Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-13 / 136. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 13. Agrárkörkép A tenyészbika jelenléte a húsmarha tenyészetekben az állomány-termékenység szempontjából döntő tényező Szaporodásbiológiai célok POMICHAL ISTVÁN Illusztrációs felvétel p llítható, hogy a A húsmarhatenyésztés- ben a reprodukció szintje révén értékel­hető leginkább a gaz- mmmmm daság irányítási szint­je. A reprodukció irá­nyításában kulcsszerep jut az állat- tenyésztőnek. A termelési környe­zetnek a szaporodóképességet kell szolgálnia. Ahogy romlanak a tar­tási- takarmányozási- technológiai mutatók a húsmarha tenyészet­ben, a szaporodásbiológiai mecha­nizmusok azonnal érzékenyen rea­gálnak ezekre a változásokra. A húsmarha ágazatra jellemző, hogy gazdaságossága alapvetően a bor­júszaporulattól függ, ezért a lehe­tőségek határain belül minden té­nyezőt ki kell használni, ami ked­vezően hat a reprodukcióra. A reprodukció szempontjából a takarmányozás speciális hozzá­értést követel. Mivel a húsmarhát legelőn és főleg tömegtakarmá­nyon tartjuk, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy amennyi­ben bizonyos bioaktív elemek nem találhatók az adott terüle­ten, azok nem épülhetnek be a növények szervezetébe sem, így hiányozni fognak marháink szer­vezetéből is, ezért a hiányukat a takarmányozásban mestersége­sen kell pótolni. Ilyen hiányele­mek lehetnek bizonyos régióban pl.: a jód, szelén, zink, kobalt, réz stb., melyek a szaporodásbiológi­ában nem nélkülözhetők. Régi bölcs mondás szerint az a jó tehén, amelyik rendszeresen éven­te egy életképes borját ad, és ez a hústehénre méginkább vonatko­zik. Ha figyelembe vesszük, hogy a vemhesség ideje átlagosan 283 nap, akkor az újravemhesülésre mindössze 82 nap marad. Mint is­meretes, a tehén normális körül­mények között 38-42 nappal az el- lés után kezd újra ivarzani (üze- kedni). Az ivarzási ciklus, ha az ál­lat nem termékenyül meg, átlago­san 21 naponként ismétlődik. Eb­ből következik, hogy legkésőbb a harmadik ivarzáskor sikeresen vemhesíteni kell a tehenet. A vemhesítést nagyban nehezíti, hogy nagyon erős érzelmi kötődés van anya és borja között. A gyakori szoptatás következtében erős lehet az oxitocin hatása, mely kihat a nemi hormonokra, és ez gyakran befolyásolja (csökkenti) a tehenek sexuális aktivitását, ezért gyakori az ún. csendes üzekedés. A te­nyészbikajelenléte a'húsmarha te­Az a jó tehén, amelyik rendszeresen, évente legalább egy életképes borját ad nyészetekben az állomány-termé­kenység szempontjából döntőMé- nyező. Addig, míg a tejhasznú te­henészetekben a borjak csaknem 100%-a mesterséges termékenyí­tés után születik, addig a húsmarha állományokban csupán a borjak 20%-a születik mestersé­ges termékenyítés útján. A te­nyészbikák alkalmazását gyakor­lati szempontok is befolyásolják, pl.: a farmok alacsony átlagos te­hénlétszáma (kb. 35 db), nagy tá­volságok, éjjen-nappali legeltetés, csordaösztön jelenléte a legelőn stb. A mesterséges termékenyítes nagy szerepet kaphat viszont az üszők termékenyítésében. A tehe­neket gyakorlatilag csak a legelte­tési szezon kezdetéig érdemes inszeminálni, utána a legegysze­rűbb a bikára bízni a dolgot. A tenyészbikák külön figyelmet ér­demelnek. Sajnos, az a tapaszta­lat, hogy az inszemináció elterje­désével a fiatal állattenyésztők nem kerültek kapcsolatba a farmo­kon tenyészbikákkal. Ez lehet az oka annak, hogy a tenyészbikák ápolásában, takarmányozásában és kezelésében a gyakorlatban na­gyon sok a hiányosság. Sok a sán­ta, sérült, elvadult, elhízott, vagy éppen lefogyott állat. Későbbiek­ben ezek a hiányosságok a repro­dukciós eredményekben jelentkez­nek. Szem előtt kell tartani, hogy a bika gyakorlatilag az állomány fe­le. A borjak genetikai információ­juk felét pont az apaállatoktól kap­ják. A tenyészbika az állomány dí­sze kell hogy legyen. Az állomány termékenyítése sze­zonális jellegű. Ahhoz, hogy a le­geltetés kezdetéig a borjak leg­alább háromhetesek legyenek, a vemhesítést attól függően, hogy mikorra várható a legeltetés kez­dete, június 15 - július 15. között be kell fejezni. Az üszők vemhesítését már janu­ár végén, február elején elkezd­hetjük. Előnyös, ha az üszők még a termékenyítés évében megelle­nék, így az újravemhesítésükre több idő marad. AGRARHIREK Közraktári hitelek TÁJÉKOZTATÓ m előző évek /\ |-jr gyakorlatá- / % hoz hasonló­^ anazagrár­tárca az idei , gabonater­més felvásárlását is közraktá­rakban elhelyezett termésre fo­lyósítandó visszatérítendő hite­lek formájában fogja finanszí­rozni. Amint azt nemrégiben a mezőgazdasági intervenciós ügynökség vezetése bejelentet­te, az előzetes elképzelések szerint a kölcsönszerződéseket július közepétől kezdik meg­kötni a termelőkkel, előtte e hónap végéig közzéteszik az említett szerződések feltételeit az egyes terményekre igényel­hető kölcsönök nagyságától kezdve a kamatlábakon át az igénylésekhez szükséges doku­mentumokig. Mint ismeretes, az évekkel ez­előtti gyér érdeklődés után az utóbbi két évben már egyre több termelő veszi igénybe a támogatás eme formáját, amely a gabona értékesítése során kölcsönökkel hidalja át a pénzforrások átmeneti hiányát az ágazaton belül. 2001-ben a közraktárak rendszere révén 585 ezer tonna gabona finan­szírozására csaknem 2 milliárd korona értékű kölcsönt folyósí­tottak csaknem 1700 raktári zálogjegyre. Az intervenciós ügynökség vezetése ugyanak­kor felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre azon partnerei­vel szemben, akiknek határ­időn túli tartozásuk van, még nem érvényesítette a zálogjo­got, s lehetővé tette számukra, hogy a raktári zálogjegyek ér­vényességét ez év június végéig meghosszabítsák. Ezután az időpont után azonban erre már nem lesz lehetőségük, egyúttal az ügynökség fenntartja magá­nak azt a jogot is, hogy ne kös­sön szerződést az idei termés közraktárakban való finanszí­rozására azokkal az igénylők­kel, akiknek határidőn túli tar­tozásuk van. (sz) Illusztrációs felvétel A szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés - a tartósított takarmányokhoz viszonyítva 15—20 százalékkal olcsóbb A tömegtakarmányok előállítása befolyásolja a gazdaságosságot ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A mezőgazdasági ter­melés hatékonysága a termőföld, a mun­kaerő és a termelési HaHi tényezők kihasználá­si szintjének függvé­nye. A hazai szarvasmarha-te­nyésztés jelenlegi szintje ezen a téren nem felel meg sem szük­ségleteinknek, sem pedig a ter­melés gazdaságossági követel­ményeinek, egyúttal jóval elma­rad az EU szintjétől is. Legnagyobb tartalékaink az állat- állományok takarmányozásában vannak, amelyek a termelési költségek meghatározó részét te­szik ki. A szarvasmarhák takar­mányozási költségeinek csökken­tése például jelentős mértékű, egyúttal kézzelfogható eredmé­nyeket hozhat. Ugyanakkor a tö­megtakarmányok termesztésé­nek alacsony szintje jelentős nagyságú termőföldet köt le, ami megköti a termelők kezét, hogy a termőterületeiket a piaci igények alapján keresettebb növények termesztésére használják ki. A hazai takarmánytermelés to­vábbi hiányosságai közé tartozik a termelés gépesítése, a gépek mennyisége, technológiai kihasz­nálhatósága és megbízhatósága. Mindez termékegységre átszámít­va jelentős költségtételt jelent a szarvasmarha tenyésztésben. Ugyanakkor a növénytermesztés ezen ágazatában az egységnyi ter­mőterületre jutó takarmányanya­gok mennyisége még mindig in­kább függ az időjárási és termesz­tési feltételektől, mint a termelők legújabb ismereteket kihasználó céltudatos tevékenységétől. Az egy lakosra jutó termőterület nagysága alapján nálunk a minőségi takarmányterme­lés objektív szük­ségszerűség. A szarvasmarha ta­karmány adagjá­ban a tömegtakar­mányok 60-65 százalékot tesz­nek ki, amely az állattartók számá­ra számosállaton­ként 4-5 tonna szárazanyag elő­állítását teszi szükségessé an­nak érdekében, hogy a drága ta­karmánykiegészí­tők valóban kiegé­szítők legyenek. Az eddigi vizsgá­latok eredményei azt mutatják, hogy a tej- és hús­termelésben a ta­karmányalap a leggyengébb láncszem. Alacsony hektárhozamok, gyenge minő­ség, jelentős betakarítási, feldol­gozási és tárolási veszteségek jel­lemzik ezt a területet. A takar­mánytermelés gazdaságosságát jelentős mértékben befolyásolja a temelés intenzitása, egységnyi termőterületről betakarított szá­razanyag mennyisége, a táp­Alacsony hektárhozamok, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolá­si veszteségek jellem­zik ezt a területet. anyagok emészthetősége és a fo­lyamatos zöldetetés lehetősége. Nálunk jelenleg 1000 liter tej elő­állításához 0,25 ha, 1000 kg mar­hahús előállításához pedig 3 hek­tárnyi tömegtakarmány előállítá­sára van szükség. Az egyes takarmányozási módok elemzése alapján egyértelmű, hogy a szarvasmarhák leggazda­ságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés, ami a tartósított takarmányokkal való etetéshez viszonyítva 15-20 százalékkal olcsóbb. Nem beszél­ve arról, hogy tartósítással a ta­karmány mintegy 20-25 százalé­kot veszít energiaértékéből és fe­hérjetartalmából is. A takarmányozás hatékonyságá­nak növelésében ugyanakkor tu­datosítani kell azt is, hogy a sze­mestakarmányok tömegtakarmá­nyokkal való kiváltása nem je­lentheti a tömegtakarmányok ve­tésterületének növelését a vetés­forgóban. Ennek érdekében a ter­melőknek az 1 számosállatra jutó tömegtakarmány-vetés terű let mutató alkalmazása ajánlott. A tömegtakarmányok előállításá­nak hatékonyságát az öntözés is fokozza. A mesterséges csapadék pótlásával 50-60 százalékkal nö­vekszik a hozamok stabilitása. Öntözéses feltételek között bővül a takarmányozásra kihasználha­tó köztestermények száma. A jól szervezett takarmányternmelés egyúttal a talaj termőképesség­ének javítását is segíti, (santa) Illusztrációs felvétel AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P.O.Box 49, 820 06 Bratislava, tel.: 02/582 38 330

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom