Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-15 / 87. szám, hétfő

Kultúra ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 15. A Kárpát-medence csillagai alatt Buzita. Zombori Ottó, a budapesti Uránia csillagvizsgáló igazgató­ja, a jászói nyári egyetem egyik visszajáró vendég-előadója holnap este a buzitai művelődési házban várja az érdeklődőket „1100 év a Kárpát-medence csillagai alatt” című előadására. A távcsöves csil­lagnézéssel egybekötött magyarságtörténeti és asztrológiai ren­dezvényt a helyi Csemadok TV és az önkormányzat szervezte, a kezdés időpontja holnap este hét óra. (juk) Mediawave 2002 Dunaszerdahely. Ötödik alkalommal rendezik meg Dunaszerda- helyen a Mediawave filmfesztivált. Az április 25-től május 1-ig tartó fesztivál helyszíne az NFG-l-Filmklub a dunaszerdahelyi városi mű­velődési központban. A fesztiválra előzetesen meghirdetett verse­nyen 6 kategóriában indulhatnak az amatőr filmesek, akiknek mun­káit 3 tagú, nemzetközileg elismert, filmes szakértőkből álló zsűri bí­rálja majd el. Minden kategóriában 3 díjat osztanak ki. A hét nap fo­lyamán zenekarok koncerteznek a klubban, információs vetítés fo­lyik a versenyről, valamint fotókiállítás tekinthető meg az elmúlt évek archívumából. A színházteremben Czajlik József rendezésében A hozomány nélküli menyasszony c. darab tekinthető meg. (szp) SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Szerencsétlen gyilkos (a prágai Divadlo pod Palmovkou ven­dégjátéka) 19 A.HA SZÍNHÁZ: Jeanne d Arc második halála 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Galócza 11,14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: ... és még peches is vagyok! 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) 15 45,18,20.30 OBZOR: Amélie csodálatos élete (francia-német) 18 Buena Vista Social Club (német) 20.30 MLADOST: Monty Python: Az élet értelme (angol) 17.30 Arizonai álmodozók (francia-amerikai) 15, 20 TATRA: Jay és Néma Bob visszavág (amerikai) 16, 18, 20 ISTROPOLIS: Asterix és Obelix: a Cleopatra misszió (francia-német) 15.30.18.20.30 Jeepers Creepers (amerikai) 16,18,20 A sárgászöld skorpió átka (amerikai-német) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Mulholland Drive (francia-amerikai) 20 Kémjátszma (amerikai) 16.30 Hűdenség (svéd-olasz) 17.30 Intimitás (francia-angol) 20.30 Más világ (francia-spanyol-amerikai) 18.45 Vanília égbolt (amerikai) 17.15 Macskajaj (franda-spanyol-jugoszláv) 18 Ezeregyéjszaka virá­ga (olasz-francia) 20 Markéta Lazarová (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Az igazság nevében (amerikai) 15.30,17.45, 20 TATRA Más világ (francia-spanyol-amerikai) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL Jeepers Creepers (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Asterix és Obelix A Cleopatra misszió (francia-német) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Corelli kapitány mandolinja (angol-francia- amerikai) 18 GYŐR PLAZA: Banditák (amerikai) 20.15 Egy csodálatos elme (amerikai) 20 E.T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 13.30,15.45, 18 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (amerikai-új-zélandi) 20 A Hídember (magyar) 15, 17.30, 20 Az igazság nevében (amerikai) 13.15, 15.30 Az ígéret megszállottja (amerikai) 17.45, 20.15 Kikép­zés (amerikai) 17.45 Kutyabajnok (amerikai) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Már megint egy dilis amcsi film (amerikai) A nagyon nagy ő (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Pán Péter - Visszatérés Sohaországba (amerikai) 14, 16 A pokolból (cseh-amerikai) 17.30, 20 Rollerball - Könyörtelen játék (amerikai) 13.30,15.30 Szörny Rt. (amerikai) 14, 16, 18 Valami Amerika (magyar) 20 A vér kötelez (amerikai) 14,16,18,20 AZ MKKI PROGRAMJAI Diákheti rendezvények Pozsony. Mától kezdődik a Diák­hét, a pozsonyi magyar egyetemis­ták szövetségének kulturális feszti­válja, melynek részeként társren­dezésben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete három progra­mot kínál: Ma 17.00 órától fiatal képző- és iparművészek alkotásai­ból készült tárlatot tekinthetnek meg az érdeklődők az intézet szék­házában. Ugyancsak a székházban 18.00 órakor Az irodalom vissza­vág című irodalmi és kritikai folyó­irat szerkesztőgárdája mutatkozik be. Holnap este 7 órakor a Kor-Zár együttes legújabb CD-jének bemu­tatója lesz az intézetben. A Kor-Zár verséneklő együttes 12 esztendeje szerepel koncerteken magyar köl­tők megzenésített verseivel. Több lemezt adtak ki, pl. az Őrizzétek meg, a Tajtékos ég és 5 Hangra- forgó című gyereklemezt. Kiállítás az új magyar építészetről Pozsony. Április 17-én szerdán 16.00 órakor nyílik az Új magyar építészet című kiállítás a pozsonyi A Galériában, a Szlovákiai Építé­szek Szövetségének kiállítótermé­ben. A Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézete a kiállítást a Szlová­kiai Építészek Szövetségével és a Képzőművészeti Alappal közösen rendezi. A tárlaton Rosta S. Csaba, Dési Gyula, Deák Tamás, Újvári Zoltán, Pados Melinda, Szebeni Zsuzsan­na, Nagy Gábor és Kószó Ferenc építészek mutatják be munkáju­kat. A kiállítást Istenes József nyitja meg. Ezt követi 17.00 órakor - szintén a Szövetség épületében - Rosta S. Csaba építész videofilm­vetítéssel egybekötött előadása az RAS-műhely munkájáról és szere­péről az új magyar építészetben. Nem szívelték egymást Michelangelóval, de mindketten tudták a másikról, hogy milyen jelentős művész 550 éve született da Vinci Az elmúlt fél évezred során sokszor kellett módosítani az életéről és alkotásairól elter­jedt állításokat, s a 19. század végéig még azt sem lehetett bizonyosan tudni, hogy a neki tulajdonított képek közül me­lyek valóban az ő munkái. Egy dolog azonban sohasem változott, s ezt soha senki nem vitatta: Leonardo da Vin­ci megítélése. Mert abban minden kor esztétái és műér­tői, történészei egyetértettek, hogy az itáliai mester az egye­temes emberi kultúra egyik legnagyobb alakja volt. LACZA TIHAMÉR Mint egyik legelső életrajzírója, Vasari úja: az isteni kegyelem árad műveiből, s noha ezek az alkotások többnyire befejezetlenek maradtak, a korszakot meghatározó zseni keze nyomát viselik. Leonardo szülőhelyéről, a Firenze közelében található Vinciről kapta nevét, ahol egy parasztlány és egy városi jegyző törvénytelen gyerme­keként látta meg a napvilágot 1452. április 15-én. Apja magához vette a kisfiút, aki - ä kortársak elmondása szerint - szépséges ifjúvá serdült és miután nyüvánvalóvá lett vonzódá­sa a művészetek iránt, Verrocchio fi­renzei műhelyében kezdte meg fes­tészeti tanulmányait. Hamarosan túlhaladta mesterét, akit ez a tény nem töltött el különösebb örömmel, s mondják: el is ment a kedve a to­vábbi munkától. Hitelt érdemlően ezt persze nem lehet bizonyítani, az viszont tény, hogy Verrocchio né­mely festményének egy-egy alakját Leonardo festette meg, s ez egyér­telműen kimutatható. Leonardo olyan természetességgel szabadult meg az addig általánosan elfoga­dott festői eszményektől, hogy kor­társainak szinte fel sem tűnt, meny­nyire forradalmian új mindaz, amit vázlattömbjeiben, vásznain vagy épp a falakon megörökített. Sok ezer lapnyi kéziratot hagyott hátra, Leonardo önarcképe tele rajzokkal, tükörírással készült feljegyzésekkel, ezeket mind a mai napig nem sikerült hiánytalanul közreadni. Sokáig szeszélyes ötletek gyűjteményének, egy zseni olykor hóbortos elmeszüleményeinek tar­tották az egészet. Pedig valójában az isten titkait kifürkészni akaró, a természet törvényeit és a világegye­tem rendszerét megérteni szándé­kozó ember gondolatai ezek. Szép­séges madonnákat, ragyogó ifjú hölgyeket és fiatal férfiakat, de rán­cos, csúf öregembereket is festett vagy rajzolt, s persze gyönyörű, szülte imaginárius tájakat is, ame­lyeken a kimerevített pillanat csak illúzió, mert Leonardo a világot az örök mozgás, az energia meg nem szűnő áramlásának harmóniájaként fogta fel, aminek csak az emberi lét dimenzióiban van kezdete és vége. Életrajzát olvasva meglepően hat, hogy Firenze művészetpártoló nagyura, az il Magnificonak is neve­zett Lorenzo Medici mennyire mel­lőzte a festőt, aki pedig már fiatal korában is elkápráztatta tehetségé­vel környezetét, s nevét hamarosan Itália szerte megismerték. Ezért ta­lán érthető, hogy olyan helyre vá­gyott, ahol jobban megbecsülik mű­vészetét és zsenijét. Harmincéve­sen, miután félbehagyta (és később sem fejezte be) a firenzei Santo Donato-rend megbízásából elkez­dett Három királyok imádása című festményét, úgy döntött, hogy Milá­nóba megy, a Sforzák udvarába. Nagyszabású tervek jegyzékével ál­lított be Lodovico Forza palotájába; különböző ostromgépek, tüzérségi monstrumok, páncélkocsik rajzait és leírásait vonultatta fel, de nem fe­ledkezett meg a védelmet biztosító építmények és sáncrendszer tervei­ről sem. Hogy a figyelmet még in­kább önmagára terelje, egy ló kopo­nyára emlékeztető lantot is vitt ma­gával, amelyből állítólag igen szép dallamokat csalt elő, de verseket is rögtönzött, amelyekkel bámulatba ejtette az udvaroncokat. Ösztönö­sen megérezte, hogy Lodovico Forza többre vágyik, mint csupán Milánó városán uralkodni (formáli­san ugyanis unokaöccse, Giovanni Galeazzo herceg volt a törvényes uralkodó, de lényegében szobafog­ságban teltek napjai), egész Itáliát szerette volna birtokolni. A sötét bőrszíne miatt csak „il Moró”-nak nevezett zsarnok azonban tudatá­ban volt annak, hogy Leonardo ötle­teivel egyelőre nem sokra mehet, de festőként és szobrászként talán több hasznát láthatja. A művész belefo­gott egy emlékmű megtervezésébe, Lodovico nagyapjának, a dinasztia- alapító Francesco Forzának a lovas szobrát szerette volna bronzba ön­teni. De segédek és szolgák tucatjai­nak közreműködésével is csak las­san készült a mű, s mire a szobor agyagból megmintázott impozáns méretű modellje elkészült, Milánót elfoglalták a francia király seregei és a katonák céltáblaként használva ri- pityára lőtték azt a csodát, amely­nek híre addigra már egész Itáliába eljutott. Müánó mégis gazdagabb lett egy remekművel, Leonardo ta­lán legnagyobb alkotásával. A helyi Domonkos-rendi szerzetesek meg­bízásából 1495-ben kezdte el festeni a Santa Maria déllé Grazie kolostor refektóriumának falára az Utolsó vacsora című freskóját, amely a Mona Lisa című arcképe mellett ta­lán a legtöbbször reprodukált mun­kája. Sajnos Leonardo állandó kí­váncsisága és kísérletező kedve itt megbosszulta magát. Néhány évti­zeddel később a nyirkos helyiség­ben az újszerű technikával készült freskó romlani kezdett, s a jó szán­dékkal végrehajtott javítások és fel­újítások is csak rontottak rajta. A képről készült másolatok igazából nem adják vissza az eredeti tökéle­tességét. Külön tanulmány témája lehetne Leonardónak és a rene­szánsz másik nagy géniuszának, Michelangelónak a kapcsolata. Nem szívelték egymást, de mindket­ten tudták a másikról, hogy müyen jelentős művész. A firenzei Signoria szinte versengésre buzdította őket, amikor a városháza nagytermének két szemközti falára egy-egy freskót rendelt tőlük. Leonardo egy csataje­lenetet tervezett, amelynek közép­pontjában néhány lovas a zászló megszerzéséért küzd, Michelangelo pedig fürdőző katonákat festett vol­na, akiket éppen a riadó zavar meg tevékenységükben. A freskók végül nem készültek el, csak a kartonok, amelyek később megsemmisültek - vagy talán szándékosan megsemmi­sítette őket valaki. Leonardo freskó- terve, az Anghiari csata elsősorban Rubens rézkarca nyomán, valamint számos vázlat jóvoltából maradt fenn, s már manierista-barokkos vo­násokat hordoz, de ez talán a száz- huszonöt évvel később született né­metalföldi mester aprócska „csúsztatása” is lehet. Az örökké a helyét kereső Leonardo életének utolsó évtizedében már csak kézira­taival és terveivel foglalatoskodott. 1517 táján I. Ferenc francia király meghívására Amboise közelében te­lepedett le, ahol a művészetekért ra­jongó király gyakran felkereste. Kapcsolatuk Vasari szerint olyan meghitt volt, hogy a nagybeteg Leo­nardo a király kaijai közt lehelte ki lelkét. Ez is csak egy legenda persze, mint ahogy annyi más állításáról is utóbb kiderült, hogy semmi való­ságalapja nincs. Leonardo mellett csak hűséges társa és kéziratos ha­gyatékának örököse, Francesco de’ Melzi tartózkodott, aki később meg­kísérelte rendszerezni és kiadni Le­onardo feljegyzéseit, de azokban a zűrzavaros időkben erre nem sok esély mutatkozott. Minden bizony­nyal sok minden elkallódott vagy ebek harmincadjára jutott, de ami megmaradt belőle és jelenleg Pá­rizsban, Milánóban, Londonban és egyéb helyeken lelhető fel, az is le­nyűgöző. A legcsodálatosabbak mégis a festményei, amelyek titkát maradéktalanul senkinek sem sike­rült megfejtenie. Egész életében harcolt a butaság, a képmutatás, a pöffeszkedés, a nagyképűség, az aljasság és a hazugság ellen Végső búcsút vettek Hofi Gézától MTI-JELENTÉS Budapest. Gyászolók ezrei kísérték utolsó útjára Hofi Géza Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színmű­vészt szombaton a Farkasréti te­metőben. Az életének 66. évében el­hunyt művész ravatalánál művész­kollégák, barátok, politikusok, köz­életi személyiségek, vadásztársak felváltva álltak díszőrséget. Mádl Ferenc köztársasági elnök távirat­ban fejezte ki részvétét Hofi Géza családjának. A végtisztességen jelen volt Szentgyörgyi András, a köztár­sasági elnök titkárságának vezetője. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és a Pro Cultura Urbis díjjal kitüntetett érdemes és kiváló művész ravatalánál Schiffer János főpolgármester-helyettes bú­csúztatójában úgy fogalmazott: „el­ment egy igazi melós, a kőbányai munkás, a közönség napszámosa. Talán az utolsó a mindannyiunkban megbúvó kisemberből, aki helyet­tünk is kimondta az igazat. Ügy mondta ki, hogy a nevetéstől ocsúd­va magunk is megdöbbentünk egy­szerűségén” - mondta. Hofi Géza az a kisember volt, akiben megvolt az igazmondás bátorsága. Bár szülész volt, nem állt jól rajta a királyi jel­mez. Nem szívesen mondta más szövegét. Hofi Géza nem az elmúlt években lett bátor. Egész életében harcolt a butaság, a képmutatás, a pöffeszkedés, a nagyképűség, az al­jasság és a hazugság ellen - fejtette ki a főpolgármester-helyettes. Schif­fer János hangsúlyozta: „Hofi Géza temetése a mai hangzavarban, csendre int. Hoffmann Géza ravata­lánál a méltóságteljes csendben el kell gondolkodnunk a holnapon. Nagyon sokan tőled tanulták meg, te értetted meg velük a bibói gondo­latot: demokratának lenni minde­nekelőtt annyit tesz, mint nem félni. Te egy igazi demokrata voltál” - bú­csúzott Schiffer János. Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatója emlékezetbe idézte, az első vers, amit Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában meg kellett Hofi Gézának tanulnia, Ady Endre költe­ménye volt: Az Értől az óceánig. Ez lett kedvenc verse. Hozzáfűzte: róla szól minden betűje. A direktor idéz­te a művész által szintén szeretett József Attila-i sorokat: „... aki dudás akar lenni, pokolra kell annak men­ni... Ö oda született, a kőbányai nyo­mornegyedben, egy proliházban, a porcelángyár mellett, ahová rend­szeresen visszajárt magába szívni a valódi levegőt” - mondta. Kifejtette: „ minden gondolata, mondata, szín­padi magánszáma és poénja onnan és abból táplálkozott. Az ott élő em­berek indulata, igazságérzete, kese­rű, fájdalmas humora jutott és ke­rült általa színpadra, rádióba és a te­levízió képernyőjére. Az a valóság­ból táplálkozó, tartalmas, nagyon mély, emberi, néha durva plebejus humor, amire viszont éppúgy vevő volt a gyári munkás, a vidéki pa­raszt, mint a vájt fülű intellektuel, mert érezték igazságát, mert igaz­ságérzete megfellebbezhetetlen volt. Ezért személye etalonná vált Magyarországon. Hofi Géza a szín­padon élt, tehát meghalni csak ál­mában tudott. Elment a bölcs bo­hóc, a gyémántra csiszolt színpadi mester, a nagy vadász, barát, a test­vér, elment a vüág legszomorúbb boldog komédiása” - vett végső bú­csút Sas József. Horváth Ádám rendező búcsúztató­jában beszélt arról, hogy Hofi Géza jelenség volt. Egy olyan jelenség, amely egy ország életébe áldásképp egy ponton besuhan, és aztán to­vább megy. Nincs előtte se, nincs utána se hasonló - fogalmazott. A barátok nevében Benedek Fülöp köszönt el Hofi Gézától. A sírnál Kerényi Imre úgy búcsúzott: helyez­zük sírba a méltót, méltó módon. A Madách Színház igazgatója felso­rolta a művész összes díját, ame­lyekkel „hódolói elhalmozták őt.” Hofi Gézát a Farkasréti temető mű­vészparcellájában, a Fővárosi Ön- kormányzat által adományozott díszsírhelyen temették el. Da Vinci rajza az emberi arányokról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom