Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-12 / 135. szám, szerda
Digitália ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 12. Halhatatlan katonák, átugorhatatlan kerítések, örökre zárt ajtók - tulajdonképpen csak a díszlet változott Renegade JÁTÉKTESZT ehet-e még szépet írni 3D-s lövöldözős játékról a The Return to Casde Wolfenstein után? Nem. Különösen akkor nem, ha kiderül: az engine ugyanaz, csak a díszletek változtak. Command and Conquer, azaz parancsolj és hódíts. Elég titokzatos, nem? Már a név is boldog gyermekkorom DOS-os játékait juttatta eszembe, Civilization, miegymás. A Renegade-ben szó sincs semmiféle új területek - vagy nők - meghódításáról. Egyszerűen bele kell bújnunk a dobozon látható fickó bőrébe , és utána mindenkit és mindent le lehet/kell lőni. A saját katonákat is például, igaz, azok furcsamód csak nyögnek egyet, de próbálkozhatsz lángszóróval, gépfegyverrel: élve maradnak. Mindez nem derül ki sem az intró- ban, sem a kiképzőtáborban. Pozitívum, hogy a játék kezdete előtt, azaz telepítéskor sem muszáj magad halálra unni, amíg a program két cédát elfogyaszt, érdekesebbnél érdekesebb infokat tudhatsz meg az egész Renegade-buliról. Itt ismerkedhetsz meg sztereóban és 3D- ben, müyen felszerelést viselnek a saját katonáid - van köztük színes bőrű is, lám, csak demokratizálódott a játékipar -, kiderül továbbá, mit hordanak az ellenség katonái. Setup mellett ismerkedhetsz meg valami Yakuza nevű (mond ez valakinek valamit?) cicababával, aki azelőtt a te oldaladon állt, most meg a pénz oldalán, tehát nem melletted, ehe, ehe, ez azért mégis piszkos dolog, lövöldözni egy nőre, aki feszes bőrcuccban flangál össze-vissza, és nagyon nehéz kinyírni (harminc rakéta). Itt ismerkedhetsz meg a parancsnokoddal, a Tipikus Amerikai Parancsnokkal, aki természetesen ősz üstökű, magas, szikár, és nagyon utálja, ha valaki nem szólítja uramnak. Mialatt ezt a szöveget elolvasod, kábé kész a telepítés, lássuk tehát a játékot. Az intrót feltétlenül érdemes végignézni, ha így teszel, először és utoljára történik ez meg veled. Marhára hetvenes évekbeli hangulata van, villog benne a piros meg a sárga szín, a zene is olyan basszussal domináló grunge, hogy az ember szinte nosztalgiázni kíván. Mielőtt tényleg elkezdenél rakosgatni emlékeid között, gyorsan nyomj egy Esc-t, mert neked most kegyetlen durvának kell lenned mindenkihez és magadhoz is. A főmenüből válaszd ki a tutorialt - gyakorlott wolfensteinesekre az utóbbi nem vonatkozik - jegyezd meg a billentyűkiosztást (marha egyszerű, négy gombbal irányíthatókvagyunk), és aztán rajta. Semmi nem történik, ha a három nehézségi szint közül rögtön a közepeset választod: túl sok különbség nincs, csupán a célkereszt reagál lustábban ha egy ellenséges katonára ér, valamint folyamatosan érkeznek a fasírozottnak való ellenséges katonák, ha nagyon hardra veszed a figurát. Az első menetnek semmi köze a kerettörténethez: látunk néhány katonát mászni valami völgyben holmi tankokkal meg harckocsikkal. Nem, ezek még nem mi vagyunk, csak nézz, mint a moziban, ezt is jelzi alul-felül a fekete sáv. Hallgasd nyugodtan a saját katonáid halálsikolyát, mert hamarosan egy csomó szörnyeteg támadja meg őket. Mielőtt te is kedvet kapnál egy kis mészárláshoz, a bázisnak eszébe jut téged kiküldeni helikopterrel. Na végre. Eltűnik a két undorító fekete sáv, végre fullszkrínes üzemmódban vagy. A számokkal választhatod ki a fegyvereket (ja persze, előtte zsákmányolnod kell őket a halott katonáktól, vigyázat, a saját hadsereg nem alkalmas erre a célra, a fentebb említett okok miatt), az ADWS-t már ismered (ha még nem, akkor nézz rá a klaviatúrára, egyből rájössz), az E az úgynevezett akcióbillentyű, az egérkével meg csak parancsolj és hódíts, mint a Wol- fensteinben. Parancsolj és gyilkolj most tehát, mert rád van itt szükség, katona! Az ellenséget eléggé könnyű kiszúrni, mert mindig piros göncöt visel, ezért különösen a téli levelekben leszel nagyon hálás a játék alkotóinak. Miután az említett völgyben mindenkit kinyírtál, akkor kezdődik maga a sztori (ez volt eddig a beavatás). Cseppet sem kri- miszagú: elrabolnak egy professzort meg a pereputtyát, szabadítsd ki őket. A rohadt anyjukat, szokd meg, hogy mindig egy lépéssel előtted járnak, az orrod előtt fog felszállni a repülőgép, süllyed el a tengeralattjáró, tűz el ezerrel a húszmillió tonnás tanker. Amúgy szándékosan nem említettem az ugrás billentyűt, mert fogalmam sincs, melyik az: van, de minek. Nincs rá szükség, ugyanis még egy egyszerű földrakást, húszcentis kerítést sem tudunk átugomi, ez különösen a városban játszódó jelenetben dühítő. Kedves/undorító dolog azonban, hogy nem kell minduntalan végigtapogatni a falakat, sehol semmi nincs elrejtve, az ajtók sem nyílnak, amelyek viszont igen, azok maguktól. Szintén nagyon la- za/dühítő, hogy nem adtak az embernek annyi szabadságot - igaz, a katonáknak minek -, hogy esetleg kiválaszthassuk, kábé mit mondjunk, ha esetleg egyik bajtársunkba botlunk. Gyakran fogsz üyen helyzetben találkozni elutasító közönnyel, holott az információs rendszer azért vülog már, hogy menj oda a tőled húsz centire álló egyenruháshoz, és kérdezd meg tőle, merre visz az út. A katonák a nyíltságot szeretik: egyszerűen elé kell állnod, csak erről az oldalról közelítheted meg. Ha elmondta, amit kellett, lehet, hogy köszönés nélkül elrohan (megpróbálhatod lelőni a beste fattyát, de mondtam már, hogy nem érdemes). Elképzelhető, hogy hatalmas távolságot kell majd leküzdened, és azt a tanácsot kapod majd, hogy ülj be egy tankba vagy valami páncélos járgányba. Jó tudni, hogy az ellenség járműveit használhatod, amikor viszont te ülsz benne, az ellenség már messziről megérzi a szagodat, és elképzelhető, hogy a távolból kilövi alólad a tankot. Apropó, tank: túlteng benne a töltény: soha nem fogy ki, csak az a gond, hogy nem lehet vele lemenni az aluljáróba, és helikoptert sem vezethetsz. Összefoglalva: Könnyű lesz a választás, ha esetleg azon gondolkozol, hogy kiló kenyeret, vagy a Re- negade-t vegyed-e meg. Születésnapi ajándéknak kiválóan megfelel a tízéves unokaöcséd számára, aki még nem akar belépni a Wolfenstei- nék kastélyába, (gergő) A tesztjátékot a Cenega Slovakia SW/HW terjesztő cégtől kaptuk. Június végéig még ingyenes, aztán kérik a pénzt Új zeneletöltési lehetőség MULTIMÉDIA egnap indult útjára a Terra Lycos új online szolgáltatása, amely rádió stílusban kínálja négy nagy kiadó zenéit. Lycos Rhapsody névre keresztelték a Terra Lycos és a Listen.com partnerségével létrejött új szolgáltatást, amely több mint 10 ezer albumhoz kínál hozzáférést. Igaz, a feliratkozóknak egyelőre nincsen lehetőségük másolható formátumban letölteni a dalokat, vagy CD-re írni, de a tervek között szerepel ennek megvalósítása is. A szolgáltatásnak több nehézséggel is meg kell küzdenie. Elsőként mindjárt azzal, hogy ki fog olyan zenéért fizetni, amit nem lehet tetszőlegesen sokszor meghallgatni. Másodsorban pedig a számos ingyenes filecserélő szolgáltatás jelentette konkurencia hozhat borús fellegeket a nemrég indított kezdeményezés fölé. Ezt érezhetik a Lycosnál is, ezért jelentették be a jövőbeni CD-írási lehetőség. Másrészt viszont olyan kiadókat sikerült megnyerni, mint a Bertelsmann, a Sony Music Entertainment, az EMI és a Warner Music. Emellett még számos egyéb, független kiadó anyaga is megtalálható a listán. A nagy mogulok nélkül azonnal kudarcra lett volna ítélve a vállalkozás, aminek sikerességére nagy szüksége van a Lycosnak: a cég folyamatosan azon van, hogy minél több fizetős szolgáltatása legyen, lévén a reklámpiac nem hoz elég pénzt a túlélésre. Június 30-ig ingyenesen lehet igénybe venni a Lycos Rhapsody- t, ám ezután választania kell a felhasználóknak. Három lehetőség marad a további zenehallgatásra: az első továbbra is ingyenes, ebben 20 darab rádióadó FM-minőségű hangjának hallgatása foglaltatik. A második verzió már havonta 5 dollárba kerül, amelyben az előbbi kör 50-re bővül és a hang minősége CD szintű lesz (ráadásul itt már lehetőség nyílik az egyes számok léptetésére is). Természetesen a harmadik, 10 dollárba kerülő szolgáltatás kínálja a legtöbbet: minőségben ugyanúgy CD szintet élvezhet a hallgató, mint a második szintű előfizetésnél, ám itt nincs limitálva a meghallgatható dalok száma és ezeket egy könyvtárba le is lehet menteni, (tér) Betiltották a sokkoló Xbox-reklámot Szülőágytól kriptáig KONZOL-HÍR brit televíziós felügyeleti szerv betiltotta az Európában nemrégiben megjelent konzol egyik „sokkolónak” nevezett televíziós reklámját. A kérdéses filmben egy emberi életút pereg le néhány másodperc alatt, a főszereplő a szülőszobától a koporsóig tartó ballisztikus pályán „éli le” életét, a reklám pedig az „élet rövid játssz többet” jelmondattal és egy Xbox lógóval zárul. A nagy-britanniai Independent Television Commision - miután „zavarónak” és „sokkoló hatásúnak” titulálta és betiltotta a filmet - bírálta a reklámfelügyeleti szervezetet, miután az korábban zöld utat adott a reklám sugárzásának. Az Xbox-film mozikban - ahová az ITC hatásköre nem teljed ki - továbbra is műsoron maradhat. Az említett film egyébként e-mailben is terjedt, és nagyon népszerű (erről a címről le lehet tölteni: http://www.myxbox.at/ho- me/news/2002/01/31/index.sh- tml ). A Microsoft tudomásul vette a döntést és közleményben kért elnézést azoktól, akik a filmet zavaró nak találták. A vállalat Észak-Ame rikában 2001 ősze, Európában idér március óta forgalmazza játékkon zolját. (d) Készül az Etherlords 2 A Fishtank bejelentette, megszületett a Nivallal a megegyezés a sikeres stratégiai játék folytatásáról. Az Etherlords 2 négy új küldetéssorozatot kínál majd a játékosoknak, 16 új lény és 30 új varázslat mellett. A hősök megmaradnak és a kaland során folyamatosan szert tesznek majd új képességekre és varázslatokra. JÁTÉK-HfREK Minden küldetés többféle képpen is teljesíthető lesz majd. A folyók hajózhatóak lesznek, az alagutakban is lehet majd közlekedni és teleportálásra is lehetőségünk lesz a játékban. A kiadás időpontját még homály fedi. (p) Nyárra várható a Hooligans Javában zajlik a labdarúgó-világbajnokság, és a helyszínen az eddigi mérkőzések szerencsére különösebb rendbontás nélkül értek véget. A Hip Interactive játékában, a Hooligansban viszont jóval hevesebb vérmérsékletű szurkolókkal találkozhatunk. Az olvasó valószínűleg meglepődik azon, hogy nem egy FPS-sel, hanem egy valósidejű stratégiai játékkal áll szemben. Ajátékos először kiválasztja a banda által támogatott csapatot, majd lassan elkezdheti áldásos tevékenységét. Az ehhez szükséges pénzösszeget a környező boltokból és kocsmákból „kölcsönözhetjük”. Az ellenséges bandák mellett a tevékenységünket nem igazán jó szemmel néző hatóságokkal is szembe kell szállnunk. (o) Drága az America's Army Egy számítógépes játék kifejlesztése nem olcsó mulattság, ezt eddig is tudtuk. A kiadók mindig igyekeznek a költségeket minél alacsonyabban tartani, hogy minél nagyobb profitot érjenek el. Ha a kiadó azonban egy olyan méretes „cég”, mint az amerikai hadsereg, akkor a költségek könnyen másodlagossá válhatnak. Ezt látszik alátámasztani a sereg készülő játékprogramja, az America’s Army is, melynek fejlesztése eleddig nem kevesebb, mint 6,3 millió amerikai dollárba, azaz mintegy 300 millió (!) koronába került. A játék hamarosan elkészül, (o) Enemy Territory az év végén Az idei Electronic Entertainment Expón került bemutatásra a Return to Castle Wolfenstein első hivatalos kiegészítője, mely a ke- resztségben az Enemy Territory nevet kapta. A várhatóan még az év vége előtt megjelenő program fejlesztését közösen vállalta a Nerve Software - az eredeti játék multiplayer részét készítő cég valamint a londoni Splash Damage. Az Enemy Territory tíz új egy- játékos és tíz új multiplayer pályát, számos új fegyvert, új mérnökképességeket és egy új kasztot tartalmaz. Az új karakterosztály a covert-op specialista, mely a tactical shooterek főszereplőinek mintájára jött létre, (o) Késik a Zidane Football Gen A Trecision által fejlesztett, korábban már bejelentett Zidane Football Generation elvileg ebben a hónapban, azaz júniusban jelent volna meg. A legfrissebb jelentésekből azonban megtudtuk, hogy egészen őszig csúszik game, (he) A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László e-tnail: digitalia@ujszo.com , linkpress@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Prievozská 14/A, P. O. Box 49., 824 88 Bratislava 26
