Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-22 / 117. szám, szerda
JJ SZÓ 2002. MÁJUS 22. Kitekintő falán nem túlzás azt állítani, hogy május 24-én Washington nem is Oroszországgal, hanem személyesen Putyinnal köti majd meg az új fegyverzetcsökkentési megállapodást A START-3 tétje Azzal, hogy George Bush belement - az orosz igényeknek megfelelően - egy formális szerződés aláírásába, valójában gesztust tett Vlagyimir Putyin irányában (Képarchívum) iárom oldal és fél év - nindössze ennyi kellett an- íak a dokumentumnak az :lkészültéhez, amely Bush ímerikai elnök szavai sze- int végleg lezáija a hideg- íáború örökségét. SZALAI ZOLTÁN ]sak összehasonlításképpen: a cölcsönös rettegés és elrettentés dőszakában megszületett fegyverzetcsökkentési megállapodás dőkészítése több, mint tíz évet vett igénybe és a minden részkér- lést aprólékosan taglaló szerzőlés hétszáz oldalon is alig fért el. 5ersze, ha megvan a bizalom há- om gépelt oldal is több mint elég ihhoz, hogy papírra vessenek egy negállapodást, amelyben Was- íington és Moszkva vállalja: 2012-ig a jelenlegi szint harma- lára, felenként maximum 2200 larabra csökkentik a nukleáris ■obbanófejek számát, ibből persze következik, hogy a 5TART-3-nak elkeresztelt szerzólés jelentőségét nem a terjedelme rdja. De még csak nem is a tartalma. A konkrét számok ugyanis lem túl érdekesek. Kétezer raké- :ával éppoly kényelmesen meg lelet semmisíteni a világot, mint latezerrel. Másról pedig nem szól i dokumentum. Nem említi meg a leszerelt robbanófejek sorsát és a Felek saját belátásuk szerint dönthetnek arról is, hogy az elkövetkező tíz évben milyen ütemben hajtják végre a leszerelést. Ennek a megállapodásnak a lényege magában a megállapodás tényében rejlik. Washington és Moszkva az alkuval demonstrálta, hogy az elrettentést fokozatosan felváltja a bizalom. A Kelet és a Nyugat szembenállása múlt időbe került. Számos orosz elemző némiképpen fanyalogva fogadta a bejelentés tényét, mondván, Bush minden lényeges kérdésben keresztül- vihette akaratát. A Moszkovszkij Komszomolec egyenesen „nukleáris visszavonulásnak” minősítette az alkut. - Moszkva gyakorlatilag csak formális engedményeket kap. Washington ugyanakkor kézzelfogható előnyökhöz jut - fogalmazta meg sokak véleményét a lap. Az Egyesült Államoknak nem kell megsemmisítenie a leszerelt rakétafejeket, így azokat elméletben bármikor újra hadrendbe állíthatja és bevetheti. Akár Oroszország ellen is, Vlagyimir Putyin Putyin tisztában van azzal, hogy Bush ajándéka nem ingyen van. szerintük - legjobb esetben is csak virtuális győzelmet aratott. A moszkvai kétkedők azonban elfelejtik, hogy képlet korántsem ilyen egyszerű. Washingtonnak ugyanis nem feltétlenül lett volna szüksége jogi dokumentumra a drasztikus fegyverzetcsökkentéshez. Bush még a beiktatása előtt eldöntött tényként beszélt az amerikai rakétafejek számának csökkentéséről. Oroszország pedig egyszerűen nincs abban az anyagi helyzetben, hogy támadó nukleáris arzenálját a jelenlegi szinten tartsa. Elemzők becslése szerint 2008-ra a START-3 szerződés nélkül is ki kellett volna vonni a jelenlegi orosz stratégiai rakétaerók kétharmadát, mivel lejár a „szavatossági idejük”. Azzal, hogy Bush belement - az orosz igényeknek megfelelően - egy formális szerződés aláírásába, valójában gesztust tett Putyin irányában. Talán nem túlzás azt állítani, hogy május 24-én Washington nem is Oroszországgal, hanem személyesen Putyinnal köti majd meg a START-3-at. Az orosz elnökre az elmúlt időszakban egyre nagyobb politikai nyomás nehezedett mind a hadsereg, mind a közvélemény részéről. - Mit kap Oroszország azért, hogy szeptember 11-én Amerika mellé állt és, hogy tudomásul vette a rakétavédelmi rendszerek kiépítését korlátozó ABM-szerzódés felrúgását? - hangzik kimondva-ki- mondatlanul a kérdés. Putyinnak azonban immár egy konkrét szerződés lesz a kezében, amely bizonyítja, hogy megérte engedni, hiszen cserébe valóban új alapokra helyeződött az orosz-amerikai viszony. Hasonló ajándékként