Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-09 / 82. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 9. Riport A Vöröskereszt komáromi bizottságának igazgatója a Remény az ikreknek nevű bankszámlára befolyt pénzből fedezte az irodai kiadásokat Megdézsmált adomány nak tartották, hogy az urnákat nélkülük ürítették, holott - épp a nézeteltérések elkerülése végett - szóbeli megegyezést kötöttek, je­len lesznek a pénz összeszámolá­sánál.- A 2000 év végén elhelyezett ur­nából - 2001. február 1-jén - je­lenlétünkben vették ki a pénzt, összesen 44 419 korona 70 fillért. Boldogok voltunk, mert rövid idő alatt sok pénz gyűlt össze. Az el­következő hónapokban a többi komáromi, illetve a Naszvadon el­helyezett urnában is gyűlt a pénz, ám a jegyzőkönyvek szerint a tíz ürítés bevétele csupán 73 531 ko­rona volt. Ezt az összeget nem utalták át a számlára. De erre mi csak március 20-a után jöttünk rá, amikor ismét ellenőriztük a szám­lát. Tavaly év végén 106 ezer ko­rona volt a számlán, idén márci­usban csupán 89 ezer. És 2002. március 11-én valaki elemeit 19 600 koronát. Zsidekék Németh Károlytól kér­tek magyarázatot, s döbbenten hallgatták „beismerő vallomá­sát”: a pénzt az iroda működési költségeinek fedezésére vette köl­csön. A számlák tüzetes ellenőr­zésénél egyéb rendellenességekre is fényt derült - magyarázta Zsidek János. Az év folyamán az iroda bérleti díját, a gáz-, villany- és telefonszámláit - további 8492 korona értékben - ugyancsak a kislányok számlájából felvett pénzből fizette ki az igazgató.- Mi elismerjük, hogy az ado­mánygyűjtés miatt a Vöröske­resztnek többletkiadásai kelet­keztek. A csaknem 912 koronás papírköltség (az iratok nyomtatá­sa) reális lehet, a magas telefon- számla viszont túlzás, ugyanis az engedélyeket személyesen intéz­tük, Amerikába éjszakánként te­lefonáltunk, s nem a Vöröskereszt irodájából. Az 1540 koronás ben­zinszámlát neii}. kifogásoltuk, hi­szen az urnákat" el kellett helyez­ni. Feltűnt viszont, hogy 2001. augusztus 8-ai keltezéssel nyolc urna árát - 14 700 koronát - von­ták le a számláról, holott meg­egyezésünk szerint csak öt urná­ba gyűjtötték a pénzt. Valaki meg­feledkezett arról, hogy még 2000. december 18-án két urna árát, - 3400 koronát - a naszvadi közsé­gi hivatal fizette ki készpénzben, a maradék három urna árát a kis­lányoknak alapított számláról vi­szont a Vöröskereszt már 2001. január 18-án levonta. Ha netán mégis nyolc urnában gyűlt a pénz, hol van a három megvételét igazoló pénztári bizonylat? Min­dent összeszámoltunk, a Remény az ikreknek pénzügyi alapból 108 112 korona 40 fillér hiányzik, s ezért kérdőre vontuk az igazgatót- mondta Zsidek Mónika. Németh Károly megígérte, hogy március 26-ra összehívja a fel­ügyelő bizottságot, s együtt tisz­tázzák a helyzetet. - Sajnos, ismét egyedül fogadott bennünket - hangsúlyozta az ikrek édesanyja. Az igazgatótól származó értesü­lés alapján megkérdeztük a szü­lőket, miért nem számoltak el a memphisi út kiadásaival. Értetle­nül néztek egymásra. - Az átvett 291 ezer koronából 275 ezret el­számoltunk, leadtuk a szükséges bizonylatokat is. Csak hát a köny­velő elfelejtette bevezetni a ví­zumköltségeket, állítólag az ere­deti számlát hiányolja. Hiába ma­gyaráztuk, hogy miután megtérí­tettük az ötször negyvenöt dol­lárt, azt a bank tartotta meg. Az iroda dolgozói tisztában vannak azzal, hogy a statútum értelmé­ben az anyagiak a gyerekek keze­lésével járó kiadásokra fordítha­tók, tehát a szervezetüket erősítő homeopata szerekre is. Végre el­készültek a házi rehabilitációs eszközök, de jelentős anyagi ter­hetjelentenek a müncheni telefo­nok is. Összeszámoltuk a kiadá­sokat, a felvett pénznél eddig már legalább 10-12 ezer koroná­val többet költöttünk. A lakossági adományokból származó anyagi­akat bizonyíthatóan az ikrekre fordítottuk, s ez így lesz a jövő­- A Vöröskereszt komáromi bizottságának igazgatója tudtunkon kívül pénzt vett ki a kislányaink gyógykeze­lésére létesített számláról. A pénzgyűjtő urnákat ugyancsak nélkülünk ürítet­te, s a jegyzőkönyvekben szereplő gyanúsan kevés pénznek nincs nyoma - pa­naszolták Zsidekék. PÉTERFI SZONYA Kétezer októberében, az akkor még Naszvadon élő Zsidek házas­pár tanácsért fordult a Vöröske­reszt komáromi bizottságához: miként, honnan szerezhetnének anyagi támogatást mozgássérült ikreik amerikai kivizsgáláshoz. A vöröskeresztesek készségesen fel­ajánlották, Remény az ikreknek névvel számlát nyitnak, s pénz­gyűjtő urnákat helyeznek el Ko­márom forgalmas bevásárlóköz­pontjaiban. A lakossági adományozásnak kö­szönhetően már 2001 februárjá­ban Zsidek Klaudia és Bianka, a szülők, valamint a tolmács kiju­tottak Memphisbe, ahol a vizsgá­latok során kiderült, a végső di­agnózishoz egy, a Sejtterápiai Kutatási Alapítvány által nem fi­nanszírozható, bonyolult vizsgá­latra is szükség van. A szülők az amerikai szakorvosok ajánlatára egy müncheni klinikával vették fel a kapcsolatot, s azt tervezték, mihelyt összegyűlik a szükséges pénz, útnak indulnak. A kölcsönvett pénz A Vöröskereszt komáromi irodá­jában Németh Károly igazgató nem nagyon értette, miért elége- detlenekZsidekék, mi kivetnivaló lehet abban, hogy a Remény az ik­reknek pénzügyi alapból pénzt vett ki.”- Az iroda fenntartásához volt szükség a pénzre, mert a gázt, a villanyt, a telefont fizetni kellett, s a központi támogatás késett - összegezte a lényeget az igazgató, majd jegyzőkönyveket mutatott. Ezekből kitűnt, hogy a pénzalap felügyelő bizottsága többször is jóváhagyta, hogy pénzt vegyenek ki a számláról, annak viszont nincs nyoma, mennyit is vettek ki. Az igazgató nem emlékezett a pontos összegre, amit azzal ma­gyarázott, hogy a vonatkozó ira­tok nem nála, hanem a könyvelő­nél vannak. Németh Károly egyér­telműen tagadta az anyagiakkal való visszaélést, viszont részlete­sen beszámolt a Zsidek szülők „vétkeiről”.- Én megértem, hogy a gyerekek betegsége miatt idegesebbek a szülők, s az ikrek gyógyítása ér­dekében mindent megtesznek. Ám mi nyitottuk a számlát, s Zsidekék kijuthattak Amerikába. A gyűjtésből származó 219 ezer koronával azonban még mindig nem számoltak el. Pecsét nélküli számlákat adtak, illetve másola­tokat, s hiába kérjük a kórházi pecsétes igazolást, nem képesek leadni. Azt sem jelentették be, hogy Naszvadról Érsekújvárra költöztek, a telefonszámukat is csak nemrég szereztem meg. Többször próbáltam kapcsolatba lépni velük, de nem jártam siker­rel. így aztán a pénzgyűjtő urnák ürítésének időpontját sem közöl­hettem velük. Amikor viszont március közepén felkerestek, át­adtam az urnák átvételekor ké­szített jegyzőkönyvek másolatait, majd tudattam velük: amint szükségük lesz a számlán lévő pénzre, úgy mint eddig, kérvény ellenében hozzájuthatnak. Emlí­tették ugyan, hogy megrendült a bizalmuk a Vöröskeresztben, ezért más szervezeten keresztül kívánják folytatni az adomány- gyűjtést, de semmi pontosabbat nem tudok. Ha így döntenének, akkor azonnal el kell számolnunk- nyilatkozta az igazgató. Megrendült bizalom- Tavaly év vége felé ellenőriztük a számlát, de csak azért, hogy tisztában legyünk azzal: ha a la­kossági adományozásból szárma­zó anyagiak kévésnek bizonyul­nának, tudjuk, mennyit kérjünk az esetleges szponzoroktól. Egy cég ugyanis fontolóra vette, vál­lalná az utazási költségeinket. Ak­kor a számlán 106 ezer korona volt - vették elő Zsidekék a gon­dosan befűzött iratkötegeket, s mutatták a bizonylatokat. A há­zaspárnak akkor eszébe sem ju­tott, hogy bárki hozzányúlhatna a kislányok pénzéhez. Igaz, furcsá­A szülők pontos nyilvántartást vezetnek ben is. Természetesen az ügyről tájékoztattuk a Vöröskereszt po­zsonyi központját, írásbeli pa­naszt tettünk, mert szerintünk a komáromi igazgató kifogásolható módon kezelte a kislányoknak adományozott pénzt. Amint visz- szaszolgáltatja az anyagiakat, s tudni fogjuk, mekkora összeg áll rendelkezésünkre, ismét tervezni kezdjük az utazást. Münchenből április végére ígérték a kórházi kezelés előzetes költségvetését - sorolta a tényeket az édesapa, majd az édesanya beszámolt ar­ról, miért kellett a tervezettnél későbbre halasztani a müncheni vizsgálat időpontját. Útitervek- Tavaly Klaudia Achilles-inait kellett megoperálni, idén február­ban műtéti eljárással a bal térde alatti inakat nyújtották, április vé­gén pedig a jobb lábát fogják ope­rálni. Eddig nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, tisztában van azzal, hogy a műtétekre azért van szükség, hogy járni tudjon. Amint szállítható állapotba kerül, irány München. Az utazással kapcsolatban a szü­lők elismételték: bár a németor­szági orvosok nagyon készsége­sek, és sok vizsgálatot ingyen vé­geznek majd, négy-ötnapos kór­házi kezeléssel kell számolni. A kórházi ágyért viszont naponta 596 márkának megfelelő eurót kérnek. Tudatosítják persze, kizá­rólag a lakosság támogatásának, szeretetének, segítőszándékának köszönhetik, hogy kislányaik esélyt kaptak a gyógyulásra, ami­ért köszönetét mondanak az ada­kozóknak. Bíznak abban, hogy amint az izomsorvadásos betege­ket tömörítő szervezet közzéteszi az új számlaszámot, rövid időn belül összejön a müncheni uta­záshoz és kezeléshez szükséges pénz. Ehhez az is kell, hogy a Vö­röskereszt komáromi igazgatója visszaadja a „kölcsönt”. Németh Károly igazgató nem érti Zsidekék felháborodását (Somogyi Tibor felvételei) Házi rehabilitáció - Klaudia otthon is gyakorolhatja a járást

Next

/
Oldalképek
Tartalom