Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-19 / 66. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 19. Ünnepváró húsvét előtt Komárom. A Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap a hagyományok­hoz híven idén is megtartja az Ünnepváró húsvét előtt című ren­dezvényt, ezúttal március 23-án 9.30-tól a Városi Sportcsarnok­ban. 9.30-tól 13.30-ig zoboralji hagyományőrzőktől a zoboralji villőzéssel és népdalokkal ismerkedhetnek meg a gyerekek és kísé­rőik, megtekinthetik a Rozsnyói Meseszínház A juhásznak jól van dolga című előadását, játszhatnak Tálas Ági játszóházában, szem­tanúi lehetnek óriásbábosok langaléta huncutságainak, valamint dunántúli táncházban vehetnek részt Tálas Ágival és barátaival. 10.30-tól 13.30-ig pedig húsz kézműves közreműködésével a tojás­díszítés különböző technikáival, gyöngyszövéssel, kosárfonással, nádfonással, bőrözéssel, fűzfasípok készítésével, agyagozással, mézeskalács díszítéssel stb. foglalkozhatnak a jelenlévők, (tébé) Bemutatkozik az Alföld folyóirat Pozsony. Ma 17 órakor folyóirat-bemutató lesz a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetének székházában. Aczél Géza főszerkesztő és Keresztury Tibor szerkesztő ismerteti az Alföld című folyóiratot. Beszélgetőpartnerük Tőzsér Árpád, (tb) Gyimesi és zoboralji táncok Pozsony. Holnap este 19 órától a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Csemadok és a Diákhá­lózat támogatásával a Csemadok pozsonyi székházának nagyter­mében táncházat rendez. A látogatók ez alkalommal gyimesi és zoboralji táncokkal ismerkedhetnek meg Reicher Richárd oktató segítségével. Közreműködik Takács Ádám és zenekara, (érvé) Szobor a millennium emlékére Dunaszerdahely. Holnap délután 17 órakor leplezik le Nagy János szobrászművész a keresztyénség felvétele, a magyar millennium, a magyar gályarabok szabadulásának és a reformáció kezdetének emlékére készített alkotását a református templom melletti park­ban. A helyi önkormányzat és a Szlovákiai Magyar Református Ke­resztyén Egyház szervezésében megtartandó ünnepségen beszédet mond Koncsol László, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnö­ke, Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár és Erdélyi Géza refor­mátus püspök, (érvé) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ SZL OVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Luisa Miller 19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesné 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Galócza (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 11,19 HHHHB mozi W/KKKKKK POZSONY HVIEZDA: Oceans Eleven - Tripla vagy semmi (am.) 15.45, 18, 20.30 OBZOR: Kiképzés (am.) 15.45, 20.15 MLADOSÍ: Más vüág (fr.-sp.l-am.) 15.30 CHARLIE CENTRUM: Kiképzés (am.) 20.30 Buena Vista Social Club (ném.) 20 Kandahár (iráni-fr.) 19.30 Vaní­lia égbolt (am.) 18.15 Corelli kapitány mandolinja (ang.-ff.-am.) 17.45 Bridget Jones naplója (ang.-am.) 21 Sex Pistols: szenny és düh (ang.-am.) 17.30 Berlin felett az ég (ném.-ff.) 20 KASSA DRUZBA: Állítsátok meg Cartert (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Zongoratanárnő (osztr.-fr.) 17 Három szín: Kék (lengy.-fr.-svájci) 18, 20 CAPITOL: Oceans Eleven - Tripla vagy semmi 15.45,18, 20. DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Hyppolit (magy.) 19.30 KOMÁROM - TATRA: Belphégor - A Louvre fantomja (fr.) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A cigánytábor az égbe megy (orosz) 19.30 GYŐR PLAZA: Álmok útján (am.) 14,16,18,20 Angyali szemek (amerikai) 15.45 Csajok a csúcson (ném.) 13.15,15.15, 20 Csocsó, avagy éljen május 1-je! (magy.) 13.45 Egy csodálatos elme (am.) 17.30,20 Ének a csodaszarvasról (magy.) 13.30 A Gyűrűk ura - A Gyűrű Szövetsége (am.-új-zélandi) 13.30, 16.45, 20 Harry Potter és a bölcsek köve (ang.-am.) 14 Hüvelyk Matyi (fr.) 14,16 Imposztor (am.) 18, 20 Ki­képzés (am.) 17.15,19.45 Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Sólyom végveszélyben (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Szerelem a végzeten (am.) 18, 20 Szörny Rt. (am.) 14,16,18 Valami Amerika (magy.) 20 13 kísértet (am.) 15.45,17.45 Könyvkiadók és -terjesztők szakmai tanácskozása Pályázati lehetőségek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Losonc. A Csemadok Losonci Alapszervezete és a Nógrádi Terü­leti Választmánya támogatásával a Kármán Napok rendezvénysorozat keretében tegnap tartották meg a Könyvkiadók és könyvterjesztők fórumát. Délelőtt a losonci Kármán József Alapiskola nagytermében elsőként Végh László, a Bibliotheka Hungarica igazgatója előadását hallgathatták meg a résztvevők. Oroszné Katona Anna, a salgótar­jáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója beszámolójában a ma­gyarországi és a határon túli ma­gyar könyvtárak együttműködési lehetőségeit ecsetelte. Felszólalá­sában elmondta, hogy segíteni sze­retnék a kisebb könyvtárak pályá­zatok útján való könyvállomány­bővítését. Zsok Gizella, a komáro­mi Duna Menti Könyvtár igazgató­ja A könyvtárak együttműködése és pályázati lehetőségek Szlovákiá­ban címmel tartott előadást. Dél­után a Magyar Kulturális Központ­ban könyvbemutatóval, illetve - vásárral egybekötött szakmai ta­nácskozást tartottak a könyvki­adókés könyvterjesztők, (he) A kassai Thália csütörtökön mutatja be a Párizsi vendég című zenés vígjátékot Halasi Imre rendezésében „A színház a kedvenc műfajom” Halasi Imre: „Ha a társulatok a kritikusokhoz igazítanák a repertoárt, a nézőtér legtöbbször üres lenne." (Róbert Sándor felvétele) Huszonkét év nagy idő. Pont ennyi telt el Halasi Imre „legutóbbi” kassai rendezé­se óta. A budapesti rendező, aki most egy vidám kisope- rettet, a Párizsi vendéget ál­lítja színpadra a Tháliában, kellemesen meglepődött azon, hány akkori színész dolgozik ma is a társulatnál. JUHÁSZ KATALIN Mi történt Önnel azóta, hogy fő­iskolásként, illetve friss diplo­másként három előadást rende­zett Kassán? A Mikroszkóp Színpadhoz kerül­tem, majd két év után a Szegedi Nemzeti Színház rendezője let­tem. Ezután tizenöt évet töltöttem Zalaegerszegen, ahol tíz éven át igazgatóként tevékenykedtem, majd négy évig a budapesti Ope­rett Színház igazgatója voltam. Másfél éve szabad foglalkozású, független rendezőként dolgozom, ebben a színházi idényben hat pro­dukciót rendezek. Van kedvenc műfaja? Nincs. Nekem a színház a kedvenc műfajom, ezen belül mindenevő vagyok, bármihez szívesen nyúlok, ha fantáziát látok benne, ha meg­érint a darab mondanivalója. Min­dig az érdekel, amit éppen csiná­lok. Ez a zenés színház különböző műfajaira is vonatkozik. Kassáról konkrét ajánlat érkezett, ezt a da­rabot a színház vezetése választot­ta, engem pedig Pólós Árpád kere­sett meg. Ä szereposztásra is kap­tam javaslatot, nagy örömmel dol­gozom ismét Cs.Tóth Erzsébettel, aki a darab egyik főszereplője, és Pólós Árpáddal, aki a másik kulcs­figura. Mivel zenés darabról van szó, magától adódik a kérdés: meny­nyire elégedett a kassai színé­szek hangterjedelmével? Akkora hangterjedelmük van, amekkora ehhez a produkcióhoz kell. Szerintem jól meg tudják ol­dani ezt a feladatot. Bármerre já­rok, azt tapasztalom, hogy van igény a zenés darabokra, ezért örülök, hogy a kassaiak kisope- rettet választottak. A kritikusok viszont sokszor szembehelyezkednek a közön­séggel, lenézik a zenés műfajt, másodrendűnek tartják... Azért, mert még soha nem csinál­ták! Ha egyszer is kipróbálták vol­na, rájöttek volna, milyen nehéz színpadra vinni egy ilyen darabot. Más dolog valamiről írni, és más létre hozni, vagy végigjátszani. A kritikának Magyarországon, és gondolom itt is van egyfajta fel­lengzős, nagyképű mentalitása, amit én feleslegesnek, hibásnak tartok. Szerencsére a közönség másképpen szokott voksolni, és szerencsére a színházak általában a nézők igényeit követik, nem pe­dig a kritikusok véleményét. Sze­rintem ennek köszönhető, hogy még mindig létezik a színház. Ha a társulatok a kritikusokhoz igazíta­nák a repertoárt, a nézőtér leg­többször üres lenne. Ön szerint mi az oka ennek az egyre mélyülő szakadéknak? Az elmúlt negyven-ötven évben belénk idegződött az úgynevezett „magasabb művészet” iránti elkö­telezettség, és a kritikusok úgy gondolják, az ő feladatuk eldönte­ni, mi számít magas művészetnek. Ezért a vígjáték és a szórakoztató műfajok eleve hátrányos helyzet­ből indulnak. Az elmúlt huszonkét év tapasztalata azt mondatja ve­lem, nem itt kell meghúzni a vá­lasztóvonalat, hanem az előadá­sok minősége a döntő tényező. Láttam én már klasszikus drámá­ból rendkívül hitvány előadást, és egyszerű, zenés vígjátékból bri­liánsán szórakoztató produkciót. Milyen mértékben kellett aktua­lizálni ezt a Szigligeti Ede nép­színművéből készült darabot? Figyelembe vette a munka során a huszonegyedik századi néző igényeit? Igyekeztem megőrizni a kor miliő­jét, a 19. század elejének viselke­dési formáit. Ez a díszletekben és a jelmezekben, az egész képi világ­ban megnyilvánul. Az előadás mo­dora viszont valószínűleg huszon­egyedik századi lesz, hiszen mai színészek játsszák a szerepeket, az ő vérmérsékletükről, idegrend­szerükről, játszási technikájukról árulkodik mindaz, ami a színpa­don történik. A mai néző nem ugyanazt a játszási módot fogja látni, mint annak idején Szigligeti közönsége látott. Az eredeti, Bajusz című népszín­mű szövegét Tabi László korsze­rűsítette, aki köztudottan az iró­nia mestere volt. Kit vagy kiket figuráz ki ez a darab? Örök emberi tulajdonságokat mu­tat fel. Nekünk nem a kifigurázás, a véleménynyilvánítás a feladatunk, a színészek nem „hülyéskedhet­nek“ a színpadon, hanem komo­lyan játsszák végig a különböző helyzeteket, mert a komédia csak így működhet. Már az eredeti tör­ténet is a divatot majmoló, külcsín után epekedő magatartást, az em­beri naivitást, a hiúságot állítja pel­lengérre. Tabi László nyelvezeté­ben erősítette fel ezt a törekvést, a huszadik század hatvanas éveiben, és persze zenét íratott hozzá, ami az eredetiből hiányzott. Remélem, a kassai közönség jól szórakozik majd rajta március 21-én. Baranyi Ferenc fordító igyekezett az eredeti szóválasztás vagy a redundancia alakzataival is bőségesebben élni Töprengés a szélben - két olasz költő CSEHY ZOLTÁN A Széphalom Könyvműhely gon­dozásában a közelmúltban két olasz költő bilingvis kiadású vers­kötete is napvilágot látott. Corrado Calabro és Franco Cajani látható­an nem tartoznak egy súlycsoport­ba, határozottan különböző poéti­kákat képviselnek, s amellett, hogy egyiküket sem tarthatjuk a kortárs olasz költészet kimagasló egyéniségének, elmondható az is, hogy mégsem volt teljesen haszon­talan magyar megjelenésük. Két­ségtelenül Corrado Calabro A fel­adó ismeretlen (Mittente sconos- ciuta) című lírai episztolatára a szürkébb, hiszen maximum a ma­gyar költészet másod(harmad?) vonalának teljesítményét éri el erőteljesen modem indíttatású, ámbátor szentimentális-romanti­kus, kiemelten éncentrikus líra­szemléletével. Verseiben talán ott lappang a hermetisták öröksége, ám elsősorban, gondolatilag mégis inkább a Corrado Govoni vagy a Sibilla Aleramo (netán Alfonso Gatto?) típusú eszmény újrakonst- ruálásában érdekelt. Fényme- taforikája rendre a rácsodálkozás hatásszünetére apelláló, egyfajta poénképző költői konstrukció ré­sze (pl. Oly édes májusban a nap­sugár is!) Calabro, aki „az államta­nács szekcióvezetője” kissé naiv hittel komponálja versbe a szerel­meseket elválasztó politikumot is: „Kár a gőzért fáradva hinni abban, / hogy a tömegek sorsa jobbra fordul.” Sokszor jutott eszembe Parti Nagyot megidézve, az a mag­vas költői gondolat is, hogy való­ban, az „ember végül Vajda János”, kivált az ilyen szakaszok­nál: „egy bolygó kóborolva / pá­lyája síkján, lelt lelkedre”. A szere­lem vörös tintával ír és parfümmel behintett levélpapírra. A kötet for­dítója, Baranyi Ferenc mindazon­által nagyon is tisztességes mun­kát végzett, ám mintha hozzám hasonló dilemmákkal küszködött volna, igyekezett az eredeti szóvá­lasztás vagy a redundancia alakza­taival is bőségesebben élni. A Pen­ge a mézben c. versben nyilván pil­lanatnyi figyelmetlenség okán a „Come una lana nel miele” sort „Miként a mézbe nyelv”-nek for­CORRADO CALABRO A feladó ismeretlen Mittente sconosciuta Sl*pkutavt Hiryrmühttx dítja Baranyi, holott a lana szó pengét jelent. Ha viszont sajátos értelmezésnek vesszük a magyar variánst, (miét ne tehetnénk?) saj­nos, újabb meglehetősen közhe­lyes képként kell elkönyvelnünk. Franco Cajani Töprengés a szélben (Ipotesi nel vento) című kötete messze felülmúlja Calabro versei­nek színvonalát. Cajáni a magyar irodalom és a közép-európai kul­túrák kiváló ismerője, s ez versei­ben is helyet kap, hiszen költemé­nyeinek jelentős részét sajátos kö- zép-kelet-európai aura lengi körül, nyilván ez adja költészetének olaszhoni egzotikumát. Az egykori szocialista tömb ideologikus és til­tott ikonjainak, a „forradalmak” helyszíneinek szerepeltetése (Le­nin, Vörös tér, Bulgakov, Vencel tér, stb.) mellett a magyar vonat­kozások is helyet kapnak (Balaton, Füred), jobbára a képeslapíró vagy a brechti publicisztikus poézis li- rizmusával. Cajani kedveli a ven­dégszövegeket, kivált az angol be­tételemek érdemelnek nagyobb fi­gyelmet, de akad latin nyelvű intertextuális viszonyra is példa. A klasszikus értékek visszacsempé- szésének dokumentaristájaként is mutatkozó költő végeredményben egy verses riportsorozatot tesz közzé, némely vonatkozásokban Pasolini szemérmetlenül didakti­kus és gyakorta tételes költészeté­hez hasonlóan, ám jobbára a belső cselekmény dinamikájára össz­pontosítva, a hipotézist, vagy ahogy Baranyi fordította-értel­FRANCO CAJANI Töprengés a szélben Ipotesi nel vento SíifbiUm Könyvműbtly mezte, a töprengést avatva sajátos műfajjá. Inkább a nyelvtanulóknak, az olasz nyelv szerelmeseinek aján­lom e két kötetnyi olasz ( és ma­gyar) szöveget, mintsem azoknak, akik a maradandó (bb) költészet gyönyörét és élvezetét áhítozzék, vagy akik a mai olasz költészet olyan magyarul sajnos még nem ismert remekeit is böngészték már, mint pl. Edoardo Sanguined vagy Antonio Porta kötetei. (Corrado Calabro: A feladó isme­retlen - Mittente sconosciuta, Széphalom, 2000. Franco Cajani: Töprengés a szélben - Ipotesi nel vento, Széphalom, 1999.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom