Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-12 / 160. szám, péntek
2002. július 12., péntek 2. évfolyam, 14. szám A palimpszesztek digitális feldolgozásának összeurópai projektje keretében rendeztek nemzetközi konferenciát Pozsonyban a Comenius Egyetem klasszika-filológia tanszékén A görögség virtuális újjáéledése POLGÁR ANIKÓ - CSEHV ZOLTÁN palimpszeszt egy koA rábbi szöveg levaka- I rása, illetve letörlése révén keletkezett (at- gj tói függően, hogy pergamenről vagy papiruszról van-e szó); jobbára az anyag szűkössége miatt újra felhasznált, újra teleírt kéziratot jelent. Cicero nagyszerű államelméleti munkája (De re publica) kifejezetten palimp- szesztkézirat, hiszen csak fluo- reszcenciás fényképészeti eljárással volt rekonstruálható, miután lefejtették róla Szent Ágoston Az Isten államáról (De civitate Dei) írt művét. A palimpszeszt létrejötte leginkább a prekaroling korhoz kötődik: a „felesleges” írás eltávolításának oka lehetett az anyaghiány, a pergamen drágasága, illetve a korábbi dokumentum ismeretlen nyelve vagy kényes tartalma. E technikai meghatározások mellett, ne feledjük, a palimpszeszt irodalomelméleti, bölcseleti szimbólum is, mely a szöveggenerálás és szövegértelmezés kortárs kérdéseit allegori- zálja. Pozsonyban, 2002. június 29-én világhírű papirológusok, klasszika-filológusok, könyvészeti szakemberek tanácskoztak a Rinasci- mento Virtuale elnevezésű összeurópai projekt keretén belül. A programgazda, Dieter Harlfinger hamburgi professzor mindössze két esztendeje hívta életre a digitális palimpszesztkutatás egyedülálló nemzetközi fórumát, melynek alapvető céljai közé a görög-latin palimpszesztek regisztrálása, tanulmányozása, multispektrális digitalizálása, számítógépes feldolgozása, felfejtése, archiválása, illetve a közös európai örökség népszerűsítése és tudatosításának elősegítése. Az első konferenciára Rómában került sor, ahol elsősorban Európa rejtett örökségének újrafelfedezésére koncentrált a tudományos közvélemény, Párizsban viszont már hivatalosan is megfogalmazódott a kutatás spektruma, az aktivitás hatóköre, illetve kidolgozták a működés struktúráit is. A pozsonyi konferencia óriási kultúrmissziót teljesített, hiszen a közép- és kelet-európai együttműködés lehetőségeit tárta fel, ugyanakkor megerősítette a kulturális egység elvitathatatlan tényét. Daniel Skoviera, a pozsonyi Comenius Egyetem klasszika-filológusa német és latin nyelvű nyitóbeszédében hangsúlyozta: egykor a limes Romanus volt a kultúrvilág határa - később a vasfüggöny lett. A virtuális újjászületés épp ezért a közép-kelet-eu- rópai államok izoláltságának feh számolásában is kulcsszerepű. A humanizmus egységes európai latin nyelve és antik-keresztény öröksége hihetetlenül felgyorsította és leegyszerűsítette a nemzetek közti kulturális kommunikációt, és belakhatóvá tette az akkori Európát. Pozsony őseurópai visszaigazolásának fényes példája Bonfini pszeudoetimo- lógiája, mely szerint a várost Piso alapította, miképpen Kassát Cassius. Az európai kulturális újjáéledéssel az olasz reneszánsz korszakát vonva párhuzamba a humanisták egykori óhaját ismételte el: „renascantur studia huma- niora”. A tanácskozást, mely német és angol nyelven zajlott, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa, Otto Kresten professzorvezette, aki hangsúlyozta: a szlovákiai hagyomány valóban integráns része volt kora európai kultúrájának, elég csak az Academia Istropolitanára vagy Zsám- boky János (Iohannes Sambucus) munkásságára gondolni, akinek például a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár megannyi kimagasló értékű kéziratot köszönhet. A programgazda, Dieter Harlfinger élénk demonstrációval egybekötve ismertette a palimpszesztké- szítés történetét egy korai bolognai metszet alapján, majd vázolta a tudományág eddig meglehetősen szerény történetét. A tanácskozás gerincét azok a szakbeszámolók alkották, melyek az egyes országokban fellelhető palimpszesztek kutatottságáról szóltak, illetve a patrimonium librorum témakörét boncolgatták. Kiderült: a palimpszesztek léte vagy nemléte sem egészen egyértelmű, hiszen a felbukkanás esélye elvben szinte minden országban adott. Vaszja Velinova, a szófiai egyetem bizantinológusa országa kulturális gazdagságát hangsúlyozta a görög kéziratok terén. Az aktuális kutatások szerint Bulgáriában 11 palimpszeszt található, melyek a 11-13. száA humanizmus egységes európai latin nyelve és antik-keresztény öröksége hihetetlenül felgyorsította és leegyszerűsítette a nemzetek közti kulturális kommunikációt, és belakhatóvá tette az akkori Európát. zadból származnak, és elsősorban görög-szláv relációban érdekesek. Brigita Cirule, aki a rigai egyetem neolatin-specialistája, kivált a Lettországban fellelhető értékes könyvhagyományozódás- sal foglalkozott, lévén, hogy a balti államban nincs görög vagy bizánci palimpszeszt. Az Arisz- tophanesz-kutató Koen Vanhae- gendoren a litvániai latin kézirati és kodikológiai hagyományokról beszélt, hangsúlyozva, hogy hazájában a görögségnek nem volt jelentős szerepe, mivel 1387-től, az ország keresztény hitre térítésétől kezdve a latin nyelvnek volt meghatározó szerepe. Anna Koz- lowska, a krakkói Jagelló Könyvtár tudományos munkatársa, a lengyel középkori latin kézirati hagyomány egyik legjelesebb értője két jelentős görög pa- limpszesztre hívta fel a figyelmet. Iancu Fischer, a bukaresti egyetem professzora, aki egyebek közt a latin nyelvtörténet kutatásában és Aulus Gellius életművének tanulmányozásában szerzett elévülhetetlen érdemeket, beszámolt a romániai kéziratos és kódexhagyomány jelenlegi állapotáról, kiemelve a bukaresti és a jászvásári (Iasi) könyvtár későbizánci kéziratait (Theophilosz Korüdaleosz Arisztotelész-kom- mentárjai, Maximosz Planudesz görög Ovidius-fordítása stb.). Felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában egyelőre nem sikerült palimpszesztet találni, noha minden esély megvan rá, hiszen a legrégibb pergamenkéziratok a 10. századból száraznak. Szlovákiát Jana Grusková, a pozsonyi Comenius Egyetem Klasszika és Szemita Filológiai Tanszékének görögtanára, a konferencia tulajdonképpeni szervezője (kutatási területe a Démoszthénész- szöveghagyományozódás) és Juraj Sedivy, a pozsonyi egyetem levéltár tanszékének tudományos munkatársa képviselte. Grusková kiemelte, hogy a Jean-Marie Olivier és Marie Aude Monégier du Sorbier-féle klasszikus bibliográfia szerint Szlovákiában található négy görög kézirat (melyek közül kettő pergamenre íródott, és a 11-12., illetve a 12-13. századból származik) egyike sem palimpszeszt. Sedivy elsősorban arról számolt be, hogy az egykor minden bizonnyal bőséges latin kézirati hagyományból Szlovákia területén csupán 220 kéziratos dokumentum maradt fenn a 16. század előtti időszakból. Katerina Handlová, az olomouci tudományos könyvtár munkatársa kiemelte, hogy az 1566-ben létrehozott intézmény 1451 kéziratából 9 görög, melyek a 12. századtól a 18-ig