Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-09 / 82. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 9. KOMMENTÁR Sűrű két hét MOLNÁR NORBERT Nyugodtan nevezhetjük meglepetésnek a magyar országgyűlési vá­lasztások első fordulójának eredményeit. Azon valószínűleg még jó ideig elvitatkoznak, hogy a közvélemény-kutató intézetek miért és hogyan sülhettek fel ennyire. (A Gallup 12 százalékot tévedett a két nagy párt közti arányban), az azonban tény: majd 600 ezer magyar választó rejtőzködött, azaz nem vállalta hovatartozását. És ez nem jó jel. Az üyen jellegű félelmeknek Közép-Kelet-Európában már rég el kellett volna tűnniük az emberekből. Ha csak nem új keletű a félelem, ami még rosszabb. Magyarország teljesen ketté szakadt, az „aki nem velünk, az ellenünk” elv megosztotta a társadalmat, a kis pártok eltűntek a politikai térképről, a nagy pártok még inkább megerősöd­tek. Mindkét megállapítás alól kivétel a Szabad Demokraták Szövet­sége (SZDSZ), amely nagy pártól kispártosodott, s a végsőkig izgulnia kellett, hogy egyáltalán bekerül-e a parlamentbe. Ennél sokkal rosszabbul jártak a kisgazdák. Torgyán József Fidesz által földarált pártja az egy százalékot sem érte el, vagyis még állami támogatást sem kap. Kupa Mihály Centrum Pártja és Csurka István MIÉP-je egya­ránt a magas részvételi arány áldozata lett, ami viszont az éles hangú kampány eredménye. így lett hárompárti a magyar Országgyűlés, ha nem számítjuk az MDF-et, amely már inkább a Fidesz-platformjaként működik. Persze, még az első forduló eredményeinek ismeretében sem szabad egyértelműen kijelenteni: működik a politikai váltógaz­daság Magyarországon, vagy, hogy nem Orbán Viktor lesz az első cik­lusismétlő miniszterelnök. A második fordulóban még több mint 120 mandátum sorsa dől el, ami alaposan megkeverheti a kártyákat. A Fi­desz és az általa vezetett jobboldali blokk történelme során a legjobb választási eredményt érte el, de ez sem volt elég a boldogsághoz. Pe­dig hihetetlenül sok pénzt vert abba, hogy eredményeit látva lássák. Valószínűleg az első fordulóban Pokomiék is a magas választási rész­vétel guillotine-ja alatt hagyták fejüket, s a második fordulóra - a jobboldali szavazók fegyelmezettsége ismeretében - az elriasztó tak­tikát választják. Minél kevesebben voksolnak, annál nagyobb a Fidesz esélye. De az is nagy szerepet játszhat, hogy a nem baloldali szava­zók, akik mégis a szocialistákra voksoltak, mert a Fidesz politizálása elriasztotta őket, hogyan viselkednek. Mert a választást Budapest döntötte el, az pedig annyira nem vörös, mint arra az eredményekből következtetni lehetne. A fővárosiak inkább bosszút álltak az elmúlt négy évért, amikor a kormány mostohagyerekként kezelte őket. Érdekes két hét elé néz Magyarország. Az szinte száz százalék, hogy a MIÉP-es jelöltek (a Csurka által hangoztatott száz helyett alig több mint 30) visszalépnek a Fidesz javára. A Centrum Pártiak többsége inkább a szocialisták javára teheti ugyanezt, ugyanúgy, mint az SZDSZ-esek, ám az utóbbi esetben nem mindegy, hány helyen hajlan­dó az MSZP saját jelöltje visszaléptetésére a Szabad Demokraták javá­ra. A liberálisok vezetői már jelezték: nagyon kemény tárgyalások várnak a szocialistákra. Csak a nagy politikai kufárkodásban nehogy elvesszen a Győzelem névre keresztelt gyermek. Önállóan, üres zsebbel PÁKOZDI GERTRÚD Miután törvényhozásunk nagy nehezen áldását adta a közigazgatási reformhoz szükséges jogszabályokra, úgy elcsendesedtek e körül a vi­ták, mintha az állam a maga részéről le is tudta volna a közigazgatás gondjait. Az önkormányzatok közben egyre hangosabban kiáltják: a reform startját követően az anyakönyvvezetésen kívül másra még nem kaptak pénzt. Pedig nemcsak az anyakönyvvezetés került az ön- kormányzatokhoz, hanem például a vízgazdálkodás, a közterületek gondozása és a regionális fejlesztés is. A törvényben előírt hatáskör­átruházási ütemterv szerint pedig áprilistól további tevékenységek gazdáivá válnak. Valószínűleg egyelőre pénz nélküli gazdáivá, így aligha várható, hogy néhány héten belül például sorozatosan színhá­zak, múzeumok, esetleg képtárak alapításáról szerezhetünk tudo­mást. Azon nem csodálkozhatunk, hogy az önkormányzatokban erősödnek a törvénnyel elégedetlenkedő hangok. Legfeljebb az meg­lepő, hogy az önkormányzatoknak még van pénztartalékuk a halaszt­hatatlan munkák végzésére. Mindenki másképp magyarázza a jog­szabályokat, a feladatok végrehajtásához szükséges összegek átutalá­sa akadozik, a vagyonátadásban is káosz uralkodik. Nem egy városa­tya, polgármester vallja, hogy adóreform nélkül a befizetett adó nem kerül vissza a települések önkormányzataihoz, a pénzt továbbra is az állami költségvetésből osztják. Az érintettek szerint tehát úgyszólván semmi nem változott; még szerencse, hogy eddig a kevésbé pénzigé­nyes tevékenységek kerültek át. Júliustól viszont már az önkormány­zatok hatáskörébe kerülnek az alap- és középiskolák is, ide helyezik át a szociális segélyezést stb. Alaposan próbára teszi ez őket. Sokat várt az ország a reformra, szépséghibáktól hemzsegő törvényt kapott. Azt senki sem hiszi el, hogy törvényhozóink időzavarban voltak, hiszen volt rá néhány évük. Arra sem kíváncsi már senki, hogy milyen alkuk árán született meg a törvény. Bűnbakkeresésre most se idő nincs, se politikai akarat. A kormány és a törvényhozás formálisan megtette kötelességét, az önkormányzatok meg gyönyörködhetnek a hőn óhaj­tott hatáskörökben. Pedig alig várják, hogy bizonyíthassák: az állam­nál jobb gazdái a nekik átadott közvagyonnak és közpénzeknek. Szlovákiában a cselekvésképtelenség nem jelenség, hanem szándék Devin bank & comp. A parlament nem fogadta el a Kelet Szlovákiai Vasmű részvényeinek eladásáról szóló jelentést, ami a gyakor­latban nem jelent semmit. A parlament jóváhagyta a De- vín-bankról szóló jelentést és annak kiegészítését kéri a jegybanktól, és ez sem jelent a gyakorlatban semmit. Mint ahogy a parlamentben lezaj­lott, a piramistársaságok gazdálkodását boncolgató bősz vita sem. LOVÁSZ ATTILA Szlovákiai jelenség, a bulvársajtó amolyan hazai specialitása jelenik meg minden gazdasági botrány hátterében - három napig téma, majd jő az új botrány, új neveket ta­nulunk meg ragozni, és egyetlen ügy végére sem kerül pont. Az már afféle újságírói devianciának minősül, ha valaki rákérdez: mi van a nyolc-tízéves ügyekkel, hol van az Indiagate 20 millió dollárja, ki em­lékszik már arra, hogy volt egy Mi- chal Kovác által jegyzett Tatragate, és kit érdekel ma már, mi is történt a hamis ezerkoronás védjegyekkel és az egyik, azóta már halott fősze­replő gyilkosságának felderítésével. Valami dereng még, de a részletek­re már senki nem kíváncsi. Rejtő Jenő után szabadon akár „részletle- tagadásról” is beszélhetnénk. A gond nem az, hogy nincsenek megfelelő jogszabályok, még csak az sem, hogy ne lenne elég károsult, akinek igenis érdekében áll az ügyek kivizsgálása. A gazdasági rendőrségtől kezdve a bíróságokig ugyanis nem a tehetetlenség áll a cselekvésképtelenség hátterében, hanem a szándék. E sommás kije­lentést alátámasztandó jöjjön egy­két adat. Az elhíresült gabonakivite­li botrány alapja maga az enge­délyezési eljárás. Az ország felelősei úgy döntenek, csak bizonyos meny- nyiségű gabonát lehet kivinni hatá­ron túlra. A józan ész az diktálná, hogy a gabona szépen átmegy a vámkezelésen és a megállapított mennyiségi határnál azt mondja a vámhivatal: Stop! Nos, ez nem így működött. A gabona kivitelére en­gedélyt kellett kérni, és a mai napig nem tudni, milyen kritériumok alapján valaki megkapta, valaki meg nem. A botrány nem ebből lett, hanem abból, hogy az engedélye­zett kvótán túl is exportáltunk ga­bonát. Tehát az engedélyezők zse­bének kicsi volt a keret. A Devín bankról minden háromnál tovább számolni tudó köztisztségvi­selő tudta, hogy nem tiszta bank. Tudta, hogy nem teljesíti a minimá­lis tartalékok kvótáját, tudta, hogy mesterségesen lett nyereséges. A könyvelésbe ugyanis bekerült egy behajthatatlan kintlévőség korrek­ciós tartalékok nélkül, a kötelezett­ségekből pedig kimaradt egy ugya­nolyan jellegű bolt. Ha a kint­lévőség kezelése szokványos módon történt volna, a bank 1999-ben nem 23 milliós plusszal, hanem 2,5 milli­árdos mínusszal zárt volna. Ugya­nezen bankról a kormányzat leg­alább másfél évig tudta, hogy bajok lesznek vele. Ennek ellenére - ugyan nem közpénzekből - szanál­ták a bankot, hogy egy évvel később még rosszabb sorsa jusson. A bank- felügyelet azzal érvel, hogy a törvé­nyes lehetőségeivel élt és nem me­hetett tovább - bár az Agrobank ese­tében tovább mehetett, és hozzá­nyúlhatott a banklicenszhez. A kor­mányzat pedig azt állítja, segíteni akart. Nézzük kicsodán. A bankot a szakszervezetek és az Apis nevet vi­selő energetikai társaság alapította. Később orosz tőke került a pénzinté­zetbe. Az Apis azonos azzal a Koso­van nevű úriember által vezetett céggel, amelynek a Szlovák Villa­mos Művekkel mai napig lezáratlan ügyei vannak. Kosovan mérnök pe­dig azonos azzal az úriemberrel, aki a villamos művek élén állt, sikere­sen 73 milliárdos cash-flow hiányba kergetve a céget. Sőt azzal is, aki a pöstyéni fürdő és Meciar-közeli fele­sége által elhíresült Martinkát vál­totta fel. No hol? Hát a Devín bank élén! Tegyük még hozzá, hogy Ko­sovan nagyon örült volna a Mohi Erőmű 3. és 4. blokkjának - a 80 milliárdos beruházás rendbe rak­hatta volna a bank szénáját. Ebben az ügyben támogatóra talált az ener­getikai lobbi és Fico személyében. A bank végül csődeljárás alá került, de a talmi parlamenti viták köz­epette a furcsa módszerek nem fe­jeződtek be. A bank egy éve nem bank - de csak novemberben fe­jeződött be a radioaktív nyersanya­gokkal folytatott, orosz államadó- sággal kapcsolatos ügylet. S mintha nem lett volna elég, legyen egy kis rituális tánc: Milan Horvátot, a be­tétvédelmi alap egykori elnökét az­zal vádolták, hogy nyomást gyako­rolt a Devín bank felszámolóira, mi­Három napig téma, majd jő az új botrány, új neveket tanulunk meg ragozni. közben csak hitelezőnek tartotta a 8,5 milliárdos betétkifizetések után az alapot. A bankot meg adósnak. S ez az adós most újabb 1,5 milliár- dot veszített a deblokációs sztori át­tekinthetetlen utalási zűrzavará­ban. Véletlenül? Lehet, hogy a tisztelt olvasó már a fejét fájdítja az áttekinthetetlen szá­lak miatt. Pedig az előbb leírtakra csak egy kifejezés létezik: felszín. Nos ezek után vajon ki hiszi el, hogy a „részletfelejtéses” módszer, a bot­rányok lassú eltussolása csak a vé­letlen műve? A szerző a Szabad Európa mun­katársa TALLÓZÓ CO R RI ERE p E L LA S E RA A magyar választók nagy részében süket fülekre talált Orbán Viktor­nak az a felhívása, amelyben a múlt és a jövő, illetve a demokrá­cia és a diktatúra közötti választás­ra sarkallta a lakosságot - írja a Corriere della Sera. A lap szerint Orbán az utóbbi időben roppant ügyesen alkalmazta a populista fo­gásokat, flörtölt a szélsőjobboldal­lal. Az újság emlékeztet, hogy Brüsszelt aggasztják a magyar mi­niszterelnök nacionalista hangsú­lyai, amelyekkel fokozta a feszült­séget a térségben. A gazdaság szerkezeti átalakítása még a Horn- kormány műve volt, de a jobbkö­zép kormány idején a gazdasági növekedés stabilizálódott, csök­kent a munkanélküliség és az inf­láció, a külföldi befektetők tovább­ra is áramlottak az országba - írja a Corriere. LA STAMPA Az olasz lap emlékeztet: „nem voll kis teljesítmény“ egy NATO-szö- vetséges európai konzervatív kor­mányfő részéről elérni azt, hogy George Bush becsapta orra előtt az ajtót. Az amerikai elnök nem fo­gadta őt, miután megismerte naci­onalista propagandabeszédét amelyben a hitleri terjeszkedésre emlékeztető kifejezést (élettér) használta. Orbán a hataloméri mindenre hajlandó lett volna - írja a lap -, még a MIÉP-pel való koalí­cióra is. Az „egyeduralkodó” Or­bánnal szemben Medgyessy Pétéi áll, akinek az a legfőbb hibája hogy kommunista volt, és szemer nyi karizma sincs benne, de ak igazi úriember, korrekt, de nerr korrupt, tehát éppen ellenkezője ellenfelei nagy részének - olvasha tó a kommentárban. LA REPUBBLICA A lap kísérteties hasonlóságot Iái Orbán Viktor és Silvio Berluscon között. Mind a magyar, mind az olasz kormányfő számára a politi ka főleg marketingtevékenység fitness, hivalkodás a látszattal. Á kormányzás mindkettőjük szerini olyan, mint egy vállalat irányítása ahol a hűség és a hovatartozás szá mit elsősorban. A fiatal Viktor i: szerződést kötött népével, a vá lasztási gyűléseken ő is állandóar a mamáról, a papáról és saját csa ládjáról beszél. Az II Messaggero rövid tudósításé nak címéül azt adta: „Budapest« vesztettek a nacionalisták”, ; MIÉP-re utalva. FÁZ A német Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint „a magyarok va sárnap nem sorsdöntő választá son vettek részt, amint azt a kam pány hevessége sugallná: a té nem a továbblépés vagy a bukás és pláne nem a hűség vagy az áru lás. Egyszerű országgyűlési vá lasztásokra került sor vasárnap 1990 óta már negyedik alkalom mai... Talán nem mindegy, ki les: a jövendő miniszterelnök. Ám an nak a ténynek a fényében, hogi Magyarországon stabil a demok rácia, az ország dinamikus gazda sággal rendelkezik, és tetejébei 2004-ben az Európai Unió tagj; lesz, másodlagos jelentőséggel bí: csupán” - írta a Frankfurté: Allgemeine Zeitung tudósítója. WWW.UJSZO.COM ♦ Kedves MIÉP-fan barátaink! Most már nem haragszunk, ha még utol­jára itt kiélitek magatokat, de aztán nyugodjatok már le! lib ♦ Az MSZP megszavazta a státus­törvényt. Amúgy sem kell betojni, 94-98-ban volt már MSZP-kor- mány. Nézd meg a mai tőzsdehíre­ket - > + 4% fél nap alatt, ez min­dennél többet mond. Janicsár ♦ Ez a választás nem(csak) arról szólt, hogy a MIÉP bukott, a baj az, hogy a Fidesz-MPP is, vele együtt a polgárság, s vele együtt mi is meg­roggyantunk. M. P. megmondta: tízmillió magyar miniszterelnöke akar lenni. A státustörvénynek any- nyi! De nem csak annak... Remé­lem, hogy a Fidesz nyer, mert ha nem, befellegzett a reformoknak és a lendületes (kül) politizálásnak. Az MSZP győzelme esetén magyariga­zolvány nuku, Benes-téma nuku, nemzetlenítés igen. Gilmour ♦ A janicsárféléknek csak a hang­juk nagy, de tenni már keveset tud­nak. A múlt károgó varjai hiába ri­kácsolnak gyűlölködve: Mert a Jövő már elkezdődött! S ebben a jövő­ben nincs helye a nemzetidegen kozmopolita múmiáknak! Igazság ♦ így este tíz körül már nyüvánva- ló, hogy a magyar politika megtisz­tult. A magyar nemzet nemet mon­dott a hozzád hasonló szélsősége­seknek, Torgyán eltűnik a süllyesz­tőben, Csurka, meg a kommunisták a parlamenten kívül rekedtek. Hol van a 30%-od, Igazság? ♦ Be kell látni, hogy ezt a válasz­tást a kormánypártok elvesztették, az MSZP meg kormányt fog alakí­tani. Az élet azonban megy to­vább. James ♦ Reméljük, Isten segítségével is­mét polgári kormány lesz. A pufaj- kások kezdhetnének pakolni, Csur­ka majd rendbe rakja őket. Orbán Viktor marad a Miniszterelnök Úr! Attila a hun ♦ Isten és Csurka??? Kis ájtatosma- nó, olvasgasd még egy kicsit a Bibli­át és rájössz, nem fér össze a kettő! Alf ♦ Alf, janicsár és a hiénafalka többi tagja: A történelem majd ítélkezik fölöttetek. De az lesújtó ítélet lesz: mert az árulóké már csak ilyen. Igazság ♦ Úgy látszik, hogy mégsem gyilko­sok, ha a választók nekik szavaztak bizalmat!!! SzDSz ♦ A részvételi arány 15%-kal ma­gasabb, mint négy éve, tehát nincs jogod megkérdőjelezni a válasz­tók akaratát. A komcsik pedig sze­rencsére nem kerültek be. Janicsár ♦ A komcsiknak most még sikerült mozgósítani a patkányfaló nyugdí­jasokat meg a primitív prolikat, de bízunk benne, hogy ez a fajta egyre inkább kipusztul. És itt van még a 2. forduló, amelyben a MIÉP felso­rakozik a Fidesz mellé! Igazság ♦ me’ a mijep azi’ kapott ki, me’ csak a zatomfizigusok szavaztak rajo je mudd A közölt olvasói vélemények neu feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját- Hiába fested magad órákig, úgysem leszel szebb a politikusok ígérgetéseinél! (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom