Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-31 / 125. szám, péntek

DUNA-VOLGYI SZELLEMI FIGYELŐ 1002. május 31., péntek 2. évfolyam, 11. szám \Aa egy napilap megjelentetése, úgy véljük, elsősorban gazdasági, s csak másodsorban politikai kérdés. 1922-ben viszont több volt mint politikai kérdés: politikai tett volt 80 éves (lenne) a Prágai Magyar Hírlap Márai Sándor, Egri Viktor (felül), Győry Dezső és Mécs László is publikált a Prágai Magyar Hírlapban (M. Nagy László reprofotói /3/ és képarchívum) KOCUR LÁSZLÓ júniusától a Prágai Ma­gyar Hírlap lett a cseh­szlovákiai magyarság legerősebb ajtóorgánuma. Tudatos nemzeti ki- ebbségszemléletet hozott és a felvi- léki magyar irodalmi kritikai [sic!, lelyesen nyilván irodalom kritikai] ibontakozásában hézagpódó tör- énelmi szerepet játszott. A Prágai áagyar Hírlap annyira átalakította s kiépítette a kisebbségi szellemi mtudatát, hogy a lap nélkül el sem udnók képzelni a kisebbség két év- izedes politikai és szellemi fejlődé- ét - úja a rendszerezés igényével kőként fellépő csehszlováMai ma- yar irodalomtörténet, az így tűnt 1 egy gondolat (1940] szerzője, KE­MÉNY [G.] GÁBOR. Kemény Gábor :önyve úttörő jellegű, nehezen negkerülhető szakmunka, mely zonban nem mentes a főhatalom- áltás okozta eufória esztétikailag utóbb) nehezen megítélhető szóla­náitól. Vajon a fentebbi állítás is sak egyike volna e túlzó megnyil- ánulásoknak? Bizonyosan állíthat­ok, a monográfia szerzőjének nem ellett jobban megnyomnia tollát zen állítás leírásakor, a PMH-ról aló (végre már nem mellé)beszélés léikül nem lehet érvényesen szólni két világháború közötti időszak ki- ebbségi magyar politikájáról, köz­letérői, kultúrájáról, de még sport­írói sem, hisz az első „republiká- •an” a sportélet is nemzeti(ségi) lapon szerveződött, ágy a fend mondat, a PMH je- mtőségének hangsúlyozása csak ölcsészkari overdrive lenne? Hisz MH-monográfiát vagy bibliográfi- t sehol sem lel az érdeklődő. Rész­tanulmányok ugyan készültek [tár, melyekre mi is támaszkodunk, zonban még senki sem vette a fá- adságot, hogy a mázsányi anyagot rijes egészében feldolgozza. Ízt mi sem tettük meg, így nincs lit mások szemére vernünk, azon- an a Prágában fellelhető, sajnos, em teljes anyagot átlapoztuk, s ritikatörténeti szempontunknak legfelelő, tömör bibliográfiát ké- zítettünk. így pertinenciánknak zámos egyéb - bizonyára roppant rdekes - cikk áldozatul esett. Vagy légsem? 'isztelet a PMH eddigi összes kuta­sának, de ők javarészt az iroda- imtörténetí vonatkozásokat keres­ik a lapban, s könnyen elsiklottak lyan - az irodalomtörténeti kuta- is szempontjából valóban lénye- esnek nem mondható - írások mel- ítt, műit az óceánrepülő Lindbergh saládjának későbbi tragédiája; a ilmekben napjainkig továbbélő lyde Barrow (a Bonnie és Clyde éven elhíresült gengszterpáros fér- i tagja) szitává lövése; a Sacco és 'anzetti kivégzése körüli politikai onyodalmak Amerikában; sarkku- itó- és sztratoszférarepülő-expedí- iók tündöklése és bukása; a szepsi mberevő (!) cigányok monstre űnpere. Vagy ott vannak a húdeté- ek, melyek nélkül szintén nehezen épzelhető el egy napilap. A PMH önywásárának gazdasági, szépúo- almi, vagy éppen ifjúsági könyvkí- álata mellett jól megfért az „egész- sgügyi gummi” és az autógumi sklámja. A jelenlegi magyar tan- zéktől pár kapualjnyúa angyalcsi- álók vertek tanyát, megbízható őgyógyász kínálta teljes „discretío- al” minden szolgáltatását, nehéz setekben is. A Hybemská utcában, hol most a komparatisztika tan- zék és az egyetemi számítóközpont ; helyet kapott, hatalmas kivándo­roltatási ügynökség bújt meg, uta­zási úodának álcázva olcsó hajóje­gyeket kínáltak a világ minden tájá­ra. S voltak persze hatalmas, egész oldalas fürdetések is, mint a Skoda Műveké vagy a Bat’áé. S itt már ne­hezen tudunk elvonatkoztatni a po­litikai kapcsolatoktól, hisz marke­tingszempontból nem a legjobb fo­gás egy potenciálisan „csak” 1 millió emberhez (tehát 12 millióhoz nem) szóló lapban a mai árakkal összevet­ve arányosan horribilis összegért teljes újságoldalon húdetni. Ma egy napilap megjelentetése, úgy véljük, elsősorban gazdasági, s csak másodsorban politikai kérdés. 1922-ben viszont több volt mint po­litikai kérdés: politikai tett volt, olyan, amely egy egész népcsoport sorsát képes befolyásolni. Mert no­ha a fiatalon tragikusan elhunyt ÖL- VEDI LÁSZLÓ állításának - „a kom- mün bukása után a lélekmérgezők százai árasztották el a Felvidéket, befurakodtak a sajtóba, a bécsi emigráns központ központi és vidé­ki orgánumai a megszállókkal ka­röltve, sőt azokat felülmúlva, meg­kezdték hadjáratukat minden ellen, ami magyar” - talán fölös indulatá­val nem feltétlenül kell egyetérte- nünk, az kétségtelen, hogy létező je­lenségre hívta fel a figyelmet. Az őszúózsás forradalom és a Tanács- köztársaság bukása, Horthy Miklós hatalomátvétele után októbristák és kommunisták ezrei hagyták el az or­szágot, és sokuk éppen Csehszlová­kia felé távozott. Ezek elsősorban a Kassai Napló, s a Bécsi Magyar Újság körül leltek szel­lemi menedékre, s írásaikkal eleinte határozott sikereket értek el, hisz ja­varészt jól képzett publicisták, szer­kesztők voltak. Később pedig, a bel- viszonyok megszilárdulása után az aktivista sajtóban - elsősorban A Reggel (1921-1933, majd a második Magyar Újság (1933-1938) szer­kesztésében -játszottak fontos sze­repet. S a „gond” a felvidéki ma­gyarság részéről nem elsősorban munkájuk minőségével volt, hanem azzal a ténnyel, hogy az aktivista sajtó a hirtelen kisebbségbe szakadt népcsoport egyedüli reményéről, a Horthy-Magyarországról állandó jelleggel dehonesztáló módon nyi­latkozott meg, s nemegyszer a ma- saryki (ál) demokrácia (olykor gát­lástalan) kiszolgálójává vált. Ezt az államilag is finanszúozott szakmai fölényt a helyi, nemegyszer dilet­táns lapok nem tudták ellensúlyoz­ni. A két ellenzéki pártnak profi saj­tóra volt szüksége. 1922. június 1-jén hagyta el a nyom­dát a PMH eísó száma. S abban, hogy a lap létrejött, a besztercebá­nyai ügyvédnek, PKTROGAT.I.T OSZKÁRnak (aki a két magyar párt központi úodáját vezette) elévülhe- tetien érdemei voltak. A már emlí­tett Kemény Gábor írta a fiatalon el­hunyt, jó nevű rétor-publidstáról: „Ő húdette először tudatosan, hogy a ködfátyolként magunk elé húzott ábrándvilágból csakis rendszeres, mindent felmérő kisebbségpolitiká­val lehet határozott fejlődés hányá­ba küábolni.” Petrogalli Oszkár bi­zonyára kiváló személyiség lehetett, a szigort filológus, FILEP TAMÁS GUSZTÁV mégis a PMH indulása­kor kezdetleges színvonaláról be­szél, s azt mondhatjuk, jogosan. A pénz együtt volt, az úányvonal adott volt, s invenciózus törekvések­ben sem volt hiány, de úgy érezzük, ez nem mindig párosult kellő szak­mai elmélyültséggel, tudással. Ezt a Debrecenből Eperjesre, majd Kassá­ra kertit hírlapíró, DZURÁNYI LÁSZLÓ főszerkesztői gyakorlata hozta meg. Egyértelmű, hogy a lap munkatársi gárdája Dzurányi Lász­ló regnálása idején volt a legszéle­sebb, a radikálisan balos írókat le­számítva bárki publikálhatott ha­sábjain. Ez valószínűleg a lap mö­gött álló, klasszikus liberális szelle­met képviselő SZENT-IVÁNY JÓ- ZSEFnek volt köszönhető; nagyjá­ból erre az időszakra esnek ugyanis aktivista törekvései. Dzurányi helyzetét, noha rangos munkatársi gárdát toborzott össze, a szlovák és cseh sajtó nem könnyí­tette meg, sőt, eleve belekényszerí- tette az ellenzéki beszédmódba. A