keletkeztek. A Nomokanon című mű ráadásul palimpszeszt, mely mindmáig tartogat még meglepetéseket. Magyarországot Karsay Orsolya, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a korvinák nemzetközi rangú ismerője képviselte, aki tartalmas előadása közben bemutatta a közelmúltban kiadott Corvinas of the National Széchényi Library című CD- ROM-ot is. A magyar művelődés- történetben kulcsszerepük van a palimpszeszteknek, hiszen az Ómagyar Mária-siralmat magába foglaló kódex is tartalmaz görög palimpszesztfóliókat. A digitális palimpszesztkutatás eredményessége csak gazdagíthatja a régi magyar irodalomra vonatkozó ismereteinket. A magyar középkorban a becslések szerint 45-50 000 kézirat forgott közkézen, amiből mára mindössze 2000 kódex maradt. Magyarországon a korvinakutatás mindig is a figyelem középpontjában állt; a korvinákból mindössze 35 darabot őriz a könyvtár, de folyamatosan folyik a felderítés Olaszországban, Ausztriában és Németországban. Valóságos reveláció erejével hatott az örmény Arshak Banou- chyan és a grúz Zaza Aleksidze előadása. Banouchyan a Matena- daran Gyűjteményt ismertette: a 11 093 kéziratból hozzávetőlegesen 1000 palimpszeszt, rendszerint örmény szövegek alatt rejtező görög és asszír írásokról van szó, melyek ráadásul • az ország rossz technikai felszereltségének köszönhetően közelebbről feltáratlanok. A tisztán vagy töredékesen görög kéziratok mennyisége is figyelemre méltó. A világ könyvtáraiban közel 30 ezer örvény provenienciájú kézirat létezik, ráadásul nemcsak a szekundér szövegek feltáratlanok, hanem sok esetben a primér szöveg- állomány is rendezetlen. Zaza Aleksidze, a Kekelidze Intézet szakembere 4500 palimpszesztre hívta fel a figyelmet (5-15. század). 1975-ben a Sinai-hegyi kolostor grúz anyagában felbecsülhetetlen értékű kéziratokra és palimpszesztekre bukkantak. Figyelmet érdemelnek az ún. kaukázusi albán nyelven írt szövegek, melyek máig megfejtedének. Az észt Kaspar Kolik, a tartui egyetem tanára, jeles Cicero- és Seneca-fordító az észt könyvtári állományt ismertette: Észtországban eleve kevés a latin nyelvű kézirat, hiszen az észt kultúra domináns korabeli nyelve a német volt, maga az egyetem 10 középkori pergamenkódexet tudhat a magáénak, melyek legkorábbi darabja a 11. század végéről származik. A kódexek egyike se született Észtországban, kettő sorsa ismeretlen, a többit 1875-ben vásárolták Londonban. Andrej Vinogradov Oroszországot képviselte: vázolta a kódexgyűjtés és a kézirat-rendszerezés orosz hagyományait, kiemelte az Athoszról származó görög írások jelentőségét, s rávilágított a szentpétervári nemzeti könyvtár palimpszesztjeinek nyelvi sokféleségére: nemcsak görög-görög vagy görög-szláv pa- limpszesztekben gazdag a gyűjtemény, de számos görög-arab, görög-szír, görögszír-grúz vagy görög-héber kézirat is akad. Natasa Golob, szlovén művészet- történész kivált a középkori tárgyi kultúra és írásbeliség demonstratív megismeréséről beszélt, a figyelemfelkeltés tényét hangsúlyozva tájékoztatta a résztvevőket az általa szervezett szlovén középkori művészeti tárlatról. Referátumába sajátos színt vitt a pedagógiai attitűd intenzív jelenléte. Bohdan Csernyuk, az ukrán Ivan Franko Égyetem klasszika-filológus docense elmondta, hogy az ukrajnai könyvtárakban őrzött 200 görög kézirat közül 6 palimpszeszt (görög- szláv, görög-szír relációban). A délutáni szimpózium vezérszónoka Evangélosz Chrüszosz bi- zantinológus volt, aki felvezette a digitális palimpszesztfeldolgozás gyakorlati kérdéseit demonstráló látványos bemutatót. Hozzá csatlakozott a paleográfiai kutatásairól, szövegkiadásairól ismert Agamemnon Celikasz. Kosztasz Balasz és Janisz Bicakisz új, komputerizált eljárása méltán számíthatott komoly szakmai sikerre. Kosztasz Balasz, a projekt technikai szakembere, az optoe- lektronika professzora, a Krétai Egyetem tanára, Bicakisz szintén a FO. R. T. H. Alapítvány munkatársa, ő viszont kifejezetten a böl- csészettudományi-archeológiai applikációra szakosodott: jelenleg egy speciális spektroszkópon dolgozik. Kritón Chrüszochoidisz a nevezetes Athosz-hegyi archívumokban zajló tudományos program koordinátora. Miveí a palimpszeszt alsó rétege emberi szemmel szinte láthatatlan, óriási tudományos kihívást jelentett egy a kortárs technológián alapuló kutatói módszer kifejlesztése a dekódolás megkönnyítésére. A demonstráció során egy „palimpsestus bis rescriptus”-t használtak a Benáki Múzeum A pozsonyi konferencián egy összeurópai, illetve a teljes keresztény kultúrkört átfogó tudományos hálózat kiépülésének lehettünk tanúi. gyűjteményéből. Ultraviola lámpa segítségével a munka kevéssé hatékony, ám a. szem optikai meghatározottságát figyelembe véve sikerült egy olyan rendszert kimunkálni, mely egy spektrum optimális működtetése mellett lehetővé teszi a digitalizált kéziraton a sajátos rétegekre bontás mechanizmusát. Ez sajnos nem eredményez maximális szövegszeparációt, hiszen a színskála a tinta színe alapján működtethető: tény, hogy az emberi szem az eszköz segítségével képes érzékelni a szabad szemmel egyáltalán vagy csak alig észlelhető jelképződményeket, írást vagy díszítményt, ám szinte minden palimpszeszt egyedi darabnak számít a felhasznált tinták színközeliségének foka, illetve a károsodások mértéke alapján. A csoport holland szakértőkkel együttműködve vizsgálta a módszer felhasználását a képzőművészetben: El Greco festményeinek festékrétegét az eljárás képes volt megbízhatóan elkülöníteni az alsóbb réteget képviselő vázlattól. A két réteg közt komoly eltérések mutatkoztak: előfordult, hogy egyes Greco-figurák utólag kerültek a képre. Hasonlóan képes a rendszer egy falfelület freskórétegeinek feltárására is. Izgalmas játéknak hat egyes avantgárd, kollázstechnikával készített festmények festékréteggel bevont újságpapír-töredékeit újraolvasni a műszer segítségével. A módszer célja szeparálni és a lehetőségekhez mérten izolálni is a palimpszeszt szintjeit. Az eljárásról bizton állítható, hogy jelentősen megnöveli az emberi szem vizuális kapacitását. A projekt újabb hozadéka, hogy képes lézertechnika segítségével régi kéziratokat „tisztítani”, azaz a rárakódott szennyeződéseket minimalizálni. A vita a kölcsönös együttműködés általános óhaján túl a konkrétumok felsorakoztatására is ráirányította a figyelmet: képzett szakemberekre van szükség, akik nemcsak a görög, illetve latin nyelvben jártasak, hanem képesek működtetni az új dokumentációs adatbázisokat és kutatási eljárásokat. Kivált a keleti államok résztvevői panaszkodtak áldatlan helyzetükre, holott épp a gazdaságilag legelmaradottabb Grúzia és Örményország rendelkezik a leginkább figyelemre méltó kollekcióval. A pozsonyi konferencián egy összeurópai, illetve a teljes keresztény kultúrkört átfogó tudományos hálózat kiépülésének lehettünk tanúi: tovább bővültek az EU-tagállamok és a csatlakozás előtt álló közép-ke- let-európai országok intézményei közötti gyümölcsöző együttműködés lehetőségei.