értékelendő, hogy Oroszország a NATO „húszas tanácsának” résztvevőjeként beleszólhat a szövetség egyes döntéseibe, vagy éppen az a tény, hogy az Egyesült Államok az elmúlt időben erőteljesen támogatta Moszkva WTO- csatlakozását. Ezek az ajándékok persze távolról sem önzetlenek. Bushnak szüksége van Oroszországra a terrorizmus elleni harcban. Ahhoz pedig, hogy Oroszország továbbra is szilárd partner legyen e koalícióban, az is kell, hogy az orosz elnök biztosnak érezhesse hazai pozícióit. Az Egyesült Államok a gesztusokkal szeretné megkönnyíteni Putyinnak azt, hogy az orosz közvéleménnyel és a politikai elittel lenyelesse a NATO balti államokra történő további kibővítésének keserű piruláját. Az oroszoknak meg kell békülniük annak a gondolatával is, hogy az amerikaiak tartósan berendezkedtek az eddigi kizárólagos orosz befolyási övezetként számon tartott közép-ázsiai és kaukázusi FÁK-országokban is. Washingtonnak azért is szüksége volt a megállapodásra, mert így más országok - elsősorban Kína - felé is demonstrálhatja, hogy a stratégiai nukleáris fegyverek száma a jövőben is szigorúan meghatározott keretek között marad. Az alku hiánya viszont esetleg arra ösztönözhette volna - az amerikai stratégák által ma már Moszkvánál jóval veszélyesebbnek tartott - Pekinget, hogy maga is bővítse atomarzenálját. Putyin természetesen tisztában van azzal, hogy Bush ajándéka nem ingyen van. Elődjétől, Borisz Jelcintől eltérően azonban képes hideg fejjel mérlegelni a pluszokat és a mínuszokat. Oroszország ma nincs abban a helyzetben, hogy egy mégoly korlátozott fegyverkezési versenybe is belekeveredjen az Egyesült Államokkal, amely a teljes orosz költségvetés hatszorosát költi a hadseregére. Putyin tudja azt is, hogy Moszkva súlyát végső soron amúgy sem fegyverei száma, hanem gazdaságának ereje adja meg. Az elsődleges feladat tehát a gazdaság talpra állítása, ez viszont elképzelhetetlen anélkül, hogy Oroszország ne legyen - politikai értelemben is - maximálisan nyitott a Nyugat felé. Putyin a maga részéről a hidegháború örökségére már jóval a START-3 aláírása előtt pontot tett. Akkor, amikor eldöntötte: az ország történetében először juthat több pénz az oktatásra, mint a hadseregre. Moszkva, 2002. május A tizenhárom kapun át megközelíthető hatvanegy utcányi Nagy Bazár annyi értéket rejt, hogy éjszakára hatvanöt hatalmas páncélszekrény telik meg velük Valamikor a budai Vár kincsei is Isztambulban kötöttek ki JUHANI NAGY JÁNOS A két kontinensen fekvő világváros, Isztambul 1840-ben a legnépesebb polisz volt a földkerekségen. A mecsetek és bazárok világa romantikus vadászterülete lehet a kíváncsi utazónak, aki még az „Ezeregyéjszaka meséit” is meghallgathatja a kereskedőtől egy- egy portéka nézegetése kapcsán, s almateát kortyolgatva ízelítőt kaphat a keleti kalmárok kedvességéből, szolgálatkészségéből, de rámenősségéből is. A török nagyvárosok bazárjaiban minden megtalálható a hagyományos kézműipari remekektől kezdve a modern nyugati importárukig. A kézműipar termékeivel nem sokkal a török határátkelőhely, Kapikule után találkozhatunk a hajdani Drinápoly (ma: Edirne) fedett bazárjában, a Be- destenben, ahol 19 kupola alatt sorakoznak a szőnyeg-, bőrdíszmű-, ékszer-, régiség- és dísztárgykereskedők kis boltjai. A vásárlással azonban érdemes Isztambulig - a hajdani Konstan- tinápolyig, a néhai Bizáncig - várni. A Boszporusz és az Arany- szarv-öböl partján annyi az arany, hogy utcát lehetne rekeszteni vele. Á szólás ezúttal nem túlzás: a Mehmet szultán építtette Kapali Carsiban (ejtsd: csardzsi), a fedett Nagy Bazárban külön utcájuk van az aranyműveseknek (igaz, a rézműveseknek, a szőnyegesek- nek és a régiségkereskedőknek is), ahol a nyolckarátos gépi fonattól a 14 karátos tucatterméken át a 24 karátos, kézi kimunkálásé ékszerig minden megtalálható. A bazár négyezer üzlete közül kétezerben aranyat árulnak. A tizenhárom kapun át megközelíthető 61 utcányi bazár annyi értéket rejt, hogy éjszakára 65 hatalmas páncélszekrény telik meg velük. Mégsem biztos, hogy itt érdemes ékszereket vásárolni, a turistáknak szabott ár és minőség ugyanis nem mindig felel meg az igényes vásárló elképzelésének, ízlésének. Elegánsabb régiségüzletek az Atatürk Bulváron és - a Galata-híd túloldalán - Isztambul Váci utcájában, az Istiklálon találhatók. Ez utóbbinak pazar ékszer- és régiségkereskedései a mesebeli Kelet pompáját, varázsát elevenítik meg. Aki azonban nem akar zavarba kerülni a kínálat mérhetetlenségétől, hanem saját maga vágyik a felfedezés örömére, jobb, ha az ócskapiacot keresi fel, amelyet az isztambuliak Bitpazarnak (bolhapiac) hívnak. Itt a sok kacat között olykor igazi értékekre bukkanhat a kutakodó. Ilyen például a tavla nevű kétszemélyes társasjáték vagy a rahle, a Korán számára készített díszes olvasópul- tocska. De se a belvárosban, se a bolhapiacon ne felejtsük el, hogy - noha Európa peremén vagyunk - ez már Kelet kapuja, és a keleti embernek élvezet az alkudozás. Hiába hangzik el a kereskedő részéről számtalanszor a son fiat (utolsó ár) kifejezés, ezt csak a járatlan balga tekinti véglegesnek. Ahogy egy török mondás tartja, Török mesterek remekei nem is vásár a vásár alku (törökül: pazarlik) nélkül. A vásárló által kicsikart húsz-harminc százalékos engedmény már amúgy is eleve bele van kalkulálva az árba. (Nem lehet azonban alkudozni az éttermekben, áruházakban, illetve azokban az üzletekben, ahol a „Pazarlik Yok!” vagy a „Pazarlik- siz satis” felirat figyelmezteti a vásárlót arra, hogy alku nincs, szabott árakkal dolgoznak.) Egyetlen esetben tanácsolnánk a mostani világban Keletre merész- kedónek, hogy kerekedjen fel Isztambulból és hatoljon beljebb a muzulmán köztársaságban: ha a régi hagyományokat őrző imaszőnyegekre, kilimekre fáj a foga. E szép szőnyegek ára Kelet kapujában viszonylag magas - olcsóbban és nagyobb választékban juthatunk hozzájuk Anatólia beljebb fekvő falvaiban. Azon a vidéken a szőnyegszövés olyannyira elterjedt, hogy jóformán minden falunak megvan a maga hagyományos mintája. S ha már útra keltünk a Boszporuszon vagy a Dardanellákon túl, ne kerüljük el a valamikori Török Birodalom egyik jelentős városának számító Kütahyát sem, ahol menekült honfitársaival 1850 áprilisától másfél évig élt Kossuth, itt gyártják ugyanis a leghíresebb török kerámiát. A kerámia- és cserépiparnak errefelé több mint fél évezredes hagyományai vannak. Törökország számtalan történelmi műemlékében találkozhatunk az itteni mesterek remekbe szabott alkotásaival, a sárga, zöld, kobaltkék és virágos csempékkel, de nincs szégyellnivalójuk utódaiknak sem: a ma itt készült különböző kerámiákat, fajansz és porcelán dísztárgyakat a világ minden részébe exportálják. A gyárnak a kütahyai főtér mellett lévő mintaboltjaiban ezek a tárgyak önköltségi áron kaphatók! A két kontinens határára tett kirándulás akkor is tanulságos, ha csak azért nyitjuk ki pénztárcánkat, hogy belépőjegyet váltsunk a Topkapi Sarayi nevű palotába, ahonnan négy évszázadon át irányították az Ottomán Császárságot. Az épületegyüttes leglátogatottabb része, a kincstár - ahol az oszmán uralkodók káprázatos kincseit őrzik - a bizonyság arra nézvést, hogy a hódító szultánoknak legendás érzékük volt a műkincsek iránt. Van közöttük 86 karátos gyémánt, amelyet 49 briliáns vesz körül, két 42 kilogrammos, két méter magas és egyenként 6282 gyémánttal kirakott arany gyertyatartó, és itt található a földkerekség két legnagyobb csiszolatlan smaragdja is. Ugyancsak szemet gyönyörködtető látványosság a perzsa Ismail sah különböző drágaköveken kívül 23 ezer igazgyönggyel díszített trónja (amelyet Selim szultán zsákmányolt, amikor 1514-ben megtámadta és elfoglalta Tebrizt). Kétezer bőrládába csomagolva valamikor a budai Vár kincsei is Isztambulban kötöttek ki. A palotának külön óra-, szőttes-, selyem- és szőnyeggyűjteménye van, illetve tízezer darabból álló porcelánkollekciója. E kincsek már a tró- nutódló szultánok korában is el- idegeníthetetlenek voltak. Isztambul, 2002. május Az Új-dzsámi (A szerző felvételei)
