Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-06 / 80. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 6. FÓKUSZBAN: A KAMASZ B Meg kell találni a megfelelő eszközöket egy viszonylag súrlódásmentes együttélési módra Segítség, kamasz a láthatáron! Kisgyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond - mond­ják a bölcsek. A fiatal szülők persze nem hisznek ebben. Úgy gondolják, nem érheti őket nagyobb csapás, mint huzamosabb időt eltölteni egy időzített bombaként mű­ködő kétévessel. De a ka­maszkor hozza az igazi meg­lepetéseket. ÖSSZEÁLLÍTÁS- A gyerek egyik napról a másikra megváltozott, lehetetlen vele vesze­kedés nélkül beszélni, magába hú­zódó lett, idéden holmikat vesz ma­gára, tiszteletlen, - mondja a szülő.- Anya folyton kritizál, a szüleim nem értenek meg engem, semmit sem engednek meg, amit az osz­tálytársaimnak már rég szabad, mindig a tanulással gyötörnek, nem bíznak bennem - mondja a ka­masz. Rémes lehet ilyen családtagokkal együtt élni! A szülőnek és a ka­masznak is. Mit tehetünk? Semmit. Inkább próbáljuk megérteni a hely­zetet. Menjünk vissza az időben 10-12 évet. Próbáljunk meg emlékezni ar­ra, hogy hogyan is viselkedett ez az amúgy kedves, békés gyermek az „első függetlenségi háború”, vagyis a dackorszak idején. Hisztizett, földhöz vágta magát? Zokogásban tört ki, mert nem a kedvenc bögré­jében szolgáltuk fel a tejet? Böm­bölve követelte, hogy ragasszuk össze a kockákra vágott lekváros kenyeret? Igen, igen, ő volt az. Ne­hezen, de túléltük. Persze, emléke­inkben nem így él ez az időszak. Hiszen egy bájos, nagy szemű, ro­hamléptekben okosodó baba volt akkor, amikor éppen nem hiszti­zett. Mi persze csak a szépre emlé­kezünk. A hisztikorszak szerencsé­re egy-két év alatt elmúlt. Egy belá­tó, helyes óvodás lett a mi kis időzí­tett bombánkból. Viszonylag békés évek következtek. És most: derült égből villámcsapás, itt áll egy 170 centis csecsemő. Épp nem a ked­venc bögréje miatt vagdalkozik, de néha ezen sem csodálkoznánk. Egyszerűen érthetetlen ez a hirte­len változás. Nehéz elhinni, hogy a legtöbb szülőtárs ugyanebben a ci­pőben jár. A kamasz ugyanis nem a szupermarket közepén veti a földre magát, mint a kétéves. Ő kizárólag otthon hozza ki a sodrából a szülő­ket és az iskolában a tanárokat. Mi­ért teszi ezt? Egyszerűen azért, mert fogalma sincs arról, hogy ki is ő valójában. Eddig a szülők, a taná­rok tükrében látta önmagát, de most mintha felnyílt volna a sze­me. Robbanásszerű testi fejlődésen ment keresztül, már nem tekinthe­tő gyereknek. Ugyanilyen gyors szellemi fejlődést is átél. Kinyílt a szeme. Amit eddig kritikátlanul el­fogadott, arról most véleménye van. Elkezdett gondolkodni a dol­gokon, elemzi a körülötte élő sze­mélyeket, eseményeket. Mostantól senki sem teheti meg a környezeté­ben, hogy vizet prédikál, bort iszik. A kamasz ugyanis a dolgok velejéig lát. Csakhogy a kamasz nem tud, de nem is akar disztingválni. Egy tinédzser állandóan felspannolt ál­lapotban van, ez életkori sajátos­ság. A nagy lendület nem engedi, hogy visszafogja magát: ami a szí­vén, az a száján is. Higgyük el, neki sem könnyű. Most keresgéli önmagát, saját személyi­ségének egységét keresi. Próbál­gatja, hogy mit várhat el az élettől, hogy ő milyen szerepet játszhat benne. Sokszor a szélsőségekig el­megy: folyamatos zenehallgatás­ba, olvasásba vagy bulizásba, spor­tolásba „fojtja bánatát”. Azután va­lami másba kezd, és újra másba. A szülőt ez megrémíti. Úgy tűnik, mintha leperegne a gyerekről mindaz, amit az eddigi „nevelés” felépített. Ha egy gyerek kiskorában érzelmi biztonságot kapott, hajó példát lá­tott maga előtt, ha megkapta mindazt a testi-lelki szeretetet, amit igényelt, akkor most nem kell jobban féltenünk, mint eddig. Le­het, hogy kipróbálja majd a diszkó­zást, lehet, hogy nekünk nem tet­sző társaságba keveredik egy időre, lehet, hogy valamelyest romlani fognak a jegyei, lehet, hogy szem­telen lesz, és önfejű, de ez nem lesz tartós. A gyermekben ugyanis, jó esetben, az első életévekben kiala­kul egy bizonyos érzelmi igényes­ség, a tartós kötődésre való képes­ség, egy késztetés a megfelelő kap­csolatok létesítésére. Ha egy társa­ság, egy tevékenység nem üti meg ezt a mércét, ő is rosszul fogja érez­ni magát, és visszatér a család igényszintjének megfelelő életfor­mához, vagy új dolgokat próbál ki, amíg meg nem találja a megfelelőt. A kamaszt tehát már nem lehet ne­velni. Őt el kell viselni, és meg kell találni a megfelelő eszközöket egy viszonylag súrlódásmentes együtt­élési módra. Viszont kamaszkorban és utána térül meg az, amit a gyer­mek az első években kapott, (o-o) Próbáljuk megérteni, elfogadni az „eszetlen" tinédzsert, még akkor is, ha éppen az idegeinkre megy elvarázsolt barátaival, rémes kazettáival és fur­csának tűnő ruháival (Fotó: internet) TANÁCSOK Konfliktuskerülési technikák Milyenek voltunk mi, szülők kamaszkorunkban? Milyen zenét hallgattunk és milyen hangosan? Hánykor jöttünk haza a házi­buliból, diszkóból, milyen göncöket aggatunk magunkra? És mennyire utáltuk, hogy anya és apa továbbra is kicsi gyerekként kezel minket. Kimondhatatlanul. Nem volt ez olyan rég. És, el is múlt. Ez a dolog lényege: a kamaszság átmeneti állapot. A ka­maszt olyannak kell elviselnünk, amilyen. Megmondhatjuk a vé­leményünket, de ne a gyerek bírálatával teljen el az egész na­punk! Az együtt töltött idő alatt próbáljunk semleges témát ta­lálni, ami egyikünket sem paprikáz föl, mégis tartalmas beszél­getést lehet kerekíteni belőle. Ha megérint a veszekedés szele, elüthetjük a dolgot valami tréfával, vagy témát válthatunk. Az sem rossz, hogy egyszerűen elhagyjuk a helyszínt, ha látjuk, hogy a gyerek készül újraindítani a szokásos verklit. Ezek egy­szerű praktikák, de beválnak. Legalább az összetűzések egy ré­szét meghiúsítják. Szüksége van egy kis melegségre Ne gondoljuk, hogy gyermekünknek nincs szüksége ránk. Na­gyon is vágyik egy-egy beszélgetésre, elismerő szavakra, a szere­tet kifejezésére, még akkor is, ha valójában úgy viselkedik, mint egy sündisznó. Ha alkalom adódik rá, indítványozzunk beszélge­tést őróla, a mindennapjairól, a barátairól, terveiről. Természe­tesen ezalatt nem azt értjük, hogy elkezdjük pocskondiázni a kedvenc együttesét vagy a cimboráit. Próbáljunk érdeklődő, semleges félként leülni a gyermek mellé. Igen: üljünk le, ne csak kutyafuttában kérdezzük meg, hogy vagy, mi újság, mi volt a su­liban. Éreztessük vele, hogy nagyon fontos, amit mond. Elmond­hatjuk, hogy mit csinálnánk másképp, de tartsuk tiszteletben döntéseit, ízlését. Csak olyasmibe szóljunk bele, ami valóban na­gyon lényeges! A mi kutyánk kölyke Némely kamasz végtelenül nagy sületlenségeket képes mondani, és kritikus helyzetbe is keverheti magát. Akármilyen nagy kava­rodás van körülötte, mégis a mi gyerekünk, a külvilág felé tehát meg kell védelmeznünk. Mi már többnyire kellő élettapasztalat­tal, higgadtsággal, és ítélőképességgel rendelkezünk hozzá ké­pest: ezért nem keveredünk minduntalan bajba. Bízzunk benne, hogy ő is meg fog érni, magában hordozza majd azokat az érté­keket, amelyeket átadtunk neki. Amíg a kamaszság vihara tom­bol benne, addig a szülő az, aki képviseli a gyerek érdekeit a csa­ládon kívül, bármit is tett. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem engedjük a maga útját járni, a maga autonóm személyiségét ki­alakítani. Szabadon kell engednünk, úgy, hogy messziről vigyá­zunk rá. Honnan tudjuk, hogy nem jó úton járunk? Ha a tizenhat évest úgy emlegetjük, mint kisfiút, kislánykát, ak­kor megérett a helyzet egy kis önvizsgálatra! Gyerekünk ugyanis már majdnem felnőtt. Ne legyünk megsértődve, ha már nem en­gedi magát babusgatni. Tartogassuk a babázhatnékunkat az unokánkra, (it) A kiskamasz, aki a boldogság és a kétségbeesés, az imádat és a kiábrándulás között hullámzik, megtanulja, hogyan lehet szeretni egy másik embert Az álmodozás és a nagy románcok kora ÖSSZEFOGLALÓ Nem tanul, lustálkodik, szétszórt - ilyen egy igazi kamasz. Képtelen olyasmire odafigyelni, ami nem érdekli. A szidástól, büntetéstől, hegyi beszédtől azonban nem fog hirtelen felelősségteljes felnőtt­ként viselkedni. Nem sokat tehe­tünk ez ellen. Ha azonban egy ka­masznak komoly célja van, ha mé­lyen érdeklődik valamilyen téma iránt, akkor úrrá lesz élettani lus­taságán, és hatalmas energiával veti bele magát a tanulásba. Örül­jünk annak, amit jól csinál. Né­hány rosszabb jegytől nem dől ösz- sze a világ. Ám ha a gyereknek fel­tűnően romlanak a tanulmányi eredményei, akkor lehet, hogy va­lóban baj van, valami komolyan el­vonja az energiáját a tanulástól. A szülők közötti válság, egy szeretett személy elvesztése, irreális féle­lem ebben a korban is okozhat ta­nulási nehézségeket, és depresszi­ót is kiválthat. Ez is tanulási prob­lémákkal jár, de ilyenkor jelentke­zik az alvászavar, az ok nélküli szomorúság, sírás. Ezzel a problé­mával már mindenképpen szak­emberhez kell fordulni. Persze, lehet, hogy „csak” szerel­mes. Egy tizenhárom éves már ar­ra vágyik, hogy távolról imádjon valakit, vagy hol elmondhassa, már neki is van „fiúja” vagy „barátnője”. Ez a szakasz a másik nemmel való ismerkedés időszaka. A 14-15 évesek randevúznak, csó- kolóznak kicsit: lassan kialakul a vágy az érettebb, szorosabb kap­csolat iránt. Erre a folyamatra szükség van ahhoz, hogy a kiska­masz, aki az elragadtatott boldog­ság és a kétségbeesés, az imádat és a kiábrándulás között hullámzik, megtanulja, hogyan lehet szeretni egy másik embert, hogyan oldjon meg konfliktusokat, keressen megértést. A románcok a családi és kortársi kapcsolatok minőségét tükrözik, és előrevetítik a későbbi kapcsola­tok jellegét is. Sőt, kutatók kimu­tatták, hogy e kapcsolati minták nemzedékről nemzedékre örök­lődnek a családokon belül. Az ag­gódó szülőknek nem árt követniük a jeleket, és beavatkozniuk, ha a kapcsolat túl korán túlságosan ko­mollyá válik, de tudniuk kell, hogy egy kamasznak szüksége van ezek­re a tapasztalatokra, (-ú, o-o) A kamasz kortársainak társaságát keresi. Az addig szeretett és tisztelt fel­nőtteket pedig hirtelen karikatúraszerűen kezdi látni. (Képarchívum) HRHRRHHR VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: LEHŰLÉS; 5-10 fok ELŐREJELZÉS ORVOSAAETEOROLÓOIA A Nap kel 06.22-kor - nyugszik 19.27-kor. A Hold kel 04.11-kor - nyugszik 12.46-kor. A Duna vízállása - Pozsony: 390, változatlan; Medve: 280, apad; Komá­rom: 335, apad; Párkány: 260, apad. A hétvégi időjá­rást az északke­let felől térsé­günkbe áramló hideg levegő nagyban megha­tározza. Ma változóan borús idő­járás várható, helyenként kisebb csapadék, a hegyekben havazás is előfordulhat. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet 5 és 10, az éjsza­kai mínusz 5 és mínusz 1 fok kö­rül alakul. Holnap tovább növek­szik a felhőzet, s főként hétfőn le­het eső, a magasabban fekvő terü­leteken pedig havazás. Holnap és hétfőn is a maihoz hasonló hő- mérsékleti értékekre számítha­tunk. A mai időjárás főként a reu­matikus és moz­gásszervi meg­betegedésekben szenvedőket vi­selheti meg, és a hátgerincbán- talmak miatti fejfájás szintén gyakoribbá és gyötrőbbé válhat. A szív- és érrendszeri betegsé­gekkel járó panaszok ellenben enyhülhetnek. Az alacsonyabb vérnyomásúak esetében gyako­ribb lehet a migrénes eredetű erős fejfájás, az időjárásra érzé­kenyebbeknél pedig depressziós tünetek is jelentkezhetnek. Hol­nap a maihoz hasonló hatása lesz az időjárásnak. Hétfőn ÄÄ'vqÄr ♦ Hazai és külföldi futballbajnokságok ♦ A jégkorong Extraliga-döntő 4. mérkőzése ♦ A moszkvai rövidpályás úszó-vb eredményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom