Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-31 / 125. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 31 KOMMENTÁR Egy szöveg, két olvasat SZILVÁSSY JÓZSEF Eddig sosem tapasztalt össztüzet zúdított a szlovák média túlnyomó része a Magyar Koalíció Pártjának választási programjára. Amire természetesen joga van, de véleményformáló lapoknak csak akkor, ha valós tényeket elemeznek. És ezeket bírálják. Az egyik napilap azonban a magyar párt dokumentumából fő célként a magyar egye­tem megalapítását, a nevesíteden földek ügyének rendezését, a szlovákiai magyar püspökség létrehozását tüntette fel. Mindez való­ban hangsúlyosan szerepel a szövegben, ám a program az egyén- család-közösség-állam pillérekre épül. Ebben az összefüggésben a fend célok is más megvilágításba kerülnek. Még az MKP politizálá­sát rendszerint tárgyilagosan és hozzáértően értékelő liberális újság kommentátora is légből kapott slusszpoént durrantott el. Ha ugyan­is a szerző valóban tudja, hogy ki lesz az új pártelnök, akkor ezt az értesülését mindenképpen meg kellene osztania olvasóival. Ám ő egyfajta balladai homályként utalt valamire, s ez a lebegtetés így si­lány bulvárelem maradt. Három lehetséges magyarázat kínálkozik erre a szokatlanul ked­vezőtlen visszhangra. Vagy felületesen olvasták a programot a szlovák kollégák, vagy sokan közülük pártfüggők, s ez most még inkább megnyilvánult, hiszen az MKP elnöksége úgy döntött, hogy más politikai erő képviselőjét nem veszi fel jelöltlistájára. Nyilván az is elképzelhető, hogy valóban eltúlzott követeléseket tartalmaz a dokumentum. Ám ezt a tényt a szombati kongresszu­son résztvevő nyugati politikusok nyilván felrótták volna. Ők ugyanis angolul és németül is olvashatták - és olvasták - a szöve­get. És kivétel nélkül eurokomformnak tartották a felvázolt célo­kat. Valószínűsíthető hát az a magyarázat, amit egy neves szlovák újságíró fejtett ki nemrég egy értelmiségi hetilapban: szerinte egyik szlovák tömörülés sem szívleli a Magyar Koalíció Pártját, és csak azért tűrik meg kormányzati tényezőként, mert ezzel is port hintenek a nyugatiak szemébe. Mostanság viszont sokan azon mesterkednek, hogy a potenciális szlovák és más nemzetiségű szimpatizánsokat elriasszák az MKP közeléből. S ebben a hangu­latkeltésben toliforgatók is tüsténkednek. Mégsem ildomos min­den szlovák politikusra és pártra rácsapni az ajtót, mert közülük kell - kölcsönösen elfogadható érdekek mentén - a Magyar Koalí­ció Pártjának lehetséges politikai szövetségeseket találni. Mert bárhogy is rokonszenveznek Brüsszelben, Strasbourgban és más­hol Bugárékkal, nyilván ezután is azt hajtogatják majd, hogy ha­zai ügyekben tessék odahaza egyezségre jutni. Erre csak akkor kí­nálkozik némi esély, ha rátermett és kellő empátiával rendelkező jelöltek kerülnek az MKP listájára. Akik képesek lesznek fokoza­tosan meggyőzni lehetséges szlovák partnereiket arról, hogy eu­rópai szemmel csakis egy olvasata van az MKP programjának, amelynek céljait csak a betegesen gyanakvó és gyűlölködő köz­életi személy bélyegezheti nacionalistának. Tíz deka konyhasó TÓTH MIHÁLY Politikai ízlése szerint most minden hírmagyarázó igyekszik vagy kárörvendve vagy sajnálkozva megmagyarázni, miért futott zá­tonyra a Polgári Konzervatív Párt (OKS) vezetőinek próbálkozá­sa; nem kerülnek fel az MKP képviselő-választási jelöldistájára. A kárörvendők így teszik fel a kérdést: szlovák nemzeti szempont­ból vajon megérte-e, hogy a sajtó egy része - én is jobboldali, te is jobboldali alapon - a tenyerén hordta az MKP vezetőit. A sajnál- kozók pedig tételesen felsorolják azokat az eseteket, amelyekben Langos, Zajac, Tatár és a többi elkötelezett demokrata azokat az MKP-javaslatokat is támogatta, amelyek megszavazásáról még a legmérsékeltebben nacionalisták se akartak hallani. A kárör­vendőkön és a sajnálkozókon kívül azonban van egy harmadik csoport is. Az ebbe tartozók arra kíváncsiak, az európai szalonok­ban is kiválóan helytálló és tapasztalt politikusok mitől lettek oly naivak, hogy akár egy percre is feltételezték, kérésük meghallga­tásra talál a magyar pártban. Az OKS próbálkozását elsősorban a kényszer motiválta. De az is közrejátszott, hogy sejtelmük se volt, a fordulat utáni évekhez ké­pest mekkora változások mentek végbe azok magatartásában és helyzetében, akiket magyarként a VPN és az FMK együttműködése során megismertek. Az orosz népi bölcsesség szerint legalább 1 púd (16,4 kg) sót kell közös fedél alatt elfogyasztani ahhoz, hogy ketten alaposan megismerjék egymást. Akárhogy számítjuk, az FMK és a VPN „közös háztartásában” legfeljebb 10 dekányit konzu- máltak ebből a nélkülözhetetlen ételízesítőből. Nem vonható két­ségbe, hogy a közös politikai vércsoportba tartozás alapján felkí- nálkozók „listára engedése” kiváló cáfolata lett volna annak a felté­telezésnek, hogy a magyar párt mindörökre etnikai alapon szer­veződő politikai erő akar maradni. Az MKP elszalasztottá ezt a lehetőséget. Megtehette. Bizonyos szempontból hasonló helyzetben van, mint a HZDS. Meciar tudja, hogy ha esik, ha fúj, még legalább két választáson eléri a minimum 25 százalékot. Egyenes út ez a degenerálódás felé. Az MKP befelé fordulásra hajlamos vezetői is tudják, a 9-10 százalék ma is, négy év múlva is szavatolt. A szlovákiai magyarnak nincs más választása. Mielőtt a kényszernaivságban szenvedő OKS-vezetők jogosan rá­tarti entellektüelekként megalázkodtak volna, nem kalkulálták be, hogy az MKP (is) megélhetési párttá vált. Aki ismeri az MKP-ben uralkodó viszonyokat, a kiválasztás módját, az ambíciók mértékét, az el tudja képzelni, hogy némely magyar törvényhozók lelkében mekkora kisebbrendűségi érzés keletkezik, ha egy klubba kerül mondjuk Langossal vagy Zajaccal... FELHÍVÁS A Kalligram Alapítvány Jogi Elemzőközpontja kéri mind­azon személyeket jelentkezését, akiket a Benes-dekrétumok kapcsán diszkrimináció ért, bir­tokukban bírósági döntés, do­kumentumok vagy egyéb infor­máció van, amellyel hozzásegít­hetnek a dekrétumok ügyének tisztázásához. Jelentkezni lehet telefonon (üzenetrögzítő: 02/5441 7082), írásban (Kalligram Ala­pítvány, Staromestská 6/d, 811 02 Bratislava) vagy e-mailben (j arbal@kalligram. sk).- Egy hónapig otthon maradnék, ha a főnök megfizetné. Hiszen alig érek be, máris kezdődik a focivébé közve­títése, s mire befejeződik a harmadik meccs is, véget ér a munkaidő. Akkor meg minek járjak munkába? (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVY CAS Rudolf Cirkusz címmel a Szlovákiá ba látogató magas rangú vendége: „szórakoztatását” bírálja a lap. „Mi számít, hogy a lakosság túlnyom többsége a sompálinkát csak Rudol Schuster államfősködése óta isméi - hallomásból, a vaseszközök kova csolását csupán a televízióban látja és a bányásztestvériségbe való be fogadásról csak most szerzett tudc mást. Hovatovább úgy néz ki, hog a külföldi vendégek a szlovák elnö játékszerévé válnak, aki élő bábul kai váltja valóra a maga - tán gyei meki - álmait. Ha a kis országun látványosabbá tételére tett kísérlet díicsérendő is, a végeredmény elég télén arányérzékról árulkodik. A ország bemutatása a vendégekne ugyanis egyre kevésbé szól Szlovs kiáról, s egyre inkább az elnökró Szlovákiába készülő államfőként e fogna az aggodalom, mi vár rán Lapát? Ásó? Bot? Netán sarló és ki lapács?” - írja a lap publicistája. Bármely politikai párt azért szerveződik, hogy a hatalomba jutva választói, szimpatizánsai érdekeit képviselje Kell-e az MKP-nak Szlovákia? „Kell-e Szlovákiának az MKP?” - tette fel tegnap egy liberális lapban (SME) a köl­tői kérdést Belő Hefler szlo­vák „politológus”. BARAK LÁSZLÓ Majd a kérdés ürügyén arról érteke­zett, hogy a kétségkívül vulgáris és kirekesztő meäari politikai folklór miatt tömbösült szlovák és magyar pártblokkoknak - SDK, MKP - miért alakult másként a sorsuk, miután - elsősorban nekik köszönhetően - megbukott az a rezsim, amely ellen szerveződtek. Miért váltak ki az SDK-ból az eredeti pártok, s mi az oka, hogy ez a válás nem követke­zett be a három elódpártból alakult MKP esetében? A kérdéseket a kö­vetkezőkkel válaszolta meg: Az MKP egyrészt azért maradt meg egy pártnak, mert úgymond a „Felvi­dék” lankáin élő .konkrét emberek” lehetséges politikai karrierjének egyedüli letéteményese. Másrészt pedig azzal indokolja eme vitatha- tadanul markáns etnikai stigmákat magán viselő párt létezését és virág­zását, merthogy jócskán vannak eb­ben az országban szemellenzős mélyszlovákok, akik szintén kizáró­lag nemzeti alapon csörtetnek vagy lopakodnak a hatalomba. Alap­vetően nincs vitám ezzel a definíció­val. Azonkívül, hogy a könnyebb nemzeti ellenállás hányába manő­verezve, a szerző, enyhén szólva profanizálja a problémát. Árnyal­junk hát egy cseppet. Bármely politikai párt, bizonyos embercsoportok eszmei összetarto­zásának természetes igényén kívül azért szerveződik, hogy a hatalom­ba, azaz döntéshelyzetbe jutva, vá­lasztói, esetíeges szimpatizánsai ér­dekeit képviselje és programját ér­vényesítse. Egy adott párt ebbéli tö­rekvése rendre visszaigazolódhat - vagy nem - azzal a ténnyel, hogy a demokratikus választásokon hány választót képes mozgósítani. Talán ideje lenne már végre észrevenniük, elsősorban a szlovák „demokraták­nak”: a szlovákiai magyarok nem biztos, hogy kizárólag vérségi ala­pon bíznának „övéikben”, ha egyéb „standardnak” címkézett többségi politikai csoportosulások kevesebb csalódást okoztak volna nekik. Az utóbbi évtized során azonban szám­talan negatív visszajelzésben volt részük a szlovák demokraták térfe­léről is. Lásd a rendszerváltás utáni diszkriminatív, de minden bizony­nyal, minimum szűkkeblűnek mond­ható nyelvtörvényt, a helységnévtáb- la-háborúkat, a szlovák alkotmány preambuluma körüli primitív huza­vonát, az ország területi átrendezé­se során velük szemben tanúsított fóbiát, s folytatható a sor, egészen a kollektív bűnösség elvét szentesítő Benes-dekrétumok szlovák részről történő hisztérikus tabuizálásáig... Nem beszélve egy olyan gyakori groteszk helyzetről, amelyben ész­érvek híján bármely vitát olyan ten­denciózus típuskérdésekkel zár rö­vidre számtalan többségi közéleti szereplő, hogy pl. Bugár Béla tiszta szívből szurkol-e a szlovák sporto­lóknak... Nos, kedves igazságosztó politológusok, kváziszakemberek, politikusok, szlovák honfitársak! A feszes szlovákiai nemzeti-nemzeti­ségi „csomó” megoldásának legeg] szerűbb módszere, hogy nagyvon; lúan félre kell tennetek egyszer mindenkorra a szlovákiai magy; rokkal szembeni gyerekes gyanal vást, a tudatosan fenntartott töm nelmi téveszmék táplálta sértődöt séget, és valódi empátiával kellen közelítenetek feléjük. Mert tetszil nem teszik, nagyvonalú gesztusok; csak a többség gyakorolhat. Első li pásként például a Belő Hefleme kéne örökre elfelejtenie az általa e sütött olcsó gégét - „Kell Szlováki; nak az MKP?” -, amelynek nyomá inkriminált dolgozatában - fiktív avagy nem, egyre megy - odáig ju hogy az MKP-t holmi Muzulmá Koalíció Pártjához hasonlítja. Az e féle átgondoladan és megalapoza lan példálózás ugyanis legalát ennyire szerencséden reakciók; válthat ki a szlovákiai mélymagy; rokban, de a jóhiszemű, együttmt ködésre nyitott, államalkotó magy; rokban is. Ami, ne adj’ isten, ej olyan közveszélyes kérdésben megtestesülhet: Kell-e nekik, t MKP-nak Szlovákia? A hidegháború idején Pakisztán volt az USA legfőbb dél-ázsiai szövetségese, mára fordult a kocka India szerepe megnőtt a térségben ONDREJCSÁK RÓBERT Az India és Pakisztán közötti konf­liktus az elmúlt évtizedben állandó feszültségforrást jelentett Ázsiában. A két dél-ázsiai ország már 1947, a britektől elnyert függedenség óta szemben állt egymással, sót már há­rom háborút is megvívtak. A hideg­háború idején azonban marakodá­suk „csak” a kelet-nyugati szemben­állás egyik mellékhadszíntere volt, azt követően viszont Földünk egyik elsőszámú válsággócává lépett elő. A konfliktus súlyát óriási mérték­ben megnövelte, hogy mára már mindkét ország hivatalosan is ren­delkezik atomfegyverekkel (bár In­dia egyes források szerint már 1974- ben kísérleti robbantást hajtott vég­re). A konfliktus tárgya nagyrészt Kasmír. Amikor a britek 1947-ben kivonultak Brit Indiából, vallási ala­pon kettéosztották az országot. Lét­rejött a muzulmán többségű Pakisz­tán, amely akkor még Kelet- és Nyu- gat-Pakisztánból állt. A keleti rész az 1971-es indiai-pakisztáni háború után Banglades néven függeden lett, India nagy örömére és ennek megfelelően intenzív támogatásá­val (persze azért India és Banglades kapcsolata sem felhődén, határvi­ták is terhelik). Brit India hindu többségű területein pedig megala­kult a mai India. A brit indiai terüle­tek vallási alapon történő kettéosz­tása azonban nem sikerült teljesen. Rengeteg volt a vegyes lakosságú te­rület, ahol hinduk és muzulmánok egyaránt éltek, így a kettéosztás számtalan emberi tragédiával járt Oakosságcsere stb.). Ami azonban még ettől is fontosabb, a muzulmán többségű Kasmír és Dzsammu Indi­ához került, azzal, hogy később népszavazás dönt hovatartozásáról, esedeg függetíenségéről. A népsza­vazás „természetesen” nem valósult meg, s a terület állandó feszültség- forrás lett. Kasmírban viszonylag in­tenzív harcok folynak néhány helyi szeparatista csoport és a központi indiai kormány között. India azzal vádolja Pakisztánt, hogy katonai tá­mogatást nyújt ezen erőknek, Iszlá; mábád ezt tagadja, mondván, csak erkölcsileg támogatja a mozgalma­kat, mivel céljaikkal egyetért. A szeptember 11-ét követő amerikai akciók a közép-ázsiai térségben ter­mészetesen nem maradtak hatás nélkül a két dél-ázsiai rivális pozíci­óira sem. Bár Pakisztán szerepe kulcsfontosságú volt az Afganisztán területén végrehajtott amerikai ak­ciókban - elsősorban légterének át­engedése miatt, mivel az amerikai csapásmérő légi egységek többsége az Indiai-óceánról repült be az afga­nisztáni légtérbe - Iszlámábád sze­repe, súlya a térségben mégis drá­maian csökkent. Ez három okkal magyarázható. Az egyik, hogy a Ta- libán rendszer megbukott Afganisz­tánban. Mivel az említett rendszer­re Pakisztánnak meglehetősen nagy befolyása volt (a pakisztáni tit­kosszolgálat nagyon aktív volt már a Talibán hatalomszerzésében is), az új kabuli kormányzatra pedig ép­pen ezért igen kicsi, Iszlámábád sze­repe Afganisztán és a térség jövőjé­nek alakításában csökkent. Szintén fontos ok, hogy Pakisztán hagyomá­nyos szövetségese, Kína is arra tö­rekszik, hogy javuljanak kapcsolatai Indiával, ennek következménye pe­dig automatikusan Iszlámábád ázsi­ójának csökkenése. A harmadik ok, hogy Pakisztán riválisának, Indiá­nak a szerepe jelentősen megnőtt. Mára India vált az USA legfőbb dél­ázsiai szövetségesévé Pakisztán he­lyett. Egyrészt India sokkal erősebb, és ráadásul saját maga is ugyana­zokkal az erőkkel harcol, mint Ame­rika: a muzulmán szélsőségesekkel (s nem elhanyagolható Kínával szembeni egyensúlyteremtő szere­pe sem). Éppen ezért Washington, amely eddig igyekezett magát távol tartam attól, hogy állást kelljen fog­lalnia a Kasmír ügyében, most az in­Pakisztán szövetségese, Kína is törekszik kapcso­latai javítására Indiával. diai álláspontot támogatja (az USA is felszólította Iszlámábádot, hogy fejezze be a kasmíri India-ellenes erők támogatását). Ráadásul India többé-kevésbé demokratikus állam (emlékezetes volt, amikor Clinton amerikai elnök Indiába látogatott és a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését úgy kommen­tálta, mint a „vüág két legnagyobb demokráciája” közötti szövetséget), ami Pakisztánról egyáltalán nem mondható el (maga Pervez Musar- raf elnök-tábornok is katonai pucs- csal jutott hatalomra). India gazda­ságilag, demográfiailag és katonai­lag is sokkal erősebb, mint riválisa. Ha egy hagyományos fegyverekkel vívott háború törne ki, Pakisztá nak esélye sem lenne a számbeli technikai fölényben lévő indi hadsereggel (és légierővel, hac tengerészettel) szemben. Ezért Is lámábád csak a nukleáris elrette tésben bízhat, azonban Újdelhi 1 hetőségei, nukleáris arzenálja többszöröse a pakisztáninak (bee lések szerint India kb. 40-60, P kisztán 15-20 robbanófejjel rend; kezűt). Az, hogy India bejelenteti elsőként nem használ atomfeg vert, tekinthető a józan ész győz« mének is. Azonban van egy más oldala is. Mivel az indiai hagyom nyos fegyveres erők sokkal erőse bek, Újdelhinek nem áll szándék ban és érdekében az esetleges kői liktus nukleáris háborúvá fejlődés mivel győzelme a hagyomány fegyverekkel vívott háborúb; szinte biztosra vehető. így érthet hogy elsőként nem vet be atoi fegyvert. A szeptemberi terron madás és az azt követő esemény után India megpróbálja kihaszná megerősödött szerepét és helyzei a kasmíri probléma, sőt az egész: diai-pakisztáni viszály szám; kedvező lezárására. Mivel ma mögött tudhatja az USA támoga sát is, intenzív nyomást gyakoi Iszlámábádra, hogy céljait elér Ebben a helyzetben Pakisztánn igen beszűkültek a lehetőségei (: adásul az említett okok miatt n< igazán számíthat hagyománj szövetségese, Kína támogatás; sem). Ha el akarja kerülni a jeli légi konfliktus elfajulását, eng< nie kell, még ha presztízsveszte get is szenved.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom