Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-27 / 121. szám, hétfő
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 27 KÍNRÍMEK Szent hely Ahol legel barikád, ott nem épül barikád. Autójavítás közben Mikor kocsim szerelem, utolér a szerelem. Patkány Eső után nedves padkán tanyázik egy vemhes patkány. Kritika Nem segít a sírásod, túl gyenge az írásod! Jótanács Ne egyél az almon, Ella, megfertőz a szalmonella! Futóverseny Cél előtt még hátra van egy kanyar és a finis, rákapcsol hát a szlovén, a magyar és a finn is. A rövidtávfutó A szerelmét délelőtt megvátja a cél előtt. A királynő A királynő szolganépe kérdi: - Úrnőnk, Olga, szép-e? Szomszéd Szomszédom egy katolikus, lénye kissé kaotikus. Bolondóra Miért olyan bolond Dóra? Tán rájött a bolondóra? / Arany ló Azt mondják, az arany ló szőre pompás, aranyló. Világos Sötét folt történelmünkben Világos, inkább ne beszélj most róla, világos!? A Berlini Fal kiárusítása Ha kapok egy falat halat, kapsz tőlem egy kalap falat. Álom Minden vágyam jól lakni, s kaviárral jóllakni. A nyugdíjas panasza Szipolyoz az állam, s felkopik az állam. A szegény kisgyermek panasza Hogyha néha jót ennék, akkor nagyon jó lennék! Barbara Csinos kislány a Barbara, kedvence a rebarbara. Az értelmes ebeket kedvelő kutyatartó A kutyámat én csak azért éltetem, mert szeméből sugárzik az értelem. (Lacza Gergely) TALÁNYOK KÖZT „Akkor sincs értelme ennek a szappanoperának!”- miután valahogyan végignéztem az aznapi két részt így tettem pontot a vita végére. Azaz csak próbáltam, hiszen barátnőm kedvenc sorozatáról lévén szó - a kedvenceket bántani TILOS! Hiszen én nem bántok, csupán véleményezek! A szereplők egy éve - akkor szintén két részt láttam - ugyanígy viselkedtek, ugyanilyen mesterkélten mozogtak és beszéltek, a női szereplők ugyanúgy vastagon kisminkelve és kosztümben vagy kisestélyi- ben végezték a házimunkát. „Ne bántsd őket! Hiszen ez a magyar valóság!” - csattant fel a barátnőm. Mindenki autóval jár, étteremben eszik, munkahelye van, jól keres, amiből jó holmikat vásárolhat, fiatalon segítség nélkül önállósodni képes, mindig van szabadideje - kivéve a családjára. Ez volna a magyar valóság? „Érdekes és értékes emberek életén keresztül mutatják be korunk problémáit.”- érvel tovább. Értékes az az ember, aki született munkakerülő (összesen egy szereplő), bűnöző, felelőtlen, vagy drogos? És egy homoszexuális srác ma még érdekesnek számít? Legfeljebb a szereplők jellemfejlődése figyelemre méltó: egyik nap még gonosz tekintetű, törtető, kegyetlen üzletember, másnap bohó hősszerélmes. Nem hiába igaz a mondás, mely szerint a hatalom íze olyan, akár a szerelemé, kétféle: ha te szerzed meg, mézízű, ha más, keserű. Persze, hogy vannak olyan témák, amelyek az egész társadalmat érintik! Csakhogy hazánk nagy része nem sznobokból áll! Egy év, mire kiheverem a látottakat! Sebaj! Jövő ilyenkor újabb két részt megtekintek, remélve, hogy akkor is a kor és a társadalom legégetőbb problémáit veszik górcső alá. Mondjuk azt, hogy egy transzszexuális miként fogad örökbe egy gyereket... (géju) KÖNYVAJÁNLÓ Találj ki egy világot! Rájöttem valamire, ami talán sokaknak nem is olyan fontos. A minap az járt az eszemben, hogy lehet-e bármikor felvetni egy olyan témát, ami aktuális, mindenkit érdekel. Ugye hogy elgondolkodtató kérdés? Ha valamiről sokat lehet beszélni, annak a hátterében valamilyen katasztrófa áll, vagy nem, a kivétel erősíti a szabályt. Lehet, hogy most nem értetek egyet velem, van ez így. Ha átolvassátok az IZE-t, könnyen rájöhettek, hogy ebben a számban rengeteg az irodalom, művészet. Ezért ezzel a bevezetővel én sem akarok eltérni a tartalomtól. Hiszen a művészetek mindig is az embereket szolgálták. Persze itt is érvényes Murpy valamelyik aranyszabálya, de azok elől nincs menekvés. Egy kicsit eltértem az előző gondolatomtól, az aktuális témától. Nem lesz nehéz kitalálni, hogy miről lesz szó. Az irodalomban mindig van új a nap alatt, ám most egy mára már klasszissá vált alkotást szeretnék ismertetni egy kicsit másként. Ha valaki jól ismer, tudhatja, hogy a szobám tele van híresebbnél híresebb könyvekkel. Néha belegondolok, a szüleim még pár évvel ezelőtt sem tudtak rávenni, hogy bármelyiket is elolvassam közülük. A polcokon díszhelyet foglal el egy trilógia, és már miért ne csehül. Rengeteget bűvöltem őket, mire rászántam magam, hogy előkeressem a magyar változatot. Kinyitom a keménykötéses, vaskos könyvet. Mit látok? Fordította: Göncz Árpád. Aki még nem jött rá a remekmű címére, annak segítek, a Gyűrűk uráról habogtam eddig. Senkit meg ne tévesszen, én nem láttam a filmet, az előbb elmesélt történet még a moziváltozat megjelenése előtt történt. Remélem nem vagyok vele egyedül, de ezeket a műveket a szabálytalanságaiért csodálom. Műfaja nincs, egy műfaj műalkotások folytonosan gyarapodó, egymást utánzó, egymással vetekedő seregét jelöli. Tolkien művének pedig egyelőre nincs érdembeli konkurenciája. (Nem akarok senkit sem megsérteni, de én személy szerint a Harry Pottert nem tekintem vetélytársnak, még akkor sem, ha nem olvastam ,és nem kacskaringóztam mozijegyért sem. Szóval bocs!) Pedig a titka egyszerű: találj ki egy teljes világot, rajzold meg a térképét, képzeld el a növényeit, állatait, népesítsd be vegyesen emberekkel és csodalényekkel! Ezeknek külön- külön találd ki a nyelvét, kultúráját, írd meg a történelmét sok ezer évre visszamenőleg. Majd válassz ki egy rövidebb időszakot, amikor nagyon fontos dolog történt, és abból írj egy háromkötetes regényt. Az sem elképzelhetetlen, hogy az előző sorok egy recept formájában keringtek a „Toll ura” fejében, de a történet nem pusztán a fantázia terméke, hanem egy tudós életművének a részét képezi. Az oxfordi diák, majd professzor évtizedeken át kutatta az angol nyelv és kultúra eredetét, megfejtett régi szövegeket. A különböző szövegemlékek feldolgozásának mindennapi robotja közben Tolkien észrevétlenül szívta magába szakmája tudományosan kifejezhetetlen lényegét. Rájött, hogy a nyelvek zenéje árulkodik beszélőik karakteréről. Jó tollú íróként tisztában volt azzal, hogy meséjének szövegét nem terhelheti meg túlságosan. Ezért önálló kötetnyi méretűre rúgó függelékekkel egészítette ki a könyvét. Ebből pár órás „kutatómunkával” bárki megismerheti Középföldének nevezett kontinense több ezer éves történelmét. A meseregény enélkül is tökéletesen érthető, ám a háttér alapos megismerése új távlatokat nyit az olvasó előtt. A mese hősei szemünkben öntudatlanul történelmi alakká, a mesében történtek pedig hiteles eseménnyé válnak. És műiden tovább gondolható, tovább kutatható. . Lehet, hogy ez az okfejtés egy kicsit merész, de nem szorul magyarázatra. Csupán érzékeltetni szeretném, hogy a sokmilliós Tolkien- olvasótábor egészen más viszonyban áll írójával, mint azt egyébként megszokhattuk. Nem csoda, hogy igazán a kritika sem tudott mit kezdeni Tolkien szépirodalmi munkásságával. (Vida Bea) TÁVKAPCSOLAT Reggel felkelek, s nincs semmi dolgom. Csak figyelem a két madarat a párkányon. Nincs semmi dolguk. Ketten vannak, s eszembejut a neve. S felkelek. S bekapcsolom a rádiót. Egy lassú szám megy. Becsukom a szemem, s megint eszembe jut, de most az arca. A nevetése. A mosolya. Átkarolom. Kezét a kezembe veszem, belenézek a szemébe, s ő a vállamra hajtja a fejét, s táncolunk. Lassan. Aprókat lépünk a dal ütemére, s a szobát sötétség üli meg. Csak mi vagyunk. S a zene, s az, hogy közel vagyunk egymáshoz, s táncolunk. S táncolunk. A zene véget ér. A nap még mindig süt. A házban nincs sen ki, csak én, s az emlékek. A vágy, s a remény. S ő. Egész nap velem van, de csak ha becsukom a szemem. Visszafeküdnék aludni, de nem lehet. Hideg van. Valami hiányzik, s megint felcsendül egy lassú szám, s elfelejtem becsukni a szemem, s a szívem összeszoruL Az arcát látom. Még mindig olyan szép. És olyan messze van. Nagyon messze. Az utcán, ahogy megyek, mindenki rá hasonlít, s mindenkihez odamennék, de biztos azt hinnék megőrültem, így hát nem teszem. Várom őt. Tudom, hogy jön, tudom, hogy látni fogom, de most csak hazamegyek... Este van. Megvetem az ágyat, s leemelem a polcról a fényképet. Mellém fekszik, betakarom. Minden nap együtt alszunk, s holnap is vele kelek. (Kozma Gergely) A kételkedő A média elénk söpörte a kulturális szemetet. Legyen a kaland-, akció-, vagy fantasztikus film, mindegyik ugyanarról tanúskodik, nincs lehetetlen! Megtanulhatunk két délután leforgása alatt kara- tézni, s repülőgép-vezetésben is profikká válhatunk negyed óra alatt, elvégre nem is olyan nagy dolgok ezek! „Nem hiszem el! Ilyen nincs!”- szajkóztam egészen addig, mígnem egy barátom elvitt sétarepülni. Beszállva a gépbe láttam műszerek, karok és kapcsolók tömkelegé található a gép bonyolult műszerfalán, de a fülke tetején és oldalán is ketyerék sorakoznak. „Bajban lennék, ha Füge, a haverom rosszul lenne.” - gondoltam, és alighogy felszálltunk, Füge elájult. Hiába pofozgattam, nem reagált. Tudtam: kezemben van mindkettőnk élete. Fejhallgatón keresztül kértem segítséget, ám a kapcsolat hamar megszakadt, így elolvastam a Repülési Kézikönyvet. Ezek után bátran láttam a feladatnak: le kell tennem a madárkát! Már több, mint 20 perces gyakorlattal rendelkeztem, amikor rossz látási viszonyok adódtak, s nem tudtam pontosan, hol vagyunk. Nem izgultam, hiszen biztos voltam abban, hogy ilyen körülmények között is képes vagyok repülőgépet vezetni - kizárólag a műszerekre hagyatkozva. Oly erősen összpontosítottam, hogy elvesztettem az eszméletemet. Mire magamhoz tértem a kerekek a leszállópálya betonján csikorogtak. Biztonságban voltunk. Füge a landolás pillanatában tért magához. Ekkor jöttem rá: tényleg csak ennyi az egész! Elhatároztam: még aznap mélytengeri búvárrá képezem magam, másnap megtanulok fénykardot készíteni, aztán ejtőernyőzni, majd segédeszközök nélkül falat mászni, s egyszer talán képes leszek szárnyak nélküli repülésre is... De ha már mindent tudni fogok, akkor mi lesz velem? (gjudit) A BŐSÉG ZAVARÁBAN Amikor az ember hosszú ideig csak álmodozik mindenféle finomságról, és egyszer végre odakerül egy étel- től-italtól roskadozó asztal mellé, nem is tudja, mihez nyúljon először. Ugye ismerős ez az érzés? Meglehet, hogy össze-vissza eszik mindenfélét, és aztán kiderül a végén, hogy az egészet nem is élvezte. Vagy csak csipeget, de igazából az sem esik jól. Talán így vagyunk jó néhányan mi is, itt, ezen az egyetemen egymással, fiúk és lányok egyaránt. A lényeg az, hogy nem vagyunk egyedül sem, itt sem máshol, a problémáink ugyanazok, kezdve az óralátogatás nehézségeitől a vizsgákon át egészen a magánéleti problémákig. Mégis, csak elvétve akad egy-egy pár, akikről látszik, hogy szeretik egymást és élvezik egymás társaságát. Miért van ez? Talán azért, mert mindannyian csak a saját problémáinkon keresztül látjuk a világot, s valljuk be: sokszor még egymást is. Az ellenkező nem csak egy eszköz a saját igényeink kielégítésére. Megismerni egymást, beszélgetni egymással lassan már nem is érdemes, mert e mögött ott van leplezve vagy leplezetlenül egy szándék, amit lehet önzésnek is nevezni. A szándék, amely közelebb nem visz bennünket egymáshoz, csak a távolságot növeli. Csak egyszer gondolkodjunk el azon, hogy mi az, ami a másiknak fontos! Ez persze önmagában nagyon egyszerűnek tűnik, mégsem az. Mert kinek mi a fontos? Mindenkinek mást jelent a boldogság. ízlések és pofonok..., de azért feladni nem szabad! A boldogság igénye viszont mindenkiben egy és ugyanaz. Erről az egyetemes emberi szükségletről már az ókori bölcsek is így fogalmaztak: boldoggá tenni magad csak úgy tudod, ha másokat boldoggá teszel, s ha mindemellett engeded másoknak is, hogy téged boldoggá tegyenek. (Molnár Andor) Petű Press A Petit Press Rt. Kiadóvállalat a pozsonyi Sznf téren levő új székhelyére idénymunkásokat (brigádosokat) keres recepciós pozícióba. Feltételeink:- főiskolai végzettség,- a szlovák és magyar nyelv kitűnő ismerete, az angolnyelv-tudás előny,- jó megjelenés,- kommunikációs készség. Kínálunk:- érdekes munkalahetőség tanulás mellett,- kétműszakos munka. Kérvényét az életrajzzal 2002. V. 31-ig hozza be személyesen a Petit Press címére: Dostovejského rad 1,811 09 Bratislava, Michaela Ladomiriaková kezébe, vagy küldje el e-mailen: michaela.ladomiriakova@gpp.sk NAGYúZÜNíiT Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava
