Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-23 / 70. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 23. VENDÉGKOMMENTÁR Tocsik és Szlovákia LOVÁSZ ATTILA Tocsik Mártát, az 1996-os év - legalábbis díjazását tekintve - sikeijo- gászát a bíróság bűnösnek találta és elítélte. Néhány munkatársát, az akkori pártpénztárosokat viszont nem. Schreiber úr, a volt sportoló és pénzember még rosszabbul járt. Felelősségre vonása elől a pilzeni kórházba menekült, az igazságszolgáltatás viszont nem gatyázott, és bevonultatta a rabkórházba. Két példa a szomszédoktól, két példa ar­ra, hogy a sikert nem minden áron kell elérni, és igenis van büntetés. Tocsik kapcsán persze sokan emlegetik Kaya Ibrahimot vagy Josip Totot. Schreiber ügyében pedig talán elgondolkodik a cseh polgár, va­jon hová lett az postabank 20 milliárdos hiánya, hány teli zsebet kö­szönhet az ország a közpénzeknek. Mindkét hímek van azonban egy másik üzenete: lassan ugyan, de valami elindult és az „egyenlő és még egyenlőbbek” gyakorlata nem mindig jön be. Soha és semmilyen társadalmi rendszerben nem kerül bíróság elé minden bűnös. De egy­szer el kell kezdeni... Éppen abban az időben, amikor Schreiber a rab­kórház mentőkocsijában utazgatott a „bizniszklássz” helyett és ami­kor Tocsik az utolsó szó jogán elmélkedett az igazságszolgáltatásról, Pozsonyban Camogursky miniszter bevallotta: az állam nem rendel­kezik megfelelő eszközökkel arra, hogy meggyorsítsa a Lexa-féle tit­kosszolgálat által jegyzett - máig csak feltehetően - bűncselekmények kapcsán zajló eljárásokat. A hosszas magyarázkodás egyetlen igazi üzenete: tisztelt polgár, ne reménykedj, úgysem tudod meg, részt vett-e az államhatalom egyik, adódból pénzelt hatósága köztörvényes bűncselekményekben. Ha egy ország állami szerve bűnözőket takar­gat, sőt aktívan vesz részt bűncselekményekben, az nagy baj. A Szlo­vákiánál kissé fejlettebb és demokráciában tapasztaltabb országok­ban az efféle cselekmények eredménye a közfelháborodás, a média­hadjárat és a gyors igazságszolgáltatás. Az állami szervek bűnözésé­hez képest Tocsik gyenge amatőr, Schreiber ügyetlen muksó, Kaya Ib­rahim meg ideiglenesen takarékra áhított ügy. Pozsonyban már egy Tocsik-ítélet után is pezsgőt bontanék... A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa A tornyok és a NATO MILAN VODICKA Minden oké - jelentette ki George Robertson NATO-főtitkár, aki a szövetség november végi csúcsértekezletének előkészületeit ellenőriz­te Prágában, ahol a NATO új stratégiájáról és a leendő tagországokról döntenek. Kilenc állam szeretne bejutni: Albánia, Bulgária, Észtor­szág, Litvánia, Lettország, Macedónia, Románia, Szlovákia és Szlové­nia. Tavaly úgy festett a helyzet, hogy Albániának, Macedóniának, Romániának és Bulgáriának semmilyen esélye sincs, a balti államok NATO-tagságát Moszkva élesen ellenezte. Maradt tehát a két közép­európai állam, egyrészt azért, mert Lengyelország és Magyarország közötti üres teret jó lenne kitölteni. Aztán eljött az a tragikus tavalyi szeptemberi nap, amikor véres terrorcselekményt hajtottak végre a New-York-i ikertornyok ellen. S a helyzet azonnal megváltozott. Oroszország és az Egyesült Államok egyszeriben szövetséges lett, az amerikaiak meg rájöttek, hogy ama bizonyos fagy most nem a Kreml felöljön, hanem elsősorban a Közel-Keletről, ami felértékeli Románia és Bulgária jelentőségét. Ha sok országot vennének fel, akkor megvál­tozna a NATO jellege, hiszen már nem szövetség, hanem biztonsági szervezet lenne. Az új körülmények kikényszerítették, hogy a szövet­ség stratégiai kérdéseit is napirendre tűzzék. Már eddig is sokan kér­dezgették: mi lesz a NATO-val, hiszen az amerikaiak számára már tu­lajdonképpen nem is olyan fontos. Egy régi angol mondás szerint, ha nem tudsz megoldani valamüyen gondot, akkor jól nagyítsd fel. A szövetségre vonatkoztatva: alaposan bővítsd ki. Erre a lépésre kerül­het sor november végén Prágában, ahol a dolgok mai állása szerint hét ország kaphat meghívót, vagyis Albánia és Macedónián kívül mindegyik jelölt. Szlovákia Meciar nélkül egészen biztosan, de az sem kizárt, hogy mostani kemény nyüatkozataik ellenére főleg az amerikaiak, s velük együtt a közép-európai tagországok is lenyelik ezt a nagy békát, s végül mégiscsak befogadják az országot a HZDS szívó­san lobbizó elnökével együtt, habár Robertson még Prágában is kizár­ta ezt a lehetőséget. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora GLOSSZA Tavaszi felhők SZÁSZI ZOLTÁN Kinn a tornácon a régi fotel. Jani bá amúgy bekecsesen, gumicsiz­mában üldögél. Suhog a szél az udvari fenyőkön, amelyeket har­minc éve azért ültetett, legyen mindenszentekre gally. A konyha üres. Macskák szerelmi vemyá- kolása kergeti tovább a tavaszi felhőkkel együtt a régi tavaszok hangulatát. Ilyenkor Manci néni régen a dughagymával babrált már meg gereblyézgettek az ud­varon. Eltűnt a tél szemete, ibo­lya nyűt a sáncparton. Most meg semmi. Manci néni már a megér­demelt két méterszer egy méter­szer két méter örökösségében. Jani bá meg itt maradt a macs­kákkal, a szőlővel meg a dug­hagymával magára. Pedig még alig múlt hetven. Metszeni kéne! Morzsolni kellene egy kis kukori­cát, seperni a ház körül. De Jani bá csak ül. Homályosodik a sze­me. A kinti falinaptáron messzire világít a húsvét piros betűje. Szemüveg még nem kell hozzá, innen is látja. Csinálni kéne már valamit. De nem viszi a lába. Nincs már akarat, csak keserű­ség. Tegnap is megszólták a bolt­ban, mert magyarul kért kenye­ret. Munka volna. Még tán ereje is akadna. Csak a kedve, az nem a régi már. A plébános úr se állt meg a héten egy kupicára. Tán az is beteg, hisz öregebb már á to­rony kisharangjánál is, ahogy mondják. Kedv! Az nincs! Mert nem jönnek a gyerekek se haza. Még húsvétra se. Pedig ha nem is érti a leánykaunoka minden sza­vát, legalább láthatná. Arcán a Manci néni vonásait, alakján a lá­nya, a Magdus formáit. Meg a Juro se rossz gyerek, mindig se­gített azelőtt. Ahogy most nin­csen munkája, mintha morózu- sabb volna. Nem jönnek. Akkor meg minek kitakarítani az ud­vart?! Minek eldugdosni a hagy­mát? Meg egyáltalán, minek már ez így? Ül hát Jani bá az öreg fo­telban. A húsvét piros betűjét vü- logtatja kósza napsugár a kinti falinaptáron. Tavaszi felhőket kémlel az öreg szeme. TALLÓZÓ European Voice A brüsszeli hetilap a szlovák kor­mányfővel készített interjút. Mikulás Dzurinda szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök a vi­tatott kedvezménytörvényt válasz­tási győzelme érdekében akaija felhasználni. Pozsony kész a meg­egyezésre, ám Dzurinda szerint ez nyilván csak az áprilisi magyaror­szági választások után lehetséges. Addig a szlovák fél nem tervez vá­laszlépéseket. „Ha szükséges lesz, megtesszük ezeket a lépéseket. Ám nem akarom elhinni, hogy ne le­hetne elérni a végleges megállapo­dást” - fogalmazott a kabinetfő­nök. A rangos hetilap emlékeztet, hogy a Velencei Bizottság állásfog­lalása bátorította a státustörvény elleni szlovák fellépést. Ä European Voice utal arra is, hogy az Európai Bizottság csak akkor tá­mogatja a jogszabály külföldi érvé­nyesítését, ha az érintett államok ebben megállapodnak. A hetilap a választások utáni szlovákiai hely­zetet is latolgatja. Dzurinda Meciarról így nyilatkozik: „Nem bí­zom benne. A neve sok olyan eset­tel hozható összefüggésbe, ame­lyek demokráciaelleneseknek mi­- Elnézést, tanító néni, de nem bírom kivárni az óra végét. A bioritmusom már teljesen ráállt arra, hogy fél- nősíthetők” - mondta a kormány óránként, a tévé reklámszüneteiben megyek pisilni... (Marabu rajza) elnöke. Meggyőződése, elődje nem kerül újra hatalomra. HÉTVÉG(R)E Holtbiztos agónia és a jogbiztos Micsoda hetünk volt megint! A pénzügyőrség frissen kine­vezett igazgatójáról kide­rült, hogy korábban eljárás folyt ellene, a parlament Pavel Kandrácot, a HZDS képviselőjét ültette az ombudsman székébe, Vladi­mír Meciar meg Amerikában beszélt a falnak arról, hogy ötven fölött is változhat az ember. HOLOP ZSOLT Meciar elnyerte a tévében legtöb­bet szereplő nyugdíjas turista dí­ját, találkozott a repülőtér bizton­sági szolgálatával, abszolválta a beléptető rendszert, megbeszélést folytatott Amerikában élő fiával, ellátogatott a kerti törpéket gyűjtő amerikai szlovákok New Jersey-i önképző körébe, látta a cirkuszi ál­latok kínzása ellen tüntető félmez­telen nőket a Fehér Ház előtt, tár­gyalt néhány nagyon fontos intéz­mény portásával, és megtekintette több hivatal kilincsét. Végül mind­ezt elújságolta Henry J. Hyde kongresszusi képviselőnek, aki megmondta neki, hogy Szlovákiát nem veszik fel a NATO-ba, ha ő lesz a kormányfő. A szintén Amerikában körutazgató Robert Fico kárörvendve jelentette ki, hogy akivel tárgyalt, senki sem tudott arról, hogy Meciar Ameriká­ban van, bezzeg arról mindenki tu­dott, akivel tárgyalt, hogy ő igen. Rudolf Schuster viszont az ellen­kező égtájnak vette az irányt, és el­intézte Moszkvában, hogy az orosz államadósságból építsék fel a po­zsonyi metrót. Nem sikerült vi­szont megegyezést kicsikarnia a globalizációs fenyegetések, az ózonlyuk, az Antarktiszról lesza­kadó óriásjégtáblák és az amerikai űrpajzs kérdésében, az államadós­ságról pedig a szlovák-orosz kor­mányközi bizottság dönt majd. Ul­timátumot adott viszont Putyin el­nöknek - ez Schuster orosz nyelv­re átültetett könyvének címe -, for­gassa szeretettel. Szeretnék min­denkit figyelmeztetni, hogy Schusternek ez nem az a könyve, amelyben a szocialista típusú em­Rudolf Schuster viszont az ellenkező égtájnak vette az irányt. bér és családja mindennapjairól, a munkabrigádokról, az öntöttacél­ról és a kohósalakról ír, hanem az 1989-1992-es évekről, ahogy ő látta. A szlovákiai parlamentarizmus és a demokrácia megnyilvánulásá­nak tartja az SDL, hogy a koalíciós egyezség ellenére a HZDS jelöltje lett az ombudsman. Nos, ez egy ritka pontos definíciója a szlováki­ai parlamentarizmusnak és a szlo­vák demokráciának, de rövideb­ben nevezzük csak elvtelenségnek, hitszegésnek és hazudozásnak. Kandrác megválasztása után min­den kormánypárti politikus kény­telen volt rádöbbenni, hogy ez a kormánykoalíció már csak agoni­zál, ami persze páratlan felfede­zésnek számít. Szintén páratlan felfedezést tettek a kassai fizikusok, akik rájöttek ar­ra, hogy a gravitáció nem Einstein elmélete szerint viselkedik. Felfe­dezésüket nemsokára Amerikában ismertetik, és anélkül, hogy vitat­nám megalapozottságát, tartok tő­le, hogy csúf meglepetésben lesz részük. Einsteinnel folytatott be­szélgetéseimből kiindulva ugyanis én azt gyanítom, hogy Szlovákiá­ban nem működik az elmélet (mint ahogy semmi sem), míg a vi­lág bármely más pontján igen. Re­mélem, mint mindig, most is iga­zam lesz. HETI GAZDA(G)SÁG Fruni már a múlt évben kiürítette a kasszát TUBA LAJOS Bár a közelgő parlamenti választá­sok miatt ennek már semmi értel­me sem volt, az ellenzék - sikerte­lenül - mégis megpróbálta leválta­ni a kormányt. A másik oldal sem tétlenkedett. Törvényt fogadtak el például arról, hogy a gazdik közte­rületen ezentúl kötelesek lesznek törődni a kutyaürülékkel. A váro­siak ezért biztosan hálásak lesz­nek, arról viszont nehezen győz­nek meg bennünket, hogy a képvi­selők a vészesen fogyó idejüket mi­ért éppen erre, az uniós csatlako­zás szempontjából lényegtelen tör­vényre fordították. A héten a csat­lakozási tárgyalások során sikerült lezárni az eddigi leghosszabb egyeztetést igénylő fejezetet, en­nek értelmében a belépés után csak némi halasztást követően emelnek néhány adót az unióban szokásos szintre. Ehhez persze a tényleges belépésre is szükség vol­na, ami továbbra is eléggé nehe­zen hihető. Aláírták a Szlovák Gázművek el­adásáról szóló szerződést, amely­ről egyébként a német sajtó azt ír­ta, hogy az új felállás kihat az egész európai földgázpiacra. Az égi manna tehát megérkezik, így megkezdődhet a vita a pénz elosz­tásáról. A Nemzeti Vagyonalap már beterjesztette a javaslatát, meglátjuk, mekkora hullámokat vet ez a kormányban. A nyugdíjre­formra 65 milliárd koronát szán­nak. Ez szép summa, ráadásul 10 milliárddal több, mint amennyit korábban terveztek. Kár, hogy a reform a héten újra elakadt. Eddig ha valami akadozott, általában a pénzhiánnyal indokolták, most már azt sem képesek megvalósíta­ni, amire van pénzük. A vállalati szféra érdekes híre, hogy a vagyonalap privatizálta az első két autóbusz-közlekedési vál­lalatot: épp a Dél-Szlovákiában ko­moly szerepet játszó pozsonyit és dunaszerdahelyit. A vételár nagy részét (a dunaszerdahelyi esetében 40 millió koronát) közösen vissza­forgatják a cégbe. A pénzügyi szol­gáltatókkal kapcsolatban a héten főként a Horizontról érkeztek hí­rek. Érdekes, hogy a vagyonának eladásával kapcsolatban általában Jozef Majsky mágnás neve bukkan fel: ezen a héten a pozsonyi Duna utcai központot vásárolta meg. Az üggyel kapcsolatban eléggé szo­morúan figyeltük a hivatalos intéz­mények egymásra mutogatását. Milan Hanzel legfőbb ügyész cáfol­ta Brigita Schmögnerová volt pénz­ügyminiszter állítását, hogy ó már két és fél évvel ezelőtt vizsgálatot javasolt a cég ellen. Erre a legfőbb ügyész szerint tavaly nyáron került csák sor, de az is meddő volt. Egyébként az ügyészség mindvégig azt állította, nem lehet egyértelmű­en megállapítani, hogy a cég a te­vékenységével törvényt sért. Iga­zán az a legfőbb ügyészi bejelentés hatott dermesztőén, hogy a Fruni- birodalomból hazai területen mindössze 150 millió korona, vagy­is csak aprópénz maradt. A vagyon nagy részét pedig már tavaly ősszel kimentették külföldre. A szintén komoly lakossági pénzgyűjtő cég­nek számító 1. Garantovaná Rt. bejelentette: részvényeseinek fel­ajánlotta, hogy az általa kibocsá­tott értékpapírokat fix kamatozású vállalati kötvényekre cseréljék be. Majd pedig a céget a tőzsdére sze­retnék vinni. A Drukosban benn­ragadt pénz ellenében ígért rész­vényekről pedig pénzügyi elem­zők állították, hogy teljesen érték­telenek. Indoklásként a cég hatal­mas adósságait, vitatható alaptő­ke-emeléseit, illetve furcsa köny­velési módszereit hozták fel. Érde­kességként megemlíthetjük, hogy az alaptőkében szerepel a cég 2,2 milliárd koronára becsült jó hírne­ve (goodwillje) is. Új hírek jelentek a gázár alakulá­sáról. A jövő évtől a szabályozás nálunk is úgy történik, mint a töb­bi országban: a monopolhelyzet­ben levő cég a költségeit és a tisz­tességes hasznot tartalmazó kép­let alapján áraz majd. Ezt egy füg­getlen hivatal ellenőrzi, bár a kor­mány tíz százalék erejéig tologat­hat majd az egyes fogyasztói kate­góriák közt (például a lakosság ja­vára többet fizettethet a nagyfo­gyasztókkal). Nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy ez mekkora ár­emeléssel jár, de összegekről még nem esett szó. A kormány a parlament csütörtök éjszakai túlórázása után a helyén maradt, nyakán a Nemzetközi Va­lutaalap figyelmeztetésével a túl­zott pazarlásról. Válaszul megígér­te, hogy spórolni fog. Hétfőn Ivan Miklós kilátásba helyezte a költ­ségvetési kiadások korlátozását, ez egyelőre nem váltott ki különö­sebb reakciókat. A legtöbbünket persze az érdekli, várható-e újabb megszorító intézkedéscsomag. A MESA 10 szerint a kormány idei költségvetési kényelmessége újra tágabbra nyitotta a kiadások és a lehetőségek közti ollót. A jelenség főként azért veszélyes, mert bár az adókat részben csökkentették, ezt nem követte a költségvetés kiadási részének átalakítása. így a jegy­banki figyelmeztetések ellenére idén politikai okokból jelentős túl­költekezést produkálhatnak. A pa­zarlás azt vonhatja maga után, hogy bár a kormány a GDP 3,5 szá­zalékának megfelelő költségvetési hiányt ígért, az az év végére az 5 százalékot is meghaladhatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom