Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-08 / 132. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti * (Arany János) 2002. június 8., szombat 6. évfolyam, 23. szám Egy gútai család lett a Családi Kör 18. számában meghirdetett verseny nyertese, ahol is a tét egy porszívó volt - Szomolaiék valamennyien allergiától szenvednek Jó helyre került a korszerű porszívó PETERFI SZONYA E ngem ért a kedves feladat, hogy közöljem a szerencsésekkel a jó I hírt. mmmmm - Szomolai Máriával szeretnék beszélni - izólok bele a telefonba.- Tessék, én vagyok.- Jó hírt közlök, az olvasói ver- ;enyben megnyerte a korszerű ilectrolux porszívót.- Nem, ez nem lehet igaz, ekkora ;zerencsénk nem lehet. Nemrég omlott el a porszívónk. Mind- tárman allergiásak vagyunk, az myukáméktól kérjük mindig köl- :sön, hiszen muszáj rendszeresen tortalanítani a lakást. Ugye, nem riccel? - hadarja Mária asszony a zonal túloldalán, majd megbékéljük az ajándék átadásának dőpontját. Ymint megállunk a gútai ház ;lőtt, a férj, Szomolai Tibor elénk ;iet, üdvözöl és tessékel beljebb. Vlíg a felesége kitölti a kávét, ő röviden összefoglalja betegségének történetét. Ugyanis rokkantnyugdíjas . - Nyolcvannyolcban megműtötték, majd leszázalékoltak, részleges rokkantnyugdíjba helyeztek. Természetesen dolgozni próbáltam, asztalos vagyok, de Családi Körből családi körbe ment a segítség, s a lehető legjobbkor, hisz épp elromlott a családi porszívó. az állapotom romlott, túl gyakran betegeskedtem. Megemelkedett a vérnyomásom, a szívem is rendetlenkedni kezdett, a tesztek után kiderült, hogy 12-félére vagyok allergiás, illetve a betegségem már asztmává súlyosbodott. Marokszámra szedem a gyógyszereket, eközben persze kerülnöm kell a fertőzést, a polleneket. Csak hát a házunkkal szembeni fákról nemcsak az utcán, a lakásunkban is „havazik” - kapkodja a röpködő pelyheket.- Annak reményében, hogy az egészségesebb környezet hatására elmúlnak nyavalyáink, komáromi lakótelepi lakásunkból Gú- tára költöztünk. Kilencvenegy- ben építkezni kezdtünk, 1992- ben beköltöztünk az új házba. De a betegségeket nemcsak én, hanem az 1995-ben született kisfiam sem úszta meg. Én hatfélére - atkára, tolira, pollenekre, füvekre, külső és belső penészre, illetve a napra is allergiás vagyok, holott pl. a tollal soha nem kerültem testközelbe. A fiam sem, ám hároméves korában a tesztek kimutatták, hogy tolira, atkára és pollenre érzékeny. A kis Tibiké oviba járt, ám négy-öt naponként rendszeresen megbetegedett. Két hétig tartott, amíg meggyógyult, s visszamehetett kis társaihoz, de korszerű porzsák elzárja és elpusztítja az atkákat (Somogyi Tibor felvételei) Az átadás pillanata nem maradt sokáig egészséges. Sajnos, közel két évvel ezelőtt asztmás rohammal kórházi kezelésre szorult. Nagyon megrázott a fulladó, levegő után kapkodó gyerek látványa - vallja Marika. Ha allergológusra van szükségük, a gyerekkel Komáromba utaznak, a felnőtteket viszont a dunaszerdahelyi szakorvos kezeli. Azért, mert Gútán nincs szakrendelő. Azzal, hogy az utazás nemcsak fárasztó, hanem idő- és pénzigényes is, az egészségügyi ellátásért felelős illetékesek nem nagyon törődnek. - Igyekszünk óvakodni a fertőzéstől, s nem panaszkodunk, hiszen sokan élnek hozzánk hasonló körülmények között. Nem mondom, minden fillért nagyon be kell osztani, sem az én bérem, sem a párom járadéka nem magas. Amennyire lehet, takarékoskodunk, nemrég kölcsönre vásároltunk gáztűzhelyet, mosógépet. Nem tagadom, amikor elromlott a porszívónk, nagyon elkeseredtem. Tudtam, míg nem fizetjük le az előbbi kölcsönt, újat nem vehetünk fel. Ráadásul hónapok kellenek ahhoz, hogy az új háztartási eszköz árának bizonyos százalékát összespóroljam. Ezért is örülök annyira a nyereménynek, mert megoldódott a gondunk. Mint a telefonba is elmondtam, anyukám porszívóját cipeljük ide-oda, hogy ők is, mi is tisztán tarthassuk otthonunkat - tudatja Monika Karolio- vával, az Electrolux cég képviselőjével, aki átadta a világoskék, Clario típusú, nagyteljesítményű nyeremény porszívót. Természetesen Marika nyomban kipróbálja szívóképességét, de elégedetten nyugtázza a teleszkopikus nyél előnyét is: mivel magasságához igazítja, nem kell többé hajolgatnia. - Általában közismert a svéd háztartási gépek megbízhatósága, a porszívók esetében a korszerű porzsákra és a mosható filterre hívnám fel a figyelmet. Ezek nélkül nem képzelhető el a lakás tisztán tartása, „atkamentesítése” - magyarázza a cég képviselője. Marika asszony boldog mosollyal veszi át a használati utasítást, a különféle tájékoztatókat, s írja alá a porszívó átvételéről szóló igazolást. - Talán csak most merem elhinni, hogy a szerencse valóban ránk mosolygott, s tényleg mi vagyunk a nyertesek. Annyira kételkedtem, hogy a nyereményről a kollégáimnak sem szóltam. De ma persze megteszem, mindenkivel megosztom az örömünket - ragyog a boldog nyertes. A véletlen hozta úgy, hogy a versenyben részt vevő több mint 150 olvasó közül épp Szomolaiékat sorsoltuk ki, akik valamennyien allergiások, ráadásul a porszívójuk is elromlott. Nem véletlen viszont az Electrolux ajándékozó kedve: - A cég minden évben több alkalommal olyan tervezeteket valósít meg, amelyek segítik a lakosság egészségvédelmét. És a kiváló háztartási berendezésekkel örömmel szerezünk örömet - összegzi Monika Karoliová. la egy kutya megeszi az adagját, semmi pénzért nem enne tovább, bármilyen jó falatokat rakhatnának elé \ legmegfontoltabb, legbölcsebb családtag FIALA ILONA a minap, vacsora közben elém állt Oscar nevű kutyám, s azt ve- I tette a szememre, »äüejm/Jjj hogy mi, emberek, őrült módon zabáink, folyton telerakjuk a bendőn- 5t, anélkül hogy figyelembe vénánk az egészséges táplálkozás ivetelményeit. Nagyot néztem a ülcs kutyái intelmeket hallgatva, srsze, ő tovább folytatta: Nem is- leritek azt a szót, hogy mérték, letve mértékletesség? Mert hogy ií mértéktelenül eszünk és zunk. Hogy a kiadós ebéd után ég süteményt is majszolunk, s i nincs sütemény, akkor valami ás édességet. Azért nehéz lehet jktek, embereknek - mondja Os- ir. Valahogy nem tudjátok el- nőrzés alatt tartani magatokat, a egy kutya megeszi az adagját, :mmi pénzért nem enne tovább, írmilyen jó falatokat rakhatnának elé. De ti nem is a gyomrotok, hanem a szemetek kedvéért esztek. Ránéztek a tányérra, és nem tudtok ellenállni. Kutyámnak teljesen igaza van - mint mindig. O tényleg tudja, mikor elég. Ha pedig a mozgást igényli, kedvére rohangál, amikor sétálni visszük. Ilyenkor engem is biztat, hogy fussak vele, de én minduntalan visszautasítom ajánlatát. Ja, most nincs kedved - szokta ilyenkor mondani. Ha pedig mégis rávesz, hogy mozgassam meg a csontjaimat, mérhetetlen ujjongással ugrándoz körül. Olyankor legalább hatszor annyit fut, mint én, mert jobbra-balra cikázik, elóre-hátra rohan, hogy folyvást szemmel tartson. Ha kifulladva megállók, szépen megvárja, amíg levegőhöz jutok, s csak azután mondja: ugye, milyen jót futottál, ezt gyakrabban is megtehetnéd. S megint igaza van. Akkor is igazat adtam neki, amikor a szemételszállítással kapcsolatos nyomtatványt kellett kitölteni, s Kassán nagy felháborodást keltett, hogy a nyomtatványon a születési számot is fel kellett tüntetni. Oscar kapásból felsorolt az utóbbi hónapokból legalább 5-6 esetet, amikor szemrebbenés nélkül írtam be születési számomat olyan hivatalos helyeken, ahol az emberek tucatjával juthattak hozzá az általam kitöltött papírokhoz. Vegyük például a lakást. Amikor elhatároztam, hogy megveszem a vállalattól, amelyik annak idején bérbe adta nekünk, adásvételi szerződést kellett kötnünk - természetesen a születési számom feltüntetésével -, amelyik aztán a jogásztól, aki a szerződést megfogalmazta, és titkárnőjétől, aki azt legépelte, a vállalat gazdasági osztályára került, ott a vállalati jogászok elemezték újra. Ezután a kataszteri hivatal iktatójába küldték, onnan a hivatal elnökéhez, aki pedig az egyik alkalmazottnak továbbította. Nos, számoljunk csak utána, hányán találkozhattak közben bizalmas személyi adataimmal... Hasonló volt a menet a bankszámlával is. Amíg a régit megszüntettem, s újat nyitottam, szintén jó pár ember leolvashatta a személyi számomat. Az autóvásárlás, ületve -biztosítás során sem úsztam meg legbizalmasabb adataim nyilvánosságra hozatalát, sőt habozás nélkül kiadtam őket. Ugye, ugye - morfondírozik Oscar. Ä szemétbegyűjtés ürügyén meg mennyit tiltakoztatok. En ugyan nem tiltakoztam - magyarázom hanem a kassaiak. Kassaiak, kassaiak - de hisz ők is emberek, akárcsak te. De más bajok is vannak a ti fajtátokkal. Nem tudom, miért kell például minden alkalommal köszöntened azt az „úriembert” a harmadikról, aki sose köszön vissza. Ha nekem egyszer nem köszön vissza egy kutyatársam, soha többé nem várhatja, hogy én köszöntsem őt elsőként. Elég nehéz lehet nektek, emberekOkos szemével mondja a magáét... nek. S talán sajnálkozását fejezi ki azzal is, hogy engedi: kedvemre simogassam őt. Jól tudja, hogy nem azért simogatom, mert neki akarok a kedvében járni, hanem csak azért, mert nekem jólesik. Megnyugtat, ha sima szőrén újra és újra végighúzom a kezem. Esténként szoktuk megejteni a simogatást, az idegek lecsillapítását és az aznapi (A szerző felvétele) aktuális vitát. Ilyenkor odabújik mellém, a fejét a combomra rakja, s okos szemével mondja a magáét. Én meg szépen meghallgatom. Néha megszívlelem, máskor elvetem tanácsait. S olykor felötlik bennem ismerőseim szemrehányó kérdése: ugyan, mire nektek ez a kutya?! S a válasz: csak, hogy legyünk neki, hogy legyen kivel beszélgetnie.
