Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-24 / 145. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 24. Kultúra Értékelés és eredményhirdetés a XXXIX. Jókai Napokon: „a zsűri nyugodt szívvel adta ki a díjakat" Fesztivál. Hangulat? A fődíjat a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad kapta a Bernarda Álba háza című előadásért (Czékus Péter felvétele) A XXXIX. Jókai Napok utolsó versenyprogramjára is sor került pénteken, ez pedig T. Pataki László Békák és bolon­dok című kor társ darabja volt. Mint utóbb kiderült, a darab előbb epikus formában készült el, és a színpadi át­dolgozás során nem történt különösebb erőfeszítés, hogy a dialógusokra szétírt szöveg drámává esztétizálódjon. KOCUR LÁSZLÓ A losonci Kármán József Színház tagjai (nem csak amatőr mércével mérve) kiváló alakítást nyújtottak, Csák István különdíjban is része­sült, de sajnos, amit elő kellett ad­niuk, az inkább politikai klapancia volt, semmint „kortárs dráma”. A Forrás e havi számában Németh Zoltán vetette fel, hogy a rendszer- váltásnak nem készült még el a re­génye. A drámája sem, legalábbis ez most nem az volt, az biztos. Ki­váló képességű embereket láttunk egy unalmas darabban. Az esti - egyben utolsó - vendég­előadás, a Kistarcsai Ördögi Kör (a magyarországi Országos Diákszín- játszó Fesztivál győztese) produk­ciója - Romankovics Edit Rend­szerben című „virtuális misztéri­umjátéka” - kiemelkedő volt. A Voltak olyan napok, amikor délután nem tör­tént semmi. szervezők szerint a vendégelőadá­sok célja az volt, hogy a versenyző csapatok tanuljanak a látottakból. Nos Sereglei András rendezéséből bizton tanulhattak. Bár a műélve­zetet csökkentette, hogy a darab végén már behallatszott a lent nó- tázók hangja. Míg Pál Pál vergő­dött a Rendszerben, azt lehetett hallani, hogy Az a szép, az a szép. E sorok írója ellenérzéssel viselte­tik az idősebb generáció „bezzegelő” tagjai iránt, de vissza­gondolva az elmúlt napok történé­seire: a XXXIX. Jókai Napokon túl sok volt a „bezzeg”. S ha már tizen­éves színjátszóktól is azt hallani, hogy bezzeg „régen” volt zsíros ke­nyér, bezzeg „régen” volt táncház, bezzeg „régen” voltak felolvasóes­tek, bezzeg „régen” minden este volt buli, bezzeg „régen” több cso­port volt, bezzeg „régen” megnéz­ték egymást a fesztiválozók stb., akkor ott valami baj van. Ahogy az egyik esti előadás előtt fél órával az előcsarnokban kávézó tudósító­AZ MKKI HÍREI A Szobor és objekt című kiállításso­rozatot már 7. alkalommal rendezik meg. A Pozsony város utcáin, terein és különböző galériáiban tervezett kiállításon az idén Magyarországról Saxon Szász János és Körösényi Ta­más műveit láthatják. Saxon Szász János műveivel az idén Komárom­ban és Pozsonyban is találkozhatott a nagyközönség, hiszen Komárom­ban önálló kiállítása volt, Pozsony­ban pedig a MADI-kiálíításon szere­pelt. Körösényi Tamás szobrászmű­vész alkotásait először láthatjuk Po­zsonyban. Az 1953-ban született művész 1990-től a Magyar Képző- művészeti Főiskola tanára, majd 1999-től tanszékvezető tanára. Körösényi Tamás a hetvenes évektől van jelen a kortárs magyar képző- művészetben. Műveit a pop-art, a minimal art és a koncept-art hatá­rozta meg, s eljutott az autonóm plasztikáig. Alkotásait most a po­zsonyi Pálffy-palota udvarában te­kinthetik meg az érdeklődők. A Szo­bor és objekt kiállítás megnyitói jú­nius 27-én: 15.00 - Grassalkovich-palota kertje 16.00 - Lengyel Intézet 17.00 - Médium Gáléria 18.00 - Városi Galéria, Pálffy-palota 19.00 - Zichy-palota, Z Galéria. A kiállítás főrendezői: Pozsony- Óváros, Artlines nak egy kedves nyugdíjas nénike megjegyezte: „Kedveském, mikor én voltam annyi éves, mint maga, nem lehetett jegyet kapni a »szakiházba«. Azon ment a vita, hogy egy csoportból mindenkit beengedjenek vagy csak két em­bert.” S ezt később a zsűri elnöke is elmondta a szombat délelőtti, „negyedház” előtt tartott, az üre­sen tátongó sorok miatt rezignált­ra hangolt beszédében. Hizsnyan Géza színikritikus úgy fogalma­zott, hangulatát leginkább a színé­szi mesterség ősi szimbóluma, a sí­ró és nevető maszk fejezi ki hitele­sen. Hizsnyant - és nem csak őt - elszomorította, hogy csak hét cso­port indult a megmérettetésen, s hogy ebből a három felnőtt cso­port előadása finoman fogalmazva a várakozások alatt maradt. A zsűrielnök ugyancsak hiányolta a nézőket, emlékeztetett azokra az időkre, mikor „egy-egy Szép Szó előadáson még a falakon is lóg­tak”, s veszteségként könyvelte el a „régi motorosok” - a komáromi Gimisz, az ipolysági József Attila Színpad, vagy a kassai X Iparista Kisszínpad - távolmaradását. Véle­ménye szerint az idei fesztivál mel­lőzte a fesztiválhangulatot. Pozitívumként emelte ki, hogy a négy versenyző diákcsapat színpadi mozgásában, technikájában szá­mottevő fejlődés ment végbe, ez pe­dig azt jelzi, hogy ezeknél a társula­toknál folyamatos „munka van”, ha pedig „a fiatalok folyamatosan dol­goznak, akkor van jövő”. Hizsnyan szerint az amatőr színjátszó moz­galmat úgy lehetne (ki)teijeszteni, ha a fesztiválon jól szereplő csopor­tok felkeresnék előadásaikkal az ál­talános és középiskolákat, erre azonban kevés esély van. Összevetve az idei Jókai Napok programját egyéb fesztiválok, pl. az alig több, mint egy hete befeje­ződött Pécsi Országos Színházi Ta­lálkozó programjával, azt mond­hatjuk, kevés volt az ún. off- program, nagyok voltak a lyukak a műsorszerkezetben. Voltak olyan napok, amikor délután nem tör­tént semmi, ilyenkor a délelőtti és a hétkor kezdődő esti előadás kö­zött lehetett beszélgetni meg jár­kálni a városban, na de ez nem iga­zán konstruktív program, és ne­hogy már az legyen a Jókai Napok délutánjainak fő programja, hogy a résztvevők elmennek a strandra. Szabó Csilla, a Pódium Színházi Társaság titkára a fesztivál Vissz­hang című lapjában tavaly azt nyi­latkozta: „próbáltunk egy olyan formát kitalálni és véghezvinni, mely inkább az erőteljes szakmai fórum felé viszi az amatőr színját­szó fesztivált”. Ha már jelen van az amatőr színjátszók krémje, ha egyesek szabadságot vesznek ki, hogy jelen lehessenek a fesztivá­lon, akkor érdemes volna több szakmai programot biztosítani, egyben motiválttá tenni őket az azokon való részvételre. Úgy gondoljuk, a város polgársága és az új színfoltot jelentő egyete­misták - a már említett PÓSZT egyik fő célcsoportja - nem voltak „eléggé” megszólítva. Mert azt ne gondolja senki, hogy reklámokkal agyonbombázott korunkban az, ha az emberek a sajtóból és a pla­kátokról értesülnek egy esemény­ről, elég ahhoz, hogy résztvevőivé is váljanak. Ma egy politikai pártot ugyanazokkal a technikákkal ad­nak el, mint egy mosóport vagy fogkrémet. A marketing szempont­jából miért lenne más egy kulturá­lis esemény?! Közönség híján a fesztiváljelleg vész el. S még mielőtt rátérnénk a díjazot­takra, tegyünk említést a lelkes kis csapatról, mely a fesztivál lapját, a Visszhangot szerkesztette, Bárány János vezetésével. Lelkesedésből nem volt hiány, de az első pillan­tásra nyilvánvaló, hogy a tavalyi, Ha „a fiatalok folyama­tosan dolgoznak, akkor van jövő”. digitális fényképezőgépekkel, szkennerrel felszerelt szerkesztő­ség színesebb, izgalmasabb lapot készített. A szervezőknek minden­képpen el kell gondolkodniuk azon, hogy a jövő évi jubileumon inkább egy regionális lap vagy in­kább egy iskolaújság színvonalán működő lapot szeretnének. Hizsnyan Géza azzal fejezte be be­szédét, hogy „a zsűri nyugodt szív­vel adta ki a díjakat”. Lássuk, kik­nek tapsoltunk! Fődíj: Fókusz Diákszínpad - Dunaszerdahely, a Bernarda Álba háza című előadásért. Nívódíjat felnőtt kategóriában nem adtak ki, a diák színjátszó együttesek nívó­díját egy új felfedezett, a fesztivá­lon idén második alkalommal részt vevő szenei Teátrum Diák­színpad kapta. Ők a népszerű ka­maszregényt, Adrian Mole titkos naplóját alkalmazták színpadra. Az évek során nyújtott kiemelkedő teljesítményéért a füleki Zsákszín­ház tagja, Mede Gabriella (idén Mirigy a Csongor és Tündében) életműdíjat kapott. A legjobb női szereplő idén a dunaszerdahelyi Tarr Csilla, a legjobb epizódsze­replő a füleki Kerekes Blanka volt. Színészi teljesítményéért a zsűri elismerésben részesítette Misad Leilát (Fókusz) és Kovács Nikolet­tet (Teátrum), színészi teljesítmé­nyéért a nyári színjátszó- és rende­zőképző táborban való részvétel­lel jutalmazta Fekete Gábort (Ap­ropó) és Szegi Szabolcsot (KESZInpad). A Csémy Éva által felajánlott, legkreatívabb elő­adásnak járó díjat a Teátrum Di­ákszínpad, Csáky Pál díját Csák István, a losonci Kármán József Színház művésze kapta. Ferenczy Anna-díjban idén Laboda Róbert (Apropó) részesült. A zsűri külön elismerésben részesítette a feszti­vál hangulatának és színvonalá­nak emeléséért és kiváló színészi teljesítményéért Khéli Bálintot, a Nánai Színjátszó Csoport művé­szét. A fesztivál Jókai Mór szobrának megkoszorúzásával zárult. Juraj Melis szobrászművész régi és legújabb munkáiból nyílt kiállítás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában. Munkái szeptember 29-ig láthatók a Vízikaszárnya udvarán, valamint az Esterházy-palota alagsorában. Juraj Melis: Környezet II. 1970-1971 (Képarchívum) Légy jó mindhalálig! Királyhelmec. A sárospataki Beszterczey Művészeti Magániskola és a 8-kor Színház ma 19 órai kezdettel mutatja be a Királyhelmeci Mű­velődési Központban a Légy jó mindhalálig! című musicalt, (d-g) Megnyílt az autósmozi a tónál Zempléni tó. Idén sem panaszkodhatnak majd a mozirajongók és filmkedvelők, ugyanis péntek este ismét megnyitotta kapuit Szlovákia legnagyobb szabadtéri mozija. A szervezők szerint a vetítéseken kívül humoristák és a tévéből ismert személyiségek gondoskodnak majd arról, hogy senki sem unatkozzon, akit a hű­sítő vízen kívül más is érdekel. Augusztus közepén első alkalom­mal rendezik meg a Country nyár 2002 elnevezésű fesztivált. Mostantól a mozirajongóknak egyetlen este sem kell unatkozni­uk, ugyanis a legújabb, legakciódúsabb filmeket vetítik a szabad­téri moziban. Azoknak, akik autóval érkeznek, nem kell aggódni­uk a parkolóhely miatt, ugyanis a rég elfeledett autósmozi is megelevenedett, tehát a filmet az autóból lehet majd nézni. A tó melletti szabadtéri mozi még a nyolcvanas évek derekán épült, s a 3 és fél ezres befogadóképességével jelenleg is a legnagyobb egész Szlovákiában, (dg) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZL OVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus: Maria Callas 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Eurothalia - III. Richárd (Litván Nem­zeti Színház) 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Zorba, a görög 18.30 MOZI POZSONY HV1EZDA: Álmok útján (amerikai) 16, 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Lázadók és szeretők (cseh) 21.15 MLADOSÍ: Amélie csodálatos élete (francia-német) 15.15,17.30, 20 MÚZEUM: Korcs szerelmek (mexikói) 17.15, 20 OBZOR: A zongoratanárnő (oszt­rák-francia) 18, 20.30 TATRA: Eredendő bűn (amerikai) 16,18.15, 20.30 ISTROPOLIS: Pókember (amerikai) 11.30, 14.30, 17.30, 20.30 Penge 2 (amerikai) 15.45,18.15,20.45 Mulholland Drive - A sötétség útja (amerikai) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: E. T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 17.30 Korcs szerelmek (mexikói) 18 Kate és Leopold (amerikai) 18 Kikötői hírek (ameri­kai) 18.30, 20.30 Wasabi - Mar, mint a mustár (francia-japán) 20.45 Vadméhek (cseh) 20 KASSA DRUZBA: Betépve (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kikötői hí­rek (amerikai) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Penge 2 (amerikai) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Star Wars II. - A kiónok támadása (ameri­kai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Csokoládé (amerikai) 16.15, 18.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-ameri­kai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) 19 AMFITEÁTRUM: Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) 21.30 LÉVA - KERTMOZI: Vanília égbolt (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 14.30,16.30,18.30,20.30 Jégkorszak (amerikai) 13, 14.45, 16.30, 18.15, 20 Monte Cristo grófja (angol-amerikai) 14.45,17.15,19.45 Nevem Sam (amerikai) 15, 17.30, 20 Pánikszoba (amerikai) 20.15 Pókember (amerikai) 13, 15.20, 17.40, 20 A Skorpiókirály (amerikai) 16, 18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) 14.45,17.30,20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14 Tiszta ügy (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Traffic (német-amerikai) 14, 17, 20 Végszükség (amerikai) 18 Vidocq (francia) 13.30,15.30 Tematikai sokszínűség az Atelier idei második számában Az őskortól napjainkig LAPISMERTETŐ Az Atelier művészeti folyóirat idei második száma egy-egy írással az ókor művészetét, a szakrális művé­szetet, a gobelinművészetet és a né­pi iparművészetet is érinti. Az idol az őskor művészetében című írásá­ban Ratimorsky Piroska a korai kő­korszakban létrejött szimbólum- rendszerrel, a plasztika/bálvány ke­letkezésével foglalkozik. Rövid átte­kintés ovlasható a komáromi görög­keleti templom történetéről, továbá Farkas Veronika a templom iko- nosztázát ismerteti. Darázs Rozália szobrászművész a Címertervezés cí­mű írásában a heraldika rövid törté­netét mutatja be. A lap megemléke­zik a száz éve született Rauscher Györgyről, Winkler Oszkár építész­ről, bemutatja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának 2001-es nívódíjasát, Lipcsey György szobrászművészt. Kubicka Kucsera Klára művészettörténész bemutatja az Uherské Hradistében élő Stefunková Szabó Erzsi festőmű­vészt, akinek jelenleg a duna­szerdahelyi ArtMa Galériában lát­ható kiállítása. A lap ezúttal Szűcs Édua karikatúráiról, A Magyar Szobrász Társaság dunaszer­dahelyi, Kurilla Gábor Viktor loson­ci, Vida Zsuzsa komáromi kiállításá­ról közöl recenziókat, (tébé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom