Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-12 / 85. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 12. Kultúra AZ MKKI PROGRAMJAI Április 17-étől látható Jirí Príhoda cseh képzőművész helyspecifikus kiállítása a somorjai At Home Galleryben Újra „bezárják” a zsinagógát „Az elrejtett falak felkeltik a kíváncsiságot" (Somogyi Tibor felvétele) Napok óta azon dolgoznak, Jirí Príhoda tervei alapján, hogy bezáiják a somorjai zsinagógát. „Befalazzák” az ajtót, az ablakokat, és április 17-étől, az épület hivatalos bezárásának időpontjától, senki sem léphet be az épületbe. Ki- és bezárás ez: a nagy- közönség kizárása az épületből, valamint az imaház szellemiségének bezárása. TALLÓSI BÉLA Volt már ilyen! Ám e mostam bezárást nem kell komolyan venni, hiszen csupán egy kortárs művészeti alkotás. Jirí Príhoda prágai képzőművész projektje alapján megvalósuló mű. A zsinagóga „befalazása” az adott térhez igazított, a város létvalóságában helyet foglaló objektum, illetve az életterében pulzáló körülmények, idő- és egyéb realitástényezők ihletéséből született installáció. Jirí Príhoda, azt mondja, „valószínűleg azért kaptam meg a somoijai Művészetek Háza ösztöndíját, mert munkásságom egyik részét a helyspecifikus installációk alkotják. Mivel itt, Somoiján is a hellyel, a hely szellemével, a zsinagógával szorosan összefüggő sajátos munkán dolgozom, Prágából nehezen tudtam volna ezt a projektet megvalósítani. Ahhoz együtt kellett élnem a zsinagógával s az itteni környezettel.” Tehát olyan installáción dolgozik, amelynek csakis az At Home Gallery, a zsinagóga adhat üzenetet beszédes számaival: 700 - 35 - 0. „Úgy gondolom, mindenképpen dicséretes tett a zsinagóga rendbehozatala, megóvása, és az eredetitől ugyan eltérő, másfajta, ám igen nemes funkcióra, a művészet bemutatására való hasznosítása. Ez a tisztes szándék, az épület óvása az At Home Gallery tulajdonosai részéről azért is érdemel elismerést, mert hozzájárul a történelmi Somoija részének megtartásához. A város egykori arculatának múlt rendszerbeli megváltozása után a zsinagógának nagyon fontos szerepe és helye van, mert Somoija múltjának bizonyos életterét, szellemiségét hozza visz- sza, s idézi a jelenkor embere számára” - mondja Jirí Príhoda. A cseh művész nem teljes mértékben ért egyet azzal a trenddel, amely Nyugat-Európában a nyolcvanas években, nálunk pedig a forradalom után kezdődött a zsinagógák hasznosítását illetően. Jelesül, hogy a művészek a hely szellemével nem összehangolt, előre elkészített munkákat, alkotásokat mutatnak be a valamikori szakrális térben. Amely végül is nem egy semleges, funkcióirányultságát és időbeli létezését illetően közömbös, ellenkezőleg, önmagában narratív, szerteágazó jelentéstartalommal bíró tér. Konkrétan a somoijai zsinagógával kapcsolatban sok egyéb mellett a 700 - 35 - 0 számsor is beszél. „Ezért sem kész művet akartam hozni, és prezentálni a belső térben mint galériában. Több projektet is készítettem az itt-tartózkodásom alatt, s végül azért döntöttem amellett, amelyik a megnyitóra, vagyis jövő hétre elkészül, mert az inspirált, hogy az épületnek csak a homlokfala van felújítva, a többi része nem. Ha a felújított részt elzárom a nagyközönség elől, »befalazom« az ablakokat és az ajtót is, érzékelni fogják, hogy valami furcsa dolog történt a zsinagógával, és kíváncsiságot keltek az emberekben.” Ez a kíváncsiság irányulhat a távolabbi múltra, a közelmúltra, a jelenre és a jövőre egyaránt. Irányulhat a zsinagógával kapcsolatos történelmi és jelen idejű valóságvonatkozások felderítésére, át- és továbbgondolására, értékelésére. S bár csak irányulna, hiszen Jirí Pnhodának éppen ez a célja Somoiján készülő művével, az imaház művészeti alkotásba foglalásával, vagyis mint művészeti objektum jelképes bezárásával, elzárásával bármiféle tevékenység elől. Ennek a különös művészeti tárgynak a prezentálása révén a szemlélőt elgondolkoztató időutazásra hívja a zsinagógához, az annak eddigi életéhez kapcsolható 700 - 35 - 0 számjegysorral. A világháború előtt a városnak hétszáz zsidó lakosa volt, a háború után harmincötén tértek vissza a haláltáborokból, s a hitélet jelenleg a zsinagógában nulla. „Ez az installáció felfogható élő me- mentóként, amely arra a kultúrára, pontosabban annak a kultúrának a hiányára emlékeztet és figyelmeztet, amely itt volt, s amely most valahol a nulla ponton, a semmi stádiumában van. Ez az átmeneti időre műtárggyá átalakított objektum lényegében a jelenlegi állapot, helyzet konstatálása, amely helyzet talán javulhat a jövőben. Ehhez nélkülözhetetlen, mint ahogy említettem is már, az At Home Gallery tevékenysége. Az épület jelenléte ugyanis nagyon fontos, mert segít az emlékezet megtartásában. Mi több, a létezésével megadja a visszatérés lehetőségét is, hiszen amit nem felejtünk el, az mindig visszatérhet. Hangsúlyozom, az én műven nem arra kritika, müyen célra használják most a zsinagógát. Azok után ugyanis, hogy a háborús események következményeként ebből az imaházból kihalt a hitélet, hogy az elmúlt rendszerben zárva tartották, s hogy majdnem veszendőbe ment, nem mondhatjuk azt, hogy az épület és a szellemisége ellen elkövetett vétek vagy bűn, hogy ma galériaként működik, hiszen így is spirituális tevékenységnek ad otthont. Köszönet azoknak az embereknek, akik odafigyeltek a sorsára, tettek érte, és igyekeznek megmenteni, felújítani. Mert ha lebontották volna, vagy hagynák tönkremenni, és mondjuk autóparkot alakítanának ki a helyén, az ugyanolyan bűntett lenne, mint amit a háborúban követtek el azokkal az emberekkel, akik hitéletet éltek itt.” A közönség a zsinagóga műtárgyként szerepeltetéséig - április 17-től május 12-ig - ki lesz zárva a belső térből, nem tud majd bemenni az épületbe. Bizonyos értelemben visz- szahozása ez annak az időszaknak, amikor a városlakók csak külső szemlélőként láthatták az imaházat. E mostani bezárás és kizárás ellenére az érdeklődő az épület bel- teréről is képet kap. Jirí Príhoda videofelvételt készít, amely kiegészíti az installációt, s betekintést ad a zsinagóga szellemiségébe. A felvétel, amelyet a Művészetek Házában lehet majd megtekinteni, az elzárt valóság kétféle mélységét mutatja meg. Egyrészt képernyőközeibe hozza az imaház falaival körülhatárolt tér szakrális jellegéből áradó és fakadó sejtelmességet, titokzatosságot, másrészt mintegy rekonstruálva láttatja az elmúlt rendszer pusztítását, a kopár ürességet, sivárságot, pusztaságot. S még egy olyan momentumról beszélgettünk tervezés, alkotás közben Jirí Príhodával, amely erősíti somoijai munkája aspiratív erejét. Ahogy mondja, számára mindig nagyon igéző volt a zsidó vallásnak az az aspektusa, szemben a keresztény kultúrával, hogy tiltotta Isten ábrázolását, és a hitéletben nem épített a vizualitásra. „Az, hogy nem lehet belépni a zsinagógába, és nem láthatjuk a belsejét, egyáltalán nincs ellentétben a zsidó hagyománnyal, vagyis a vallás avizuális jellegével. Az »elrejtett falak« még inkább felkeltik a kíváncsiságot, hogy mi lehet odabent. S a kíváncsiságtól fűtve az ember szeretne többet és többet megtudni arról, mit rejt a belső tér, mi történt ott bent, mire használták, mit tettek vele az elmúlt években, amíg zárva volt. Úgy hiszem, szégyenletes, ami a prágai vagy a somoijai zsinagógával történt. Hogy a kommunista rendszerben bezárták, raktárnak használták. Abszolút barbár cselekedet volt ez az épület ellen és azzal a kultúrával szemben, amelyet képvisel. Örülnék, ha ez az én látszatra barbár cselekedetem, hogy elzárom az imaházat a közönség elől, a zsinagógával kapcsolatos történelmi és jelen idejű valóságvonatkozásokkal kapcsolatos kérdések megválaszolására késztetne.” Diákheti rendezvények a Magyar Intézetben Pozsony. Hétfőtől kezdődik a Diákhét, a pozsonyi magyar egyetemisták szövetségének kulturális fesztiválja, melynek keretében társrendezésben a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete három programot kínál: Április 15-én, hétfőn 17 órakor fiatal képző- és iparművészek alkotásaiból láthatnak tárlatot az intézet székházában. Ugyancsak ott 18 órai kezdettel Az Irodalom Visszavág című irodalmi és kritikai folyóirat mutatkozik be Budapestről. A negyedévenként megjelenő lap hivatalosan 1998-tól működűt, előzetes folyóiratai többek között a Csak- azértis vagy a Méregcsoport volt. Április 16-án, kedden este 7 órakor a Kor-Zár együttes legújabb CD-le- mezének bemutatója lesz az intézetben. A Kor-Zár verséneklő együttes tizenkét esztendeje szereÚJSZÓ-TUpÓSÍTÁS Kassa. „Joggal remélhetjük, hogy a ránk kényszerített szocialista időszak béklyóitól végleg megszabadulva újra elfoglalhatjuk Európában azt a helyünket, amit Kassa korábban is betöltött és megérdemel. Meggyőződésem, hogy Má- raitól a felzárkózás, a csatlakozás időszakában is sokat tanulhatunk” - mondta Múdra Rozália, a Kassai Megyei Hivatal igazgatója az író és polgár születésének 102. évfordulója alkalmából rendezett koszorúzáson. Múdra ugyan nagy eredménynek tartja az író nevét viselő alapítvány létezését, a Márai Sándor Hazája címmel háromévente megrendezett fiatal előadóművészek találkozóját, a centenárium alkalmából tartott kassai konferenciát, valamint azt, hogy a Thália stúdiója is az író nevét veszi fel, ám sajnálatos tényként említette, hogy a Kassai Állami Színház néhány éve a tervekkel ellentétben végül nem mutatta be a Kassai polgárokat. Az igazgatónő örül annak, hogy a kassai főpolgármesteri hivatal segítségével emlékszobát rendeztek be abban a házban, ahol az író gyemekként néhány évet eltöltött. Szlovák részről pozitív kezdeményezésnek tartja a Bocatius közkönyvtár rendezvénysorozatát is, amelynek dolgozói találkozókon, beszélgetéseken igyekeztek megismertetni Márai munkásságát a kassai értékek iránt fogékony szlovákokkal. „Márai Sándor egész életében a tolerancia, a műveltség, a szárnyaló emberi szellem és a mindent átölelő kozmikus szeretet pel koncerteken magyar költők megzenésített verseivel. Több lemezt adtak ki, például az Őrizzétek meg, a Tajtékos ég és a Hang- raforgó című gyereklemezt. Találkozás Raksányi Gellert színművésszel Pozsony. A közelmúltban indult rendezvénysorozatában a Nemzet Színészeit kívánja bemutatni a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. Első alkalommal a nemzeti színjátszás nagyjai közül Máthé Erzsivel találkozhatott a közönség. Április 15-én, hétfőn Raksányi Gel- lért lesz az intézet vendége Pozsonyban. A népszerű színművészszel életéről, hivatásáról és életpályájáról Czajlik József fiatal pozsonyi rendező beszélget. A találkozóra délután 5 órakor kerül sor a Szlovák Rádió 5-ös stúdiójában. A belépés díjtalan. szószólója és védelmezője volt. Magatartása példa, életműve gazdag forrás lehet számunkra. Nemzeti hovatartozástól függetlenül, mindnyájunknak” - zárta ünnepi beszédét a megyei hivatal igazgató asszonya. A Márai-ház emléktáblájának tegnapi koszorúzási ünnepségén közreműködött a helyi Csengettyű Gyermekkar, valamint Dudás Péter színművész. Este a költészet napja és Márai születésnapja alkalmából a Thália Színház közkívánatra adta elő Camus Caligula című drámáját, (juk) Ferenczy István fafaragó Márai- portréja (Dömötör Ede felvétele) Ünnepség Márai születésének 102. évfordulóján A műveltség szószólója Nemcsak gazdag írói életművet hagyott hátra, hanem a a szlovákiai magyar közművelődés történetébe is csupa aranybetűkkel írta be a nevét Egy rimaszombati polgár - 100 éve született Szombathy Viktor JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem tudom, hogy a szlovákiai magyar olvasónak eszébe jut-e valami Szombathy Viktor neve hallatán, de ha a Száll a rege várról várra című művét megemlítik, akkor rögtön ismerős lesz. Bár a kettőt már sokan nem tudják összekapcsolni. Szomorú sors jutott a szlovákiai magyar irodalom ún. első nemzedékének, amelyet szinte teljesen belepett a feledés pora. Hiába írt róla monográfiát Türczel Lajos, Csanda Sándor és Fonod Zoltán, ma egy ádagolvasónak teljesen is- meredenül csengenek az olyan nevek, mint Darkó István, Morvay Gyula, Tamás Mihály vagy Szombathy Viktor, aki pedig nemcsak gazdag írói életművet hagyott hátra, hanem a szlovákiai magyar köz- művelődés történetébe is csupa aranybetűkkel írta be a nevét. Elég csak kiemelnünk, hogy évekig a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesület titkára, majd főtitkára volt, s olyan lapokba dolgozott, mint a Prágai Magyar Hírlap vagy a Magyar írás. Életpályájának az sem kedvezett, hogy 1938 után Budapestre költözött, hisz az anyaországban élete végéig másodhegedűs maradt, akit még Pomogáts Béla is csak idézőjelesen említ meg Az újabb magyar irodalom 1945-1981 című kötetében, holott budapesti évei alatt is alkotott, míg Szlovákiában 1945 után mint magyarországi íróról nem vesznek róla tudomást. Szombathy Viktor Rimaszombatban született, olyan családban, amely közveden rokonságban állt Ferenczy Istvánnal, a magyar szobrászat megteremtőjével, s Pósa Lajossal, a nagy magyar mesemondóval. Az igazi nagy élményt azonban Mikszáth Kálmán írásai jelentik számára, aki, mit ad Isten, szintén a rimaszombati protestáns főgimnáziumban tanult, mint Szombathy. Első írásai a Scherer Lajos szerkesztette Mi Lapunkban jelentek meg Losoncon, majd pesti egyetemi évek következtek, ahol több szakmába is belekóstolt. Csehországi katonáskodása emlékére úja meg az Én kedves népem című elbeszélésgyűjteményét, amelyben katonatársai történeteit eleveníti fel. A könyv ritkán látott nagy siker, s egycsapásra híressé tette. Áz akkori kortársak el is nevezték a „szlovenszkói Mik- száth”-nak. Mind ekkor, mind később rengeteget írt, máig feldolgozatlan levelezése is köteteket tenne ki. „Túl könnyen írtam” - panaszolja is egyik leveíében. 1928-ban Ezüstantenna címmel verseskötete is megjelenik, bár később felhagy a versírással. A harmincas években főleg novellái keltenek feltűnést (Egy nemzedék sodródni kezd, Keszeg András egyedül marad, Még vasárnap délután), de két megjelent regénye, az inkább riportszerű Zöld hegyek balladája és az 1938-ban napvilágot látott Elesni nem szabad is a szlovákiai magyar próza élmezőnyében jelölik ki a helyét. Ez utóbbiról írja Sziklay László: „A kisebbségi sorsra kényszerített magyarság lelki átalakulásának nagyszerű dokumentuma. Mellékalakjai is jól egészítik ki a képet: vannak közöttük elhivatottak, vannak becstelen és becsületes ellenségek, vannak gyávák és hajlékony gerincúek. Színes és tanulságos kép, mindnyájunkat gondolkodásra és eszmélésre késztet.” Sajnos, ezek a művek ma már igen nehezen hozzáférhetőek, s több olyan műve is van, amely csak kéziratban illetve korabeli folyóiratban olvasható. Szombathy Viktor, bár saját gyermeke nem volt, imádta a gyerekeket, és tudott is beszélni a nyelvükön. Ifjúsági regényei folyamatosan jelentek meg a Móra Kiadónál, a Delfin könyvek sorozatban, amelyekben igen gyakran nyúl történelmi témához. (Az őmaszád foglyai, Két kard, két oroszlán, A félhold vándora, Cirok Peti kalandjai, Mi- kulics szárazon és vízen). Utolsó műve szülővárosának állít emléket, s a török kori Rimaszombatba viszi kalandos utazásra olvasóit (Megszólal a töröksíp), a könyv néhány nappal a halála előtt jelent meg. Ezekben az években már rendszeres munkatársa a Turista Magazinnak, és számos útikönyve jelent meg. (Csehszlovákia, Ausztria, Szentendre). Rengeteget utazott feleségével, s igen gyakran megfordult szeretett szülővárosában, Rimaszombatban is, ahol a századik évfordulón, zsúfolt ház előtt, bensőséges hangulatban emlékeztek az íróra. Hangszalagok segítségével megidézték az író hangját, az egykori fogadott fiú, Vörös Attila levelek, bejegyzések segítségével keltette életre azt az írót, aki még a nevébe is bevéste szülővárosát. B. Kovács István szerint, ha volt polgári író a szlovákiai magyar irodalomban, az Szombathy Viktor volt, akinek szíve mindig, élete utolsó percéig Rimaszombatért dobogott. Szomba- thynak a humora sem volt elhanyagolható, ez kiderült a visszaemléke- zők által idézett levelekből is, de bizony nem tett lakatot a szájára, s igen gyorsan kipellengérezte azokat, akik behódoltak mindenkori percérdekek előtt. Vörös Attila idézett egyik keserű leveléből, amelyben azt hánytorgatja fel, hogy Győry Dezső temetésén senki nem képviseltette magát Rimaszombatból. Ahogy Rimaszombat nem képviseltette magát Szombathy Viktor budapesti születésnapi megemlékezésén sem, ahol az egyik hű tanítványának, az ipolyvarbói Palóc Társaság elnökének, Z. Urbán Aladárnak köszönhetően emlékeztek az íróra. Az emlékezésen megjelent az író özvegye is, akik személyes élmények felidézésével hozta testközelbe az immár tizenöt éve halott Szombathy Viktort. Pécsi Györgyi irodalomtörténész szerint elkelne egy rimaszombati irodalmár, aki előkaparhatná ezt a hatalmas életművet, hisz az megérdemli, hogy ne csak a Száll a rege várról várra című kötetből álljon, amely immár sokadik reneszánszát éli. B. Kovács István ígéretet tett, hogy a Gömörország nyári száma külön fejezetet szentel majd az írónak, s az egyik közeli iskola is fel szeretné venni a nevét. Szombathy Viktor szelleme főnixmadárként legalább két napra feltámadt poraiból, s csak rajtunk múlik, hogy továbbra is köztünk éljen, mert megérdemli.
