Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-19 / 141. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 19. KOMMENTÁR Elég egy rossz szó SIDÓ H. ZOLTÁN A kimondott szónak súlya van. Különösen, ha a nyilatkozó mögött hatalom, áll vagy befolyása van. E közhelyszerű megállapítás valóság- tartalmáról legutóbb Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke győződhetett meg. A jegybank elnöke június elején azt mondta, pénzintézete nem tenne semmit, ha a korona árfolyama süllyedne. Bejelentése nyomán az állandóan ideges, minden apró rezdülésre tüstént reagáló pénzpiac azonnal leértékelte a koronát: két nap leforgása alatt 60 fülérrel gyengült a mérvadó euróhoz viszonyítva. S ha már a korona egyszer lejtőre került, akkor nincs megállás. A jegybank azóta sem tudja behúzni a fékeket, először a múlt hét derekán, majd hétfőn kétszer, végül tegnap vetett be eurómilliókat a kedvezőtlen folyamat megállításáért. Lám, egyetlen óvadan bejelentés eddig mintegy 100 millió eurójába került a központi banknak s rajta keresztül az államnak. Ez is jelzi, a Dzurinda-kabinet négy évig tartó igyekezete a gazdaság megreformálására csupán felemásra sikeredett. A megszorító intézkedések, a nadrágszíjon új lyukakat ütő döntések mindössze átmenetilegjavítottak az ország helyzetén. A gazdaság olyannyira ingatag lábakon áll, hogy már több rossz hírt, meggondoladan véleményt nem tud elviselni megroggyanás nélkül. Összességében a közelgő őszi parlamenti választások bizonytalan végkimenetele, a jegybanki elnök indokolatlan magabiztossága és a kormány felelődén gazdálkodása az elmúlt hetekben a korona árfolyamának eséséhez vezetett. Elemzők úgy látják, a folyamatnak koránt sincs vége, a pénzügyminiszter szerint azonban a választások után stabilizálódik a helyzet. Apropó, választások! Senki sem tudja megmondani, hogy a szeptemberi vokscsata müyen hatással lesz az ország gazdaságára. Már most hallani olyan rémhíreket, hogy a korona 50 százalékot veszít majd az értékéből, mások szerint némi ingadozás után visszaáll a megszokott kurzus. Kár találgatni. Csupán egy dolog bizonyos, ez pedig a bizonytalanság. Ilyen helyzetben pedig szinte törvényszerű, hogy a polgárok az euró vagy a dollár felé fordulnak. JEGYZET Nőlc, halál, sebesség SZABÓ GERGELY Gyermekkoromban két dolog foglalkoztatott: a nők és a sebesség. Ugyanolyan titokzatosnak tűntek számomra a lányok és bármilyen gép, amely képes volt tíz kilométeres óránkénti sebességet túüépő egyenletes mozgásra. Azóta eltelt tíz év. A nőkre azóta is félelemmel vegyes tisztelettel néztem. Számomra a női lélek megfoghatatlan, titokzatos, kiis- merhetetíen. Álltam már felém repülő tányér előtt, felém zúduló veszekedéssorozat előtt, átéltem már több hisztérikus rohamot, és még mindig döbbenten álltam, megigézve a logika és a józan ész minden törvényét felülmúló gon- dolatvüágtól, amely a nőkre jellemző. Tíz év alatt megtanultam elég tisztességesen vezetni. Vezettem már roskatag Ford teherautót, ültem Trabant volánjánál. Imádtam, ahogy a bolyi mezőn rohant velem a „Pionierka” motor, és süvöltött a fülem meüett a szél. Amerikában vezettem Jaguárt, jócskán túllépve a barátságos sebességhatárokat. Még így is döbbenten állok egy járműcsoda előtt, amelynek elég egy pöccintés, és máris százhatvannal száguld. Még mindig csodálom a gépet, amely oda visz, ahová akarom, és olyan gyorsan, ahogyan csak akarom. Nem csoda, hogy ha a saját halálomra gondolok, akkor az vagy a nőkkel kapcsolatos - félre a perverz fantáziát: én csupán azon álmodozom, hogy kedvesemmel kézen fogva ugrunk egy szakadékba -, vagy pedig szeretnék egy vadászgéppel teljes sebességgel szétkenődni egy sziklafalon. Múlt szombaton azonban rájöttem, hogy létezik egy olyan halálnem, amellyel mind a két általam tisztelt csoda egyszerre szerepel. Rossz ómen: már reggel egy fűmen gondolkoztam, amelyben a főhős elvágja egy nő torkát, hogy megmenthesse a íuüadástól, én meg azon morfondíroztam, hogy hasonló helyzetben képes lennék-e hasonlóra. Szinte két hajszálon múlt, hogy rákényszerültem. Au- tóbrummogás, motorbicikli-zú- gás. Szép nyári este, kinn, falun. Fékcsikorgás, hatalmas dörrenés, süket csönd. Emberek szaladnak egy behorpadt oldalú autó és egy felborult motorbicikli felé. A földön feküdt egy lány, és nyöször- gött. Amikor lerángattuk róla a súlyos motort, és megpróbáltuk legalább annyira elvinni, hogy ne rá folyjon a benzin, egyfolytában csak a halálra gondoltam. Amikor tartottam az egyik térdét, hogy ne mozogjon, egyfolytában csak a női szépségen gondolkoztam. Akkor fogadtam meg, hogy az egész hülyeség, nem akarok meghalni. Szakadékba nem akarok ugrani, és vadászgéppel sem akarok szétkenődni. Karambolban egy szép nővel meg pláne nem. WWW.UJSZO.COM Ad: Interjú Huncík Péterrel ♦ Nagyon jó cikk! Erről írok már két éve: kommunikálni, érvelni, ismerni a történelmet, megtanulni a retorikát, a többségi nyelv használatát. Nagyon fontos, hogy ne csak részesei legyenek képviselőink egy üyen tanfolyamnak, hanem alkalmasságukat hagyja is jóvá egy bizottság. Ez legyen a feltétel, hogy bekerüljenek a biztos befutók közé. Bele kell vernünk képviselőink fejébe, hogy nekik többet kell nyújtaniuk, mint másoknak. Rájuk mindig elfogultan és kritikus szemmel néz a média, a nyilvánosság. László ♦ Az MKP-nek van 3-4 húzóembere, a többiek kuksolnak mellettük. Az MKP-ból így egy jó hűségpárt lett. De nem a magyarsághoz kell hűségesnek lenni, hanem a vezetőséghez, nehogy kimaradjanak a nagy osztozkodásból. Még az is hibának számítana, ha egy gyalogképviselő bejelentkezne egy ilyen tanfolyamra, mert strébernek gondolnák őt a fejesek, vagy arra gyanakodnának, hogy a fickó valamit jobban akar tudni, mint ők, ezért veszélyesnek minősítenék, és gyorsan rálapátolnának egy halom földet. Aki tehát nem akar lapátra kerülni, annak eszébe sem jut, hogy a főnökség utasítása nélkül képezze magát. A főnökség meg minek képezné magát, ha megfelelő visszajelzés nélkül úgy gondolja; hogy mindent a legjobban tud. így tehát bezárul a kör. Körkörös MKP-védelem ♦ A jó pap holtig tanul. Ajó MKP-s képviselő holtig papol, de sohasem tanul. így fejeződik be a kör, uraim. Papviktor TALLÓZÓ SME „Robert Fico fellépéséből már néhány hónapja nyüvánvaló a szándék, hogy Mikulás Dzurinda kormányfőt és helyettesét, Ivan Miklóst diszkvalifikálni akarja, s ugyanúgy szeretné mindkettőt kiszorítani a hatalomból, mint tette azt a jelenlegi kormánykoalíció Vladimír Meciarral” - írja a napilap. Megjegyzi, hogy a Smer elnöke örülne, ha nem csupán Dzurindával, hanem pártjával sem kellene egy kormány- koalícióba kerülnie. Tudatosítja azt is: nagyot zuhanhatna a népszerűsége, ha a választások után szövetkezne Dzurindáékkal, akikről azt állítja, hogy kormányzásuk alatt ugyanúgy loptak, mint Meciar idejében. A Sme szerint leginkább az ANO jöhet szóba a Smer koalíciós partnereként, s figyelemre méltónak találja azt is, hogy Fico hosz- szabb ideje kerüli a konfliktusokat az MKP-val. „Legalábbis az Új Szónak adott legutóbbi interjújában Robert Fico tett néhány célzást, amelyből kikövetkeztethető, hogy kész a koalíciós szövetségre az MKP- val” - írja a lap. A Smer, az ANO és az MKP koah'ciója azonban nem szerezne elegendő mandátumot a kormányzáshoz. Václav Havel köztársasági elnök a leggazdagabb cseh politikus - több ingatlan tulajdonosa szerte az országban Gyökerek a család vagyonában Csehországban a választási kampány során a politikusok vagyoni helyzete is reflektor- fénybe került. Egybehangzóan mindenki azt állította, hogy a leggazdagabb cseh politikus ma Václav Havel. KOKES JÁNOS Nemrég lapunk hasábjain az egyes pártelnökök vagyonáról írtunk, nézzük most meg, hogy is áll ezen a téren a cseh államfő. Havel „gazdagsága” elsősorban családja vagyonában gyökerezik. Ezt a vagyont a rendszerváltás után Václav és testvére, Ivan visszakapta, s bár meg kellett rajta osztozniuk, mégis tetemes rész jutott mindkettőjüknek. Másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Havelnek a saját bevételei is igen jelentősek: ismert drámaíróként szép honoráriumokat kapott és kap külföldről könyveiért, ugyanakkor most már 12 éve ül az államfői bársonyszékben, s ez a tisztség szintén nem kis fizetéssel jár. A cseh államfő jelenleg csak fizetésként és különféle juttatásként havonta mintegy 300 ezer koronát kap, amely ráadásul adómentes. Említsük még meg, hogy a szocialista években az akkori ellenzéki munkás-drámaíró csak egy hétvégi ház és a körülötte elterülő kert tulajdonosa volt az óriáshegységbeli Hrádecekben, nem messze Trut- novtól. Az idővel legendává nőtt Hrádeceket, ahol a szocialista időszakban az ellenzékiek találkoztak, Havel saját szavai szerint mintegy 25 ezer koronáért szerezte meg. Prágában, a Moldva jobb partján, közel a Máneshez pedig volt egy lakása abban a bérházban, amely az 1948-as államosításig a család vagyona volt. Nos, a kárpótlási törvény alapján a kilencvenes évek elején ez a vagyon a két Havel testvéré lett. Visszakapták egyebek között a Prága központjában levő hatalmas Lucerna palotát, amelyet a nagyapa építtetett, s amely a Moldva-parti metropolis közismert kulturális és szórakozóközpontja, továbbá a város déli részén fekvő vendéglátó üzemet, a bar- randovi villát, egy villát Zlínben (korábban Gottwaldov), s természetesen az említett bérházat. Ha- velék ugyanis 1948 előtt nagyon jómódúak voltak. A szvetteres disszidensből lett államfő kijelentette: neki nincs ideje foglalkozni a vagyonnal, ő nem vállalkozó, hanem mással van elfoglalva, másban látja élete értelmét, ezért a Lucerna rá eső részét 1997-ben eladta a Chemapol részvénytársaságnak 200 millió koronáért. Az üzlet körül eléggé nagy botrány is kerekedett. Az idősebb Havel testvér, Ivan, aki atomfizikus, feleségének Dagmarnak (véletlen egybeesés, hogy Václav második felesége is Dagmar, ne keverjük tehát össze a két hölgyet) ajándékozta a maga részét, aki viszont meg szerette volna szerezni az egészet, de nem volt hajlandó annyit fizetni, mint a Chemapol. Szóval volt egy kis családi perpatvar, s egy ideig állítólag nem is igen beszéltek egymással a felek. Václav később saját Dagmarjának ajándékozta a barrandovi teraszt, amely nagyon rossz állapotban van, s már évek óta be van zárva. A first lady azt ígéri, hogy rendbe teszik, s újra kinyitják a kedvelt vendéglátóhelyet, a prágaiak korábban egyik legnépszerűbb kirándulóhelyét. A helyzet az optimista nyilatkozatok ellenére egyelőre inkább borús. A zlíni villát Havel a városnak ajándékozta, a korábban Nem szabad elfelejteni, Havelnek a saját bevételei is jelentősek. benne található rendkívül értékes porcelán- és kerámiagyűjteményt pedig a prágai iparművészeti múzeum kapta. Havel 1993-ban - amikor még élt első felesége, Olga asszony - állítólag harminc millióért egy villát vett Prágában. „A vételár kétharmadát megtakarításaimból fizettem ki, abból a pénzből, amelyet irodalmi tevékenységemért kaptam” - nyilatkozta akkoriban Havel. Nyilván lehet vitatni, hogy jön ki irodalmi honoráriumokért annyi millió... Két éve pedig - már új feleségével, Dagmarral az oldalán - egy kertes villát vett Portugália déli részén az Atlanti-óceán partján, a híres Algarvében. A vételárat nem közölték. Havel azt állítja: miután 2003-ban lejár elnöki megbízatása, az év jelentős részét - tekintettel rossz egészségi állapotára is - ott szeretné eltölteni. Havelnek tehát, akinek a második házasságából van egy nevelt gyereke, kétségtelenül lesz mit aprítania a levesbe a jövőben is. A világhírű politikus egyébként mindkét feleségével egy-egy alapítványt is létesített, amelyekbe jelentős pénzeket fektet be. Másrészt rendszeresen nagy összegekkel támogat különféle kulturális és jótékonysági célokat, elképzeléseket. Egyes számítások szerint erre a célra 1989 óta mintegy százmillió koronát adományozott. A portréhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy Václav Havel volt az első magas rangú cseh(szlovák) politikus, aki már a kilencvenes évek elején szorgalmazta a vezető politikusok vagyonbevallását. „Néhány demokratikus országban a politikusoknak egyenesen kötelességük vagyonukat nyilvánosságra hozni, beleértve az adóbevallást is. Úgy gondolom, nem lenne rossz, ha valami hasonló nálunk is meghonosodna” - jelentette ki akkoriban Havel. Nagy kár, hogy példáját mindeddig nem sokan követték. A szerző prágai munkatársunk Milosevics-per: kulcsfontosságú dokumentumot akartak lefoglalni a Nemzetközi Törvényszék nyomozói Hága megismerheti a féltve őrzött titkokat? PETKY JÓZSEF A jugoszláv külügyminiszter burkoltan ugyan, de megerősítette azokat a belgrádi sajtóértesüléseket, amelyek szerint a hágai Nemzetközi Törvényszék nyomozói a Milosevics-per szempontjából kulcsfontosságú dokumentumot akartak lefoglalni Jovica Sztani- sicsnak, az állambiztonsági szolgálat egykori főnökének belgrádi lakásában. A szerb hatóságok Hága kérésére pénteken este akartak házkutatást tartani Sztanisicsnál. A B92 rádió úgy értesült, hogy a törvényszék nyomozói Szlobodan Milosevics 1997-es keltezésű, szigorúan titkos rendelete iránt érdeklődtek, amellyel a volt jugoszláv államfő kivonta a szerbiai belügyminisztérium alárendeltségéből, és saját ellenőrzése alá helyezte a titkosszolgálatot, az intézmény minden különleges alakulatát és félkatonai egységét. A rendeletről sohasem tájékoztatták a nyilvánosságot. A B92 szerint a nyomozók végül elálltak a házkutatástól, miután a volt titkosszolgálati főnök ügyvédje és a belügyi felső vezetés is megerősítette, hogy a szóban forgó okmányt Sztanisics néhány nappal korábban átadta a belügyi levéltárnak. Goran Szvilanovics jugoszláv külügyminiszter, a Hágával való együttműködésért felelős nemzeti tanács elnöke közölte, hogy a tanács átadja az iratot a szövetségi kormánynak, amelynek ezután el kell döntenie, hogy feloldja-e az irat titkosságát. Az okmányt csak ezután továbbíthatják Hágának. Szvilanovics nem árulta el, hogy milyen dokumentumról van szó, de azt mondta, hogy az „irat tartalma ismert a nyilvánosság előtt, s ehhez nincs mit hozzáfűznie”. A szóban forgó dokumentum perdöntő lehet a hágai ügyészség kezében. Milosevicset a délszláv háborúkban elkövetett háborús és emberiség elleni bűncselekményekkel, illetve népirtással vádolja a törvényszék, s a szóban forgó rendelet nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy Milosevicsnek közvetlen rálátása volt arra, ami történt a háborúk idején. A B92 egyébként úgy tudja, hogy Sztanisics már három hónapja rendszeres kapcsolatban áll a hágai nyomozókkal, több dokumentumot adott át nekik, de az ominózus rendeletet magánál tartotta. A rádió szerint a volt titkosszolgálati főnök egy hónappal ezelőtt világos figyelmeztetést kapott Hágától, hogy koronatanúként meg kell jelennie a Milosevics-perben. Sztanisic ügyvédje, Tatjana Zafiro- vics közleményt juttatott el az ügy tisztázásában jeleskedő B92 rádióhoz, amely szerint védence senki ellen sem kíván tanúskodni Hágában. A közlemény szerint Milan Milutinovics jelenlegi szerbiai elnök - ugyancsak hágai vádlott - 1998-ban, Sztanisic leváltásának napján hatályon kívül helyezte Milosevics 1997-es rendeletét. Sztanisic 1990-tól nyolc éven át í szerbiai titkosrendőrség főnök« volt; Milosevics azért váltotta le mert állítólag nézeteltérések tá madtak köztük a koszovói válsá; kezelése ügyében, s a titkosszolgá lati főnöknek komoly vitája vol Mirjana Markoviccsal, Milosevii feleségével is. Sztanisics nem vád lottja ugyan a hágai Nemzetköz Törvényszéknek - legalábbi egyelőre -, de a hágai ügyészséj álláspontja szerint a volt titkos rendőr Milosevics legközelebb munkatársa volt, csak neki tartó zott felelősséggel, s a délszláv há ború idején kulcsszerepe volt horvátországi és a boszniai szel bek felfegyverzésében. A szerző az MTI tudósítója Meglepő ötlet, avagy indul a nyári idegenforgalom (Peter Gossányi karikatúrája)
