Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-05 / 79. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS í KOMMENTÁR Pártiskola a baloldalon TÓTH MIHÁLY Ftácnik oktatásügyi miniszter menesztésének-funkcióban ha­gyásának SDL-en belüli vitája újabb tragikomikus fejezete e párt haldoklásának. A főszereplők nem is nagyon tagadják, hogy szá­mukra nem az ügy fontos, hanem a bársonyszék. A baloldal je­lentéktelenné válásának gyökereit keresve kényelmes, ugyanak­kor meddő megoldás az a sokak által érvényesített törekvés, hogy a kudarc okait csak a pártvezetők emberi gyarlóságaiban vélik felfedezni. Tény, nagyon imponált Weissnek a hata­lomközeli lét. Tudjuk, mettől meddig terjedt Eupták látóköre. Le­gendába illő, hogy Migast mennyire gyanús körülmények között készítették fel az elnökségre. Koncos megnyilvánulásai alapján nemcsak sejthető, hogy kik állnak mögötte. De sajnálatosan ke­vés szó esik arról, mennyire tudatos azok cselekvése, akik vok- sukkal juttatják vagy nem juttatják helyzetbe a baloldali pártve­zetőket. A baloldal politikai nyomora e tekintetben abban gyökeredzik, hogy miközben a társadalmi ismereteket (régi kifejezéssel: a po­litikai képzettséget) illetően is a 21. századot kellene megcéloz­ni, az 1938-at követő fél évszázadban az ilyen tudás az I. világ­háború előtti nívó alá hanyatlott. A munkás ugyan akár az elekt­ronikus vezérlésű szerszámgép kezelését is megtanulta, és a tit­kárnők már nemcsak kávéfőzésben jeleskednek, hanem számító­gépül is tudnak, az értelmesebb falusiakat pedig kombájnra ül­tették. Eközben egyvégtében folyt a pártoktatás is, ez azonban inkább politikai elbutulást eredményezett. Az SDL vezetése leg­nagyobb mulasztásai közé tartozik, hogy miközben deklarálta a szociáldemokratává válást, 12 év alatt semmit se tett azért, hogy hatókörében bekövetkezzék az önképzés reneszánsza. Amikor konstatálom, hogy 2002-ben kevésbé tudatos a munka- vállalók politikai magatartása, mint mondjuk 1913-ban volt, nem azt hiányolom, hogy felszámolták a pártállamban megho­nosított politikai oktatást, hanem hogy ma fehér holló a társa­dalmi kérdésekben jól tájékozott munkás. Ennek is a következ­ménye, hogy a rendszerváltás után egy Lupták kaliberű ember bolsevik retorikával el tudta csábítani a szociáldemokrácia felé menetelő demokratikus baloldal potenciális szavazóinak egyhar- madát. A politikailag iskolázatlan tömeg sajnálatos félreértés­nek, nem pedig a szociáldemokrácia visszafordíthatatlan győzel­mének tekintette a baloldal két irányzata versenyének végkime­netelét. Ennek (is) a következménye a HZDS nagy támogatottsá­ga, és hogy talán még maga Fico se tudná megmondani, milyen irányba húz el a zömében szintén az SDL-től elcsábítottak élén. Uraim, ébresztő! MALINÁK ISTVÁN Amióta Sáron elrendelte a részleges mozgósítást, mindenki számá­ra világos kell legyen: nem lehet tovább egyszerű izraeli-palesztin konfliktusról beszélni. Ez háború, napról napra drámaibb fordula­tokkal. Le kell szögezni: Izraelnek teljes mértékben joga van arra, hogy megvédje magát és polgárait az öngyilkos merényletektől, a palesztin terroristáktól. De ezt a háborút meg kell állítani, a zsidó és a palesztin népnek egyaránt joga van arra, hogy békében, félelem nélkül éljen. Vagyis tárgyalásos, politikai megoldást kell találni. Kik­nek, kikkel? Nézzük a főszereplőket. Arafat terrorista volt, és politi­kusként sem sokat tett azért, hogy megfékezze a palesztin szélsősé­geseket. Amióta pedig szigorú blokád alatt van, már nem is tehet sokat, nagyrészt kicsúszott a kezéből az irányítás. De Sáron sem egy békegalamb, a buldózer egész életében a katonai megoldást szor­galmazta. Politikai, szervezeti és infrastrukturális szempontból is szétveri a Palesztin Hatóságot, amivel eléri, hogy az akkor sem tud­ná kormányozni a palesztin területeket, ha a jövőben szükség lenne rá. Valakinek pedig kormányoznia kell majd a területeken, s erre egyedül Izrael lesz képes. Vagyis: Sáron szükség esetére katonailag előkészítette az újbóli teljes megszállást - ezzel vége az oslói folya­matnak. Ezért van igazuk azoknak, akik szerint a terroristák elleni harc nem azonos a Palesztin Hatóság felszámolásával, ezért vélte úgy Solana, hogy békét csak új izraeli és palesztin politikusokkal le­het teremteni, Arafattal és Saronnal nem. Ráadásul Sáron hatalmas öngólt lőtt Arafat elszigetelésével, azzal, hogy száműzné vagy likvi­dálná - bármikor eltévedhet egy golyó - máris hihetedenül nép­szerű mártírt csinált belőle az arab világban. Ki tudná megállítani a vérontást? Csak az USA lenne rá képes, ha akarná. Nem elég, hogy Bush szavakban támogatja a palesztin állam létrehozását. Odaküld- te közvetíteni Zinnit, aki teljes kudarcot vallott. Szándékos vagy vé­letlen, hogy a nemzetközi politikában ismereüen, nyugalmazott tá­bornokra bízta a közvetítést, akinek lényegében semmilyen döntés­re sem volt felhatalmazása? Alapvetően hibás az, hogy Bush az izra­eli-palesztin háborút teljes mértékben a terrorizmus elleni harc ré­szének tartja. Ezzel ő is lőtt öngólt: Cheney alelnöknek, aki nemré­giben a térségben ingázott, az arabok értésre adták: nem támogat­nák az USA esedeges Irak elleni akcióját, s e döntésüket épp az izra­eli-palesztin válság megoldatíansága is motiválta. Ráadásul ez a megoldadanság a nemzetközi terrorizmust - például az al-Kaidát - is újratermeli, amely fölött az USA Afganisztánban győzött. De csak Afganisztánban! A balkáni tapasztalat is az, hogy amióta az USA az egyedüli szuperhatalom, a háborús konfliktusok, válságok nem old­hatók meg Washington határozott beavatkozása nélkül. Mellékes, hogy ez jó-e vagy sem. Ez ténykérdés. Persze itt bölcs beavatkozásra van szükség, más eszközökkel, mint Afganisztánban. Bush hét hó­napja hirdetett háborút a terrorizmus ellen. Az izraeli-palesztin vál­ság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. WWW.UJSZO.COM Melyik pártra szavaznál a ma­gyarországi választásokon? Az Új Szó on-line kérdésére teg­nap délutánig 295 internetes voks érkezett. A válaszolók 51 százaléka a Fi- desz-MDF koalícióra, 31 száza­lékuk a MIÉP-re, 6 százalékuk az MSZP-re, 5 százalékuk az SZDSZ-re, 4 a Centrumra, 1 pe­dig az FKgP-re adná voksát. 2 százalék nem venne részt a sza­vazáson. Továbbra is folyamatosan lehet szavazni.- A Munkatörvénykönyv módosításában igazán azt is feltüntethették volna, hogy hetente hányszor kell teljesí­tened az egyre gyakrabban elmulasztott házastársi kötelességeidet! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ THE FINANCIAL TIMES Orbán Viktor magyar minisztere nők Benes-dekrétumokkal kapcst latos állásfoglalásai nagy próbatf telt jelentenek a Vladimír Meciarr; szembeni jelenlegi szlovákiai ko mánykoalíciónak - véli a tekintélyt brit napilap. Ha ugyanis a szlová kormánypártok túlontúl erélytek nül reagálnak, a lap szerint elveszti a nacionalista választók szavazatai ha viszont messzire mennek, a szk vákiai magyarokat hergelik magú ellen. A lap emlékeztet, hogy a k< zelmúltban több európai diplomái világosan közölte: ha Meciar ko mányra kerül, Szlovákia elszalasz hatja esélyét az EU-, s esetieg a N/ TO-csatlakozásra is. Abenesi dekn tumok eltörlését Orbánon kivi Wolfgang Schüssel osztrák kance lár is követeli. A visegrádi négye együttműködését is akadályoz helyzetet tovább bonyolítja, hoj idén Magyarországon, Szlovák! ban és Csehországban is páriámén választások lesznek. Még soha nem kapott ekkora támogatást Budapestről az egyik magyar jelölt a másikkal szemben Ukrajnai választási tanulságok Hat győztes pátija, illetve vá­lasztási tömörülése van az ukrajnai választásoknak - je­lentette be Mihajlo Rjabec, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnöke. Kárpátalján az ún. „magyar” választókerü­letben igen szoros arányban Gajdos Istvánt, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás el­nökét, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma társelnö­két hirdették győztesnek, bár vetélytársa, Kovács Miklós, fellebbezést nyújtott be KŐSZEGHY ELEMÉR Ukrajnában gyakorlatilag befeje­zettnek tekinthető a 2002-es parla­menti választás eredményeinek fel­dolgozása -jelentett be kijevi sajtó- tájékoztatóján a CVK elnöke. A párt­listán szereplő harminchárom indu­ló közül a négyszázalékos parla­menti küszöböt csak három párt és három választási tömörülés lépte át. A 450 fős Ukrán Legfelső Tanács, a Ráda képviselőinek fele pártlistán, másik fele egyéni választókerüle­tekben jutott mandátumhoz. Párt­listán a legtöbb szavazatot (23,52 százalékot) a Viktor Juscsenko ex- miniszterelnök vezette jobboldali választási tömörülés, a Mi Ukraj­nánk kapta. 20,04 százalékkal kö­veti őt az Ukrajnai Kommunista Párt, 11,96 százalékkal következik röviddel a választások előtt létre­hozott, egyértelműen elnökpárti cetrum elveket valló Egységes Uk­rajnáért tömörülés, 7,21 százalék­kal a Julia Timosenko egykor első miniszterelnök-helyettes nevével fémjelzett, ugyancsak jobboldali tömörülés. A sort az Ukrajnai Egye­sített Szociáldemokrata Párt zárja 6,24 százalékkal. Az egyéni körzetekben mandátum­hoz jutott jelöltjeinek köszönhetően azonban a legnagyobb frakcióval az Egységes Ukrajnáért rendelkezik majd (119 képviselő). A további sor­rend: a Mi Ukrajnánk (113), a kom­munista párt (66), a szociáldemok­raták (27), a szocialista párt (24), s végül a Timosenko-tömörülés (22). A képviselők java „új fiú” lesz a par­lamentben, mivel közülük csupán 185-en rendelkeztek korábban is mandátummal az ukrán rádában. Ukrajnában a kormányt az államfő nevezi ki, viszont a parlamentnek kell jóváhagynia. A választások után azonban igen nehéznek tűnik kiala­kítani egy államfőhöz lojális parla­menti többséget. Amennyiben a két legnagyobb tömörülés szövetségre lépne, akkor sem birtokolnák a sza­vazatok több mint ötven százalékát. A többi párt bevonása viszont egy üyen nagykoalícióba kemény dió­nak tűnik: a kommunistákkal szinte senki sem szeretne szövetkezni, a szocialisták mindenkivel hajlandó­ak lepaktálni Leonyid Kucsma ál­lamfővel szemben, csakhogy a szo­ciáldemokraták és a Juscsenko- tömörülés annyi sarat dobált egy­másra a kampány során, hogy lehe­tetlennek tűnik a két tábort összebé- kíteni, és Julia Timosenko sem Kucsma-barátságáról közismert. Ne felejtkezzünk el még két igen ko­moly tényezőről. Arról, hogy mind­három választási blokkot olyan pár­tok alkotják, amelyek a politikai pa­lettán amúgy igen távol állnak egy­mástól (például a Mi Ukrajnánknak éppen úgy tagja a liberális párt, mint a szélsőséges Ukrán Naciona­listák Kongresszusa), másrészt so­kat számít majd az is, hogy melyik oldalra, szövetséghez csatlakozik a 104 egyéni képviselő, akik a parla­mentben függetlennek számítanak. Az idei választások egyéb tanulsá­ga, hogy továbbra sem sikerült fel­számolni az ellentétet Ukrajna ke­leti és nyugati régiói között, mi több, úgy tűnik, tovább mélyült az ideológiai szakadék a két ország­rész között. Keleten és a Krím Auto­nóm Köztársaságban ugyanis a bal­oldal aratott elsöprő győzelmet, míg a nyugati megyékben az úgy­nevezett nemzeti, tehát jobboldali erők taroltak. Kárpátalján, miként az várható volt, az eredmények némileg másképpen alakultak, mint a többi nyugati me­gyében. Itt is győzött ugyan a Mi Ukrajnánk, de lényegesen gyengéb­ben szerepelt, mint a szomszédos megyékben. Második helyen - egye­dülállóan Nyugat-Ukrajnában - a szociáldemokraták végeztek. A hat egyéni körzetben igen elkeseredett harc folyt a mandátumokért. A leg­több helyen a papírforma érvénye­sült. A legnagyobb kivételt a 72-es számú, Beregszász központú, 60-65 százalékban magyarlakta választó­kerületjelentette, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Kovács Miklós több helyen beharangozott elsöprő győzelme helyett a fej-fej melletti küzdelemből Gajdos István került ki győztesen. A Beregszászi Járási Ál­lami Közigazgatás elnöke, a Kárpá­taljai Magyar Szervezetek Fórumá­nak társelnöke, a szociáldemokrata párt megyei második embere a sza­Kárpátalján az eredmé­nyek másképp alakultak, mint országos szinten. vázátok 33,05 százalékát kapta és csupán közel 1 200 szavazattal előzte meg az eddigi parlamenti képviselőt, azaz Kovács Miklóst. Az itteni szavazásnak, ahol törvény- sértések miatt négy helyen meg­semmisítették a választás végered­ményét, alighanem még sok-sok utózöngéje lesz. Kovács Miklós beje­lentette: nem nyugszik bele a vere­ségbe, és panasszal fordult a CVK- hoz. Azonban az összképhez hozzá­tartozik az is, hogy soha nem for­dult még elő a korábbi ukrajnai par­lamenti választásokon, hogy ; egyik jelölt ekkora erkölcsi támog tást kapjon Magyarországról, mii kapott Kovács, aki például a válás tások előtti tíz napban szinte napoi ta megszólalt az Ml-en, az M2-c és a Kossuth rádióban. Soha ne: volt ennyire meglovagolva a m; gyarsághoz tartozás kampányfogá ként, mint most a KMKSZ vezeté: által, s ezzel párhuzamosan me egyszer sem fordult elő a kárpátalj magyarság történetében, hogy bá melyik érdekvédelmi szerveze olyan tömörülés mellett agitált ve na, amelyiknek szélsőjobboldali n zeteket valló párt is tagja. A KMKÉ elnöksége viszont ez évben telj« mellszélességgel kiállt az Ukrán N cionalisták Kongresszusa net szélsőséges pártot is magába fogla Juscsenko-blokk mellett. Gajdos István egy, még a választ sok előtt megjelent interjújában 1 fejtette: meggyőződése, hoj messze nincs kihasználva a fők magyarok lakta és három országg határos legnyugatibb választóker let ukrajnai viszonyok közepet ideálisnak mondható geopolitik helyzete. Szilárd véleménye az i hogy a magyarság megmaradás és fejlődését nem az elzárkózá nem a mindenkiben ellenségker sés biztosítja, hanem a nyitás mir a külföld, mind a hazai belpolitil irányában. Mint kifejtette: Nem 1 • hét csak Budapesttől várni a segíts get, nem lehet csak Budapestre esetleg csak a saját, többnyire cs kély erőforrásainkra támaszkodr E mellett - húzta alá - élni kell központi, tehát az ukrán államhá tartásban rejlő lehetőséggel is, s a kor, három lábon állva, a „kárpát; jai magyarság csodákra lesz képes Sokak szerint már az is felér egy 1 sebb csodával, hogy a választópc gárok vevők voltak ezekre az elké zelésekre, és második helyre uta: tották a vidék legnépesebb magy szervezetének első számú vezetőjr Fico új Smer-mosóport nyomott Benová háziasszony kezébe, mondván, az garantáltan eltünteti a „foltokat" Robert Fico alias Majster Poriadok színre lép KORPÁS ÁRPÁD Vladimír Meciamak csak a szája habzott, Mikulás Dzurinda azonban egész politikusi valójában csende­sen hab(o)zónak bizonyult. Eltűnni azonban egyikük sem akart. Tör­tént mindez a Smer legújabb kam­pányfilmjében. Robert Fico az első kockákon legfőbb pártnerével: alel- nökével mosatta az „ország szennyesét”. Ez a piszkos munka, persze, csak jelképes volt, mert amolyan vegytiszta játéknak szán­ták. Hiszen Monika Benovának csu­pán két pólóról kellett eltüntetnie Szlovákia Smer szerinti legnagyobb „szégyenfoltjait”: a jelenlegi, illetve az exkormányfőt. Mosta hát Monika, mosta az „or­szág szennyesét”, de a hagyomá­nyos mosópor nem hatolhatott elég­gé a választók agyszövetei közé, s a .jóitok” bizony nem tűntek el. Benová valószínűleg csak sejti, hogy a mosónők korán halnak, a „foltta- lamtással” mindenesetre hamar fel­hagyott. Riporternek álcázottan ugyanis színre lépett Robert Fico alias Majster Poriadok (a Rend Mestere, vagy EU-kompatibilisab- ban Mister Poriadok, mert így mindjárt közelebb áll a miszter- propperhez, mosókonyháink és mo­sodáink védőszentjéhez.) Fico új Smer-mosóport nyomott az álna- ivkodó Benová háziasszony kezébe, mondván, az garantáltan eltünteti a .jóitokat”. S lón. Meciar és Dzurin­da nyomban színcafatokká foszlott, majd végleg semmivé enyészett az ország felderülő égboltozatán. Volt folt, nincs folt. Mesét mondtam: valóságot. Való­ság, mert a film létezik, a minap a sajtónak is bemutatták a gagyi etűdöt. Ám mese is a sztori, mert já­tékosabb, oldottabb dramaturgiá­val sejteti a Smer módszereit. Az el­tüntetés a sztálini terror képretusá- lásait idézi, vagyis azt, ahogyan a kényelmetlenné vált - és gyakran láb alól is eltett - vélt vagy valós ve- télytársakat utólag a fényképekről is kitörölték Joszif Visszatjonovics mellől. Végképp eltörölték a múl­tat. Fico állítja, ő is a meghaladott múltat szeretné eltüntetni: Meciart és Dzurindát. Csakhogy a múltat Fi­co is a saját árnyékaként hordozza magával. A saját árnyékát pedig csak az általa manapság oly gyakc ta emlegetett Rend kedvéért mo dóm - ő sem tudja átlépni. Sőt, po tikai matrjoskaként a saját legfől riválisait is „magában hordozza”, pólókról esetieg sikerülhet eltüntí nie két „ellenfoltját”, de nincs Smemek - s tegyük hozzá: sen] nek - az a mosópora, amelyik Fic ból is kimosná Meciart és Dzuri dát. Ahhoz ugyanis annak keile: alaposan átöblögetni a fejét, a most a választók agyát készül < mosni. A háziasszonyunkért m csak azért aggódom, nehogy Ágn asszony sorsára jusson. Róla ír Arany János, hogy bomlott agg) élete végéig mosta a lepedőből férje vérét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom