Új Szó, 2002. március (55. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-18 / 65. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2002. MÁRCIUS 18. Sportvilág Huszonöt gól született a labdarúgó NB I 25. fordulójában; kikapott a listavezető MTK Hungária Fradi-győzelem a rangadón így vigyáztak a rendőrök a lila-fehér szurkolókra az FTC-stadionbaci... (ORIGO-felvétel) A döntetlenek fordulója a II. labdarúgóligában Továbbra sem tud nyerni a DAC csapata Budapest. Egyértelmű FTC-si- ker született az Újpest elleni rangadón, a zöld-fehérek megérdemelten győzték le ősi riválisukat. Csak kevesen vár­ták, hogy az éllovas MTK ve­reséget szenved Debrecen­ben. Egyébként gólszüret volt a 25. fordulóban, stílusosan 25 gól született a hat mérkő­zésen; a Győr-ZTE (1:3) meccset már pénteken leját­szották. ♦ Ferencváros- Újpest 2:0 (2:0) Góllövők: Gera (38.), Lipcsei (45. - 11-esből). Játékvezető: Hanacsek, 17 000 néző. FERENCVÁROS: Szűcs-Balog, Dragoner, Gye- pes-Vukmir, Lipcsei, Kapics, Szku- kalek-Pinte (79. Szili), Gera (87. Jovics), Penksa. ÚJPEST: Po- sza-Tamási, Korolovszky, Közel, Pető (85. Erős)-Tokody, Sloncflt, Kunzo (67. Piroska), Lőw-Vagner, Túlio (56. Herczeg). Tűzijáték, füstbombák és ferencvárosi siker - röviden így lehetne jellemezni az FTC-UTE mérkőzést. A rendőrség a korábbiakhoz hasonlóan külön metrószerelvénnyel szállította az Üllői útra az 1300 főnyi újpesti tá­bort, amely egy kifeszített sátor alatt jutott fel a csordulásig megtelt vendégszektorba. A kezdés előtt az újpesti ultrák rendkívül hangos és fojtogató füstbombákat hajítottak a hazaiak közé, akik azt rendre visszaküldték a feladóhoz. Hana­csek sípszavára aztán látványosabb tűzijáték vette kezdetét, a meccs­nek azonban nagyobb volt s füstje, mint a lángja. Az első 36 percben ugyanis a rangadóhoz méltaüan, színvonaltalan futballt láthatott a közönség, ekkor azonban Penksa parádés átvétele, majd átadása után Gera lőtt a jobb alsó sarokba. A félidő zárásaként Gera lábát Po- sza elhúzta az ötösön belül, s a tize­negyest Lipcsei biztosan értékesí­tette. A második félidő valamivel jobb játékot hozott, fölénybe került az Újpest, de csak egyetlen helyze­te voít, amikor Tamási közeli feje­sét Szűcs bravúrral hárította. AZ EDZŐK MONDTÁK - GARAMI JÓZSEF (FTC): „Ezen a mérkőzé­sen nem annyira a játék, mint in­kább a küzdelem dominált. Örülök a győzelemnek, megérdemelten nyertünk. Most éreztem azt, hogy milyen felemelő a Ferencváros edzőjének lenni.“ GLÁZER RÓBERT (UTE): „Sajnos, már az öltözőben sem éreztem azt a feszültséget a játékosokon, ami egy ilyen rangadóhoz szükséges, s az első félidőben bágyadtan is ját­szottunk. Ekkor a Ferencváros job­ban futballozott, bár góljaihoz kel­lettek a védelmünk hibái is. A szü­net után feljavultunk, éppen ezért nem tudom teljesen elmarasztalni csapatomat, ugyanakkor el kell is­mernem a hazai siker jogosságát.“ Rendzavarás miatt öt személyt vett őrizetbe a rendőrség a mérkőzés alatt, további egy személyt garáz­daság miatt állítottak elő. ♦ Debrecen­MTK 4:3 (1:0) Góllövők: Bajzát (20., 59.), Böőr (83.), Nenadics (92.), ill. Illés (48.), Zavadszky (56.), Juhász (81.). Játékvezető: Kassai, 3000 néző. DEBRECEN: Bíró-Bemáth, Kuttor, Szekeres, Hanák-Kiss, Pló- kai, Alekszics (81. Sketiani)-Kere- kes (46. Nenadics), Bajzát (75. Majoros). MTK: Hajdu-Mónos (4. Branezac), Lumbulis, Szmiljanics, Elek-Lazics, Zavadszky, Madar (66. Buzsáky), Füzi-Illés, Juhász (84. Horváth). Nagy csatát hozott az összecsapás, a hazaiak a ráját­szásban szerezték meg a győztes gólt, miután Nenadics 16 méterről talált a bal sarokba. ♦ Haladás­Sopron 1:1 (0:1) Góllövők: Leandro (57. - 11-esből), ill. Sira (32.). Játékvezető: Juhos, 5500 néző. Kiállítva: Flávio Pim (60.), Tóth P. (90.), ül. Vincze (62.). HALADÁS: Takács-Kraj, Flávio Pim, Szekér, Selymes-Somfalvi, Né- methy (58. Tóth R), Leandro-Alex (81. Nagy L), Preisinger (56. Né­meth T.), Halmosi. SOPRON: Far- kas-Perger, Vincze, Szabados, Prazenica-Pintér, Somogyi, (59. Császár), Horváth R. (78. Bausz), Fehér-Tóth M., Sira (64. Javjuran). Változatos, küzdelmes játékot hozott az összecsapás, a három kiállítást szabálytalanságok előzték meg. + Dunaferr­Videoton \ 3:1 (1:0) Góllövők: Sowunmi (39.), Tököli (65. - 11-esből, 94.), ill. Gajics (72.). Játékvezető: Szabó, 1000 néző. Piros lap: Molnár (88.), ill. Komódi (78.). DUNAFERR: Né- meth-Molnár, Salamon, Bagoly (46. Rósa, 91. Nikolov), Kiss Gy.-Jäkl, Lengyel (58. Balaskó), Zo­váth, Rósa H.-Sowunmi, Tököli. VI­DEOTON: Végh-Csató, Pomper, Vi- lotics, Bekő-Tóth B. (71. Komódi), Monyé (90. Földes), Daniel-Dvéri- Sorato (46. Gajics), Teljék. Először játszott bajnoki mérkőzést a felújí­tás alatt álló stadionjában a Duna- ferr, ezért csak korlátozott számban adtak ki belépőket. A sok szabályta­lansággal tarkított találkozón a ha­zaiak jobban használták ki helyzete­iket, s megszerezték tavaszi mér­kőzéseiken az első győzelmet. A 78. percben Komódi rátámadt a bíróra, aki egyből kiállította, Molnár pedig ismételt szabálytalanságért kapott piros lapot. ♦ Vasas­Kispest 3:3 (1:1) Góüövők: Aranyos (36.), Szabados (51.), Tóth N. (65.), ill. Hercegfalvi (25.), Németh (56., 63.). Játékve­zető: Bukovics, 3000 néző. VASAS: Kövesfalvi-Hrutka, Juhár, Tóth A.-Schindler, Simek (91. Hirt), Ár­ki, M?bemba, Aranyos-Szabados (55. Zrlics), Tóth N. (78. Váczi). KISPEST-HONVÉD: Udvarácz-Ba- bos, Dulca, Lőrinc, Fűzi K.-Lászka (46. Lipták), Balint, Dubecz (78. Batrinu), Németh-Hercegfalvi), Faragó (88. Torghelle). Igazságos­nak mondható a döntetlen, amely alacsony színvonalú, bár küzdel­mes és gólokban gazdag találko­zón született. A bajnokság állása: 1. MTK 25 18 3 4 51:20 57 2. ZTE 25 14 5 6 49:31 47 3. FTC 25 13 4 8 42:30 43 4. Videoton 25 10 8 7 30:29 38 5. Újpest 25 10 5 10 43:44 35 6. Dunaferr 25 11 7 7 47:28 34 7. Debrecen 25 6 11 8 31:36 29 8. Sopron 25 7 7 11 36:43 28 9. Kispest 25 7 6 12 35:51 27 10. Győr 25 5 9 11 31:44 24 11. Haladás 25 5 8 12 28:49 23 12. Vasas 25 5 5 15 31:49 20 A góllövőlista élcsoportja, 19 gólos: Tököli (Dunaferr), 16 gólos: Illés (MTK), 15 gólos: Kenesei (ZTE). A 25. forduló műsora - március 22., péntek: Videoton-Haladás (17.45); március 23., szombat: Duna- ferr-Debrecen (15.00), Sopron-Fe- rencváros (15.00), ZTE-MTK (16.30), Újpest-Vasas (18.30), Kis- pest-Győr (19.00). SITA-JELENTÉS Pozsony. Mindössze kilenc gól született a bajnokság 18. forduló­jának nyolc mérkőzésén, a csapa­tok ötször adták döntetlenre a meccseket. Tavasszal továbbra is nyeretlen a DAC, a rimaszombati­ak viszont idegenben győztek, s megközelítették a listavezető nagyszombatiakat. NITRA-DAC 2:1 (2:0). Góllövők: Jelsic (17., 24. - mindkettőt 11- esből), ill. G. Majoros (73.). Já­tékvezető: Dobos, 700 néző. A hazaiak igyekeztek lerohanni el­lenfelüket, a gyors ellentámadá­sok során a vendégek kétszer sza­bálytalankodtak, s a megítélt két büntetőt Jelsic értékesítette. Az egyik tizenegyes nagyon vitatha­tó volt. A szünet után a DAC több­ször veszélyeztetett, s a hazai vé­delem megingása után gólt is lőtt, de többre már nem futotta erejéből. SENEC-TRNAVA 0:0. Játékve­zető: Hrcka, 3500 néző. Kiegyen­lített játékot hozott a Diószegen lebonyolított rangadó, a szurko­lók nem láttak gólt, mivel a csatá­rok az öltözőben felejtették gól­lövő cipőjüket. Egyik csapat sem dolgozott ki valamirevaló helyze­tet a csapnivaló, nézőriasztó mér­kőzésen. ZLATÉ MORAVCE-RIMAVSKÁ SOBOTA 0:1 (0:1). Góllövő: Chlebek (29.). Játékvezető: Jaska, 800 néző. Már az első percben gólt lőhettek volna a ha­zaiak, Dián egyedül húzott kapu­ra, ám elhibázta a lövést. Később Piszár a kapufát találta el, majd jött a 29. perc, amikor a hazaiak egy szögletrúgás után rosszul fe­jelték ki a labdát, s Chlebek lövé­se egy védőn irányt változtatva a hálóba jutott. A vendégek na­gyobb arányban is nyerhettek volna, de Piszár ismét csak a ka­pufáig jutott. PODBREZOVÁ-DEVÍN 0:0. Já­tékvezető: Tomcík, 2000 néző. Piros lap: Licko (80. - Podbrezo- vá). Amikor az 5. percben a hazai Krochta nem tudta értékesíteni a tizenegyest, senki sem gondolta, hogy ez a mérkőzés döntő mo­mentuma lesz. Ugyanis később egyáltalán nem forogtak veszély­ben a kapuk. BANSKÁ BYSTRICA-TOPOLCA- NY 1:1 (1:1). Góllövők: D. Tóth (31.), ill. Miklas (13.). Játékve­zető: Ballarin, 1000 néző. Piros lap: Kentos (64. - Dukla, ismételt szabálytalanságért). Annak el­lenére, hogy a hazaiak sokáig tíz emberrel játszottak, nyerhettek volna, de a legjobb helyzeteket is kihagyták. HUMENNÉ-ZIAR 1:0 (0:0). Gól­lövő: Kocis (68.). Játékvezető: Bereník, 1100 néző. A hazaiak ál­landó fölényben futballoztak, na­gyobb arányban is nyerhettek volna. SLOVAN B-VRANOV 0:0. Játékve­zető: Sulek, 180 néző. A hazaiak harmadik mérkőzésükön sem tud­tak gólt rúgni, pedig állandóan el­lenfelük kapuja előtt tanyáztak. NOVÁKY-LICARTOVCE 1:1 (0:1). Góllövők: Majsniar (54.), ill. Pagor (14.). Játékvezető: Chládek, 1500 néző. Az első fél­időben a vendégek voltak jobbak, a szünet után a hazaiak irányítot­ták a mérkőzést, de helyzeteiket elpuskázták. A bajnokság állása: 1. Trnava 18 11 5 2 34:9 38 2. Liíartovce 18 8 9 1 20:11 33 3. Rim. Sobota 18 9 6 3 24:17 33 4. Senec 18 8 5 5 20:13 29 5. Podbrezová 18 8 4 6 16:12 28 6. B. Bystrica 18 7 6 5 27:19 27 7. Devin 18 7 6 5 22:20 27 8. Nitra 18 8 2 8 21:19 26 9. Slovan B 18 6 5 7 15:15 23 10. Nováky 18 6 5 7 21:22 23 11. Üiar 18 5 6 7 22:21 21 12. DAC 18 4 8 6 21:24 20 13. Humenné 18 4 8 6 17:24 20 14. Topoícany 18 4 6 8 14:23 18 15. Vranov 18 2 9 7 13:25 15 16. Zl. Moravce 18 0 4 14 10:43 4 A 19. forduló párosítása: Devín- Vranov, B. Bystrica-Slovan B, DAC-Senec, TopoKany-Nitra, Tr- nava-Humenné, Ziar-Nováky, Li- cartovce-Zl. Moravce, Rím. So- bota-Podbrezová. A sereghajtó aranyosmarótiaktól a bajnokság befejezése után 12, a szenciektől 3 pontot levonnak. „Nyilasi Tibor nem engedte, hogy német másodosztályú csapatok szerződéseit fogadjam el, a Porto esetében azonban azonnal jelezte, ezt a sanszot ne hagyjam ki." Bobby Robson vezetőedző Barcelonába várta Lipcsei Pétert SZTÁR SPORT Budapest. 1990 nyarán történt, hogy egy loboncos hajú, rocker ki­nézetű srác mutatkozott be a Fe­rencváros öltözőjében, ám hamaro­san nem csupán a külseje, hanem a labdarúgó képessége is beszédté­mát adott az ÚUői úton. A magatar­tása szintúgy, hiszen egy pülanatig sem titkolta, számára hatalmas megtiszteltetés a Fradiban szerepel­ni - a legnagyobb udvariassággal közeledett a zöldek régebbi játéko­saihoz, főként Nyilasi Tibor ve­zetőedzőhöz, az egyesület hajdani klasszisához, aki nem mellékesen felfedezte őt a klub számára. Nem véletlen, hogy máig tartják a kap­csolatot. Tény, Nyüasi már jó előre megmondta, hogy nagyon ügyes a srác, de hittünk is „Nyílnak“, meg nem is, elvégre akkoriban láttunk már néhány „fáradt“ zsonglőrt, akit előtte agyondicsértek, de a Kazinc­barcikáról érkezett Lipcsei Péter - ugyanis róla van szó - nem tartozott a percemberkék közé. Noha komoly hullámvölgyek is akadtak pályafu­tása során, a Ferencváros csapatka­pitányaként háromszoros bajnoki és négyszeres kupagyőzelmével - mi­közben kétszer az év játékosának is választották Magyarországon - még műidig méltán a zöld-fehér drukke­rek egyik kedvence. Amikor beléptél a Fradi öltöző­jébe, igencsak meg voltál szep- penve. Óriási öröm, egyben félsz is volt bennem, vajon miként fogadnak majd a menők az Üllői úton. Aki másként viselkedett volna a he­lyemben, az álvagány. Addig ugyanis csak a tévében és újságok­ban láttam Fradi-játékosokat, az pedig egyenesen lenyűgözött, hogy maga Nyüasi Tibor szemelt ki a zöld-fehérek számára, amikor személyesen megnézte a Honvéd elleni osztályozómeccsünket a Ka­zincbarcikával. Felnéztem az akko­ri öregekre a Fradinál, „Nyüról“ nem is beszélve. A csapaton belül nem voltak klikkek, s generációs problémák sem, igaz, én azért leg­inkább a fiatalokkal, Balogh Tonó- val, Albert Flórival, Vaszü Gyulával járkáltam leggyakrabban bulizni. Március végén betöltőd a har­mincadik életévedet, így adódik a kérdés: rutinos labdarúgóként megkapod azt a tiszteletet, amit te adtál az akkori öregeknek? Nem, ez már más kávéház, manap­ság ez nem divat az öltözőkben. Sajnos, a mai fiatalokkal elszaladt a paripa. Tizennyolc évesen egyértelmű volt, hogy a Ferencvárosban fut­ballozzál majd? Annyiban igen, hogy Barcikán ren­geteg a Fradi-drukker, gyerekként én is a zöldekért szorítottam, ám ez ügyben Nyüasi Tibinek és édes­apámnak jár köszönet. „Nyünak“ azért, mert ő szúrt ki magának, majd emberfogóból idővel egy sor­ral feljebb tolt - a középpályán job­ban ki tudtam bontakoztatni a ké­pességeimet -, de a fater még böl- csebb volt. A Honvéd és a Békéscsa­ba ugyanis már korábban megkere­sett, s ha nincs az apám intelme, ta­lán hóbortos fiatalként el is foga­dom valamelyikük ajánlatát - de az öreg azt mondta, ácsi, nem írunk alá sehová. A Fradinál viszont ka­pásból kijelentette, oké, megyünk. Évek múlva Nyüasi Tibi hasonlóan okosan terelgetett, amikor nem en­gedte, hogy német másodosztályú csapatok szerződéseit fogadjam el, a Porto esetében azonban azonnal jelezte, ezt a sanszot ne hagyjam ki. Jól tetted, hiszen Bobby Robson, a Porto akkori brit trénere ugyanúgy szeretett, mint ideha­za Nyilasi. Erre büszke is vagyok. Bobby Rob­son remek ember és nagyszerű edző volt, engem és a lengyel Mielczars- kit pedig különösen kedvelt, hiszen külföldiként tökéletesen átérezte a helyzetünket, ezért többször meghí­vott bennünket családostól vacso­rázni. Hogy mennyire kedvelt, azt a következő történet mutatja. Mielőtt Barcelonába szerződött, összefutot­tunk a Das Antas-stadion parkolójá­ban. Én ugyan akkoriban lábadoz­tam sérülésemből, ám amikor be akartam szállni a kocsimba, odaha­jolt hozzám és azt mondta, hamaro­san találkozunk a katalán csapat­nál. Azt hittem, viccel, mindeneset­re öt napig nem tudtam aludni, va­jon komolyan gondolta-e Robson, de később háromszor, négyszer is felhívott, hogy számít rám a Barná­nál. Ekkor azt hittem, csak álmo­dom. Később elmondta nekem, hogy rendszeresen 30-40 mene­dzser nyüzsgött a Nou Campban, mindegyik a saját játékosát akarta elsózni a Barcelonának - ekkor ke­rült oda Ammunike és Fernando Couto -, ám ő ennek ellenére min­den értekezleten bedobta a neve­met. A sérülésem miatt, sajnos, nem jött össze a szerződés, ahogy a New- casde együtteséhez sem, pedig oda is vitt volna magával. A portói tár­sakra ugyancsak szívesen emlék­szem, Jorge Costával máig tartom a kapcsolatot, igaz, amióta az angol Charltonhoz szerződött, ritkábban beszélünk, de nem felejtem el, hogy ő volt az, aki kiságyat szerzett a gye­reknek, amikor pedig nem volt au­tóm, a Mitsubishi Pajeróját gondol­kodás nélkül kölcsönadta nekem. Nálunk ki adná kölcsön a kocsiját egy külföldinek? Nem akarlak megbántani, de a térdműtéted után, ha a karriered nem is tört ketté, de a formád már csak ritkán volt a régi. Ezt felesleges lenne tagadnom. Mindig is önkritikus alkat voltam, így tudom azt is, hogy tavaly hiába nyertünk bajnokságot a Fradival, én végig közepesen futballoztam. Nem vitás, a térdszalagszakadá­som alaposan befolyásolta a karri­eremet, viszont ahogy bántak ve­lem Portóban, azt sohasem felej­tem el. 1996. március 27-én sérül­tem meg egy ártatian mozdulat következtében, leragadt a bal lá­bam, s mivel másnap volt a hu­szonnegyedik születésnapom, azt kértem, aznap műtsenek meg. Ezt ugyan nem lehetett, de az eüátás abszolút profi volt, a feleségem és Péter fiam, aki akkor hároméves volt, ott lehettek velem éjjel-nap­pal a kórteremben, Bobby Robson pedig behozta az egész csapatot. Salzburgban is hasonlóan jól bán­tak veled, mint Portóban? A bánásmóddal nem volt gondom, hiszen az edző, Hans Krankl, a ko­rábbi osztrák sztárfutballista, szere­tett és játszatott is. Ausztriában egy­szerűen nem éreztem olyan jól ma­gam, mint Portugáliában. Ráadásul porcsérülést szenvedtem, így in­kább lemondtam a pénzemről, és hazatértem az ÜUői útra. Számítottál ekkor még a váloga­tottságra? Igen, mert be akartam bizonyítani, hogy még jó a lábam. Ugyanis so­kan kételkedtek ebben. Csank Já­nosnak hála, kapitánysága idején ez olykor sikerült is, persze jól tudom, ezután már képtelen voltam megis­mételni a 90-es évek elején nyújtott produkciómat. Ez nagyon bosszant, mutogatom is kilencéves Peti és négyéves Krisztián fiamnak a régi kazettákat, lássák, hogy azért az apjuknak akadtak jó meccsei is. A nehézségek ellenére azért te semmiképpen sem panaszkod­hatsz, hiszen szép sikereket értél el a Fradival. Már csak azért sem kesereghetek, mert én még rendszeresen telt ház, 28 ezer néző előtt játszottam, az Üllői úton, első bajnokimon pe­dig, a Megyeri úton, szintén zsú­folt lelátók előtt 5:0-ra vertük az Újpestet. A Fradival mindent elér­tem, amit lehetett. Lipcsei Péter, a Fradi csapatkapitánya éppen az Újpest elleni rangadón lőtte 100. NB l-es gólját (ORIGO-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom