Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-27 / 98. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 27. VE NO ÉG KOMMENTÁR Regi-uj jovo? BARAK LÁSZLÓ Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke most nyilván nagyon elégedett. Persze korántsem azért, mert a magyarországi választásokon kiderült: már a jövő sem a régi! Amennyiben a Fi- desz-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum, néhány elbi- tangolt kisgazda és kereszténydemokrata választási konglomerátuma ellenzékbe szorult. Népszerűségre folyamatosan kiéhezett hősünk azért lehet elégedett, mert budapesti forradalmi jelenését követően, hosszú, tartalmas csendek után, íme, a nevét ragozza megint a sajtó. Kell-e ennél kielégítőbb helyzet egy hazája parlamentjében évek óta önkéntes szellemi száműzetésben komyadozó politikus számára. Arról van szó konkrétan, hogy Duray a szlovák parlamentben hivatalosan még egyetlen egyszer sem nyitotta ki a száját. Egy budapesti utcán felállított jelképes hordón, a testvéri kormány mellett demonstráló, nemzetileg kellőképpen feltunningolt tömegek előtt persze hatékonyabb dolog szónokolni, mint idehaza kormánypárti politikusként rágni a gittet a keményfejű, militáns ellenzék truccára... Más kérdés, hogy Duray nem öntötte-e ki a fürdővízzel együtt a gyereket...? Merthogy, amit állítólagos „magánemberként” lenyúlt magának a magyar- országi vámon, azt az MKP frontembereként, pártjával együtt kamatostól megfizetheti majd a „felvidéki” réven. Lásd az MKP népszerűségének csökkenő tendenciáját a legfrissebb hazai közvélemény-kutatások tükrében! Továbbá azt, megint mennyke megeredt a nyelve az ügyeletes acsarkodónak, Anna Malíkovának. Aki a Duray-típusú népvezérek nélkül csak egy házsártos kofa lehetne valamely Isten háta mögötti ócska piacon... Ha egy párt hibát követ el, az a párt problémája. Ám ha a hiba következményeként a párt kárt okozhat választóinak, akkor annak egyeden vezetője sem vághat gógős grimaszt, mintha mi sem történt volna. Hatványozottan vonatkozik ez a hiba elkövetőjére, még ha mégannyka is igyekszik megetetni a közvéleménnyel, hogy magánemberként forgolódott, meglehetősen óvatla- nul ama porcelánboltban... Ez, mármint a magánemberi maszk mögé rejtőzés, ugyanolyan címeres csacsiság avagy groteszk sunnyogás, mintha Bili Clinton annak idején azt áhította volna, hogy magánemberként szivarozta tta meg a ledér Mónikát... így állunk! Stílusosan szólva, az is megérne egy misét, szabad-e, kell- e egy kisebbségi politikusnak lekommunistáznia hőn szeretett „anyaországa” bármelyik parlamenti pártját, amelyek politikusaival, saját és választói jól felfogott érdekében, folyamatosan együtt kellene működnie. Az efféle retorika - esedeges következményei miatt - nyüván- valóan önsorsrontó, azon túl, hogy bunkóság is. Mert, ugye, nem jellemző, hogy 1989-ben születtek volna egytől egyig az MKP vezető testületéinek tagjai... De hát elbuijánzott a rendszerváltás óta itt egy olyan kór, ami miatt minden párt számára csak a másik kommunistája, ne adj’ isten, cigánya, zsidója büdös! Ez azonban már egy másik szomorú történet... Vajúdtak a hegyek... SIDÓ H.ZOLTÁN Nincs újabb megszorító intézkedés, nincs további költségvetési lefaragás, sőt az egészségbiztosítóktól és az agrárágazattól sem vesznek el pénzt. A kormány csütörtökön a gázművek privatizációjából befolyt összeg elosztása mellett a takarékossági intézkedések meghozataláról is döntött, de nem vette elő a bárdot, nem csonkolt, nem kurtított meg egyeden tárcát sem. Annak dacára, hogy a pénzügy a napokban jelezte, ha nem történik változás, az idei költségvetés eleve komoly hiánya további 26 milliárddal mélyülhet, a Dzurinda-kabinet a legkevésbé fájdalmas eszközökkel szeremé orvosolni a problémát. Először is a miniszterek megállapították, a 26 milliárdos többletdeficit nem is annyi, hanem csupán 15-18 milliárd közötti, ami ugye, jobban hangzik. Reméljük, nem számmágiáról, statisztikai hókuszpókuszról van szó, hanem csupán a szaktárca kelleténél borúlátóbb jóslatáról rántották le a leplet. Következő lépésként úgy döntöttek, szigorúbban lépnek fel az adójukat eltitkolókkal szemben, és fokozzák az alkohol és az üzemanyagok árába beépített fogyasztási adó befizetésének ellenőrzését. Mindezek hatására az eredeti elképzelésekhez képest nem kevesebb, mint 5-8 milliárd korona pótíólagos bevétel várható, ami összességében alig 10 milliárd koronára faragja le a pénzügyi tárca által megszellőztetett 26 milliárdos többlethiányt. Ennél tovább a kabinet nem ment, gondolván, néhány kisebb intézkedés, az események kedvező összjátéka esetén ez az összeg is minimalizálható. Vajon mi húzódik meg e bátortalan lépések mögött? Csak nem a közelgő választások? A polgár most úgy érezheti, a megszorító intézkedések elmaradásának köszönhetően megúszta a drágulást, és minden marad a régiben. Sajnos, nem ússza meg, mivel a problémák elodázása, a tényleges pénzügyi egyensúly megteremtésének halogatása később csak még nagyobb áldozatok árán orvosolható. Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke máris figyelmeztet: a nagyobb költségvetési hiány a korona értékvesztéséhez, magasabb kamatokhoz vezet. Azt valóban senki sem várta, hogy a sok csatában, széthúzásban felőrlődött jelenlegi kormány netán egy Bokros-csomaggal lepi meg a polgárokat, az viszont elvárható lett volna, hogy a vitatható hatékonyságú intézkedések mellett a gondokat valóban orvosló lépéseket tegyenek, így marad a félmegoldás, ami félő, hogy ősszel, az esetleges Meciar- kormány felbukkanásakor félelmetes problémákat gerjeszt. WWW.UJSZO.COM ♦ Nézzük csak meg a híreket. Komolyan mondom, néha az az érzésem, mintha Duray az SNS fizetett ügynöke lenne. Az SNS javaslataira rá se hederítenének a parlamentben, ha nem lenne ilyen a hangulat. Köszönjük, Miklós, viszlát! Janicsár ♦ Duraynak talán sikerült elérnie, ami Malíkováéknak nem sikerülne, szeptemberben bejuttatja őket a parlamentbe. Hajrá! Syeles ♦ Mielőtt még teljesen belepe- nészednétek a nagy egyetértésbe és berezelésbe: egyértelmű, hogy Duray jó gyerek, a Felvidék meg a legjobb hely a világon, teljesen igaza volt a Kossuth téren, sajnálatos, hogy az MKP nevébe csak egy idegen szó fért bele, a Felvidék meg kimaradt. Felvidék A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját- Tanító bácsi, ön azt mondja, hogy jól tanuljak, mert csak akkor boldogulhatok. Az apuci meg azt hajtogatja, hogy szemtelenebb legyek, mint a többiek, csak így gazdagodhatok meg. Most kire hallgassak? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA „Ami a NATO-tagságot illeti, nem a HZDS vált ki negatív reakciókat, ugyanis Szlovákia meghívót kap az Észak-atlanti Szövetségbe” - nyilatkozta Vladimír Meciar a lapnak. Arra a kérdésre, miért nem valósult meg az általa a NATO-főtitkámál kezdeményezett látogatás, ezt felelte: „A találkozóban megegyeztünk. A főtitkár úr tudatta, hogy ilyen és ilyen okoknál fogva a talál- kozót későbbre halasztjuk. Azóta nem léptem az ügyben”. Meciar állítja, nem sértett meg semmilyen Rudolf Schusterral kötött megállapodást, amikor nyilvánosságra hozta, hogy az elnök a kormányt alakító személyt a választásokat követő három napon belül megnevezi. Rudolf Schuster egyébként cáfolta egy ilyen megállapodás létét. Az exkormányfónek a Smer elnökéről is elmarasztaló véleménye van: „Fico esetében az a jelszó érvényes, hogy jó dolgom volt Meciar alatt, még jobb lesz'Fico alatt, s ezt a jelszót Fedor Fiasík és Monika Benová írta alá (a Smer kampányfőnöke, illetve alelnöke - a szerk. megj.).” Meciar kijelentette, az idei választások után nem mond le mandátumáról. HÉTVÉG(R)E Szimbolikusan orrba vágva Egy kelet-magyarországi óvodában beverte az egyik gyerek a másik orrát, mert az apja más pártra szavazott, mint az övé. Ez jó hír. A pelenkából kinőve már mindenki felelősséget érez országáért. MOLNÁR NORBERT A legifjabb Fidelitas és a legifjabb szocialisták küzdelme tökéletesen tükrözi azt a mérhetetlen feszültséget, amelyik még mindig nem tűnt el a magyar társadalomból, és amelyik legalább addig fokozott mértékben jelen is lesz, amíg nem jelentik be a végleges eredményt. A véglegeset, amely most egy harmadéves egyetemista beadványától függ. Nem tisztem eldönteni, hogy igaza van-e, vagy nincs, de ha igaza lenne, és elvennék a szabad demokraták mandátumait, és a választás eredménye is megfordulna, akkor a szabad választások után felállt mindegyik magyar parlament összetétele törvényellenes volt. Ezzel vajon mit kezdenek Budapesten? És mi lesz a sorsa az ezt követő több tízezer beadványnak? Nem utolsó sorban pedig: mikor lesz végeredménye a választásoknak? Azt hiszem, a magyar társadalomnak semmire másra nem lenne szüksége, csak nyugalomra. Az meg nem bír eljönni. Téma a magyar választás nálunk is, a korán kezdődött hazai választási kampány jegyében. Vérlázító volt olvasni a szlovák lapok kommentáljak és hallgatni a szlovák politikusok megjegyzéseit a magyarországi kampányról. Visszafogott és mérsékeltnek mondható szlovák lapok ünnepük a rrtagyar nacionalizmus vereségét, összekeverve az ultrajobbot a jobbal. Vitathatatlan, a Fidesz retorikája helyenként túl radikális volt, de azt a szlovák kollégák elfelejtették megemlíteni, hogy nálunk az ilyen hangnem bevett, és nem kampányszokás, hogy minden napra jut egy-kettő hasonló, ha nem durvább megnyilvánulás a két nemzeti párt, Meciar HZDS-e, a KDH, az SDL és Robert Fico tisztaságbajnok részéről. Egyesek pedig odáig merészkedtek, hogy Duray Miklós kérjen elnézést kijelentései miatt a szlovák néptől. Mivel is bántotta Duray Miklós a szlovák népet? Félek, semmivel. Ez a hangulat a választások közeledtével csak tovább fog fokozódni, mint a nemzetközi helyzet. Jobb, ha az MKP is felkészül erre. Ha Duraynak valakitől bocsánatot kéne kérnie, az a szlovákiai magyarság, hogy ilyen faramuci helyzetbe hozott bennünket. De mi ezt nem várjuk el tőle. A magyarországi választásokat a világsajtó címoldaláról leszorította egy másik vokscsata, a francia elnökválasztás. Az osztrák, az olasz, a dán és a holland szélsőjobb menetelése után egy másik uniós orMivel is bántotta Duray Miklós a szlovák népet? Félek, semmivel. szágban is előretört az ultrakon- zerv. Le Pen sikerére senki sem számított, talán legkevésbé a hagyományosan balos franciák. Az elképzelhetetlen, hogy a francia elnököt ne Jacques Chiracnak hívják, de a mutatóujj beállt, mert ha már a jóléti társadalmak is szokatlan módon szélre tekintgetnek, akkor mit lehet várni K-Európától, amely oly távol van a jóléttől, mint a magyar foci Koreától és Japántól. Kies kis országunkban járt a lengyel elnök. Szimbolikusan nem elnöki különgépén érkezett, hanem a lengyel légitársaság utaztatta, hogy ő legyen az első az új Pozsony-Varsó vonalon. Szimbolikusan megnyitotta a lengyel kulturális napokat, majd megkoszorúztatták vele, persze csak szimbolikusan a Dubcek- szobor talapzatát. Hogy miért csak a talapzatot? Mert a szobor még nem áll. (Lehet, az országvezetés elfelejtette, hogy Dubceknek Pozsonyban sírja van, meg egy rakat emléktáblája.) Szimbolikus szobrot csak szimbolikus virágcsokor díszíthet: a szlovák hírügynökség híre szerint ugyanis Aleksander Kwasniewski szimbolikus virágcsokrot tett a talapzatra. Alig vártam a hírügynökség képeit a koszorúzásról, mert nem tudtam elképzelni, mi lehetett Kwasniewski kezében. Semmi? Egy rajz? Netán művirág? Vagy a kezébe vetítettek egy csokrot? Csalódnom kellett, a csokor igazi volt. Pedig azt hittem, hogy a végén még az is kiderül, Kwasniewski csak szimbolikusan volt itt, valójában valahol máshol volt. HETI GAZDA(G)SÁG Ami az új kormány vállát nyomj a máj d TUBA LAJOS A kormány búcsúintézkedései keretében ezen a héten jóváhagyta az egészségügy új finanszírozási modelljét. Első látásra ez egészen szimpatikus biztosítási rendszer, bár az eddigi közleményekből nem nagyon érthető a kötelező és a kötelező kiegészítő pillér közti különbség. Igazán viszont azt sajnálhatjuk, hogy most is csak a távozás előtt okosak a kormánypártok, ami, ugye, nem nagy vitézség. A kormány rendkívüli ülésen döntött arról is, hogy nem lesznek költségvetési lefaragások. Ezen ne is csodálkozzunk, olyan kormány még nem volt a világon, amely választások előtt alkalmazna lényeges megszorításokat, vagy például megkockáztatná az egészségügy finanszírozásának teljes összeomlását. A döntés következményeit az új kormány örökli és ennek bizonyára egyikünk sem fog örülni. Egyelőre csak a régóta ismert választ halljuk: javítani fogjuk az adóbevételek behajtásának hatékonyságát, és akkor minden megoldódik. Bizony arra is jó lenne választ kapni, hogy miért marad ez legalább nyolc éve csak a retorika szintjén. Mindenesetre Mikulás Dzurinda kormányfő, de még Ivan Miklós gazdasági miniszterelnökhelyettes is nyilatkozatok sorozatával igyekezett nyugtatni a közvéleményt, néhány hónap múlva egyértelmű lesz, mennyire voltak hitelesek a szavaik. Nem engedett viszont a kormány a populista csábításnak, vagyis nem éljük fel a privatizációs bevételeket. így a gázmüvekért kapott 130 milliárdból főként a nyugdíjreformra és az államadósság csökkentésére jut (igaz, ide azért becsempésztek kétmilliárdnyi vitatható tételt). Ezzel kapcsolatban a héten két álláfoglalás született. A gazdasági miniszterek tanácsa a szigorúbb, a koalíciós tanács viszont az osztogatósabb változat mellett foglalt állást, a kormány végül az előbbi mellett döntött. Viszont legalább az önkormányzatok örülhetnek, az elmúlt tíz évben a gázmüveknek kényszerűségből átadott vezetékekért 4,1 milliárd koronát fizetnek ki számukra. A nem túl rózsás hazai helyzet láttán kissé hitetlenül figyeljük az unió bővítési előkészületeit. Az ottani választási hullám lezajlása után jövőre ez már kézzelfogható közelségbe kerül. Sajnos a leginkább esélyes visegrádi országok közül még mindig Szlovákia az, ahol a választásokon reális hatalomra jutási esélye van az unió számára elfogadhatatlan politikai formációnak. Javítási lehetőség nincs, a hazai választások után azonnal megkezdődik a csatlakozási szerződés tárgyalása, hogy az új tagországok 2004 január 1-vel beléphessenek. Az esetleges újabb szlovák fiaskót pedig kár lenne az EU számlájára írni, ebben a buliban mindenki a saját tarisznyájában tartja a marsallbotot. Ez akkor is igaz, ha az uniós tagság első éveiben a boldog jólét helyett inkább olyasmivel szembesülünk majd, mint a kilencvenes évek elején. így azután továbbra is a mesék birodalmába tartozik a támogatási programokból nekünk szánt és épp a héten hivatalosan is megerősített 70 milüárd korona. Ezt egyébként valószínűleg nem is lennénk képesek igénybe venni, tekintve, hogy a hazai illetékesek az elmúlt években a lakosság felkészítése helyett inkább csak a szóvirágok csokorba kötésére szorítkoztak. Az EU-val kapcsolatban említésre méltó, hogy a legújabb felmérések szerint az ottani lakosság szemében továbbra is a középmezőnyben szerepelünk, vagyis nem sikerült előre araszolnunk az unióba várt országok listáján. A fontos hírek között feltétlenül megemlítendő, hogy a héten döntés született a Közép-szlovákiai Áramszolgáltató Vállalat (SEZ) privatizációjáról - a kisebbségi részvénycsomagot a francia Electricité de France szerezte meg. A másik két hasonló cég német jelentkezőknek jutott. Külföldi becslések szerint a három hazai regionális áramszolgáltató 49 százalékáért 620 millió euróra (26 milliárd koronára) számíthat a Nemzeti Vagyonalap. A nem banki szubjektumok körül alábbhagyott a hullámverés, a héten csak a Drukosról hallhattunk. Ez bejelentette, hogy mivel elapadt a pénzfolyam, visszafogja tevékenységét, ami főként a lízingüzletágat érinti. Ezen kívül egy sor cégvezető is távozott a posztjáról. Frantisek Mojzis közölte, ezentúl kárpótlásként már nem ajánlgatja a cége részvényeit, vagyis a korábbi lehetőségek közül maradt az életbiztosításra való átváltás és a fokozatos törlesztés.
