Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-24 / 119. szám, péntek
Vélemény és háttér KOMMENTÁR A dekrétumok mentén TÓTH MIHÁLY Az NSZK politikai elitjét dicséri, hogy a háborút követő több mint fél évszázad alatt mindig képes volt demokratikus eszközökkel kezelni azokat a feszültségeket, amelyeket azok gerjesztettek, akik képtelenek voltak levonni a világégés előtti és alatti szörnyűségek tanulságait. Pedig - főképp a hidegháború évtizedeiben - mindig voltak próbálkozások, amelyek szervezői rendre azzal érveltek, hogy, úgymond, a német katona a bolsevizmus ellen ontotta vérét. Hogy az ilyen feszültségek a társadalom perifériáján maradtak, az a nemzet zöme kijózanodásának a bizonyítéka. Ugyancsak lényeges, hogy a mindenkori német kormány - akár szociáldemokrata volt, akár jobboldali - egyfolytában tudatosította, nincs az az aranyszájú szudétanémet hordószónok, nincs az a még mindig stramm nyugalmazott SS-tábor- nok vagy nosztalgiázó porosz őrmester, aki az antifasiszta koalíció főszereplőivel feledtetni tudná a hitlerizmus elleni közös küzdelmet. A fordulat után mind Pozsonyban, mind Budapesten szintén elhangzottak eszmefuttatások arról, hogy „hiszen Tiso katonái is a vörösök ellen harcoltak!”, meg hogy „a magyar honvédség hadjárata végül is a kommunizmus ellen irányult”. Sem az USA-ban, sem Angliában, sem Franciaországban (hogy csak a legnagyobb demokráciákat említsük) még sokáig nem alakul kormány, amely hagyná, hogy bármely állam, amely 1939 és 1945 között a front másik oldalán harcolt, akárcsak jelképesen is megtapossa az antifasiszta hősök sírját. Vagy ha alakul, az tragédiát ígér egész kontinensünk számára. Tudjuk, melyik politikai vércsoportba tartoznak azok az osztrák, német és olasz politikusok, akik magyar elvbarátaikkal együtt mostanában oly kitartóan ragozzák a Benes-dekrétumok kérdését, és akik nemzetközi fórumokon oly magasra adogatják egymásnak a labdát. A legutóbbi magyarországi választási kampányban 200 km-ről felismerhetők voltak azok a politikusok, akik a szlovákiai magyarral el akarták hitetni, hogy a több tíz millió áldozatot követelő világégés záróakkordjának cselekményei ma, csaknem 60 év után tárgyilagosan elbírálhatók, és a sérelmek veszélyteremtés nélkül orvosolhatók. Menetelünk a dekrétumok mentén. Akinek van szeme, látnia kell, hogy a politikai paripának kilóg mind a négy patája. Az még valamelyest érthető, hogy Budapesten vannak politikusok, akik voksért cserébe hetenként átíratnák a történelemkönyveket. Viszont megemészthetetlen, hogy a szlovákiai magyar párt néhány vezetője se hajlandó észrevenni, hogy itt voltaképpen a kibogozhatatlan régmúltat próbálják egyenértékűvé tenni azzal a holnappal, amely ugyan nehezen jön a világra, de mindenképpen ígéretesebb a tegnapnál. JEGYZET erdőt tisztítanak. Most megy a szezon, idén már a nyolcadik temetés, aztán jönnek a sírkövesek, azoknak is csak ásniuk kell a keretekhez, hát meg lehet valahogy élni. Pálinka van, rúd szalámi, műanyag vöd- röcskében mustár, tízes sör egy ládával. Mert ennyi dukál egy rendes gödörhöz. Kettőször kettőször egy. Zsíros agyagos rögök, nehéz a föld ebben a szép határban, ugyanolyan nehéz ásni, mint kapára, ekére. Aki elment, fagyon várja a szertartást. A gyászolók ki-ki jönnek megnézni, hol tartanak a fiúk. Azok dolgoznak becsülettel. Meg van adva a módja, először keresztet rajzolnak a földre, aztán megy egy ásónyom. Elmúlik a világ dicsősége, elmúlik ez a temetés is, majd takarni is jönni kell, az még plusz egy kis apró. Megy a szezon, meleg van, szaporán jár ki a körzeti orvos. Csak már megint meleg sört tett a ládába a kocsmáros. Megy a szezon... SZÁSZI ZOLTÁN Ballagnak a fiúk lefelé a falu utcáján. Ki, az árnyas faluvégi sírkertbe. Megint ég a villany az alig tízéves, mégis mállado- zásnak indult ravatalozóban. Pünkösd után hullatja szirmát a tömör illatú pünkösdi rózsa, vagy ahogy itt hívják nemes egyszerűséggel: a „bazsar”. A falu él, apró csirkék rohan- gásznak a kotlós hívó szavára, dől a techno meg a lakodalmas rock a düledező vályogfalú faluvégen, a gyom meg derékig ér. Elég az a félméteres csapás, ami útnak való, ha meg beledül az ember a csalánba, hát legalább hamarább felébred. Mennek a fiúk, lapát, ásó, kapa, deszkák, veder, kötél. Mellékfoglalkozásban a főállású munkanélküliség mellett sírt ásnak, napszámba járnak, ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 2 TALLÓZÓ NÁRODNÁOBROpA „Az SDL népszerűségén az sem s< gítene, ha távozna a kormánykoa] cióból” - nyüatkozta a napilapra Pavol Havlík, az MVK közvélemén; kutató ügynökség igazgatója. Sz rinte már késő, az SDE elszalaszto ta az alkalmat az ilyen nyomásgy korlásra. Úgy véli, Pavel Kona pártelnöknek az SDE-en belül nini akkora hatalma, hogy gond nélki elfogadtassa véleményét. A balold: li párt koalícióval szembeni le; utóbbi fellépéseit Havlík ellentmoi dásosnak nevezte. „A párt kép\ selőinek már azt meg kellett volr fontolniuk, hogy egyáltalán belépj: nek-e a jobboldali pártok fölény mutató koalícióba. Előnyben rész síthették volna a koalíció csende társi támogatását, s most nem lem gondjuk a parlamentbe jutással” gondolja az ügynökség vezetőj Utal arra is, hogy az SDL még akk< is kiléphetett volna a koalícióbc- Hölgyem, vigyázzon, mert itt olyan mély a víz, mint amilyen Szlovákia gazdasági válsága... amikor Jozef Migas korábbi párté (Peter Gossányi rajza) nők nem szavazott bizalmat Miki lás Dzurinda kormányfőnek. ^ .ST'SVálasz Soóky László írására, amelyben a Benes-dekrétumok utódtörvényeinek következményeit elemezte Mint Marcelháza Tel-Avivtól Soóky László mint földügyi szakértőt szólított meg az Új Szó május 21 -i számában. Ez régebbi barátságunk okán nagyon hízelgő, de túlzó megállapítás, mert az említett megjelöléshez szerintem inkább jogi, mint agrármérnöki végzettség szükséges. KÖNÖZSI LÁSZLÓ Tudni vélem azonban, hogy mégis miért rám gondolt. Biztos jól emlékszik arra, hisz az idő tájt egyazon pártban tevékenykedtünk, hogy éppen a Benes-dekrétumok következményeinek enyhítéseként fogalmaztam meg 1990 januárjában a Függeüen Magyar Kezdeményezés mezőgazdasági programjában az ismeretien tulajdonosú földek községi tulajdonba adásának követelményét. Sokat beszélgettünk akkoriban a földtémáról. Emlékezhet arra is, hogy utána a prágai parlamentben Vüági Oszkároknak mennyi tehetség és politikai ügyesség árán sikerült elérniük, hogy (bár a restitúciós törvények az 1948. évtől kezdődő időszakot vették alapul) az elkobzott magyar ingatlanok ügyében egy rafinált jogi formával, de mégiscsak sikerült kitolni a kárpótlás idejét az 1948 előtti jog- és vagyonfosztottság idejére is. Mai napig elfogadott nézet, hogy így sikerült orvosolni a felvidéki magyarságot ért földvagyonjogi sérelmek túlnyomó részét. Tény, hogy a földművelésügyi minisztérium vezetése, kihasználva a Besztercebányai és a Pozsonyi Kerületi Bíróságnak az 1948 előtti időszakot érintő különböző jogértelmezésen alapuló döntéseit, felszólította az érintett intézményeket, hogy állítsák le az említett időpont előtti időszakot érintő restitúciós igények teljesítését. Ezt a körlevelet, ahogy az közismert, az MKP által delegált államtitkár írta alá ugyan jóhiszeműen, de mégis ez vezetett személycseréhez e poszton. Az ügyben állást foglalt a Legfelsőbb Bíróság jogtudorokból álló kollokviuma is, helyesnek ítélve a Pozsonyi Kerületi Bíróság joggyakorlatát, mely összhangban van az MKP jogértelmezésével. Mértékadó jogászi vélemény szerint a vitás kérdés ezzel megoldódott, nincs tudomásunk újabb, jogsértő besztercebányai döntésekről. A mezőgazdálkodásra szolgáló köz- birtokossági földeket egy 1949-es törvény a szövetkezetek tulajdonába juttatta. Restitúciós igénnyel itt is fel lehetett lépni a törvény által megszabott időpontig. Ott, ahol sikerült újjáalakítani a társulásokat és sikerült bizonyítani a tulajdonjogot, sikerült visszaszerezni ezeket a földeket. Ahol ez nem sikerült, ott maradtak a szövetkezet tulajdonában, így a csődeljárás folyamatában a csődbiztosoknak, sajnos, jogalapjuk van arra, hogy eladják. Megoldás lehet a restitúciós igények benyújtása időpontjának újbóli meghosszabbítása, de van rá példa, hogy a szövetkezet szimbolikus összegért átadta a földeket a később megalakult közbirtokosságnak. A csődveszélyt elkerülendőjó megoldás lehetne, ha a szövetkezetek átruháznák a tulajdonjogot a községekre, például a kifizetendő földadó ellenértékéként. Jellemző, hogy a szövetkezetek sok esetben nem is tudatosítják, hogy ez a föld az övék, és gyakran földbérletet üzemek a Szlovák Földalapnak - mint ismeretlen tulajdonosú földek után. A földtörvény kárpótlási rendelkezéseinek alkalmazása során - éppen a telepesek színrelépése miatt - kétféle eset állhatott elő. Ahol az állam konfiskált az eredeti magyar tulajdonostól és utána a telepestől is (az államosítás után), ott a földkiadásnál előnyben részesítették a magyar tulajdonost, a telepest pedig kárpótlási földdel vagy más módon kárpótolták. Ilyen duplicitás állt fenn olyan esetekben is, amikor az eredeti magyar tulajdont ldkonfiskálták, a telepesét azonban nem. Ilyen esetben a telepesé maradt a föld, az eredeti magyar tulajdonost pedig lehetőleg ugyanazon kataszterben kárpótlási földdel, vagy - ha kérte - más módon kárpótolták. A kárpótlási földekhez mindkét esetben tulajdonjogot is kaptak. Ez volt az álA kárpótlási földekhez mindkét esetben tulajdonjogot is kaptak. talános törvényből következő gyakorlat. Való igaz, hogy az előző kormányok idején a komáromi földhivatal mindent megtett a telepesek előnyben részesítéséért. A telepesek kapcsán a külföldiek földtulajdonszerzését is érinti S. L. A hatályos törvények értelmében Szlovákiában külföldi magánszemély nem vásárolhat földet. Sem telepestől, sem mástól. így az államtól sem (az állam egyébként sem ad el földeket), tehát hajdani magyar föld külföldi kézre nem kerülhet. Külföldi vagy vegyes tulajdonú gazdasági társaság azonban vásárolhat, ha talál olyan (sajnos, akár magyar) magánszemélyt, aki azt neki hajlandó eladni. így aztán a tiltó rendelkezés társaságalapítással kijátszható. Ezt megakadályozandó pár héttel ezelőtt, javaslatomra, a földművelésügyi miniszter levélben fordult pénzügyminiszterhez, hogy a mo előkészületben levő devizatörvén ben tegye lehetetlenné a külföl vagy vegyes tulajdonú jogi szem lyek földtulajdonszerzését (a te vény első olvasat után van a pari mentben). Ha ez nem sikerűin Magyarországhoz hasonlóan önál törvényben kell ezt megtennün Még olyan áron is, hogy a hazai jo személyek részére is lehetetlen! tesszük a földvásárlást. S. L. bev zetőjében, mivel szerinte ő nincs k zel a tűzhöz, arra kér fel engei hogy igazítsam ki, és tegyem tiszt ba kusza gondolatait. Remélem i került, de bevallom, hogy nem v< könnyű feladat, mert az összes, ált la felvetett kérdésben olyan mess: van az igazságtól, mint Marcelhá Tel-Avivtól. A legnagyobb tévédé az, hogy azért kell napirend tűznünk a Benes-dekrétumok kérd sét, hogy visszaszerezzük a miatti elkonfiskált magyar földeket. Ez elmúlt tíz év alatt (egy-két elhúzó< bonyolult ügytől eltekintve) leg lább 97%-ban a földtörvény restit dós rendelkezései alapján sikerű Hozzáértő, földügyekkel foglalko jogászok szerint legfeljebb 3%-ot I hét ki az a földterület, ahol a jogosi tak valamilyen okból lekésték a föl restitúdós kérelmek benyújtásán határidejét. Más kérdés a kitelepíti tek ügye, hisz csak csehszlovák : lampoígár folyamodhatott kárp< lásért. Az ó esetükben S. L. is me elégedne egy nagyvonalú bocsán; kéréssel. Valószínűleg azért, m< jól tudja, hogy ők Magyarországi kaptak földkárpótlást, legtöbb esi ben a külföld nyomására onnan telepített svábok földjeiből. A szerző a földművelésügyi n nisztérium államtitkára „Ilyen helyzetben meg kell szólalnunk a Csallóköztől a Bodrogközig, hogy kinyilvánítsuk: mi az, amit a Magyar Koalíció Pártjától szavazatunk fejében elvárunk" Európai jövőnk tízparancsolata - polgári felhívás a választott képviselőkhöz DOKUMENTUM A szlovákiai parlamenti választások közeledtével úgy érezzük, veszélybe került a szlovákiai magyar egységes politizálás. Négy éve a három magyar elődpárt egyesülésével a Magyar Koalíció Pártjában megteremtődött a közös fellépés lehetősége. 1998-ban egy csoportosulás az utolsó pillanatig ellenezte az egyesülést, és most csaknem ugyanazok akarják szétverni ezt az egységet. Szlovákiai magyar értelmiségiek szűk csoportja egy beszéd ürügyén keltett hisztérikus légkörben Duray Miklós félreállítására szólította fel az MKP-t. Valójában kísérlet ez az MKP ügyvezető alelnöke által több évtizede következetesen képviselt értékrend eltüntetésére, amelynek középpontjában a hatszázezres magyarság tényleges érdekvédelme állt és áll ma is. Sajnos, az MKP kormányba lépése óta azt tapasztaljuk, hogy ezen érdekek képviseletének a rovására szűk gazdasági csoportérdekek kerültek előtérbe. Pedig az MKP választói és a vele rokonszen- vezók elsősorban a szlovákiai magyar közösség érdekeinek az érvényesítésére hatalmazták fel ezt a pártot. Ilyen helyzetben meg kell szólalnunk a Csallóköztől a Bodrogközig, hogy kinyilvánítsuk: mi az, amit az MKP-tól szavazatunk fejében a jövőben elvárunk. Meggyó-ződésünk, hogy magyar nemzeti közösségünk gyarapodása és önazonosságának megőrzése csak az alábbiak felvállalásával biztosítható. E feladatok megoldása valamennyi szlovákiai kisebbség létérdeke is. 1. Az MKP-nak meg kell őriznie magyar jellegét, hogy az élet minden területén eredményesen jeleníthesse meg stabil szavazóbázisa, a szlovákiai magyarság érdekeit. 2. Nem lehet tabutéma egyetlen olyan lényeges kérdés sem, amely létkérdéseinket érinti. A problémák felvetését nem tiltani kell, hanem megoldásukra kell törekedni. 3. Szívügyünk Szlovákia belépése az Európai Unióba és a NATO-ba. Ám még a belépés előtt biztosítani kell a szlovákiai magyarság közösségi jogait, összefogásban a vele egy régióban élő szlovákokkal. Szorgalmazzuk az alkotmány módosítását a polgári elvek szellemében, valamint alkotmánytörvény elfogadását a nemzeti és etnikai közösségek jogállásáról. Elengedhetetlen az anyanyelv-használati jogok bővítése a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája szellemében. 4. A jelenlegi közigazgatási reform akadályozza a szlovákiai magyarság természetes fejlődését, ezért szükséges a megváltoztatása az 1994. január 8-i komáromi ön- kormányzati nagygyűlésen elfogadott elvek alapján. Egyidejűleg olyan önkormányzati rendszert kell kialakítani, amely helyi, regionális és országos szinten biztosítja a létszámbeli kisebbségben élők jogainak védelmét. 5. El kell érni az 1945 és 1948 között elkobzott személyi és közösségi tulajdon visszaszolgáltatását, beleértve a református egyház vagyonát. 6. Az államilag finanszírozott önálló magyar egyetem létrehozása nem tűr halasztást. Továbbra is szükséges a teljes körű anyanyelvi oktatás fenntartása minden szinten, akárcsak a magyarság közművelődési intézményeinek működését biztosító anyagi háttér szavatolása. 7. A római katolikus magyar püspök kinevezése sem odázható el tovább a szlovákiai magyar hívók pasztorációjának a felügyeletére. 8. Az MKP kormányzati szerepe csak olyan kormányban elfogadható, amelyben a koalíciós partnerek nem zárkóznak el alapvető követeléseinek a teljesítésétől. 9. Üdvözöljük a határon túli magyarok anyaországi jogállását szabályozó törvényt és élni kívánunk az általa kínált lehetőségekkel. A kedvezménytörvény az európai integráció szellemével összhangban született és lehetőséget nyújt az elszakított nemzetrészek határmódosít nélküli egyesítésére. Elvárjuk mindenkori magyar és szlovák kormánytól, hogy nem akac lyozni, hanem segíteni fogja törvénybe foglalt lehetőség hozzáférhetőségét. 10. Nyitottak vagyunk a szlov demokratikus erők irányál mert meggyőződésünk, hogy Európai Unió felé haladva a n gyár nemzet, a határokkal eh lasztott nemzetrészek és az egí Kárpát-medence demokratik erőinek törekvései egybeesni hiszen a szomszédos népek érc ke az önazonosságuk megőrzi a XXI. század egységesülő Eu: pájában. A kezdeményezés hitelesítő Batta György író, lapszi kesztő, Komárom