lap becsületére legyen mondva, az arcukba dobott kesztyűt felvették, a cseh kormánypolitikát mindvégig támadták, s előnyös külkapcsolatai- kat felhasználva következetesen hangoztatták, hogy a csehszlovák állam demokratikus alapelvei a ki­sebbségekkel szemben nem (min­dig) érvényesülnek. (Na de mit ér­tek vele, ha a cseh nyelvű közegben ezt magyarul hangoztatták? - me­rülhet fel jogosan a kérdés. Nos, az illetékes helyeken valaki nagyon jól tudott magyarul, ugyanis rendsze­resen megtörtént, hogy cenzúráz­ták vagy elkobozták a lapot, 1933- ban és 1934-ben pedig - a Köztár­saság védelméről szóló törvény ér­telmében 3-3 hónapra betiltották megjelenését.) De nemcsak az ál­lamalkotó „csehszlovák nemzet” sajtója, saját - sajnos két - pártja is megnehezítette Dzurányi helyzetét. Tekintve, hogy lapja egyben a politi­kai elit centruma is volt, a két párt ellentétei is itt mutatkoztak meg. Ezeket feldolgozni, úgy, hogy a PMH által fürdetett magyar egység­front kialakítására való törekvés ne sérüljön, nem volt egyszerű feladat. Bár ebben a munkában a később sajnos pártérdekek kiszolgálójává váló FORGÁCH GÉZA értő szekun- dánsnak bizonyult. S a már említett rangos munkatársi gárda pedig olyan nevekből állt mint SZVÁTKO PAL, NEUBAUER PÁL, DARVAS JÁ­NOS, SZEKLAY FERENC, VÉCSEY ZOLTÁN, GYÓRY DEZSŐ, hogy csak néhányukat említsük. S ha a lapban közlő valamennyi költőt, írót, értelmiségit fel szeretnénk so­rolni A[lapy Gyulá]tól Z[erdahelyi Józsefiig, az legalább két A4-es ol­dalt tenne ki, s olvasóim sem bizo­nyosan vennék a fáradságot, hogy átrágják magukat az így elkészült katalóguson (melynek azonban majd egy szakmunkában feltétlenül szerepelnie kell). Lévén magam is li- terátor, mielőtt még a végsőkig ki­tartókkal megosztanék pár bulvár- jellegű információt Szüllőről, Horthyról, a Dúcéról, az üstökös csóvájáról és Afganisztánról meg a vonatokról, hadd említsem a lap né­hány elévülhetetlen úodalmi-úoda- lomtörténeti érdemét. A gondos filológiai feltárásnak kö­szönhetően ma már közhelyszerű­nek tűiük arra utalni, hogy kezdet­ben - intézményrendszer és infrast­ruktúra híján - a napilapok adtak teret a szépúodalomnak is. A kora­beli gyakorlatnak megfelelően a PMH rendszeresen közölt verseket, igaz ugyan, hogy többségben voltak a TELEK A. SANDORok és TAMÁS LAJOSok versei, de olvashatunk itt költeményeket KOSZTOLÁNYI DEZSŐtól, MÉCS LÁSZLÓtól, MÁ­RAI SÁNDORtól is. A második oldal alján, a vonal alatt folytatásos regény jelent meg, a szerzők közt REMARQUE-ot, MÓ- RlCZot és SZÁNTÓ GYÖRGYöt egyaránt ott találjuk. S a folytatásos regények terén egy újabb filológiai érdekesség: VÉCSEY ZOLTÁNnak, a kiugrott premontrei papnak - aki a sakkrovat gazdája is voít, s a termé­szettudományos ismeretterjesztés terén fontos szerepet töltött be - a lap 1932-es évfolyamában jelent meg a Páter Laurentius titka című krimije, mely azóta is „újságsújá- ban” fekszik. A Petőfi Irodalmi Múzeum munka­társának, Mészáros Tibornak a jó­voltából nemrégiben készült el a Márai-bibliográfia. A Kassáról el­származott író rendszeres munka­társa volt a lapnak, még a Dzurányi távozását követő „kerszoc tisztoga­tás” után is. „Párisi” jegyzetei, tár­cái üde színfoltot jelentettek a lap­ban, mert Márai a vüággazdasági válságot és egy párizsi mulató bezá­rását ugyanazzal a könnyed elegan­ciával kommentálta. A hirtelen, egyszerre csak a sem­miből ott termő határ véget vetett annak a Krúdy által is megörökített boldog időszaknak, mikor a gyors­vonatok hozták-vitték a felvidéki polgárt a pesti színházakba. A határ visszatartotta a minőségi magyar sajtót is, de ez esetben a három­nyelvű felvidéki citoyen cseh vagy német lapok után nyúlt. De a szín­ház esetében, bármennyúe is nem akarta beérni a finoman szólva nem mindig első osztályú szlovákiai ma­gyar színházi törekvésekkel, ugyan­ezt nem tehette meg. Hogy legalább olvasmányélménye legyen a pesti színházi vüágról, erről SÁNDOR IMRE, SZOMBATHY VIKTOR és EGRI VIKTOR gondoskodott. A máig nem tisztázott körülmények közt elhunyt Neubauer Pál a bölcse­leti úányzatok, a zenetörténet, a nyugati művészeti törekvések és a kortárs úodalom terén egyaránt megnyugtató biztonsággal moz­gott. Neubauer - aki pedig megte­hette volna, hogy csak „nagy” dol­gokkal foglalkozzon - éppen olyan nagy odafigyeléssel, törődéssel, szakértelemmel fordult az elsőköte­tesek felé, vagy taglózott le düettán- sokat, mint amilyen egyenrangú partnerként ismertette Babits úoda- lomtörténetét. S mindenképpen szólnunk kell még - igen, így akartuk kezdeni a követ­kező mondatot. De aztán beláttuk a „mindenképpen szólás” lehetetlen­ségét. Mert mindenképpen szól­nunk kéne arról, hogy Forgách Géza előírta Sziklay Ferencnek, mit újon a pártszimpatizáns költőkről; a Rezsőkről, PEÉRYről és SZALATNA- Iról, akik ott tüsténkedtek a Sarló és a csehszlovákiai magyar cserkész­mozgalom körül; SCHÉRER LA- JOSról, hisz „A Mi Lapunk”-jának kivégzését a PMH hasábjain is kö­vethette az olvasó; olyan irodalom- szervezőkről, programadókról, mint Győry Dezső vagy Szvatkó Pál; szólni Móricz Zsiga bácsiról, a felvi­déki ifjúság nagy barátjáról; DAR- KÓ ISTVANról, aki méltatlanul későn kapott kismonográfiát; és ak­kor még politikusainkat nem is em­lítettem, pedig a STEINERtől ES- TERHÁZYig terjedő paletta ugyan­csak kínál elemeznivalót. Mindez azonban szétfeszítené a jelen írás kereteit. Mikroelemzések vagy felü­letes gyorsfényképek készítése he­lyett zárásként hadd osszunk meg türelmes olvasóinkkal néhány hú- morzsát, melyet bibliográfiakészí­tés közben valamiért érdekesnek ta­láltunk, s feladat szigort normativi- tásához méltán illő „kockás” füzet hátlapjára másoltunk. Ezek néme­lyike arról győzött meg, hogy a nap alatt tényleg nincs sok új. 1927-ben, mikor Bőidet mestersé­ges körülmények között előállítot­ta az üstökös fénycsóváját, a né­metországi vonatok 90 km/h se­bességgel közlekedtek. A Komá­rom és Pozsony között száguldó „Csallóköz expressz” ma nem éri el ezt a sebességet. Egy napszámos Horthy Miklóst kér­te fel, hogy legyen huszonkettedik (!) gyermekének keresztapja. A kor­mányzó elvállalta a felkérést, a ke­resztelőn a főispán képviselte.' A „mi” Szüllő Gézánk is keresztapa lett, mégpedig 1930-ban (is). Egy szlovák földműves kérte őt fel erre a szerepre, a népek barátságának je­gyében. Szegény atyafit emiatt többször megfenyegették. 1934-ben megbukott Mussolini fia. Az olasz diktátor magához rendelte a tanítónőt, aki - mondanunk sem kell - halálra vált a meghívástól.'A Duce kedélyesen elbeszélgetett ve­le, és megdicsérte, hogy pártatlanul osztályozott. Egy szomorú, aktualizálható prob­léma (1929.1. 31.): Afganisztán rej­telmei. Elveszett két európaiakkal telt brit óriás-repülőgép? Ha való­ban Afganisztán áll(t) a szeptember 11-i események mögött, akkor kér­dezem én, mi változott? A két világháború közötti kisebbsé­gi önismeret hiteles letéteményese a PMH. Művelődés- és politikatör­ténetünk látványos foghíja feldol- gozatlansága, s e téren nem vagyok optimista. A legtöbb kutató beéri a már közhelyszerűen ismert részek idézésével, illetve mások kutatási eredményeinek kommentálásával, pedig a még olyan kis szegmenst felölelő rétegvizsgálat, mint e so­rok írójának három hónapos „bú- várlata” is afelé mutat, hogy na­gyon sok fontos adatot, érdekessé­get rejt még magába a köbméternyi folyóúattömeg. 1922

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom