Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-11 / 159. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 11. KOMMENTAR Kalapozni tudni kell SIDÓ H. ZOLTÁN Bizonyára nem fakaszt mosolyt az arcokon az a prognózis, amely szerint európai uniós taggá válásunkat követően je­lentősen drágul majd az élelmiszer és átmenetileg kissé mér­séklődhetnek a reálbérek. Ez is jelzi, a Nyugat-Európához tarto­zás nemcsak előnyökkel, hanem némi alkalmazkodással is jár. Természetesen nem vitás, hogy összességében a kedvező té­nyezők kerekednek felül, elég csupán a korábban kontinensünk perifériáján tengődő, ám a szervezetben látványosan felemel­kedő Írország, Portugália vagy Spanyolország példájára gondol­ni. Nagyon fontos, hogy a lakosság döntően támogassa az uniós tagságot, ám a polgárok igenlő szavazatáért meg kell küzdeni. Mégpedig úgy, hogy Szlovákia a csatlakozási tárgyalások során akár egyedül, akár a visegrádi négyekkel karöltve a lehető leg­megfelelőbb pozíciókat harcolja ki, a legtöbb anyagi lehetőséget vegye igénybe. Brüsszel az érdekérvényesítés talán legjobb iskolája, ahol még a legnagyobbaknak is szinte nap mint nap meg kell védeniük saját igazukat. Jó példa erre Franciaország, amelynek - minden tilta­kozása ellenére - éppen tegnap kellett szembesülnie az agrártá­mogatások lefaragásának tényével. Szlovákia viszont jelenleg ott tart, hogy nem képes a számunkra elkülönített uniós programok forrásait sem kimeríteni. A PHARE előcsatlakozási alap 1998 és 2001 közötti, Szlovákiát érintő 275,4 millió eurónyi összegének eddig alig a felét merítettük ki, miközben jövőre már összességé­ben 11 milliárd korona eurós pénzinjekcióról dönthetnénk, ha volnának megfelelő fejlesztési tervek. Látványosan tiltakozunk, hogy az unió a vártnál kisebb agrártámogatást különít el szá­munkra, miközben a legkülönbözőbb szakosodott alapok forrá­sai kiaknázatlanul maradnak. A végén - tragikomikus esetben - Peter Mihók, a Szlovák Keres­kedelmi és Iparkamara elnöke szerint oda fajulhat a dolog, hogy többet fogunk befizetni a közös brüsszeli kasszába, mint amennyit onnan pályázatok útján elnyerünk. Az Európai Unió tehát nem megdézsmálandó húsosfazék, hanem olyan kassza, amiből csak a felkészültek meríthetnek. JEGYZET Elrettentő példa SZÁSZI ZOLTÁN Igazán méltóságteljes és mére­teiben impozáns a nagy szláv uralkodó szobra a nyitrai vár belső udvarán. Szépen rend­ben a felvezető út, gondosan kizavarják a bámészkodót a templomból, tilos fényképezni vagy kamerát hasznáíni, autó­val behajtani és még sorolhat­nám az ezernyi tilalmat. Hát legyen! Gyönyörködjünk gyalogosan, a panorámának szépnek kellene lennie, csak­hogy a saroktoronyhoz vezető ajtó csukva. Hát nézelődjünk akkor a vár oldalából, a lépcsősorról, a várbarlang felől, a sokat látott Nyitra fo­lyóra meg a Zobor hegyre, ahol szentek és remeték bar­langjai vannak. Nézelődnénk is! De más látkép dominál. Ahogy a Habsburg Lipót épí­tette bástyánál levő kiskapun kilépünk a gondosan felvigyá­zott és őrzött várból, csudála­tos tarka szeméttengeren át vezethet utunk lefelé. Igaz, ami igaz, nincs hulladékgyűjtő egy darab se. Szemétológusok valóságos szociotanulmányt írhatnak a turizmusról, a köztisztaságról, de miket is beszélek, közkosz­ról, amely a várat körülveszi. Válogatott jelzőket lehet hasz­nálni. Aki esetleg nem tudná, annak egy érdekesség még. A nyitrai vár alatt van egy hasa- dékbarlang is. Védett termé­szeti érték, amelynek most ép­pen funkciója is van. Szőkéb­bik bejáratánál szemétlerakat, alsó, táblával ellátott bejáratá­nál pedig latrina. Ilyen itt a vi­lág dicsősége. A fejedelem bronzszobrának szegélyét majd csak feléri a kosz. A vár­lépcsők gondozatlanul, elha­nyagolva kanyarognak lefelé. De itt viszont legalább nincs kitéve a fényképezni tilos táb­la. Igaz, ezt nem is nagyon ér­demes fotózni! Talán csak el­rettentő példának. &- Sajnos, foglalt a budi. A miniszter rohant be ide, miután a gépkocsiban elolvasta, hogy milyen alacsony párt­jának a támogatottsága. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Hétfőtől csak készpénzzel fizet­hetnek az Érsekújvári járásban az iskolák új fenntartói, az önkor­mányzatok a Jednota boltjaiban - írja a lap. A bevásárlások (élelmi­szerek, taneszközök beszerzése) során nem alkalmazhatják az ed­dig megszokott, banki pénzátuta­lásos módszert. A vállalat érse­kújvári vezetősége így szeretné megelőzni azt, hogy az önkor­mányzatok eladósodjanak. A já­rás polgármesterei nem értik az üzlethálózat döntését. „Az iskolá­kat és az egyéb oktatási intézmé­nyeket adósságok nélkül vettük át, eddig is rendesen fizettünk a Jednotának” - kommentálta a vállalat döntését Ján Oravec, Pár­kány polgármestere. Nagy Tibor, Ebed polgármestere szerint kény­telenek lesznek máshol vásárol­ni. A helyi Jednota-boltban csak a kiflit és a tejet veszik, a nagyobb bevásárlásokat máshol intézik majd. Rossz hír: az elkövetkező időszakban ne nagyon számítsunk a szlovák korona nagyobb mértékű erősödésére Drága lesz az idei nyaralásunk Külföldi nyaralást tervezve sokan teszik fel a kérdést, mikor érdemes beváltani ko­ronánkat külföldi pénznem­re. Sajnos, rossz hírünk van, már most is késő. Ezért csak azt tudjuk tanácsolni, hogy a napi ingadozások közepette találjuk meg a viszonylag megfelelő pillanatot, de a korona nagyobb mértékű erősödésére az elkövetkező időszakban ne számítsunk. HORVÁTH MIHÁLY Április közepéig csodálatos erősödést produkált a korona - a környező országok pénznemei kedvező megítélésének, elsősor­ban a cseh korona látványos erősödésének köszönhetően. A két korona általában egy irány­ban szokott mozdulni, noha a szlovák korona sohasem követi a cseh pénznemet teljes mérték­ben. Ä hazai fizetőeszköz soha nem volt olyan erős Szlovákia megalakulása óta, mint április közepén, amikor 41,50 koronába került egy euró. Akkor azonban elindult egy majdnem két hóna­pig tartó gyengülési hullám. Má­jusban 2,6 százalékot vesztett ér­tékéből a korona; ez a legfonto­sabb üzleti partnereink pénzne­meihez képest számított át­laggyengülést jelenti. Hasonlóan június folyamán újabb 2,7 száza­lékot gyengült a hazai pénznem. Az egész folyamatot a nemzeti bank kamatemelésével össze­függő aggodalom, majd egy hiva­talos kijelentés - mely szerint az erős korona nem felel meg a gaz­daság helyzetének - váltotta ki. Következett a közpénzek deficitje körüli vita és a deficit nagyságá­nak várható hatása a külső fizeté­si mérleg már amúgy is tetemes hiányára, ami bizonytalanná tet­te a piacot. Közrejátszott még né­hány további hivatalos kijelentés is a jegybank részéről: üdvözölte a korona gyengülését, olajat önt­ve ezzel a tűzre. A szabadeséshez hasonlítható gyengülést megint csak a nemzeti bank állította meg, amikor június második és harmadik hetében több ízben be­avatkozott az akkor már 44,80-as szintet megütő korona/euró árfo­lyam javítása érdekében, és több mint 100 millió eurót felhasznál­va nyugalomra intette a további gyengülésre hangolt piacot. Az­óta a korona viszonylag stabil, és általában a 44,20-44,50 koro­na/euró sávban mozog, noha volt egy félénk kísérlet az erősödésre, amely azonban sikertelennek bi­zonyult. Köszönhetően újfent a cseh koronának, amely bámulat­ba ejtő szintekre erősödik, a ha­zai fizetőeszköz átlépte a 44 ko­rona/euró szintet, és tovább erősödött. Azonban a rémes kül­kereskedelmi mérlegről szóló májusi adatok nyilvánosságra ho­zatala (társulva az egyre gyen­gülő dollárral és a kormány levál­tására vonatkozó indítvánnyal kapcsolatos bizonytalansággal) visszavetette a koronát a 44 koro­na/euró szint fölé. Mi lesz tehát a korona sorsa az el­következő időszakban? A válasz a mai információk tükrében inkább borúlátó. Rövid távú tényezőként említhetnénk a cseh korona hely­zetének alakulását. A jelenlegi szint elfogadhatatlan a cseh jegy­bank számára, ezért a korona gyengülését szeretné (fogja) előidézni. A második, meghatá­rozó tényező a hazai politika ala­kulása. A Demokratikus Szlováki­áért Mozgalom támogatottsága mozdulatlanul áll a 30 százalé­kos szint közelében, s ez bizony­Közrejátszott még néhány további hivata­los kijelentés is. talanságot idéz elő a külföldi be­fektetők között. Mi több, egyre gyakrabban hallunk olyan nyilat­kozatokat, amelyekben a Nyugat megkérdőjelezi Szlovákia EU-in- tegrációját, ha a mozgalom tagja lesz a következő kormánynak. Noha a hazai befektetők ezt a kérdést derűlátóbban látják, a külföldiek között növekszik az aggodalom. A választások körüli bizonytalanság tehát a koronával kapcsolatos pesszimizmusunk fő forrása. A választásokig nehezen várható jelentős erősödés, sőt, to­vábbi gyengülést várunk, mert valószínűleg szeptemberig még azok is megszabadulnak koroná­juktól, akiknek még ma is van ilyen befektetésük. Ezért az árfo­lyam várhatóan eléri a 45 koro­na/euró szintet. A gyengébb pénznem azonban nem vesz­élyeztetné az idei inflációs előre­jelzéseket, ugyanakkor elméleti­leg segíthetne szűkíteni a külső fizetési mérleg hiányát. Egészen 46 korona/euró árfolyamig nincs oka a központi banknak beavat­koznia. A helyzet azonban nem kilátásta­lan. Semmi esetben sem tanácsos megszabadulni koronában őrzött pénzünktől és külföldi valutára váltani, hacsak nem szeptembe­rig kívánjuk az összeget elkölte­ni. A választások után - kedvező eredmény esetén - a korona újra erősödni fog. A szeptember utáni időszakra tehát jó befektetésnek tűnik a korona. Az árfolyam ala­kulásán kívül ugyanis figyelembe kell venni a kamatlábkülönbséget a hazai és a külföldi pénznemben tartott betétek között, és ez a ko­rona oldalára lendíti a mérleg nyelvét. A szeptember vége előtt útra induló nyaralók számára azonban mindenesetre drága lesz az idei nyaralás. A szerző az ING Bank elemzője & | g&fg VISSZHANG Nem a szakértelmen múlott a kar Idestova négy éve, amikor a kor­mány az oktatási minisztérium ál­lamtitkárává nevezett ki, megfo­gadtam, hogy addig, amíg ezt a tisztséget fogom betölteni, nem írok, nem jelentetek meg saját írást a szlovákiai magyar sajtóter­mékek hasábjain. Elhatározáso­mat nem tudom teljesíteni, mert Szilvássy Józsefnek az Új Szó hét­fői számában megjelent Kártala­nítás című kommentárjához van néhány megjegyzésem, amelye­ket szükségesnek tartok leírni. Ahogy a nyitrai Konstantin Filo­zófus Egyetem szenátusának döntésével nem értek egyet, de tudomásul veszem, úgy az emlí­tett kommentárral is hasonló a helyzet: nem értek vele egyet, de tudomásul veszem, hogy a szerző ezt így látja. Kötelességemnek tartom azonban, hogy reagáljak, mert érintett vagyok, s közvetve érintettek azok a munkatársaim, felkért szakemberek is, akik az el­múlt négy év során sokat tettek annak érdekében, hogy végre megoldódjon a magyar pedagó­gusképzés helyzete, vagy azért, 'hogy az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályán az „ügy” érdekében tevékenykedjenek. Én úgy gondolom, hogy a magyar pedagógiai karral kapcsolatos szakértelmet igenis kimagasló szakmai tudással rendelkező munkacsoporttal sikerült megte­remteni. Elükön olyan szakem­berrel, aki jelentős akkreditációs bizottsági tapasztalatokkal is rendelkezik. A több mint fél tucat alkalommal megtartott szakmai egyeztető tárgyalásokon egyete­mi tanárok, docensek, nemzetisé­gi főosztályunk vezetője, a szak­ma színe-java vett részt. Olyan színvonalas anyagot készítet­tünk, amely közel 150 oldalon, részleteiben javasolja a kar fel­adatát, struktúráját, oktatói sze­mélyzetét, egyszóval mindent, amit ilyen anyagnak tartalmaz­nia kell. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a karral kapcsolatos munkában, egyeztető tárgyaláso­kon. Lehet, hogy a főszerkesztő úr ismer jobb szakembereket, én azokban bízom, akikkel együtt­működtem, és egyikükben sem csalódtam. Nem rajtuk múlott, hogy az egyetemi tanács nem úgy fogadta el a kar létrehozásával kapcsolatos anyagot, ahogyan az előzetes megegyezés szólt. Nem tudjuk és nem is akarjuk megaka­dályozni a nyitrai egyetem újabb karának megnyitását. Talán elő­relépést jelent majd a magyar pe­dagógusképzés terén is, de mi nem ezt a kart akartuk, nem ilyen feltételek mellett képzeltük el a jövő magyar pedagógusaink kép­zését. Ezért meggyőződésem, hogy nem helyénvaló a kommen­tár szerzőjének a bírálata, hogy a szakértelem hiánya miatt nem lett magyar kar. Apropó, szakértelem. Nagyon sze­retném megismerni azokat a tehet­séges és ambiciózus szakértelmisé­gieket az oktatásügy terén, akik szeretnének végre felkészültségük­nek megfelelő feladatokhoz jutni, ahogy a főszerkesztő úr írja. Lett volna rá lehetőség az utóbbi négy esztendőben. Nem akarok azön si­ránkozni, hogy milyen keservesen találtuk meg a sok tehetséges és ambiciózus szakértelmiségi közt azt a néhány embert, aki vállalta a nemzetiségi főosztályon a munkát. Nem beszélve arról, hogy mennyi ideig tartott a vélt vagy létező szak­emberek közül találni valakit, aki vállalja a nemzetiségi főosztály irá­nyítását. Különben sosem volt a főosztálynak 12 munkatársa, még papíron sem. Ez valótlan állítás. Úgy gondolom, hogy ez év április elsejéig a minisztérium nemzetisé­gi főosztálya tisztességesen ellátta feladatát, munkatársai sokat tettek a magyar iskolák és oktatás gyara­pítása érdekében. Köszönet és hála mindegyiküknek, mert csak az tud­ja, hogy mit jelent az oroszlán bar­langjában bizonyítani, aki azt meg­próbálta. Emberileg és talán szak­mailag is megértem a nemzetiségi főosztály két húzóemberének tava­szi távozását az oktatási minisztéri­umból. Azt hiszem, annyira viszont nem lehetünk naivak, hogy egy po­litikailag instabil Szlovákiában, fél évvel a parlamenti választások előtt valaki magyarként feladja stá­tusát, és feljön a fővárosba a mi­nisztérium nemzetiségi főosztálya munkatársának, tudva, hogy a vá­lasztások után eseüeg lapátra ke­rülhet. Ezt talán a főszerkesztő úr sem gondolta komolyan. Biztosan úgy, ahogy egyéb más szakterületen, az oktatásügy te­rén is vannak tartalékaink, sok még a teendő, rengeteg a feladat. Kell a bírálat, a kritikus szó, de le­gyen megalapozott, tárgyilagos és főleg tükrözze az igazságot. Szigeti László Pontosítás - négy pontban 1. Szó nélkül hagynám az állam­titkár úr véleményét, ha arra re­agálna, amit én írtam. 2. Ugyanis egyetlen szóval sem bíráltam az akkreditációs doku­mentumot kidolgozók szakértel­mét. Gondom azzal volt, hogy Szigeti László is többször derűlá­tóan nyilatkozott a magyar kar kilátásairól, miközben a vége­redmény nem igazolta optimiz­musát. Azokat a mértékadó nyit­rai információimat sem rejtet­tem véka alá, melyek szerint az említett dokumentum roham­munkában készült el, mert az ál­lamtitkár úr elég hosszú ideig nem szentelt kellő figyelmet a kar megalapítása szempontjából sorsdöntő anyag elkészítésének vagy lebecsülte ennek jelentősé­gét. A harmadik lehetőséget el­hessegettem magamtól. 3. Az oktatási minisztérium il­letékeseinek tájékoztatása sze­rint kezdetben a nemzetiségi főosztálynak valóban csak tíz státusa volt, de még ezt sem töltötték be egyszer sem, amit egyébként Szigeti is elismert. Sokféle objektív okkal lehet magyarázni, mentegetni ezt a tényt, de a politikai felelősség mégiscsak az államtitkáré. Egyébként egyáltalán nem biz­tos, hogy a következő kabinet megszünteti a nemzetiségi főosztályt. Főleg akkor nem, ha az eddigi munkáját szakmai tel­jesítmények hitelesítik. 4. Kommentáromban az MKP - ebben az ügyben - eredményte­len külhoni lobbizása kapcsán írtam azokról a rátermett fiatal szakértelmiségiekről, akiknek a szellemi kapacitását eddig nem használták fel. Nem értem, hogy az államtitkár úr miért tő­lem kéri a pedagógiai szakem­berek teljes névsorát, mert ezt elsősorban neki kellene tudnia. Ám ha már így történt, hadd kö­zöljem, hogy a Katedra című lap egykori főszerkesztőjeként és a Katedra Társaságban, miként a hazai magyar pedagógusszövet­ségben is több tehetséges, ango- tökéletec n beszélő szakér- miségivel ismerkedtem meg. • Szilvássy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom