Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-12 / 160. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 12. Riport Amióta Hollandiában legalizálták a prostitúciót, az ország bruttó hazai össztermékének öt százalékát a hivatásos szexmunkások adják Visegrádi örömlány-körkép Virágzó üzletág a tulipánok földjén Európa számos országában nem tudnak mit kezdeni a prostitúcióval. Hollandiában liberalizálták az üzletágat, mert szerintük így könnyebben féken tartható a nem kívánatos bevándorlás, bűnözés, emberkereskedelem, kábítószer-használat stb., ugyanakkor a legális szexmunkások gyarapítják az államkasszát. Utóbb kiderült, hogy nem is kis összeggel. GÁGYOR AÜZ- Tedd el a fényképezőgépedet, ha nem akarod, hogy valaki kitépje a filmedet vagy a csatornába hajítsa a készüléket - figyelmeztet kísérőnk, amikor Amszterdam kínai negyedéhez érünk. A holland fővárosnak e negyede minden nap sötétedés után piros lámpás negyeddé változik. Felgyúlnak a piros pislogok a templom és a Julianna hercegnő nevét viselő óvoda melletti házakon is, a földszinti kirakatokban pedig elfoglalják helyüket a testüket pénzért kínáló lányok. Az utcákon ekkor már hömpölyög a tömeg: állandó és alkalmi vevők, bámészkodók és turisták nézik „a kínálatot”. A Red Light District a holland főváros idegen- forgalmi látványosságává vált, amelyet egyetlen, Amszterdamba turistautat szervező utazási iroda sem hagyhat ki programjából. Tiltani vagy legalizálni? Hollandiában, az öreg kontinens egyik legliberálisabb országában a prostitúció sohasem ütközött törvénybe. Évekig tartó vita után a hatóságok és a törvényhozók a kilencvenes évek derekán belátták, bármilyen szigorúan tiltanák is a legősibb mesterség űzését, akkor sem tudnák megszüntetni, felszámolni. Legalizálásával viszont a hatóságok hatásosabban fel tudják venni a harcot a gyermekprostitúcióval és az emberkereskedelemmel, az AIDS és a bűnözés terjedésével. Arról nem is szólva, hogy az államnak is szép haszna származhat az üzletágból. (A hollandok rájöttek: kisebbek a kiadásaik, ha ellenőrzik a bordélyokat, tulajdonosaikat és foglalkoztatottjaikat, vajon betartják-e a törvény szabta kereteket, rendesen adóznak-e, fizetnek-e társadalom-, egészség- és nyugdíjbiztosítást, mintha egy egész hálózatot kellene fenntartaniuk, amely a prostituáltak hollétének, kilétének, beáramlási csatornáinak kiderítésén ügyködne.) Hollandiában már 1988-óta hivatalos szakma a szexuális szolgáltatások nyújtása, a lányok ekkortól kezdve csatlakozhattak a szolgáltatási szektor szakszervezetéhez is. Az örömlányok 1996-tól adóznak, 1999-től pedig a prostitúció megszervezése vagy elősegítése nem bűncselekmény, ha az a prostituált beleegyezésével történik és az erre a pályára jelentkező személy már betöltötte 17. életévét. 2000 októberétől a bordélyházak működtetése is legális tevékenységnek számít. (Még egy adalék a holland liberalizmushoz: Tavaly júliusban a holland szenátus jóváhagyta az egynemű párok házasságának engedélyezéséről szóló törvényt. Ugyanez a jogszabály rendelkezik arról is, hogy a homoszexuális párok gyermeket is örökbe fogadhatnak.) Ellenőrzött bordélyok- Vigyázzatok a táskáitokra - figyelmeztet észak-csehországi születésű idegenvezetőnk, mielőtt célba vennénk egy szűkebb, alig két ember szélességű utcácskát a piroslámpás negyedben. Magyarázatként hozzáteszi, amióta megnőtt a balkáni országokból származó bevándorlók száma, jócskán megszaporodtak a lopások. Pedig szavai szerint „a zóna” biztonságosnak számít. Számos, a tömegbe vegyült egyenruhás és civil rendőr vigyáz a rendre és a biztonságra, valamint arra, hqgy „minden a megengedett keretek között maradjon”. Ellenkező esetben a piros lámpás negyed is megszűnne idegenforgalmi látványosság lenni, ami viszont óriási bevételkiesést jelentene az országnak. (A prostitúció Hollandiában néhány év alatt húzóágazattá nőtte ki magát. Egyes adatok szerint a bruttó hazai össztermék (GDP) 5 százalékát produkálja, miközben a GDP megközelíti a 344 milliárd dollárt.) A Volkskrant című holland napilap szerint Hollandiában közel 200 ezer prostituált dolgozik, ebből Amszterdamban 8-10 ezer tevékenykedik legálisan. Nem hivatalos adatok szerint minden holland örömlányra jut egy kelet-európai prostituált is. (Félhivatalos becslések szerint a szexmunkások több mint fele az Európai Unión kívüli országokból vándorolt be illegálisan, közülük rengetegen akaratuk ellenére váltak prostituálttá.) „A hollandok az angolokkal vagy a németekkel ellentétben nem költenek babysitterekre, ha valaki tehát hollandiai au pair-hirdetésre jelentkezik, az általában prostituáltként végzi” - mondja idegenvezetőnk, aki tud is olyan nagyszombati lányokról,- akik amszterdami bordélyházban kötöttek ki. Szerinte az a személy, aki hirtelen eltűnik otthonról és a hatóságoknak hónapokig, sőt évekig nem sikerül kinyomozni a hollétét, az valószínűleg Párizsba, Belgiumba vagy Amszterdamba került. A közel negyven éve Amszterdamban élő és idegenvezetőként dolgozó kísérőnk tudott olyan régen halottnak vélt lányról, akire nagyapja egy amszterdami kirakatban talált rá... Idegenforgalmi vonzerő Amit otthon nem szabad, az Amszterdamban engedélyezett - hirdetik Hollandia fővárosát angol utazásszervező irodák. Az angolok pedig hétvégeken és a nyári szabadságok idején tömegesen özönlenek a La Manche-csatorna túloldalára. De nem csak ők számítanak a piroslámpás házak és a kis mennyiségben marihuánát és hasist is árusító kávéházak állandó vendégeinek. Hallani az utcán német és francia szöveget, szép számmal látni a piros lámpás negyedben feketéket és keletieket egyaránt. (Hivatalos adatok szerint évente 6,5-7 millió külföldi látogat Hollandiába.) A kínálat is vegyes: szőkék, ázsiai beütésű lányok, feketék és átoperált munkásnők egyaránt vannak köztük. Az „utcai szexmunkások” tarifája 15- 20 euró között mozog, a kirakati hölgyek 50-170 eurót kérnek vendégeiktől. A legjobb jövedelmük az escort service-es lányoknak van, akiket szakosodott irodák közvetítenek ki ügyfelekhez. Holland idegenvezetőnk adatai szerint ezek a lányok havi 25 ezer eurót is megkeresnek, legalábbis kísérőnk úgy tudja, ennyit zsebel be egy Ústí nad Labem-i hölgy, aki immár harmadik éve űzi az ipart Amszterdamban. (Az átlagkereset 1500-1600 euró.) A bordélyházak működési engedélyét Hollandiában az önkormányzatok adják ki és ezek szabják meg a kupik működtetési feltételeit, így például a kirakati szoba minimális alapterületét és felszerelését (hideg- és melegvíz-szolgáltatás), a higiéniai szabályokat és a kötelező orvosi ellenőrzések betartását. Egyes lapértesülések szerint a előírások kiterjednek arra is, hogy a prostituáltak finom csipkés fehérneműjét forró vízben kell kimosni, a lányok körmeit rövidre kell vágni, a munka közben igénybevett többször használatos segédeszközöket szeszben kell fertőtleníteni, a hölgyeknek pedig minden menet előtt tusolniuk kell, mégpedig egyedül. A szexmunkások időközben rájöttek arra, hogy a prostitúciót legalizáló törvény voltaképpen nem is olyan előnyös számukra, illetve a helyi önkormányzatok és pénzintézetek, biztosítók ott szúrhatnak ki velük, ahol akarnak. A magánvállalkozóvá avanzsált lányok külföldi lapokban arra panaszkodtak, hogy nagyon nehezen találnak maguknak könyvelőt vagy biztosítót, a konzervatív bankok pedig foglalkozásuk hallatán nem akarnak nekik bankszámlát nyitni... A bordélyházak működtetésének legalizálásával egy időben a holland törvényhozás meghosszabbította a prostitúcióra kényszerítésért kiszabható börtönbüntetés időtartamát. Szigorúan bünteti a törvény a kiskorúak szexuális szolgáltatásra kényszerítését és a munkadíj elvételét a prostituálttól. Az EU-országokból származó hölgyek szabadon űzhetik az ipart Hollandiában, ellenben az unión kívüliek nem kapnak munkavállalási engedélyt, ennek híján pedig nem vállalhatnak munkát, nem vállalkozhatnak prostitúcióra sem, legalábbis legálisan. A piros lámpás negyedben egyébként megtalálható minden, ami az iparhoz tartozik. Pornómozi, szexmúzeum, szexshop és Szex Információs Központ egyaránt van itt. Az utóbbit egy volt prostituált, Mariska Majoor alapította 1994-ben. Az egykori kéjnő ma már ugyan nem fogad vendégeket, de nem tudott teljesen szakítani az üzletággal. Ma prostituáltaknak nyújt - saját bevallása szerint „hasznos” - tanácsokat, de szívesen fogad hasonló célból turistákat is. Majoor is azok közé tartozik, akik bírálják a prostitúcióról szóló törvényt, pontosabban annak önkormányzatok általi alkalmazását. Megítélése szerint mára az egyes erotikus szalonok a megélhetés határára kerültek. Amszterdamban és Hollandiában tehát valóban sok mindent szabad, amit másutt nem. A hollandok példáján a belgák és a németek is felbuzdultak. Úgy vélik: a prostitúció világos szabályok közé szorításával csírájában fojtható el az emberkereskedelem és más maffiatevékenység. Ágaskodó szökőkút a piros lámpás negyedben Nálunk kicsit más a leányzó fekvése Pozsony/Prága/Budapest. Ha bevalljuk, ha nem, prostitúció nálunk is van. Elég csak végigmenni a pozsonyi Kereszt utcán sötétedés után, ám a Slovnaft kőolaj-finomító tájékán, a pöstyéni vagy bártfai fürdőben és más külföldi turisták által gyakran látogatott helyen nappal is fellelhetők ártatlan autóstopposoknak álcázott éjszakai pillangók. A prostitúció mértékéről nincsenek megbízható adatok. Az iparág „rohamos fejlődéséről” árulkodnak azonban a Szlovák Statisztikai Hivatal becslései is: amíg 1998-ban a prostitúcióból származó adózatlan jövedelem összegét 1,3 milliárd koronára becsülték a statisztikusok, addig ez az összeg 2000-ben már 2 milliárd korona lehetett. Az ágazat részesedése a bruttó hazai összterméken 0,2 százalékra tehető. Szlovákiában a prostitúció nem tiltott, de nem is engedélyezett tevékenység. Ezért a rendőrség csak akkor lép színre, ha a prostitúció valamilyen más bűncselekménnyel párosul - tájékoztatta lapunkat az országos rendőrkapitányság illetékese. Stefan Omasta becslése szerint Szlovákia-szerte mintegy ezer fő keresi prostitúcióval a kenyerét. A Národná obroda becslése szerint a főváros utcáin megközelítőleg 200 lány strichel, de többen külföldön is szerencsét próbálnak. A szlovákiai utcalányok tizennyolc százaléka 18 és 21 év közötti, 40 százalékuk 22-26 év között, ám vannak a pozsonyi utcalányok között kiskorúak is. A szlovák napilap szerint a lányok 300-500 koronát kérnek orális kapcsolatért, a „teljes” szolgáltatás ára 1000-1500 korona körül van. Masszázsszalonokban ugyanezen szolgáltatásokért 800- 1500, illetve 1500-3000 koronát számolnak fel. A „speciálitások” ára elérheti a 3-10 ezer koronát is. Nálunk is van escort service, ezért a típusú szolgáltatásért akár 12 ezer koronát is elkérnek. A telefonos szexért percenként 50 koronát számolnak fel. Hasonló a trend Csehországban is. Mivel a prostitúció ott is megtűrt tevékenységnek minősül, a cseh statisztikusok is csak becslésekre hagyatkozhatnak: 2000-ben mintegy 5,6-6 milliárd koronát fizettek ki a cseh és a külföldi partnerek az örömlányoknak szexuális szolgáltatásaikért. A Figyelő gazdasági hetilap számításai szerint a prostituáltak gazdasági teljesítménye a cseh GDP 0,2%-át tette ki 2000-ben. Mivel ez a pénz a feketegazdaságot bővítette, az állam mintegy 2 milliárd koronás adóbevételtől esett el. A lányok 1,1 milliárd koronát költöttek kozmetikára, ruházatra és higiéniai eszközökre. Becsült adatok szerint Csehországban naponta mintegy 6300, a nyári hónapokban 10 ezer prostituált kínálja szolgáltatásait az utcán és az erre szakosodott szalonokban, amelyből hivatalosan 600 van, de bárok, lokálok mellett mintegy 1700-2000 olyan lakás van az országban, amelyben szexuális szolgáltatást kínálnak, gyakran alkalmi örömlányok. Sok közöttük az ukrán, orosz, bolgár román és a szlovák lány is. A lányok egy-egy munkanapon átlag 2000 koronát keresnek. Magyarországon 80-100 ezerre tehető a prostituáltak száma. Szóvivőjük, Földi Ágnes szerint rendszeresen 20-30 ezer lány strichel az utcákon, ők naponta 8-25 ezer forintot keresnek - helytől és szezontól függően. A külföldiektől - főleg nyáron - magasabb összegeket kérnek, egyes becslések szerint 15-20 ezer forintot menetenként. A budapesti masszázsszalonokban 6-10 ezer forint az átlagos díj, a vidéki tarifák jóval alacsonyabbak. A prostituáltak főidényének a nyár, a legnagyobb forgalomnövelő eseménynek a Forma-1 számít. Karácsony is jó időszak, mondja Földi Ágnes, mert ilyenkor előkerülnek a dugipénzek. Az abszolút holtszezonnak február számít, (gy) Fityiszt mutatnak a közerkölcsnek. De mi az a közerkölcs? (Somogyi Tibor felvételei)
