Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 108. szám, szombat

8 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 11. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az orléans-i szűz szombat 19 A Prágai Kamarazenekar koncertje vasárnap 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc sz. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Papa és mama bonyodalmai (vendégjáték Pár­kányban) sz. 19 (vendégjáték Bősön) v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dragonfly (am.) sz., v. 16,18,20.30 MLADOST: Kis ka­tasztrófák (dán) sz., v. 15.30, 17.30, 20 TATRA: Szerencsés Mclépés (ang.) sz., v. 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Korcs sze­relmek (mex.) sz., v. 20 Intimitás (ang.-fr.) sz., v. 17 Banditák (am.) sz., v. 17.15 Vadméhek (cseh) sz., v. 20.45 Mulholland Drive - A sötétség útja (ff.-am.) sz., v. 17.30 Az elveszett csókok nyara (grúz) sz., v. 19 Arizonai álmodozók (ff.-am.) sz., v. 18 KASSA DRUZBA: Pánikszoba (amerikai) sz., v. 15.30,17.45 Az ígéret meg­szállottja (amerikai) sz., v. 20 TATRA: Dragonfly (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Kate és Leopold (am.) sz. 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 16,18.15, 20.30 DÉ L-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Sacra Corona (magy.) sz., v. 17 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sz., v. 19.30 KOMÁRÖM - TATRA: A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zél.) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Monte Cristo grófja (am.) sz., v. 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Vanília égbolt (am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA-VMK: Az igazság nevében (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 GYŐR PLAZA: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 20 Hart háborúja (am.) sz., v. 12.30, 15, 17.30, 20 A Hídember (m?tgy.) sz., v. 12.30, 15, 17.30 Az ígéret megszállottja (am.) sz., v. 20 Kate és Leopold (am.) sz., v. 12.15,14.45, 17.15,19.45 Megszólít az éjszaka (am.) sz., v. 15.45,18,20.15 A nagyon nagy ó (am.) sz., v. 17.45,20 Pánikszoba (am.) sz., v. 12.30, 15, 17.30, 20 Rollerball - Könyörtelen játék (am.) sz., v. 12, 14 A Skorpiókirály (am.) sz., v. 12, 14, 16, 18, 20 Valami Amerika (magy.) sz., v. 18, 20.15 A vér kötelez (am.) sz., v. 11.30.13.30.15.30.17.30 A Teátrum Furcsa pár-előadása igazi jutalomjáték Örömszínház Két komáromi gimnazista is képviseli Szlovákiát az Indonéziában megrendezésre kerülő fizikai diákolimpián Hitték, hogy sikerülhet Szabó Endre tanár úr tehetséges tanítványai, Koltai Péter (balról) és Rakyta Péter társaságában (Vas Gyula felvétele) JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Ne firtassuk, miért is jött létre an­nak idején a Teátrum Polgári Tár­sulás, de jó, hogy működik. Voltak, akik azzal vádolták, hogy csak ol­csó pénzkereseti forrásként kezel­ték az alapítók, akik viszont azt a magasztos célt hangoztatták, hogy a színház olyan helyekre szeretne eljutni, ahol évtizedek óta nem járt sem a komáromi, sem a kassai tár­sulat. Olyan magyarázat is akadt, hogy az évek óta elhanyagolt ún. könnyedebb műfajt akarják vissza­honosítani. Legyen bár igaz bár­melyik variáció, jól tették, hogy megalakultak, s immár második éve vállalják magukat. Nem jött létre könnyen ez az elő­adás sem, hisz a bemutatót március elejére ígérték. Neil Simon sok víg­játékát játszották már tájainkon - a Jókai Színház is ígért erre az évad­ra egyet, bár a terv végül nem vált valóra -, de kétségtelen, hogy a leg­sikeresebb a Furcsa pár lett, ame­lyet magyarországi színházak is gyakran vesznek elő, ha akad két javakorabeli színészük. (Nem is olyan rég a Játékszínben Garas De­zső és Darvas Iván hancúrozásában láthattuk). Sőt, készült már női vál­tozat is a darabból. Dráfi Mátyás és társulata a Csókos asszony után keresve sem találha­tott volna jobb darabot, hisz itt is adott két nagyszerű színész, Dráfi és Boráros Imre, akik, ahogy mon­dani szokták, bírják is szusszal az előadást. A darab egyébként igen triviális öt­letre épül, van két, hetente egy al­kalommal találkozó barát, akiket a közös péntek esti kártyapartik tar­tanak össze. Az egyikük már rég el­vált, fizeti (ha éppen nyer a kártyapartin) a tartásdíjat, és ne­veli a fiacskája aranyhalát (ha van mit adni neki). Oscar rendelkezik egy „modern” férfi minden alaptu­lajdonságával: hanyag, utálja a rendet, így aztán az alkalmi nők mellett alkalmi csótányokkal is megosztja albérletét. A másik ba­rát, Félix sokkal inkább egy nő alaptulajdonságait hordozza a gén­jeiben: pedáns, imád takarítani és főzni, de mindenekelőtt nyafogni. Amolyan igazi selyemhernyó. Ez a jó barát, miután felesége végleg ki­dobja, rövid időre beköltözik Oscar albérletébe, s fenekestül fel is for­dítja annak életét. A szobában min­den ruhadarab a helyére kerül, el­tűnik a hathónapos kosz, a kétszer­sültek helyett friss hasé kerül az asztalra. De megjelenik minden jó­nak az elrontója, a nő, illetve an­nak a hiánya. Hisz bármüyen kelle­mesnek mutatkozik ez a kapcsolat, bizony nem az igazi. A két hölgy meg is érkezik, de a többit már tényleg nem árulhatom el. A darabot Örkény István lenyűgöző fordításában élvezhetjük, aki még József Attilát is bevonja a játékba egy idézet erejéig. A Teátrum előadása igazi jutalom­játék, s Dráfi Mátyás és Boráros Im­re élnek is a lehetőséggel, kiaknáz­zák annak minden pillanatát. Dráfi az igazi javakorabeli macsó, aki ha kell, ki is kacsint a szerepből, de ha kell, úgy ugrál a színpadon s a kel­lékeken, mint egy huszonéves if­jonc. Boráros a selyemhernyó-ma­gatartás minden vonását pontosan és hihetően hozza, kár azért az utolsó jelenetért, amely főleg a höl­gyek indiszponáltságának köszön­hetően nem működik. A két hölgy, akik alig vátják, hogy végre horog­ra akadjanak, inkább csak statiku­san vannak jelen, s egy pillanatra sem tudják elhitetni, hogy ők az előadás slusszpoénjai. A többi kártyapartner többnyire hoz egy-egy jól kitapintható figurát, Tóth Attila miniatűr portréja egész kis remekmű, Takáts Ernőd, aki az utolsó pillanatban ugrott be a da­rabba, még nem igazán érzi a játék hangulatát. Kopócs Tibor inkább jelzésszerű díszlete remekül funkcionál, s a tá­jolásra igazán alkalmas. Nagyszerű szórakozás, kellemes két óra a Furcsa pár a Teátrum színházi polgári társulás előadásában, amely pontos választ ad az írás elején meg­fogalmazott kérdésekre is. A komáromi Selye János Gimnázium két diákja, a má­sodikos Rakyta Péter és a szeptimós (a nyolcosztályos gimnázium VII. évfolyamát látogató) Koltai Péter július 21. és 31. között részt vesz az Indonéziában megrende­zendő 33. Nemzetközi Fizi­kai Diákolimpián, amelyen a világ mintegy 65 országa képviselteti magát. V. KRASZNICA MELITTA Már maga ez a tény is komoly fegy­verténynek számít, de ha figye­lembe vesszük, hogy mindkét fiú az A, vagyis a középiskolák negye­dik osztályos diákjai részére meg­hirdetett kategóriában került be az ötfős szlovákiai keretbe, teljesít­ményük még nagyobb elismerést érdemel. Felkészítő tanáruk, Sza­bó Endre a két Péter sikerének tit­kát röviden így foglalta össze: „A tehetségen kívül, ami természete­sen nélkülözhetetlen, ambíció, el­hivatottság és óriási munkabírás kellett ahhoz, hogy ilyen szintre jussanak. Ezek közül a tulajdonsá­gok közül egyik sem hiányozhat, különben elmarad a várt ered­mény. Kis túlzással mondhatom, hogy éjjel-nappal példákat oldot­tak meg a srácok. Én a magam ré­széről a szakmai irányítás mellett fontosnak tartottam elhitetni ve­lük, hogy valóban tehetségesek, és ha van bennük kellő kitartás, aka­rat, akkor eljuthatnak a nemzetkö­zi megmérettetésre is.” A fizikai olimpia szervezésével kapcsolatban tudni kell, hogy a kö­zépiskolák valamennyi évfolyama számára meghirdetik, mégpedig A, B, C, valamint D kategóriában, de nemzetközi versenyt csak a leg­felsőbb, A kategóriában rendez­Gyökerestől kifordult fatörzs, ko­moly fehér ló néz hűséges szemek­kel a lencsébe, lelkesen hegedülő féllábú rokkant egy vonat fülké­jében, esőáztatta hajnali utcán női alak lépdel. Fekete bogáncs, fehér Krisztus nyújtózik ugyanegy vágy- gyal az ég felé, rozsdás, nyithatadan régi zár, még egyszer lelakatolva, új lakattal, lánccal. Ezer ember megy el mellette naponta, ezer ember fi­gyelemre sem méltatja. Néhány, ké­sőbb, megkérdi talán: „Mit lehet ezen fényképezni?” Csak aztán, mi­kor a kép már bebújt a fényretesz szűkre szabott bejáratán, mikor az előhívó kioldja az ezüst-sókat a megfelelő helyeken, amikor már ott a KÉP a falon, a fekete-fehér: akkor tűnik elő a mondanivaló, a jelentés, az emberi, a bölcs, az egyszeri, a so­ha meg nem ismételhető. Annyian méltatták már, igen, tud­juk, az „Elementáris szimmetria”, ami eljövendő fotósgenerációknak szolgál útmutatásként, igen, ezüstérem a berlini vüágkiállítá- son, amelyen „mindössze” százhu­szonhat ország fotósai vettek részt. Mit lehet még elmondani egy fo­tósról, aki mögött már száz kiállí­tás van? Most itt ül, a nagykaposi Griff ká­véház teraszán, és fújja a füstöt, él­vezettel. Élvezettel, ugyanúgy, ahogy pár perccel előbb néhány embernek mesélt életpályájáról, egykori és mai önmagáról, minden álszerénységet mellőzve. Magával ragadóan ad elő: a kö­zönség fel-felnevet, olykor tapsra vetemedik. Idéz Kölcseyt, idéz Aranyt: „Legnagyobb cél pedig e földi létben: embernek lenni min­dig, minden körülményben!” Az­tán akkurátusán összecsomagolja albumait, kipiszkálja a kazettát a videóból, amely nem működött.- Majdnem itt maradt - sóhajt megkönnyebbülten. Majd hozzá­teszi, kissé talán kesernyésen: nek. Ezért kellett a két Péternek saját kategóriáján kívül megcéloz­nia az A kategóriát is, ami azt je­lenti, hogy előzetesen az egész gimnáziumi tananyagot át kellett venniük. A nemzetközi megmérettetésig azonban hosszú volt az út, először is sikeresen túljutottak az iskolai, a kerületi, majd az országos fordu­lón. Ez utóbbin Koltai Péter máso­dik, Rakyta Péter harmadik helyen végzett. Az országos forduló első tíz helyezettje automatikusan be­került a válogatott keretbe. Egyhe­tes válogatás után, amely során naponta figyelték teljesítményüket és pontozták őket, a két komáromi- Rajta van az életem. . Aztán várunk, kocsira, valaki majd estik hazaviszi, mert az utolsó busz már elment. A művész Király- helmecen lakik, ahol senki sem ad neki néhány négyzetmétert, afféle „fotókuckót”. Talán Kapóson? Vagy ott sem?- Miért jött haza? Kifújja a füstöt, hosszasan hallgat.- Mert meg akarom csinálni ezt a Bodrogközt. Az „EZT” egy fotóalbum lenne, amelynek kiadási körülményei diák a két legjobbnak bizonyult, és három társukkal együtt - mind­hárman negyedikesek - júliusban utazhatnak Indonéziába. „Ez a válogatás nagyon kimerítő volt, főleg pszichikailag - mondta a boldogfai Rakyta Péter. - Folya­matosan figyelemmel kísérhettük az addigi teljesítményünket, érez­tük, hogy esélyesek vagyunk, és ez elég nagy lelki nyomást jelentett az utolsó pillanatig.” „Nyáron tíz­napos felkészítő táborban veszünk részt Kassán, és utána irány Indonézia” - tette hozzá a komáro­mi Koltai Péter. Mindketten el­mondták még, hogy rengeteget köszönhetnek felkészítő tanáruk­egyelőre halvány körvonalakban sem mutatkoznak. Az igazság az, hogy nem egészen így mondta. A „Bodrogköz” előtt volt egy jelző, amelyben benne volt, hogy ez a hely távolról sem a világ közepe, hogy meg nem értéssel és közönnyel fog találkozni, mint min­den próféta a saját hazájában. És benne volt az is, hogy egyszer úgyis haza kell térni és volt benne egy kis „csakazértis”, és főleg: végtelen szeretet a táj fránt, ahol született. Tóthpál Gyula hazaérkezett. nak, aki ösztönözte őket, és a kellő időben mindig lökést adott mun­kájukhoz. A pályaválasztással kap­csolatos kérdésemre Koltai Péter csak nagyokat mosolygott, druszá­ja pedig csupán annyit árult el, hogy nem humán irányzat lesz. A Selye János Gimnáziumban fo­lyó magas szintű oktatást bizo­nyítja, hogy diákjaik közült már többen eljutottak a Nemzetközi Fi­zikai Diákolimpiára. Az előző években Kis Petik Katalin, Mizera Ferenc, Varga Tamás és Kurucz Keve két-két alkalommal vehetett részt a nemzetközi megméretteté­sen, ami a legjobb ajánlólevél egy iskolának. Eugen Prochác koncertje Zenei matiné gordonkára Somolja. Holnap délelőtt 10.30- kor Eugen Prochác gordonkamű­vész ad koncertet az At Home Galleryben, azaz a zsinagógában. A művész előadásában Vivaldi-, Bach-, Beethoven-, Sáry Lászó-, Ravel, Falla- és Granados-műveket hallhat a közönség, (m) A Katedra verseny döntője Közel 300 résztvevővel Dunaszerdahely. Tegnap kezdő­dött a Katedra versenysorozat két­napos döntője, melynek az Építé­szeti Szaktanintézet ad otthont. A Katedra folyóirat hét évvel ezelőtt indította útjára szlovákiai magyar alapiskolák számára rendezett le­velezőversenyét. A folyóiratban minden év szeptemberében hirde­tik meg a versenyt, több kategóriá­ban. A döntőbe a tanév folyamán a legjobb eredményeket elérő felső tagozatos diákok kerülnek. Az alsó tagozatos tanulók számára nem rendeznek döntőt. Idén a verseny­re közel 300 diák érkezett Szlová­kia szinte valamennyi magyar alap­iskolájából. A diákok matematiká­ból, történelemből és magyar iro­dalomból mérik össze tudásukat, két fordulóban. A verseny mai kiér­tékelésén valamennyi résztvevő el­ismerő oklevelet kap, amely tartal­mazza a versenyben elért pontszá­múkat. A szlovákiai magyar közok­tatás egyik legnagyobbnak és leg­színvonalasabbnak tartott verse­nyén elért eredményeket számos középiskola elismeri. Az itt szerzett pontoknak köszönhetően a tanulók akár felvételi nélkül bekerülhetnek a középiskolába, vagy a versenyben szerzett pontokat plusz pontként adják hozzá félvételivizsga-ered- ményükhöz. (szp) Tóthpál Gyula: A hűség gyökerei... A Királyhelmecen élő fotóművész a Bodrogközről készít albumot Tóthpál Gyula hazaérkezett TÓTH FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom