Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-28 / 149. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 28. Varsóban az elmúlt napokban színházat játszott a világ. De történt más is a vén hársfák alatt, azt viszont az élet írta. Ha nyugszik a politika, forrponton a gazdasági élet. Lengyel, magyar két jó színész nás címmel. Witkiewicz (a nálunk is jól ismert Rozewicz, Mrozek, Gombrowicz és Witkacy mellett) a lengyel modern dráma egyik legje­lesebb alakja. Külföldön ritkán játsszák műveit, hazájában annál gyakrabban. Abszurd drámája a varsói fesztiválon is komoly sikert aratott, hiszen a darab erős társa­dalombírálata napjaink Lengye­lországára is érvényes. Ahol ugyan bódítóak a virágba borult hársfák, de a „kijózanodás” sem Witkiewicz (a nálunk is jól ismert Rozewicz, Mrozek, Gombrowicz és Witkacy mellett) a lengyel modern drá­ma egyik legjelesebb alakja. Külföldön rit­kán játsszák műveit, hazájában annál gyak­rabban. Abszurd drá­mája a varsói fesztivá­lon is komoly sikert aratott, hiszen a da­rab erős társadalombí­rálata napjaink Len­gyelországára is érvé­nyes. Ahol ugyan bó­dítóak a virágba bo­rult hársfák, de a „ki­józanodás" sem várat sokáig magára. várat sokáig magára. A fesztivál első felében ugyanis három tünte­tés jutott három napra. Nekem a harmadik jutott: egy frissen meg­nyílt bank előtt „munkát, kenye­ret” skandált a rendőrökkel körbe­vett tömeg. Golyóálló mellény azonban csak azokon a fekete egyenruhásokon volt, akik a ban­kot képviselő mintegy húsz fős csa­patot „őrizték”. A pénzintézmény emberei kezében is volt egy jókora tábla. „Nyaljátok ki a seggünket!” Szó szerint ez állt rajta. az Akadémia udvara. Csapolt sör és roston sült krumpli meilett pe­dig hajnalig is el lehet csevegni, képzeletbeli és immár megszüle­tett előadásokról, biztos és bi­zonytalan lépésekről, klasszikus és mai szerzők darabjairól, sze­gény és gazdag előadásokról be- szélni-vitázni. Jan Englert boldogan vette tudo­másul: a fesztivál résztvevői, épp a több napra szóló meghívás révén, olyan szellemi és érzelmi pluszt kaptak a nagy múltú Akadémia fa­lai között, amely megadja a szüksé­ges löketet nem könnyű pályakez­désükhöz. Egyvalamiben ugyanis műiden főiskolás sorsa közös: Mad­ridban vagy Mexicóban ugyano­lyan nehéz szerződéshez jutni, mint Helsinkiben vagy Budapesten. Őszintén irigylem azokat, akik a fesztivál összes előadását láthat­ták. Az „ahány ház, annyi szokás” ugyanis Varsóban most azt jelen­tette: „ahány csapat, annyi él­mény”. Az általam látottak közül a brünni- ek produkciója emelkedett ki az él­mezőnyből. A Martin Cicvák ren­dezte Anyegin (a nagyszerű Denny Ratajskyval a címszerepben) amel­lett, hogy vizsgaelőadás, érett, ki­forrott, nagyszínházi produkció le­het. Cicvák (Jiíí Stary társaságá­ban) remek adaptációt készített Puskin művéből. A színház forma­nyelvét pontosan érző, színészeit nagyszerűen vezető fiatal rendező tudja, mikor, hol kell megszólalnia a zenének, megjelennie egy-egy új elemnek. Hatásosan bánik a fény­nyel, a függönnyel, előadása tele van jobbnál jobb ötletekkel. Lensz- kij (Ondíej Novák) és Anyegin pár­bajának drámai pillanatában pél­dául, amikor eldördül a fegyver, Tatjánára (a sugárzóan érzéki Pet­Tatjana, Olga és a Barát (Petra Hrebícková, Katerina Vajnarová és Jan Adámek) Próbálnak a moszkvaiak. Középen a Platonovot alakító Vlagyimir Bjelosztockij ra Hrebícková) ráborul a könyves­polc. Az a könyvespolc, amely mel­lett korábban Anyegin olvasgatott ráérősen. Frank Wedekind darabjával, A ta­vasz ébredésével léptek közönség elé a bolgárok. Eredeti, újszerű ér­telmezésükkel, energikus, felsza­badult játékukkal már az első per­cekben megfogták a közönséget, s nemcsak tehetségükkel - szusszal is bírták végig. S ami ugyancsak fontos: depresszió helyett hatal­mas életerő és a groteszk szépsége vitte-sodorta a darabot. A finnek háromtagú csapatát a Szólista címszereplője, Cecile Orb- lin „vezényelte”. Rendezés, kore­ográfia, színpadkép - mind az ő munkája. Cecile Orblin varázsos, karizmatikus egyéniség. ízig-vérig színésznő. Remek a humora, sú­lyos a drámai ereje, nagyszerű a „beszélőkéje”. Lenyűgözően mesé­li el ugyanis, hogyan került fel egy eldugott kis heíyről Helsinkibe, milyen körülmények között lakott egy tenyérnyi kis szobában, ahol még a mosakodás is komoly ne­hézségekbe ütközött, milyen lelki próbákat kellett kiállnia, míg meg­mutathatta, hogy valójában mit tud. Egy ifjú színésznő első lépései a pályán - a performance minden pluszával és mínuszával. A már jól ismert, lerongyolódott, napok óta az ágyában heverő, ápo­latlan Platonov helyett egészen más megvilágításban láttatták Csehov hősét a moszkvai főiskolá­sok. Vlagyimir Bjelosztockij Plato­nova elegáns,jó megjelenésű, szép arcú és arányos alkatú férfi, aki a női nem áldozatává válik. Szergej Golomazov rendezésében az is új­szerű, hogy Szonya félje is már- már szerelemmel szereti Platono­vot, hiszen szelleme és tehetsége valósággal elkápráztatja őt. A pozsonyiak Incidensét, amely­nek Gál Tamás és Olasz István sze­mélyében két magyar szereplője is volt, valamint a budapesti főisko­lások előadását, a Chioggiai csete­patét nem láthattam. Az előbbit érkezésem előtt, az utóbbit épp elutazásom idejében játszották. A szlovákiaiakról elismerően be­szélt, a magyarokat kíváncsian várta a soknemzetiségű közönség. Jól választottak darabot a krakkói­ak: Witkiewicz Cipészek című da­rabját játszották A harmadik felvo­SZABÓ G. LÁSZLÓ H ársillattal hódít a len­gyel főváros. Varsó ut­cáin dús lombú fák ölelkeznek a rekkenő ■■■■■■■ nyárban. Június hava itt a hársfák hava. A lengyelek azonban színházi előadásaikkal is hódítani tudnak. Varsóban most Jan Englert rende­zése, a Szentivánéji álom a sláger. Friss, szilaj, lüktető előadás. Fris­sek és szilajok a színészek is. Még főiskolások. Pár napig. Az új évad­tól kezdve azonban már társulati tagok. Jan Englert álmában Titá- nia és Oberon, akárcsak Puck, színházi szellemek. Ebben az előadásban a szerelmi történet szálai ugyanis nem az erdőben, hanem a színpadon kuszálódnak össze. Jan Englert a varsói Színházművé­szeti Főiskola rektora. „Főállás­A fesztivál rendezői nem egy-két napra hívták meg őket, hi­szen tudják, a „két napra jöttünk, ját­szunk egyet, és már megyünk is tovább" rendezvények épp at­tól az élménytől foszt­ják meg a pályájuk elején álló színésze­ket, amely célja kell, hogy legyen egy ilyen ifjonti színházi találko­zónak. ban” azonban színész. Mégpedig ismert és elismert, külföldi pro­dukciókban is sokat foglalkozta­tott színész. Színpadi alakításai közül III. Richárdot említi első­ként, filmjeinek száma már a nyolcvanat is meghaladta. A ma­gyar közönség Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Halál sekély vízben című filmjében láthatta, pályafutá­sának egyik legnagyobb lehetősé­gét azonban a Vilo Radev rendezé­sében készült Elkárhozott lelkek című bolgár filmben kapta. Sze­rény, rokonszenves ember. S ahogy most kiderült: szervező- készsége is első rangú. Abból az al­kalomból ugyanis, hogy az idén hetvenéves a varsói Színművészeti Főiskola, nemzetközi fesztivált rendezett az intézmény falai kö­zött. A lengyel főváros ezekben a napokban így aztán teljes erejével eme rendezvényt élteti. Az ősz ha­jú, de még mindig fiatalos küllemű rektor úr Varsó kilenc színházát bérelte ki (nem kis pénzért!) a fesztivál csaknem húsz országból érkezett előadásainak. így pár nappal azután, hogy például a var­sóiak Pozsonyban, a színművészeti főiskolások itteni, kétévente meg­rendezett találkozóján mutatták be Szentivánéji álmukat, a múlt hét szombatján már ismét otthon játszottak - nem csak európai tár­saik előtt. A varsói fesztiválon ugyanis, amelynek fő védnöke Aleksander Kwasniewski, Lengyel- ország köztársasági elnöke, a két hazai, a varsói és a krakkói, vala­mint a budapesti, a brünni, a po­zsonyi, a zágrábi, a moszkvai, a szentpétervári, a helsinki, a szófi­ai, a madridi, a palmi (Olaszor­szág), a glasgowi, a vilniusi, a dar- tingtoni (Nagy-Britannia), a berli­ni, a liege-i (Belgium) és a ramat- gani (Izrael) növendékek mellett még Mexico City ifjú színészei is részt vettek. A csapatok azonban a bemutatkozás lehetőségén kívül egymás megismerésére is lehe­tőséget kaptak. Tudniillik a feszti­vál rendezői nem egy-két napra hívták meg őket, hiszen tudják, a „két napra jöttünk, játszunk egyet, és már megyünk is tovább” ren­dezvények épp attól az élménytől fosztják meg a pályájuk elején álló színészeket, amely célja kell, hogy legyen egy ilyen ifjonti színházi ta­lálkozónak. Hogy a növendékek lássák s hallják egymást, betekint­hessenek különböző kultúrákba, műhelymunkákba, és ennek kö­szönhetően is gazdagodjon szak­mai tudásuk, játékstílusuk. A len­gyelek pedig minden téren szív­élyesek, vendégszeretők. Az Alek­sander Zelwerowiczról elnevezett varsói Színházművészeti Főiskola (Akadémia Teatralna) boldogan tárta ki kapuit a busszal, vonattal, repülővel érkező, lelkes, nyitott, barátkozni vágyó és minden újra, másra fogékony, tehetséges fiata­lok előtt. Meg is telt minden este yjry^N UULAl Szerkesztők: Mislay Edit (tel. 02/582 383 13), Szilvássy József, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom