Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 4. Sport Nem kis meglepetésre a Slovan nyerte a jégkorong Extraliga-döntő első két (zólyomi) felvonását Szikrázóan kemény meccsek Hajrájához érkezett a jégko­rong Extraliga playoff-soro- zata, könnyen előfordulhat, hogy az idei bajnokságban már csak két mérkőzést bo­nyolítanak le. Minden a Slo- vanon múlik, hiszen a döntő első két találkozóját kö­vetően 2:0-ra vezet a cím­védő Zvolen ellen. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Akárhogy is vesszük, ez meglepe­tésnek számít, ugyanis a finálé első két összecsapását a bajnok zólyo­miak otthonában játszották. Ami­lyen magabiztos volt Emest Bokro? vezetőedző legénysége a negyed-, majd az elődöntőben, olyan idege­sen és szétesően hokizott a pozso­nyiak elleni döntő mérkőzéseken. Pedig mindkét meccsen a vezetést is megszerezte... Az alapszakasz­ban, majd a playoffban bukdácsoló Slovan a döntőre rendezte sorait, és alaposan meglepte a túlzott önbiza­lommal jéggé lépő Zvolent. Hétfőn, a döntő (négy győztes meccsig tart) első mérkőzésén min­den a papírforma szerint alakult: a nagy irammal kezdő zólyomiak két gólos előnyre tettek szert, s minden jel arra mutatott, biztosan nyernek. Az elpuskázott ziccerek után azon­ban talpra álltak a kékek és fokoza­tosan átvették a játék irányítását, s ez igencsak meglepte a bajnokot, amely hibát hibára halmozott. A meccs utolsó másodperceiben hiá­ba hívta le kapusát, egyenlítenie nem sikerült. Főleg azért, mert a ta­lálkozó elején a kétszer is nagyot hi­bázó Rybár a továbbiakban önma­gát múlta felül, és mindent hárított. Emest Bokros, a Zvolen trénere is kiemelte a vendégek kapusát: „Nagy kár, hogy a 2:0-s vezetésünk után kihagytuk a helyzeteket, meggyőződésem, ha ütünk még egy Ökölcsata a jégen: a zólyomi Longauer a pozsonyi Podkonickyt püföli gólt, akkor padlóra kerül az ellenfél. Rybár a bravúrok sorozata után annyira belejött, hogy mágnesként vonzotta a korongot.!” Milos Ríha, a Slovan cseh edzője is Rybárt dicsér­te: „Nagyon elmentek a hazaiak a mérkőzés elején, szerencsére kapu­sunk, majd pedig a csapat is magára talált. A meccs hajrájában sikerült kikapcsolnunk a játékból Sechnyt és Törököt; véleményem szerint ez volt a sorsdöntő.” Kedden sem tudta megőrizni a meccs elején kiharcolt előnyét a Zvolen, amely ezúttal sem játszott úgy, mint a körmérkőzéses sorozat­ban. Támadásai lassúak, könnyen kiismerhetőek voltak, s bizony az irányzókkal is baj volt. Az igazat megvallva, szerencséjük sem volt a zólyomiaknak, hiszen két góljukat sem adta meg Beniac játékvezető. Reméljük, mindkétszer helyesen döntött... Az elsőt azért érvénytele­nítette, mert Sechny találata a du­daszót követően esett; a második ominózus esetnél pedig a korong csak a gólvonalon volt. A bíró mind­kétszer megtekintette a videofelvé­telt, és csak ezután döntött. Az utol­só játékrészben - több mint való­színű - a történtek miatt összerop­pant a Zvolen. Mindkét zólyomi döntőmérkőzésen feltűnően sokat szabálytalankodtak a játékosok, sok volt a szándékos durvaság, az alattomos botütés, és az ökölcsata. Hétfőn 18 (8:10) kis­(TASR-felvétel) büntetéssel honorálta Marusin bíró a forró fejű hokisokat. Egy nappal később viszont, sokkal nehezebb dolga volt Beniacnak. Már az első harmadban három játékost (Longa­uer, Podkonicky, Hudec) végleg ki­állított, öten 5, illetve 10 perces nagybüntetést kaptak. Ezen kívül még 27 (12:15) kétperces kiállítás tarkította a szikrázóan kemény der­bit. Egyik edző sem kommentálta a jégen történt durvaságokat... A Slovan tehát karnyújtásnyira van a bajnoki címtől, már „csak“ kétszer kell legyőznie a címvédőt. A Zvolen- ra felettébb nehéz feladat vár, hi­szen pénteken és szombaton is Po­zsonyban játszik — minden bi­zonnyal, telt ház, 8000 néző előtt. RÖVIDEN Tysonnak jelentkeznie kell a rendőrségen Memphis. Mike Tyson nehézsúlyú profi ökölvívó csak abban az esetben léphet Memphisben kötelek közé június 8-án Lennox Lewis ellen, ha azonnal jelentkezik a helyi rendőrségen, amint beteszi a lábát Tennessee államba. Ha ezt elmulasztja, akkor hat hónapos börtön vár rá. Az amerikai bokszolót, mint egykori elítéltet tartják nyilván. Erőszakos nemi közösülésért már több évet töltött rács mö­gött, és a tennessee-i törvények alapján az ilyen büntetett előéletű személyeknek minden esetben meg kell adniuk tartózkodási helyü­ket. Amennyiben ezt „elfelejtik”, automatikusan letartóztatási pa­rancs lép életbe ellenük, (m) Hetvenöt éves a „pillangókisasszony" Budapest. Tegnap ünnepelte 75. születésnapját Székely Éva, az 1952-es helsinki olimpia aranyérmese, aki úgy nyerte a 200 m-es mel­lúszást, hogy kihasználta a szabályok adta lehetőséget, s végigpillan- gózta a távot, emiatt az egész világon „pillangókisasszonyának ne­vezték. Miután abbahagyta a versenyzést, sikeres trénerként dolgo­zott a BVSC-ben, később pedig az FTC-ben. Legeredményesebb tanít­ványa az olimpiai ezüst- és bronzérmes, vb-harmadik, kétszeres Euró- pa-bajnok lánya, Gyarmati Andrea volt. Székely Éva önéletrajzi ihle­tésű könyveivel is sikert aratott, az utóbbi években visszavonultan él, de változadanul rendszeres látogatója a Komjádi-uszodának. (m) Les Ferdinand szokatlan sérülése London. A szezon hátralévő mérkőzésein nem léphet pályára Les Fer­dinand, a Tottenham Hotspur labdarúgócsapatának csatára, mert egy otthoni baleset során ráesett a kezére. Bár az orvosi vizsgálatok még nem erősítették meg, de az együttes legeredményesebb játékosa (15 gól a 2001/02-es szezonban) minden bizonnyal eltörte a csuklóját. - Nagyon sajnálom, hogy éppen a hajrát kell kihagynom, hiszen még harcban vagyunk a jó helyezésért - mondta a futballista, (m) Tíz százalékkal magasabb pénzdíj Párizs. A 2001-es tornához képest tíz százalékkal emelkedik az összdíjazás a május 27-én kezdődő francia nyílt teniszbajnoksá­gon. Az év második Grand Slam-versenyén összesen 12 234 850 eurót osztanak szét, a férfitorna legjobbja 780 ezer, a női győztes 760 500 euróval lesz gazdagabb, (m) Lasse Kjus: legalább még egy idény Oslo. Minden idők egyik legeredményesebb síelője, a norvég Lasse Kjus bejelentette, hogy minimum még egy idényt szeretne verse­nyezni. A 31 éves kitűnőség elárulta, hogy a Salt Lake City-i olim­pia befejezése óta eltelt időszakban a szövetséggel és a szponzo­rokkal tárgyalt pályafutása esetleges folytatásáról. - Hamarosan két évre szóló szerződéseket kötök, de azzal a kitétellel, hogy jövő ilyenkor dönthetek: csinálom tovább, vagy abbahagyom - jegyezte meg. Kjus pályafutása során öt olimpiai érmet gyűjtött, (m) Puskás Ferenc: „Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az ötvenes évek elején kialakuló Honvéd a világ legjobb csapatának számított11 Más életet éltek, mint az átlagember, nem volt semmi gondjuk IMRE MÁTYÁS A France Football egyik vezető munkatársa, Jean-Jacques Vierne 1997-ben arról értesített, hogy kö­zösen fogjuk vallatóra a 70. szüle­tésnapját ünneplő Puskást. Öcsi bá­csit megromlott egészségi állapota miatt ma már nehéz lenne ilyen hosszan faggatni - reméljük mi­előbb meggyógyul -, úgy véljük azonban, hogy Olvasóink egyetérte­nek velünk abban: az akkori interjú minden szava igaz lenne ma is... Öcsi bácsi, a te igazi történeted tulajdonképpen a második világ­háború idején kezdődött... A háború kitörése után nagyon nehéz lett az élet. Mi focisták az akkori viszonyokhoz képest is job­ban éltünk egy picivel, de ez főleg a csapat körüli mecénásoknak volt köszönhető. A háború utáni zűrzavart kihasz­nálva könnyen Nyugatra mehet­tél volna... Ki tudta akkor még, hogy mi lesz a Nyugat, és hogy mit jelent szá­munkra az oroszok bejövetele. Pe­dig nem sokkal később, 1947-ben már konkrét ajánlatot is kaptam Olaszországban, amikor a váloga­tottal Torinóban meccseltünk. Oda­jött hozzám két pofa, és egy papírt lobogtattak meg előttem, amin sze­rintük az állt: ha leszerződöm a Ju- ventushoz, százezer dollár üti a markomat. Ennek ellenére eszembe sem juthatott komolyabb formában, hogy elhagyjam az országot. így aztán maradtál a Kispestben, amelyből nem sokkal később Honvéd lett... Már köztudott, hogy az egész dol­got Sebes szervezte, bevallom, én az elején nem igazán értettem egyet azzal, hogy más csapatoktól hatalmi szóval hozzuk el a legjob­bakat, de aztán rájöttem: nekem is jó, ha a legjobbakkal játszom egy csapatban A bajnokságban is az MTK volt a legnagyobb vetélytársatok? Szerintem a vetélytárs szó túlzás, hiszen minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az ötvenes évek elején kialakuló Honvéd a világ leg­jobb csapatának számított. Ha már a hadsereget említetted: ugye, akkoriban alakult meg a sportszázad is? Először valamiféle katonás rendet akartak velünk is betartatni, de ha­mar rájöttek, hogy ennek semmi ér­telme. Én lettem a „szóvivő”, ha va­lami gondunk akadt, mindig én be­széltem meg a felső vezetéssel. Később odáig fajult a szemtelensé­günk, hogy az eltávozási engedé­lyünket is aláírtuk magunknak, ha éppen fröccsözni támadt kedvünk valamelyik kiskocsmában. Köztudott volt a Farkas Mihály­hoz való „kötődésed”. Mi ebből az igazság, illetve mennyi a legen­da? Talán annyi, hogy vagányságom mi­att engem szeretett a legjobban, és ezt gyakran éreztette is velem. Ilyenkor kifaggatott, hogy mi a hely­zet, mik a legkomolyabb gondok, mit kellene ahhoz tenni, hogy vasár­nap biztosan győzzön a Honvéd. A Honvédban gyakorlatilag az történt, amit te akartál... Ez is túlzás, bár kisebb-nagyobb ki­lengéseket megengedhettem ma­gamnak, de ugyanígy Cucu, Kocka, vagy Zoli is, sőt, kisebb stikliket mindenkinek elnéztek. Nem mindig tartottuk be a kiszabott edzé­sidőket, ha nem volt kedvünk futni, oda-odaszóltunk Kalmár Jenőnek: - Fusson maga! Emellett még a ka­jával csaltunk: hiába írt elő a meccs előtti étkezésekre pürét a doki, ha megéheztünk, mindig megtaláltuk a módját annak, hogy egy kis pör­költhöz hozzájussunk. A négyéves veretlenségi sorozat után elérkezett a berni vébé- döntő. Hogyan éltétek meg ti az utána következő időszakot? Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a rendőrség és a hadsereg ille­tékesei megkértek minket, hogy né­hány napig - amíg a tömeg lecsen­desedik - ne menjünk ki az utcára. Érdekes lehetett viszont maga a hazatérés, az immáron történe­lemmé vált tatai kitérő... Nagyon meleg helyzet volt, mert Bernben a szállodánk előtt két tíz­tonnás teherautó várt pótkocsik­kal, hogy kivigye a csomagjainkat a berni pályaudvarra. A magyar ha­tárnál Vass Zoltán fogadott ben­nünket, ő közölte velünk: Rákosi Mátyás elégedett a szerepléssel, ezért a csapat tiszteletére díszva­csorát ad Tatán. Összenéztünk: Jé­zusom, mi lesz ebből? A vonat nem vár, míg megvacsorázunk, Rákosi­nak meg nem szólhatunk, hogy féltjük a szajrét, együnk inkább Pesten... Azonnal elrohantam tele­fonálni - szerencsére a vonat jó ideig állt az állomáson -, és mire Tatára értünk, Östreicher Emil ott várt bennünket 6 teherautóval és negyven bakával. Átpakolták a hol­mit, és Rákosi még csak beszéde közepén tartott, amikor lihegve jött Onódi Lali az üzenettel, hogy minden rendben, biztos kezekben van a teljes szajré. Az úgynevezett „csempésze­tekről” is sok történet forog köz­szájon... Nézd, nekünk akkoriban sok min­dent elnéztek, és mindegyikünk kihasználta ezt a lehetőséget, amellyel azonban soha nem él­tünk vissza. Gyakran fordult vi­szont elő, hogy önzetlenül hoz­tunk be holmikat. A berni döntő után szinte „pilla­natok” teltek el 1956 októberé­ig... Sokan úgy vélik: az elbukott döntő követő tüntetéssorozat volt 56 főpróbája... Nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy mi készülődik Magyarorszá­gon, de szerintem másoknak sem. Biztos furcsán hangzik, de mint már említettem, mi, futballisták kissé más életet éltünk, mint az átlagem­berek. Nekünk nem volt semmi gondunk, a többiekhez képest sokat kerestünk, és megbecsültek minket. Hajói tudom, a Bilbao elleni két BEK-mérkőzés után kaptátok azt a bizonyos dél-amerikai ajánla­tot... Ez már Belgiumban történt, a Fla- mengo elnöke juttatta el hozzánk ajánlatát: tízezer dollár meccsen­ként, plusz a repülőjegyek és teljes ellátás. Ez akkoriban királyinak mondható ajánlat volt, nem beszél­ve arról a pazar lehetőségről, hogy eljuthattunk végre Dél-Amerikába. Mint ismeretes, az MLSZ azonban nem engedélyezte a túrát, ezért a Cosmopolitan Hotelben szavazásra tettük fel a kérdést: menjünk-e, vagy maradjunk? Bozsik Cucu nem tá­mogatta az utazást, szerinte min­denkinek haza kellett volna térnie, de ennek mi nem sok értelmét lát­tuk, az otthonról érkező hírek még mindig hatalmas káoszt emleget­tek. Akkor azonban még eszünk ágában sem volt disszidálni, ahogy akkor mondták, bizonyság erre, hogy egy otthonról felhívó újságíró­nak is azt nyilatkoztam: kimegyünk Dél-Amerikába, és legkésőbb márci­us 31-ig hazatérünk. Sebes mindenesetre gyorsan kiu­tazott hozzátok... így van, de semmi jót nem mondott, tolmácsolta ugyanis az otthoni ve­zetés döntését, miszerint illegális­nak minősítették a túrát, és azonnal menjünk haza. Hiába mondtuk az Öregnek, hogy nincs értelme haza­menni, amíg otthon lövöldöznek, Sebes végtelenül becsületes volt, mert egy szóval sem mondta, hogy ne menjünk el a túrára, csak az ott­honi tiltó döntést közölte velünk. Mi egyébként felajánlottuk neki, hogy jöjjön velünk, vezesse le a túrát, de Guszti bácsi nemet mondott. Mi - mivel asszonyaink, gyerekeink ad­digra már kijutottak hozzánk - vé­gül elfogadtuk az ajánlatot, és el­utaztunk Dél-Amerikába. Mi történt a túrát követően? Visszautaztunk Bécsbe. Ott addigra már vártak minket a különböző „misszionáriusok”, hogy beszélje­nek a fejünkkel, ennek a lényege természetesen az volt, hogy azonnal téijünk haza. Elmondták, ki milyen büntetésre számíthat, a lényeg az volt, a legsúlyosabb szankció rám, mint csapatkapitányra vár. Végül a maradás mellett döntöt­tél... Amikor utoljára találkoztam az MLSZ vezetőivel Bécsben, ultimátu­mot adtam nekik. Ha meggondolják magukat az eltiltásommal kapcso­latban, akkor hazamegyek, ha nem, akkor agyő! Az OTSB vezetőinek utolsó válasza is nemleges volt - ad­digra Kocsis és Czibor már el is hagyták Ausztriát, én pedig kevéssel a 30. évem előtt úgy éreztem: az el­tiltás tulajdonképpen pályafutásom végét jelentené. Közöltem az MLSZ főnökeivel, hogy köszönöm, ebből nem kérek, és néhány nappal később Olaszországba repültem, és egy ideig Bordigherában éltünk a családommal. Játszani viszont nem játszhattál... Nem, mert az MLSZ a FIFA-n ke­resztül külföldre is kiterjesztette az eltiltásunkat, ezzel azt akarták elér­ni, hogy a disszidáló játékosok ne le­hessenek profik. Én azért jelentkez­tem Bécsben a W iener SC-nél, akkor már ott dolgozott Östreicher is, az­tán a kinti magyarokból alakult gá­lacsapattal játszottam néhány mérkőzést. Végül a FIFA hat hóna­pot elengedett a büntetésemből, de így is másfél évig maradtam - profi -játék nélkül. Sokáig azonban nem kellett csa­pat nélkül maradnod, és a si­kersztori további része a Reálhoz történt szerződésed óta mindenki előtt nyitott könyv... Ezerkilencszázötvennyolc február­jában a FIFA bejelentette, hogy au­gusztus 15-től megadja Kockának, Czibomak és nekem a játékenge­délyt, amit a magyarországi lapok persze felháborodottan kommen­táltak. Ami viszont érdekes: az MLSZ-t meg sem hívta a FIFA az ügyünkben folytatott tárgyalásra. Akkor már kezdtem visszanyerni a formámat, komoly edzésbe álltam, és próbáltam minél többször be­szállni az Ausztriában játszott gála­meccsekre. A Gemgross ellen pél­dául májusban játszottunk, emlék­szem, 16:0-ra nyertünk, és egyma­gám 5 gólt lőttem. Istenem, bár ma rúghatnék csak egyet... Puskás Ferenc (Internet-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom