Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-28 / 149. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 28. Kitekintő Bahrein ma nem dúskál az olajpénzekben, de azért európai szemmel nézve még mindig nagyon gyorsan fejlődik; hétről hétre változik az ország képe Orrcsók a királynak és legközelebbi rokonainak Bahreini család a videobolt előtt (Képarchívum) Történelmi eseményt rendezett a közelmúltban Bahrein uralkodója. Harminckét éves szünet után ismét hely- hatósági választásokat rendezett. A nap emlékezetessé tételére ezúttal a nők is kaptak szavazati jogot. INDEX Kis szigetország a Perzsa-öbölben, Szaúd-Arábia partjainál. Szeptember 11-et követően lehetett róla hallani valamicskét, de akkor is inkább csak azt, hogy méretéhez képest elég nagy amerikai bázissal rendelkezik. Pedig Bahrein a tagadhatatlan Öböl-imázs mellett pazar múlttal és meglepően sok látnivalóval büszkélkedhet, és különösen vonzó, hogy ez a térség egyik legliberáli- sabb állama, mely élen jár a társadalmi-politikai fejlődésben. Persze errefelé nem pont úgy értelmezik a fejlődés fogalmát, mint a nyugati féltekén. Hogy mást ne mondjunk, egy évvel ezelőtt az uralkodó emír összeállított népének egy alkotmányt, melynek elfogadását az ország lakossága örömmámorban úszva meg is szavazta. Ugyanez az emír pár hónappal ezelőtt, minden előzetes figyelmeztetés nélkül kikiáltotta a királyságot. És a tömeg ezt is éppolyan lelkes ünnepléssel fogadta: ugyanazok a büszkén lobogó nemzetiszínű zászlók, a tülkölő kocsisor, az éljenző iskolásleánykák és rózsaszín szívekkel körberakott Őfelsége-portrék. Kell egy meghívó szponzor Aki járt már az Öbölben, az tudja, hogy azért nem megy minden olyan olajozottan. Bahreinbe is, mint a térség legtöbb országába, elég nehéz bejutni: nagy a bürokrácia, és persze kell egy meghívó „szponzor“, aki felelősséget vállal értünk. E nélkül ne kockáztassuk a határon való vízumvásárlást, mert könnyen megeshet, hogy felpakolnak az első visszafelé induló gépre, s ez még akkor is felettébb kellemetlen, ha az újdonság erejével hat az élmény (és a szakkifejezés), hogy ilyenkor minket deportálnak. Bahrein legnagyobb részét egyetlen sziget teszi ki, de az ország összesen harminchárom kisebb-nagyobb szigetből áll. Ezt a szépen görbülő harminchármat végre nyugodtan kijelenthetik, tavaly ugyanis elnyerték a sokáig vitatott, stratégiailag fontos Hawar-szigeteket a szomszédos Katartól. Kis országnak is lehet nagy pőre: az ítélettel a Hágai Nemzetközi Bíróság történetének addigi leghosszabb pere zárult le. Ezzel együtt is picike az egész ország, és alig több mint 600 ezer ember él itt. (Persze, mint a legtöbb iszlám országban, itt is gyorsan növekszik a populáció.) A lakosok csaknem fele nem helyi, hanem változó ideig itt dolgozó külföldi. Főleg indiai, pakisztáni, fi- lippínó arcokkal találkozhatunk (bárhogy fáj, az első kettő menthetetlenül összemosódik), de vannak környező országbeli arabok is, és mindebbe némi halovány európai szín is vegyül. A külföldiek a legkülönfélébb pozíciókat töltik be a segédmunkástól a bankigazgatóig, és leginkább a fővárosban, Mana- mában keverednek. Itt volt az édenkert Bahrein egyszerre fiatal és öreg, hiszen a britektől csak harminc éve függetlenedett, szerencsés fekvésének köszönhetően azonban több mint hatezer éves kereskedő-múltja van. És akkor mindjárt rugaszkodjunk is el valóság sivatagos talajától: egyes kutatók szerint Bahrein maga a Gilgames eposzban említett Élet szigete, sőt azt