Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-25 / 71. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 25. A közép-európai népek nemzeti identitásától a Dunán Új műsor: Határtalanul VESZTRÓCZY ZSOLT Budapest. A Szlovák Intézetben mutatták be a napokban a Duna TV új, Határtalanul címmel indult sorozatát, mely tematikus válogatást közöl a közép-európai népek nemzeti identitásának történetéből. Az eseményen a stáb több tagja mellett részt vett a Duna TV alelnöke, Sza- kály Sándor, valamint a sorozat szellemi atyja és szakértője, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész is, akik a filmvetítés előtt két különböző szempontból ismertették ezt az egyedülálló vállalkozást. A sorozat címe egyértelműen jelzi, hogy a film készítői a régió politikai határain túllépve szélesebb perspektívából kívánták bemutatni ezt a kérdéskört, amire az elmúlt évtizedekben ideológiai okokból vagy egyszerűen csak nemtörődömségből alig-alig került sor. A pártállami időkben a hivatalos rendezvényeken és a proletár internacionalista szlogeneken túli közeledést a korabeli hatalom nem tartotta kívánatosnak, az ilyen tárgyú kutatásokról nem is beszélve. A kommunizmus bukása ugyan új perspektívákat nyitott, és 1989 után napirendre került egy szorosabb együttműködés alternatívája is, de ez sajnos néhány, akadozva működő regionális intézménytől eltekintve más kézzelfogható eredményt nem hozott. A sorozat, a korábbiakkal ellentétben nem féloldalasán, vagy egyik, vagy másik nép szemszögéből vizsgálja a közép-európai régió történetét és az egymással sokszor ellentétes nemzeti identitásokat, hanem ezek összevetésével éppen a közös kapcsolódási pontokat és átfedéseket emeli ki. Különösen érdekes a magyar történelem egyes alakjainak (például Hunyadi Mátyás, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc) összehasonlító vizsgálata, ami a más népek tudatában élő képeket szintetizálva, minden eddiginél sokszínűbben mutatja be nagyjain- kat. Míg például Hunyadi Mátyás a magyarok, a szlovákok vagy a ruszinok számára az igazságos uralkodót személyesíti meg, addig a szerbek vagy a horvátok a török elleni küzdelem hőseként tisztelik, a szlovének pedig egyfajta „megváltót” lámák benne, aki Barbarossa Frigyeshez hasonlóan egy hegy gyomrában várja alvó seregével a jelt az ébredésre és szlovén népe felszabadítására. A különféle témakörök egyedi megközelítésével (Közép-Európa fogalmának tisztázása, a különféle nemzetek által tisztelt „mitikus”tá- jak, folyók, hegyek ábrázolása, az egykor soknemzetiségű Fiume és Pozsony múltjának bemutatása, a közös hősök alakjának komparatív vizsgálata stb.) a filmsorozat olyan új szempontokat vet fel, melyek Közép-Európa múltjának jobb megismerése mellett egyben kulcsként is szolgálhatnak régiónk jelenének megértéséhez. A filmet a különféle helyszíneken készült felvételeken túl számtalan, a szépirodalomból vagy a folklórból vett idézet és dalbetét is tarkítja. A március 21-én indult sorozat tíz héten át tart, és a szerzők szerint minden remény megvan a folytatásra is. 1 Március 28-áig tart a Szlovákiai Könyvtárak Hete Amnesztiát kapnak a késlekedő olvasók ÚJ SZÓ-HÍR Rozsnyó. Amnesztiát hirdetett március 27-ére olvasói számára a rozsnyói székhelyű Gömöri P. Dobsinsky Könyvtár. Az intézmény elengedi a pénzbírságokat, amelyeket azokra az ügyfeleire rótt ki, akik a megadott határidőre nem vitték vissza a kikölcsönzött köteteket. Az amnesztia napján egyébként az új olvasók díjmentesen jelentkezhetnek be a könyvtárba, azaz a gyerekeknek nem kell kifizetniük a 30, a felnőtteknek pedig a 70 koronás éves tagsági díjat, tudtuk meg Iveta Kyselová igazgatótól. A járási könyvtár a március 28-áig tartó Szlovákiai Könyvtárak Hete alkalmából rendelte el az egynapos kedvezményeket. Az intézmény ezenkívül számos érdekes rendezvénnyel is várja látogatóit - lesz ezoterikai és irodalmi klub, zeneterápia, mesedélelőtt és -délután, drogellenes előadás. A rozsnyói könyvtárban mintegy százezer kötet található, az intézmény olvasóinak száma pedig meghaladja a 3600-at. (trik) Deutsch Tamás a MIK eredményeiről Hamarosan elindulhat a Márai-program is MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. - A határon átívelő nemzeti egyesítési folyamat és összefogás európai gyakorlat - hívta fel a figyelmet Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) fórumán szombaton Budapesten. Az 1999-ben alakult, a határon túli és az anyaországi fiatalok közösségeit tömörítő szervezet 7. ülésének megnyitóján Deutsch Tamás arról beszélt, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása során 10 milliós lélekszámú országból 15 milliós nemzetté kell, hogy váljon. A miniszter úgy látja, hogy a MIK létrehozásával és a magyar közösségek között kialakult együttműködéssel nyolc évtized adósságát sikerült törlesztenie Magyarországnak a határon túli magyarok felé. Az eddigi jelentősebb eredmények között említette azt, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázati formában, illetve ettől az évtől kezdve már normatív támogatás formájában is segítheti a határon túli magyar közösségek működését, programjait. Közölte: a pályázatokra ebben az évben 50 millió forintot biztosított a tárca. Ugyancsak jelentős előrelépésnek nevezte, hogy sikerült kialakítani a határon túli magyar fiatalok információs szolgáltató iroda hálózatát. Deutsch Tamás szerint rövidesen elindulhat a Márai-program is, amelynek célja, hogy a határon túli felsőoktatási intézményekben tanuló diákok magyar közigazgatási intézményekben, illetve magyarországi vállalatoknál szerezhessenek szakmai gyakorlatot A MIK ülésén került ismertetésre a Mozaik 2001 címmel indított kutatás, amelyet az ifjúsági tárca és a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet végzett el a múlt év őszén Felvidék, Kárpátalja, Belső-Er- dély, Székelyföld és a Vajdaság 18- 29 év közötti fiataljai között. Bauer Béla, az intézet vezetőjének ismertetése szerint a határon túli fiatalok egyik legnagyobb problémája közé tartozik a munkanélküliség, valamint a pénztelenség. Hozzátette, hogy a határon túli magyar fiatalok kultúrafogyasztásában is érezhető már a Magyarországon korábban megfigyelt ame- rikanizálódás. Kassák és a MADI ma címmel háromnapos nemzetközi fesztivál zajlott a hét végén Pozsonyban és Érsekújvárott Játékos, mozgalmas művészet Carmelo Arden Quin munkája (1945) (Képarchívum) Két varos, négy kiállítás, filmvetítések, konferencia, hangverseny - dióhéjban így összegezhetnénk a Kassák és a MADI ma című háromnapos nemzetközi művészeti fesztivált, amely a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a magyarországi székhelyű Nemzetközi MADI Múzeum Alapítvány közös rendezésében, valamint további intézmények együttműködésével zajlott az elmúlt hét végén Érsekúj- várott és Pozsonyban, Kassák Lajos születésének 115. évfordulója kapcsán. MISLAY EDIT Természetesen legelőször azt kell „felfednünk”, mit is a MADI. A szó jelentése: Mozgás, Absztrakció, Dimenzió, Invenció, és egy nemzetközi művészeti mozgalmat jelöl, amely 1946-ban maifesztáló- dott Buenos Airesben Carmelo Arden Quin kezdeményézésére. A mester egyébként ma már 89 éves, és Párizsban él. A mozgalom az impresszionizmus, a kubizmus, a fauvizmus, a futurizmus, a dada, a szürrealizmus, az orosz szuprema- lizmus és a konstruktivizmus örökségét kívánja továbbvinni. Vagyis a MADI gyökereinél ott találjuk a magyar avantgárd, a konstruktivizmus jeles képviselőit: Kassák Lajost, Moholy Nagy Lászlót és Péri Lászlót is. Csak míg a konstruktivizmus keretben alkotja meg a művészet tárgyát, addig a MADI ihlette alkotások kilépnek a négyzetből, megjelenik a több- szögűség, ezenkívül nem csupán az alapszíneket alkalmazzák művészei, hanem az egész színskálát. Sato Satoru (Japán) alkotása (1992) Dárdai Zsuzsa művészetkritikus a ’90-es évek elején találkozott Párizsban a mozgalom szülőatyjval, s ekkor határozta el, hogy Magyar- országon is felkutatja azokat a művészeket, akik a MADI szellemében alkotnak. Az első nagy kiállítást 1993-ben rendezték meg Budapesten, a Kassák Múzeumban, majd 1995-ben Győrben megvalósult az első magyarországi Nemzetközi MADI Fesztivál. A világ különböző pontjáról Győrbe érkezett művészek felajánlottak műveikből néhányat egy magyarországi MADI múzeum létrehozására. Dárdai Zsuzsa így meg is alapította a Mobil MADI Múzeumot, amelynek egyelőre nincs állandó épülete, ám gyűjteményében már mintegy százötven alkotás található. A kollekció darabjaiból folyamatosan rendeznek kiállításokat, és nem csupán Magyarországon, hanem külföldön is. „A pozsonyi fesztivállal az volt a cálunk - mondta lapunknak Dárdai Zsuzsa, a kiállítás koncepciójának megfogalmazója, hogy a számtalan nyugat-európai MADI- esemény után végre itt, az erőteljes konstruktív gyökereket őrző közép-európai térségben is megjelenjen a MADI, és a környező országok művészeit is bekapcsoljuk ebbe a mozgalomba. Ennek a törekvésünknek az első helyszíne Pozsony. Hushegyi Gábor volt segítségünkre abban, hogy megtaláljuk azokat a szlovák művészeket, akik a MADI szellemiségében alkotnak, és sikerült is felfedeznünk négy nagyszerű művészt Eduard Antal, Stefan Belohorsky, Marian Drugda és Viktor Hűlik személyében.” Érsekújvárott és Pozsonyban válogatott anyagot láthat a közönség, a Mobil MADI Múzeum legszebb darabjaiból, mondta Saxon Szász János képzőművész, a kiállítások rendezője, de mint megjegyezte, tulajdonképpen egy nagy kiállításról van szó, amelyet rendhagyó módon négy helyszínen mutatnak be. Az érsekújvári Művészeti Galériában egy grafikai kiállítás látható, a Magyar Intézetben egy kamarakiállítás, valamint egy dokumentációs tárlat, a Z Galériában és a Városi Múzeumban pedig egy nemzetközi kollekció, tizenhárom ország ötvennyolc művészének munkái. Az érsekújvári kiállítást Dárdai Zsuzsa, a Magyar Intézetben látható tárlatot Kiss-Szemán Zsófia művészettörténész, a Magyar Intézet igazgatóhelyettese, a Z Galéria kiállítását Hushegyi Gábor művészettörténész, a Városi Múzeumban ideiglenesen otthont kapott kollekciót dr. Beke László, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató intézetének igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe. A kiállító művészek közül sokan személyesen is megjelentek a szombati pozsonyi megnyitókon: Pál Horváth Belgiumból, Josée La- peyrere és Isabelle Prade Francia- országból, Marek Radke Lengyel- országból, Fajó János, Haász István, Marafkó Bence, Saxon Száz János Magyarországról, Rezső Somfai Németországból, Giovanni Morello, Piergiorgo Zangara Olaszországból, Betty Gold az Egyesült Államokból és természetesen a nemrég „felfedezett”, már említett szlovák MADI-művészek. A mozgalom játékosságát, dinamizmusát, határok nélküliségre való törekvését érzékletesen illusztrálta Josée Lapeyrere francia képzőművész, költő, aki a Z galériabeli performanszával a megnyitó közönségét is „mozgásba hozta”. Kassák Lajos munkásságával és a MADI mozgalommal mozgóképek révén is ismerkedhettek a fesztivál résztvevői. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében tegnap megrendezett konferencián Bolivar képzőművész, a MADI mozgalom vezetője, valamint Dárdai Zsuzsa művészetkritikus A nemzetközi MADI mozgalom a kezdetektől napjainkig témakörben tartott előadást, dr. Passuth Krisztina művészettörténész a magyar avantgárdról és a geometrikus tendenciákról értekezett, Kassák napjainkig megjelenő képzőművészeti és írói hatását Fajó János képzőművész, valamint Papp Tibor és Cselényi László költők elemezték. A térség új zenei irányzatairól Sáry László zeneszerző beszélt, a cseh és a szlovák avantgárd és a geometrikus tendenciák kérdéskörét három hazai művészettörténész: Iva Mojzisová, Luba Belohradská és Hushegyi Gábor járta körül. A művészeti fesztivál tegnap este a Kassák Lajos születésének 115. évfordulója tiszteletére rendezett hangversennyel zárult. A Zichy- palota koncerttermében Jónás Krisztina (ének), Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Sáry Bánk (zongora) és Sáry László (zongora és ütőhangszerek) lépett közönség elé. A koncerten Sáry László és Sáry Bánk művei csendültek fel, s a Zi- chy-palota egy ősbemutatónak - Sáry László fuvolára és ütőhangszerekre komponált Hommage a Kassák Lajos című szerzeményének - is színhelye volt. Egy kérlelhetetlen kritikus címmel a közelmúltban alig ötvenévesen elhunyt Dusza Istvánra emlékezik a lap A határokon túlra is figyelő Színház FOLYÓIRATSZEMLE E sorok írója - ismerve a felvidéki kulturális viszonyokat - csaknem bizonyos benne, hogy önálló színházi szaklapot hosszú távon a világnak e jobb sorsra érdemes szegletén nem lehet működtetni. így akinek ilyen irányú igényei vannak, kénytelen a magyar színházi sajtóhoz fordulni, ahol viszont bőven van miből válogatnia (Színház, Zsöllye, Ellenfény, Függöny, Táncművészet stb.), esetleg felkeresni a www.szinhaz.hu portált. Még szerencse, hogy az irodalmi lapok többségétől eltérő módon a Színház című kritikai és elméleti folyóirat figyel a határokon túlra is, két magyar kőszínházunk előadásairól is olvashatunk hasábjain - ha nem is havi rendszerességgel. Ám a lap márciusi számának felvidéki vonatkozása sajnos nem egy színdarab, hanem egy nekrológ. N. I. (vélhetően Nánay István) Egy kérlelhetetlen kritikus címmel az alig ötvenévesen elhunyt Dusza Istvánra emlékezik. „Bár mindkettőnket élesen fogalmazónak tartottak - írja N. I. - az ő kérlelhetetlen magatartását, amellyel az esztétikai minőség elsőbbségét hirdette mindennemű szempont ellenében, nehezebben tolerálták - főleg saját közegében.” A márciusi számot ugyan színházi tárgyú írás nyitja, de nem olyan, Amire felhívnám a figyelmet, az az írások hangneme, hangvétele... amilyent joggal várnánk a laptól, hanem egy építészeti: Déry Attila a március 15-én megnyílt Nemzeti Színház épületéről ír ledorongoló bírálatot. E sorok írója ugyan már látta az épületet, de nem építész, nem tudja az írás tárgyszerűségét megítélni, így annak vitatásába sem bocsátkozna, mennyire kap (hat) ott szerepet egy ilyen hangvételű írás közlése esetén a főszerkesztő politikai hovatartozása; tény azonban, hogy a sajnálatosan átpolitizált magyarországi kulturális életben sajnos nem lehet már elvonatkoztatni attól, hogy egy-egy cikket esztéta vagy „eszdé- esztéta” írt... A Kritikai tükör és a Röviden című rovatokban aktuális színházi bemutatók kapcsán készült kritikákat olvashatunk, nemegyszer ta- nulmányértékűeket. Amire felhívnám a figyelmet, az az írások hangneme, hangvétele; ülusztráci- óként ideírok egy rövid részletet: „Ha tehát van is mit Léner Péter szemére hányni egynémely változtatás miatt (is), alapvetően Szilágyi Andor darabja a rettenetes. Nemcsak az ordító közhelyek, a szellemtelen humor és a sematikus, vacak figurák miatt, hanem leginkább azért, ami nincsen benne: életképes cselekmény, színműbe való helyzetek, normális figurák.“ Vajon a szlovákiai magyar színházi élet elbírna-e ilyen hangnemet? Az Interjú rovatban „Van itt egy lány...” címmel a Nyíregyházáról a budapesti Bárkába szerződött színésznővel, Szabó Mártával olvashatunk terjedelmes beszélgetést. Nánay István a Divadelná Nitráról tudósít. „A fesztiválelőadások rendezőinek zöme a harmincévesek generációját képviselte, átlagélet- koruk harmincöt év volt. A Divadelná Nitra évek óta e korosztály munkáiból válogat, s ezzel nemcsak a közép-európai régió színházi törekvéseiről, hanem egy markáns korosztály művészi gondolkodásmódjáról is érzékletes képet igyekszik festeni” - írja kritikafüzérének zárásaként. Tompa Andrea pedig a Szentpéterváron megrendezett Balti Ház című regionális nemzetközi fesztiválról tudósít. A lap végén Színházi különlegességek 2002-ben címmel Zimányi Zsófiával, a Budapesti Fesztiválközpont Kht. igazgatójával olvashatunk beszélgetést. (káéi)
