Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-23 / 70. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 23. VENDÉGKOMMENTÁR Tocsik és Szlovákia LOVÁSZ ATTILA Tocsik Mártát, az 1996-os év - legalábbis díjazását tekintve - sikeijo- gászát a bíróság bűnösnek találta és elítélte. Néhány munkatársát, az akkori pártpénztárosokat viszont nem. Schreiber úr, a volt sportoló és pénzember még rosszabbul járt. Felelősségre vonása elől a pilzeni kórházba menekült, az igazságszolgáltatás viszont nem gatyázott, és bevonultatta a rabkórházba. Két példa a szomszédoktól, két példa arra, hogy a sikert nem minden áron kell elérni, és igenis van büntetés. Tocsik kapcsán persze sokan emlegetik Kaya Ibrahimot vagy Josip Totot. Schreiber ügyében pedig talán elgondolkodik a cseh polgár, vajon hová lett az postabank 20 milliárdos hiánya, hány teli zsebet köszönhet az ország a közpénzeknek. Mindkét hímek van azonban egy másik üzenete: lassan ugyan, de valami elindult és az „egyenlő és még egyenlőbbek” gyakorlata nem mindig jön be. Soha és semmilyen társadalmi rendszerben nem kerül bíróság elé minden bűnös. De egyszer el kell kezdeni... Éppen abban az időben, amikor Schreiber a rabkórház mentőkocsijában utazgatott a „bizniszklássz” helyett és amikor Tocsik az utolsó szó jogán elmélkedett az igazságszolgáltatásról, Pozsonyban Camogursky miniszter bevallotta: az állam nem rendelkezik megfelelő eszközökkel arra, hogy meggyorsítsa a Lexa-féle titkosszolgálat által jegyzett - máig csak feltehetően - bűncselekmények kapcsán zajló eljárásokat. A hosszas magyarázkodás egyetlen igazi üzenete: tisztelt polgár, ne reménykedj, úgysem tudod meg, részt vett-e az államhatalom egyik, adódból pénzelt hatósága köztörvényes bűncselekményekben. Ha egy ország állami szerve bűnözőket takargat, sőt aktívan vesz részt bűncselekményekben, az nagy baj. A Szlovákiánál kissé fejlettebb és demokráciában tapasztaltabb országokban az efféle cselekmények eredménye a közfelháborodás, a médiahadjárat és a gyors igazságszolgáltatás. Az állami szervek bűnözéséhez képest Tocsik gyenge amatőr, Schreiber ügyetlen muksó, Kaya Ibrahim meg ideiglenesen takarékra áhított ügy. Pozsonyban már egy Tocsik-ítélet után is pezsgőt bontanék... A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa A tornyok és a NATO MILAN VODICKA Minden oké - jelentette ki George Robertson NATO-főtitkár, aki a szövetség november végi csúcsértekezletének előkészületeit ellenőrizte Prágában, ahol a NATO új stratégiájáról és a leendő tagországokról döntenek. Kilenc állam szeretne bejutni: Albánia, Bulgária, Észtország, Litvánia, Lettország, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Tavaly úgy festett a helyzet, hogy Albániának, Macedóniának, Romániának és Bulgáriának semmilyen esélye sincs, a balti államok NATO-tagságát Moszkva élesen ellenezte. Maradt tehát a két középeurópai állam, egyrészt azért, mert Lengyelország és Magyarország közötti üres teret jó lenne kitölteni. Aztán eljött az a tragikus tavalyi szeptemberi nap, amikor véres terrorcselekményt hajtottak végre a New-York-i ikertornyok ellen. S a helyzet azonnal megváltozott. Oroszország és az Egyesült Államok egyszeriben szövetséges lett, az amerikaiak meg rájöttek, hogy ama bizonyos fagy most nem a Kreml felöljön, hanem elsősorban a Közel-Keletről, ami felértékeli Románia és Bulgária jelentőségét. Ha sok országot vennének fel, akkor megváltozna a NATO jellege, hiszen már nem szövetség, hanem biztonsági szervezet lenne. Az új körülmények kikényszerítették, hogy a szövetség stratégiai kérdéseit is napirendre tűzzék. Már eddig is sokan kérdezgették: mi lesz a NATO-val, hiszen az amerikaiak számára már tulajdonképpen nem is olyan fontos. Egy régi angol mondás szerint, ha nem tudsz megoldani valamüyen gondot, akkor jól nagyítsd fel. A szövetségre vonatkoztatva: alaposan bővítsd ki. Erre a lépésre kerülhet sor november végén Prágában, ahol a dolgok mai állása szerint hét ország kaphat meghívót, vagyis Albánia és Macedónián kívül mindegyik jelölt. Szlovákia Meciar nélkül egészen biztosan, de az sem kizárt, hogy mostani kemény nyüatkozataik ellenére főleg az amerikaiak, s velük együtt a közép-európai tagországok is lenyelik ezt a nagy békát, s végül mégiscsak befogadják az országot a HZDS szívósan lobbizó elnökével együtt, habár Robertson még Prágában is kizárta ezt a lehetőséget. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora GLOSSZA Tavaszi felhők SZÁSZI ZOLTÁN Kinn a tornácon a régi fotel. Jani bá amúgy bekecsesen, gumicsizmában üldögél. Suhog a szél az udvari fenyőkön, amelyeket harminc éve azért ültetett, legyen mindenszentekre gally. A konyha üres. Macskák szerelmi vemyá- kolása kergeti tovább a tavaszi felhőkkel együtt a régi tavaszok hangulatát. Ilyenkor Manci néni régen a dughagymával babrált már meg gereblyézgettek az udvaron. Eltűnt a tél szemete, ibolya nyűt a sáncparton. Most meg semmi. Manci néni már a megérdemelt két méterszer egy méterszer két méter örökösségében. Jani bá meg itt maradt a macskákkal, a szőlővel meg a dughagymával magára. Pedig még alig múlt hetven. Metszeni kéne! Morzsolni kellene egy kis kukoricát, seperni a ház körül. De Jani bá csak ül. Homályosodik a szeme. A kinti falinaptáron messzire világít a húsvét piros betűje. Szemüveg még nem kell hozzá, innen is látja. Csinálni kéne már valamit. De nem viszi a lába. Nincs már akarat, csak keserűség. Tegnap is megszólták a boltban, mert magyarul kért kenyeret. Munka volna. Még tán ereje is akadna. Csak a kedve, az nem a régi már. A plébános úr se állt meg a héten egy kupicára. Tán az is beteg, hisz öregebb már á torony kisharangjánál is, ahogy mondják. Kedv! Az nincs! Mert nem jönnek a gyerekek se haza. Még húsvétra se. Pedig ha nem is érti a leánykaunoka minden szavát, legalább láthatná. Arcán a Manci néni vonásait, alakján a lánya, a Magdus formáit. Meg a Juro se rossz gyerek, mindig segített azelőtt. Ahogy most nincsen munkája, mintha morózu- sabb volna. Nem jönnek. Akkor meg minek kitakarítani az udvart?! Minek eldugdosni a hagymát? Meg egyáltalán, minek már ez így? Ül hát Jani bá az öreg fotelban. A húsvét piros betűjét vü- logtatja kósza napsugár a kinti falinaptáron. Tavaszi felhőket kémlel az öreg szeme. TALLÓZÓ European Voice A brüsszeli hetilap a szlovák kormányfővel készített interjút. Mikulás Dzurinda szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök a vitatott kedvezménytörvényt választási győzelme érdekében akaija felhasználni. Pozsony kész a megegyezésre, ám Dzurinda szerint ez nyilván csak az áprilisi magyarországi választások után lehetséges. Addig a szlovák fél nem tervez válaszlépéseket. „Ha szükséges lesz, megtesszük ezeket a lépéseket. Ám nem akarom elhinni, hogy ne lehetne elérni a végleges megállapodást” - fogalmazott a kabinetfőnök. A rangos hetilap emlékeztet, hogy a Velencei Bizottság állásfoglalása bátorította a státustörvény elleni szlovák fellépést. Ä European Voice utal arra is, hogy az Európai Bizottság csak akkor támogatja a jogszabály külföldi érvényesítését, ha az érintett államok ebben megállapodnak. A hetilap a választások utáni szlovákiai helyzetet is latolgatja. Dzurinda Meciarról így nyilatkozik: „Nem bízom benne. A neve sok olyan esettel hozható összefüggésbe, amelyek demokráciaelleneseknek mi- Elnézést, tanító néni, de nem bírom kivárni az óra végét. A bioritmusom már teljesen ráállt arra, hogy fél- nősíthetők” - mondta a kormány óránként, a tévé reklámszüneteiben megyek pisilni... (Marabu rajza) elnöke. Meggyőződése, elődje nem kerül újra hatalomra. HÉTVÉG(R)E Holtbiztos agónia és a jogbiztos Micsoda hetünk volt megint! A pénzügyőrség frissen kinevezett igazgatójáról kiderült, hogy korábban eljárás folyt ellene, a parlament Pavel Kandrácot, a HZDS képviselőjét ültette az ombudsman székébe, Vladimír Meciar meg Amerikában beszélt a falnak arról, hogy ötven fölött is változhat az ember. HOLOP ZSOLT Meciar elnyerte a tévében legtöbbet szereplő nyugdíjas turista díját, találkozott a repülőtér biztonsági szolgálatával, abszolválta a beléptető rendszert, megbeszélést folytatott Amerikában élő fiával, ellátogatott a kerti törpéket gyűjtő amerikai szlovákok New Jersey-i önképző körébe, látta a cirkuszi állatok kínzása ellen tüntető félmeztelen nőket a Fehér Ház előtt, tárgyalt néhány nagyon fontos intézmény portásával, és megtekintette több hivatal kilincsét. Végül mindezt elújságolta Henry J. Hyde kongresszusi képviselőnek, aki megmondta neki, hogy Szlovákiát nem veszik fel a NATO-ba, ha ő lesz a kormányfő. A szintén Amerikában körutazgató Robert Fico kárörvendve jelentette ki, hogy akivel tárgyalt, senki sem tudott arról, hogy Meciar Amerikában van, bezzeg arról mindenki tudott, akivel tárgyalt, hogy ő igen. Rudolf Schuster viszont az ellenkező égtájnak vette az irányt, és elintézte Moszkvában, hogy az orosz államadósságból építsék fel a pozsonyi metrót. Nem sikerült viszont megegyezést kicsikarnia a globalizációs fenyegetések, az ózonlyuk, az Antarktiszról leszakadó óriásjégtáblák és az amerikai űrpajzs kérdésében, az államadósságról pedig a szlovák-orosz kormányközi bizottság dönt majd. Ultimátumot adott viszont Putyin elnöknek - ez Schuster orosz nyelvre átültetett könyvének címe -, forgassa szeretettel. Szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy Schusternek ez nem az a könyve, amelyben a szocialista típusú emRudolf Schuster viszont az ellenkező égtájnak vette az irányt. bér és családja mindennapjairól, a munkabrigádokról, az öntöttacélról és a kohósalakról ír, hanem az 1989-1992-es évekről, ahogy ő látta. A szlovákiai parlamentarizmus és a demokrácia megnyilvánulásának tartja az SDL, hogy a koalíciós egyezség ellenére a HZDS jelöltje lett az ombudsman. Nos, ez egy ritka pontos definíciója a szlovákiai parlamentarizmusnak és a szlovák demokráciának, de rövidebben nevezzük csak elvtelenségnek, hitszegésnek és hazudozásnak. Kandrác megválasztása után minden kormánypárti politikus kénytelen volt rádöbbenni, hogy ez a kormánykoalíció már csak agonizál, ami persze páratlan felfedezésnek számít. Szintén páratlan felfedezést tettek a kassai fizikusok, akik rájöttek arra, hogy a gravitáció nem Einstein elmélete szerint viselkedik. Felfedezésüket nemsokára Amerikában ismertetik, és anélkül, hogy vitatnám megalapozottságát, tartok tőle, hogy csúf meglepetésben lesz részük. Einsteinnel folytatott beszélgetéseimből kiindulva ugyanis én azt gyanítom, hogy Szlovákiában nem működik az elmélet (mint ahogy semmi sem), míg a világ bármely más pontján igen. Remélem, mint mindig, most is igazam lesz. HETI GAZDA(G)SÁG Fruni már a múlt évben kiürítette a kasszát TUBA LAJOS Bár a közelgő parlamenti választások miatt ennek már semmi értelme sem volt, az ellenzék - sikertelenül - mégis megpróbálta leváltani a kormányt. A másik oldal sem tétlenkedett. Törvényt fogadtak el például arról, hogy a gazdik közterületen ezentúl kötelesek lesznek törődni a kutyaürülékkel. A városiak ezért biztosan hálásak lesznek, arról viszont nehezen győznek meg bennünket, hogy a képviselők a vészesen fogyó idejüket miért éppen erre, az uniós csatlakozás szempontjából lényegtelen törvényre fordították. A héten a csatlakozási tárgyalások során sikerült lezárni az eddigi leghosszabb egyeztetést igénylő fejezetet, ennek értelmében a belépés után csak némi halasztást követően emelnek néhány adót az unióban szokásos szintre. Ehhez persze a tényleges belépésre is szükség volna, ami továbbra is eléggé nehezen hihető. Aláírták a Szlovák Gázművek eladásáról szóló szerződést, amelyről egyébként a német sajtó azt írta, hogy az új felállás kihat az egész európai földgázpiacra. Az égi manna tehát megérkezik, így megkezdődhet a vita a pénz elosztásáról. A Nemzeti Vagyonalap már beterjesztette a javaslatát, meglátjuk, mekkora hullámokat vet ez a kormányban. A nyugdíjreformra 65 milliárd koronát szánnak. Ez szép summa, ráadásul 10 milliárddal több, mint amennyit korábban terveztek. Kár, hogy a reform a héten újra elakadt. Eddig ha valami akadozott, általában a pénzhiánnyal indokolták, most már azt sem képesek megvalósítani, amire van pénzük. A vállalati szféra érdekes híre, hogy a vagyonalap privatizálta az első két autóbusz-közlekedési vállalatot: épp a Dél-Szlovákiában komoly szerepet játszó pozsonyit és dunaszerdahelyit. A vételár nagy részét (a dunaszerdahelyi esetében 40 millió koronát) közösen visszaforgatják a cégbe. A pénzügyi szolgáltatókkal kapcsolatban a héten főként a Horizontról érkeztek hírek. Érdekes, hogy a vagyonának eladásával kapcsolatban általában Jozef Majsky mágnás neve bukkan fel: ezen a héten a pozsonyi Duna utcai központot vásárolta meg. Az üggyel kapcsolatban eléggé szomorúan figyeltük a hivatalos intézmények egymásra mutogatását. Milan Hanzel legfőbb ügyész cáfolta Brigita Schmögnerová volt pénzügyminiszter állítását, hogy ó már két és fél évvel ezelőtt vizsgálatot javasolt a cég ellen. Erre a legfőbb ügyész szerint tavaly nyáron került csák sor, de az is meddő volt. Egyébként az ügyészség mindvégig azt állította, nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a cég a tevékenységével törvényt sért. Igazán az a legfőbb ügyészi bejelentés hatott dermesztőén, hogy a Fruni- birodalomból hazai területen mindössze 150 millió korona, vagyis csak aprópénz maradt. A vagyon nagy részét pedig már tavaly ősszel kimentették külföldre. A szintén komoly lakossági pénzgyűjtő cégnek számító 1. Garantovaná Rt. bejelentette: részvényeseinek felajánlotta, hogy az általa kibocsátott értékpapírokat fix kamatozású vállalati kötvényekre cseréljék be. Majd pedig a céget a tőzsdére szeretnék vinni. A Drukosban bennragadt pénz ellenében ígért részvényekről pedig pénzügyi elemzők állították, hogy teljesen értéktelenek. Indoklásként a cég hatalmas adósságait, vitatható alaptőke-emeléseit, illetve furcsa könyvelési módszereit hozták fel. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az alaptőkében szerepel a cég 2,2 milliárd koronára becsült jó hírneve (goodwillje) is. Új hírek jelentek a gázár alakulásáról. A jövő évtől a szabályozás nálunk is úgy történik, mint a többi országban: a monopolhelyzetben levő cég a költségeit és a tisztességes hasznot tartalmazó képlet alapján áraz majd. Ezt egy független hivatal ellenőrzi, bár a kormány tíz százalék erejéig tologathat majd az egyes fogyasztói kategóriák közt (például a lakosság javára többet fizettethet a nagyfogyasztókkal). Nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy ez mekkora áremeléssel jár, de összegekről még nem esett szó. A kormány a parlament csütörtök éjszakai túlórázása után a helyén maradt, nyakán a Nemzetközi Valutaalap figyelmeztetésével a túlzott pazarlásról. Válaszul megígérte, hogy spórolni fog. Hétfőn Ivan Miklós kilátásba helyezte a költségvetési kiadások korlátozását, ez egyelőre nem váltott ki különösebb reakciókat. A legtöbbünket persze az érdekli, várható-e újabb megszorító intézkedéscsomag. A MESA 10 szerint a kormány idei költségvetési kényelmessége újra tágabbra nyitotta a kiadások és a lehetőségek közti ollót. A jelenség főként azért veszélyes, mert bár az adókat részben csökkentették, ezt nem követte a költségvetés kiadási részének átalakítása. így a jegybanki figyelmeztetések ellenére idén politikai okokból jelentős túlköltekezést produkálhatnak. A pazarlás azt vonhatja maga után, hogy bár a kormány a GDP 3,5 százalékának megfelelő költségvetési hiányt ígért, az az év végére az 5 százalékot is meghaladhatja.