mondják, itt volt az édenkert is. Ezeknek az állításoknak van valós alapja, csak elég mélyre hozzá ásni. A föld alatt ugyanis források fakadnak. Régi metszetekből, útleírásokból is kitetszik, hogy a szigetet régen számos ilyen forrás táplálta, úgyhogy a sivatagi térség közepén Bahrein maga volt a zöldellő csoda, tele pálmákkal, növényekkel, élettel. Cseppet sem meglepő hát, hogy a kereskedelmi hajóutak mellett Bahrein a legendák célpontja is lett. Sajnos a források nagy része mára elapadt, a sziget rohamosan siva- tagosodik. Régi korok emlékét idézi azonban az ország egyik büszkesége, az Élet fája. Akár elhisszük, hogy ez volt a paradicsomi fa, akár nem, mindenképpen el kell" hozzá zarándokolni: irdatlan méretű, ősöreg fa a sziget közepén. Bámulatos, hogyan maradhatott meg az évszázadok során, körülötte csak kő van, és homok. Valószínűleg egy föld alatti ér táplálja. A pazar múltból maradt még több ezer, különböző korú és stílusú ősi temetési domb. Annyi van belőlük, hogy nem is nagyon tárják fel őket, viszont egy ilyen, kábé nyolc méter átmérőjű buckát megépítettek a Nemzeti Múzeumban, félbevágva, így látható, milyen belülről egy-egy sír. Színvonalas a múzeum, és nyilak nem jelzik ugyan, de ahogy írni, és gondolkozni is, itt is fordítva kell haladni. Tehát akkor járunk el helyesen, ha a kiállításon következetesen a turistákkal szemben megyünk, így egyedül bennünk nem fog összekeveredni az időrend. Olajügyek Sok évszázadon át Bahrein fő bevételi forrása a gyöngyhalászat volt. Amikor a harmincas évek elején, a gazdasági világválság miatt ez az iparág összeomlott, éppen jókor bukkant elő az olaj. Igaz, itt találtak először a régióban olajat (megállhatunk egy pillanatra a sivatagban egy tiszteletet parancsoló lyuknál, mely a felirat tanúsága szerint a vidék első olajkútja), azonban ez mára gyakorlatilag elfogyott. Azért még látni kutakat is, de inkább szaúdi nyersolajat finomítanak. Az egész szigetet behálózzák a rozsdás, barna csövek: sivatagon át, utak mellett, házak között utazik a fekete arany. A gazdaság azonban nem annyira egyoldalú, mint néhány Öböl-országban. Bahreinben található például a világ második legnagyobb aluminí- umgyára - nem is lehet úgy letenni egy kólásdobozt, hogy tíz percen belül össze ne gyűjtse valaki. A sziget egy részét gyárak és finomítók foglalják el. A sivatagba ágyazott csövek és tartályok rendszere egy atomtámadás utáni táj lidérces kéA csinos várak egyike: az Arad erőd pét ölti. Menjünk inkább vissza a lakott területekre. Bahrein ma nem dúskál az olajpénzekben, de azért európai szemmel nézve még mindig nagyon gyorsan fejlődik. Hétről hétre változik az ország képe: óriási ütemben húznak fel hi-tech irodaházakat, magán csodapalotákat, építik a tükörsima utakat és a még nagyobb, még drágább bevásárlóközpontokat. Szép szokás, hogy a modem épületeket is többnyire ellátják valamilyen hagyományos arab motívummal. így találkozhatunk például egy kéken csillogó irodaház üveg-homlokzatának közepén gyönyörű, festett fa ablakfülkével. Leila nővér Ehhez képest sajnálatos, hogy a régi mécseteket még a legutóbbi időben is lerombolták, hogy a helyére újat állítsanak. Hitük szerint ugyanis, aki a földön templomot épít, annak Allah a mennyországban házat ad majd. Sajnos, ebben a szerződésben a felújítás nem szerepel. A hétezer hívő befogadására alkalmas modern Ad Fateh mecsetről is bátran elmondható, hogy jelentősen nagyobb, mint szép. De azért a világért se hagyjuk ki! Fantasztikus, 21. századi iszlám élményben lehet ugyanis részünk. A látogatás alatt személyes partónu- sunk, például Leila nővér, tündéd kedvességgel vezet körbe a mecsetben. Egy oktató táblácska segítségével minden részletet elmagyaráz az ima előtti rituális mosdásról, külön kitér a szellentés problematikájára, és mérsékelten logikusan, ám hihetetlen türelemmel válaszol az iszlámmal kapcsolatos minden kérdésünkre. Végül számos hasznos könyvecskét is elvihetünk az aggályos témákban, például miért ne együnk disznót, nemi egyenlőség az iszlámban, a kereszténység és az iszlám a Bibliában. Tengeri híd Bahrein szigetét gigantikus híd köti össze Szaúd-Arábiával. Lenyűgöző építmény: 25 km autópálya, keresztül a tengeren. Elvileg a két ország közösen építette, de valójában Bahreinnek hamarabb elfogyott a pénze, úgyhogy a munkát szaúdi fejezte be. Érthető, hogy ezek után az építmény nem a néhai bahreini emír, hanem a szaúdi hídember, Fahd király nevét viseli. A hídon félúton, egy szigeten van a határ, melynek mindkét oldalára egy-egy kilátótoronyot építettek. Odafönt, a bahreini oldalon, a szocializmus aranyéveit idéző rekvizí- tumok közepette hörpinthetjük fel a hírhedten pocsék kávét (mely valószínűleg csak azért fogy, mert benne foglaltatik a toronybelépő árában), miközben ábrándozva leshetjük, ahogy Arábia fölött le- hanyatlik a nap. Bahreinben rengeteg szaúdit látni, hisz ők ide járnak szórakozni. Itt ugyanis sok mindent lehet, amit a szomszédos Nagytestvér nem enged: van mozi, a bárokban pia és vezethetnek a nők (ha autózásra adjuk a fejünket, nem árt vigyázni ezekkel a fekete asszonyokkal, akik óriás dzsipjeikben élesben gyakorolnak a bahreini utakon). Még hastáncra, meg egyebekre kapható, főleg orosz lányokat is importálnak. Ahogy leszáll velük a repülőgép, előkerülnek a púderes dobozok, fésűk, pacsulik: szomorú látvány, ahogy kapkodva igyekeznek vonzóvá tenni portékájukat. Van köztük olyan kislány, aki nem több tizenhárom évesnél... Ismerkedés találomra Nagy a szabadság, de a mozifilmekből azért itt is kivágják a pucér néniket. Még a Charlie angyalaiban is találnak kiherélnivalót. A hangmérnöknek is van dolga: ő a csúnya szavakat operálja ki. Elég mókás, ahogy az öblösen szitkozódó amcserikai színésznek időnként elnémul a hangja, miközben minden épeszű ember le bírja olvasni a szájáról, hogy mit akar. Errefelé többek közt úgy ismerkednek az emberek, hogy találomra felhívnak egy telefonszámot, lehetőleg az éjszaka közepén. Bemutatkoznak, megkérdezik, hogy vagy. A járatlan elcsodálkozik, hogy hiszen ismerjük mi egymást, mire a frappáns felelet: épp most ismerjük meg! A titkos telefonokon, esetleg nyilvános helyeken, nagy társaságban szervezett találkákon kívül a szerelmes párocskáknak nincs túl sok lehetőségük az együttlétre. A kényszerhelyzet eredménye, hogy szinte minden évben fulladnak meg fiatalok úgy, hogy a légkondi miatt járó motor mellett, egy kocsiban szeretkezve éri őket a szomorú vég. Széltorony A leginkább kozmopolita Bahrein- sziget mellett érdemes átmenni a régi fővárosba, Muharraq szigetére is. Itt nem csak mi bámészkodhatunk, de rajtunk is elámulnak, hisz errefelé ritkaság a fehér ember. Egy szépen felújított arisztokrata házban megcsodálhatjuk a tradicionális arab építkezés minden esztétikumát és praktikumát. Ki lehet próbáim a ma már kevés helyen látható remek találmányt, a széltornyot is. Ügyes szerkezet ez az ősi légkondi: a nappali fölé magasodó, négy oldalról nyitott torony, mely a legenyhébb szélmozgást is befogja, és a lenyitható fa mennyezeten át a lakótérbe vezeti. A levegő kellemesen átjárja a házat, és elviselhetővé teszi a kibírhatatlan hőséget a nyári hónapokban. Persze ma már nem építenek széltornyot, hisz mindenhol ott az elengedhetetlen klímaberendezés. Nem is lehetne másképp kibírni a nyári időjárást. Júniustól szeptemberig nem ritkán 50 fok van, és 90%-os páratartalom. Ilyenkor ajánlatos nagy ívben elkerülni Bahreint, mert olyan, mint egy kifordított gőzfürdő: az utcára kilépve szó bennszakad, hang fennakad, azonnal három liter pára csapódik le az ember testén, és hosszú percekre bepárásodik a szemüveg. Olyankor persze a tenger is az elvi- selhetetlenségig felforrósodik, bár amúgy is alkalmatlan fürdőzésre, mivel mindenütt bokáig ér. A flamingók meg a kormoránok persze más véleményen vannak: kéjesen dagonyáznak a sekélyesben. Látásukra megjöhet a kedvünk a csinos kis vadasparkhoz. Főleg, ha tudjuk, hogy az itt éldegélő mindenféle gazellák, antilopok, struccok és egyéb jómadarak között megtalálhatjuk az állatok királynőjét, az arab oryxot is. Hosszú szarvú, krémszínű, elegáns állat, ha igaz, ő az egyszarvúról szóló legenda hőse. Olyan párhuzamos a két szarva, hogy oldalról nézve tényleg egynek látszik. Sajnos kihaló- félben van, vadon már nem él. Arab sejkek viszont még tartanak ilyen csoda-csordákat, hobbiból. Bahreinben őfelsége Sejk Hamad bin Isza al-Kalifa, és legközelebbi rokonai uralkodnak. Magas körökben szokásos, hogy a rangban alacsonyabb orron csókolja a felette állót. A procedúra különösen szórakoztató, amikor két ország egyenrangúnak számító vezetője találkozik. Ilyenkor tiszteletük jeleként, egymást túllicitálva igyekeznek elérni a másik orrát, és hosszú snittek tanúsítják a híradóban, hogy rendszerint a magasabb győz. Az uralkodó nagy reformernek számít. Egy éve összeállított népének egy alkotmányt, melynek elfogadásáról a térségben egyedülálló módon nők is szavazhattak, kikiáltotta a királyságot, s nemrég bevezette a következő újítást: a választásokat. Őfelsége bizalomgerjesztő arcképe ott mosolyogott mindenütt: óriásposztereken, épületek falán és a lakásokban is. Szereti népét, s a nép láthatólag viszontszereti. A néhány napra idelátogató, vastag pénztárcájú turista minden bizonnyal az tapasztalja majd, amit az egykori hajósok: hogy Bahrein maga a földi paradicsom, ahol mindenki gazdag és elégedett. Azonban a felszínen gondtalan és általános jólétnek örvendő országban nagyon is létező probléma a szegénység, a munkanélküliség. A nyugat felé viszonylag nyitott Bahreinben sokan tisztában vannak a jogrendszer hiányosságaival - például a nők még ma sem lehetnek itt ingatlan tulajdonosai. A jelentős vagyoni egyenlőtlenséget pedig vallási különbségek is bonyolítják: a helyi muszlim lakosság nagyobbik (és szegényebb) része síita vallású, az uralkodó réteg viszont szunnita. A bahreini társadalom korántsem mentes a belső feszültségektől, amit a néhány évvel ezelőtt országszerte kirobbanó véres zavargások is bizonyítottak. A rendbontást a haderő segítségével gyorsan „elsimították“, ám a Bahreinről szóló érvényes ítéletek megalkotásához biztosan nem a királyi média és a kézi vezérlésű imázsköz- pont a legmegbízhatóbb forrás. Egy éve, az alkotmány kiállításának alkalmából sok politikai fogoly amnesztiát kapott, és hazatérhettek a száműzöttek, azonban az ellenzéki gondolkodás még mindig nem túl divatos. Az viszont kétségtelen, hogy Bahreinben a változás szele fújdogál.
