarta akadályozni, hogy a főnővér nőgyógyászati kivizsgá­lásra vigye a kislányokat. A kérdéses jegyzőkönyv azonban szinte megszületésének pillanatá­ban a feledés homályába merült. Maguk az ellenőrök is azzal zárták le a vizsgálatot, hogy a panaszos elbocsátásának ügyében semmifé­le hiányosságra nem derült fény. A rendőrségi feljelentésre pedig - ahogy már említettük - egészen februárig kellett várni. Renáta Suláková igazgatónő a mai napig azt állítja, hogy nem tudott az intézetben történtekről. Csak az újságból, illetve az azt követő rendőrségi nyomozás során szer­zett róluk tudomást. „Az elmúlt években sokat voltam távol, mivel egyetemre jártam. Ezért arra kér­tem a kolléganőimet is, hogy min­denről tájékoztassanak, ami távol­létem ideje alatt történik” - nyilat­kozta lapunknak. „Én megbíztam bennük, nem gondoltam, hogy egyesek visszaélnek ezzel. Bármi­lyen probléma esetén hivatalos formában kellett volna értesíteni­ük engem. Sajnos, nem ezt történt meg. Az említett kerületi ellenőrök is akkor jártak nálunk, amikor én tanulmányi szabadságon voltam. Ezt én utólag szóvá is tettem kerü­leti hivatalban, ahol igazat adtak nekem. Az ellenőrök lényegében jogtalanul tartózkodtak az iro­dámban, később észrevettem, hogy több minden el is tűnt onnan. Furcsállom azt is, hogy a kollégák a kerületi ellenőröknek beszámol­tak az itt történtekről, engem pe­dig nem értesítettek. Én egyébként csak márciusban kaptam kézhez az ominózus jegyzőkönyvet, miu­tán Missík úrtól elkértem. Úgy ér­zem, a személyem elleni hadjárat akkor kezdődött, amikor tavaly ta­vasszal az egyik volt alkalmazot­tunkról, egy hölgyről kiderült, hogy bizalmasabb kapcsolatba ke­rült egy 17 éves neveltünkkel, ezért fel akartam neki mondani. Érdekes, hogy a kollégák akkor rögtön írásban értesítettek az esetről, amikor pedig a gyerme­kekről volt szó, nem. Az ügy kivizs­gálásakor jelen volt a járási hivatal szociális osztályának vezetője is, aki arra kért, ne tegyem ezt. Azzal érvelt, hogy fiatal, főiskolai tanul­mányait végző személyről van szó, aki biztosan okul az esetből. Hagy­tam magam meggyőzni, de amikor lejárt az illető szerződése, nyom­ban elbocsátottam. Akkor kezdődtek ellenem a feljelentések, jöttek az ellenőrök, különböző rá­galmak kaptak szárnyra, még lo­pással is megvádoltak. Egyér­telműen visszautasítom azt is, hogy kivételeznék az alkalmazot­takkal. Természetesen mindenki más-más személyiség, másként ke­zeli a gyerekeket, másként találja meg hozzájuk az utat, és velem is másként beszél. De kivételezésről szó sincs. Azt szeretném, ha végre nyugodt légkörben folyhatna itt a munka, hiszen a gyereke érdeke is ezt követeli meg. Az újabb feszült­ségek akkor keletkeztek, amikor április elsején szervezési változá­sokat hajtottam végre, amelyekre intézetünk megváltozott küldetése miatt volt szükség. Évekkel ezelőtt mint gondozói szolgálat alakul­tunk, és csak 1998 óta működünk krízisközpontként. Ezért az eddigi ápolókból segédnevelők lettek, az­zal a kikötéssel, hogy a közalkal­mazotti törvényből kifolyólag né- hányuknak szakmai továbbképzé­sen kell részt vennie. Sajnos, anya­gi lehetőségeink továbbra sem en­gedik meg, hogy teljes állásban foglalkoztassunk pszichológust, pedig erre a gyerekek érdekében nagy szükség lenne. Amíg az alkal­Bebizonyosodott, hogy az intézmény falai között szexuális zaklatás történt (Vas Gyula felvétele) tója volt. A pályázatot egyébként nem azért írták ki, mert elégedet­lenek voltak Suláková munkájá­val, hanem azért, mert öt évvel ezelőtt nem pályázat útján került arra a posztra. Ellenvetésünkre, hogy a járási hivatalnak tudnia kellett az intézményben uralkodó állapotokról, Novák Tamás megje­gyezte: a járási hivatal ellenőrei soha semmilyen hiányosságot nem tapasztaltak, amit jegyzőkönyvek is bizonyítanak. Újságcikkekre és egyes dolgozók panaszaira pedig szerinte nem lehet alapozni. Sze­rinte valakik tudatosan le akarják járatni az igazgatónőt, esetleg olyan személyes bosszúról van szó, amely a férje munkájával is összefüggésben lehet. Az igazga­tónő házastársa ugyanis törvény- széki bíró a Komáromi járásban. A járási hivatal mindeddig a ren­dőrségtől sem kapott hivatalos ér­tesítést arról, hogy vizsgálat folyna az intézmény, illetve annak igaz­gatója ellen. „Ha bárminemű ren­dőrségi vizsgálat eredményeként az igazgatónőre nézve elmaraszta­ló vélemény születne, akkor a kö­zalkalmazotti törvény értelmében fogunk eljárni” - mondta Novák Tamás. Megkérdeztük az illetékes ren­dőrségi nyomozót is, aki azt vála­szolta, hogy több esetben bebizo­nyosodott a szexuális zaklatás té­nye. Mivel azonban kiskorú elkö­vetőkről van szó, büntetőjogilag nem lehet őket felelősségre vonni. Ezzel az ügyet lezárták, az aktá­kat pedig az ügyészségre továbbí­tották. Az intézmény, vagy annak dolgozói ellen tehát egyelőre nem folyik vizsgálat. Marián Zvoda já­rási főügyész az esettel kapcsolat­ban lapunknak a következőket nyilatkozta: „A járási ügyészsé­gen lévő nyomozati anyag ismere­tében arra lehet következtetni, hogy az ógyallai SOS Krízisköz­pontban bűncselekmény történt, nevezetesen többrendbeli szexuá­lis zaklatás. Az anyagot a lehető legrövidebb időn belül alaposan átvizsgáljuk és utasítjuk a rendőrséget, hogy vizsgálja ki, történt e munkaköri mulasztás, illetve terheli-e büntetőjogi fe­lelősség az intézmény dolgozóit.” Jelenleg itt tart tehát az ügy, amelynek esetleges fejleményei­hez még visszatérünk. behívta a gyerekeket és megkínál­ta őket a pálinkából. Azt is gyakran hallottuk tőle, hogy ő még pizsa­mában is főnök, most pedig arra hivatkozik, hogy a szexuális affé­rok a távollétében történtek.” El­mondták továbbá, hogy minderről tájékoztatták már a járási hivatal elöljáróját és szociális osztályának vezetőjét is, de panaszuk süket fü­lekre talált. Visszatérve az említett verseny- tárgyalásra, a járási hivatal szoci­ális osztálya, mint az SOS Krízis­A járási hivatal ellenőrei semmilyen visszásságot nem tapasztaltak. központ alapítója április végén írta ki a pályázatot, olyan feltételekkel, amelyek sokak szerint egyesen az igazgatónőre lettek szabva. Hiszen éppen azt a főiskolai képesítést je­lölte meg követelményként, ame­lyet ő az elmúlt években megszer­zett, bár mindössze néhány héttel korábban államvizsgázott. Ráadá­sul ezzel a szociológiai képesítés­sel, aránylag új szakról lévén szó, eleve nagyon kevesen rendelkez­nek. További feltételként 5 év gya­korlat szerepelt, és az igazgatónő éppen öt éve dolgozik az intéz­ményben. 1997-ben egyébként, a meciari kormányzat alatt, az akko­rijárási osztályvezető kinevezéssel helyezte őt az intézmény élére, mi­közben csak óvónői végzettséggel rendelkezett. Novák Tamás, a szóban forgó pá­lyázat meghirdetője elmondta, hogy a jogszabályokkal összhang­ban járt el. Azért szabta feltétel­ként a szociális irányzatú főiskolai végzettséget, mivel egy ilyen intéz­ményben, ahová érzelmileg sérült gyermekek érkeznek, rendkívül nagy felelősség hárul annak ve­zetőjére. A pályázatra egyébként mindössze hárman jelentkeztek, közülük kettő nem felelt meg a ki­írás feltételeinek. így az öttagú szakmai bizottság - amelyben egy- egy személy képviselte a járási hi­vatalt, a komáromi és az ógyallai városi hivatalt, az alkalmazotta­kat, valamint a járási pszichológiai tanácsadót - már csak egy sze­mélyt hallgatott meg, aki történe­tesen az intézmény addigi igazga­mazottak megszokják az új helyze­tet, biztosan akadnak súrlódások, de részükre is igyekszünk pszicho­lógiai szakelőadásokat tartani, hogy könnyebben beletanuljanak új szerepkörükbe.” Az igazgatónő végül elmondta, nincs tudomása a nyomozás állá­sáról, mivel semmilyen hivatalos értesítést nem kapott. Az igazgatónő állításaival viszont szöges ellentétben áll mindaz, amit néhány volt, illetve jelenlegi alkalmazottól hallottunk. Nevüket azért nem közölhetjük, mert a munkahelyi rendszabály titoktar­tásra kötelezi őket, tehát lényegé­ben állásukat kockáztatják. Be­szélgetőtársaim elmondták, hogy az igazgatónőt azonnal értesítet­ték a szexuális zaklatásokról, amint erről tudomást szereztek. Sőt, azt is felvetették, hogy ezt je­lenteni kellene a rendőrségnek. Az igazgatónő szó szerint ezt vála­szolta: „Nem kell jelenteni, legfel­jebb ha kirobban az ügy, védje meg magát a szolgálattevő személy­zet.” Beszélgetőtársaim elismer­ték, hibát követtek el akkor, ami­kor csak szóban, nem pedig írás­ban figyelmeztették a zaklatások­ra az igazgatónőt, aki egyébként fel is szólította őket arra, hogy ilyesmiket ne jegyzőkönyvezze­nek. „Az igazgatónő azért kezelte ilyen elnézően ezeket az ügyeket, mert általában akkor történtek, amikor a kedvenc munkatársai tel­jesítettek szolgálatot” - állítják. „Arról is tudunk, hogy a gyereke­ket arra buzdította, jegyezzék fel egy füzetbe, majd jelentsék neki, mit csinálnak az egyes alkalmazot­tak. Aki nem tetszik neki, az ellen bizonyítékokat gyűjt, hogy aztán felhasználhassa ellenük. A legtöbb beosztott már nem is mer ellene szólni, mert fél, hogy elveszíti állá­sát. Megtörtént az is, hogy a ne­velő pálinkát talált a gyerekeknél, elvette tőlük, mire az igazgatónő (Illusztrációs felvétel - Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom