Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-11 / 108. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 11. VENDÉGKOMMENTÁR Jelképesdi JARÁBIK BALÁZS Még emlékszem, amikor 1989-ben, a bársonyos kitörése után, rögvest eltűnt az ember nagyságú vörös csillag a Dunaszerdahely központjában álló kommunista pártház tetejéről. A demokratikus politizálást csak kapiskáló helyi politikusok egyik legsürgősebb dolga volt már akkor a kommunista szimbólumok likvidálása. A rendszerváltás ezzel nagyjából véget is ért. Több mint tíz évvel a demolaácia beköszönte után a hazai magyar politika újfent egyre szimbolikusabbá válik. Példaértékűen világított rá erre Duray Miklós Kossuth téri fellépése, hazájának sajtóbeli megtagadása és a kilencven magyar értelmiségi által aláírt nyűt levél esete. A vita - amely intézményes keretek híján, jórészt az Új Szó virtuális, online küzdőterén, illetve kocsmákban zajlik - ugyancsak jól mutatja a szimbolikus politika térhódítását és az egészséges, független közélet hiányát. Nálunk (a szlovákiai magyar vagy ha tetszetősebb, a felvidéki társadalomban) az átláthatóság szorgalmazása és számonkérés nem szokás. Sót, parttalan indulatok kiváltója. Megszoktuk, mert megszoktatták velünk, hogy soha senki, semmiért nem vállal felelősséget. Az Új Szó álneves internetes vitáinak hevülete épp azt támasztja alá, hogy nincs kellő tér a politikai eszmecserére. Máris nemzetárulással vádolják ott az értelmiségieket, mert kétségbe merték vonni Duray evidensen kétségbe vonható politikusi magatartását. Holott az aláírók tagadhatatlanul legalább akkora felelősséget érezhetnek a magyar lét megőrzéséért, mint bármely más közéleti személy. Kiváltságossá vált tehát politikai elitünk helyzete. Az MKP ügyvezető alelnöke ahelyett, hogy vállalta volna a tévedés kockázatát, úgy próbálta eladni a Kossuth téri kampány-bizonyítványát, hogy egy ügyes huszárvágással, szimbólumokkal (haza, szülőföld) és érzelmekkel operált. Mint politikusi pályafutása során annyiszor, érzelmeket szítva megpróbálta felsorakoztatni maga mögé a magyarságnak a sérelmi politikára fogékony szeletét. Mintha az a tény, hogy mi mindannyian magyarok vagyunk, elegendő lenne elemi érdekeink kinyüvánítására. Az EU-csatlakozás küszöbén állunk. Kis idő múlva tehát valóra válhat az, ami a rendszerváltás óta eltelt tizenként év egyik legfontosabb célja volt valamennyiünk számára. Stratégiai kérdések helyett még mindig csak arról vitázunk, hogy Felvidék vagy Szlovákia, kisebbség vagy közösség. Újabban: Fidesz vagy balliberó. Fogalmi zavaraink pedig arra vezethetők vissza, hogy nincs szakmai vita politikai berkekben, van helyette politikusoktól való félelem, pártfegyelem, feltétlen imádat és függőség. Huszonküenc éves magyar értelmiségi vagyok. Szlovákiában élek. Nem állhatom a lábon járó szimbólumokat sem. Tetteik érdekelnek s azok következményei. JEGYZET nem csak a világlátás vágya vonzza el az Óperencián in- nenről. Reménykedünk, hogy jobb lesz itt. Hogy Óperencián innen is csak úgy potyog majd a fáról a sült galamb, még a parittyagumit se kell meghúzni. De hallhatók olyan nézetek is, hogy ez még jóval odébb van. Van ugyanis, aki azt vallja, több nemzedék kell ahhoz, hogy errefelé megváltozzon a múltból átcipelt gondolkodásmód, érték- és eszmerendszer. Na jó, a jövő nemzedékére, le- származottainkra legalább süt majd a nap, bízhatnék ebben. Csakhogy aligha feltételezhetem, hogy az életminőségi váltás antropológiai vagy növekedéstani probléma, s ez az Európa szívébe fogadott emberiség majd kinövi ijesztő életmódzavarait, mint óvodás a beszédhibát. így aztán két lehetőség van: vagy csodatevőkre várunk kánaánügyben, vagy felkötjük az alsóneműt, és tudást osztunk az ifjú nemzedékeknek, de mielőbb és minél alaposabbat. És ezzel együtt a tudás érvényesítésére alkalmas lehetőségeket is teremtünk, de mielőtt még elütné a tizenkettőt. Mert ha nem, akkor a jövő nemzedéke, amely - a remények szerint - fél lábbal már eleve Óperenciába születik bele, ki is vándorol Óperencia szebb, de főleg gazdagabb vidékeké. Legalábbis az okosabbja. Mi meg itt maradunk. Mizériában. Mizériák és Óperenciálc TALLÓSI BÉLA Hardveres-szoftveres világunkban hol van már a hetvenhét magyar, s abból az égig érő fák, meg a mézeskalácsból rakott vagy a kacsalábon forgó ezek-azok! Oda a csodás üveghegyek, oda az Óperencia! Hiszen manapság más szelek fújnak felénk az Őpe- renciás-tengeren túlról is - mivelhogy lerövidült oda az út. Különösen az internetes, e-mailes nemzedék érzi, hogy a csodák birodalma a valódan mesevilágból közelebb, sőt egészen közel költözött hozzánk, hozzájuk. Az Óperencia az új kelet-európai (e)migrádó okozója és célhelye lett. Magyarán, Óperencia az opervízummal odaérkező operek álmainak új Amerikája, vagyis netovábbjaként jött át a tűzijáté- kos és pezsgős kísérettel követett ezredfordulón. Hosszú sorokban várakoznak operjelöltek egyes nagykövetségek előtt, hogy bebocsátást nyeljenek Óperenciába. Aztán útilapuval a talpukon, hátizsákjukban atyai-anyai köny- nyekkel és féltéssel, mellé Isten áldásával, elindulnak bébiszitter- kedni. Hadd menjenek világot látni, mondanám, mert a négyütemű ezt diktálja bennem, de félek, hogy azt a sok új emigránst WWW.UJSZO.COM ♦ A választásokon nem egy szlovák barátom választotta az MKP-t. Mert nem nagyon találtak olyan pártot, amelyik korrekt, haladó és viszonylag botrányoktól mentes. Igenis, állítson szlovák jelöltet is az MKP. vs ♦ Színvonaltalan, trágár és idióta az egész online-vita. Observer és Más rögeszméje, hogy Duraynak „hatalma” van, s ettől félni kell. Miközben csak igaza és becsülete van, ettől pedig a gerinctelen mocskolódóknak valóban félniük kell. Mert ez erőt ad. Remélem, Duray Miklósnak kellő erőt, hogy újra beleszólása legyen az ügyeink intézésébe. Kereszt A közölt vélemények nem feltédeniil tükrözik a szerkesztőség álláspontját.- Uraim, csak önök segíthetnek, mert a szlovák gazdaságot csupán életmentő beavatkozás mentheti meg! (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA A szlovákiai szakszervezeteknek az őszi parlamenti választások utáni törvényhozásban valószínűleg nem lesznek képviselői - írja a Pravda. Egyelőre ugyanis egyetlen párt sem vette fel a jelöltlistájára a Szakszervezeti Konföderáció (KOZ) vezetőit. A napilap Marek Rybár politológust szólaltatja meg, aki szerint a szakszervezetek előtt két út áll: vagy maguk törekednek az érdekeik érvényesítésére, vagy - mint ez Európa több országában bevált - valamelyik párthoz csatla- kozva. Rybár szerint azonban a szlovákiai szakszervezeteknek először a lakosság bizalmát kellene újra elnyerniük. A KOZ jelenleg a Szociáldemokrata Alternatívával tárgyal - szólalt meg a Pravdában Igor Lensky, a konföderáció alelnöke, aki valószínűleg éppen Milan Ftácnik volt oktatási miniszter új pártjának a színeiben indul a képviselőségért. A napilap rámutat, hogy a szakszervezetek valamennyi képviselővé választott vezetőjüket kizárták. HÉTVÉG(R)E Nagy szükség és közeli segítség „Kettő-kettő” - tépte fel a vécésnéni az éttermi férfi- klozet ajtaját, hogy tájékoztasson a hokimeccs aktuális állásáról. Én erre - bennülő- ként és kívülállóként - annyira megdöbbentem, hogy még egy „köszönöm” sem jött ki belőlem, amivel nyugtázhattam volna a papírformára rácáfoló részinformációt, amelyre éppen nem volt nagy szükségem. Nekem ez a hét legmaradandóbb emléke. JUHÁSZ LÁSZLÓ Állítólag Rómában ilyen a hangulat, ha bajnokságot nyer az AS. Pozsonyban csütörtök este vadul üvöltő, nemzetiszínbe burkolózó szurkolók szállták meg az utcákat, spontán népünnepélyt szült az alkoholban oldott fiesztahangulat. Percekkel a svéd-szlovák után az autósok örömkürtölésétől és a fiatalok rendkívül cizellált, „Kib...tuk őket! Szláv döntő lesz! Köcsög svédek!” kiáltásaitól zengett a belváros. Nekem az „Ezüstöt Moszkvának!” jelszó tetszett a leginkább, abban legalább volt egy kis furfangos álliberalizmus. Nem tudom, kinek szurkol a mai orosz-szlovák döntőn Jancskár Lajos, aki kilenc napja nem evett, se sokat, se keveset. Az éhségsztrájkoló füleki pedagógus elmondta, sportközvetítéseket néz, így múlatja idejét. Jancskár megelégelte, hogy csak azért dolgozzon éhbérért, mert nem ismerik el a Magyarországon szerzett oklevelét egyetemi végzettségként. Szigeti László oktatási államtitkár sajnálkozott amiatt, hogy kérvényírás helyett ilyen radikális eszközhöz nyúlt a Papréti Alapiskola tanítója. Tegnap a körzeti orvos munkaképesnek nyilvánította Jancskárt. Ehhez inkább nem fűzök kommentárt, kiégetné az újságpapírt. Én most mindenesetre nem a törvény betűjének, hanem Janeskár Lajosnak szurkolok, és reménykedem, hogy nem lesz tragédia a dologból. A magyarországi Móron viszont bekövetkezett az elképzelhetetíen: két fegyveres bankrabló halomra lőtte az alkalmazottakat és az ügyfeleket. A móri mészárlás áldozatául esett fiatal házaspárral a bankba érkező nagypapa a rablás előtt pár perccel kiment rágyújtani. Az ő életét ez a szál cigaretta mentette meg. Mifelénk üyesmi nem történhet meg, gondolhattuk volna még pár nappal ezelőtt. Azóta semmi sem maradt az illúzióinkból, csak mementó. Móri. Ma reggeltől Rimaszombatban tanácskozik a Magyar Koalíció Pártja „Ha Bush meghívott, nyilván tudja, miért” - jelentette ki Schuster. Országos Tanácsa. A küldöttek döntenek a párt választási programjának végső formájáról, és arra a mindenkit érdeklő kérdésre is választ kapunk végre, ki vezeti majd az MKP választási listáját, vagyis kit nem kell (mert nem lehet) följebb karikáznunk az őszi parlamenti választásokon. A délutáni sajtótájékoztatóig biztosan tövig rágom a körmeimet az izgalomtól. Addig meg csak találgathatok. Köztársasági elnökünk sem tudja pontosan, miért is utazhat június elején Washingtonba. „Ha Bush meghívott, nyilván tudja, miért” - jelentette ki Schuster, aki szerint találkozója George Bush amerikai elnökkel az önálló Szlovákia történetének legjelentősebb eseménye. Tegnap kiderült, államelnökünk nem nyerné meg a következő elnökválasztást, egy közvéleménykutatásban ugyanis Meciar exkor- mányfő és Kukán külügyminiszter mögé szorult a maga 12,3 százalékos „népszerűségi” mutatójával. Ez persze abszolút érdektelen információ, mert az államfő bejelentette, nem is kíván indulni a két év múlva esedékes elnökválasztáson. Most jövök rá, mégsem a budis sztori az elmúlt napok legelké- pesztóbb eseménye, hiszen - láss csodát! - felsejlett Rudolf Schuster realitásérzéke. HETI GAZDA(G)SAG ——— Az uniós tagság első éveiben veríték, drágaság és remény lesz osztályrészünk TUBA LAJOS A héten újabb lépést tettek azok a brókercégek, amelyek a Transpet- rol meglepő döntésének köszönhetően nagy befolyáshoz jutottak a kassai VSZ-ben. A felügyelőbizottság irányítását átvéve nem hagytak kétséget afelől, hogy még nincs vége az expanziónak. Következő lépésként mind a két fél a még vagyonalapi tulajdonban lévő 16 százalékért szállt ringbe, az uralomért folytatott küzdelmet ez dönti el. A brókercégek valójában arra a 3 milliárd koronára hajtanak, amelyet az amerikaiak a vételár utolsó részleteként idén fizetnek be. Az amerikaiak számára ennél is nagyobb a tét, a VSZ urai esetleg beleköthetnek a privatizációs szerződésbe és ez felettébb kellemetlen volna számukra. A brókercégeknek még egy adujuk van, a tíz százalékos vasmű-csomagot birtokló, az egykori vagyonjegyes alapból később Rezes-céggé változott vállalat bekebelezése, de az említett állami csomagot ezzel sem tudják ellensúlyozni. A pénzügyi szolgáltatók szomorú világából a héten az SaS háza tájáról érkezett fontos hír. A cégbe előzetes csódbiztost neveztek ki, az ő feladata annak felmérése, van-e értelme lefolytatni az eljárást. Ezzel kapcsolatban néhány hónap múlva várható új fejlemény. A Sporoinvest pedig június 15-ig igyekszik kihúzni csődeljárás-javaslat nélkül, azt ígérve, hogy ekkor ajánlatot tesz ügyfelei betétjeinek lefizetésére. A konstrukció szerint Rudolf Mosny amerikai-szlovák vállalkozón keresztül tengerentúli befektetőkkel tárgyal a cég konszolidálásáról. Most már az ügyfeleken múlik, el- hiszik-e, hogy a nagy amerikai befektetési csoportoknak épp ez az üzleti céljuk. A Horizont háza tájáról pedig olyan hír érkezett, hogy az egyik pénzzé tehető beruházást, a Tatra Thermált éppen A kormány gyorsítaná a Szlovák Villamos Művek privatizációját. megpróbálják kimenteni a csoportból. Az ideiglenes csődbiztos pedig azt jelentette be, hogy az illetékes bíróság napokon belül meghirdetheti a BMG Invest elleni csődeljárást, vagyis megkezdődhet a megmaradt vagyon eladása és az ügyfelek kárpótlása (ha esetleg jut nekik valami). Az utolsó pillanatban vett meglepő fordulatot az áramszolgáltató vállalatok részleges privatizációja. Ez eddig feltűnően csendben folyt, a KDH az utolsó pillanatban, a kormányülésen emelt politikai vétót a javaslatok ellen. A párt annak az osztrák szolgálta- tóak az érveit tette magáévá, amely 21 millió euróval kínált többet az egyik cégért, mint német riválisa. Választ csak a hónap második felében kapunk. Ilyen viszonyok közt annak felhánytor- gatásán sem csodálkozhatunk, hogy a privatizációs tanácsadó néhány áttételen keresztül kapcsolatban áll a vitás német győztessel. A privatizációs miniszter egyéb szempontokkal érvel, viszont azért érdemes végiggondolni, mennyi helye is lenne a hazai költségvetésben az említett százmillióknak. A témához kapcsolódó hír, hogy a kormány gyorsítani szeretné a Szlovák Villamos Művek privatizációját. Ez sem lehet egyszerű dolog, hiszen aki egy ennyire eladósodott céget valóban csak az vesz meg, aki nagyon előre gondolkodik. A téma néhány lépcsőt kihagyva a jövő héten egyenesen a kormány elé kerül. Ha figyelembe vesszük, hogy a legújabb bejelentés szerint a nyári hónapokban a vízműtársaságok is megalakulnak, akkor lassan már kijelenthetjük: a kormány huszáros hajrával sokat behoz abból a hátrányából, amelyet eddigi araszol- gatásával szedett össze. A héten tanúi lehettünk az első Csak reményt kapunk, hogy egyszer talán nálunk is jobb lesz az élet. hideg, de őszinte zuhanynak az európai uniós tagsággal kapcsolatban. Egy pozsonyi szemináriumon hangzott el, hogy a belépés miatt a közüzemi árak, ezenkívül a dohány, az alkohol és az üzemanyag bizony megdrágul. Arra pedig nem számíthatunk biztosan, hogy ezzel a fizetések is emelkednek, hiszen ezek közt nincs összefüggés. Cserében pedig ebben az első időszakban csak reményt kapunk, hogy egyszer talán nálunk is jobb lesz az élet. Ez sem megvetendő, meg hát s reménykedéssel az elmúlt egy évtizedben néhányszor már próbál koztunk, talán most esélyünk if van a sikerre.
