Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-11 / 134. szám, kedd

Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 11. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Oidipusz király 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Trubadúr 19 Roberto Zucco 15 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A tizedes meg a többiek 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Bridget Jones naplója (ang.-am.) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: A zongoratanárnő (oszt.-fr.) 21.15 MLADOST: Bajor filmek hete - Sams 18 Crazy 20 TATRA: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.) 18 Intimitás (fr.-ang.) 20 ISTROPOLIS: Wasabi - Mar, mint a mustár (francia-japán) 17.45, 20 Pókember (am.) 11.30, 14.30, 17.30, 20.30 Kikötői hírek (am.) 18.15, 20.45 CHARLIE CENT­RUM: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.) 18 Vénasszonyok nyara (cseh) 18.45 Végszükség (am.) 20.Í5 A Skorpiókirály (am.) 20.30 KASSA DRUZBA: Wasabi - Mar, mint a mustár (fr.-jap.) 16,18, 20 TATRA: Buena Vista Social Club (ném.) 17.30, 20 CAPITOL: Pókember (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Pókember (am.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kadosh (izr.-fr.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Kate és Leopold (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - KERTMOZI: Buena Vista Social Club (ném.) 21 GYŐR PLAZA: E.T. - a földönkívüli: felújított változat (am.) 13.30 Jégkor­szak (am.) 13,14.45,16.30,18.15, 20 Kate és Leopold (am.) 17.30, 20 Monte Cristo grófja (angol-am.) 14.45, 17.15, 19.45 Pánikszoba (am.) 18,20.15 A Skorpiókirály vl6,18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 13.45,14.45,16.30,17.30,19.45, 20.15 Szörny Rt. (am.) 14,16 Traffic (ném.-am.) 14,17, 20 Végszükség (am.) 15.45, 18, 20.15 Vidocq (fr.) 13.30,15.30 A kisközösségi televíziók és alkotók III. filmszemléje Szepsi siker Lakitelken ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Az eperjesi ruszin színház az elmúlt két évad előadásaival vendégszerepeit a fővárosi deszkákon Pozsonyi Duchnovic-biennále Evgen Libeznuk és Vasil' Rusinák az Oblomov egyik jelenetében (Képarchívum) Szepsi. A szepsi városi televízió stábja különdíjat hozott haza Lakitelekről, A kisközösségi televí­ziók és alkotók III. filmszemléjé­ről, amelyet Szőcs István filmren­dező emlékére rendeztek meg jú­nius 5-től 7-ig. A fesztivál verseny­programján összesen 104 film sze­repelt az egész Kárpát-medencé­ből, ezek közül választotta ki a Sá­ra Sándor filmrendező vezette zsűri a 30 legjobb alkotást, melye­ket három kategóriába soroltak. A szepsiek összesen három filmmel indultak, közülük a „krónika, kor­kép” kategóriában különdíjat nyert a Szepsiről forgatott doku­mentumfilm. Bartók Csaba stúdió- vezető elmondta, hogy Szlovákiá­ból négy városi stúdió nevezett be a versenyre, és a rimaszombati LocAll Televízió stábja nyerte a tíz különdíj közül a másikat. A helye­zettek Szőcs István özvegyétől ve­hették át a díjakat. A fesztivál győztesei felvételt nyertek a gödöl­lői Szent István Egyetem multi- mediális szakára, (juk) Az elmúlt héten Pozsonyban vendégszerepeit az eperjesi Alexander Duchnovic Szín­ház. A ukrán játékszínből a nyolcvanas évek folyamán előbb nyelvében, majd hiva­talosan is ruszin társulattá formálódott csapat a múlt­ban is, időről időre, legin­kább kétévente, ha helyzete engedte, igyekezett megmu­tatkozni a főváros közönsége előtt - a hagyományokhoz hí­ven ez alkalommal is az el­múlt két évad termését pre­zentálta a Kis Színpadon, va­lamint az Astorkában. LAKATOS KRISZTINA Megérdemel néhány szót maga az esemény is: a fővárostól távolabb eső színházak - bár pontosabb len­ne, ha a fővároson kívül eső színhá­zakat emlegetnénk, hiszen a már elriasztónak bizonyuló távolság nem 400-500 kmnél kezdődik, elég 100-200 km is - örök panasza, hogy a jobbára Pozsonyban koncentráló­dó szakmai közösség nem vesz tu­domást művészi munkájukról, eredményeikről, sót, az esetek többségében nem is látja a születő előadásokat. Nem csoda hát, hogy a szlovákiai színházművészetről ki­alakuló képben - legyen szó akár a szakma ítéletéről, akár az érdeklő­dő közönség véleményéről - né­hány fővárosi teátrum dominál. Elég, ha csak az évről évre kora ősz­szel a Színházi Nyitrán kiosztott, egyébként a színikritikusok szava­zatai alapján odaítélt Deszka Díjak­ra gondolunk: vidéki színházzal - a hazai pálya és a nemzetközi feszti­vál dicsfénye előnyeit élvező nyitrai Andre/ Bagar Színházat kivéve - még ajelöltek között is csak elvétve találkozhatunk. (Csak a margóra jegyzem meg: tavaly éppen ezért igazi meglepetés volt Evgen Libez­nuk jelölése az Oblomov címszere­péért, aki dupla hendikeppel indult - vidéki és nem szlovák nyelven ját­szó társulat művészeként. Bár, hogy a nyelv a ruszinok esetében nem igazán akadály, az alábbiak­ban még szóba kerül.) Éppen ezért nagyon áldásos eredményű a Duch­novic Színház vállalkozása, kerül amibe kerül, hiszen a „ha a hegy nem megy Mohamedhez” alapon megvalósított turnéval a kényelmes pozsonyiakhoz házhoz mennek az eperjesi előadások, a színház pedig közelebb jut az áhított célhoz, hogy méltó helyére kerüljön a szlovákiai társulatok között. Az pedig, hogy két év öt este bemutatott öt előadá­sával Pozsonyban mintegy mini Duchnovic-fesztivál, avagy -bien- nále kerekedett, a hatásosabb rek­lámon túl - hiszen jól tudjuk, az egy szem vendégjátékok szinte észre- védenek maradnak a kulturális kí­nálatban - azt is eredményezte, hogy úgy érezhettük, összképet kaptunk a színház törekvéseiről, eredményeiről. S hogy milyen ez az összkép? Az el­ső meglepetés maga a ruszin nyelv: nem vagyok a szláv nyelvek külö­nösebben avatott tudora, így nem tudom eldönteni, az eperjesi társu­lat által használt nyelv vajon a kodi­fikált ruszin-e, avagy valamelyik Kelet-Szlovákiában használatos di­alektus, az azonban pár mondat után világos, hogy szolid szlováktu­dással teljesen érthető. Magamban „slovakizovaná rustinának” nevez­tem el (bár ha ebből valami igaz, akkor leginkább a fordítottja, csak azt nem tudtam ragozni) - éppen csak annyira hat egzotikusnak, hogy némi bizonytalanságban le- leddzünk bizonyos kifejezések sti­lisztikai értékét illetően, ami tulaj­donképpen izgalmas befogadói él­ményt kínál, hiszen egy pillanat alatt számos jelentés lehetőségével szembesülünk. A következő meglepetést már a tár­sulat okozza: vajon hogyan jött ösz- sze a viszonylag kis számú szlováki­ai ruszin (és/vagy ukrán) közösség­ből egy teljes társulatnyi, megköze­lítőleg azonos színházi stflust-nyel- vet képviselő művész? Hiszen a ki­magasló egyéni teljesítményekkel alakot-életet nyerő nagy szerepek „árnyékában” egy sor remek epi­zódszereplő tűnt fel, s példaértékű volt a színészcsapat atmoszférate­remtő összjátéka is minden egyes előadásban: a Vaszilij Suksin apró novelláiból összeállított Fényes éj­szakákon című előadás bolondok­ról, különcökről, kurvákról, egy­szerre szenvedő és kínzó nőfigurák­ról mesélő epizódjaiban, Schiller a hivatali és magánéleti törtetést kari- kírozó, Paraziták című vígjátéká­ban, Goncsarov az életet élni nem tudó főhősének, Oblomovnak a tör­ténetében, a Steinbeck-elbeszélések alapján készült, az amerikai-mexi­kói határvidék munkakerülő és prostituált hőseinek sorsáról szóló Tortilla síkságban, s a Karol Horák- szövegen alapuló La Musica dmű produkcióban is. Az egységes hatás különösen azáltal értékelődik fel, ha beszámítjuk, hogy a Duchnovic Színháznak sincs állandó rendező­je, a most Pozsonyban látott előadá­sok az eperjesi társulat és különbö­ző generációkhoz, iskolákhoz tarto­zó rendezők (a konzervatívnak tar­tott Matús Ofhától az alternatívnak tekintett Rastislav Ballekig) találko­zásából születtek, úgy, hogy a színé­szek játéka az öt előadás között is integráló erőnek bizonyult. A társu­lat munkáját, múltját ismerők sze­rint ez elsősorban annak köszönhe­tő, hogy a művészek többsége Kijev- ben végzett, ahol a Sztanyiszlav- szkij-módszer talaján állva mélyen elsajátították a színészmesterség technikai alapjait, s később ezt fej­lesztették tovább a hangsúlyozottan emberközeli, nézőbarát groteszk éí az abszurd felé. Mint azt az előadások fentebbi lístá ja mutatja, az öt produkcióból csal egynek az alapja klasszikus dráma szöveg: az összkép azzal a benyo mással egészül ki, hogy a Duchnovic Színház kétévi termése az epiku sabb színház felé mutat, s olyan dra maturgiai tervet sejtet, amelyben a; irodalmi anyag a fő tényező. Vasi Túrok, az eperjesiek dramaturgja akinek munkája alapjaiban határoz za meg a színház művészi arculatát nem is titkolja, hogy egy-egy regén; vagy elbeszélés (esetleg vers, hiszel a közeljövőben egy Bezruc-versel motívumaira épülő előadást tervez nek) színpadi adaptációjával az ol vasást igyekeznek pótolni, hiszet jószerével senki sem olvas ma má klasszikusokat, senki sem szánja r; magát, hogy kezébe vegye példáu az Oblomovot. S ebben valószínű leg igaza van. Magyar iskolák tanulóinak szlovák nyelvi versenye Nincs gond a kiejtéssel ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. A napokban rendezték meg a magyar alap- és középisko­lák Ismerd meg a szlovák nyelvet! elnevezésű, szlovák nyelvű kom­munikációs versenyének országos döntőjét, amelynek immár hagyo­mányosan a komáromi Ipari Kö­zépiskola ad otthon. A második ka­tegóriában az általános iskolák 8. osztályos tanulói, a harmadikban a gimnáziumok és szakközépisko­lák harmadikos diákjai, a negyedik kategóriában pedig a szaktaninté- zetek másodikos diákjai mérik ösz- sze tudásukat. Bemáth Erzsébet, az országos pedagógiai intézet munkatársa, a második kategória zsűrijének elnöke értékelésében kiemelte: a versenyző diákok na­gyon jól bírják a szlovák nyelvet, gazdag a szókincsük, és érdekes szövegeket alkotnak. Ma már a ki­ejtésükkel sincs gond, 10-15 évvel ezelőtt a kiejtés alapján még meg lehetett állapítani, hogy az ország mely tájegységéről érkeztek a ta­nulók. Élena Répássyová, a pozso­nyi kereskedelmi akadémia taná­ra, a harmadik kategória zsűrijé­nek elnöke ugyancsak dicsérte a versenyzők gazdag szókincsét. Az előző két kategória iskolai, járási, valamint kerületi fordulóiba na­gyon sok iskola bekapcsolódik, a szaktanintézetek kategóriájának mezőnye viszont szegényes. Az or­szágos fordulón is mindössze négy tanuló vett részt. Pedig Dulovics Viola, a pozsonypüspöki alapisko­la nyugalmazott tanára, a negye­dik kategória bírálóbizottságának elnöke szerint nincs mitől tartani­uk ezeknek az iskoláknak, illetve diákjaiknak, hiszen a feladatokat az ő tudásszintjükhöz igazítják. Esetükben elsősorban a szakkifeje­zések ismeretére helyezik a hang­súlyt. Jó látni a versenyzőkön, hogy felszabadultan, élvezettel be­szélnek szakjukról. Még ha kisebb nyelvi hibák elő is fordulnak, érző­dik, hogy jó alapokat kapnak taná­raiktól, amire későbbi munkájuk során építhetnek. Az egyes kategóriák győztesei. A második kategória: 1. Malik Lúcia (Duna Utcai Alapiskola, Pozsony), 2. Hodúr Péter (Pozsonypüspöki AI), 3. Török Katalin (nyolcosztá­lyos gimnázium, Érsekújvár). Har­madik kategória: 1. Misad Leila (Vámbéry A. Gimnázium, Du- naszerdahely), 2. Spátay Mónika (Selye J. Gimnázium, Komárom), 3-3. Pásztor Gábor (zselízi gimná­zium) és Illés Zsófia (Rimaszom­bati Kereskedelmi Akadémia). Ne­gyedik kategória: Volter Imre (SOUP, Ipolyság), 2-2. Kondelcík Katalin (SOUP, Ógyalla), Ilon De- nisa (SOUP, Ógyalla), 3. Magyar Andrea (SOU, Tornaija), (vkm) Augusztus 20-áig látogatható kiállítás nyílt Kassán, a Löffler Múzeumban Eckerdt Sándor grafikáiból A „tetejére fordított” konzervdoboz titka JUHÁSZ KATALIN Amióta a kassai Löffler Múzeum kiállítótere két új helyiséggel bő­vült, gyakorta rendeznek kamara­kiállításokat „elhanyagolt” helyi képzőművészek munkáiból. Az el­múlt héten Eckerdt Sándor grafi­kái kerültek sorra. A kiállítás rend­hagyó, mivel alig három év termé­séből ad ízelítőt. A merész és for­mabontó színpárosításairól ismert alkotó 1987-ben megunta a fes­tést, és rátalált a grafikára. Szinte ifjonti hévvel vettette bele magát a munkába, a ceruza-, toll-, és tus­rajzok ötletéért egy interjúban az otthoni konyhaasztalon díszelgő tál almát okolja. A „Harc az almáért” címet viselő első rajz aztán sorban indukálta a többit. Főleg női testek kavarog­nak, fonódnak egymásba a térben, az idomok elnagyoltak, a papírról süt a spontaneitás, a játékosság és a simogató irónia. Összesen negy­vennégy rajz született viszonylag gyors egymásutánban, Eckerdt 1989 szeptemberében állította ki őket, ekkor készült az a katalógus, melyet a múlt heti megnyitón in­gyen osztogattak a Löffler Múze­umban. A hátlapon ott a mester cí­me és telefonszáma, ám felhívni már nem lehet, 1992-ben hirtelen elhunyt egy portréfilm forgatásá­nak kellős közepén. A stáb azért befejezte a filmet, a kassai megnyi­tó közönségének le is vetítették. Eckerdt egy szót sem szól rajta, csak rajzol, méghozzá mindkét ke­zével. Erről is külön bejáratú elmé­lete volt: ha a zongorista tud egy­szerre két kézzel játszani, a festő­nek sem okozhat ez gondot. Valaki azt mondja róla a filmben, hogy a húskonzerveket tudatosan a másik végükön bontotta fel, nem hagyta magát befolyásolni a címke által, hiszen egy konzervnek nincs teteje és alja, az emberek kilencvenki­lenc százaléka mégis a „tetejére” fordítja őket. A festészetben és a grafikában is irtózott a konvenci­óktól, a stílusbeli toposzoktól, ké­szen kapott „konzerv-megol- dásoktól”. A Löffler Múzeumban húsz rajza látható, és mivel a már említett katalógus tartalmazza mind a negyvennégyet, megálla­pítható, hogy Peter Tajkov, a kiállí­tás összeállítója remek munkát végzett, a legsikerültebb alkotáso­kat tette közszemlére. (Zárójelbe kívánkozik, hogy annak idején ta­lán nem kellett volna nyilvánosság elé vinni valamennyi grafikát, bár igaz, hogy amolyan műhelylátoga­tásnak is minősülhetett a tizennégy évvel ezelőtti, mind ez A rajzokon kívül láthatóak Eckerdt Sándor saját készítésű újévi üdvöz­letei is (Képarchívum) ideig utolsó Eckerdt-kiállítás] Ezek a rajzok egyszerre részletgar dagok és elnagyoltak, viccesek é komolyak, tömörek és asszociat vak. A művészt izgatják a forrná és a körvonalak, néhol szinte nor figuratívba megy át, elkóborolna az idomok, díszítőelemek leszne belőlük, a rajzoló keze helyett néző szeme fejezi be az íveket, kö össze a vonalakat. A látszólagos félbehagyottság t; Ián a vizuális túlmagyarázást hiv; tott megelőzni. Eckerdt meghagy ja nekünk az-orientációs lehetős« gek szabadságát. Tőmondatok; rajzol, amelyekből minden norm; lis ember ért. Mintha demonstrá ni akarná, milyen kevés eszközzi ábrázolható az ábrázolandó. Ki kedvencem a „Fél vagonnyi báj melyen a pár vonallal sejtetett v; gon egyik felében kígyóznak a m testek, és a „Bohóc sokféle halála amely vonalak „szabad jegyzék bői komponált variáció ej témára”. A rajzokon kívül láthatóak Ecken Sándor saját készítésű újévi ü vözletei is, sok humorral és fra páns megoldásokkal. Tényli örülhettek az ismerősök, baráto akik kaptak ilyet. Talán egysz ezekből is születik majd egy n nikatalógus.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom