Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-20 / 115. szám, hétfő
13 IJ SZÓ 2002. MÁJUS 20. TÉMA: CHARLES LINDBERGH REPÜLÉSE Kz amerikaiak visszafogott lélegzettel figyelték Charles August Lindbergh - enyhén szólva is őrültnek tűnő - vállalkozását New Yorkból Párizsba - 25 ezer dollárért letvenöt évvel ezelőtt, 1927. nájus 21-én helyi idő szerint 12 óra 22 perckor, 33 és fél írás repülést követően sze- encsésen földet ért a párizsi ,e Bourget repülőtéren az gymotoros Ryan NYP Spirit if Saint Lotus nevű gép, fe- lélzetén egy 25 éves fiatal- imberrel, Charles August indbergh-gel, akinek nevét :gy csapásra szárnyára vette 1 világhír, s heteken át szinte •éréit helye lett az újságok ímoldalán. ÖSSZEÁLLÍTÁS lharles August Lindbergh 1902. sbruár 4-én (az idén éppen 100 sztendeje) Detroitban látta meg a lapvilágot. Apai ágon svéd szárma- ású volt, anyja, aki kémiát tanított gy középiskolában, félig ír, félig randa volt. A fiút kis korától fogva lágyon érdekelték a gépek és a mo- arok, ezért beiratkozott a madisoni gyetem gépészeti karára, de há- om szemeszternyi kínlódás után ájött arra, hogy sohasem lesz belő2 gépészmérnök, ehelyett 1922- ien elvégzett egy püótatanfolya- not, majd a következő esztendőben i megtakarított pénzén megvásá- olt egy kiszolgált kétfedeles, kétréses katonai gépet, amelynek lurtis Jenny volt a neve. Lindbergh nár az első felszállást követően najdnem összetörte a masinát, de zerencséje volt, s később sok sike- es repülést hajtott végre. Egy alka- ommal azonban vakmerő dologra állalkozott: egy kisváros alig 16 néter széles utcájáról próbált meg a evegőbe emelkedni, de a 15 méter esztávolságú gép a macskaköveken igrálva hirtelen irányt változtatott :s nagy sebességgel egy vaskereske- lésbe hajtott, ahol Lindbergh-et né- íány rápottyant tégla, csákány és iléhvödör, valamint a megrémült ulajdonos fogadta. A repülőgép eljesen hasznavehetetlenné vált, s indbergh-nek természetesen még íz okozott kárt is meg kellett téríte- íie. Nem sokkal ezután a 22 éves fi- italember további 102 jelentkező ársaságában a texasi Brook Field-i catonai repülőiskola hallgatója lett, : rendkívüli képességeit jól jellem- á, hogy egy évvel később a talpon naradt 18 kadét között az első he- yen végzett és hadnagyi rangot ka- x>tt. Leszerelését követően az ame- ikai légiposta szolgálatába lépett :s több mint hétezerszer emelke- lett a levegőbe, miközben alapos gyakorlatra tett szert a legveszélye(Fotók: internet) ken, helyi idő szerint reggel nem sokkal nyolc óra előtt, zuhogó esőben, 2000 liter benzinnel megtöltve a NYP Spirit of Saint Louis NX-211 nehézkesen a levegőbe emelkedett. Amerika visszafogott lélegzettel figyelte Charles Lindbergh - enyhén szólva is őrültnek tűnő - vállalkozását, de Newfoundlandot elhagyva a sajtó már csak azokra a jelentésekre hagyatkozhatott, amelyeket a repülőgép útvonalát keresztező hajólaől küldhették a szárazföldre. Mint Lindbergh később a történelmi jelentőségű repülésről kiadott 560 oldalas könyvében (címe: Spirits of St. Louis) elmesélte, a 33 és fél órás repülőút során többször is életveszélybe került, mert a legnagyobb igyekezet ellenére is elbóbiskolt és gépe kis híján az óceánba csapódott. Egyszer még szellemeket is látni vélt maga körül, de belélegezve a repülősó szúrós szagát hirtelen kitisztult az agya. A minimálisra csökkentett műszerpark és a rossz látási viszonyok dacára végeredményben sikerült betartania az eredetileg kijelölt útvonalat. A párizsi repülőtéren sokezres tömeg várta, s amikor végre kiszállt és meggémberedett tagjait kiegyenesíthette, az emberek akkora lendülettel indultak el feléje, hogy kis híján agyontaposták. Végül csak a repülőgép vászonburkolata látta kárát a nagy lelkesedésnek, s amikor a hős pilótának sikerült szóhoz jutnia, csupán ennyit mondott: „Jól vagyok. Jól esne egy vízzel teli kád, egy pohár tej és egy kifli”. szednie, de a kiszemelt repülőgépet egy milliomos az orra előtt vette meg, így különböző repülőgépgyártó cégekhez fordult, nem tudnának- e egy megbízható, de nem túl drága repülőgépet eladni neki. A legnagyobb vállalatok már másoknak kötelezték el magukat vagy nem tartottak éppen raktáron ilyen masinát. 1927 februárjában Lindbergh váratlanul egy táviratot kapott Kaliforniából, a Ryan Airlines társaságtól, amely 6000 dollárért hajlandó volt három hónap alatt egy repülőgépet leszállítani, de motor nélkül, azt külön meg kellett rendelni valamelyik cégtől. Lindbergh, miután a sebb körülmények között. Többször is arra kényszerült, hogy ejtőernyővel kiugorjon a zuhanó repülőgépből, így aligha csodálkozhatunk azon, hogy oszlopos tagja lett a Caterpillar Clubnak, amelyet azok a pilóták alapítottak, akik ejtőernyős ugrással menekültek meg a halál karmai közül. Charles Lindbergh-et társai nemes egyszerűséggel csak „Repülő Őrült”-ként emlegették egymás között. Lindbergh 1926 karácsonya táján gondolt először arra, hogy megpróbálkozik az Atlanti-óceán átrepülé- sével, és elnyeri azt a 25 ezer dolláros díjat, amelyet még 1919-ben, az Adanti-óceán első sikeres átrepülé- sét követően egy francia származású amerikai kereskedő, Raymond Orteig ajánlott fel annak, aki - bármely irányból - elsőként teszi meg repülőgéppel leszállás nélkül a New York és Párizs közötti több mint 5000 km-es utat. Akkor ugyanis az angol John Alcock és Arthur Whitten-Brown „csupán” a Newfoundland és Írország nyugati partja közötti távot teljesítette, ami kétségtelenül nagyszerű tett volt, de Orteig úgy vélte, sokkal nagyobb felhajtást lehetne csinálni, ha egy- egy világváros lenne a repülőút két végpontja. A 25 ezer dollár az állandó anyagi gondokkal küszködő Lindbergh-et módfelett csábította, de legalább annyira vágyott a dicsőségre, ezért rögtön támogatók után nézett és Saint Louisban sikerült is néhány tehetős gyárost és üzletembert meggyőznie arról, milyen nagy reklámot jelentene számukra, ha előlegeznének egy kis pénzt a vállalkozásához, sót a díjból még a kölcsönt is vissza tudná fizetni. Csakhamar 16 ezer dollárt sikerült összeMexikóban ismerkedett meg leendő feleségével Lindbergh és egymotoros Ryan NYP Spirit of Saint Louis gépe légipostánál csupa jót hallott a cégről, azonnal Kaliforniába utazott és sikerült két hónapra lealkudni a gyártási időt. A Ryan Airlines vezetősége még egy Whirlwind motort is felhajtott, s így a gépet 10 ezer dollárból ki tudta hozni. Természetesen egy ilyen hosszú távú repüléshez az eredeti gépet alaposan át kellett alakítani. Lindbergh mindenekelőtt arra ügyelt, hogy elegendő üzemanyag legyen a repülőgépen, ezért minden fölöslegesnek tűnő eszközt eltávolíttatott és a helyére is üzemanyagtartályokat szereltetett fel. A konstruktőröket leginkább az lepte meg, hogy a kétszemélyes pilótafülkét egyszemélyesre cseréltette, s lemondott a rádió-berendezésről is, mert megbízhatatlannak tartotta. A tájékozódást szolgáló műszerek közül is csak a nélkülözhetetlenek maradtak a gépen, így a „Saint Louis szelleme” gyakorlatilag egy repülő üzemanyagtartálynak tűnt. Lindbergh mindössze öt darab szendvicset és vagy három liter ivóvizet vitt magával és egy marék repülősót, amelynek talán a legnagyobb hasznát vette később. 1927 májusában többen is készültek a New York-Párizs közötti táv megtételére, ezért Lindbergh mindent egy lapra tett fel. Dr. James H. Kimball meteorológustól megtudta, hogy hamarosan jobbra fordul az időjárás az Atlanti-óceán felett, s míg ve- télytársai arra vártak, hogy New York fölül is eltakarodjanak a viharfelhők, 1927. május 20-án pénteKét magyar az óceán fölött Lindbergh repülése sok pilótát ösztönzött arra, hogy átrepüljék az Atlanti-óceánt. Ezek között többnyire amerikaiak, britek, németek, ausztrálok és írek találhatók. 1931-ben két magyar pilóta neve bukkan fel a névsorban: Magyar Sándoré és Endresz Györgyé. Magyar Sándor pilótaként szolgált az első világháborúban, majd 1925-ben Kanadába e- migrált. Amikor tudomást szerzett Lindbergh repüléséről, elhatározta, hogy ő is szerencsét próbál és amerikai honfitársai körében gyűjtést kezdett. Körútja során Detroitban találkozott az angol Ro- thermere lorddal, aki azzal vált ismertté Magyarországon, hogy támogatta a magyar revíziós törekvéseket. Lord Rothermere 10 ezer dollárjutalmat ajánlott fel Magyarnak, ha sikeresen végrehajtja vállalkozását. Az ő javaslata volt az is, hogy a repülést kapcsolják össze a trianoni döntés felülbírálását követelő kezdeményezéssel és a gépet nevezzék el Igazságot Magyarországnak (Justice for Hungary). Korábban Magyarországon megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely felkarolta Magyar Sándor elképzelését és a legjobb szakembereket küldte ki Amerikába. Köztük volt Endresz György pilóta is. Magyar és Endresz hamarosan jó barátok lettek és alapos útitervet dolgoztak ki. New Yorkból leszállás nélkül Budapestre akartak repülni. Tervüket hathatósan támogatta az 1930 tavaszán Amerikában megalakult Magyar Óceánrepülő Bizottság, amely gyűjtést szervezett, de a szükséges pénzt csak részben sikerült előteremteni, a többit egy emigráns magyar, Szalay Emil ajánlotta fel. A Justice for Hungary 1931. július 15-én hajnalban emelkedett a levegőbe és 26 óra 20 perccel később, alig pár kilométerrel Budapest előtt Bicskénél hajtottak végre kényszerleszállást, miután a motor leállt. Utóbb kiderült, hogy még 100 üter benzin volt a tartályokban és valamilyen jelentéktelen műszaki hiba miatt nem került üzemanyag a motorba. Az oldalt írta: Lacza Tihamér REJTÉLYEK LINDBERGH KÖRÜL Lindbergh sikeres repülése után vüághírű, elfoglalt és gazdag ember lett, akit különböző állami és diplomáciai feladatokkal is megbíztak. Tekintélye és vagyona inspirálta a*tetteseket arra, hogy 1932-ben akkor kétéves első gyermekét elrabolják és váltságdíjat követeljenek érte. Bár Lindbergh kifizette az 50 ezer dollárt, fiát már nem látta élve, csak elásott holtteste került elő, amelyre egy erdőben bukkantak rá. A gyermek elrablóját és feltételezett gyilkosát, Bruno Hauptmannt később kivégezték. Lindbergh-ról elteijedt az is, hogy rokonszenvezik a nácikkal, miután elismeréssel szólt a német repülőgépekről, melyeket Göring jóvoltából nézhetett meg németországi látogatása során a 1930-as évek második felében. Halála után derült fény arra, hogy Lindbergh az amerikai titkosszolgálat megbízásából kémkedett, és állítólagos náciszimpátiája csak eleterelő manőver volt. [WANTEDI INFORMATION AS TO THE WHEREABOUTS OF CHAS. A. LINDBERGH JR. Hiába keresték Lindbergh gyermekét. Csak a holtteste került elő. Nungesser és Coli gépe valószínűleg az óceánba zuhant, a pilótának és a navigátornak örökre nyoma veszett Többen is versenybe akartak szállni ÖSSZEFOGLALÓ 1927 tavaszán többen is úgy határoztak, hogy versenybe szállnak a kitűzött 25 ezer dollárért. A legnagyobb érdeklődés a francia légierő egykori fenegyerekének, Charles Nungessernek az igyekezetét kísérte, aki éppen 1927. március 15- én töltötte be 35. életévét és komoly pilótamúltja volt már. Nungesser és az ugyancsak háborús veteránnak számító navigátora, Francois Coli 1927. május 8-án, párizsi idő szerint hajnali 5 óra 20 perckor a Fehér Madár (L’ Oiseau Blanc) fedélzetén felemelkedett a földről és másfél órával később már a francia partokat is elhagyta. Mivel ezen a gépen sem volt rádióberendezés, így a gép útját csak az óceánjáró hajók esetleges jelentései alapján tudták követni. Másnap, május 9-én az a hír terjedt el Párizsban, hogy a Fehér Madárt látni vélték Newfoundlandnál, majd Boston fölött is és sikeresen megérkezett New Yorkba, ahol a Szabadság-szobor közelében az öbölben szállt le és a repülőgép két utasát motorcsónakkal vitték a szárazföldre, ahol nagy ünneplésben volt részük. Aztán a hírek elapadtak és hamarosan kiderült az is, hogy a korábbi jelentések teljesen alaptalanok voltak: Nungesser és Coli nem érkezett meg Amerikába és mivel sohasem sikerült repülőgépük maradványaira bukkanni, feltehető, hogy az óceánba zuhantak és örökre nyomuk veszett. New Yorkban Lindbergh mellett mások is készültek a nagy út megtételére. Egyikük, Richard Byrd az előző évben sikeresen átrepült az Északi Sark fölött és ezzel egy csapásra ismertté vált, így az akkor legkiválóbbnak számító hárommotoros Fokker-gép, az America állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megtegye a New York - Párizs közötti utat. Egy próbarepülés alkalmával azonban a gép négy fővel a fedélzetén leszállás közben balesetet szenvedett és minden utasa megsérült. Byrd így kénytelen volt elhalasztani az indulást és csak Lindbergh sikeres repülése után másfél hónappal, 1927. július 1-én jutott el Franciaországba, ahol kényszerleszállást kellett végrehajtania,. de ezt is komolyabb baj nélkül túlélte. Ugyancsak nagy esélyesnek tartották Duncan Chamberleint, aki végül egy kisebb baleset miatt kénytelen volt két héttel későbbre halasztani a rajtot, ráadásul több navigátora is az utolsó pillanatban meggondolta magát és már azon volt, hogy Lindbergh-hez hasonlóan egyedül vág neki az útnak. Végül szinte az utolsó pillanatban Charles Levine társult hozzá, akinek a felesége majdnem sokkot kapott, amikor férje a már berregő repülőgépbe beszállt. De magát Chamberleint is kissé meglepte a dolgok ilyetén alakulása, mivel néhány nappal korábban összekülönbözött Levine-nel és egyáltalán nem számolt már vele. Miután a 25 ezer dollár már gazdára lelt, Chamberlein úgy határozott, hogy nem Párizsban, hanem Berlinben száll le, s legalább egy új világrekordot állít föl a leszállás nélküli távrepülésben. Elképzelése annyiban sikerült, hogy Lindbergh teljesítményét 1305 kilométerrel túlszárnyalva 6294 km-t tettek meg, de Berlinig nem jutottak el, mivel a Miss Columbia nevű gép a német fővárostól mintegy 80 kilométernyire délnyugatra fogott talajt egy szántóföldön. Illusztráció
