Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-28 / 122. szám, kedd

I SZÓ 2002. MÁJUS 28. TÉMA: AZ ÖNGYILKOSSÁG zlovákiában évről évre emelkedik az öngyilkosságba menekülők száma - átfogó felmérés, statisztika még nem készült Tinédzserek öngyilkossága - figyelmeztető jelek Figyeljünk a rejtett üzenetekre! rámái módon emelkedik az ngyilkosok száma - figyel- leztetnek a hazai pszichiá- :rek, akik bevallják, ez ügy­en tehetetlenek. Csak azok- ak tudnak segítséget, lelki imaszt nyújtani, akik felke­lik őket. A kétségbeesett mberek többsége azonban Ikerüli a szakorvost, mert ármilyen rossz is a közér- ete, tart a megbélyegzéstől. PÉTERFI SZONYA merikai kutatók megállapítot- ik, hogy 20 százaiéiba tehető lók száma, akik életük során ko- iolyan foglalkoztak az öngyil- jsság gondolatával. A legapróbb iszletekig átgondolták, miképp diene befejezni a földi létet. To- íbbi 20 százalékuk szintén gon- alt a halálra, de nem foglalko- )tt a részletekkel. Az Egyesült Hantokban évente 400 ezren vá- sztják az önkéntes halált, töb- sn halnak meg így, mint közúti alesetben. Egyes források sze­nt a 15-19 évesek közt az ön- yilkosság a harmadik helyen áll halálozási okok közt. Szlovákiá­in még nem készült átfogó fel­iérés, statisztika az öngyilkosság lakulásáról, holott évről évre melkedik az öngyilkosságba me- ekülők száma. Az öngyilkosság, főleg ha fiatal aveti el, sokáig beszédtéma. Az mberek évekig emlékeznek arra, ogy a huszonéves fiatalember terelmi bánatában kiugrott a yolcadik emeletről vagy felvág- i az ereit, netán a vonat elé ve- ;tte, illetve felakasztotta magát, íert nem tette le az érettségi izsgát. Persze, az öngyilkosság ka általában nem derül ki, ami a ozzátartozók, a túlélők életét ehezíti meg - mondta dr. Peter reier pszichiáter-főorvos. - Mi­el semmi biztosat nem tudnak, nmagukat vádolják, ami elmér- esíti a családi kapcsolatokat, (gyan kénytelenek elfogadni az nkéntes halál tényét, de az ön- yilkosság szindrómája megbé- tegzi őket. .z orvos sok száz közül egy pél- át ragadott ki annak bizonyítá- ára, miképp tetézhető a tragédia. Előfordul, hogy a feleséget férje űtlensége, s az ebből eredő kilá- ástalanság készteti öngyilkosság- a. Egyúttal a társát is meg akarja üntetni. Néhány évvel ezelőtt ta- ácsot kért tőlem egy férfi, aki- ek a felesége menyasszonyi ru- ában lett öngyilkos. Tettével vi- ígosan megnevezte a bűnöst, de zt is, hogy képtelen elviselni pár- a hűtlenségét. Néhány beszélge­ss után, amikor már észlelni le- etett a kezelés jótékony hatását, férfi nem jött többé. Az asszony zinte regénybe illő öngyilkossá- ával a férjét akarta megbüntetni, i családja el is fordult tőle, a hoz- átartozók megvetették és elítél­ek. A férfi egy éven belül főbe 5tte magát. lz orvos szerint a házasságon be­üli konfliktusok miatt sokan esznek öngyilkosok, de jóval öbben azért vetnek véget életük­nek, mert nem tudják elviselni rossz szociális-gazdasági helyze­tüket. A munkahely elvesztése, az életszínvonal zuhanása, az ér­vényesülési lehetőség hiánya, az eladósodás fokozza az öngyilkos- sági hajlamot. A szociális-pszi­chológiai vonatkozások között első helyen a rossz emberi kap­csolatok, az alkalmazkodóképes­ség hiánya állnak, de a „túlsó partra menekülésnek” gyakran lelki okai lehetnek: az önmagával szembe forduló elfojtott ag­resszió, vagy a szeretett személy elveszése miatti identitásvesztés stb. Bár nem túl gyakran, de előfordul, hogy egyesek a súlyos betegséggel járó kínzó fájdalom elől menekülnek a halálba. A vi­lágon az AIDS-ben szenvedők 30-40 százaléka lesz öngyilkos.- Szlovákiában a veszélyeztetett csoportba az alkoholisták tartoz­nak, 15-20 százalékuk megkísérli az öngyilkosságot, de ez az arány a kábítószerfüggőkre is jellemző. Nagyon sok lelki betegségben szenvedő is a halálba menekül, az esetek 90 százalékában az alap­betegség rejtve maradt. A dep­resszióban szenvedők 25-30 szá­zaléka, a szkizofréniások leg­alább 20 százaléka kísérel meg többnyire „sikeres” öngyilkossá­got - összegezte tapasztalatait Vladimír Novotny pszichiáter. A pozsonyi Egyetemi Kórház pszi­chiátriai osztályának osztályve­zető orvosa szerint ismerni kell a veszélyre csak közvetett módon utaló jeleket. Akár segítségkérés­nek is vehető a menekülési vágy megfogalmazása: „elmenni vala­hová messzire”, „el egy lakatlan szigetre”, „eltűnni kis időre vagy örökre”. Ilyen rejtett üzenetek a viselkedésen is észlelhetők, pl. módosult szokásokban, erőtelje­sebb szenvedélyekben (alkohol, drog, játék). A kudarcok halmo­zódása, a fokozódó baleseti haj­lam, az élettől való búcsúzkodás, a javak szétosztogatása, a végren­delkezés, a beszédben a tagadó szerkezetek - nekem soha semmi nem sikerül - használata is intő jel. Elsősorban a gyász, a halál té­májának előtérbe kerülése, vala­mint a reményvesztettség, a kiút­talanság megfogalmazása hívhat­ja fel a figyelmet arra, hogy az il­lető öngyilkosságra készül! Ezek a válságjelek különösen akkor vál­hatnak fontossá, ha a lehangolt- ság, a depresszió, a szorongás jól felismerhető jelzéseivel párosul­nak. Veszélyesebb a helyzet, ha az említett vészjeleket olyan férfi ad­ja, akinek életkora a nemzedék- váltás határán áll - serdülőkor, felnőtté válás, középkor, örege­dés, öregkor - és egyedül, magá­nyosan, a biztonságot nyújtó csa­lád nélkül él. Fokozott figyelmet kell szentelni azoknak is, akik környezetében már követtek el öngyilkosságot, akik állandó stresszben élnek, alkohollal vagy droggal „gyógyítják” magukat, és nem utolsósorban azokra, akik pszichikai betegségben szenved­nek, amelyek előre jelzik az ön- gyilkosság veszélyét.- Annak, aki elsőként észleli a vészjeleket és rájön, hogy bekö­vetkezhet a visszafordíthatatlan, nem szabad azt mérlegelnie, ko­lllusztációs felvétel moly-e vagy sem a baj, ráadásul néhány szem nyugtató éppen olyan fontos jelzés, mint a sok do­boz altató bevétele - mondta a pszichiáter, és hangsúlyozta, hogy az illetővel beszélgetni kell. Meg kell hallgatni panaszárada­tát akkor is, ha jelentéktelennek tűnő dolgokról van szó. És ha mód van rá, szakorvoshoz kell kí­sérni, vagy szólni kell a hozzátar­tozóknak, sürgősen tegyenek lé­péseket a szenvedő megsegítésé­re. Bár háromszor annyi nő kísé­rel meg öngyilkosságot, mint ahány férfi, a halállal végződő ön- gyilkosságok aránya fordított. Az erősebb nem képviselői nem ját­szanak a gondolattal, nem ijeszt­getnek, hanem felakasztják, főbe lövik vagy vonat elé vetik magu­kat. A nők többsége a mélybe veti magát vagy gyógyszerrel mérgezi meg magát. A szakértők szerint minden öngyilkosság (vagy kísér­let) segélykiáltás. A halálba ké­szülők kétharmada előre jelzi, mi­re készül, s a kísérletezők 50 szá­zaléka általában egy éven belül ismét megpróbálkozik az öngyil­kossággal. Szlovákiában évente körülbelül 700 ember vet véget életének, a WHO adatai szerint az öngyilkos­ságok száma 1990 óta megkétsze­reződött. Az Egyesült Államokban többen halnak meg önkezűleg, mint gyilkosságban. Naponta 84- en halnak meg, 1900-an kísérel­nek meg öngyilkosságot. Pedig az orvosok szerint ha jobban figyel­nénk egymásra, el lehetne érni, hogy a kétségbeesettek ne köves­senek el öngyilkosságot. ^ buddhisták még a depressziót sem ismerik - az ok valószínűleg pozitív életszemléletükben rejlik A.z öngyilkosság ősi magatartásforma MTI-PRESS logy ki és miért akar vagy lesz is ingyilkos, arra szakemberek má- g keresik a választ. De, hogy az ingyilkosság elkövetése ősi ma- ;atartásforma, azt ékesen bizo- lyítják a történelem előtti és :ésőbbi adatok. Az ókori görö- ;öknél és rómaiaknál a halál is- nert formája volt az öngyilkos­ág. Az ókori filozófusok külön- lözőképen vélekedtek e cseleke- letről. Platón elítélte, de bizo- iyos körülmények között - példá­it halálra ítéltek esetében - meg- ingedhetőnek tartotta. Homé­rosz az elme megzavarodásának, az istenek büntetésének vélte az önkezű halált. Ami a zavart el- méjűséget illeti, nem is tévedett, hiszen az öngyilkosok kilencven százaléka pszichiátriai beteg. A Bibliából is tudomást szerezhe­tünk az emberi halálnak erről a szörnyű formájáról. Az Ószövet­ségben nyolc, az Újszövetségben egy ilyen esetről, nevezetesen Jú- dás haláláról olvashatunk. Júdás, miután elárulta Jézust, tettét csak így, saját maga felakasztásá­val vélte megtorolhatónak. A negyedik század közepén, a II. Orleans-i zsinat hivatalosan is el­ítélte az öngyilkosságot és meg­tiltotta az öngyilkosok egyházi temetését. Ezek az intézkedések ma már nem jelentenek vissza­tartó erőt. Nem így a buddhistáknál, akik sem a depressziót, sem az öngyil­kosságot nem ismerik. Az ok va­lószínűleg pozitív életszemléle­tükben rejlik. Tibetben, a budd­hizmus hazájában nincs is öngyil­kos. Annál többen választják az önkezű halált Európa civilizált országaiban. Az utóbbi hat évet leszámítva éppen Magyarország volt a listavezető. A statisztika szerint tízmillió em­ber közül évente 4600 lett öngyil­kos. A bennünket követő Svédor­szágban 2800, az azt követő Ausztriában 2700 ilyen tragikus halált jegyeznek tízmillió embe­renként. Meglepő statisztikai adat, hogy a férfiak gyakrabban halnak meg öngyilkosságban, mint a nők. Ebből azonban nem következik, hogy kevesebb nő választaná ezt a halálnemet. Az ok sokkal in­kább ott keresendő, hogy a férfi­ak agresszívabb megoldásokhoz folyamodnak: fegyverrel, akasz­tással végeznek magukkal, s így a „siker” sem marad el. Beszéljünk az érzésekről! ÖSSZEÁLLÍTÁS Egyre több tinédzser próbálkozik öngyilkossággal, amikor úgy érzi, képtelen megoldani valamilyen problémát, vagy képtelen elviselni valamilyen érzést. Akár valóban meg akar halni a tizenéves, akár nem, az öngyilkosság gondolatát, esetleg az öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell vennünk. A szuicid (öngyilkossággal kapcsola­tos) képzelődés is arra vall, hogy a fiatal tehetetlennek, kiszolgálta­tottnak, magányosnak érzi magát. A kamaszkor és a fiatalkor számta­lan nagyon nehéz problémával szembesíti az embert - a nemi érés következtében keletkező feszültsé­gektől a társadalmi és iskolai telje- • sítményig, és a családon belül el­foglalt hely megváltozásáig. A mai társadalom ráadásul külön­féle csábításokkal és gyötrelmek­kel sújthatja a fiatalt, a válás, a gyermekét egyedül nevelő szülő, az erőszak és a szegénység megta­pasztalása, a túlterhelt iskola- rendszer, a szerencsésebb, nép­szerűbb vagy gazdagabb kortár­sak miatti önbizalomvesztés - mindez rendkívül megterhelő egy fiatal ember számára. A legtöbb fiatal időnként lehan- goltnak vagy depressziósnak érzi magát, és sokan tűnődhetnek azon, mi lenne, ha véget vetnének az életüknek - hogyan reagálná­nak a hátrahagyottak. Sok tiné­dzser számára az öngyilkosság ro­mantikus színben tűnik fel, és ezt fokozhatja, ha a sajtó vagy a média túlzott szenzációt kerít egy-egy öngyilkosság köré. A legtöbb fiatal ennek ellenére sosem kísérli meg az öngyilkosságot, és még ritkáb­ban követnek el halálos kísérletet. Az öngyilkossági kísérlet elég gya­kori az olyan kamaszok között, akik drogproblémákkal küszköd­nek, viselkedésük agresszívnak tűnik, nem tudnak beilleszkedni a társaik közé vagy az iskola rendjé­be. Az efféle kísérleteket könnyen a fiatalok „ostobaságának”, .jel­lemhibájának” tulajdoníthatjuk, holott nagyon komolyan kellene vennünk őket. Nemcsak azért, mert veszélyt jelenthetnek a fiatal­ra nézve, hanem azért is, mert olyan frusztráció, fájdalom, düh és féktelenség kifejeződései, amely mindenképpen segítségért kiált. A nehezen beilleszkedő fiatalok gyakran nem tudják jól kifejezni magukat, nem hajlandóak beszél­ni a problémáikról, inkább öndest- ruktív útját választják a fájdalom kifejezésének. »A kamaszok viselkedése gyakran bosszantja vagy elképeszti a szülőket. A kamaszos magatartás azonban önmagában még nem je­lent súlyos lelki elszigetelődést. Ha azonban úgy látja, hogy ka­maszkorú gyermeke depressziós, kérdezzen rá. Legyen tapintatos és tiszteletteljes, de ne aggódjon ami­att, hogy ha rákérdez öngyilkossá­gi gondolatokra, azzal esetleg ötle­tet ad gyermekének vagy bátorítja az öngyilkosságot. A fiatalok szá­mára fontos szüleik figyelme, so­kat segíthet, ha úgy érzik, törőd­nek velük. Talán másra sem vá­gyik, mint hogy végre beszélhes­sen az érzéseiről. Azzal, hogy meg­hallgatja, önmagában is orvosolja önbizalom-hiányát, értéktelenség­érzését. A szülői érdeklődés és se­gítség legyőzheti a reménytelensé­get és az elveszettség érzését. Ha kétségei vannak, mindenkép­pen kérdezzen meg egy orvost. A pszichoterápia nemcsak a fiatal­nak, de a család egészének segít­het. A depresszió korai felismeré­se és kezelése elejét veheti az ön­gyilkossági kísérleteknek és egyéb bajoknak, amelyekbe a fiatal ke­veredhet. (k-r) Illusztráció Az öngyilkosságra utaló vészjelek: ♦ Ha a fiatal visszahúzódik, elszigetelődik a többiektől; különö­sen, ha korábban társaságkedvelő volt. ♦ Ha öncsonkítási kísérleteket követ el, borotvapengével vagdossa a karját vagy más testrészét, szándékosan meztelen kézzel vagy karral tör be üvegablakot vagy ajtót. + Ha féktelenül és erőszakos viselkedés - az ajtókat vagy a falat rugdosása, öklözi, verekedésekbe keveredik. ♦ Ha rendszeresen eltűnik otthonról. ♦ Ha az alvási szokásai jelentősen megváltoznak: hirtelen mintha egész nap aludna, vagy egyáltalán nem alszik. + Ha teljesen elhanyagolja magát, nem törődik a külsejével. ♦ Ha időnként letargiába merül, romlik az iskolai teljesítménye, el­veszti érdeklődését minden iránt. ♦ Ha már a korábbi szórakozási formák, sportok sem érdeklik. ♦ Ha úgy tűnik, semmilyen dicséret vagy jutalom nem dobja fel. ♦ Ha gyakran sírva fakad. ♦ Ha láthatóan alacsony az önbizalma, úgy érzi, semmire sem jó. + Ha időnként arra célozgat, hogy nem lesz már sokáig terhére másoknak. ♦ Ha úgy tűnik, hogy teljesen elveszettnek érzi magát, olyasmiket mond, hogy az életnek semmi értelme, hogy az ember úgysem ké­pes tenni semmi értelmeset. + Ha arra utaló jeleket találunk, hogy mintha „el akarná rendezni” a dolgait: a kedvenc tárgyait elajándékozza, igyekszik minden le­záratlan ügyet lezárni, el akar köszönni másoktól. + Ha egy hosszabb depressziós periódus után hirtelen érthetetle­nül vidámnak, gondtalannak, megkönnyebbültnek tűnik - ez gyak­ran jellemző öngyilkosokra, amikor meghozzák a végző döntést. + Ha hirtelen mintha megváltozna a személyisége, másképpen kezd öltözködni, másfajta barátokat keres. ♦ Ha sokat iszik vagy drogokat használ, (i-t)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom