Új Szó, 2002. április (55. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-08 / 81. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2002. ÁPRILIS 8. Kultúra W1 Cserey Erzsi: „Rájöttem, hogy az akcentus nem feltétlenül jelent akadályt. Legfeljebb limitálja azokat a szerepeket, amelyeket az ember eljátszhat." Frank Sinatra Szőke Paradicsomnak hívta Cserey Erzsi a Las Vegas-i évek idején és ma (Képarchívum) A New York-i Magyar Színház idén ünnepli fennállásának tizennyolcadik évfordulóját. Alapítója dr. Varga László ügyvéd és író, aki 1989 óta magyar országgyűlési képviselő. A társulatot, amelynek törzsgárdáját 15- 20 színész alkotja, 1989 óta Cserey Erzsi amerikai magyar színésznő vezeti. A MagyarOnline.net munkatársai őt faggatták életéről, munkájáról, és természetesen a színház működéséről. SOÓS ÁDÁM JÁNOS SIMON HUNOR Erzsi, mikor és miért jöttél el Magyarországról? (...rövid nevetés után...) Miért hagyták el Magyarországot abban az időben oly sokan?! Nem akartam leélni az életemet abban a rendszerben, abban a rabszolgaságban. Szabadságra vágytam. Magyarország melyik részéről származol? Budapestről. Színész voltál már ott is? Nem, itt kezdtem el a szakmát. Mi vett rá, hogy éppen színészként próbálkozzál az Egyesült Államokban, ahol még a nyelvi nehézségekkel is meg kellett birkóznod? Ez egy megmagyarázhatadan kényszer, általában már gyerekkorban jelentkezik. így volt velem is. Nyolcéves lehettem, amikor már tudtam, ezt a pályát akarom választani. Igen, de már Jávor Páltól is tudjuk - akiről egyébként Te is megemlékeztél egy műsorral -, hogy mennyire nehéz betörni a filmvüágba, főként akcentussal és kapcsolatok nélkül. Te hogyan győzted le ezeket az akadályokat? Már a híres New York-i Lee Stras- berg színészképzőben rájöttem, hogy az akcentus nem feltédenül jelent akadályt. A színjátszást önmagában nem zárja ki az akcentus, legfeljebb limitálja azokat a szerepeket, amelyeket az ember eljátszhat. Inkább az számított, hogy mit fogok produkálni, mit tudok megtanulni. Soha nem felejtem el, hogy az első próbadarabban, a „La Rond”-ban színésznőt játszottam, és a szerep tökéletesen illett hozzám. Akcentus ide vagy oda, hatalmas tapsot kaptam. Deák Pál, a New York-i Magyar Szó című újság tulajdonosa, szerkesztője könyvet írt életedről Szőke Paradicsom címmel. Honnan ered ez a cím? Ez fordítása egy amerikai kifejezésnek, a „blond tomato”-nak, ami a bombázónak megfelelő szleng volt annak idején. Frank Sinatrától ered ez a becenevem, ezért fordítottuk le magyarra, bár a jelentése homályos a magyar fülnek. Lehettem volna akár „Magyar Paprika” is! Sinatrától kaptad ezt a becenevet? Ez bensőséges ismeretséget takar? Mennyire ismerted a Kékszeműt és barátait, a Patkány Bandát (szabad fordítása a F. S. körül csoportosult színészek elnevezésének, a „Rat Pack”-nek - a szerz. megj.)? Nagyon közvetlen emberek voltak. Különösen Dean Martin, aki mindig ott téblábolt a színészek között, kezében az elmaradhatatlan pohárral. Sok rosszat hallottam róluk, de én semmi ilyet nem tapasztaltam. Először a Sand hotelben találkoztam velük, ahol „showgirl”-ként, háttértáncosként szerepeltem. Előadás előtt a színpadon, utána a kaszinóban is ösz- szejöttünk néha. Hogyan lett a táncosból színésznő? A lépés nem olyan nagy, mint ahogy a legtöbben hiszik. Táncosként megismertem a színpadi szereplést, és később, New Yorkban színészmesterséget tanultam. A Las Vegas-i évek nagyon sokat segítettek a pályámon. Voltak olyan amerikai filmes szerepeid szerepeid, amelyekre szívesen emlékszel vissza? Igen, elsősorban a 68 című filmet szeretném megemlíteni. Ebben egy sanzonénekest játszottam, és Karády Kati Hamvadó cigaretta- vég című dalát is elénekeltem. Már az is érdekességnek számít, hogy magyar vonatkozású témája volt egy amerikai filmnek. Egy ’56-os emigráns család beilleszkedéséről szólt. Az apa régimódi gondolkodású, és borzalmasan felháborodik azon, hogy a nagyobbik, egyetemista fia egy kínai leányba szeret bele, és ami még szörnyűbb számára, a kisebbik fiáról kiderül, hogy a fiúkat jobban kedveli, mint a lányokat. Mi volt a Te szereped ebben a filmben? A nagynénit játszottam, aki elcsábította a kisebbik fiút, amikor az még nem volt biztos abban, hogy a lányokat vagy a fiúkat szereti. Szerepeltél más amerikai filmben is? Igen, például Woody Allen Ne idd a vizet! című filmjében. Ott egy olasz grófnőt játszottam. Woody Allen valóban érdekes személyiség. Rendkívül csendes volt, amikor a saját szerepére összpontosított, és nem rendezőként vett részt a forgatáson. Többnyire a földet nézte, topogott, koncentrált rendületlenül. Játszottam Robert De Niróval a King of Comedy című filmben, és egy amerikai-orosz koprodukcióban, a Moszkvai melódiákban. Ezek kisebb szerepek voltak, ezekhez hasonlókat sok produkcióban kaptam. Miért vállaltad el a New York-i Magyar Színház vezetését? Amikor színésznőként csatlakoztam a színházhoz - ekkor még dr. Varga László volt a vezetője -, valahogy rájöttem a magyar szó ízére, és elkezdtem falni a magyar könyveket, a magyar irodalmat. Mikor vetted át a társulat irányítását? A színház most tizennyolc éves. Színésznőként a kezdetektől részt vettem a munkájában. Az előadásokat vasárnap tartottuk, volt úgy, hogy az angol nyelvű színházi matinéról, amely kettőtől négyig tartott, rohantam a magyar előadásra. A színház vezetését 1989-ben vettem át, amikor dr. Varga László visszatért Magyarországra. A igazgatói posztra a színészek választottak. Amikor átvetted a színház vezetését, volt rendszeres elfoglaltságod, „rendes munkád”? Nem volt úgynevezett nyolcórás munkám, de mint amerikai színésznő rendszeresen dolgoztam kisebb szerepekben. Ezek egy részét feladtam. A színház vezetése sokkal több időt igényel, mint ahogy eredetileg képzeltem. Mi volt az a vonzerő, ami a színház felé húzott? A magyar nyelv, a magyar könyvek. A magyar írók, a magyar színészek sorsa, élettörténete. Megcsináltam az Arcképcsarnokot, amelyben magyar színészek élettörténetét mutattuk be, például Tolnai Kláriét, Honthy Hannáét, Horváth Jenőét. Jávor Pálról csak mostanában kezdtek újra beszélni, ugyanakkor mi már két évvel ezelőtt bemutattunk egy előadást az életéről. Felsorolnál néhány ismert színészt, akik felléptek a színház előadásain? A legszebb emlékem Cserhalmi Györgyhöz fűz. Ő A nők szívét ki ismeri? című műsorunkban szerepelt, József Attila-versekkel. De fellépett nálunk Gregor József operaénekes, és Murany Joe, aki egyike a legjobb dzsesszldarinétművészek- nek az Egyesült Államokban. Woody Allennel is szerepelt ajó nevű Michael dzsesszklubban. Dolgozott velünk Dukász Anna erdélyi színésznő és színigazgató, Pápai Erika, Csongrádi Kata, Szakcsi Lakatos Béla és még sorolhatnám. Többször is itt járt nálunk Sziki Károly, az egri Harlequin színház igazgató-színésze. A fiatalabb tehetségek közül Kautzky Armandot és ifjabb Jászai Lászlót említeném meg. Magyarországon szerepeltél színpadon? Jártunk otthon vendégelőadáson, és Vitray Tamás Terefere műsorának is vendége voltam. Mi lesz a színház legközelebbi előadása? Ezt is megértük - 18 év címmel a színházunk eddigi történetét foglaljuk össze. A New York-i Magyar Színház A New York-i Magyar Színház az állami nyilvántartásban etnikai színházként szerepel. Tevékenységét figyelemmel kísérik és rendszeresen kiértékelik. A színház évente hat bemutatót tart, ez persze függ az anyagi támogatástól is. Adakozói nagyrészt a városban és a New York államban élő magyarok közül kerülnek ki. Legsikeresebb előadásaik Molnár Ferenc Játék a kastélyban és Liliom (zenés változat) című művei, Zilahy Lajos Házasságszédelgők című színdarabja, valamint A kaméliás hölgy című tragédia, amelyet a Traviata zenéjével vittek színre. Úgyszintén nagy közönséget vonzanak a karácsonyi előadásaik. Arcképcsarnok című sorozatukban Fedák Sárira, Mezey Máriára, Karády Katalinra, Blaha Lujzára, Horváth Jenőre, Kabos Gyulára, Kálmán Imrére, Latinovits Zoltánra, Jávor Pálra, Tolnai Klárira, Honthy Hannára, Dankó Pistára emlékeztek zenés műsorokkal. Gyakran tartottak jótékony célú előadásokat, emlékünnepségeket. 1996-ban indult a Pódium nevű sorozat, amely kisebb előadások, költői estek megrendezésére, más művészeti ágak, új művészek bemutatkozására szolgál. Saját televíziós adásuk hétfőnként 17.30-tól jelentkezik a Manhattan Cabel 56-os csatornáján. A Művészeti Fórumot a legjobb tévéműsorok között tartják számon, célja elsősorban a színház népszerűsítése, a magyar kultúra terjesztése. A műsor beszámol a magyar színielőadásokról, valamint tájékoztat a New York-i művészeti eseményekről, ezenkívül talk-show-kat is sugároz. Mivel a színház nem rendelkezik saját épülettel, mint az amerikai színházak általában, termet bérelnek. Nagy előadásokra a Wagner Iskola színháztermét (East 76-os utca), kisebb előadásokra és a Pódium műsorra a Református Egyház dísztermét (East 82-es utca) bérelik. A legtöbb nézőt (400) zenés előadásaik vonzzák, kevesebben jönnek el a verses műsorokra, ezeket körülbelül száz személy hallgatja meg. Egy amatőr médiabúvár kalandjai, avagy mi kapható a Csallóköz szívében ALMÁSI SÁRA Pénteken reggel Pozsonyból Komáromba utazom. 6.40-kor indul a buszom. A távolság cirka 100 kilométer, de ha később szeretnék kelni, már csak délután érnék le dél metropoliszába. Marad a hajnali ébredés, minek következtében kifacsart tagokkal alszom végig az utat. Azután Comorra City: megbeszélés délig, majd ebéd, s még szerencsés is vagyok: minden sietség nélkül elérem a kettes prériexpresszt visszafelé, a fővárosba. Hosszú az út hazáig, gondolom - s akkor még nem sejtem, mennyire igazam van. Szóval hosszú az út: vennék valami olvasnivalót. Megittasít a Duna túlsó partjának közelsége, hogy határvárosban vagyunk, meg hogy péntek van, isteni ajándékként, hiszen a valamirevaló magyarországi hetilapok csütörtökre megjelennek, s a hét végére, gondolom én, talán már a nagy vizen is átkeltek. Célirányosan útba ejtek egy korábban kitippelt standot - nemrég trafiknak néztem, akkor a benne székelő ifjú hölgy egyszerre büszkén és elutasítóan mutatott végig birodalmán: cigi - no, hazai és magyarországi lapok - yes. Most hát várakozással teli pózt veszek fel, s elkántálom: „hávégéma- gyarnarancsszázhatvannyolc- órahaesetlegakadnaittenegyin- formációraéhesutazónak...” Tulajdonképpen korrektnek találom a feleletet: bocs, de ilyesmit csak megrendelésre hozunk be. Végignézek hát a szabadpultos kínálaton: lukréciák, Szilviák, amandák, csókok, könnyek, ármányok, szerelmek, fakanalak és habverők minden mennyiségben. Továbbá exkluzív megjelenési magazinok, amelyekből megtudhatnám, hol vehetnék flitteres estélyit tizennégyér’, ugyanolyan flittereset, csak kicsit márkásab- bat harmincnyolcér’, ha találnék egy pasit, aki megfelelő színvonalon eltartana. Sebaj, mondom magamban, a peronig akad még stand. A vasútállomás újságok fölött trónoló madamjának már gyakorlottan fújom a „hávégémagyarna- rancs...” kezdetű nótát, hogy röviddel utána nyugtázzam a választ: „Mi itten csak novinit meg csaszopiszit tartunk, odborná li- teratúrát a könyvesboltban keressen.” Szemébe nézek a rögvalóságnak, majd kérek egy Új Szót. Aztán a sors úgy hozza, hogy tehetek még egy-két próbát. A kalauz ugyanis egyszerűen kiröhög: az igaz, hogy ez a vonat Pozsonyba megy, de közben tart egy jó órás pihenőt Dunaszerdahelyen. Ezt a kalandot utasként nem élném túl, így hát magamra kanyarintom az amatőr médiabúvár szerepét: lássuk, mi kapható a Csallóköz szívében! Már meg sem lepődöm nagyon. A következmény: egyre nyűgösebb vagyok. Érdeklődve szemlézgetem hát lapjaikba burkolózó útitársaimat, ők vajon mit szereztek maguknak. Ä férfiaknál a sport a nyerő, a nők kezében árulkodóan harsány borí- tólapú sajtótermékeket látok. És akkor eljő a világosság! Az az én bajom, hogy hálátlan gyermekként dacosan visszautasítok mindent, ami pozitív gondolkodásra ösztönözne s elterelné a figyelmemet arról, hogy hosszú órák óta holtfáradtan, izzadtan, porosán zötykölődöm egy büdös, piszkos, huzatos kupéban. Pedig! Morfondírozhatnék azon is, milyen ragasztó tartja helyén a leghosszabb ideig a műkörmöket, minden alkalommal kijár-e nekem is az orgazmus, vagy hogy britniszpírsz most éppen kivel-mivel-hányszor-hogyan... Eb ura fakó, akit ennél jobban izgatnak a kisgazdák, a centrum vagy az eszdéesz választási esélyei! Vessen magára, ha képtelen rózsaszínben látni a világot! Pozsonyban, a tömegközlekedés packázásait tűrve megérlelődik az elhatározás: itt csak a sürgős stílusváltás segíthet. Egyes szám első személyű hősnőm tehát a napot így fejezi be: Zilált fürtjeit apró kis mozdulattal hátradobja, arcát pedig megfürdeti az égboltot finom pókhálóként átszövő csillagok fényében. A bejárati ajtóhoz közeledve testének legrejtettebb tájait is kellemes bizsergésjárja át: néhány perc múlva vonzóan gömbölyded idomait dús habú, jázminillatú fürdővízbe márthatja, s ha végzett, sejtelmesen elnyúlhat a kandalló elé terített medvebőrön (mely természetesen izgatóan csiklandozza majd üde bőrét), hogy bekapcsolja a tévét, s életében először, gondtalan lélekkel, bájos vonásain üdvözölt mosollyal megnézze a nők bálványa Balázs Pulit a Dáridóban...
