Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-11 / 159. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 11. KOMMENTAR Kalapozni tudni kell SIDÓ H. ZOLTÁN Bizonyára nem fakaszt mosolyt az arcokon az a prognózis, amely szerint európai uniós taggá válásunkat követően jelentősen drágul majd az élelmiszer és átmenetileg kissé mérséklődhetnek a reálbérek. Ez is jelzi, a Nyugat-Európához tartozás nemcsak előnyökkel, hanem némi alkalmazkodással is jár. Természetesen nem vitás, hogy összességében a kedvező tényezők kerekednek felül, elég csupán a korábban kontinensünk perifériáján tengődő, ám a szervezetben látványosan felemelkedő Írország, Portugália vagy Spanyolország példájára gondolni. Nagyon fontos, hogy a lakosság döntően támogassa az uniós tagságot, ám a polgárok igenlő szavazatáért meg kell küzdeni. Mégpedig úgy, hogy Szlovákia a csatlakozási tárgyalások során akár egyedül, akár a visegrádi négyekkel karöltve a lehető legmegfelelőbb pozíciókat harcolja ki, a legtöbb anyagi lehetőséget vegye igénybe. Brüsszel az érdekérvényesítés talán legjobb iskolája, ahol még a legnagyobbaknak is szinte nap mint nap meg kell védeniük saját igazukat. Jó példa erre Franciaország, amelynek - minden tiltakozása ellenére - éppen tegnap kellett szembesülnie az agrártámogatások lefaragásának tényével. Szlovákia viszont jelenleg ott tart, hogy nem képes a számunkra elkülönített uniós programok forrásait sem kimeríteni. A PHARE előcsatlakozási alap 1998 és 2001 közötti, Szlovákiát érintő 275,4 millió eurónyi összegének eddig alig a felét merítettük ki, miközben jövőre már összességében 11 milliárd korona eurós pénzinjekcióról dönthetnénk, ha volnának megfelelő fejlesztési tervek. Látványosan tiltakozunk, hogy az unió a vártnál kisebb agrártámogatást különít el számunkra, miközben a legkülönbözőbb szakosodott alapok forrásai kiaknázatlanul maradnak. A végén - tragikomikus esetben - Peter Mihók, a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint oda fajulhat a dolog, hogy többet fogunk befizetni a közös brüsszeli kasszába, mint amennyit onnan pályázatok útján elnyerünk. Az Európai Unió tehát nem megdézsmálandó húsosfazék, hanem olyan kassza, amiből csak a felkészültek meríthetnek. JEGYZET Elrettentő példa SZÁSZI ZOLTÁN Igazán méltóságteljes és méreteiben impozáns a nagy szláv uralkodó szobra a nyitrai vár belső udvarán. Szépen rendben a felvezető út, gondosan kizavarják a bámészkodót a templomból, tilos fényképezni vagy kamerát hasznáíni, autóval behajtani és még sorolhatnám az ezernyi tilalmat. Hát legyen! Gyönyörködjünk gyalogosan, a panorámának szépnek kellene lennie, csakhogy a saroktoronyhoz vezető ajtó csukva. Hát nézelődjünk akkor a vár oldalából, a lépcsősorról, a várbarlang felől, a sokat látott Nyitra folyóra meg a Zobor hegyre, ahol szentek és remeték barlangjai vannak. Nézelődnénk is! De más látkép dominál. Ahogy a Habsburg Lipót építette bástyánál levő kiskapun kilépünk a gondosan felvigyázott és őrzött várból, csudálatos tarka szeméttengeren át vezethet utunk lefelé. Igaz, ami igaz, nincs hulladékgyűjtő egy darab se. Szemétológusok valóságos szociotanulmányt írhatnak a turizmusról, a köztisztaságról, de miket is beszélek, közkoszról, amely a várat körülveszi. Válogatott jelzőket lehet használni. Aki esetleg nem tudná, annak egy érdekesség még. A nyitrai vár alatt van egy hasa- dékbarlang is. Védett természeti érték, amelynek most éppen funkciója is van. Szőkébbik bejáratánál szemétlerakat, alsó, táblával ellátott bejáratánál pedig latrina. Ilyen itt a világ dicsősége. A fejedelem bronzszobrának szegélyét majd csak feléri a kosz. A várlépcsők gondozatlanul, elhanyagolva kanyarognak lefelé. De itt viszont legalább nincs kitéve a fényképezni tilos tábla. Igaz, ezt nem is nagyon érdemes fotózni! Talán csak elrettentő példának. &- Sajnos, foglalt a budi. A miniszter rohant be ide, miután a gépkocsiban elolvasta, hogy milyen alacsony pártjának a támogatottsága. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA Hétfőtől csak készpénzzel fizethetnek az Érsekújvári járásban az iskolák új fenntartói, az önkormányzatok a Jednota boltjaiban - írja a lap. A bevásárlások (élelmiszerek, taneszközök beszerzése) során nem alkalmazhatják az eddig megszokott, banki pénzátutalásos módszert. A vállalat érsekújvári vezetősége így szeretné megelőzni azt, hogy az önkormányzatok eladósodjanak. A járás polgármesterei nem értik az üzlethálózat döntését. „Az iskolákat és az egyéb oktatási intézményeket adósságok nélkül vettük át, eddig is rendesen fizettünk a Jednotának” - kommentálta a vállalat döntését Ján Oravec, Párkány polgármestere. Nagy Tibor, Ebed polgármestere szerint kénytelenek lesznek máshol vásárolni. A helyi Jednota-boltban csak a kiflit és a tejet veszik, a nagyobb bevásárlásokat máshol intézik majd. Rossz hír: az elkövetkező időszakban ne nagyon számítsunk a szlovák korona nagyobb mértékű erősödésére Drága lesz az idei nyaralásunk Külföldi nyaralást tervezve sokan teszik fel a kérdést, mikor érdemes beváltani koronánkat külföldi pénznemre. Sajnos, rossz hírünk van, már most is késő. Ezért csak azt tudjuk tanácsolni, hogy a napi ingadozások közepette találjuk meg a viszonylag megfelelő pillanatot, de a korona nagyobb mértékű erősödésére az elkövetkező időszakban ne számítsunk. HORVÁTH MIHÁLY Április közepéig csodálatos erősödést produkált a korona - a környező országok pénznemei kedvező megítélésének, elsősorban a cseh korona látványos erősödésének köszönhetően. A két korona általában egy irányban szokott mozdulni, noha a szlovák korona sohasem követi a cseh pénznemet teljes mértékben. Ä hazai fizetőeszköz soha nem volt olyan erős Szlovákia megalakulása óta, mint április közepén, amikor 41,50 koronába került egy euró. Akkor azonban elindult egy majdnem két hónapig tartó gyengülési hullám. Májusban 2,6 százalékot vesztett értékéből a korona; ez a legfontosabb üzleti partnereink pénznemeihez képest számított átlaggyengülést jelenti. Hasonlóan június folyamán újabb 2,7 százalékot gyengült a hazai pénznem. Az egész folyamatot a nemzeti bank kamatemelésével összefüggő aggodalom, majd egy hivatalos kijelentés - mely szerint az erős korona nem felel meg a gazdaság helyzetének - váltotta ki. Következett a közpénzek deficitje körüli vita és a deficit nagyságának várható hatása a külső fizetési mérleg már amúgy is tetemes hiányára, ami bizonytalanná tette a piacot. Közrejátszott még néhány további hivatalos kijelentés is a jegybank részéről: üdvözölte a korona gyengülését, olajat öntve ezzel a tűzre. A szabadeséshez hasonlítható gyengülést megint csak a nemzeti bank állította meg, amikor június második és harmadik hetében több ízben beavatkozott az akkor már 44,80-as szintet megütő korona/euró árfolyam javítása érdekében, és több mint 100 millió eurót felhasználva nyugalomra intette a további gyengülésre hangolt piacot. Azóta a korona viszonylag stabil, és általában a 44,20-44,50 korona/euró sávban mozog, noha volt egy félénk kísérlet az erősödésre, amely azonban sikertelennek bizonyult. Köszönhetően újfent a cseh koronának, amely bámulatba ejtő szintekre erősödik, a hazai fizetőeszköz átlépte a 44 korona/euró szintet, és tovább erősödött. Azonban a rémes külkereskedelmi mérlegről szóló májusi adatok nyilvánosságra hozatala (társulva az egyre gyengülő dollárral és a kormány leváltására vonatkozó indítvánnyal kapcsolatos bizonytalansággal) visszavetette a koronát a 44 korona/euró szint fölé. Mi lesz tehát a korona sorsa az elkövetkező időszakban? A válasz a mai információk tükrében inkább borúlátó. Rövid távú tényezőként említhetnénk a cseh korona helyzetének alakulását. A jelenlegi szint elfogadhatatlan a cseh jegybank számára, ezért a korona gyengülését szeretné (fogja) előidézni. A második, meghatározó tényező a hazai politika alakulása. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom támogatottsága mozdulatlanul áll a 30 százalékos szint közelében, s ez bizonyKözrejátszott még néhány további hivatalos kijelentés is. talanságot idéz elő a külföldi befektetők között. Mi több, egyre gyakrabban hallunk olyan nyilatkozatokat, amelyekben a Nyugat megkérdőjelezi Szlovákia EU-in- tegrációját, ha a mozgalom tagja lesz a következő kormánynak. Noha a hazai befektetők ezt a kérdést derűlátóbban látják, a külföldiek között növekszik az aggodalom. A választások körüli bizonytalanság tehát a koronával kapcsolatos pesszimizmusunk fő forrása. A választásokig nehezen várható jelentős erősödés, sőt, további gyengülést várunk, mert valószínűleg szeptemberig még azok is megszabadulnak koronájuktól, akiknek még ma is van ilyen befektetésük. Ezért az árfolyam várhatóan eléri a 45 korona/euró szintet. A gyengébb pénznem azonban nem veszélyeztetné az idei inflációs előrejelzéseket, ugyanakkor elméletileg segíthetne szűkíteni a külső fizetési mérleg hiányát. Egészen 46 korona/euró árfolyamig nincs oka a központi banknak beavatkoznia. A helyzet azonban nem kilátástalan. Semmi esetben sem tanácsos megszabadulni koronában őrzött pénzünktől és külföldi valutára váltani, hacsak nem szeptemberig kívánjuk az összeget elkölteni. A választások után - kedvező eredmény esetén - a korona újra erősödni fog. A szeptember utáni időszakra tehát jó befektetésnek tűnik a korona. Az árfolyam alakulásán kívül ugyanis figyelembe kell venni a kamatlábkülönbséget a hazai és a külföldi pénznemben tartott betétek között, és ez a korona oldalára lendíti a mérleg nyelvét. A szeptember vége előtt útra induló nyaralók számára azonban mindenesetre drága lesz az idei nyaralás. A szerző az ING Bank elemzője & | g&fg VISSZHANG Nem a szakértelmen múlott a kar Idestova négy éve, amikor a kormány az oktatási minisztérium államtitkárává nevezett ki, megfogadtam, hogy addig, amíg ezt a tisztséget fogom betölteni, nem írok, nem jelentetek meg saját írást a szlovákiai magyar sajtótermékek hasábjain. Elhatározásomat nem tudom teljesíteni, mert Szilvássy Józsefnek az Új Szó hétfői számában megjelent Kártalanítás című kommentárjához van néhány megjegyzésem, amelyeket szükségesnek tartok leírni. Ahogy a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem szenátusának döntésével nem értek egyet, de tudomásul veszem, úgy az említett kommentárral is hasonló a helyzet: nem értek vele egyet, de tudomásul veszem, hogy a szerző ezt így látja. Kötelességemnek tartom azonban, hogy reagáljak, mert érintett vagyok, s közvetve érintettek azok a munkatársaim, felkért szakemberek is, akik az elmúlt négy év során sokat tettek annak érdekében, hogy végre megoldódjon a magyar pedagógusképzés helyzete, vagy azért, 'hogy az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályán az „ügy” érdekében tevékenykedjenek. Én úgy gondolom, hogy a magyar pedagógiai karral kapcsolatos szakértelmet igenis kimagasló szakmai tudással rendelkező munkacsoporttal sikerült megteremteni. Elükön olyan szakemberrel, aki jelentős akkreditációs bizottsági tapasztalatokkal is rendelkezik. A több mint fél tucat alkalommal megtartott szakmai egyeztető tárgyalásokon egyetemi tanárok, docensek, nemzetiségi főosztályunk vezetője, a szakma színe-java vett részt. Olyan színvonalas anyagot készítettünk, amely közel 150 oldalon, részleteiben javasolja a kar feladatát, struktúráját, oktatói személyzetét, egyszóval mindent, amit ilyen anyagnak tartalmaznia kell. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a karral kapcsolatos munkában, egyeztető tárgyalásokon. Lehet, hogy a főszerkesztő úr ismer jobb szakembereket, én azokban bízom, akikkel együttműködtem, és egyikükben sem csalódtam. Nem rajtuk múlott, hogy az egyetemi tanács nem úgy fogadta el a kar létrehozásával kapcsolatos anyagot, ahogyan az előzetes megegyezés szólt. Nem tudjuk és nem is akarjuk megakadályozni a nyitrai egyetem újabb karának megnyitását. Talán előrelépést jelent majd a magyar pedagógusképzés terén is, de mi nem ezt a kart akartuk, nem ilyen feltételek mellett képzeltük el a jövő magyar pedagógusaink képzését. Ezért meggyőződésem, hogy nem helyénvaló a kommentár szerzőjének a bírálata, hogy a szakértelem hiánya miatt nem lett magyar kar. Apropó, szakértelem. Nagyon szeretném megismerni azokat a tehetséges és ambiciózus szakértelmiségieket az oktatásügy terén, akik szeretnének végre felkészültségüknek megfelelő feladatokhoz jutni, ahogy a főszerkesztő úr írja. Lett volna rá lehetőség az utóbbi négy esztendőben. Nem akarok azön siránkozni, hogy milyen keservesen találtuk meg a sok tehetséges és ambiciózus szakértelmiségi közt azt a néhány embert, aki vállalta a nemzetiségi főosztályon a munkát. Nem beszélve arról, hogy mennyi ideig tartott a vélt vagy létező szakemberek közül találni valakit, aki vállalja a nemzetiségi főosztály irányítását. Különben sosem volt a főosztálynak 12 munkatársa, még papíron sem. Ez valótlan állítás. Úgy gondolom, hogy ez év április elsejéig a minisztérium nemzetiségi főosztálya tisztességesen ellátta feladatát, munkatársai sokat tettek a magyar iskolák és oktatás gyarapítása érdekében. Köszönet és hála mindegyiküknek, mert csak az tudja, hogy mit jelent az oroszlán barlangjában bizonyítani, aki azt megpróbálta. Emberileg és talán szakmailag is megértem a nemzetiségi főosztály két húzóemberének tavaszi távozását az oktatási minisztériumból. Azt hiszem, annyira viszont nem lehetünk naivak, hogy egy politikailag instabil Szlovákiában, fél évvel a parlamenti választások előtt valaki magyarként feladja státusát, és feljön a fővárosba a minisztérium nemzetiségi főosztálya munkatársának, tudva, hogy a választások után eseüeg lapátra kerülhet. Ezt talán a főszerkesztő úr sem gondolta komolyan. Biztosan úgy, ahogy egyéb más szakterületen, az oktatásügy terén is vannak tartalékaink, sok még a teendő, rengeteg a feladat. Kell a bírálat, a kritikus szó, de legyen megalapozott, tárgyilagos és főleg tükrözze az igazságot. Szigeti László Pontosítás - négy pontban 1. Szó nélkül hagynám az államtitkár úr véleményét, ha arra reagálna, amit én írtam. 2. Ugyanis egyetlen szóval sem bíráltam az akkreditációs dokumentumot kidolgozók szakértelmét. Gondom azzal volt, hogy Szigeti László is többször derűlátóan nyilatkozott a magyar kar kilátásairól, miközben a végeredmény nem igazolta optimizmusát. Azokat a mértékadó nyitrai információimat sem rejtettem véka alá, melyek szerint az említett dokumentum rohammunkában készült el, mert az államtitkár úr elég hosszú ideig nem szentelt kellő figyelmet a kar megalapítása szempontjából sorsdöntő anyag elkészítésének vagy lebecsülte ennek jelentőségét. A harmadik lehetőséget elhessegettem magamtól. 3. Az oktatási minisztérium illetékeseinek tájékoztatása szerint kezdetben a nemzetiségi főosztálynak valóban csak tíz státusa volt, de még ezt sem töltötték be egyszer sem, amit egyébként Szigeti is elismert. Sokféle objektív okkal lehet magyarázni, mentegetni ezt a tényt, de a politikai felelősség mégiscsak az államtitkáré. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a következő kabinet megszünteti a nemzetiségi főosztályt. Főleg akkor nem, ha az eddigi munkáját szakmai teljesítmények hitelesítik. 4. Kommentáromban az MKP - ebben az ügyben - eredménytelen külhoni lobbizása kapcsán írtam azokról a rátermett fiatal szakértelmiségiekről, akiknek a szellemi kapacitását eddig nem használták fel. Nem értem, hogy az államtitkár úr miért tőlem kéri a pedagógiai szakemberek teljes névsorát, mert ezt elsősorban neki kellene tudnia. Ám ha már így történt, hadd közöljem, hogy a Katedra című lap egykori főszerkesztőjeként és a Katedra Társaságban, miként a hazai magyar pedagógusszövetségben is több tehetséges, ango- tökéletec n beszélő szakér- miségivel ismerkedtem meg. • Szilvássy József
