Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-10 / 158. szám, szerda

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 10. KOMMENTÁR EU-tagság: rév és vám PÁKOZDI GERTRÚD EU-taggá válásunkkal átlagosan mintegy 8 százalékos élelmiszer-drá- gulással számolhatunk - tudtuk meg a minap világbanki, illetve hazai élelmiszer-ipari és mezőgazdasági szakértők által készített tanul­mányból. Ennek következtében várhatóan 1,4-1,9 százalékkal csök­ken a lakosság reáljövedelme, miközben az átlagos szlovákiai család bevételeinek egynegyedét már ma is élelemre költi. Az említett tanul­mányból ez a rossz hír, a jó pedig az, hogy míg a cukorért 21 százalék­kal fizetünk majd többet az eddiginél, krumplit csatlakozásunk után a mostam ár feléért is kapunk. Persze, ennél lényegesen nagyobb hor­derejűjó hír az, hogy az uniós mezőgazdasági politika elfogadásával termelőink jobb anyagi helyzetbe kerülnek. Egyelőre azonban még túl sok a kérdőjel a mezőgazdaság leendő uniós támogatása körül. Nem utolsósorban azért, mert az EU berkeiben pillanatnyilag éles vita fo­lyik a közös mezőgazdasági politika alapelveiről. A leendő tagok meg egyelőre a jelenlegi rendszerhez próbálnak igazodni. Az ilyen felemás helyzet azonban az intenzív felkészülési tárgyalásokat folytató szlová­kiai szakembergárda munkáját sem könnyíti meg. Az EU-ban folyó vi­ta miatt tárgyalófeleik is várakozó álláspontra kényszerülnek. Vita tárgya az is, hogy az Unió a leendő tagok részére alaposan redukált közveden mezőgazdasági támogatásokat folyósítana. Az uniós tagál­lamokban szokásos támogatásoknak kezdetben mindössze 25 száza­lékát kapnánk mi is, azzal, hogy a tízéves átmeneti időszakban a tá­mogatási összegek fokozatosan növekednének. Míg a jelenlegi tagor­szágok egy csoportja attól tart, hogy a 2006-ig érvényes uniós költség- vetésből még ennyi sem jutna az új tagok mezőgazdaságának támo­gatására, a felvételre várók azzal ellenérveinek, hogy hátrányos meg­különböztetés lenne, ha ugyanannak a közösségnek az új tagjaira ele­ve más vállalkozói feltételek vonatkoznának. Nyilvánvaló, hogy a csaüakozási tárgyalások mezőgazdaságról szóló fejezeteinek lezárása évekre, eseüeg évtizedekre meghatározza mezőgazdaságunk jövőjét. A legtöbb termelő a majdani támogatásoktól teszi függővé az ágazat korszerűsítését, versenyképessé tételét. Ezért sem mindegy, hogy a mezőgazdasági fejezet megvitatásakor tárgyalóink milyen felkészült­ségről tesznek tanúbizonyságot, képesek lesznek-e az adott időpont­ban megfelelően dönteni a még nyitott kérdésekről. Nehogy egy rossz döntés következtében esedeg évtizedekre hátrányos helyzetbe kerül­jenek mezőgazdasági termelőink. Törvényhozóink kapkodó munká­jának ismeretében ugyanis semmi sem elképzelhetetien. Hajói dol­goznak, kedvező lehet a „rév és vám” aránya. Választás, de milyen? MALINÁK ISTVÁN Kétségtelen, hogy az amerikaiak által sürgetett palesztin reformok egyik legfontosabbika a biztonsági struktúrák átalakítása. Viszont Arafat eddigi lépései - személycseréi - azt igazolják, hogy elsősorban pozícióharc folyik Arafat régi gárdája és az újabb nemzedéket képvise­lő helyi vezetők között. A leváltások és az azokat követő parancsmeg­tagadások jelzik, nem túlzás a palesztin belháború veszélyére figyel­meztetni. Az sem szolgál a kedélyek megnyugtatására, hogy az USA szinte ultimátumszerűén fogalmazta meg: a palesztin állam megte- 1 remtésének feltétele Arafat (és körének) távozása, bár az tény: ez a társaság tényleg megérett a leváltásra. Már csak azért is, mert 2000- ben Camp Davidben a harcot választották a tisztességes béke helyett. Két dolgot lehet az amerikaiak szemére vetni. Az egyik: ha Washing­ton jóval előbb és a mostaninál részletesebb tervvel áll elő, a terroriz­mus elleni harca is sikeresebb lehetett volna. A másik a nyilvánvaló egyoldalúság, a palesztinok problémáinak érzékeden kezelése. Arafat a jövő év elejére meghirdette az USA által is sürgetett ebíök- és parla­menti választást. Ettől akár meg is lehetne nyugodni, mégis óriási a bi­zonytalanság, mert fel kell tenni a kérdést: olyan-e a palesztin társada­lom, hogy legalább minimális mértékben szavatolni lehet a választá­sok demokratikusságát? Itt nincsenek a társadalom különböző cso­portjainak érdekeit és értékeit kifejező pártok. Fegyveres szervezetek vannak, általában szélsőséges nézeteket vallók, s ezek nem a pártde­mokrácia szellemében működnek, hanem úgy, ahogy a fegyveres cso­portok szoktak. A palesztin nép évtizedek óta hadiállapotban él, eh­hez igazodott értékrendje, életmódja is. Tehát a palesztin választók a fegyveres csoportok legismertebb vezetőire fognak szavazni, az Izrael elleni háború „hőseire”. Vagyis azokra, akiket most Amerikában és Iz­raelben terroristáknak tekintenek. Nem egy szakértő véli úgy, majd a legtöbb öngyilkos merényletet végrehajtó Hamász fogja begyűjteni a voksok jelentős részét. Hiszen lehetett olvasni olyan felméréseket, amelyek szerint a palesztinok többsége egyetért az Izrael elleni me­rényletekkel. Mit tenne az USA az ilyen nem kívánt eredmény esetén? Semmisnek tekintené a választásokat? Vagy még előtte beleszólna ab­ba, mely szervezet embereit lehet indítani? Hiszen már az Arafat eltá­volítására vonatkozó nyilatkozat is felbőszítette a palesztinokat több arab országgal egyetemben, mert Arafat a palesztinok legálisan meg­választott vezetője. Ebben az áttekintheteden, kényes helyzetben na­gyon körültekintő diplomáciai háttérmunkára van szükség. Az nem használ, ha az amerikai elnök a Saron-féle retorikát veszi át.- Szerintem szeptember végéig veszélyességi pótlékot kellene fizetni a lakosságnak, mert a politikusok hülye kampánybeszédei felturbózzák sokunk vérnyomását és kikészítik az idegeinket! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME Főnökük pártjának kampányolnak a Markíza televízió műsorvezetői - írja a szlovák napilap. Jozo Procko, Vilo Rozboril, Kveta Horváthová, Jana Hospodárová és Miska Ma- rienková az ANO kampánybuszán járja az országot és szórakoztatja a nagyérdeműt. Pavol Rusko pártel­nök nem lát kivetnivalót abban, hogy televíziójából ismert arcok próbálnak szavazókat toborozni az Új Polgár Szövetségének. A Markíza tulajdonosa azzal érvelt, hogy a mű­sorvezetők nem főállású alkalma­zottai a kereskedelmi televíziónak. A lap emlékeztet, az ANO nevében Rusko a múlt héten írta alá a politi­kai pártok választások előtti viselke­dési kódexét, egyebek mellett arra is kötelezve magát, hogy nem hasz­nálja ki személyes médiakapcsola­tait pártja javára. Olga Gyaifásová szociológus szerint az ismert televí­ziós személyiségek szerepeltetése az ANO kampányában „lazítja” az amúgy komoly politikát, és az eszt- rádműsorral több választót szerez­het magának a párt. Az ANO még egy húzásáról is ír a lap: akik június 15. és szeptember 15. között kötnek házasságot, a párt jóvoltából világ körüli utat nyerhetnek. A Szövetség a Közös Célokért az alkalmazottak meggyőződése szerint a szlovákiai magyar közösséget szolgálja Járható út a nyilvánosság A Szövetség a Közös Célo­kért öt szlovákiai magyar szervezet közös akaratából jött létre. Amikor az elmúlt év őszén a Szövetség bejegy­zéséről döntött az öt szerve­zet vezetősége, akkor azt a célt tartottuk szem előtt, hogy a szlovákiai magyar kö­zösségnek nem új szervezet­re van szüksége, hanem a működő, meglévő országos szervezetek közös célkitűzé­seit segítő háttérmunkára. POGÁNY ERZSÉBET Az öt szervezet közül mindegyik országos szervezettségű, alapszer­vezete és tagsága van a magyarok által lakott községekben. A köz­életben nehezen találnánk olyan szlovákiai magyar személyt, aki valamilyen formában ne kötődne a Szövetséget létrehozó szervezetek valamelyikéhez: a Csemadokhoz, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez, a Szlovákiai Ma­gyar Szülők Szövetségéhez, a cser­készszövetséghez vagy a Magyar Koalíció Pártjához. A kiindulási pont: nem újabb szervezetre van szükség, hanem a létezők összefogására és megerő­sítésére. Ezért óvakodunk attól, hogy a Szövetségről mint önálló szubjektumról essen gyakran szó, hiszen mi nem új szervezet va­gyunk, hanem önálló jogi szemé­lyek által bejegyzett társulás. Nem törekszünk önálló megjele­nésre, hanem a közösségi munkát végző szervezeteknek kívánunk a segítségére lenni. Meggyőződé­sem, hogy a Csemadok, a pedagó­gusszövetség, a cserkészszövetség tagsága mindennapi munkájában máris érzi ennek hasznát, pedig mindössze fél éve kezdtük meg a működésünket. A szlovákiai magyar közösség öt nagy szervezete közösen döntött arról is, hogy irodákat hoz létre, amelyekben a szlovákiai magya­rok mint érintettek tájékoztatást kaphatnak a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytör­vényben rejlő lehetőségekről is. A másik útmutató munkánk során: ne tegyünk olyan lépést, amely az akadozó szlovák-magyar párbe­szédet nehezítené. Naponta jelentkező dilemmánk (s nem csak a Szövetség munkatársa­ié): hogyan lehet erősíteni a szlo­vákiai magyar közösséget, ugyan­akkor elfogadtatni érdekeinket a szlováksággal? Aki ma számon tartja, hogy hány olyan kérdés van, amelyben az el­múlt években nem sikerült a szlovák-magyar álláspontot köze­líteni, az nem csodálkozik azon, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról rendelkező tör­vény szlovák politikai körökben ál­talános elutasításra talált. Nincs szlovák partner, aki kellő politikai súllyal támogatná a magyar peda­gógusképzést, a magyarság által lakott területek önrendelkezési jo­gát, anyanyelvűnk zavartalan használatát. Senki sem gondolhat­ja, hogy egyszerű partnert találni Szlovákiában olyan elhatározás el­fogadtatásához, amely a magyar nemzet határmódosítás nélküli in­tegrációját, kulturális felemelke­dését tűzte ki célul. Az egyetlen járható út természe­tesen a párbeszéd, a vélemények egyeztetése marad. Önmagunk számára azonban tegyük világos­sá azt, hogy a Szövetség a Közös Célokért a szlovákiai magyar kö­zösség számára hasznos munkát végez. Még akkor is, ha ezzel el­lenkező vélekedéseket hallunk naponta. Folyamatos és zavarta­lan az érdeklődő polgárok-tájé­koztatása, eszközeink törvénye­sek. Kiépítettünk egy hálózatot, amely eredményesen segíti a hoz­zánk forduló személyeket abban, hogy a magyarigazolvány iránti kérelmüket helyesen töltsék ki; s hogy ne kelljen Pozsonyba vagy Kassára utazniuk az illetékes kon­zulátusra, ránk bízzák a kérelmet, hogy juttassuk el. Nem vagyunk a magyar közigazgatási eljárás ré­sze, sem elbíráló hatóság, hanem civil szerveződés, amelyre a pol­gári demokráciában értékként te­kintenek. Az irodák megnyitása után azzal szembesültünk, hogy a sajtóban megjelent tájékoztatásainkat Nem újabb szervezetre van szükség, hanem a lé­tezők összefogására. úton-útfélen félremagyarázzák és felhasználják ellenünk, ezért nem törekedtünk nagy nyilvánosságra. Most, fél év elteltével azonban ösz- szegezzünk néhány adatot. Január folyamán 11 városban nyi­tottunk irodát, olyan épületekben, amelyek a magyar közösséget szol­gálták eddig is. Az épületek tulaj­donosai: Pozsony, Komárom, Ér­sekújvár, Galánta és Kassa eseté­ben a Csemadok, Királyhelmecen, Rimaszombatban, Losoncon és Lé­ván a református egyház, Rozs­nyón a Rozsnyó és Vidéke Alapít­vány, Dunaszerdahelyen pedig a cserkészszövetség. A bérlettel te­hát ezek tevékenységét is gazda­gítjuk. Az elmúlt hat hónap alatt az épületeknek a javítására is ju­tott pénz a költségvetésünkben, most elmondhatjuk, hogy vala­mennyi tájékoztató iroda jó mű­szaki állapotban lévő épületben működik. Különösen szembetűnő a pozsonyi és kassai Csemadok- épület megszépülése. Királyhel­mecen a Fő utcán állt kihasználat­lanul egy ingatlan, amelynek felső emeletét béreljük, s az épületet kí- vül-belül megjavíttattuk. Az érsek­újvári, komáromi, galántai Csema- dok-épületekre is ráfért a tataro­zás. Rimaszombatban, Rozsnyón és Léván a felújított épületek belső munkálatait sikerült meggyorsíta­ni, miután beköltöztünk. További városok és falvak eseté­ben a helyi kultúrházban, a Szö­vetséget alakító szervezetek irodá­iban, könyvesboltokban, Csema- dok-házban létesítettünk tájékoz­tató helyeket, illetve találtuk meg azokat a személyeket, akik tájé­koztatást tudnak adni a munkánk­ról. Az első indulatok után elcsitult az elégedetlenség azokban a váro­sokban is, ahol kifogásolták, hogy nem nyílt tájékoztató iroda. Mára Szepsiben, Nagykaposon és Pár­kányban erőteljes építkezés zajlik, Füleken, Gútán, Nyitrán, valamint további városokban és falvakban is találtunk a polgárok számára könnyen elérhető helyet. Az irodák megnyitása tehát nem öncélú volt, hanem a közösségün­ket képviselő szervezetek közös lé­pése. Számíthatunk arra, hogy akiknek nem érdekük a szlovákiai magyar közösség erősödése, azok továbbra is gátolni fogják a mun­kánkat. Mi azonban legyünk tisz­tában azzal, hogy milyen hatalmas erő rejlik egy felkészült, tájéko­zott, a felkínált lehetőségekkel élni képes közösségben. A szerző a Szövetség a Közös Cé­lokért központi irodavezetője Gyakran előfordul, hogy a pénz a kóros személyiségjegyeket erősíti meg - ez a helyzet gyanakvóvá, agresszívvé, bizalmatlanná teheti az embert környezetével szemben Nem tudják még, hogyan kell gazdagként viselkedni BORDÁS SÁNDOR A 89-es változások után többen, vi­szonylag elég gyorsan meggazda­godtak. Ezeknek az embereknek semmilyen valóságos modell nem állt rendelkezésükre ahhoz, hogy hogyan kell gazdagként viselked­ni. Filmekből leshettek el viselke­dési mintákat, vagy saját, a szemé­lyiség rétegeiben korábban meg­bújt szükségleteiket realizálják most, az anyagi beteljesedésük fo­lyamatában. Ennek megfelelően találkozhatunk ma környezetünk­ben gazdag, de elmagányosodott érzelmi hullákkal, kiket a pénzük­re spekuláló, hiéna személyiségű álbarátok vesznek körül. Többen elfogadják maguk körül az ilyen sleppet, hiszen ők többnyire azt mondják, amit hallani akarnak. Melyik újgazdagnak nem esik jól azt hallani, hogy ő milyen okos, milyen rendes, mennyire segítő­kész, mennyire igazságos, milyen jól megoldotta ezt, vagy azt a problémát? Ez a rengeteg pozitív álvisszajelzés homályossá teheti az éleslátását, de a befolyó pénz hatá­sára ezt észre sem veszi. Gyakran előfordul, hogy a pénz a kóros személyiségjegyeket erősíti meg (gondoljunk csak Belgium és Hollandia nagy pedofil botrányai­ra), és idővel megtörténik, hogy az ember önmagáról kialakult képe teljesen eltér a mikrokörnyezeté- ben kialakult képtől. Ez a helyzet gyanakvóvá (paranoiddá), agresz- szíwé, bizalmatlanná teheti őt a környezetével szemben. A pénze­mért szeretnek csak? - fogalmaz­hatja meg önmagának gyanakvó kérdését, és mivel nem kap rá vá­laszt, kételkedővé válhat minden­kivel szemben. Agresszivitásuk el­lenvélemények elhangzása esetén jöhet felszínre, annyira, hogy kör­nyezetüket arra kényszeríthetik, hogy vonják vissza igaz állításu­kat, és tegyék hamissá, mert az ér­dekeik így kívánják. A fenti személyiségtorzulások gyakran abból az egyszerű pszi­chológiai képletből fakadnak, hogy az intelligencia hányadosunk (IQ) 20 százalékban, míg az érzel­mi hányadosunk (EQ) 80 száza­lékban irányít bennünket. Ha túl­ságosan az IQ kerül előtérbe (amit a pénz megszerzése megerősít), akkor az érzelmi élet (EQ) rideg­gé, hideggé válik, valójában ki­ürül. Előtérbe kerül az olyan rej­tett szükségletek megszerzése, mint a hatalom, a különböző per­verziók - amelyek nem feltétlenül szükséges, hogy szexuális eredetű­ek legyenek -, a környezet uralása és irányítása stb. Természetesen nem csak negatív irányba történnek eltolódások a meggazdagodott embereknél, hi­szen találkozunk pozitív példákkal is, bár jóval kisebb mértékben. Ők azok, akik segítenek különböző ala­pítványoknak, szervezeteknek, in­tézményeknek, magánszemélyek­nek, követve egy polgári trendet, hiszen számukra sem mindegy, hogy milyen környezetben élnek. Sajnos, kevesen vannak tudatában annak, hogy a sok pénz mennyire megváltoztatja a személyiséget. Mégis van kivétel, és nagyon örül­tem, amikor egyik osztrák bará­tom, aki a megtollasodás útjára lé­pett, megkért, hogy ha komoly vál­tozásokat látok majd a viselkedé­sében, akkor vágjam őt jól pofon. Megígértem neki, hogy megte­szem - remélem nem fog becsu- katni. A szerző pszichológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom